Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-09 / 82. szám

I V >-W\ ^ -• $' mm tm t 4p tm % mmm AZ ESZAKMAGYARORSZAG VÁLASZA: IRÓELLENESEK-E A MISKOLCI ÚJSÁGÍRÓK Az Élet es irodalom legutóbbi számálban Kulcsár István és Fülöp János tollából »író és költőkereső- bén Miskolcon« címmel cikk jelent meg. A szerzők több helves észre­vételt tettek szóvá, mint például, hogy növeljük az igényességet az irodalmi anyagoknál. Emellett azon­ban súlyosan megvádolják lapun­kat azzal, hogy a lap és munkatár­sai íróellenesek. Erre a vádira a szerkesztőbizottság elküldte vála­szát az Élet és Irodalom szerkesz­tőségének, amit alább mi is közzé-, teszünk. Tisztelt Szerkesztőbizottság! M ély megdöbbenéssel és nem kis felháborodással olvastuk két munkatársuknak, Fülöp Já- 37.csn.ak és Kulcsár Istvánnak »író és köítőikeresőbein Miskolcon-« című cikkét, melyben az MSZMP borsod- rnegyai lapját íróellene&séggel vádol­ják. A lapot támogató egyik írói kört, a szocializmus konszolidálásá­ért 'becsületesen harcoló íróikat pedig ddlettantizmussal bélyegeik meg. A cikk hangja és érvei rendkívül sér­telek — becsületünket sértelek — bi­zonyítási módja pedig minősíthetet­len és megengedhetetlen. Tisztelt Szerkesztőbizottság! Engedjék meg nekünk, hogy az említett cikknek megfelelő terjede­lemben válaszcúhas&unk, és az Élet és Irodalom olvasói megismerhessék az igazságot. Az MSZMP megyei intézőbizottsá­gának tudomásával már a múlt év novemberében több kísérletet tet­tünk arra, hogy a miskolci írócsoport tagjait megnyerjük a szocializmus konszolidálásáért folyó harcnak. Eb­béli törekvésünket megkönnyítették az írókkal szoros kapcsolatot tartó egyéb érteimiségiek, köztük ismert Jrépzőroűvészemk, Feledy Gyula és Veti József, akik velünk együtt fára­doztak azon, hogy az írókat meg tudjuk szólaltatni. November máso­dik felében a mi kérésünkre az író- szövetség miskolci csoportja novem­ber 14-én közgyűlést tartott, áhol igen nehéz harcot vívtunk. Többen azt. hangsúlyozták,, hogy amíg az oro­szok Magyarországon vannak, addig az. írók nem szólalhatnak meg. Vol­tak mások — köztük Bihari Sándor —akik a megszólalást a budapesti írók véleményétől tették függővé. Mindezek ellenére az íróesoport kommunista magjával együtt el­értük, hogy a közgyűlés a miskolci írók megszólalása mellett döntött. Az írók november végén írásműveikkel elkészültek. Sajnos az írások zöme uszító, jobb­oldali volt. Nem akadt; senki, aki ezekért az írásokért felelősséget mert volna vállalni. A párt megyei intéző- bizottsága az írások megjelenését, a leghatározottabban ellenezte. Szék rényesd Lajos, az írószövetség mis­kolci csoportjának titkára maga ki­jelentette: ő már előre tudta, hogy ilyen jellegű írásművek számára Magyarországon többé nem adnak nyilvánosságot. ......... A z írók műveinek elvi megvita­tását a december elején ki­robbant fegyveres és véres miskolci események lehetetlenné tet­ték. Az eUenforradalmárok megron­gálták a nyomdát és a megyei lap megjelenését is csak a csehszlovák elvtársiak segítségével tudtuk biztosí- tani. December végén a megyei párt- bizottság épületében az írószövetség tagjai és a lap több munkatársa rész­vételével baráti találkozót tartottak, __ melyről a megyei lapban 1956 decem- * bér 30-én számoltunk be. Megállapodtunk abban, hogy az Északmagyar ország minden héten a vasárnapi számában irodalmi mellék­létet nyit a miskolci írók szerkeszté­sében. Ilyen módon a miskolci írók közlési lehetőséget kapnak és az Ész-akmagyarország színvonala pedig értékes melléklettel bővül. Közöltük, hogy újévi lapszámunk­ban már két teljes oldalt biztosí­tunk az írók számára, s ezzel meg is kezdtük a vasárnaponkint megjelenő irodalmi melléklet megjelentetését. Megállapodásunk anyagi oldala az volt, hogy az Északimagyarország szerkesztőbizottsága az írőszövét- ség vezetőségének a heti irodalmi oldalakért 1400, azaz havi 5600 forin­tot fizet. A miskolci írók a megálla­podásnak megfelelően újévkor új színnel, az írók fórumával gazdagí­tották a megyei lapot. Az „írók fóru­mának-« megjelenése erkölcsi és poli­tikai' sikert jelentett. Február 12-én .lápunk vezércikkében rámutattunk, hogy a jobboldalt kínosan érintette fce írószövetség miskolci csoportjának országosan egyedülálló újévi nyilat­kozata. »Meggyőződésünk és kedvünk szerinti dolog — írták az írók —, hogy műveinkkel segítsük a kívána­tos kibontakozást.« Szerepüket abban látták, hogy a »szocializmus mag­vait« hioítegessók a borsodi földbe. 1957 január 4-én a képzőművé­szekkel tartott baráti találkozónkon, elvtársiasan megbeszéltük a képző­művészet és a borsodi képzőművé­szek. helyzetét, s miután arra a közös álláspontra jutottunk, hogy az alkotó képzőművészet, szabadságát csorbító múltbeli hibák ellen harcolunk, egyetértettünk a népi demokrácia alapvető kérdéseiben. Megállapod­tunk abban, hogy az Északmagyar- ország a helyi képzőművészeik mű­vészi rajzainak rendszeres megjele­nési lehetőséget biztosít. Ezzel is eme­lik a lap színvonalát. A képzőművé­szek rajzait a lap január 20-i számá­tól kezdve rendszeresen megjelen­tettük. K épzőművészeink az elvi meg­állapodásokat mind a mai napig a legbecsületesebben megtartották. A miskolci írók a kép­zőművészek »megszólalását« mint az íróknak is nyújtott segítséget érté­kelték. Az íróesoport több tagja ki­jelentette, hogy a képzőművészek fellépése után könnyebb lett a mis­kolci írók helyzete. A párt lapjában az írók most már a velünk egyetértő képzőművészekkel együtt könnyeb­ben kivédhették a jobboldali nyo­mást. A miskolci írók, képzőművészek megszólalása, majd Szirtes Ádám határozott nyilatkozata felbőszítette az ellenioamadalmőrokat és jobb­oldali híveiket. Fokozták a nyomást az ^ószövetségi tagokra. Február második felében sorozatosan olyan írásművek közlését akarták kierősza­kolni, amelyek alapjában sértették az írószövetség miskolci csoportjával történt elvi megállapodást. Ismétel­ten kértük, hogy az elvi megállapo­dásokat tartsák be, mert csakis ez akadályozhatja meg egységfrontunk belső felrobbantását. Az írószövetség vezetősége ezt többször megígérte, de teljesíteni nem tudták. Ilyen körülmények között az a fo­nák helyzet alakult ki, hogy a mi kezünket megkötötte a megállapodás, az írószövetség vezetői nem tudták biztosítani a megállapodás elvi fel­tételeinek érvényesülését. Választa­nunk kellett, vagy megszakítjuk a velük kötött megállapodást, ami ak­kor komoly erkölcsi és politikai visz- szahatást kelthetett volna, vagy be­avatkozunk és minden, a népi demo- loráciát, vagy annak vezetőit kikezdő csipkelődő írásművet elvi megindo­kolással elutasítunk. Kérésünkre az írószövetség két képviselőt küldött a felmerült vitás kérdések megvizs­gálására. Hegyi Imre megyei kép­viselőt és Kovács Lajos mérnököt. Mindketten írók. Mindketten párton- kívüliek, tagjai, az írószövetségnek. Egyöntetűen megállapították — ké­sőbb az írószövetség többi más tagja is —, hogy különösen az utóbbi idő­ben olyan jobboldali tendenciájú írásművet akart több író a párt lap­jában és annak pénzéin, megjelen­tetni, melyeket minden józan ember a sajtó útján elkövetett bűntettnek nyilvánított volna. Közben közeledett március 15. Egyre fogytak az írócso- port tagjainak írásai. De sok derék és kezdő író, aki látta a mi szívós küzdelmünket azért, hogy a pártot ne engedjük elszigetelni, segítségünk­re sietett. Munkájukért hála és el­ismerés illeti őket. Fellépésük szere­pet játszott abban, hogy az írószö­vetség miskolci csoportjával március 29-én újra megállapodtunk abban, hogy a szocialista demokrácia meg­szilárdulását elősegítő írásokkal tá­mogatnak. Megállapodtunk többek között abban is. hogy karácsonyra kiadjuk a megyei írók antológiáját, képzőművészeti rajzokkal gazdagítva. Tisztelt Szerkesztőbizottság! M ost térjünk rá Fülöp János és Kulcsár István cikkének lé­nyegére. A cikk fővádja az Északmagyaror&zág »írceUenessége« valamint az, hogy bizonyítékok nél­kül vádaskodik az írókkal szemben és hogy az Északmagyaronszág mun­katársainak íróellenessége miatt hall­gatnak a miskolci írók.' Ha a cikk­íróknak igazuk volna abban, hogy az É&zakmagyarország munkatársai »íróellenesek«, hogyan, egyeztették ezt össze az olyan tény előkel, hogy éppen ez a lap küzdött hónapokig az írók megnyeréséért. Szívósan harcol­tunk már 1956 novemberében (l), majd decemberében és az év már­ciusaiban ismételten ama kértük a még hallgató írókat, hogy szólalja­nak meg. Ha az Északmagyarország munka­társai valóban ellenségei lennének az íróknak, hogyan történt mégis az, hogy egy kisterjedelmű vidéki párt­lapban minden vasárnap két oldalt a lap szerkesztőbizottságától függet­len írószövetség szerkesztett és tör­delt. Hogyan történt, hogy a miskolci íróesoport a mi javaslatunkra hozta meg február 24-i határozatát, amely szerint világosan elhatárolták magu­kat az ellenforradalomtól és a szocia­lizmus mellett tettek hitet. Végül: a cikk szerzői ama állí­tásának, hogy mi érvek, bizonyítékok nélkül vádolunk és ezért hallgatnak egyes miskolci írók, — ellentmonda­nak a tények. Mindenekelőtt emlé­keztetünk arra, hogy még a polgári perrendtartás., iis ...azt tanítja.:, »köztudomásúnak ismert tényeket bizonyítani nem szükséges«. A mis­kolci írók ügye elsősorban megyei ügy. Az írók haladó, vagy reakciós megnyilvánulásai egy vidéki város­ban nem kis gyorsasággal terjedő liír szárnyán repülnek és eljutnak a me­gye minden szegletébe. Készséggel elismerjük, hogy ami Borsodban köz­ismert, az bizonyításra szorulhat egy országos lapban. Az említett cikk írói reánk kényszerítik, hogy érveket és bizonyítékokat soroljunk fel. T ehát beszéljenek a tények: Nem közölhettük le például Sándor László »Rettenet« című szovjetellenes förmedvémyét, mert a Szovjetuniót hernyótalpas szörnyetegnek ábrázolta, amely ha­zánkat sírbadönti. Nem közölhettük le Holdi János elbeszélését, melybén egy nemlétező diósgyőri kohászt idéz és azt a követelést adja szájába, hogy likvidálják az államosítást, a bénházakat adják vissza tőkés gaz­dáiknak, hogy adjunk létjogosultsá­got hazánkban a középtőkés, kapita­lista vállalkozásoknak. Az írószövet­ség tagjainak jelenlétében, a velünk tartott közös értekezleten Holdi Já­nos kijelentette, hogyha ez az írása ■ nem jelenik fheg/ akkor Magyar- országon nincs sajtószabadság, nincs szabad véleménynyilvánítás. Nem adhattunk helyet olyan mesefordí­tásoknak, amelyeknek mondanivalója az adott, politikai helyzetben félre­érthető lett volna. Hudy Ferencnek egy tucat versét jelentettük meg, de legalább két tucatot azért. kellett el­utasítani. mert. a. negatívumok hang- súlyozásában addig ment el. hogy a magyar nép soaisát a föld »sorsához« hasonlította; melyet szerinte mindig csak taposnak. Nem engedtük meg­jelenni Berkes Péter versét, noha Június 29-én avatják Herman Ottó szobrát. A szobrot Miskolcon a múzeum előtti téren állítják fel. A népikerti szabadtért színpadot közel 60 ezer forintos költséggel át­építik. A színpad megnyitása május közepére várható; # Miskolc városi tanácsa a borsodi rádió „Szív küldi” és zeneműsorá- nak megjavítása érdekében a volt miskolci hangoshiradó lemeztárát, mintegy 1500 hanglemezt a rádió rendelkezésére bocsátja, * A megyei tanács művelődési osz­tálya népizenész továbbképző tanfo­lyamokat indít. A megyében három ilyen taníolvamot vettek tervbe, az első Sárospatakon indul még e hó folyamán. A megyei tanács végrehajtóbizott­sága jóváhagyta a művelődési osztály 'irodalompályázati tervezetét. A pá­lyázati felhívás a közeli napokban lát napvilágot. A megyei képzőművészek alkotó kedvének felébresztése érdekében a megyei tanács végrehajtóbizottsága megrendelte Dózsa, Táncsics portré­ját és egy a szocialista mezőgazda­ság témaköréből választott képet. Az említett képek megfestésére megbí­zást kaptak: Lukovszki László. Csa- bay Kálmán és Tóth Imre festőmű­vészek. A megyei tanács művelődési osz­tálya e hó 13-án a múlt évben nép­rajzi tanfolyamot végzettek részére találkozót rendez Sárospatakon; 14-én, vasárnap a sárospataki tanító­képző népművelési szakköre Mikó- házára gyakorlati gyüjtőútra indul, — szakemberek vezetésével. A gyűj­tést a mikóházi együttes gyakorlati bemutatója és a gyűjtés értékelése fejezi be. * Megalakult Miskolc művészeti ta­nácsa. Az országos jelentőségű kez­deményezésnek komoly jelentősége van városunk kulturális életében. A bizottság megyénk kulturális, művé­szeti és politikai életének kiválósá­gait foglalja magába. A művészeti tanács megtartotta első üléseit: napi­renden szerepel városunk kulturális helyzetének felmérése, s az előttünk álló feladatok megvitatása. A bizottság kéri a város lakossá­gát, hogy a kulturális'élettel kapcso­latos észrevételeiket, javaslataikat a városi tanács művelődésügyi osztá­lyához továbbítsák. A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL 180 személyes szovjet lökhajtásos repülőgép 900 kilométer sebességgel halad a 2 emeletes, 4 lökhajtásos motor­ral hajtott új szovjet személyszál­lító repülőgép. A felső emeleten 15 kétszemélyes hálókabin és 150 ülő­hely van. Az alsó emeleten társal­gó, ruhatár és cscmagraktár talál­ható. összesen 180 személyt szállít. Az új repülőgép útjának megsza­kítása nélkül érheti el a világ bár­melyik fővárosát. (Erfindungen und- Forschungswesen.) Vakoló automata Az Oigyesszai épí tőgy árban olyan új vakoló-gépegy séget gyártanak, amely az egész folyamatot — a vakolóihabarcs elkészítésétől és szállításától a falakra való tapasz­tálig — elvégzi. A gépegység vala­mennyi szerkezeti részegységét — a dobbal ellátott h abarcsfceveréfc* m szűrös habarcstartáiyokat, a ha- barcsr-szivattyút és a viH'amymotort — mind egy közös keretre szerel­ték fel. A gépegység teljesítő ké­pessége 1 köbméter habarcs órán­ként. A gép a habarcsot vízszintes irányban. 4Ö m-es, függőlegesein 20 m-es távolságra továbbítja. (Tech­nika modogyozsi). Uj geológiai kutató műszer A föld mélyét feltáró geológusok és geofizikusok új eszközt kaptak.-a hasznos ásványok felkutatására: a szeintillációts (felvillanásos.) sugár- zásmérőt. A műszer a bányáik kő­zeteinek radioaktivitását méri oly módon, hogy a kőzetek által kisu­gárzott gammarészecsikék behatol­nak a műszer fémhengerébe, köl­csönhatásba lépnek a benne elhe­lyezett szeintillációs kristállyal, s fényféLvillanást váltanak ki. A hen­gerben foto-sokszorozó is van, ez a Één3*dMa©á6 energiáját mS&snoB energiává alakítja át. Miután min­den kőzet a reá jellemző mértékben, radioaktív, e műszerrel nem csu­pán az úgynevezett radioaktív ás­ványok jelenléte. állapítható meg, hanem mindenféle érc és egyéb ásvány felkutatására is alkalmas. (Technika mologyozsi) Kétszintes híd Kínában A kínai első ötéves tervnek egyik kiváló műszaki alkotása a Jang-ce folyót átszelő kétszintes, 1670 méter hosszú híd. Az alsó pályán kétvá­gányú vasútvonal, a felső pályán gépkocsiút vezet. A nagy hídszer­kezet úgynevezett készen nélküli alapozással készül. Fölépítéséhez a Szovjetunió és a népi demokráciák szakemberei számottevő segítséget adnak.- (Transzportnoj e Szfcroi­Sándoar László ezt külön kérte,' mert ilyen mondatok voltak benne: »Hiába ezer érved! Ha az az úr, aki téved.« Ha ezt a felsorolást tovább folytat­nánk, nem használnánk a helyi ügy-* nek, csak ártanánk. Az elkövetett hibák ismételt felvetése nem peda­gógia. Megyénkben ezek a tények ismertek. Az említett cikk szerzőinek pedig mindezeket elmondottuk, saj­nos hasztalan. Engedjék meg nekünk azt a jogot, hogy mindebből levon­hassuk azt a következtetést, most mái- egy országos lapban is, hogy a miskolci íróesoport sok tagja sajná­latosan ingatag elvi alapon áll Te­hát ha a Kulcsár István és Fülöp Jáhös effokébén’ "'felvéteflf gnréÉét^és bizonyítékokat a tényekkel egybe­vetjük. akkor kiderül, hogy hamis képet vetítettek az Élet és Irodalom olvasói elé. Az említett cikk szerzői­nek »érveiből« nem derül ki, hogy az Északmagyarország munkatársát köztük felelős, vezetője. íróeilenesiéky Vajon miféle kapcsolat van á.cjklí szerzőinek érve'‘és -következtetése között, amikor a' többi, .között' azzal érvel, hogy SzekréiTyesi Lajos, riaz írószöVetség - miskolci csopprtj^ata titkára már januárban munkához látott. »De azóta Szekrényes! nevét ismét (!) hiába keressük az Észak» magyarországban.« Az érv azért .'ko­mikus, mert Szekrényesi október óta egészen április 5-ig egyetlen írási! sem adott az Északmagyaronszáénafe annak ellenére, hogy őt ismételni megkértük, írjon lapunkba. A z »íróellenességet« bizonyítani azzal képtelenség, hogy az Északmagyarórszág elvi libe­ralizmussal vádolja az írócsoporfcbta Neancsak mi, de az íróesoport több tagja, köztük Juhász József, az író- szövetség vezetőségének tagja, pár- tonkívüli író, megyénk egyik igen tehetséges költője maga is elmoni- dottaróhpfgy az.. ú-ószövetrég-: éíVi?'eai’- gedményt tett a jobboldalnak. Helye­selte, hogy mi, a lap muhkatárí&aí viszont nem engedtünk a jobbodban nyomásnak, felléptünk az elVi Bbe- raiizmus és nem az íróik ellen. Mi teliát nem íróellenesek, hahóm elvi hberalizmus-ellenesék vagyunk. Az említett cikk ’írói pedig igen helyte­lenül tették, amikor ezt a meglévő liberalizmust, amelyet mi bebizonyí­tottunk, s 'amely megyénkben'; köz* ismert, ők mégis védelmükbe vészije A cikk szerzőinek bizonyítékai ttiém elégségesek annak a súlyos és becsü­letünket durván sértő . ítéletnek\ a kimondására, hogy a párt megyei bizottságának lapja »íróellenes« Ar­ról a jóslatukról, hogy az Ésgafk- magyarország kulturális rovata zsák­utcába kerül, csak annyi: a itt! gon­dunk, hogy ez ne következzék he.; Á becsületes írók — és Miskolcon bő­ven van ilyen — támogatják a párt megyei lapját. Afelől is nyugodtak lehetnek, hogy az Észalunagyarorszás nem fogja a dilettantizmust diadal­ra juttatni. Tisztelt Szerkesztőbizottság! Fülöp János és Kulcsár István cik­kükben. hivatkoztak Prieszol elvtáns- ra és a többi pártmunkásra, bizo­nyítva ezzel azt az állításukat, hogy az Északmagyar ország íróellenéfe. Prieszol elvtárs és a mcgyebizofctság több munkatársának véleménye vi­szont az, hogy ez a vád teljesen alap­talan. A megyei intézőbizottság a lap kulturális rovatának munkáját: vább kívánja javítani, — ennek;:ér­dekében majd megfelelő intézkéŰé- seket tesz. ' • B efejezésül legyen szabad meg­kérdeznünk, ki bízta ' meg Kulcsár Istvánt és Fülöp Já* nos írókat azzal, hogy nekünk szóbeli szemrehányást tegyenek azért, mert nem akarjuk visszafogadni és nem akarunk együtt dolgozni Sándor Lászlóval, aki Borsod megyéiben tevé­kenyen segítette az ellenforradalmat és akit a rendőrség köröz. Legyen szabad megkérdeznünk, milyen véle­ményük lehet a miskolci írók egy részének, akik előtt március 18-án Kulcsár István helyeselte a lapunk kulturális rovatát támogató József Attila kör megalakítását és arra kérte őket, hogy írásműveikkel az Élet és Irodalmat is támogassák, ugyanakkor március 29-én durván és mélyen meg? . iett^k^.őket?, .Vajon az ilyen írók illetékesek- e a part megyei lapját íróellenességgel vádol­ni? Illetékesek-e és eléggé elfogulat­lanok-e az ilyen írók? Mert szertár- tűn*. nem! Északmagyarország zottsága nevében: KOVÁCS 8ÄND0B Áz MSZMP megyei ágit, prop; vezefcőw KULTURÁLIS HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom