Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

4

I

SSZAKMAGYARORSZAl

Csütörtök, 1957. április 4

ELMONDTA ZUBOR LAJOS...

1994-ET MUTATOTT a kalendárium. 13 éves gyerek voltam, ép- penhogy elhagytam az isko’apadot. Még nem sokat gondoltam a világ bajával. Éltem a cselédgyerekek 'megszokott életét. Nem képzeltem, hogy máskép is lehet élni. Azaz, hogy mégis... Néha ráérő estéken, mi-kor egyedül maradtam magam, szépen, elképzeltem, hogy milyen. volna az én életem, ha gazda- gyerek volnék... A csikónkat senkinek sem hagynám gondozni, mert a csikót ón igen kedveltem.

Csakhogy csikónk nem volt, — — így aztán csak a másokét gondozhattam jóidéig. Nem mondom, irömmel csináltam, de az volt a íaj, hogy közben más jószágféle- ;éggel is bajlódnom kellett. Vissza- emlókszem kicsiny gyermekkoromra. A mi családunk sokat vándorolt. Édesapám hol ennél a gazdánál cselédeskedett, hol annál, de a helyünk ahol aludtunk, egyformán rossz volt. Mindig hadakoznunk kellett a patkányokkal. Odaszemte- lenkedtek a priccsün'kre, ahol aludtunk, olyan bátran szaladgáltak, mintha ott sem lettünk volna. Úgy védekeztünk, hogy a fejünk fölött bedeszkáztuk a falat, ahol előbuj- hattaik, de még így is gyakran előjöttek.

Mint mondom, 13 éves koromban önálló cselédember lettem. Már nem jártam édesapámóklkal, hanem egy gazdához kerültem ..; Az én gazdám igencsak szeretett dolgoztatni, de enni adni nem nagyon akart. Korán reggel keltem, és 8 órára a reggeliig alaposan megéheztem. Nyolc óra tájban hívtak be

FIATAL volt még Szaladnya

Ferenc elvtárs, a Lenin Kohászati Művek dolgozója, amiltor kapcsolatba lépett a munkásmozgalommai. A Tanácsköztársaság bukása után apjával együtt menekülnie kellett az országból a fehér terror elöl. Kassára került, ahol mint fiatal a Kommunista Ifjúsági Szövetségben dolgozott. Évek múltán visszatért Miskolcra. A DIMÁVAG-ban dolgozott. Illegális pártmegbizatásait a Barbai-féle ifjúsági csoportban végezte. 1944 nyarán Barbai arról értesítette, hogy fegyveresen kell jzembeszállniok a fasisztákkal. Az volt a feladatuk, hogy felderítést végezzenek a németek egységeiben, szabotálják a gépek leszerelését, « hogy megbontsák a telefonösszeköttetést. Szívesen vállalkozott erre a jeladatra is. Szaladnya elvtárs így emlékszik vissza azokra az időkre:

— A MÓKÁN KOM ITÉ harcáról, élményeimről sokat tudnék beszélni. Kiragadni alig tudnék egy- egy legkedvesebb emléket, mert mind izgalmas és érdekes volt, amit tettünk. Csak egy rövid epizód: Egyik napon egy Sárkány nevű nyilas főhadnagy két tehergépkocsival érkezett a gyár kapuja elé, amelyen felfegyverzett nyilasok voltak. Az őrség felszólt a pareggelizni. De az én reggelim nagyon kevés volt. Szóltam is a gazdámnak:

— G^zdabácsi, ez a reggeli énnekem igen kevés.

De a gazdabácsi erre csak nevetett:

— Hej, Zübor fiam, több nap van ám egy évben, mint ahány szál kolbász a komorában.

Aztán az fájt még nekem nagyon, hogy bár az asztalnál együtt ültünk, nekem hamarabb ki kellett menni a reggeli után, mint nekik. Egyszer így kimentem, mikor elfogyasztottam a magam adagját, de utána valamiért visszamentem. Hát láttam, hogy a gazdámék még mindig reggeliznek. Biz ez nekem nagyon rosszul esett, hogy nekem csak úgy odavetik az ennivalót, mint a kutyának.

ÖT ÉVIG CSELÉDESKEDTEM. Egyik gazdától a másikhoz kerültem. Együk helyen egy kicsit jobban bántak velem, mint másütt, de csak cseléd voltam én mindenütt. Én 1945 után tudtam meg, hogy mi az élet. Élni kezdtünk. Gazdálkodtunk. Majd meg összeálltunk termelőszövetkezetbe. Eleinte nehéz volt, de hogy keményebben megfogtuk a munka végét, jobban ment. 1955- ben, mint állatgondozónak 600 munkaegységem volt. Körülbelül 33.000 forint értéket vittem haza a zárszámadás után.

Azután 1956-ban feloszlott a szövetkezet. Az Isten sem tudná már azt kibogozni, hogy hogy történt, de feloszlott. Én akkor igen-igen megrettentem. Mikor Mezőkövesrancsnokságra, hogy beengedjük-e vagy sem. Lementem, mert én voltam a gyárőrség parancsnoka, s megkérdeztem, mit akarnak? Erre Sárkány kezembe nyomta a Szá- lasitól kapott nyílt parancsot. Robbantani jöttek a gyárba. Nem jöhetnek be — válaszoltam. — Neeem? — hőbörgött a nyilasvezér. — Ez a parancs, teljesíteni kell! — üvöltötte. Jelt adtam, amire sorba nyíltak ki az ablakok, az ajtók és előbukkantak a golyószórósok, a géppuskások. A nyilasvezér jobbnak látta elkotródni. Amikor távozott, gúnyosan azt vágta felém: — Kifüstölöm én még ezt a kommunista bandát innen!

HOSSZAN beszélt Szaladnya elvtárs azokról a harcokról, amelyeket vívtak a fasisztákkal szemben a MÓKÁN Komité irányítása alatt. Segítettek a szovjet csapatoknak. Az egyik ilyen harcnál sebesült meg Bánhegyi Béla elvtárs is, aki mindmáig ennek a nyomoréba. A MÓKÁN Komité tagjai nem törtek meg az ellenforradalom idején sem, most is valamennyien ott vannak a munkásőrségben. Fegyverrel a kezükben védelmezik a munkás- osztály hatalmát, a proletárdiktatúrát.

(török)

den dúltak a harcok, arra gondoltam, hogy visszajutok oda, ahonnan elindultam. Újból mehetek cselédnek, summásnak. Eszembe jutott a gyermekkorom, a f iatalkorom ..; De abból már nem esznek, hogy én mégegyszer valaki cselédje legyek, vagy újból summásnak menjek! így gondolkodtam a többi föld- néliküliekkel együtt... Elindultam, hogy újra megszervezzem a csoportot. Könnyű dolgom volt. Mind egyek voltunk a csoport akarásában. Bekopogtattam a házakhoz, él mondtam, hogy emberek, ez így nem lesz jó nekünk, ahogy most van, újra meg kellene alakítani a csoportot.

— HJát alakítsuk meg! — így mentem tovább egy házzal.

így volt-e Rési János bátyám?

— Bizony így volt az.

Az emberek örültek, hogy akadt egy olyan ember, aki megszervezi a termelőszövetkezetet. 21-en altunk össze akkor mindjárt, azok, akik többen azelőtt cselédek, summások voltunk. Már 29-en vagyunk és 400 hold földön gazdálkodunk. Ez a 29 életerős ember szíwel-lélekkel egyet akar: dolgozni.

ÉS DOLGOZUNK. Azelőtt nem jártam a határban, mivel állatgondozó voltam. De most én is kint vagyok és látom, hogy nagyobb kint a munkakedv, mint bármikor az azelőtti években. Az ellenforradalom ugyan nagy kárt okozott nekünk. Mennyi érték szétszóródott! De ma már azt jelenthetjük, hogy újra élünk, újra együtt vagyunk;

(Egerlövő, 1957. április 3.)

NAGY ZOLTÁN

GONDOLATOK

ÁPRILIS 4-ÉN

ötödik évet töltöm az egyetemen, s ötödször ünnepeljük itt április 4-ét. Ilyenkor érezzük, hogy a felszabadulás ünnepe mit jelent számunkra. Közöttünk nincsenek »úri fiúk«, akik nagy többségben alkották a felszabadulás előtti magyar egyetemi hallgatóságot. Mi tudjuk, hogy számunkra a szovjet hadsereg felszabadító katonái hoztak el annak lehetőségét, hogy egyetemen tanulhassunk, hogy számunkra Miskolcon új egyetem létesüljön. Mi sokat kaptunk 'már attól a rendszertől, amely 12 év alatt a dolgozó nép érdekében tett mindent, s amelyre nem régen gyilkos szándékkal tört az ellenforradalom, amelybe hagytuk belesodródni magunkat vs. Tudjuk, nemcsak az elkövetett hiba kijavításában van mit tennünk, hanem munkánkkal kell bebizonyítanunk, hogy méltók vagyunk arra a feladatra, melyre a 12 év előtti április 4-én felszabadult i}ép bízott ránk: résztvermi a szocializmus építésében.

SZOMBATHY IMRE

A MÓKÁN Komité harcosa volt

EMLÉKEZZ!

Moccan a föld s a tavasz fényt keresve Ebresztgeti az alvó kerteket.

Zöld partokat csókolgat már az este,

A sárga fűz hurkásan integet.

Mozdul a föld. — De emlékezz egy napra:

— Bombák zajával terhes hónapok —

Ügy vágytunk már egy csendes pillanatra S vérünk lehelték már a sóhajok.

Emlékezzél! — Egy régi áprilisra:

Halált okádtak gyilkos fegyverek.

Bőgött a tank, hogy rágázolí a sírra,

Gránát zúgott, meg akna, srapnelek.

Véres hullákat sodort az áradat.

Nem voltak lombok, csak tört, csonka fák És égremeredő üszkös házfalak,

Halálbariadó vak éjszakák.

Hörgött a föld s az ég halált okádott.

Holtak fogóztak véres rögökbe.

Német bakancs beteg fejünkre hágott,

Fájdalmunk jaját is összetörve.

Emlékszel? — Ködös áprilisi reggel.

Fülünkbe nyugodt, boldog csend szakadt.

S halott szívünkbe a szovjet sereggel Rügyet fakasztott az a pillanat.

Szovjet sereg... felétek száll a hála:

Békét hoztatok a pirkadatba.

Fehér cipó sül anyám asztalára:

Boldog íz feszül minden falatba.

Menyasszonyruhás fák állnak a kertben,

Karjuk fehér virággal integet.

Szívünkből szerelem dobog s dal rebben Köszönve sorsot, vágyat, életet.

Emlékezzél! — Szíved sose felejtse?

Eljöttek ők és béke, béke van!

A könnyeid két kezed most ne rejtse —

Hazát építünk mi is boldogan.

— Lüktet a föld. — Méh zümmög kis virágnak,

Melegít lányok anyás mosolya. .

Emlékezz és kiáltsd a nagyvilágnak:

■— Ne legyen többé háború soha! PATAKY DEZSŐ

'Pillanatkép, JőefökeeeLzliirbél

örömmel újságolják a hejőkeresz- túri tanács dolgozói, hogy a község határában befejeződött a tavaszi növények vetése. Földben van már a krumpli — és, ha eljön az ideje, gyorsan akarnak végezni a kukoricaültetéssel is. Azon a napon, amikor ott jártunk, éppen a határból tértek vissza a tanácsi dolgozók, kik személyesen ellenőrizték a földeken folyó munkát.

Természetesen a nagy munka mellett, ha máskor nem, hát vasárnap jut idő arra, hogy az újságokból, vagy a rádióból kapott hírek alapján figyelemmel kísérjék az országos és nemzetközi eseményeket. Az elmúlt vasárnap volt idő erre. Az újságok bőséges terjedelemben számoltak be a magyar kormányküldöttség szovjetumióbeli látogatásáról, a két kormány közös nyilatkozatáról. Azonfelül a rádió esti adásaiban kétszer is megismételte Kádár János elvtárs beszédét, amelyet visz- szaérkezése után a Ferihegyi repülőtéren mondott.

Mit mondanak, hogyan vélekednek erről a hejőkeresztúri parasztok?

Külön-külön nehéz volna beszámolni, mivel nincs mód arra, hogy aránylag rövid idő alatt mindenkivel elbeszélgessen az újságíró, de — mint ezt a tanácson velünk közölték: Hejőkeresztúrban is napról napra figyelemmel kísérték az eseményeket, bíznak a pártban, bíznak a kormányban. A legutóbbi tárgyalások pedig

még jobban megerősítették bennük ezt á bizalmat.

Az októberi ellenforradalom itt is

megtette bomlasztó hatását: feloszlott a termelőszövetkezet. De már vissza is alakult. S a csoportbeliek meg az egyénileg dolgozók is azt mondják: rendet, békét akarnak, s ezért nagyon örülnek annak, hogy sikerrel végződött a magyar kormány- küldöttség szovjetunióbeli . látogatása.

A pedagógusok városi MSZMP Intézőbizottsága értesíti elvtársait és a város pedagógusait, hogy székhelyét áthelyezte a Beloiannisz utca 18. szám alá (Dózsa György pártszervezetbe), ahol minden kedden és csütörtökön délután 3 órától 6 óráig fogadóórát tart. Kérjük, hogy a fenti időpontban forduljanak hozzánk kérdéseik, kéréseik, problémáik ügyében.

Pedagógusok MSZMP városi ideiglenes intézőbizottsága.

A Kommunista Ifjúsági Szövetség 1957. április 6-án, szombaton délután 6 órai kezdettel a Kossuth utca 11. szám alatt (SZO^> nagyszabású kohászbált rendez, melyre minden fiatalt szeretettel vár.

KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG*

Egy falu kulturális helyzetéről

iiiiiiiitiiiitiiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiftiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiin-VALAKI MÁR MEGÍRTA, hogy egy ország kulturális színvonala lemérhető az elhasznált szappan mennyiségéből. Lehet, hogy az illető szappangyáros volt és ilyen okfejtéssel igyekezett biztosítani portékáinak kellendőségél. Eltekintve az érdektől, — igazat mondott. A tisztálkodási igény valóban lehet fokmérője a kulturáltságnak, de én most nem a testi, hanem a lelki »tisztálkodásról«, művelődésről kívánok szólni. Természetesen a kettő összefügg, elválasztani nem lehet őket, mintahogy a virágot sem lehet elválasztani illatától.

Hu józan fejjel, higgadtan szemléljük a falu kultúrájának jelenlegi állapotát, szembetűnő változásokat tapasztalhatunk. Ezek a változások különösképpen szembeötlők azoknak, akik élték a falu régi, azaz 45 előtti életét is. összehasonlítási alap nélkül nem sokra megy itt az ember — nos, én rendelkezem ezzel az alappal, s minden öndicséret nélkül itélkezhetem.

A 45 után végbement gazdasági és politikai változások forradalmi erővel törtek be a falu elmaradott, babonás világába. Szél volt ez, vagy inkább vihar, amely a fejlődés ví- lágútjára hajszolta az istenháta- mögöttiségre kárhoztatott magyar falvakat.

A feudál-kapitalizmus nálunk azt jelentette, hogy kapitalista volt a város, azaz úgy ahogy lépést tartott a fejlődéssel, s feudális volt a falu, azaz táplálták elmaradottságát, dicsérték röghözkötött erkölcseit, istenítették befme azt. ami régi, elavult, eldobniváló volt.

»A magyar paraszt természeténél fogva konzervatív« — hajtogatták a feudális rendvédők, hogy elleplezzék az elmaradottság hivatalos szószólóit. Hogy mennyire nem volt igazuk, mi sem bizonyítja jobban, mint a felszabadulás után megindult falusi építkezési láz. Még az egyetemen is akadlak olyan tudós professzorok, akik fájlalták »az ősi magyar falu pusztulását«, mert a magyar paraszt odahagyta zsúp- fedeles vityillóját és »palotát« építtetett magának. Az évszázadok óta kialakult népi építkezési forrnák máról-holnapra a felejtés homályába merültek — és a kőművesmesterek modem remekeikkel feldúlták a falvak ősi arculatát. Nekem nem fájt ez a törekvés, mert ismertem az »ősi« lakások egészségtelen voltát, nyomasztó, tbc-és levegőjét, az apró ablakú házak törtszemű félhomályát.

HA VALAKI ELTÉVED Garad- nára, az állomásról jövet balkéz felől új házsort láthat. Én büszke vagyok ezekre a házakra. »Érdek- nélkül tetszenek« —, mert egy sem az enyém. Volt napszámosok, kepés emberek összekuporgatott pénzéből épültek, talán meg is koplalták, de a múltban is koplaltak és mégsem futotta házra.

Garadna megváltozott kulturális arculatának anyagba öntött szépségei ezek a házak. De, mint elöljárómban kifejeztem, nem ezekről kívánok szólni, hanem a művelődésről.

A múltban osztatlan iskolája volt a falunak. A kéttantermes iskolában **egyműszakos« tanítási rendszer volt, azaz négy osztály tanult az egyik teremben és négy a másikban, reggeltől délig, két tanítóval. Ma »kétmüszákos« tanítás folyik s felemelték az oktatók létszámát.

Én tizenhat éves koromban láttam először mozit. Néma fűm volt. Strogoff Mihály hőstetteit magyarázta egy piaci kikiáltóhoz hasonló mozis s közben majd leszakadt a keze a gép »kurblizásától«.

Ma rendszeres filmelőadás van, hetente kétszer. Igaz, a mozihelyiség már »kiment« a divatból, szűk, kényelmetlen (nem felel meg az igényeknek), de az alvégi újsoron már megvan az új kultúrház alapanyaga. Hogy mikor lesz belőle kultúrotthon, a garadnaiakon múlik. Ha olyan erővel látnak építéséhez, amennyire kívánják, fog menni, mint a karikacsapás, ha nem — szégyéljék magukat.;;

GARADNÁN nem egy öreg nénivel és bácsival találkoztam, akinek a kalendáriumon kívül más olvasnivaló még nem volt a kezében. Vallásukat sem könyvből tanulták — örökölték. Szem- és fültanúja voltam egy esetnek. Egy vénasszony leckéztetett egy diákforma legénykét: ü— De elbutították fiacskám

azon a Pesten! — Miért? — kérdezte a legény huncutkás mosoly- lyal. — Mert nem hiszed az Istent. — Mondja nagyanyó, olvasott maga már életében valamit? — Nem én fiam, megélek nélküle. — Akkor hát ne vitázzon velem, én már túl vagyok a Das Kapitalon is... A fiéni elhallgatott s szó nélkül otthagyta a fiút. az meg nevetett, mint akit megcsiklandoztak. Hát igen, ez a mai fiatalság! Tiszteletien, mert nem akar régi módon élni, nem képes minden feltétel nélkül behódolni az öregek akaratának. A most házasulandó fiatalemberek gondolkodásában is feltalálhatok már a 12 éves nevelés eredményit de még nem tudták teljesen levetni örökölt gátlásaikat. A »gazdaöntudat« Garadnán annyit tesz, mint lenéz - a volt »kódisok« legénnyéserdült csemegéit. A jobbmódú gazdafiúk nem szívesen barátkoznak az új gazdák fiaival. De a legfiatalabb korosztály már egészen más — összegyúrta őket a nevelés, fittyet hánynak a régi ideálokra, s ami megkülönbözteti őket, nem a »több föld« olykor brutális gőgjéből fakad, hanem az értelmi kiválasztódásból. Garadnán van iskola és falusi könyvtáj is. Az én korosztályomnak (most 28 évesek) még csak szennyirodalom, ponyva jutott.

A fiatalság kezd rájönni, hogy értelmesen is el lehet tölteni az

időt, hogy az olvasás szórakoztatóbb, mint a kocsmázás. Persze nem szabad szemethúnynunk afelett, hogy a kocsma manapság még sokakat vonz. Miért? Vannak legénykék, akik nagykorúságukat a toroköblögetéssel és fülsértő nóta- sással szeretnék bebizonyítani. »Bőg a szamár — eső lesz« — szokták mondani az ilyenekre — s nagyon találó ez a mondás. Valóban szamarak ezek a kamaszok, ordíto- zással és nagyszájúsággal takargatják a füleiket. S vannak tiszteletien fiatalok is, akik az elmaradottság elleni harcot összetévesztik a szemtelenséggel, pökhendiek — ezekre is találnak a garadnaiak megfelelő szót: taknyosok.

De a kocsmázás egyedüli okát nem szabad csak az említettekben keresnünk. A szórakozási igények túlnőtték az adott lehetőségeket s a parlagon maradt, ki nem elégített igények az ivásban, a kártyázásban keresnek kielégülést. A kultúrotthon felépülésével az EPOSZ-szer- vezet lényegesen enyhíteni fogja az e téren mutatkozó bajokat.

Az öregek nagyon hajlamosak arra, hogy elfogultan nyilatkozzanak a máról. Az öregember szívesebben időz a múltnál, még akkor is, ha az a múlt telve van egy nehéz élet nyomasztó emlékeivel.

IGEN, SZÁMUKRA IS van ősz- szehasonlító alap, egy nehéz élet távolbavesző emlékei sorakoznak fel tanúnak, hogy vallomásukkal hitet tegyenek a sok gonddal, fáradsággal, de nagy reményekkel épülő új világ mellett.

GULYAS MIHÁLY