Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-20 / 92. szám
«25ombat, 1957. április 20. 5 Példás ítéletet hozott a megyei bíróság az emberi mivoltukból kivetkőzött szadista kegyetlenkedők bíín{»erében Közel háromnapos tárgyalás, után ítéletet hirdetett a megyei bíróság Haviár László és Ostorházi László ügyében, akiik az ellen forradalom idején kegyetlen módszerekkel bántalmazták a Kacs községi tanács vb. elnökét, Tóth Mihály elvtársat. Haviár László 41 éves kulák&zác* Uiazásá — volt horthysta továbbszolgáló tisztihely ette nagy ezüst vitézség! érem, német vaskereszt tulajdonosa — miskolci lakos, a Közlekedési Vállalat gépkocsivezetője. Kétszeresen büntetett előéletű egyén (egyszer halált okozó súlyos testi sértés miatt ötévi börtönt ült). Bűntársa, illetve fetbúj tója Ostorházi László 27 éves, a faluban egyik jómódú gazda fia, Kács községi lakos. 1956 október 27-én Haviár László apósának (Ostorházi András) pincérjében szőlőt préseltek. Itt volt az egész család, többek között Haviár és sógora Ostorházi is. Borozgatás 3-tozben itt agyalták ki a Tóth Mihály vb. elnök elleni gyilkossági kísérletet. Ostorházi, a vb. elnökkel szemben, vélt sérelmek miatt, személyes bosszút forralt. Arra gondolt, hogy az akkori helyzetben lehet kegyet- lenkedni. Bevonta sógorát is a bűn- cselekmény elkövetésébe. Számításba vette Haviár alkalmas tulajdonságait (ha iszik izgága), emellett azt is, hogy a faluban kevésbé ismerik. Ostorházi indítványozta Haviámak, hogy közösen vonják felelősségre Tóth vb. elnököt. Gaztettüket előreláthatóan átgondolták. Arra számítva, hogy a faluban a lincselő hangulat miatt Tóth elvtárs elmenekülhet, úgy terveztek, hogy éjjel elviszik lakásáról a tanácsházára fogvatartás céljából és máí^öap a felizgatott emberek előtt »felelősségre vonják«. Elgondolásuk elhatározássá érlelő- dőlt A késő éjjeli órákban elindultak Tóth elv társék lakására. Gondolva arra, hogy mint törvényes embernél fegyver is lehet, fejszét vettek magukhoz. A lakáshoz érve már sötét volt, az egész család, felesége, leánya és veje Stompéi Mihály mái* aludtak. Bekopogtattak az, ajtón. és fel- szóljtották Tóth Mihályi, hogy azonnal jöjjön ki. Tóth elvtáis felesége felismerve a veszélyt, férjét nem engedte. Erre a vádlottak dörömbölni kezdtek és fejszével az ajtót# igyekeztek betörni. A család látta, hogy itt élet vagy halálról lehet szó, ezért a vő az ágyból kiugorva alsóruhában az ablakon át igyekezett menekülni. Haviár ezt észrevette és útját állta abban a hitben, hogy Tóth Mihály az. De miután felismerte, hogy nem ö, tovább engedte. Ostorházi maga is az ablakhoz helyezkedett el. Tóth elv társ veje után maga is az ablakon át akart menekülni. Az ott lesben lévő Ostorházi, mint. vágóhídon a mészároslegény, emberi érzelmeiből kivetkőzve a nála lévő fejszével tankón vágta Tóthot, aki néhány pillanatra esizméletét veszítve, megrogyott, majd magához térve tovább igyekezett menekülni a szomszéd udvara felé. Mindkét vádlott utána vetette magát, s annyira megközelítették, hogy Ostorházi a nála lévő fejszét utána vágta, rpelynek következtében Tóth elv társ jobb bokája szinte pozdorjává tört. E pillanatok alatt Tóth elvtárs felesége és a leánya is menekülni igyekeztek. Tóthné saját önvédelme és családtagjainak védelme céljából maga is baltát fogott. Mikor a házból kiléptek férje, illetve az apa jajveszékelésére, leányával együtt odarohantak segítségül. A leány földön szenvedő édesapjára borult és könyörögve kérte az elvetemült embereket, hogy ne bántsák apját. Erre nemhogy engesztelődtek volna, még jobban megvadultak. Sőt nekiestek Tóth elvtárs f elesé gének, üt legelni kezdték és eközben homlokán megsérült. A vádlottak az egész családot agyonlő véssél fenyegették. Haviár elvetemültségére jellemző, hogy Tóth elv társ leányát édesapja védelme közben durván elráncigálta, félrelökte és letépte róla hálóing jót. Tóth elvtárs látva az egész család és saját maga veszélyét is, maga is életükért emelt szót. A vádlottak arra kényszerítették, hogy velük a tanácsházára menjen. Útközben Haviárék állandóan rugdalták, ütlegelték, sőt Tóth elvtársat íeljajdulása miatt egy éles tárggyal hátba szúrták. A tanács- házához érve az ajtót nem tudták kinyitni, a tuzoltószertárba vitték az agyonkírizott Tóth elvtársat, hogy ott tartsák másnapra, a íelelősségre- vonásig. Tóth elvtárs már életveszélyes állapotban volt, de még mindig rugdalták és további súlyos sérüléseket szenvedett. A deformálódott mivoltú emberek szinte kéj elegtek iszonyatos tettélk felett. Ostorházi a fetrengő Tóth elvtárs arcába világított és mivel látták, hogy súlyos sérülése folytán vandál kezeik közül már nem tud elmenekülni, kaján elégedettséggel nyilatkoztak egymásnak és hazaküldtek. Arra kényszerttették, mivel már nem vplt ereje felállni, hogy* kezére támaszkodva téi’dencsús^va másszon az utcán. Ezt az utat az éjszaka folyamán, alsó fehérneműben járta végig Hazaidé kínos körűimé? nyék között Tóth elvtárs édesanyjárhoz tért be, ahonnan feleségével égyütt azonnal a kórházba szállították. Életét csak az azonnali orvosi beavatkozás és az orvosok rendkívül lelkiismeretes munkája mentette meg. Az orvosi vélemény, illetve a szadista kezek, hagyatéka legjobban igazolja az emberi brutalitást: súlyos bokatörési, két oldalborda, alsó és felső állkapocs három helyen, jobb kézfeje, jobb halántékán koponya- sérülés, illetve töréseket szenvedett. Ernői lett fogainak nagy részét is kiverték. Tóth elvtárs egész életére, egészségére és munkaképességére rokkantságot hagytok hátra a ga)ád kezek. Kórházi íelgyógyúlága után kormányunk gondoskodása folytán a Német Demokratikus Köztársaságba küldte üdülni. A bíróság a két kegyetlenségig elvetemült gonosztevőt gyilkosság kísérletének bűntettében mint tettestársakat, ezenkívül felfegyverkezve elkövetett hatóság tagja elleni erőszak és izgatás bűntettében bűnösnek mondta ki. Ezért a bíróság Ostorházi László vádlottat életfogytiglaniig tartó börtön- és egyéb mellék- büntetésekre, Haviár László vádlottat 12 évi börtönre és egy év mellék- büntetésekre ítélte. Az ügyészség mindkét vádlott büntetésének súlyosbításáért, a védők és a vádlottak nedto; a büntetés enyhítéséért fellebbeztek. Elkésett ajándék Néhány nappal ezelőtt írtam egy beteg asszonyról, akinek minden, kívánsága egyetlen narancs. A cikk megjelenését követő napon két narancsot hoztak szerkesztőségünkbe. Az egyiket egy asszony hozta, de nem árulta el a. nevét. A narancs kicsit kemény héjáról arra következtettem, hogy tulajdonosának nagyon becses lehetett, féltve őrizte s most fehér selyempapirboi csomagolva elhozta a beteg asszonynak, A másik narancs jóval nagyobb volt és tulajdonosa díszes papírba: csomagolta. Egy bőrkabátos férfi hozta és kedvesen kívánta: »váljék a beteg egészségére«. A két naranccsal tehát útra keltem Kisgyőrbe, hogy megörvendeztessem Liptai DezsŐnét. A femp- lomsoron túl laknak egy meredek kis utcában. A ház azonban már elárvult és elárvult a három kisgyermek is. A beteg édesanya, aki hónapokig ábrándozott a gyümölcsről, már nem eheti meg a narancsot, mert meghalt. Néhány nappal ezelőtt örökre kiköltözött a faluszéli temetőbe és a kérésre érkező ajándék, sajnos elkésett. Pedig ezalatt a pár nap alatt a postás sűrűn kereste őket. Kis csomagban ismeretlen emberek küldtek neki narancsot, hogy teljesüljön a kívánsága. Sőt, egy kis csomagban datolya is érkezett! Igaz, az ajándék későn érkezett, de mégis köszönöm- mindazoknak, akik hallani vélték a beteg édesanya sóhaját és teljesíteni akarták kívánságát. Mert a narancs mégis örömet hozott, örömet a végtelen szomorúságba a három kis árvának. A napsugár színű narancsok meleget is árasztanak, a szeretet jóleső melegét, amely olyan varázslatos, hogy teljesen idegen embereket is közelhoz egymáshoz. A faluszéli kisházban a gyerekek most egyre a postást várják. Én a szeretet nevében küldött narancsokat helyettük is köszönöm. K. R. mitkntatl fa B. L.-NÉ EGY A SOK MISKOLCI ÉDESANYA KÖZÜL, kétség- beesett hangú levélben, fordult hozzánk tanácsért, gyermeke nevelésével kapcsolatban. Mint írja, 4 éves kisfia rendkívül dacos. Mindent megpróbált már ennek letörésére, de eredménytelenül. Mivel nem egy elszigetelt esetről, hanem általános gyermeklélektani tünetről van szó, úgy érzem, nyilvánosság előtt kell eleget tennem B. L.-né kérésének. Elsősorban tudni kell, hogy három-négyéves korban a gyermekek niajdnem száz százaléka bizonyos mértékben dacos. Kis zsarnoknak érzi magát, ha kívánságát nem teljesítik, ellenállása m.ég inkább fokozódik. A dac ebben a korban olyan betegség, mint például a fogzás: át kell esni rajta. Nagy kárt követ el az a ßZÜlö, aki ilyen esetben a gyermek dacosságát tűzzeUvassaí el akarja nyomni. Ez a módszer eredménytelen, esetleg állandósulhat a ducosság és még felnőtt korra is súlyos kihatásai lehetnek: két szélsőséges lelkületű embertípus alakulhat ki az ilyen gyermekből: agresszív (kötekedő ember), akinek sok kellemetlensége lesz az életben, vagy apatikus (zárkózott), aki alattomosságra hajlamos. Az ilyen emberek nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, A legjobb módszer a gyermek dacos kitörésekor másra terelni a figyelmét. Hogy ez mennyire valósítható meg, ez a szülő leleményességétől függ. Ebben az átmeneti időszakban az nem hiba, ha kevesebb követelménnyel lépünk fel az ilyen gyermekkel szemben, hogy kevesebb alkalma legyen a dacoskodásra. Ha azonban valamit megkívánunk tőle, szigorúan követeljük meg annak végrehajtását. Vigyázni kell, hogy követelményünk ésszerű és a gyermek által jól érthető legyen. Ha ennek ellenére sem fogad szót a gyermek, akkc. az ilyen esetben legjobb ráhagyni. Például, ha megköveteljük tőle, hogy ebéd előtt mosson kezet és azt nem teszi meg, akkor ne bántsuk, de ebédet se adjunk neki mindaddig, míg magától nem mos kezet. Vigyáznunk kell a nyugodtságunkra. A gyermeknek semmi körülmények között sem szabad észrevenni, hogy idegesek vagyunk. A haragos szülőben a gyermek ellenségre talál, aki meg akar küzdeni vele. A nyugodt szülőben ezt nem találja meg, egyedül marad, lecsillapodik. A BÜNTETÉST ILLETŐEN ANNYIT: a szülőnek arra kell törekednie, hogy minél kevesebbet büntessen. Nem szabad túl engedékenynek lenni, de túl szigorúnak sem. Különösen káros a gyermek ijesztgetése, asztallábhoz kötözése stb. A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy megfelelő házirendjük legyen: alvás, játék, séta stb., ehhez feltétlenül ragaszkodjon a szülő. Például, ha vendégek érkeznek, mikor a gyermeknek aludnia kellene, pontosan fektessük le és ne essünk abba a hibába, hogy inkább villogtassuk a vendégek előtt a gyermek tudását. A gyermeknek abban a tudatban kell élnie, hogy amit a szülők megkövetelnek, az az ő hasznát szolgálja. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a szülők kedvük szerint változtatnak az ő megszokott életrendjén, nem fogja többé elhinni, hogy neki a délutáni alvásra szüksége van. Ha ilyen hibát követünk el, a gyermek lelkivilágában egy átalakulás megy végbe és így fog gondolkodni: amikor én akartam játszani, nem engedtek, le kellett feküdni, amikor azonban vendégek érkeztek és ők szórakoztak, akkor nem kellett lefeküdnöm. Csekélység ez, de tekintélyromboló. A gyermek abban a tudatban fog élni, hogy a szülő az utasításait hangulata szerint adja ki és ennek ő az áldozata, s ez ellen feltétlenül lázadni fog. AZT KÉRDEZI A LEVÉLÍRÓ, hogy szigorú, vagy engedékenyebb legyen-e ezután a gyermekéhez. Ehhez csak annyit, hogy a túlzott szigorúság károsabb az engedékenységnél. Ahol a szülő a gyermek legkisebb mozdulását is leinti, ahol valóságos idomító akar lenni, ott a gyermek legtöbbször nyomott kedélyűvé és sunyivá válik. Az engedékenység is súlyos hiba, mert a gyermek elkényeztetetté válhat, s ez későbbi korra is kihathat, amennyiben az elkényeztetett ember legtöbbször excentrikussá válhat, s emiatt nem tud beleilleszkedni a társadalomba. Befejezésként még annyit, hogy vigyázzunk otthonunk derűsségére, mert kiegyensúlyozott, derűs, jókedélyü embereket csak derűs otthon nevelhet, s csak az ilyen ember lehet hasznos tagja épülő szocialista társadalmunknak. SZAKÁCS FERENC a miskolci gyógypedagógiai iskola igazgatója. A csobádi gépállomás jól segíti az egyénileg dolgozó parasztokat Az egyéni parasztok megnöveke- dett munkakedvéből fakad, hogy egyre több munkát, akarnak saját maguk elvégezni. Emellett nagymérteikben igény beveszik a gépállomások munkáját is. A csobádi gépállomás rászolgál az egyéni parasztok bizalmára. A vetési munkálatokon kívül fűkaszálást, tárcsázást és egyéb gépi munkát végeztetnek vele. Pedig nem könnyű kielégíteni az egyéni parasztok igényeit. A csobádi gépállomás körzetében a dolgozó parasztok hozzászoktak a minőségi vetőmag használatihoz. A a idén 99 százalékban csak minőségi vetőmagot vetettek. Több dolgozó paraszt csoportosan bérelt öntöző- gépeket a gépállomástól. Földjük egy részén, végzik az intenzív kertészeti munkákat, míg egyéb földjük nagyrészét a gépállomás segítségével mii- veltetik. LAKÁST, LAKÁST, . • • * I. Beszél tretes az I. kerületi tauács lakáshivalalának vezetőjével KÖNNYESSZEMÜ fiatalasszonykával találkozunk az MSZMP megyei intézőbizottsága székhazának folyosóján. Kérdésünkre sírástól el- csukló hangon válaszol: — Itt voltam a párt panaszirodáján, de úgy látszik, itt sem tudnak segíteni... A további beszélgetés során kiderült, hogy a fiatalasszony férjével, Szőts Károllyal és kisgyermekével a Szeptpéteri kapu 10. sz. alatt egy ég- renyíló kis szobában lakik. Ugyanebben a házban megüresedett egy kétszoba. konyhás lakás, amelyet Szőts Károlyék önkényesen elfoglaltak. A törvényes rendelkezéseknek megfelelően Szőtséket ebből a lakásból vissza kellett költöztetni eredeti helyükre. A fiatalasszony elmondja, hogy 3 kétszobás lakásra az igényr lést ők js beadták és mécsem nekik utalták ki á lakást. Felkerestük az I. kerületi tanács lakáshivatalát. Itt már tudtak az ügyről. A hivatal egyik dolgozója,^— a nevét nem árulta el — mondván, hogy nem akar szerepelni a nyilvánosság előtt —, de készséggel adott felvilágosítást. — Szőts Károlynénak igaza van, •— mondja. — A szoba, amelyből önkényesen elköltöztek és ahová most 53ZS kellett költözniük, valóban nem megfelelő egy háromtagú kisgyermekes családnak. Mégis vissza kellett költöztetni őket. Először azért, mert önkényesen jártak el, másrészt, mert egy olyan családot kellett beköltöztetni a kétszobás lakásba, amelyre rászakadt a ház ... Hatósági utasításra, soronkívül kellett tehát ennek a hattagú családnak, ahol a családfő fertőző tüdőbeteg — kiutalni a Szentpéteri kapu 10. sz. alatti kétszobás lakást. — Miért éppen a Szőtsék által elfoglalt kétszobás lakást utalták ki ennek a tüdőbeteg családnak? Nem-e lehetett volna egy másik lakásba be^ költöztetni őket, -rr kérdezzük. Simon Alfréd elvtárs, a hivatal vezetője így válaszol: — Sajnos, sokan azt hiszik, hogy mi rendelkezünk lakásokkal. Ezek tévednek! Nekünk nincsenek lakásaink, amelyeket szét tudnánk osztani az igénylők között. Hozzánk az idén még senki sem hozott egyetlen lakáskulcsot, néni mondta: „tessék, itt van egy üres lakás, rendelkezzenek vele.” — Az emberek azt mondják, hogy Miskolcon sok lakás épült. A Selyemréten, a Malinovszkij úton és másutt, mégsem lehet, lakáshoz jutni. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? — AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGGEL épülő bérházakból a hivatal még egyetlen lakást sem kapott eddig. Ezeket a bérházakat a különböző minisztériumokhoz tartozó üzemek, intézmények és hivatalok kapják. Ezek az üzemek, intézmények osztják szét az új lakásokat dolgozóik között. Itt szeretném azonban megjegyezni, hogy komoly hibák vannak a lakások elosztásánál. Véleményünk szerint egy-egy vállalatnál, vagy intézménynél nem a legjobban rászorultak kapják a lakásokat. Simop elvtárs ezzel kapcsolatban elmondott egy példát is. Glatz Pál elvtárs, a Lenin Kohászati Művek többszörös élmunkása és kormánykitüntetett dolgozója hosszú idő óta jár lakás után. Nagyon is indokolt lett volna, hogy a vállalat illetékes szervei lakoshoz juttassák, b^zen szüleivel, testvéreivel és egyik nős testvére családtagjaival együtt, ösz- szesen három család, több mint tíz személy lakott egy kétszoba- konyhás lakásban. Glatz elvtárs, • mivel nem kapott lakást a gyártól, az eh múlt hónapokban önkényesen elfoglalt egy lakást, ahonnan most kikeli költöznie. Most a lakáshivatal gozóit arról akarják meggyőzni (?). hogy Glatz elvtársat ne költöztessék vissza régi lakásába... (A miskolci I. kerületi tanács lakáshivatalának dolgozói azt kérdezik: kinek és hogyan szokták szétosztani az új lakásokat a Lenin Kohászati Művek ezzel megbízott dolgozói?) A lakáshivatal dolgozóinak az a javaslata, hogy az üzemek és intézmények a részükre épülő lakásokat a jövőben a legjobban rászorultaknak, a romos és egészségtelen körülmények között lakó nagycsaládos dolgozóknak utalják ki elsősorban. Ezzel nagyban elősegítenék a város lakásproblémájának megoldását. NÉGYEZER UJ LAKÁSRA lenne szükség Miskolcon, hogy az igénylők kérésének eleget tehessünk, — mondja Simon elvtárs. Sajnos, jelen* leg a lakóépületek és lakások állapota az elmúlt években olyannyira leromlott, hogy nap mint nap lakások omlanak össze és válnak lakhatatlanná. A hozzánk beadott több mint 1400 lakáskérelem nagyrésze is olyan családoktól érkezett, akik pincékben, fáskamrákban, düledező falú szobákban, egészségtelen viszonyok között élnek. Ha egy-egy lakás megüresedik, azt elsősorban a romos lakásban lakó nagycsaládosok kapják meg. Ez azonban kevés. TT- No és ha valaki felkutat egy olyan lakást, amelyet a fennálló rendelkezések értelmében ki lehet igényelni, akkor azt megkaphatja-e az iilető? — Az igénylők nagyresze pontos lakáscímet ad meg, amely szerintük igénybevehető. Sajnos azonban, az ilyen lakáscímek a legtöbb esetben „falcímek”, azaz nemlétező lakások címei. Előfordul, hogy az igénylő nagy hangon követeli: menjünk ki megtekinteni az általa felkutatott lakást. Kiszállásunk alkalmával kiderül, hogy a megadott címen nincs is lakás, vagy ha van, az nem vehető igénybe. Előfordult például, hogy megadtak egy címet, ahol egy egyedülálló idősebb asszony háromszobás lakásban lakik. Ilyen lakást valóban igénybe lehet venni. .Amikor azonban kiszálltunk, akkor tudtuk meg, hogy az egyedülálló asszony a ház tulajdonosa és az új lakásrendelet alapján joga van a háromszobás lakásra. Tehát ebből még egy szobát sem lehet igénybevenni. Természetesen vannak az igénylők között olyanok is, akik helyes címeket, törvényes utón igénybevehető lakásokat jelölnek meg. Ezeket ki is utaljuk az igénylőknek. Azonban ez sem megy simán. Akitől a lakást igénybe veszik, tiltakozik. Bírósági tárgyalás, döntés, fellebbezés, ügyészségi végzés, hatósági beköltöztetés — ez a kálváriája sokszor egy-egy lakásigénylésnek ... — Én lennék a legboldogabb, ha minden lakásigénylő kezébe adhatnék egy lakáskulcsot, s azt mondhatnám: „tessék egy kétszobás lakás kulcsa, foglalják el és éljenek boldogan és egészséggel” — szólal meg az egyik elvtársnő. MISKOLC LAKÁSPROBLÉMÁIT véleményünk szerint is meg lehetne oldani. Ez azonban nem megy máról holnapra. Államunk, népi rendszerünk nem keveset tett már eddig is a dolgozók lakásviszonyainak megjavítása érdekében. Miskolcop újonnan épült városrészek, háztömbök és többemeletes munkáslakóházak bizonyítják ezt. E cikkben elmondottak azonban azt is mutatják, hogy van még bőven tennivaló. Az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a megrongálódott lakóépületek és lakások kijavítására és karbantartására. Ezenkívül meg kell gyorsítani az állami erőből készülő lakások énítését. Lakást, lakást, lakást! — gyorsan j s minél többet — ez ma egyike a legfontosabb feladatoknak. SZEMES ISTVÁN
