Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-08 / 56. szám
Világ proletárjai egyesüljetek l r XIIL évfolyam 56. szám 1957 máicius 9 péntek Ara 50 fillér 'X0&r£»e-'. — A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA . A NŐK ÜNNEPÉN cA i z elmúlt évekhez viszonyítva sokkal szerényebb és szűkebb keretek között, de annyival bensőségesebben emlékezünk meg hazánkban és megyénkben is a nők nagy nemzetközi ünnepéről. Klara Zetkin 1910-ben terjesztette a szocialista nők II. kongresz- sznsa elé azt a gondolatot, hogy március 8 legyen a nőknek emberi jogaikért, gyermekeikért, a békéért folyó harcának jelképe. Azóta március 8 évről-évre Összekapcsolja a földkerekség asszonyait, legyenek azok fehér-, sárga-, vagy barnabőrüek, leányok, vagy asszonyok, idealisták, vagy materialisták. Hazánkban ezen a napon az egész dolgozó társadalom figyelmessége övezi a nőket. A virágüzletek virágai megfogynak, hogy az élet szülőinek: az anyáknak és a jövő anyáinak otthonát díszítsék. A nőik pedig ezen a napon számot adnak arról, hogy eleget tettek-e emberi jogaik megvalósításáért, gyermekeik szebb, boldogabb, nyugodtabb életéért, a béke biztosításáért. Hazánkban e hármas célkitűzésért serényen dolgoztak asszonyaink és leányaink 1945 óta. A kapitalista országoktól eltérően az állam nem akadályozta tevékenységüket, hanem a marxizmus—leninizmustól vezérelve törvényeivel, intézkedéseivel- elősegítette azok megvalósulását. Határozottan kijelenthetjük, hogy ez a serény munkálkodás eredményekben gazdag volt. Ellenségeinken kívül ezt senki nem is akarja, de nem is tudja kétségbevonni. Az élet bármely területét nézzük is, tények igazolják az előrehaladást. Az egyenjogúság alapja: a nőnek a termelésben, a munkában, a társadalmi, politikai életben való részvétele! Biztosított volt ez? Igen. Ezt elsősorban a tulajdonviszonyokban és az államhatalom jellegében történt döntő változás: a proletárdiktatúra megteremtése tette lehetővé. A nők százezrei pedig éltek is az adott lehetőségekkel. Ez ma már mindenki előtt világos. (A jelenlegi kényszerállapotot nem számíthatjuk, mert ez az ellenforradalmárok tevékenységének a következménye és csak időleges!) /Megfeledkezhetünk-e arról, hány egészségügyi, oktatási, kul- turális, szociális intézmény létesült az elmúlt években? Hogy a nők és gyermekek egészségét, jó ellátottságát, kulturáltságát is biztosítja. A megyében megépült sokezer új, szép lakás, nem-e a családanya, a nő helyzetén könnyített? Nem feledkezhetünk meg ezekről. Anyák, Nők! Tudjátok-e, hogy az októberi napokban milyen veszélyben forgott 12 évi munkánk minden gyümölcse? Ha sikerült volna az ellenforradalmárok terve, a proletárdiktatúra megdöntése, újra kesemes lett volna életünk, sorsunk! Már megszoktuk jogainkat, a megbecsülést, a jobb életkörülményeket, a kulturáltabb életet, gyermekeink felszabadult, boldog, mosolygós, jóltáplált arcocskáját, okos, bátor fellépését, az egyenes, kihúzott derékkal járást. Borsod megye asszonyai és leányai, sohasem lehetünk eléggé hálásak a Szovjetuniónak a gyors segítségért, a Kádár-kormánynak gyors, diplomatikus, a nép érdekében tett erélyes intézkedéseiért. A Hála azonban egymagában nem elég. Tettekre: segítő, alkotó Szívvel végzett tettekre van szükség, hogy az októberi tragikus és bűnös események nyomait mielőbb eltüntessük, a súlyos sebeket mielőbb begyógyítsuk, hogy sok anya és leány szeméből a könnyeket letöröljük és a szívükben levő fájdalmat megszüntessük. Mert az októberi ellen- forradalmi cselekmények legjobban a nőket sújtották: a nő, a családanya szenved legjobban elpusztult, vagy eltávozott hozzátartozója miatt. Az anya, a nők gondjait növeli leginkább az ideiglenes munkanélküliség, a gazdasági nehézségek. A nőket összefogó és cselekvésre szólító szervezet, a Nőtanács kilépve a Hazafias Népfront keretéből már munkához látott és megyénkben is érezni lehet jótékony, sebeket gyógyító hatását. Miben látja most a Nőtanács az asszonyok és leányok legfőbb feladatát ? Elsősorban meleg asszonyi szívvel, okos bölcsességgel megteremteni, helyreállítani a családok nyugalmát. Valljuk be őszintén, mi nők ebben követtük el a legsúlyosabb hibákat. Családi fészkünket bizony ,elhanyagoltuk. Túlságosan lekötöttük magunkat az ország, az egész társadalom ügyével és megfeledkeztünk arról, hogy a nagy család, az egész társadalom, a kis családokon épül fel. Elhanyagoltuk gyermekeink nevelését, szinte teljesen az iskolára, napközire, a pedagógusokra bíztuk őket, holott a szülő felelős elsősorban gyermekeiért. édesanyák! Asszonyok! Sürgősen pótolnunk kell az elmulasz- tottakat, hogy gyermekeink, ifjúságunk fejében és lelkében eloszoljon a zűr-zavar, a kétely, a bizalmatlanság! Tegyük gyermekeinket újra optimistákká, tisztánlátókká, szüleiket és hazájukat szerető fiatalokká! A másik terület, amelyen a nők segítségét, leleményességét kérjük: gazdasági nehézségeink leküzdése! Úgy gondoljuk, sokat tehetnének a nők azzal, hogy férjük keresetének kiegészítésére otthoni munkát vállalnánk. Ennek érdekében a Nőtanácsok már tanfolyamokat indították, tárgyalásokat folytatnak háziipari és egyéb szövetkezetekkel, hogy az asszonyok készítményeit értékesíteni tudják. De sokat tehetnek a nők azzal is, ha háztartásukat a legtakarékosabban vezetik és munkahelyükön is szigorúan takarékoskodnak. Segítsünk a nőket érintő minden probléma megoldásában! Gyámolítsuk az arra rászorulókat. Pótoljuk az anyai, vagy hozzátartozói szeret etet ott, ahol az szükséges. Segítsünk a magukra maradottaknak, elhagyatottaknak, ügyes- bajos dolgaik elintézésében, jó szóval, szeretettel, részvéttel. Közös összefogással, akarattal, egyszívvel — így családunknak, hazánknak szebb, boldogabb életet fogunk teremteni. Söhse feledjük, hogy mi magyar nők nem vagyunk egyedül ebben a munkában: a világ demokratikusan gondolkozó asszonyai mellettünk állnak, segítenek bennünket. Az elmúlt hetekben, különösen a szocialista országok asszonyai állták mellénk. Sokat segített a Német Demokratikus Nőszövetség, többezer magyar gyermek háromhónapos üdülésre utazhatott a Német Demokratikus Köztársaságba. A Mongol Nőbizottság 15.000 rubelt adományozott nekünk. A Csehszlovák Nőbizottság asszonyai gondosan, szívvel összeválogatott babákelengyét juttatnák sokszáz magyar édesanyának. A szovjet nők 200.000 rubeles ajándékot adtak át szeretetotthonainknak, gyermekintézményeinknek. A bolgár nők is résztvettek abban a nagyszabású segélyakcióban, amelynek eredményeként 30 millió lávát gyűjtöttek össze. De a nyugati országokban is vannak együttérző jó barátaink. külföldi asszonyok szolidaritása, segítsége is lelkesítsen bennünket a további munkában és figyelmeztessen bennünket arra a tanulságra, hogy a magyar nép szabadságát, boldogságát csakis a szomszéd népekkel testvéri egyetértésben és az egész világ dolgozóival egységben biztosíthatjuk. KAMMEL LAJOSNÉ a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára és a Borsod megyei Nőtanács elnökségi tagja. cA Jelentős támogatást biztosít a DIMÁVAG Gépgyár a kislakásépítőknek A DIMÁVAG Gépgyár igazgatósága, a szakszervezet és a munkás- tanács a dolgozók érdekeit szem előtt tartva, elhatározta, hogy a kislakásépítkezésekhez komoly segítséget nyújt. Ennek érdekében a vállalat tulajdonát képező salakbányát, valamint a salakbánya mellett megnyitott kőbányát a kislakásépítő dolgozók rendelkezésére bocsátja. Itt a gyár dolgozói az építkezéshez szükséges kőhöz és . a salaktömbök gyártásához szükséges elsőosztályú salakhoz, önköltségi áron jutnak. Az anyag elszállításához a vállalat közlekedési eszközöket is biztosít. Ez a támogatás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dolgozók a más bányák által köbméterenként eladott 35—50 forintos árral szemben 3—5 forintos önköltségi áron jutnak az építkezéshez szükséges alapanyagokhoz. A szállítási költség pedig kilométerenként mindössze 1.50—2 forint lesz. A 80—100 házhellyel rendelkező kislakásépítők nagy örömmel fogadták a gyár vezetőségének a dolgozók érdekében hozott határozatát. A gyárban most újabb 200 dolgozó jelentkezett házhely kiutalás és kislakásépítés végett. MAt Határozottabb harcot iskoláinkban az idealista világnézet ellen • Cifra nyomorúság Üdvözöljük Borsod asszonyait és leányait Az aprómunkáról • Egy dolgozó asszony levele az egyetemistákhoz • Mezőkövesdi jegyzetek Gazdálkodjunk belterjesen Március 15-én megkezdi termelését az ózdi salaktéglagyár Az Ózdi Kohászati Üzemeken belül még az elmúlt év augusztusában a salak téglagyár nagyjavításra állt le. A közbejött ellenforradalmi események megakadályozták a salaktéglagyár mielőbbi üzembehelyezését. A nagyjavítást végző dolgozók különös szorgalommal láttak hozzá Másfélmillió forinttal túlteljesítette tervét a DIMÁVAG Gépgyár A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói február hónapban derekasan helytálltak a termelésben. Havi tervüket 108 százalékra teljesítették, ezzel mintegy másfélmillió forinttal termeltek többet az előirányzottnál. Február hónapban különösen szerszámgépeket, bukópréseket, lemezollót, autódarukat, valamint különbözőfajta kábelgyári gépeket készítettek. Ebben a hónapban nagyobb- mennyiségben kerülnek majd legyártásra a különféle gépfajták, a hazai felhasználáson kívül elsősorban exportra. Hiüöcnőseaj; gyári gépek iránt nyilvánul még nagy érdeklődés külföldi piacon. Áz elért termelési eredmények igen biztatóak. Arra engednek következtetni, hogy a gyár kollektívája hasonló sikereket ér el ebben a hónapebben az évben a salak téglagyár üzembehelyezéséhez, hiszen munkatársaik, a kislakásépítőik megsegítéséről van szó. Mintegy 500-ra tehető azoknak a száma, akik kislakósépí- tési igényekkel léptek fel ebben az évben. Közel 100-ra tehető azoknak a dolgozóknak a száma, akiknek már házhelyük is van s akik már megkezdték, illetve rövidesen megkezdik családii otthonuk építését. Az ózdi jelentés szerint március 15-én minden bizonnyal megkezdi termelését a salaktéglagyár, amely ne- gyedévenkint ötszázezer darab téglát biztosít majd a kislakásépítők- nek. Megkezdték a diósgyőri óriáskohó szárítását A Lénán Kohászati Művek 700 köbméteres óriáskohójának átépítését még a múltév szeptemberében megkezdték. Jóllehet az őszi eseményeik hátráltatták a kohó tervszeriniti átépítését, a munka no- Vennbér második felében már újra megindult s azóta fokozódó ütemben folyt. Különösen helytálltaik a kohókőművesek, akiknek új mód- szerű falazással, samottégla helyett szératéglákkal kellett végezniük a kohó falazását. Az átépítést végző többszáz dolgozó együttes fáradozásának eredményeként az óriáskohó falazását befejezték és csütörtökön megkezdték a falazat szárítósát. Ezzel párhuzamosan folyik a kohó gépészeti munkájának befejező része s így a jövő héten már megkezdik az óriáskohóból a nyers- vas csapolását: • Van út — de nagy kerülővel Tiszatarján—Tisztatő tanya 1945- ben létesült lakótelep. 64 család lakik itt. A telep és a község közt 5 kilométer a távolság, közbül pedig a Tisza. Tavaszi jégzajláskor, áradáskor sokszor hetekig szünetel a közlekedés. A legközelebbi vasútállomás: Folyás. Itt van a liszt-cseretelep, így a cukorrépát is a gazdák erre a vasútállomásra kénytelenek szállítani. A tiszatarjáni révtől megyei jellegű földút vezet egyenesen a folyási kövesútra, ami átvezet a Selypes-patakon. Ennek hídjátmég 1944-ben felrobbantották. Azóta az út nem használható. A gazdáknak « tehát hosszú kerülőt kell megtenniük, ami a terményszállításnál igen nagy gondot és időveszteséget jelent. A községi tanács töbször szorgalmazta már, hogy újjáépítteti az aLig 4 méteres hidat, de eddig minden kísérlet eredménytelen maradt. Mindezt azért írtam le, mert a napokban, olvastam az újságban, hogy megyénkben 3 millió forintot fordítanak új hidak építésére. Gondoljanak ránk is az illetékes szervek. Horváth Lajos ig. tanító. El a párta kórházban is Hétfőn, március 4-én a megyei Semmelweis kórházban 15 taggal megalakult az MSZMP szervezet. A pártszervezetnek olyan tagjai vannak, mint dr. Naményi László igazgatóhelyettes, Csorba György főkönyvelő, Csohány János, a párt régi harcosa, stb. A taggyűlésen személy szerint bírálták el a belépőket. Uj vezetőséget is választottak. Tagjai Alexái Attila, Csohány János és Grofcsik Árpád elivtársak. A pártszervezet határozatot hozott, hogy minden nap 4 órától 5 óráig fogadónapot tart. Elhatározták, hogy a kórházi műszaki tanácsiba két párttagot delegálnak. A pártszervezet részt kíván venni minden olyan ügy döntésében, ami érdekli a dől-: gozóka t. Erdemes-e a gépállomások munkáját igénybevenni Ismeretes, hogy a gépi munkának, így a mezőgazdaság gépesítésének is az ad nagy jelentőséget, hogy felszabadítja az embert a nehéz fizikai munka alól, minőségileg is jobb munkát biztosát és emellett magasabb termelékenysége folytán olcsóbb, vagyis jövedelmezőbb, mint a fogatos, illetve a kézi munka. Ennek ellenére manapság is találkozhatunk még — egyes tsz-ék- ben és a dolgozó parasztok körében is — olyan állásponttal, hogy nem érdemes géppel dolgoztatni. Indokolt-e, helyesbe ez a szemlélet? A válasz csak az lehet: nem helyes. A gépi munkával szemben tanúsított tartózkodó álláspont csak annyiban érthető meg esetleg, amennyiben egyes traktorosoknak, gépkezelőknek — sajnos, az elmúlt években gyakran előforduló — felületes, rosszminőségű munkája alapján alkotnak maguknak egyesék általánosító véleményt. De az ilyen véleményalkotás téves és hibás, mert az ilyen gépi munkának, az esetek döntő többségében — nem a gép az oka, hanem a traktoros, vagy a gépkezelő, aki hozzá nem értésből, vagy felelőtlenségből rosszul látja el feladatát. A forradalmi munkás-paraszt kormány a közelmúltban kimondotta, hogy a gépállomásoknak a jövőben önálló vállalatokként, önelszámoló egységekként kell működniük. Ez nagymértékben kihat majd az általuk végzett munkák minőségére is, mert közvetlen anyagi érdekeltségük fog fűződni ahhoz. A gépállomások a létszámcsökkentés során ezért is törekedték arra, hogy csak a szakképzett, fegyelmezett traktorosok maradjanak meg a gépállomás kötelékében. Mindezek mellett a jövőben méginkább meg lesz a tsz-eknek és dolgozó parasztoknak az a joga, hogy csak akkor ismerjék el a gépállomás által végzett munkát, ha az minden tekintetben megfelel a minőségi követelményeknek. Nemcsak a népgazdaság és a mezőgazdaság fejlődése, hanem saját maga kárának okozója az a tsz és dolgozó paraszt, aki különböző téves nézetek miatt nem veszi igénybe a gépállomások munkáját. Április 1-tői a gépállomás által végzett 1 kh talajmunka díja 20 forinttal több lesz ugyan, mint az előző években, de a tsz-ek által fizetendő 140 forintos kh-kénti talajmunka díja még mindig jelentősen alatta marad a fogattal végzett 180—200 forintos talajmunka díjának. Az sem lényegtelen a tsz- ek és dolgozó parasztok' szempontjából, hogy pl. 25—30 centiméteres őszi mélyszántást, vagy altalaj lazítást fogattal egyáltalán nem lehet minőségileg kielégítően elvégezni. Az a feladat, hogy a gépállomások maximális gépkapacitásuk mértékéig kössenek szerződést a tsz-ekkel és dolgozó parasztokkal. A szakemberek győzzék meg a termelőket a gépi munka alkalmazásának előnyeiről. A tsz-ek és dolgozó parasztok pedig — minden téves előítéletet félredobva — saját jól felfogott érdekükben alkalmazzák a gépi munkát, vegyék igénybe a gépállomások segítségé*.' LACKÓ ISTVÁN
