Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-07 / 55. szám
CísüttSriüü* lm már tát*« T. v Szocialista rendünk védelme érdekében 1 KI erarégibem. nétiiámy soros közlemény jelent meg az újságokiban egy | * ’ rendeletről, amely kimondja, ‘hogy munkásőrségeket kell alaki- | fám. A rendelet így kezdődik: »A Magyar Népköztársaság és a népi § demokratikus államrend fokozottabb védelme érdekében munkásőrséget | kell szervezni. A munkásőrség feladata a szocializmus vívmányainak = megvédése, a dolgozó nép nyugalmának és a termelés zavartalanságának | biztosítása, továbbá az ellenforradalmi elemek restaurációs kísérleteinek | megakadályozása, illetőleg ennek érdekében a fegyveres erők támoga- | tása.« ' 1 A rendelet megjelenése után minden különösebb szervezés nélkül | megindultak az önkéntes jelentkezők, hogy felajánlják szolgálataikat a | murukáshaitalom védelmére alakult új fegyveres szervezetben. A dolgozók 1 ‘legkülönbözőbb rétegeiből, a bányászok, kohászok, tsz.-tagok, középpa- § rasztok, pedagógusok és diákok saraiból jöttek az önkéntes jelentkezők. | Néhány nap alatt a tervezett létszámnál jóval többen. 1 aj on mi késztette ezeket az embereket az önkéntes fegyveres g szolgálatra való jelentkezésre? Talán a fizetés, amit a nem éppen | veszélytelen és könnyű szolgálatért kapnának? Aligha, hiszen a rendelet g kimondja, hogy: »A munkásőrség tagjai feladatukat társadalmi munka- | ként fegyveresen végzik.-« Nem, ezek az emberek nem pénzért, nem anyagi | előnyökért, vagy jobb állás elnyerése reményében vállalták a fegyveres = szolgálatot. A hazaszeretet, a munkás-paraszt hatalomhoz való ragaszko- | dás, a szocializmus ügye iránti odaadás, — ez az ami őket-Tegyveirbe- |- szólította. Ok nem álhazafiak, nem szavalnak a hazaszeretetről, a nép- § ről, meg a magyarságról, hanem tettekkel készek bebizonyítani, hogy | mindent, — ha kell életüket is hajlandók feláldozni a szocialista hazá- | ért. Ezt senikisem vonhatja kétségbe, különösen ha figyelembe vesszük, g hogy a jelentkezőik zöme, már 1919-ben mint vöröskatona résztvett a § Tanácsköztársaság védelmében. | T öbben közülük harcoltak a Sipanyolországi nemzetközi brigádok | soraiban is. Ott vannak a jelentkezők között a II. világháború hős | partizánjai, a fasizmus elleni harc magyar katonái is. Vajon nem ők § voltak-e az elmúlt 12 évben is szocialista rendszerünk legszilárdabb tá- | maszai, őrei, védelmezői? Nagyszerű érzés ezekkel a lelkes, önfeláldozó, | harcban megedzett emberekkel beszélgetni. Ha az ember közöttük van, | beszélget velük, nehezen tudja megérteni, hogy lehetett nálunk ellen- | forradalom. Az egyik jelentkező — régi 19-es elv társ — keserűen je- | gyezte meg: »Soha nem tudjuk megbocsátani a párt régi vezetőinek, | hogy fegyver nélkül hagytak bennünket.-« Ezt a hibát kijavítja a mun- | kás-parasizt kormány rendelete. A rendelet végrehajtása mái* befejezés- | hez közeledik. Az alakulatok megvannak. Sajnos sok elvtárs nem lehet | tagja a munkásőrségnek. Ennek oka csupán az, hogy sok a jelentkező és | kicsi a létszámkeret. Molnár József 60 éves mezőkövesdi elvtárs, 19-es § vörösikatona majdnem sírvafakadt, amiért rokkant lábára való tekintettel | nem vették fel a munkásőrség soraiba. | A munkásőrség jelentőségét az ellenség is felismerte. Szelhetnék | ** beküldeni embereiket a munkásőrség becsületes, szocializmus- | hoz hű tagjai közé, hogy a kezükbe jutott fegyvert alkalomadtán a népi § hatalom ellen fordíthassák. Ilyen próbálkozást tapasztalhattunk Kazinc- | harcikén is, ahol egy volt malomtulajdonos fia és kulákcsemeték is je- | lentkeztek a munikásőrség soraiba. Nem lehet kétséges senki előtt, hogy | az ilyen elemek nem népi demokráciánk védelméért, hanem annak meg- | döntéséért akartak fegyverhez jutni. A kommunisták és a becsületes dől- | gőzök éberségén meghiúsult az ellenségnek minden olyan kísérlete, amely | a munkásőrségek saraiba árulókat, ingatag, megbízhatatlan elemeket = akar becsempészni. Tudomásul kell venni mindenkinek, barátnak és | v ellenségnek egyaránt, hogy a munkásőrség soraiba csak kipróbált, a szó- | cializmus ügyeihez mindenkor hűséges munkások, parasztok és értelmi- | ségiek vehetők fel. Karrieristáknak, szerencselovagoknak, kényelmeske- | dőknek itt nincs helyük. Különösen nincs helyük azoknak, akik az ellen- §| forradalmi események során elárulták a pártot, a szocializmus ügyét. 1 M egalakulásuk alkalmával meleg szeretettel köszönt j ük a mim- | kásőrségek alakulatait, az egyszerű harcosdkat és: paramcsmo- | kokat. Arra kérjük őket, álljanak helyt mindig bátran, ha a nép ügyé- | ről, szocialista vívmányaink védelméről van szó és sújtsanak le kímélet- | lenül az elleniorradalniárokra, ha bármikor is megkísérlik megzavarni | a magyar nép szocializmust építő békés munkáját. I „Szilárd pártegységet akarunk“ — A miskolci fűtöház koimuunistáiuak életéből — Hosszú szerelvény gördült ki a személypályaudvarról. Két gőzös is eléje ragaszkodott. Először csak lassan indult meg a vonat, majd egyre fokozódott az iram és végül teljes zakatolással eltűnt a láthatárról. Távol volt már, de a mozdony hosszú, vésztjósló füttyentése visszhangzott. Mintha csak az utolsó búcsúzást jelentené. így van ez a masiniszták életében. Elindulnak, de hogy visszatérnek-e, az mind a szerencse játéka. Nem is beszélve az olyan időkről, mint az ellenforradalom. Egerszegi Kálmán, az öreg mozdonyvezető például így mondotta el útját: — Két év híján’ 30 éve * vezetem ezeket a „fekete lovakat”, Ezidő alatt sokmindent átéltem, tapasztaltam. Olyan izgalmas napjaim azonban sohasem voltak, mint az ellenforradalom idején. A pesti vonalon vittem a személyvonatot. Hatvanig csak nyugodt voltam, de onnan... — Menjen Kálmán bácsi, de mi felelősséget nem vállalunk, — mondotta az állomásfőnök. — Ne hagyjon már itt bennünket drága mozdonyvezető bácsi, szeretnénk mi is hazajutni a családhoz, a gyermekeinkhez, — rimánkodtak az utasok. Mit tehetett ilyenkor a mozdony? vezető Kálmán bácsi? Elindult, vitte őket, m,ert tudja mit jelent, ha valaki otthonába siet, hiszen ő is ugyanúgy cselekszik, ha leteszi a szolgálatot. Hatvantól az út pedig bizonytalan volt, mert sehol egy forgalmi szolgálattevő, sem váltókezelő. S amikor szerencsésen eljutott velük a Keletibe, azzal fogadták: „Te hazaáruló, sztrájktörőS ezt mind le kellett nyelnie. — De még ez semmi — folytatta Kálmán bácsi. — Voltak, akik leköptek, sőt olyanok is, akik ránklövöldöztek. Ilyen élményeket azonban nemcsak Egerszegi Kálmán mondott el, hanem Varga Károly, Szigeti Gyula, Kolozsvári Dezső és a többi mozdonyvezető is. Miért vállalták a kockáztatást? Talán csupán a jóindulatból? Abból is, meg öntudatból. Ezek a mozdonyvezetők kommunisták és megtanulták a népet szeretni, tisztelni, becsülni. A fűtőházi kommunisták sokéves fáradozása, munkássága nem volt hiábavaló. Ha követtek is el hibákat, de emberek maradtak. Amikor mások sztrájkoltak és romboltak, ők akkor sem, a fenyegetések ellenére sem hagyták abba a GONDOLATOK A PEDAGÓGUS NAGYGYŰLÉSRŐL SZOMBATON DÉLUTÁN nagyon értékes pedagógus nagygyűlés zajlott le a városi tanács épüfetében. Ez így elmondva, nagyon prózainak hangzik. Az elhangzott, papírra vetett szavak nem tudják visszaadni az ösz- sze jőve tel hangját, a beszélő szavában ott vibráló érzésmegnyilvánulásokat, a tekintetet, mozdulatot, némán is kifejező beszédét, az emberekben lezajló érzésfolyamatokat, amelyek a szavak hatására ipdulnak meg az emberekben. A nagygyűlés kezdetén itt-ott ne- szezés, mocorgás, egyik-másik ember arcán megnyilvánuló kétkedés, bizalmatlanság, fagyosság később ol- vadozni kezd, s mintha melegebb is lenne a teremben. És mintha megtört volna a jég ... TÖBB PEDAGÓGUS szavából kicsendül: régen várnak egy ilyen széleskörű megbeszélést, ahol a pedagógus szemszögéből nézve, reális képet kaphatnak az októberi eseményekről. A pedagógus, a szavak mestere írni, beszélni tanítja a társadalmat, de neki is nagyon hiányzik az okos, megértő szó, amelyből tanulhat, s amelyet újból visszaadhat a társadalomnak. A nagygyűlést megnyitó vb. tag, a beszédet tartó kormánybiztos, a felszólaló 10 pedagógus szava, s időhiány miatt a sok fel nem szólaló megnyilvánulásaiban is kifejezte: igen, Magyarországon ellenforradalom zajlott le, — s Kisgyörgy István, a pedagógus szakszervezet városi elnökének szavaival élve, — az ellen- forradalom tevékeny tagjait keményen meg kell büntetni! A GYŰLÉS AZT IS MUTATTA, a város pedagógus társadalma általában már lehiggadtan, józanul s reálisan kezdi értékelni az októberi eseményeket. Ha akadt is közöttük, aki tevékenyen támogatta az ellenforradalmat, az már szembekerült az egésszel, hiszen-a pedagógusok óriási zöme nem akar mást, mint szocializmust; kiküszöbölve a hibáktól, túlzásoktól. Mit mondtak ezek a pedagógusok? Valamennyi pedagógus szava azt mutatta, hogy gazdája felelősséget érez az ifjúság neveléséért, az egész társadalomért. Néha talán jobban is, mint egyik-másik szülő. Kiss László- né szavából aggodalom csendült ki azoknak a tanulók sorsáért, akiket a szülők elvonnak az iskolától, vagy hanyagságukkal elősegítik, hogy azok bűnös útra térjenek. Hogy hová vezet ezeknek a gyerekeknek az útja? Október megmutatta. KULA MIHxÍLY ELMONDOTTA, hogy kutatást végzett az iskolában. A gyerekek 80 százaléka akart orosz nyelvet tanulni. Egy hét múlva már mindössze 5—6 gyerek jelentkezett — szülői behatásra. Nyilvánvaló, hogy ebben is politikai tendencia mutatkozott meg. Nagyon nehéz a pedagógus helyzete, ha nem támogatja a társadalom, nem támogatják a szülők, vagy éppen a pedagógusok ellen „hangol ják a gyerekeket. — Idősebb pedagógusok között többen vannak a népi demokrácia hívei, mint a fiatalabbak között — hangzott Hallók Gyula szava. — Ha nem lett volna proletárdiktatúra, akkor munkás- és parasztgyermekeknek csak kis hányada járhatott volna felsőbb iskolákba. És ezt nem szabad elfeledni soha, soha! — mondotta. Igen, az emberek egy kicsit hajlamosak a feledésre ..; ÉS FELMERÜLT: HOGYAN TOVÁBB? Erős pedagógus pártszervezetet kell létrehozni, amely eleden, rugalmas, és nem kullog az események után, hanem élenjár, segít, hogy a pedagógus társadalom minden tagja tisztázhassa önmagában az októberi eseményeket és azt, hogy milyen úton kell haladnia. Ez Gribovszky Lászlóné és Szolga István pártszervekre tett megállapításának lényege. Érdemes felfigyelni Gribovszkyné egyéb szavaira is, aki propaganda- munkánkat bírálta azért, mivel nem igyekezett megértetni, hogy a vörös zászló és az ötágú csillag a világszabadság, világforradalom jelképe, hiszen Ady is a csillagok csillagáról zengedez. Beszélt arról is, mennyire fontos az orosz nyelv tanítása, hiszen Magyarország a szláv tenger határán van. Javasolta: az orosz nyelvtanár pedagógusok számára tegyék lehetővé, hogy akár csereakció keretében a Szovjetunióba utazhassanak. És arról is beszélt, hogy a szovjet nép sokkal jobban szereti a magyar népet, mint e kis nép nagy barátját... A SZAVAK, amelyekbe a pedagógusok mély gondolatokat, érzéseket, problémákat sürítettek, azt mutatják, hogy a város pedagógus társadalma már felébredt dermedtségéből és jó úton akar továbbindulni. Ám, ezzel még nincs megoldva az ifjúság nevelése. A pedagógusok munkájához, az ifjúság neveléséhez az egész társadalom segítsége kell. Hadd idézzük Kisgyörgv István szavait: — A magyar nevelőle soha nem küzdöttek ilyen nehéz problémákkal. Felelősséget vállalni azonban csak úgy lehet, ha az egész társadalom támogat bennünket. Ha ezt megkapjuk, úgy nevelünk, hogy soha nem fordul elő mégegyszer október a nemzet életében (csb.) munkát. íme egy példa: Már-már úgylátszott, hogy le kell állniok a mozdonyoknak. A szénparti dolgozók otthagyták munkahelyüket, nem volt aki előkészítse a szenet a mozdonyok részére. — Nem számít — mondották az idősebb kommunisták —, a mozdonyoknak akkor is menniök kell, ha törik, ha szakad. Kezdeményezésükre valamennyi mozdonyvezető és a műszaki reszortosok is lapátot fogtak és pakolták a szenet. A forgalom — habár jóval kevesebb volt, mint azelőtt — nem szünetelt egy percig sem. Nem véletlen, hogy a Közlekedésügyi Minisztérium azt a megállapítást tette: „Országos viszonylatban -egyedül a miskolci fűtőházra lehetett építeni az ellen- forradalom alatt”. Erre joggal büszkék lehetnek. — Nem számít — mondották az idősebb kommunisták —, a mozdonyoknak akkor is menniök kell, ha törik, ha szakad. Kezdeményezésükre valamennyi mozdonyvezető és a műszaki reszortosok is lapátot fogtak és pakolták a szenet. A forgalom — habár jóval kevesebb volt, mint azelőtt — nem szünetelt egy percig sem. Nem véletlen, hogy a Közlekedésügyi Minisztérium azt a megállapítást tette: „Országos viszonylatban egyedül a miskolci fűtőházra lehetett építeni az ellenforradalom alatt”. Erre joggal büszkék lehetnek. Az ellenforradalom azonban itt sem múlt el nyomtalanul. A párt- szervezet például összeomlott. Azok, akik csak karrierből jutottak a párttagsági könyvhöz, akik csak ugródeszkának használták a pártot, akiknek azelőtt nagy hangjuk volt, most mind gyorsan köppenyt váltottak és elfordultak a párttól. De Egerszegi Kálmán, Varga Károly és Gományi Béla elvtársakhoz hasonlók nem így cselekedtek. Nem, mert ők nem az állás miatt lettek párttagok, hanem azért, mert hittek a marxizmus-leniniz- mus igazában és nem szégyélték megmondani hovatartozásukat. Még el sem múlott az ellenforradalom vihara, ők máris hozzáfoglak az új párt szervezéséhez. December első felében már ismét élt a. párt a fűtőházban. Nyolcán kezdték, s ma már 120 tagja van az alapszervezetnek. Nos, nézzük csak, hogyan, dolgoznak a kommunisták? — Legfőbb feladatunknak a pártegység kikovácsolását tartjuk — mondotta Gományi Béla elvtárs, a pártszervezet titkára. Gományi elvtárs ezzel kapcsolatban igen hasznos és tanulságos módszereket mondott el. Például, hogy már létrehozták a pártcso- portokat, ahol rendszeresen megbeszélik a legfontosabb politikai kérdéseket, kiépítették a népnevelő hálózatot s valamennyi párttagot beosztottak agitációs munkára. Sőt, 12 elvtársból egy falu járó brigádot is alakítottak. — Mindenekelőtt a felvilágosító, nevelő munkával akarunk meggyőzni mindenkit, hogy tisztán lás-i son — folytatta Gományi elvtárs. — A tisztánlátást azonban elsősor- ban a párttagok között akarjuk biztosítani. Azért tartjuk ezt fontosnak. mert a pártegységnek egyik feltételét az eszmei szilárdságban látjuk. Gondot fordítunk a párton- kívüliek megnyerésére is. Nemcsak beszélünk nekik, de ahol csak tudunk, segítünk is bajaikon, prob+ lémáik elintézésében. Több dolgom zónák kérésére például közbenjártunk, hogy szociális segélyben részesüljön, vagy más beosztást kapjon, öt dolgozónkat az elmúlt napokban hozzásegítettük, hogy tálcást kapjanak. Jelenleg is például azon fáradozunk, hogy megnyugtassuk a mozdony vez tőket, mert valóban igazuk vxn abban, hogy a vállalatnál is mindenhol volt bérrendezés, csak őket nem vették figyelembe. A fűtőházi pártszervezetnek valóban van tekintélye a munkások előtt és mint mondják, ezt csak növelni akarják. — Nem engedjük és a jövőben sem fogjuk engedni — mondották —, hogy valaki is megkísérelje szembeállítani a kommunistákat a dolgozókkal. Mi szilárd pártegységet akarunk a tömegek támogatásával. S ha valaki erre tör, akkor, ha kell, fegyverrel is le* csapunk. Felkészültünk, megszer* veztük a munkásmiliciát, amelyet örömmel fogadtak a dolgozók, hi* szén azt látják, hogy erősek vagyunk. (török) Két új pártalapsxervezet tiareikán Többízben beszámoltunk arról, hogyan fejlődik, erősödik a kazincbarcikai üzemieknél az MSZMP. Legutóbb két új alapszervezet alakult. Az egyik a vasútállomáson 16 taggal, a .másik 29/3 Csatorna - építő Vállalat kirendeltségénél 11 taggal. Az alakuló taggyűlésen megválasztották a vezetőséget is. Mindkét vállalatnál a régi volt MDP pártti'tkánt beválasztották az új vezetőségbe. A MÁV-nál Rácz elvtársat, a 29/3 vállalatnál pedig Nagy elvtársat. A szeretet,, az, elismerés övezi mindkét elvtársat, nem pedig a gyűlölet, mint ahogy azt az ellenség híreszteii. Az eddigi eredmények alapján Kazincbarcikán a volt MDP-tagok-* nak körülbelül egy harmada be* lépett az MSZMP-be. Jelentői azoknak a száma is, akik azelőtt semmilyen pártnak nem voltak tag« jai. A párt és a pártonkívülieU kapcsolata egyre mélyül. Ennek tudható be. hogy ilyen szép szám* ban lépnek be a Dártonkívüliek i& a pártba. Említésireméltó még, hogy Ka* zincbarcikán eddig már 11 alap- szervezet alakult és kezdte mej munkáját. További alapszervezetei megalakulásán munkálkodunk. H. a Felsőmagyarországi zeneiskolák vezetőinek találkozója Már az elmúlt évben megkezdte a Zeneművészeti Szakiskola a körzetéhez tartozó zeneiskolák szakfelügyeletét. Arra azonban még nem volt alkalom,. hogy ezeknek vezetőivel íróasztal mellett a közös zenenevelési és szervezési problémákat megbeszéljék. A művelődési minisztérium zeneoktatási szakosztálya olyan rendelkezést hozott, mely szerint nemcsak szakfelügyeleti, hanem szervezési decentralizálás miatt is hat szakiskolai körzetre osztja az országot. A hat szakiskola köré gyűlik a 36 zeneiskolája országunknak. így Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Budapest körzetek mellett megalakult a miskolci körzet is, melyhez Hatvan, Salgótarján. Eger, Ózd, Diósgyőr és Miskolc zeneiskolái tartoznak. Mindegyik zeneiskola a helyi tanácsok művelődési osztályának illetékes előadójával együtt működik; szakmai szempontból pedig a szakiskolák irányítják. Az értekezletet Fekete Sándor, szakiskolai helyettes igazgató vezette, aki igen erélyes és kemény kézzel látott hozzá a miskolci szakiskolai körzet szervezéséhez, s az egyes zeneiskolák munkájának ösz- szehangolásához. A zeneiskolák újból körzetekre osztják a munkacsoportokat, ahol a zeneiskolákból kimaradt gyermekek tanulhatnak, n zeneiskolai tanárok szakfelügyeletével működő, minisztériumi engedélv- lyel ellátott oktatóktól. A miniszté-* rium ez évben utoljára teszi lehetővé a már régen oktató zenepedagógusoknak, hogy úgy metodikából, mint hangszerükön és szolfézsből vizsgát tegyenek, mégpedig a miskolciak a szakiskolában, a vidékiek a hozzájuk legközelebb eső zeneiskolákban. Ezzel a vizsgával elérik, hogy ideiglenes működési engedélyüket véglegesítik. A szakiskolákban oly sok a tehetséges szaktanárképzős, hogy ezek rövidesen felszámolják a dilettáns tanítást, megszüntetik a jelenlegi igen nagy zenetanár-hiányt s rövidesen bekövetkezik az az állapot; hogy minisztériumi engedély, vagy tanári diploma nélkül nem működhet büntetlenül egy oktató sem. Igen lelkes, parázs vita és tapasztalatcsere közben az esti órákba nyúlt a reggel megkezdett értekezletünk, úgy éreztük, hogy az összefogás kezünkbe adta azt az erőt, mely- lyel minden papírízű, a gyakorlattól távoleső rendelkezést módosíthatunk és felcserélhetünk a tapasztalattól kipróbált, az életben és zenepedagógiánkban sikert elért módszerekre es rendelkezésekre. ERDÉLYI LÁSZLÓNÉ
