Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-05 / 53. szám
1957. március 5. fcSZA&MAGYARORSZAC Vigyáznak a párt tisztaságára, mint a szemük világára Néhány sző a Vendéglátóipari Vállalat taggyűléséről Xíoncsik elvtársnőt már régeb- ben Ismerem. Munkáscsaládból származik, az apja is kommunista volt, míg élt. Munkáját becsületesen elvégzi, politikai magatartása ellen nincs semmi kifogás. Az ellenforradalom napjaiban megállta a helyét, nem ingadozott, sőt határozottan elítélte az elleriförra- dalmárok cselekedeteit. így szólt az ajánló, de a többi hozzászóló is megerősítette az elmondottakat. Hát igen. Most egy újabb, a régieknél fontosabb körülmény dönt a párt soraiba való felvételnél; az ellenforradalom idején való helytállás. Kevés olyan pártszervezet volt az MDP idején, amelyben a párt soraiba jelentkezőket annyira reflektorfénybe állították volna, mint most. Szükség van a szigorú mércére, a jelentkezők alapos vizsgálatára, nehogy karrieristák és kétkulacsosok kerüljenek a pártba. Az októberi események többek között azt is megmutatták: nem voltunk elég szigorúak. Túlságosan sok olyan elem került a becsületes kommunisták soraiba, akikről most derült ki, hogy valójában semmi keresnivalójuk nem volt a pártban. Ezért csak helyeselni lehet a vendéglátóipari vállalatnál dolgozó elvtársak keménységét és szigorúságát, amelyet most az ú.i párttagok felvételénél és a volt MDP- tagok átigazolásánál tanúsítanak. A taggyűlésen résztvevő kommunisták kifejezésre juttatták izzó szeretőtöket a párt, a szocializmus ügye iránt, megvetően és elítélően beszéltek azokról a volt MDP-tagok- ról, akik a nehéz napokban szem- befordultak a párttal, a népi hatalommal. Jellemző a taggyűlés légkörére, hogy a vállalat volt igazgatóját, Hoskenz Jánost az ellen- forradalom idején tanúsított magatartása miatt kiutasították a taggyűlésről. Amikor pedig Forrai elvtársnő, a vállalat volt MDP szervezetének titkára elmondotta, milyen kálvárián, meghurcoltatáson ment keresztül az ellenforradalom napjaiban, — az elvtársnök közül többen megkönnyezték. Forral elv- társno valóban komoly lelki megrázkódtatáson ment át. Egymás után kapta a névtelen leveleket, amelyekben megfenyegették, hogy férjével együtt kiirtják. Amikor az utcán tombolt a félrevezetett tömeg, amikor az ellen forradalmárok vörös zászlókat égettek és vörös csillagokat törtek össze, akkor a vállalat volt munkástanácsának elnökhelyettese, Laki Lajos oda- állt Forrai elvtársnő elé, felütötte az állát és gúnyos hangon így szólt: »Na, Forrainé elvtársnő, lálod-e a csillaghullást? A le csillagod is lehullik nemsokára.« A fenyegetések és üldöztetések miatt Forrainé elvtársnő kénytelen volt Miskolcot elhagyni. Többheti gyógykezelés után nemrég tért vissza munkahelyére. Ccheiner elvtárs következik ^ szólásra. Felindultságtól remegő hangon beszélt arról, hogy Lakiék összetépték a munkások vörös zászlaját és cipőtisztításra használták. A vállalatnál dolgozó C1 e p k ó Anna és társai féktelen uszításba kezdtek és követelték a vállalattól a becsületes dolgozók eltávolítását. Hoskenz János volt igazgató szintén felsorakozott az ellenforradalmi hangadók közé. A vállalat becsületes dolgozóit le akarta beszélni arról, hogy a karhatalomba menjenek. Kertész elvtársnak azt mondta: »Mi közöd neked a Kádár-korrpányhoz, semmi keresnivalód nincs a karhatalomban!« A méltatlan kodás és megvetés moraja hangzik a jelenlévők soraiból. »És ilyeneket helyezett a párt az igazgatói székbe, havi 2500 —3000 forintos fizetéssel?« Elhangzik egy hozzászólás: »A taggyűlés javasolja illetékes szerveknek, hogy Hoskenz Jánost, Birta Gyulát az ellenforradalmi események során tanúsított magatartásuk miatt távolítsák el a vállalattól.« A taggyűlés egyhangú helyesléssel emeli határozattá a javaslatot. Két átigazolási kérelemről kell dönteni, — hangzik a következő javaslat. J a b 1 o n k a i Gyula és Jakab András, volt MDPrtagok. kérik átigazolásukat. Jablonkai DlSZ-titkgr volt, disszidálni akart, de nem sikerült, elfogták. Most kéri felvételét a pártba. Érvei szegényesek. »Elvtársak, rosszul éltem a feleségemmel, meg akartam tőle szabadulni, ezért akartam disszidálni.« — »Amikor disszidálni akartál, már a párttal is leszámoltál, nem vagy méltó a párttagságra« — hangzik. — »Ha sikerült volna kiszöknöd, már eszedbe sem volna a párt!« — mondja egy idősebb elvtársnő. A határozat egyhangú: nincs helye a kommunisták között. J akab András következik. Vele kapcsolatban megoszlanak a vélemények, bár a dolog elég világos. Folitikai tiszt volt, a nyáron szerelt le. Tagja volt a pártnak. Október végén beválasztották az ideiglenes munkástanácsba. Elnökhelyettes lett, s mint ilyen, aláírta két kommunistának a vállalattól való elbocsátását. Azt mondja, kényszervtették rá. Csanya elvtárs egyszerű, idős ember, régi kommunista, felugrik helyéről és rákiált Jakabra: »Ha kommunisták halálos ítéletét kellett volna aláírni, ezt is megtetted volna?« Jakab ha1 tat, nem válaszol, kérő tekintettel néz a teremben lévőkre, hátha valaki felszólal mellette. Valóban, Krisztián elvtárs mentegetni kezdi, de gyengék az érvei. Kormos elvtársnő tűzbejön, amikor beszél: »Jakab kartárs nem érdemli meg, hogy párttag legyen, eljátszotta a becsületét, még most is ellenforradalmi elemekkel barátkozik. Ellene vagyok, hogy a párt soraiba felvegyék.« Jakab András a vele kapcsolatban elhangzottaki t igyekszik megcáfolni, mentegeti magát és kétségbeesetten bizonygatja, hogy ő nem árulta el a pártot. Ács elvtárs, a jelenlegi igazgató javasolja, hogy az intézőbizottság alaposan vizsgálja felül Jakab Andrásnak az ellenforradalom idején tanúsított magatartását és a döntést halasszák el a legközelebbi taggyűlésig. A javaslatot a többség elfogadja, bár egyesek itt is, ott is megjegyzik: »Nincs szükség a kivizsgálásra, az ügy világos, határozni kell.« i<L* ár Harmadik órája folyik a taggyűlés, de nyugodtan ülnek és figyelnek. El se lehetne küldeni őket. Tudják, hogy fontos dologról van szó: a párt jövőjéről, tisztaságáról és erejéről. Nem akarják a múlt hibáinak megismétlődését, de nem akarnak még egy október 23-at sem. Ezért őrködnek éberen pártszervezetük tisztaságán. Példájuk követésreméltó minden pártszervezet kommunistái számára. (szemes) Munkás- és Borsod-Abauj-Zemplén megye területén március hónapban a következő helyeken tartunk munkás- és falugyűléseket. Tiszabábolnán 5-én este 6 órakor Pá- lőczi István. Aroktó'n 5-én este 6 órakor Vigh Ilona. Zádorfalván 5-én este 8 órakor Blal Bertalan. Szuhafön 5-én este tí órakor Husonyi- cza József. Ormosbányán 3-én este 3 órakor Illner Gusztáv. Rudabányán 5-én este 8 órakor Grögz Károly. Boldván 5-én este 6 órakor Tóth István. Rakacán 5-én este 8 órakor Deme László. Bociroghalmon 8-an este 8 órakor Bíró Péter. Cigándon 8-án este 8 órakor Kovács Jolán. Ongán 6-án este 8 órakor Kerekes József. Sárospatakon 7-én este 6 órakor Tóth Gyula. Tolcsván 7-én este 6 órakor Nyiczkl György. Sátán 7-én este 6 órakor Kovács Kálmán. Fálházán 7-én este 8 órakor Kilián Béla. l-lemád németiben 7-én este 8 órakor Szebeni Győző. Vizsolyban 8-án este 6 órakor Kukucs- ka János. Vilmányban 8-án eete 6 órakor Kiss Albert. Százéves már... .... ■ 1 1 " 1"" Ón od község egyik legrégibb és legkisebb háza az Arany János utca 5. szám alatti idős Posta Józsefék kicsiny, zsupfedeles háza. Tenyérnyi udvarán két házőrző is szaladgál, mintha külön vigyáznának arra, hogy szél se érje a házikót, mert a? is árthat neki. öreg ház ez, teteje mar beroskadt az idők terhétől, s a mes- tergerendókon is fészket rakott a szu. Ebben a kis faluszéli házban néhány nappal ezelőtt ünnepre virradtak. Olyan ünnepre, amely nem minden háznál fordul elő s ha mégis akad példa rá, akkor is csak 100 esztendőben egyszer. Posta Jó- zsefné édesapja, Kromholcz Mátyás századik születésnapját ünnepelte. Régen készülődtek már erre a napra az unokák és dédunokák, sőt a falu népe is. A Hazafias Népfront községi bizottsága elhatározta, hogy századik születésnapja alkalmából fényes ünnepségen köszöntik a falu legöregebb emberét. Az elhatározás tehát megvolt, de jött az októberi zűrzavar, új gondokat zúdított az emberek nyakába, s a községbeliek igencsak elfeledkeztek a szép tervekről, meg az öreg Kromholcz születésnapjáról. HA A FALU EL IS FELEDKEZETT RÖLA, eszében tartotta 21 unokája, 72 déd- és ükunokája. Reggeltől estig nyílt az ajtó, jöttek a vendégek, sorba felköszöntötték. Egyik süteményt hozott, másik egy üveg bort. harmadik versikét tanult, s estig beszélgettek régi törtéfalugyűlések Abauj szántón 8-án este 8 órakor Iván István. Tarcalon 8-án este 8 órakor Kovács Sándor, Mezőkeresztesen 8-án este 6 órakor Busznyák András. Szentlstvánban 9-én este 6 órakor Balázs Zoltán. gf* Göncön 10-én délután 3 órakor Kovács Sándor. Felsönyórádon 12-én este 8 órakor Gyopár János. Sajókazán 12-én este 8 órakor Török Alfréd. Szomolyán 12-én este 6 órakor Bátor Sándor. Mezőkövesden 12-cn délután 5 órakor Rónai Sándor. Szerencsen 13-án este 6 órakor Kerekes József. MSZMP megye: bizottságának agU.-prop. osztálya. HELYESBÍTÉS Szerkesztőségi üzenetek cím alatt február 28-án Tóth Lajosné Ujdiósgyőr Torontáli u. 2. bérház alatti lakos nevében egy illetéktelen személy juttatta el hozzánk a panaszt, A cikkben közölt tények fennállnak, minden megfelel a valóságnak. Ugylátszlk, a panaszosnak nem volt annyi bátorsága, hogy saját neve aláírásával juttassa el a jogos panaszt, netekről, amelyeket még a nagyapától hallottak. Az öreg ünnepelt pedig a jó meleg kuckóba húzódott, s hosszan maga elé nézett, mintha Hz elmúlt 100 esztendő emlékeiben keresgélne. Bizony, emlék az bőven akad. Száz esztendővel ezelőtt az északborsodi erdők közepén született egy szénégető ötödik gyermekeként Jégtörő Mátyás napján. Innen a neve is. Mi lehetett akkor egy szegény ember fiának a sorsa? Cselé- dcskedett. Egyik földesúrtól a másikhoz ment, élete legszebb éveit nyomorúságos cseléd tanyákon és istállókban élte le. Pedig ő is álmodozott valaha pirostetejü házikóról, kis gazdaságról, amely az övé, de ez csak álom maradt. Egyideig kergette. mint a délibábot. Vándorolt, egyik uraságtól a másikhoz, remélte sorsa jobbrafordulását. De néhány ev alatt rájött, hogy az ura- ságok egyformák. Verejtéke» munkájáért csak annyi volt a fizetség, amennyit felélt ő és a családja. Hét gyermeke volt, de a nyomor, a sok nélkülözés csak négyet hagyott meg belőle. A többieket is mind túlélte, ma már csak egyetlen leánya van, akinél lakik. SZÁZ ESZTENDŐ. Milyen kevés és mégis milyen mérhetetlen nagy idő. ü0 éves korában már nem fogadták fel az uraságok. Azt mondták; öreg, magának már csak a pipa való, nem a kapanyél. Pedig túltett a fiatalokon is. Aztán jött a háború, a fiatalokat elvitték, a munkáskéz kellett a nyéki szőlőkbe, s napszámba járt hosszú évekig. Csaknem 35 éves volt, amikor búcsút mondott a kapanyélnek, mert valóban nem bírta tovább. Dolgozott s ezen a hosszú munkáséleten át mindig csak mások vagyonát gyarapította. Az izmos férfikar elgyengült, a fekete hűiből fehér lett, s a kék szemek, amelyek annyiszor látták a felkelő napot, elhomályosultak. Hiába volt minden. Száz esztendő alatt egyetlen kunyhót sem tudott szerezni* egyetlen talpalatnyi földet sem mondhat a magáénak. Nem maradt meg semmi a múltból, csak a sok- sok emlék, amelyre ilyenkor jó visszagondolni. így elmélkedik napról napra az öreg. Ha vagyona nincs is, nem kár *érte, van jó egészsége, jó étvágya, s ez mindennél nagyobb kincs. Szereti a jó tyúkhúslevest, tepertős- pogácsát, no meg a jó bort. Igaz, ritkán van benne része, mert mindez sokba kerül, s egy három holdas szegényparasztnak, Posta Józsefnek erre minden nap nem telik. ÍGY MÚLNAK NAPJAI, csendes, hétköznapi, szürkeségben. Sokat már nem tud a világ dolgáról, a saját gondolataival van elfoglalva. Déielőttönkint sétál az udvaron, rátámaszkodik az alacsony kerítésre, várja a meleg időt, életének századik tavaszát. KECSKÉS RÓZSA TIZENKÉT évvel ezelőtt ... A nyugati határ- szélen meg dörögtek a fegyverek, a front mögötti résMn, a falvak határában itt is — ott is felrobbant cgy-egy odamaradt akna. Nemcsak az aknák robbantak.,. Nekibátorodott tegnapi cselédek fejszével, karóval indultak a határnak. Városból jött munkások voltak a földmérők. A végeláthatatlan birtokok kis tagocskákra darabo- lódtak. Novajidrány határát sein fogta többé harapófogóba a jászóvári prépostság 650 kát. hold szántója. Százharminc cseléd és nincstelen között osztották szét. Százharmincán kezdtek el akkor igazában élni. Százharminc novajidrányi család élete telítődött meg értelemmel. Simkó János bácsi családja is ezek közé tartozott. Most kíváncsian, szúrósan nézeget, — ugyan mit akarhatok tőle? Aztán, miután meggyőződik róla, hogy újságíró vagyok, láthatóan nyugodtabban nyújtja a. kezét. Kérdezgetem. Kiadósán válaszol: — Biz az régen volt, amikor én munkába álltam. Tizenegy éves tehettem, most 57 éves vagyok... Azóta cselédeskedtem hol itt, hol ott. Negyvenötig vagy öt helyen voltam. Utoljára itt kötöttem ki a prépostság birtokán. CSEND. Simogatja az ölében tartott kucsmáját. Emlékezik... — Az intézőtől, attól függött az ember sorsa, ha jó intéző volt, nekünk is jobb volt valamennyire, már amennyire ff cselédnek jobb lehetett. Aki legutoljára intézőm volt, a Kótai, komisz ember volt. Igen gyakran megnézte a pohár fenekét, akkor aztán verekedett. Különösen a suhanco- hat uayancsak helyben hagyta ilyenkor. — Egyszer nekem is bajom akadt vele. Fát vittünk Forróencsre, én, meg niég három kocsis. Aztán hogyan, hogyan nem, az encsi állomáson 60 kilóval kevesebb volt a fa. Mikor hazajöttünk, az intéző lehordott mindenféle zsivány- nak. Pedig mi nem voltunk a hibásak, a kulcsár mért rosszul. Simkó bácsi lassan, kimérten beszél. Elnézem %z arcát... Mint a napszítta anuaföld. A ráncok a homáh'osodó szempár uralták. A ráncdo'mbok men a ráncvö1nn°k. v*i+aVozn *A*Ak,a jobban kifejezik ff. mögöttük villogó gondolatokat, kurtára szabott, meg-megtörő mondatainál. faluról-falura {► ÚJ GAZDÁK 12 ÉV IJTÁJS — Jött a földosztás... Simkó János 9 hold földet kapott. A börtönrács mögül a szabad utcára kerülő ember érzése lehet ehhez hasonló. Ök, tegnapi cselédek először mondhatták — az én földem, az én tagom. — A félénk cselédember sajátmaga eszkábálta ekéjével, a saját földjét kezdte hasítani. Nehéz évek voltak azok is, de mennyivel több reménnyel: saját lábon megállni! Megtapodni az apák lába alól kicsúszott földet. Megtapodni és megtartani. Éhezve, felszerelés, igásjószág és vetőmag nélkül indultak neki az első vetésnek. CSINÁLTÁK, ahogy tudták ... Két családnak került egy-cgy tehénkéje, összefogtak és dolgoztak. A nehéz évek kemény munkája lassan kezdett gyümölccsé érni. Megszerezték ff legszükségesebb felszereléseket, vettek még egy tehenet, ■rendesen járathatták a gyerekeket, már az egyetlen szobácska, a volt cseléd- ház kibővítéséről álmodoztak. Simkó Jánosék élni kezdtek... De nem sokáig. — Jöttek ezek a nagy beadások, meg az idő sem kedvezett, jött az aszály. Az 1953-as esztendő aztán végképp agyonütött Jóformán még kenyerem sem maradt... Termett nekem akkor 19 mázsa búzám, abból be kellett adnom 12 mázsát, hármat megőröltem mindjárt a cséplés után, hármat a népállomásnak adtam, summa summárum, csak 60 kiló búzám maradt. Még vetőmagunk sem volt. Ügy emlékszem erre, mintha ma történt volna. Nem volt más választásom, beléptem a + zcs-be. Simkó János bácsi többedmagával belépett a termelőszövetkezetbe, csakhogy a szövetkezetben nemhogy javult volna az életük, de se- hogysem ment. Hogy mi volt a baj? — Mindig akaflt ok. Most ezért nem megyek dolgozni, most azért. Hát csoda-e, hogy nem boldogultunk?... Jó dolog a szövetkezet, nem mondom én azt, hogy rossz, de nevelődni kell még az itteni embereknek ahhoz, hogy közösen jól tudjanak gazdálkodni. Az önfegyelem, az a fontos, tessék elhinni, az önfegyelem. NAGYON IGAZA VAN Simkó bácsinak. Az emberek önzése most feloszlásra kényszeríti a szövetkezetei. — Megpróbálunk újból a magunk gazdája lenni, talán sikerül jobban gazdálkodni, hogy a beadás megszűnt. Csak már kitavaszodna, hogy lehetne dolgozni... Simkó János bácsi megigazítja kiszolgált, becsületesen megfoltozott kabátját, mintha valóban munkába indulna.. Tétován lépdel mellettem. A jövő képei settenkedtek az agyába: ha sikerülne még egy lovat venni a meglévő mellé! Talán az egy szobácskát is elbontják majd és szép, új házat építenek a helyére. Meg terem majd elég búzája is. Annyit őröl majd a malomban, hogy nem kell a boltba járni kenyérért Malomba azelőtt is nagyon szeretett járni az öreg. A környező falvak parasztjai itt ismerősökként üd- vözlik egymást. Kicserélik a híreket, amit tudnak a világról, meg a falujukból, majd utána a faluba visszatérve, tovább adják a hírt a csendes falusi estéken, — a vécsei malomban hallottam, hogy... És ha a pipából kiég a dohány, újra töltik és újabb mende-mondákkal színezik az est sötét egyhangúságát. NAGY ZOLTÁN Megyei ianfcs*?gok fogadóórái Kovács József március 5-én, délelőtt 10 órakor Alsódobszán, március 5-én délután 14 órakor Sóstót'alván, Fekete Ferenc március 6-án délután 14 órakor Szentlslváhbaksán tart fogadóórát. * A Szubad Szakszervezetek Borsod- Abauj-Zemplén megyei Szövetsége az alábbiakban közli a március 5-töl 29-ig tartandó fogadónapok rendjét: Március 5-én Jakó András, 6-án Papo József, 7-én Frigyik Lajos, 8-án Gelb Miklós, 11-én Varga Ferenc, 12-én Vlehna- lek Lajos, 13-án Papp József, 14-én Nagy Margit.. 15-én Gál Imre, 13-án Krnjcsi János, 19-én Gelb Miklós, 20-án Jakó András. 21-én Varga Ferenc, 22-én Frigyik Lajos. 23-én Gál Imre, 26-án N'gy Margit. 27-én PaDp József. 28-án Vichnalek Lajos, 29-én Horváth Lajos. HARC U/S lféh mduf a Szerencse Kerék,' jd o° A játssza meg szerencsese;, jut: vegyen LOTTO szelvényt:
