Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-01 / 50. szám
fcf$. »atóat, twr. USZAKMAGTAÉÖBSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése T ' rA Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án ülést tartott. ~A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtárgyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról ' (A Központi Bizottság megállapítja« hogy az ellenforradalmi erőkkel iqiytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párthatározat végrehajtása eredményeként, jelentős sikerek születtek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fejlesztése terér 1. A párt építése A proletárdiktatúra, a népi demokrácia vezető erejének, a pártnak építése alapjában véve egészségesen és kielégítő ütemben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 3—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi' pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult a pártszervezet; a párt alap- szervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapjlt, a Népszabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 693 ezer péidányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre *—Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújítását pártunkban. Visszavertük azt az ellenforradalmi támadást is, amelyet a »sztálinizmus«, »rákosizmus« hamis jelszavával indítottak pártunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei továbbá annak a határozottságnak köszönhetők,- amellyel. Központi Bizo/íságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezetőszervek megfelelő személyi ösz- szetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényes-ülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függetlenített pártapparátus létszámát 64 százalékkal csökkentettük. Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. Ennek eredményeként sikerült elérni azt is, hogy pártunk vezetoszerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése s a párt vezetőszerepének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és leg fontosabb kötelessége. Az elmúlt két és fél hónap sikereiről szólva, nem hallgathatunk a pártmunlia azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint, »akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség«. Az MDP- aiek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az M.SZMP-t az MDP volt tagságának túlnyomó részével a szocializmus győzelmiéért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan, helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és íntrikus magatartást, mely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről. • Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi pártszervezetek fejlődésében és a kisebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogyatékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatározza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása 6 az operatív feladatok megoldása érdekében létre kell hozni a Központi Bizottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel. 3. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres kádermunkát, az eddiginél azonban lényegesen korlátozottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfelelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indítani a párt tudományos folyóiratát: a Társadalmi Szemlét. 6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb elméleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre— Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus-leninizmust meghamisító revizionista nézetek és osz- tályáruló politika leleplezésére, az októberi események helyesynarxista- leninista értékelésének kidolgozására; ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak megtárgyalása, a pártmunka új tapasztalatainak megvitatása, a párt vezetőszerveinek megerősítése és véglegesítése céljából. II. A szocializmus erősnek összefogása A párt építésével párhuzamosán jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az október 23-a után gembamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restauráció» pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorítottuk, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett »területi« és »központi« munkástanácsok, a különböző »forradalmi bizottságok«, valamint az író- és újságírószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egjxsek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyultak.. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mellett feltétlenül szükség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezésére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló támadás során az ellenforradalom a főcsapást a prole-, tárdiktatúra vezetőereje, a párt el len irányította (a párt rágalmazása* tekintélyének rombolása, a pártszer* vezetek, a páríházak, más pártintézmények feidúlósa, a párttagok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsemmisítése), ho-gy ezután a szocializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeállíthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meglevő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osztályön tudatát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi nézetekkel igyekezett megzavarni, a megtévesztett embereket tart álé kérő ként megnyerni s támadást indítani a népi államhatalom ellen. Az ellenforradalom a kisajátított gyárosokon, földbirtokosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horfchysta-fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csendőrökön kívül még december közepén is rendelkezett jelentékeny olyan tartalékokká!, melyek a megzavart és átmenetileg az ellenforradalom eszmei és politikai befolyása alá került rétegekből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egves. értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) rétegekből tevődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideológiai megzavarását, a párt, a szocializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy . Imréék idézték elő anti- marxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását jelentő líurzsoá-n aciona i ista, szó v je telienes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista nézetekkel egy frontba kerültek az imoerialista burzsoáziával, s október ^3-a előtt az ellenforradalom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédéinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tömörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista' nézetekkel szemben és magasra .emelte a marxizmus-len inizmus, a proletárdiktatúra, a proletár nemzetköziség általuk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeteiben elvipolitikai .egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosabban látja p. Nagy Imre—Loscnczy-csoport áruló tevékenységét és az a véleménye, hogy sikeres előrehaladásunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport an ti marxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól, és tömörítjük őket újra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek elleni harcban indult meg s folyik még ma is a munkásosztály régi szervezeteinek, szakszervezeteknek a megszilárdí- A párttól és a munkás-paraszt rmánytól »független« szakszervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követelését v isszautasí t ot tűk. A munkástanácsok jelentékeny része megalakulásuk után még hcsz- szú ideig az ellenforradalom tartalékéról t képezte. A területi munkás- tanácsok feloszlatása óta azonban a itiunkástan ácsok ált alában komoly pozitív fejlődésen mentek át s ma már kezdik betölteni népgazdaságunk fejlődésében hasznos szerepüket. Hasonló eredmények mutatkoznak az ellenforradalom tömegbefo- lyasénak visszaszorításában más területen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállását. A széntermelés fokozatos emelkedése, gyáraink és üzemeink folyamatos munkájának biztosítása, s ezzel a munkanélküliség veszélyének elhárítása szintén jelentősen hozzájárult az ellenforradalom politikai befolyásának csökkenéséhez s a szocializmus erőinek további tömörítéséhez. A szocializmus biztos támaszai azok a termelőszövetkezetek, amelyeket az ellenforradalom támadása sem tudott megingatni. Örvendetes az is, hogy az ellenforradalom nyomása alatt szétesett termelőszövetkezetek n^gy számban újjászerveződnek. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom, a szocializmus mélyen begyökereződött a magyar falu életébe. Az élet általános konszolidálásának ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyítja, mennyire alaptalan az A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és személyi kérdésekben A Központi Bizottság elhatározta a párt vezető szerveinek megerősítését. Az ideiglenes Központi Bizottságot 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 taggal kiegészítette. Az Intéző Bizottság mellett megszabott hatáskörrel létrehozta a Központi Bízott* ság öt tagú titkárságát, valamint öt tagú Központi Ellenőrző Bizottságot* A vezető szerveket újonnan beválasztott elvtársakkal kiegészítve, az alább közölt összetételben erősítette meg: Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, Apró Antal építőmunkás, ipar ügyi miniszter, Benke Valéria tanítónő, a rádió alelnöke, Biszku Béla szerszámlakatcs, pártmunkás, Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, Dobronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, Dögéi Imre földműves, földművelésügyi miniszter, Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, Földes László asztalos, miniszterhelyettes, Friss István közgazdász. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára, Gyrnes Antal közgazdász, újságíró, Horváth Imre lakatos, külügyminiszter, Kádár János műszerész, miniszterelnök, Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke: Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, K. Nagy Sándor kertész, a túr kévéi Harcos Tsz elnöke, Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás. Kossá István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter, Köböl József műasztalos, pártmunkás, Major Tamás színművész, színházigazgató, Marosán György sütőipari munkás, államminiszter, Dr. Münnicli Ferenc jogász, minisztereljiökhelyettes, Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető, Pothornyik József bányász, trösztigazgató. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy, Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, Sándor József szücsipari munkás, pártmunkás, Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, Szúrd! István textikmmkás, pártmunkás, Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy, Az Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal Jíszku Bel*. Fehér Lajos Kádár János Kállai Gyula Kiss Károly Marosán György dr. Münnich Ferenc Rónai Sándor Somogyi Miklós A Titkárság tagjai Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Gésa vasmunkás, pártmunkás, Marófci Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nezvál Ferenc bőripari munkás, megbízott minisztériumi vezető, Jétcri István téxtilmunkás, pártmunkás. c* * * * v jf£: ' lorn ellenforradalmi elemeknek az az állítása, mintha befolyásuk a dolgozók soraiban szilárd lenne. A tények azt mutatják, hogy ha a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egy része az ellenforradalmi támadás napjaiban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocializmus és a népi államhatalom mellett. A dolgozók átmenetileg megtévesztett része is, pártunk felvilágosító munkája, az ellenforradalmi ténykedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredményeként, vagy már kiszabadult, vagy pedig kisza- badulóban van az ellenforradalcm eszmei-politikai befolyása alól. Az ellenforradalom ideológiájának, pártellenes, munkásosztályeUe- nes, szovjetunióellenes nézeteinek (»nemzeti kommunizmus«, semlegesség« stb.) végleges megsemmisítése pártunktól komoly további eszmei munkát é:s politikai agitációt követel. A folyamat meggyorsítása érdekében folytatni kell aktívaértekezle- tek. nyilvános párínapok, gyűlések tartását. IH. Az álfaosigazgalá» és az áliasuhaJalmi szervek munkája A kormány tevékenysége az ország életének rendbehozatala terén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny eredményeket ért el. A közrendet és közbiztonságot, melyet az ellenforradalmi fegyveres bandák és e bandákban nagyszámban aktivizálódott, börtönből kiszabadított fasiszta és közönséges bűnözők megbontottak és veszélyeztettek, sikerült helyreállítani. Ezt követően az országban megindult a •közlekedés és a mindennapi termelő- munka folyamata rendes mederben folyik. E munkában a belügyi és honvédségi szervek — azokon belül különösen a karhatalmi szervek — megállották helyüket; híven teljesítették kötelességüket. Fokozatosan javítják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igazságügyi szervek is. Az államigazgatási szervek (minisztériumok, tanácsok) munkája is jelentős haladást ért el. Mindennek eredményeképpen a kormányszervek és a tanácsigazgatási Szervek irányító munkája s ezzel együtt tekintélyük az állampolgárok előtt megszilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az ellen- forradalommal szembeni erélyes adminisztratív intézkedésekkel párhuzamosan az államigazgatás terén is komoly lépés történt a bürokratizmus csökkentésére. A minisztériumok egy részének összevonása, a központi hivatalok tisztviselői létszámának mintegy 45 százalékos, a megyei és járási tanácsok apparátusának mintegy 40 százalékos csökkentése — helyesen — a községi tanácsok tisztviselői létszámának mintegy 4500 fővel való növelésével együtt került, illetve kerül végrehajtásra. A határozott megtorló rendszabályok alkalm azása az ellen forrada lmárokkal szemben, s ezzel egyidejűleg az állam bürokratikus kinövéseinek lefaragása erősíti a diktatúrát az osztályellenséggel szemben és ugyanakkor biztosítja a szocialista demokrácia továbbfejlesztését a dolgozó tömegek javára. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kísérlete, a jövőben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éberségére és elszántságára az ellenforradalom minden mozgolódásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista (Folytatás a 4. oldalon.)
