Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-03 / 52. szám
vüä&tiwj), 1WH. mírcfas t. «SEAKMAGYAltOHSZAG 3 MŰVÉSZÉT REGÖS SÁNDOR: Nyilatkozat NEM VOLTAM AZONOS AZZAL, aki tegnap pisztolyt ragadott, karót, vagy husángot, ököllel érvelt s akasztó kötéllel mérte a Jogot és az igazságot; akt vagy bambán, avagy elvakultan szekerét tolta senki mihasznáknak, sem ki megrémült s motyóját ragadva futott honából neki a világnak. Azzal sem. aki törtetett, harácsolt és holttesteket lépcsőfoknak nézett, hatalom felé és csak a Részt látta, de egy percre sem látta az Egészet. De még azzal sem. aki meglapulva gyáván kucorgóit négy fal közt és várta, hogy merre fog majd perdülni a kocka, ki akaszt újabb jármot a nyakába? NEM VOLTAM AZONOS AZZAL, aki kergén látott-tutkosott. tanácsért könyörgött. aki tombolt, sírt. kiáltva vitázott, hallgatott, fülelt avagy csak nyöszórgott. En — mikor a Sors kis emberi sorsom nagy viharával vadul megkeverte — csak egyben bíztam, egyre bíztam mindent: emberi, józan, szilárd értelemre. S amit parancsolt, csak azt cselekedtem. Rendet, nyugalmat és békét akartam a zavarban is. Kicsinyke körömben ezért küzdöttem — s ennyi múlt csak rajtam. NEM VAGYOK AZONOS AZZAL, ki ma hátrál, a kezét mossa; mosakszik fehérre, tagad ijedten, azt is letagadja, ami nem is bűn. A férfi erénye helytállás minden teliéért — s ha téved, azt is vallja be becsülettel, bátran. Egyben hittem csak s hiszek mindhalálig: a győzedelmes örök igazságban. NEM VAGYOK AZONOS AZZAL, aki retteg vagy bosszút forral s bőven megtetézi vérrel a sok vért. a bajt szenvedéssel, s az erőszakot erősségnek nézi: aki egyéni érdeket melenget romoknak tiszkén és már törtet újra. vagy aki sunvin lelkesül, de közben gyílokja nyelét markolássza ujja. Azzal sem. kiben esüggedés tarolt le hitet és erőt. megroggyan a térde, ki utat vesztett, aki belezuhan reménytelen vad kétségbeesésbe. AZONOS VAGYOK AZZAL; — ha beszélhet s beszélnie kell egy olyan dalosnak, ki már nem ifjú és nem is öreg még, de ismeri ízét. erejét a szónak, — AZONOS VAGYOK AZZAL, aki magát embernek mondja és magyarnak vallja, kinek ajkára a szavakat mindig csak becsületes, tiszta szándék adja. Ki rendet akar, békét, emberséget, sok-sok szépséget, fényt és igazságot, puskaropogás nélküli estéket, hitet, bizalmat, egy kis szeretetet, derűs életet, áldott szabadságot, s ebből fakadó erőt. biztonságot: reményt, jövendőt apró gyermekének: Barátom az mind. aki ezt tanítja. NEM LESZEK AZONOS AZZAL, aki holnap e sorokat majd helyreigazítja. VÉKONY SÁNDOR: (Víz a. /ö UleÁtn Roppant tükörbe tekint a nap, — a Bodrogközbe nézi magát —, s a nagy tükörbe véle együtt pillantanak a rémült bodzafák. A serkent füvek fulladoznak ..; hal úszik nemjárt medreken, s a tükör szélén gazdák lépnek; Úristen... földünk, hogy ter,~m? Roppant tükörbe tekint a nap — a Bodrogközbe mosolyog —, s e mosoly sugározza szerte; a Bodrogköz teremni fog. . ballagnak a nehézlépíű gazdák... szívükben gyönge reményrügy fakad, szellők susognak biztató igét lesz termés, közéig az éltető tavasz. Vázlathönyvbol IRODALMI ÜZENETEK iiiliiiiiiTiiinjiiiiiiTiiiiiiiiiiTiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiHiiiiiifiTnniHíiTjfiTriFimfniTiíIiilliniHr Homovics A.: Van érzéke a versíráshoz. Próbáljon több »költői képpel-« mai témáról írni. Egy-két versből nehéz választani. Ifj. K. Sándor: Jó meglátás, tartalmas gondolatok. Kerülje a prózai kifejezéseket, ami utolsó versszakban a legfeltűnőbb. J. J., Késmárk: »A városi éj« c. verse helyenként kedves, hangulatos. »Az öregek óhaja« c. versének rímei, ütemei kevésbé sikerültek. Kiss Károly, Miskolc: Beküldött verseiből a »Szerelmed ablaka« című a legsikerültebb. Tömörebb, rövid ebb formában próbálja magát kifejezni. Szebb, erőteljesebb. költőibb szavakat használjon. »H. H.«: Versei sok mély. komoly gondolatot tartalmaznak. Próbálkozzon a kötött versformával is, azzal fokozza ver- selési készségét. Érdemes. Beküldött versei közül a »Kis púpos« a legértékesebb. K. Miklós, Diósgyőr: Hangulatos. — s könyvbe0 való* “ vers dmé!M” ~ *®Wk- rrlékes gondolatok. Mon- »nmiftéí* •• tartalmas- Legsikerültebb a ltísátGt uzcnet~ c* verse. Csiszolja stíSzilágyi István: »Ne tétovázz« c. verse tartalmilag jo. Ritmusa akadozik. Próbá1- jon erőteljesebb költői kifejezéseket hasznaim. Székely Dezső: Közölje címét, honv kimentő választ adhassunk. »Készül az okol« e. verse — csekélv szépítéssel — közlésre alkalmas. Költői képei szépek. .r l'°rtenejmet kalapácsok írják« stb.) llaradi László: »Gyere velem« c. vers» tartalmilag kifogástalan, harcos llemü'. Kar. hogy szövege kissé prózai ízű. Csobod Árpád: »Gyepes parlag« c. elbeszélése komoly íráskészséget árul el Nemi stilizálással közlésre alkalmas. cÁ féltékenység áldozata Az asszony sokáig ült az asztalnál, magábamerülten, tenyérbehajtott fővel. A gondolatok úgy cikáztak agyában, hogy szinte maga se tudta követni. Felzaklatott idegei cselekvésre sarkallták, de amit tenni akart, pillanatról-pillanatra visszariasztotta. A féltékenység, a vak gyűlölet az ismeretlen „vetelytárs” ellen, olyan gyűlöleteit szított, aminek nem volt határa. őrjítő volt a csönd. A sötétség úgy marokra, szorította a kis portát, hogy még a neszező széltől lehulló falevél is dörejnek hallatszott. A szobában csak a tűz fénye világított. A v>acsora már készen várta a gazdát, az asszony férjét, aki barátjával, jó komájával a borpincében szórakozott. Ahogy falun mondani szokták: a kisértetek órája már régen letelt, a legfrissebb hírnökök, a kakasok is kukorékoltak már a szalmakazal, vagy a kerítés tetejéről, amikor a gazda betántorgott a kapun. A kalap félrebillent a fején, haja szemébe hullott és keze minduntalan támasztékot keresett. Az ajtót is nagynehezen tudta kinyitni. Ruhástól dőlt a dikóra és köszönés nélkül nyomban elaludt. A hódító álomtól zilált a melle, lélegzete gyakran elakadt, hörgésbe fúlt, hánykolódott fekhelyén, mint a lázas beteg. Az asszony régen készült már terve megvalósítására. Heteken, hónapokon át gyötörte a vak féltékenység. Nem tudta mire vélni férje gyakori kimaradását, pedig az csak a pincében, régi jó komájával szórakozott. Alig néhányszor fordult elő, hogy ilyen állapotban tért haza — ezen a napon azonban jobban a. pohár fenekére néztek, ami megártott A szép, deli asszony halálosan szerette még delibb, karcsú, magas férjét. Nem volt férfiszépseg, de a nők szeme megakadt rajta. A faluban az egyik asszony egyszer tréfásan meg is jegyezte: — Megelégednék azzal is, ha csak megsimogatna ez az ember! Az élcelődés a féltékeny asszony (Folytatás a 4. oldalról.) Kocsis Józsefék háza előtt néhány asszony álldogált és az alacsony be- renán át sopánkodott befelé. Legelöl érkezett a két rendőr. A tágas kulák-udvaron hangos visíto- zéssal szaladt Kocsisáé, még hálóingben, mezítláb, hosszú haja lebontva. látszott, hogy alvásban háborgatták. Mögötte Kocsis vágtatott, kezében egy nagy fejszét tartott. Most a kút körül szaladgáltak. Ki tudja, hányadszor. Az asszonynak már alig volt ereje. Érezte, hogy mindjárt összeomlik, érezte, hogy nem bírja tovább ezt az ámokfutást. A halál elölt még szerette volna látni a fiát. Rémült szemével egyre öt kereste. Megroggyant a térde, meg is csúszott. Oh, csak még most ne •— hasított át tudatán az élniqjcarás és tovább nem tudott sem erezni, sem gondolkozni. Két erős kar szorítását érezte még, aztán ájulásba zuhant. Egyik rendőr tartotta fel a le- csukló asszonyt, a másik az őrjöngő kulákot szorította. Nem sokáig bírta volna, mert a megsokszorosodoti erejű Kocsis kiszakította volna magát, de a me gbátorodott emberek bemerészkedtek és hamarosan bilincs feszült a gyilkolásra emelt kemény kézén. Az asszonyt bevitték a házba. Szép fehér bőrén csúnya ütések vöröslőitek a vállán, karján. Az arca sápadt volt. Máskor vértől duzzadt piros ajka halálsápadtan szorult össze. A megbilincselt embert a tanácsházára kísérték. Az őrsparancsnok már felvette a jegyzőkönyvet Vincze haláláról. Az éjszakai órákban ölték meg, a tettes másfélcentIméteres széles, hosszú késsel, ritka nagyságú zsebkéssel követte el a gyilkosságot. A két rendőr az őrsparancsnok elé kísérte Kocsist. — Őrsparancsnok elvtárs, Kocsis József kulákot ártalmatlanná tettük, mert a feleségét üldözte a favágó fejszével. Az őrsparancsnok ránézett Kocsisra, haja csapzottan, rendetlenül lógott alacsony homlokára. Egyik szemét egy tincs el is fedte, a másik villogott még most is az őrült emberek. vészes csillogásával. — Mire való ez a dolog? — kérdezte az őrsparancsnok a megbilincselt embertől. Az ember szótlanul maga elé meredt. — Miért bántotta a feleségét? — kérdezte újra a parancsnok. — M-eeg akarta ölni — szólt most egy asszony a közel állók közül. A kulák megrándult, de nem nézett hátra a beszélő felé. — Azt a szép feleségét — mondta egy másik. — Akinek a kisújját sem érdemli meg az ilyen gaz — toldotta egy harmadik asszony. — összeveszlek? — kérdezte megint a rendőr. — Őrsparancsnok elvtárs! — hallatszott most az utcáról. Szénást Lajos szaladt és elfúló hangon mondta, ahogy beszaladt a csoportosuláson keresztül a tanácsház udvarára: — A házam háta megett találtam. Egy kést tett az őrsparancsnok elé, hosszú vftlt a kés-, a markolata rézből, vésett cifrázatokkal díszítve, pengéje hosszú és vérfcltok- tól tarkított. Az emberek elszörnyediek. Ilyen kése a faluban csak Kocsis József kuliknak volt. ?. fülébe is eljutott. A féltés tüze még magasabbra szökött, szemében kiismerhetetlen láng gyűlt és szíve bizonyításnak vélte feltevését, hogy férje megcsalja, más nőhöz jár. f Emlékszem, gyermekkoromban, ha rosszat tettem, mindig azzal ijesztgettek: pokolra jutsz! A pok- lot úgy festették le előttem, Jiogy hatalmas katlanba kerül az ember, amely alatt, máglya ég. , A kin, amit ez a. kép ébresztett, nagyobb volt az asszonynál a féllés tüze által szított gyötrődésnél. Sose szólt férjének, nem firtatta, faggatta a dolgot, de az idő múlása, férje kimaradozása táplálta a féltékenység parazsát. S ez a parázs ezen az estén lángra lobbant. Amíg az ember odavolt, az asz- szony elhatározásra jutott. Éjféltájt lefeküdt, de szemére nem jött álom. Kifelé, fülelt. Minden nesz, minden zaj megriasztotta, nyugtalansággal töltötte el. Várt. várt, s ez a várakozás gyűjtötte a gyűlöletet is, amit a féltékenység táplált. Amikor férje ledőlt a dikóra és hódító álomba merült, leugrott ‘az ágyról és odalépett férje fekhelyéhez. Villanyt nem gyújtott. A hold sápadt fénye beszűrődött az ablakon, kirajzolta a bútorok körvonalait, férje elnyúlt, magatehetetlen alakját, az asszony teli idomait, aki úgy állt a fekhely végében, mint a végzet. Viaskodott önmagával. Az elhatározás már megszületett, de a cselekvésig még nagy a lépés. Sokáig, nagyon sokáig állt hitvestársa felett, lehajolt, megcsókolta homlokát is. Ennél a mozdulatnál kezeügyébe került a még este odakészített balta, amit hirtelen erős marokra fogott.- Egy pillanatig nézte, mérte a súlyát, majd hirtelen felemelte és férje fejére sújtott. — Jaj!... A test megvonaglott, kezét egy pillanatra felemelte, majd élettelenül újra visszaejtette. Még egy ütés, s a férfi, aki a mámoros emberek álmát aludta, örökre elaludt. A vért be szívta a párna, a szalmazsák — folyt megállíthatatlanul... A három gyerek, akik édesdeden aludtak a másik ágyban, felriadtak a zajra. A kicsi felsírt, megijedt anyjától, aki úgy állt fehér hálóingében az éjszakai félhomályban, mint a kisértet. A két nagyobb is felsikoltott, amire maqáhoztért az anyjuk. Erőtlenül zuhant a karszékbe, belemarkolt vállára hulló hosszú hajába, s így zokogott: — Mit lettem?!... Mit tettem?!... A börtönévek után az asszony újra férjliezment, lányai is férjet kaptak és ma is ott élnek abban a faluban, ahol házasságot kötött első férjével, s aki a féltékenység áldozata lett. TÓTH FERENC fi'»! Nemrégen még ezer sebben vérzett a pár Veszély volt. gyorsan odébb ál Nincs jellemén szegye — mondta — Ins kommunista sohsem volt. Párttal, eszmével nem értett egyet, de karrierhez tagsági könyv ke Röhög, a mellén sok szalag, j elvén hamar papírt szerzett, mely bizonyságot ám ha már új e rend legyen, akkor — s már raccsol ő címeres forradalmár. A párt' a csapást: . kiheverte, s iám 1 mily nagy öröm és szerencse, a »jó istenke« újból a párthoz verettel Mártír vágyok! az eszméért üldözték. Belehalok, a szégyenbe. Félrevezettek!! Oh jaj, a szegény! Ér le az ember szíve megszakad. De hogy baj ne érje, jobb, ha a párton kívül marad. CSORBA BARNA Papírkom m un ista Kelet bölcsességének kincsestárából KÍNAI KÖZMONDÁSOK: Az egyenes szavak kellemel lenek Az becsüli meg az újat, aki jól a fülnek, pedig azok a helyes tettek- ismeri a múltat, re intenek; a jó orvcsiág sem való * a fogunkra, pedig a beteg egészsé- Nincs a lelki ismeretnek foga, a gét csak az adja vissza. rosszat mégis halálra marja. * * Gondolkodni — magunkkal vita.- Ha egy jó könyvet először o vaskozni. tál, őszinte lelki barátot talál ál, ha * másodszor, rég .’nem látott barátod- Ahol a folyó a legmélyebb — ott.találkoztál. a legcsendesebb. AKAR KÖZMONDÁSOK: * Annyit ér a tudós,.ha meddő, miht Van olyan szerény ember, aki az .nélkül a felhő, nem bölcs, de igazán bölcs Cigk szerény ember lebet. A.szemnek kévés a hcsza.a, ha va* * az esz. * A’ legmagasabb torony is csak a A keserűség kettőnek csak fele földön kezdődne. ^ bánat, az öröm kettőnek dupla , öröm. Aki a kulból néz az égre — keve- KELETI„ KÖZMONDÁSOK: set ^t. Egy vízcsepp nem sok, a szél köny* „ . 'nyen felszántja, a nap könnyen felA jó szó a legmaróbb fagyban is szippantja, de amikor egy vízcsepp melegít. a tengerbe kerül, többé már nem * , vízcsepp, hanem teng.=r. És nincs Ajkkor erős a haza, ha egy a nép olj’an erő, amely kiszárítja. akarata. ’ * * Az ember -olyan haza nélkül, mint Nem a kakas kukorékolásá!ól kö- a pacsirta ének biélkül. szönt ránk a reggel. Fordította: Gárdus János.
