Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-26 / 71. szám

2

ÉSZ AKM AGYAROK SZAG

Kedd. 1§57. március ff.

CSAK BÁTRAN TOVÁBB rakacai tue-fai/ ök !

AZ ELLENFORRADALOM idején alaposan kifosztották a rakacai »Dolgozó« termelőszövetkezetet. Elvitték 260 mázsa vetőmagját, -18 szarvasmarháját, 360 juhát, 99 sertését, 14 lovát — s ki tudná felsorolni, mi mindenét. Még a gazdasági felszerelés javarészét is! Két tehénnél, nyolc lónál és egyetlen koszos malackánál egyebet nem hagytak, azaz ezt is »úgy« szerezték vissza.

Ilyen kár után csoda-e, ha a tagság gondterhelten néz a holnap elé. Késő délután, amikor a vetés befejeztével hazatérnek a földekről, letelepednek a csaknem üres istálló elé, s hosszú ideig bámulnak az eleregetett füst után: ilyenné vált a mi tervünk. Hová lett a traktor, amit májusban akartunk vásárolni... Meg a törzsállatok ... meg a rádió, amit már előre odalervel- tünk a sublód tetejére., meg a... •hogy azt a krucifixumát a keserves anyjuknak — mind elütötték az orrunk elől. Hej, de keserves lesz. ez az év!

Akkor is, amikor betoppantam a szövetkezet udvarára, vezettetve egy helybeli kislánytól, ott ültek az istálló előtt, cigarettáztak és tervezgették, hogyan is lesz holnap? Hát hogyan?

— Mindenekelőtt — felelte J u- h á s 7, Ferenc, a szövetkezet legbuzgóbb tagja és híve — elnök kellene. A régi, Dudás József elhagyott bennünket, mint kotló a csibéit. Most egy háromtagú bizottság az irányító. Én is tagja vagyok. Csináljuk, ahogy tudjuk.

— Megváltak-e sokan a csoporttól? — kérdeztem, mert mi is érdekelné elsősorban az embert. Hiszen ha munkaerő van, akkor majd csak sarokba szorítják a gondot is.

— Megvagyunk csaknem valamennyien. A tagság még a legkritikusabb napokban sem akart szétszéledni. A legtöbbje maradt. Nem is ez a baj...

— Hanem?

összeráncolta homlokát és széles

tenyerével nagyot csapott a térdére-«

— A NAGYSZÄJÜAK miatt van minden baj! Uszítókból itt sem volt

hiány, ezeknek az ösztökélésére aztán néhány hígvelejű fejében megszületett a »gondolat«: osszuk szét a téeszt. Osszuk szét — miintiha ’ g- alábbis az ő jussukról lett volna szó. Mi közük volt hozzá?! Jöttek, aztán vitték, amit vinni lehetett. Rablás volt ez, nem egyéb. Olyan, miint ami kor. a betörő idegen házat rabol ki. A régen kizárt tagok k ott voltaik a főkolomposok között, az olyanok, mint Laczkó Ernő. Ő egy tehenet lopott el. De már bűnhődik is érte: hat hónapot kapott.

— Hát nem lehet visszaszerezni a jószágokat?

— Szedegetjük..-. De van, aki már passzust is kapott rá. Sokan, ki is fizették — dehát a pénz nem jószág.

Elrévedezett egy kicsit, aztán így folytatta:

— Tudja, nem akaróik ón siránkozni, de most nagyobb szükségünk lenne a segítségre, mint bármikor. Itt van például a vetőmag kérdése. TTú«^ "--Wcq ároavetőmag- ra meg van a kiutalásunk — -jak éppen vetőmagot nem adnak. Már megint a bürokrácia! Pedig az idő nagyon sürget! Vagy a másik eset: e'yikünk is. másikunk is névtelen fenyegető levelet kapott. Ijesztgetnek, hogy ha nem oszlatjuk fel a téeszt, így lesz, meg úgy lesz. Nemrégiben egy este a feleségemet még kővel is mégha j igái ta valaki... Szóval még nincs vége a nyomásnak.

— Miért nem jelentették a rendőrségnek?

— Jelentettük. Az ügyet átadták az ügyészségnek. De még semmi sincs. Azt mondták, hogy a levelek elkallódtak.; :

— És a tagság mit szól a fenyegetésedhez?

— FÜTYÜLÜNK RÄ! Amelyik

kutya ugat, az nem harap. Hát csak

uag&~andk. Csak ér>pen bosszant berniünket a dolog. Még arra sem érünk rá, hogy az ilyesmire egyáltalán gondoljunk is, hiszen a legfontosabb most, hogy mielőbb talpra álljunk. A falu szeme rajtunk, hogy: van-e hozzá elé« erőnk. Hát lesz, ha törik, ha szakad! Legalább a kilépők is rádöbbennek, hogy itt az igazi erő, m maiunk!

— S most .nit terveznek?

— Ez az év nehéz lesz, de majd csak b id -gulunik valahogy. A vetés jól telelt, a tavasz is bíztató. Gazdaságos termelést foMatunk majd. Mindenekelőtt törzsállatokat szerzünk. És próbálkozunk a lucernamaggal, a jól fizet, mázsája negyven forint .. megragadjuk mi- dolog nehezét, nem ijedünk meg a holnaptól. A csoportot pedig semmi áron sem adjuk fel! Ha a vihar nem tudott szétikergetni bennünket, akkor már semmi sem!

*

TITOKBAN végigméregettem az istálló elő' l üldögélőket. Az e»*Tk ősz, a másik egészen fiatal; az egyik szálas, a másik vékonypénzű. Egyenként talán elesett lenne a legtöbbje, de így együtt erősek és bátraik. Nem rettennek vissza a fenyegető levelektől és rémhírektől, még attól sem, hogy üres az istálló, üres a pajta, amit kifosztott az ellenforradalom. Sebaj! A szívük nem üres, telve van lelkesedéssel és elszántsággal. Biztosan győzelmesen vívják meg az év nagy csatáját. .; Aztán jövőre már jobb lesz, jövő májusira talán megveszik a traktort is, meg a gublódira a rádiót. Ha jövőre nem. hát azután ... de előbb-ptóbb meg lesz!

A harcban nem lesznek egyedül. Vasakaratuk híre eljutott Rakacán túlra is és lelkesedésük kiváltotta a segítőkészséget. íme — bíztatásul

— az edelényi járási pártbizottság üzenete:

— Csak bátran tovább, rakacai tés^z tagok, harcotokban ott állunk mellet teleik!

CSALA LÁSZLÓ

OLVASÓINK KÉRDEZTÉK:

Lesz vagy nem lesz perzsaszőnyeikészífés Miskolcon?

Ez a kérdés már régebben foglalkoztatja a miskolci asszonyokat, különösen most, hogy az üzemekből elbocsátott asszonyok szívesen foglalkoznának házi iparral. Szí vesen készítenének szép és külföldön is nagy érdeklődésnek örvendő perzsaszőnyegeket, amellyel szépen kereshetnének. Budapesten már hetekkel ezelőtt megkezdődött egy tanfolyam, ahol az érdeklődők hat hét alatt elsajátíthatják a perzsaszőnyegkészités minden titkát és az ehhez szükséges felszerelést is aránylag olcsón megvehetik.

A szőnyegkészítés iránt tehát itt is nagy az érdeklődés. A tanfolyamról azonban még nem sok szó esik, legfeljebb annyi: tnajd lesz,,.

A miskolci, háziipari szövetkezet bővítésével létre lehetne hozni egy perzsaszőnyegkészítő részleget." A szövetkezet elnökénél, Füle m ü l e elvtársnál az elgondolás a legmesz- szebbmenőkig támogatásra talált, ö szeretné leginkább ennek megvalósítását, hiszen a szövetkezet sem járna rosszul. Sajnos, a kivitelezés nemcsak rajta múlik. A perzsasző- nyegkészítéshez nemcsak tanfolyam és felszerelés kell, hanem anyag is, méghozzá drága gyapjúfonal. Az anyagbeszerzés és biztosítás a kulcsa mindennek, mert enélkül egy lépést sem lehet tenni. Ezért vette föl a kapcsolatot a minisztériummal és a Háziipari Szövetkezetek Központjával Fülemüle elvtárs és reméljük, nem eredmény nélkül.

„ORSZÁGOS LEGJOBB”

A miskólei XII. pz. Malinovazkij úti Általános Iskola február hónapban országosan legjobb lett az iskolák közötti takarékossági versenyben. Náluk egy-egy növendéknek már 28.17 Ft értékű takarékbélyeg .díszeleg, a gyi^jfölapján. Jól tarr tajxiuk kgij,,:*}$$ irajript. ,ha.4-ezt a megtisztelő elsőséget éyyégéig is . meg, .akarják őrjznl.

A megye kislétszámú -iskblál közül" dicséret ilipti' a szászfaiakat <30.r>9 Ft-os átlagukért. Sajóecsegen 52.02 Ft, Upponyban 40.80 Ft, Alsótelekesen »7.20 Ft, Kánón 31.11 Ft az egy főre eső megtakarítás.

A középlétszámú iskolák csoportjában a karcsal bizonyul legjobbnak, itt 31.90 Ft az egy főre eső megtakarítás. Tisza- tarjánban 29.40 Ft, Harsányon 28.40 Ft, Sajóvelezden 27.33 Ft-pt fordítottak a gyerekek takarékbélyeg vásárlásra.

— OLCSÓBB LETT a naposcsibe. A keltetőállomáspkon átvéve 3 forint, helyszínre szállítva 3.20 forint a naposcsibe ára. Ezen a héten újabb

40.000 naposcsibe várható.

HALVASZÜLETETT TER V

q városrendezés „érdekében*

A lillafüredi ország útra olyan büszkén könyököl rá 5 éves tervünk nagyszerű alkotása, a diósgyőri Kilián György ált. gimnázium, mintha századokra előre tekintene. Nincs régi nagy múltja az iskolának, de az elmúlt 10 esztendő egy évszázad bűnét tette jóvá. Ma a diósgyőri munkásszülők boldogan vallják magukénak a tudománynak ezt a drága fellegvárát.

A gimnáziumba napomként 560 gyermek jár, s délutánonként a diósgyőri gyárak munkásai végzik itt gimnáziumban és építőipari technikumban esti tagozat keretében tanulmányaikat.

Néhány* nap óta azonban nagy a riadalom, az aggodalom. Építészek jelentek meg az iskolában, mérőszalaggal a kezükben, s anélkül, hogy az iskola vezetőségének, vagy akár a városi tanács művelődési osztályának csak egy szót is szóltak volna, méregetni kezdték az'iskola területét, kertjét, sportpályáját. Arra a kérdésre, hogy mivégre történik voltaképpen mindez, azt a meglepő választ adták, hogy a városrendészeti tervek során elvesznek az iskola udvarából egy jele»téí*e*y Äoe'oot. Már a vállalatnál üeküsznek 'a tervek, amelyek szerint az iskola udvarára egy utat, másik részére pedig lakóházakat építenek.

A bejelentés lesújtó volt, annál is inkább, mert néhány héttel ezelőtt még szó sem volt ilyen tervekről. Mindenki úgy tudta, hogy a Kilián gimnázium mögé az új városi kórház hatalmas palotája épül, megfelelő parkírozással. Később az történt, hogy a kórház építkezése — egyéb helyen adódó jó megoldás következtében — elmarad. Mindez azt mutatja, hogy csak az utóbbi hetekben felvetődött ötlet adta a megoldást, hogy a Kilián gimnázium udvarára építsék ezeket az új lakóházakat.

Nem vagyunk mérnökök. Így nem szállhatunk szembe a mérnöki elgondolásokkal. amelyek ezt az építészeti megoldást szükségessé teszik. Annyit azonban tudunk, hogy a városrendezést általában nem három-négyhetes távlatokban, hanem évtizedes, sőt évszázados tervekben

kel! elgondolni. Ha Miskolc 1960-ig építendő házai között nem szerepéitek az utóbb kijelölt házak, akkor hogyan kerültek ezek most ilyen nagy hirtelen egy fejlődő iskola rovására térképre?

Még a városi tervező iroda is kénytelen elismerni, hogy az Új lakások építésére nem ez az egyedül lehetséges megoldás, mert a Kilián gimnázium udvarán kívül még hatalmas, be nem épített területek állnak a tervezők rendelkezésére.

Személy szerint nem is tudjuk, hogy ki volt ennek a torzszülött tervnek az elindítója. De az élőszó párviadalában olyan is akadt, aki érvként hozta fel, hogy a most épülő új lakások nagy része a bányász elvtársak részére készül. Örömujjongásfial vesszük azt, hogy Miskolcon is, éppen a mi szomszédságunkban épülnek az új bányászlakások. De ha megkérdeznénk bányászainkat, azt hisszük, egyetlen egy sem akadna, aki ilyen megoldás árán kívánna lakáshoz jutni. Hiszen éppen az ő fiaik járnak a mi iskolánkba is. Az ő érdekük is az, hogy gyermekeiknek tágas, minden tekintetben kielégítő iskolájuk legyen. Egyetlen bányász sem akadna, aki helyesnek találná, hogy építészeti trükkök érdekében, úgy zsugorítsunk össze egy fejlődőképes iskolát, hogy elejét is, udvar-részét is, széles országút válassza el a külvilágtól, s hogy ez az út pontosan az iskola udvarán haladjon keresztül.

Szeretnénk, ha kiáltásunk nem találna süket fülekre. Ha a területet az iskola vezetőségének, oktatásügyi szerveinknek a megkérdezése nélkül felmérhették és kicövekelhették, akkor nyilván a kerítését is lebonthatják és az épületeket is ráépíthetik. Nekünk azonban felelősségünk teljes tudatában, az utókor előtti becsületes megállás okáért, el kellett érveinket, pedagógiai szempontjainkat mondani. Talán éppen azért, mert Diósgyőr munkásságáról és annak gimnáziumáról van szó.

Palumby Gyula, a diósgyőri Kilián György ált, gimnázium tanulmányi vezetője.

.Borsodnádasdi panasz az Útfenntartó Vállalat címére

Borsodnádasdon az Útfenntartó Vállalat még 1955-ben hozzáfogott egy belterületi út megépítéséhez. Már 1957-et Írunk, s az út még mindig nincs kész. Ez a huza-vona a borsodnádasdiak szerint már több mint bosszúság. Mert ha csak bosszúságot okozna, hagyján, de több ház megrongálódásnak van kitéve, men az útépítés során nem falazták fel a ház előtti partot. Több háztulajdonos emiatt panasszal fordult az .ózdi járási tanács illetékes csoportjához. A csoport mit tehetett mást, továbbította a panaszt az Útfenntartó Vállalathoz. Csakhogy nem sokra ment vele. A vállalat válaszában közölte, hogy a levelet másolatban elküldte a megyei tanács vkg. osztályának. Azt is megírta, hogy választ még rém kapott, van-e hitel a végzendő munkára, vagy sem? Most már csak arra kíváncsiak a borsodnádasdiak, hogyan kezdhet egy vállalat munkához, mikor nem tudja, hogy arra van-e biztosítva fedezet vagy sem.

M

eggyorsítja lépteit, szinte figyelembe se veszi, hogy Marci mellette megyén. Egészen megfeledkezik a fiúról. Saját gondolatával van elfoglalva és önmagát okolja:

>Mancika talán nem lehet arról, hogy máshoz megy. Hiszen én eddig nem sok jelét adtam annak, Hogy milyen

érzelmekkel vagyok iránta. En vagyok a hibás. Egyedül csakis én...«

így érnek be a faluba. A templom előtt haladnak el. Zugon ösztönösen a másik oldalra figyel. Somogyiék felé. Az iíblalcokon lámpafény szűrődik ki az utcára, megáll egy pillanatra a kerítés mellett és lopva odapillant. De a lányt nem látja seholsem.

Marci is hasonló gondolatokkal van elfoglalva. Csakhogy ő megint a másik oldalra figyelmez. Mezeiék lakása felé. S mintha éppen megbeszélt jelre lépne ki, Sárika jelenik meg az ajtóban.

— Mérnök úr — rántja meg Marci Zágon kabátját. — bekem most itt egy kis dolgom van.

— Csak maradj, Marci — mondja Zágon cs letér a. templom mellett az útról s nekivág egyenesen a sötétségnek. Nem érez már semmit, lelkén átdulnak a forró viharok és me- gyen-megyen szapora léptekkel befelé az utcába.

Mancika valóban kosarat adott a segéd]cgyzönek. Amikor megtudta, hogy mit akar Grogovics, kiszaladt a házból. Eddig, hogy szórakoztatta, bókokat mondott neki a. segédjegyző, elfogadta és természetesnek vette a közeledést. Azt hitte, csak barátságból teszi és soha nem vette udvarlásnak. Másról ábrándozott, . más embert képzelt maga. mellé, és amikor megtudta a segédjegyző szándékát, ijedten szaladt ki a házból. A fűre vetette magát a kertben és ott sírt magában. Csúnya es elviselhetetlenül goromba fráter lett előtte ettől a pillanattól fogva ez a férfi, ki egész nyáron igyekezett kedvébe járni, kedveskedni neki, szórakoztatni és végül kihasználni a helyzetet.

Az anyja szaladt utána.

— Kislányom — hajolt föléje —, hiszen a segédjegyző úr .a

— Nem! — szakította félbe Mancika —, a nevét sem akarom hallani. Soha nem leszek a felesége. Ne kényszerítsenek erre a lépésre. En soha nem akarok férjhez menni! ét= Legalább kelj fel innen, lányom.

& Ut maradok = felelte eszelősen —, nem megyek be,

amíg itt van. Nem akarok többé vele találkozni.

Megragadta anyja kezét és úgy kérlelte:

— Ne fosszanak meg legszebb álmaimtól. En ezt a férfit soha nem szerettem és $gy pillanatig sem gondoltain arra, hogy valaha is szeretni fogom.

Somogyi egyedül maradt a segédjegyzővel a szobában. Zavarodott, ügyetlen mozdulattal tölt bort annak poharába és vigasztalni próbálta.

— Kedves fiam — mondta neki. — Igen megtisztelte családunkat ezzel a kéréssel és higyje el, én magam sajnálom, hogy lányomat ilyen váratlanul érte, hogy gondolkozni sem volt. ideje. Vigasztalódjék abban, hogy én a magam részéről megtisztelőnek tartom, hogy házunkba kopogtatott be. Bizonyosan Mancika is meggondolja előbbi lépesét —

De Maneilca csakugyan nem ment be. amíg a segédjegyző ott tartózkodott. S hiába próbáltak a lelkére beszélni, szilárdan ragaszkodott ahhoz az elhatározásához, hogy sohasem lesz a segédjegyző felesége. Később pedig kijelentette: a. reggeli vonattal Pestre akar utazni a nagynénihez, hogy kipihenje ezt a megrázkódtatást...

I gy történt, hogy Zágon Istvánt mégse csaltak meg ór- * zései, amikor a ligetben a három lányt: Mancikát és két unokatestvérét megpillantotta.

Somogyi Mancika, noha gazdag lánynak számít Péteriig- zán, sohasem hivalkodott ezzel az előnyével. Az intézetben, ahol négy évet eltöltött, meg volt az a helyes szokás, hogy a derék nevelőnök kigyomlálták a lányok érzékeny, finom leikéből ezt a hivalkodó világi érzést. Egyformák voltak valamennyien, aminthogy egyenruhájuk is egyforma volt. Nem lehetett különbséget tenni egyik, vagy másik közt. Olyan volt Mancika is, mint a többi intézeti lány. Még azt sem lehet mondani, hogy szebb volt tőlük, vagy csúnyább volt köztük. Egyformák voltak valamennyien, mint a pirosló, egészséges almák a fán.

A három lányt: Elzát. Margitot és Mancikát meleg barátság kapcsoljai össze. Egyébként rokonok. Elza és Margit unokatestvérei egy évvel fiatalabbak tőle és éppen ezért egy osztállyal alatta- jártak, de az intézetben megengedték nekik, hogy egy szobában lakjanak. Együtt tették otthonossá a lányszobát. Elza térítőkét horgolt a könyvespolcra és az asztalkára. Mancika képesújságból kivágott tájképekkel díszítette a falakat. Margit pedig később már harmadikos korában egy fényképet tett titkon éjjeli szekrényére.

A fénykép egy fiút ábrázolt. S a másik oldalára tintával M argil k ána k, mégis merk edás ü nk

ez volt írva: »Szeretettel emlékére. Ferenc.«

Ettől kezdve a. fénykúpén látható Ferenc lett a beszédtéma. Margit; végül bevallotta, hogy szereti Ferencet, meri Ferenc komoly fiú, érettségire készül és ők ketten igen megértik egymást. Feleségül fogja venni Margitot.

— Akkor le szerelmes vagy! — állapította meg Elza.

— Mondd, milyen érzés szerelmesnek lenni — kérdezte Mancika.

Margit erre nem tudott mit válaszolni. Csak. a vállát up- nógatta, hogy ezt nem lehet elmondani, mert a szerelem az olyan érzés ..., olyan érzés... na, hogy azt nem. lehet szavakkal lefestem. A szerelembe bele kell esni — adta a. klasszikus meghatározást — mint a jégverembe.

A másik kél lány ettől kezelve irigykedni kezdett Margitra. Irigyelték tőle a szerelmet és sajnálkoztak, hogy ők ezt az érzést nem értik meg. Egyszer aztán ő$z felé bekövetkezett a nagy csalódás. Margit mással pillantotta meg Ferencet és sírra panaszolta el az esetet barátnőinek. A fényképet pedig ezer darabra, tépve szórta ki. az ablakon.

— Látod, tt— mondta neki Mancika, —• Nem érdemes we** relmesnek lenni..

De azért mégis töprengett éjspukánki-nt, hogy milyen lehet a szerelem? Titkon kereste ezt az érzést, de nem talált0 meg sohasem.

így teltek napjaik boldogan és így váltak el egymás- 1 tói amikor végétért az iskolai év. Mancika hazautq.-1 zott Péterházára és megmaradt olyannak, amilyen az intézetben volt. Érettségizett lány lett belőle, úrüány. Lélekben azonban szerénynek és titokzatosnak maradt, ahogyan az elmúlt évek alatt nevelték. Kiszabadult az intézet komor falai közül, a szabad életbe és nem tudta hirtelen, mit kezdjen ezzel a lehetőséggel. Legszívesebben az erdőn sétált, magányosan, egyedül s hallgatta a titokzatos csendet, figyelte a magas dombokról az alant párolgó falut. Olyankor, ha a segéá~ jegyző elvetődön hozzájuk és udvarolt neki, ezt érdekesnek találta, szórakoztatta, de nem vélte komolyait,

(Folytatjuk^

Nyomorúság