Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

2

ßSZAKMAGYARORSZÄG

Vasárnap, 1557. márdhw 3.-Legfontosabb feladatunk, bogy napi termelésünk mielőbb elérje az 1956 III. negyedévi termelési szintet

Beszélgetés Horváth Károly elvtárssal, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatójával

^ A NAPOKBAN több mint egy órát beszélgettem Horváth Károly élvtárssal, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatójával. Horváth élv- társ beszélgetésünk során nyíltan és őszintén feltárta a gyár problémáit, mit akarnák tenni a közeljövőben, hogyan biztosítják a termelés növekedését. Horváth elv- társsal történt beszélgetésünk megérdemli a nagy nyilvánosságot, mert aki sosem járt az ózd!i gyárban, az is képet kap az ottani munkáról.

— Milyen károkat okozott az ellenforradalom az Ózdi Kohászati Üzemekben? — kérdezem a beszélgetés elején az igazgató elvtársat.

— A gyár belső berendezése nem sérült meg az elmúlt események alatt Még a legnehezebb időben is biztosítani tudtuk a gyár fegyveres őrizetét. Ebben igen nagy segítséget nyújtott a munkástanács. Az erkölcsi és anyagi kár viszont óriási. Üzemünk két hónapon át szinte semmit sem termelt. Havonta 6—7000 tonna nyersvasat termeltünk, amit normális időben egy hét alatt kitermelünk. Acélból 8—9000 tonnát .gyártottunk havonta, amit október 23 előtt 5 na:p alatt legyártottunk. Energiát is csak a legtminimálisabbat állítottunk elő. Hengerlést egyáltalán nem folyta ttunk. Dolgozóink bérét viszont pontosan kifizettük. A kéthónapos termeléskiesés az oka, hogy gyárunknak 83 millió forint az adóssága, — vagyis ennyi hitelünk van, amit nem tudtunk áruval fedezni. Az ellenforradalmi események előidézője az októberi túlfizetésnek, a béralap túllépésnek.

Ezután a januári, februári termelésre terelődik a szó.

— Január 1-ével kezdtünk dolgozni. A munka nagyon nehezen indult meg. Az októberi események megzavarták a télre való felkészülésünket, úgy hogy téli készletünk egyáltalán nem volt. Volt olyan időszak, amikor az egyes anyagokat egyenesen a vonatszerelvényről dolgoztaik fel. Januárban a múlt év III. negyedévéihez viszonyítva n y ersvastervünket 44.4, martinacéltervünket 35.9, henge- reltárutervünket pedig 28.9 százalékra teljesítettük.

A GYÁR dolgozóinak januári erőfeszítése eredménnyel járt. Ahogy csitultak a kedélyek, tisztultak. a fejék, úgy emelkedett a termelés. Februárban az Ózdi Kohászati Üzemek a múlt év III. negyedévének termeléséhez viszonyítva nyersvas tervét 56.7, martin- acéltervét 54.6, hengereltáru tervét 65 százalékra teljesítette.

A legközelebbi tennivalókról a következőképpen nyilatkozik az igazgató elvtárs:

Feíad'afunjknak tekintjük harcolni, hogy a napi telj esi tménybeai mielőbb elérjük a múlt év III. negyedévi átlagát.

Másx'észt, hogy havi össztermelésben is elérjük a régi szintet. Ez csak úgy lehetséges, ha olyan műszaki intézkedéseket hozunk, amelyek biztosítják az egy főre eső termelés emelkedését. Nagy gondot kell fordítani a nehéz fizikai munkahelyek gépesítésére. E héten tárgyalásokat folytattunk a durva- hengerdében a bugafordítás gépesítése érdekében. Ha elgondolásunk sikerül, 8 embert lehet megmenteni a nehéz fizikai munkától. Nyolc ember munkáját egy gépkezelő végzi majd el. A bugafordítás gépesítésével termelési emelkedést is elérhetünk.

A gazdaságos termelésről szólva így beszélt az igazgató elvtárs: a műszaki vezetők elsőrendű feladata az önköltségi árak közelebbhozása a termelési árhoz. Arra kell törekedni, hogy iaz előállított áruk nyereségesek legyenek. Hogy ezt valóra válthassuk, elsősorban egy sor műszaki intézkedésre van szükség.

A KÖZELJÖVŐBEN foganatosított intézkedésekről a következőket mondotta Horváth elvtáns:

— Ahol a szervezet nagyon bürokratikus, igyekszünk rajta vál- tózhatni. A gépészeti karbantartásnál például megszüntettük a darabbért s más oldalitól oldottuk meg az ellenőrzést. (Megkötöttük az üzem létszámát, kiszabtuk a felújítási összeget, időt, stb.) Ezzel az intézkedéssel felszabadult 20— 24 emberből álló időelemző apparátus. Most építjük át az I. számú kohót. Az átépítési munkálatokat december végén kezdtük meg s májusra befejezzük. Az átépítéssel jobb lesz a kohókihasználás, olcsóbb lesz a nyersvas. Nem beszélve arról, hogy az átépítéssel Megoldódik az adagoló szint gáz- kiömlése, A 'mertinüzemben fagyon szükséges lenne a martin- csarnok átépítése, sajnos azonban takarékossági szempontból ezévi tervünkből töröltük. Meg kell -ta- láJlni a módját, hogy valami úton- módon a martincsannok átépítését megkezdhessük. Feltétlen meg kell építenünk hengerművünkben a VI. számú mélykemencét. Ez azért szükséges, mert akkor idegenből is tudnánk öntecset vásárolni s jobban ,ki tudnánk használni henger- dónk et

A fontos feladatok megoldása között említette az igazgató elvtárs, hogy azonos anyagmennyiségből több árut gyártsanak. Rá kell irányítani a figyelmet az anyagkihozatal javítására. A hulladékhő fel- használásáról is gondoskodni kell, mert ezzel sok szenet lehetne megtakarítani. Vannak olyan elképzelések, hogy a hulladékhőt a gyár közelében lévő házak fűtésére használják fel. Jelenleg nagyon magas az anyagmozgatás mérőszáma. Ezen fokozottabb gépesítéssel lehet segíteni, — ami javítaná az egy főre eső termelést

Beszélgetésünk során elmondotta Horváth elvtárs, hogy a gyárukban nagyon elhanyagolták a melléktermékek és a hulladékok érté- * kesítését. Ezen a téren a közeljövőben sürgősen javítani akarnak.

— Jelenleg két újítási kísérleten dolgozunk. Kohósalakból eddig csak a salaktéglát és a granulált- salakot értékesítettük. Most olyan kísérleteket folytatunk, hogy a bányákban felhasznált betoníömbök helyett kohósalaktömböket készítsünk. A kohósalak-tömbök kikísérletezését januárban a salakoskitermelő üzem meg is kezdte. Eddig mintegy 5—600 tömböt készítettünk. A tömbök nyomószilárdsága eléri a 7—800 kilogrammot. Az Ózdi Szénbányászati Tröszt a kohó- salaktömböikbül 140 tonnát már meg is rendelt. Kísérletek folynak alaktalan salaktömb gyártására is, amelyet elsősorban házépítésnél tudnánk jól felhasználni. A legapróbb kohósalakkal is lehet mit kezdeni. A panafafhőgyár hőszigetelő anyagot tud belőle készíteni; A

salakpor pedig nagyon jó műtrágya. Ezzel is most folynak kísérle- tőle

' BESZÉLGETÉSÜNK végen Horváth elvtárs elmondotta, hogy a dolgozók szociális helyzetén is kívánnak segíteni.

— A szilvásváradi gyermeküdülőt bővítjük. 1955-ben 800, 1956-ban 1000, 1957-ben pedig azt szeretnénk, ha 1200—1300 gyerek üdül hetne ott. Bővíteni kívánjuk í szilvásváradi turistaházunkat és hajduszoboszlői üdülőnket is. Szociális tervünkben szerepel az ózdi utak és a gyári lakótelep kijavítása. A dolgozóknak a kislakásépítéshez is nagyobb segítséget aka runk nyújtani. A gyárban megkezdjük a nehezebben beszerezhető egyes építőanyagok előállítását.

A következőkkel fejezte be beszélgetésünket Horváth elvtárs:

— Minden egyes intézkedésünkkel a többtermelést akarjuk biztosítani, a szocializmus építését akarjuk elősegíteni. S munkánkban együtt kívánunk működni az MSZMP-vel, a munkástanáccsal, a szakszervezettel. S ha ezekkel a szervekkel összefogunk, kéz a kézben, biztos vagyok benne hogy legközelebb már komolyabb eredményekről számolhatok majd be.

KÍVÁNJUK Horváth elvtársnak, s valamennyi ózdi dolgozónak hogy a kitűzött tervek sikerüljenek, érjenek el minél szebb eredményeket.

FODOR LÁSZLÓ

Vállalatok! Magánosok!

Lánctalpas vontatók indító motorjainak főtengely görgőzését, hengerköszörülését és javítását, Danes Lo- renc Mia Mib motorok fúrását, és dugattyúzását, mindennemű motor- kerékpár hengerfurását, dugattyú- zását, főtengely görgőzését és köszörülését vállalom.

JÁSZÁT LAJOS Szentpöteri kapu. 8.

GONDOLATOK A DEMOKRÁCIÁRÓL

A MÚLT ÉV október elején elbeszélgettem egy ézentistváni tsz- taggaL Hogy hogynem, a demokráciánál kötöttünk ki. A következőket mondotta: bajok lesznek, túlságosan megeresztettük a gyeplőt, Elkeseredett szájízzel hallgattam, s határozottam »-visszahúzó erőnek« minősítettem megjegyzéseit, mely — úgy éreztem — veszélyezteti a szocialista demokratizmus teljes kibontakozását. A törtémeleim sajnos őt igazolta, az egyszerű parasztembert, aki a tsz-t, a lassan, de biztosan erősödő közös gazdálkodóst féltette a »szellemi megújhodástól«. Bátran csepültük a kollektivizálás eldurvult formáit, az önkéntességet megcsúfoló adminisztratív módszereket, de megfeledkeztünk arról, hogy elgondolkozzunk harcunk következményein, a hasznosság elvét nem igazítottuk egyöntetű határozottsággal népünk és a haladás érdekeihez. Hallgattunk a 12 év szocialista eredményeiről, mondván: az egészséges ember nem kérkedik egészségével, de a beteg orvoshoz siet, hogy gyógyulást nyerjen. Gombamód szaporodtak a társadalom-orvosok, minden írástudó előhozakodott valamivel és adagolta a nagybeteggé kikiáltott nemzetnek. Nem törődtünk azzal, amivel az orvosok már évszázadok óta tisztában amannak: az orvosság méreggé lesz, ha hozzá nem értő kezek nem a betegség fokának megfelelő mennyiségben adagolják.

BIZONY, hajszálon múlott, hogy a szocializmus bele nem. halt az »orvosságba«. Hogy mit vesztettünk volna? Többet, mint gondolnánk, mindazt, amit évezredes történelmünk alatt csak remélni mertünk. Emberiességet hirdettünk, s az októberi események az ellenkezőjét hozták. Gazdasági megújhodást vártunk, s az ország majdnem tönkrement, milliárdokra rúg a kár, nyöghetjük az ellenforradalom okozta terheket; a világbéke megerősödését óhajtottuk, s a magyarországi események miatt kiéleződött a világpolitikai helyzet. Nem ezt akartuk, — sóhajtoztunk, midőn láttuk, hogy minden az ellenkezőjére sikerül. S valóban nem ezt akartuk, de naiv jobbatakarásunk- ban nem számoltunk hazánk társadalmi és politikád adottságaival. A mi hazánkban a szocializmus erőinek csak győzni szabad, a vereség máról-holnapra ellenforradalmi terroruralmat honosítana meg, mert 1945-ben nem minden nagyságos űr távozott a »szabad világba«, itt rekedtek, figyelnek, uszítanak és csak az alkalomra várnak, hogy visszakor- mányozzák országunkat a múlthoz.

A SZOCIALISTA

demokratizmust írtuk zászlónkra, de lassan ez a követelés szocialista jelzőjét elvesztette, a demokrácia osztályfelettivé szélesült, szabadjára engedtük az eUenfcrradalmi törekvéseket álcázó indulatokat, a nép jogos követeléseit és sérelmeit restaurációé elemek aknázták ki. A szocialista demokrácia a munkások és dolgozó parasztok, a néphez hű értelmiség demokráciáját jelenti, de diktatúrát a volt kizsákmá- nyolókkal szembem Sokat hangoztattuk ezt a múltban is, de a személyi kultusz a szocializmus erőivel szemben is meghonosította a diktatúrát, a szegény- parasztok za klatása napirenden volt, a munkások sem voltak elragadtatva a sajátjuknak mondott proletárdiktatúrától.

Már megteremtődött annak lehetősége, hogy teljes mértékig felszámoljuk az ezen a téren elkövetett súlyos hibákat, hogy a nép valóban magáénak érezze a proletárdiktatúra államát. A gyűlöletet nem lehet tanulni, az anyatejjel szívták magukba azok, akik nem az úri rend tagjaiként látták meg a napvilágot, de azt még meg kell tanulnunk, hogy kiket gyűlöljünk istenigazából.

ÜGY KELL munkálkodnunk hazánk szocialista felvirágzásán, hogy abból valóban virágzás legyen. Vezetőinknek meg kell szívlelniük Leninnek a vezetésre vonatkozó megállapítását: »Vezetni: tiszta kézzel, hideg fejjel és meleg szávvel!«

C. M» * i *

HÉTFŐN délután az edzők testületé a városi tanács III. udvarában lévő ÉLASZ helyiségében fél 5-kor szokásos havi értekezletét tartja. A vezetőség kéri az edzők megjelenését.

* Dr. Götfc Jenő ügyvéd a 2. est

Ügyvédi Munkaközösségben (Mis* kolc, Dózsa Gyöngy u. 2. sz. Telefon: 15-269, 15-634) kezdte meg ügyvédi működését;

J-4ci gcilattibíollérl leselkedik a légéin/...

Afo, azt tessefc 1" csak meg- hallgatni, hogy jár az a legény, aki galambtollért leselkedik.

Ott kezdeném, i<iiiiiiHmtMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitirifiririiiiifiHiriinmimiimrfimfiiiiiiit«iiiifiHiiiitfmiiiiiii(iiHiii hogy a minap ugyancsak szomorú virradatra ébredt az apró jószág a Törökök portáján. A kakas még a szokásos reggeli ébresztőről is megfeledkezett, csak meghúzta magát az ól szögletében és riadtan számlálgatta, hogy há- zanépének minden másodikét elcsípték a kíméletlen szakácsnők, elnyisszantották a nyakat és már dugták is a kopóvizbe. Ez ellen \ aztán hiábavaló is lett volna minden tiltakozás, merthogy ősidők óta megsínyli a szárnyas jószág a lakodalmat. A gazda számbaveszi, mi minden jófalattal traktálhatja meg a vendégsereget, csapra ■üti a legjobb hordó borát és az ifjú pár egészségére meg boldogságára olyan dinom-dánomot csapnak, hogy azt megemlegeti apraja, nagyja, aki ott volt.

Hát szóval a jófalattöl, meg a jó bortól neki- tüzesedve már éppen a vigasság kellős közepén voltunk, amikor egyszeresük elhallgatott a zene, elnémult a sokadalom és belépett a vőfély a fehér galambbal. Már úgy értem, hogy a ruhája volt fehér, mint a hó, az orcája meg akár a piros rózsa, fekete szeme meg úgy izzott az izgalomtól, akár a csillogó gyémánt. Aztán a vőfély egy tányérra helyezett fehér galambtollat — ez jelképezte a népszokás szerint a menyasszonyt — oda- helupy.ett az asztal sarkára és elrikkantotta magát:

— Hol az a legény, aki ezután a galambtoll után leselkedett?!

C1 rre aztán hirtelen felugrott ültéből a vég*-J ardói Kiss Karcsi, egy nyurga, jóképű szőke legény és nagysietve, hogy senki meg ne előzhesse, már mondta is, hogy ö légyen az. Es hogy lássák, megadja érte az ára.t, egy százas forintot tett a tányérra, a galambtollat meg odatűzte neki a kishuga az ünneplője hajtókájára, így kezdődött végeredménijben a lakodalom.

Hej, hogy aztán hogyan is volt tovább! Se vége. se hossza nem volt a rímeknek, mert úgy van, versbe szedte a vőfély a menyasszony mondanivalóját, s 6 maga mondta el helyette az édesapához, a szegény megholt édesanyához — istenem, csak látná a lám’a sunárző-könnves arcát — a testvérekhez, jóbarétokhoz. Mindenik tószt után tusst húzott a. cigány, majd végül a vőlegény odaállt életepárja mellé.

„Ma változik meg életetek útja,

Vagy örömre, vagy örökös búra.

Vőlegény a menyasszonyt most Kezedre bocsátom,

De úgy vigyázz rája.

Mint a szemed világára!*1

II» :uilllllllllllini!l!l!ll||||!linilHnilll|ll!inil!lll!lllllllllinillllllllllllllllllllllll!!!lllll!IIUIIIIIIIWII!lt!lll

; iU!iiuiiimiiuimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiniiiii(»i!!iiiiiiii!iiiiiiiiiii!Mtiiiu!UM

Jgy intette a vőfély a vőlegényt, aztán megindult a. lakodalmas menet, hogy a. fiatal párt törvényesen összeeskessék. Hanem amig odajártak, egy-két dolgot megtudakoltam. Mindenekelőtt Török nagyapótól, aki elmesélte, hogy Kiss Karcsi már gyerekkorában szemet vetett Török. Mártára, s lám-, milyen az élet, játszótársakból házastársak lettek. Hát erre aztán inni kell. egyet, mondta a nagyapó, merthogy ez az unokája, a Márta, a, kedvencei közé tartóPedig nehéz azt kiválogatni ötvenkét unoka közül. Hát ilyen sok van? — kérdeztem. Annyi bizony — felelte —, meg még dédunoka is tíz. Es kihúzta magát az öreg, büszkélkedve, sőt még ravaszul rá. is kacsintott az egyik menyecskére, hogy márpedig ővele ne huncv,tkodjon. úgyis hiába.. Majd erre ellágyult és a régi időkre — talán az ő lakodalmára emlékezve — nótára zendített, hogy aszongya:

*Aki pedig énutánam kesereg,

Áztat az én jóistenem áldja meg..

Közben vissza is érkezett az ifjú vár. Csak tigy sugárzott arcukon a boldogság. Odaültek a főhelyre, a vőfély, aki ezt az egész lakodalmat dirigálta, ismét bevonult, de most a szakácsnépség élén és a nagy tálakban gőzölgő ételeket olyan rímbe szedte, hogy attól egykettőre megjött még az étvágytalanok étvágya is. No, gondoltam magamban, most less ide kakas, mire volt jó az a reggeli hacacéré ott a tyúkólban!

Ott az áldóját, hogy micsoda falatok inger- kedtek az emberrel! A húslevesnek csak úgy aranylott a teteje, benne meg a hosszú metélt tészta olyan volt, hogy az egyik vége már a mandulámat bizsergette, a másik még mindig a tányér szélét cirógatta. Hát még a főit tyúk után a töltöttkáposzta! Ez volt csak a felséges! Mire megevett valaki egy tölteléket, már nem is maradt hely a rántot+ csirkének, de pláne a tortának... Hanem a bornak, annak egészen reggelig!

Mert vacsora után már csak az volt hátra. Táncolni, meg koccintani, kinek mihez volt inkább kedve. Hát mondhatom, mindkettőhöz mindenkinek. A kétéves Török Pistitől kezdve egészen a hetvenkilenc éves Török nagyapóig mindenki, különösen akkor, amikor a menyasszonytáncra került sor. Ezt még elmondom, ha nem ismerné valaki. Úgy van az, hogy a menyasszony kiáll a szoba közevére, és kínálja magát. Az meg, aki belelök a tányérba egy pavirforintost, elrikoltja magát, hogy: .,enyim■ a menyasszony!'7, majd derékon ragadja és úgy sürgeti-forgatja, hogy

VtMtlUKUéV, . U-IV*

megveszi a menyasszonyt. Hanem végül mégiscsak a- vőlegény jár jól. Mert amikor már látja, hogy több nem fér a- tányérba — s amilyen huncut a vőlegény, megvárja, hogy már tetézni se lehessen — akkor ő rikkantja el magát: — Enyim a menyasszony! Es aztán az övé is marad végleg.

TTát mondom,, ilyen dáridóval jár az, ha va* valamelyik legény galambtollért leseU

kedik.

De jó szokás ez, hitemrg mondom! Merthogy az ember még másnap is olyem lakodalmas hangulatban van, hogy csak úgy bizsergeti a talpát a táncolhatnék. No meg a feje is gondtalanabb a kábultságtól, de azért már Armágyi Péter bácsi lelkét nyomja a felelősség, hiszen ö volt a csapos és ö kinálgatta úton-útfélen a bort. (Köny- nyü neki, hisz nem a■ magáét, hanem a gazdáét osztogatta — ezt csak úgy mellesleg mondom.)

Olyannyira, hogy hajnaltájt már a lakodat- mások legtöbbjét elnyomta az álom. De nem ám csak úgy hétköznapiasan, mert ennek is megvan a módja ilyenkor. A gyerekek még éjfél előtt a konyhába kerültek a dunyha, tetejére, a nagyok meg ki erre, ki arra, ahol hely volt. Akadt olyan is ■— nem pletykaként mondom, velem is me gtörténhetett, volna, vagy tán meg is történt — kiment az istállóba, evikipuszit nyomott a Riska tehén nedves orrára, aztán belefeküdt a. jászolba és csak egy-két óra múltán ébredt, arra, hogy valami behemót állat hajol föléje és harapdálja a kabátja hajtókáját. Mások meg a kamarába húzódtak, s ott koccintgattak a hordó tetején, miqnem leaurultak onnan a liszteszsákokra és Bacchus isten jóvoltából a mámor szépséges álmát aludták.

Szóval mondom, hajnaltájt már ilyeténképp alakult a lakodalmazás. Alaposan megfogyatkozott a násznép. De már éppen ideje is volt. Merthogy ami ezután hátra volt még a lakodalomból, ez éppenséggel nem tartozott senkire, csak... No de minek mondjam, azt úgy is gondolják ...

Jazzel véget is ért a lakodalmas história. Most már csak azt üzenem — mivel'az elején emiitettem, hogy erre a lakodalomra visz- szaemlékszik mindenki, aki ott volt, márpedig én ott voltam — szóval azt üzenem• az ifjú párnak, hogy ellenek böldooon és eaészséoben. Meg még azt-, hogy az unokájuk lakodalmán is szén. vetnék majd ott lenni, ha netán meghirmánnk.

CSALA LÁSZLÚ

csak úgy forog ve* le a szoba. Még szerencséje — nem annak a szegény men yasszonynak, annak bírni kell

i a végtelenségig —,

hogy mindig akad