Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-21 / 67. szám
6 északmagyarorszAg Csütörtök, 19CT. március tL Egy volt vöröskatona visszaemlékezése a fehérterror napjaira Idős Schuszter János bácsi egyike azoknak az eaelenyi „öreg harcosoknak”, akik 1919-ben fegyverrel a kézben védték a proletárhazát. Alig néhányan vannak életben azok közül, akik a proletárhatalom hívó szavára akkor fegyvert fogtak. Legtöbbjük egészségét aláásták a kapitalisták bányáiban embertelen munkakörülmények között eltöltött évtizedek. Schuszter bácsi is itt rokkant meg. Rászakadt a föld, gerince két helyen is eltört. Azóta nem dolgozik a bányában. A régi időkről érdeklődünk — miért lépett a vörös hadseregbe, merre harcolt, emlékszik-e még azokra a napokra? Hogyne emlékeznék! Azért, hogy 66 éves vagyok, az eszem még nem hagy ki — mondja kissé Önérzetesen. — Én is, mint a legtöbb vörös katona, több évi frontszolgálat után jelentkeztem a vörös hadseregbe. Minket, bányászokat, a Tiszához vezényeltek a románok ellen. Nagy volt a harci kedv. Megfogadtuk, hogy egyetlen román katonát sem engedünk át a Tiszán. De hiába lőttünk, a románok csak jöttek, jöttek, körülöttem pedig hullottak a bajtársak. Csak később tudtuk meg, hogy elárultak bennünket. Nekünk vaktöltényt szállítottak, a románok meg élessel lőttek. — Nagyon szomorú emlékeim vannak az ellenforradalmárok kegyetlenkedéseiről. Úgy érzem., beszélnem kell róla, mert a mostani, az októberi ellenforradalom napjaiban is ugyanúgy kezdték, mint 1919- ben Horthyék, Jól tudjuk, a magyar urak hívták be az országba akkor a román és a cseh burzsoázia csapatait, hogy leverjék a magyar proletárok hatalmát. A túlerő győzött. Fogságbaestem és több vörös katonával együtt Miskolcra vittek a Csabai kapu 2. szám 'ilá, ahol most a járási kiég. varancsnokság van. Itt Horthy hűséges terrorlegényei, Héjjas Iván és Szim Lőrinc vették „kezelés” alá az elfogott vörös katonákat és kommunistákat. Nem is lehet elmondani, hoay milyen kegyetlenül bántak a letartóztatottakkal. Szinte minden éjjel ötös-hatos csoportokban vitték el a kom.munis- tákat. Közülük sokat nem is láttunk többé. Akik visz- szakeriiltek, úgy össze voltak verve, hogy a hús véres cafatokban lógott róluk. Velünk volt letartóztatva egy Rozgonyi nevű diósgyőri munkásfiú is. öt Szim Lö- rincék arra' próbálták kényszeríteni, hoay eav vastag bottal verje letartóztatott társai mezítelen talvát. Ezt a fiú megtagadta. Erre félholtra verték. Néhány nap múlva ezt a Rozgonyi fiút a régi Glósz-kitérőnei kivégezték.. Szim. Lőrinc személyesen is résztvett, a kom,- munisták megkznzásában. Sorbaállította a foglyokat és egyenkint kérdezte tőlük? — Te miért vagy itt? — Mert vörös katona voltam — hangzott a válasz. Erre Szim. menvaőoilt á11r't módidra, pofozni kezdte a sorbaállított embereket- Hajmeresztő volt. amit ott kellett szenvedni. Szinte örültem, amikor elérkezett a bírásáéi tárgyalás napja. — Hát mi volt a vád maga ellen, Schuszter bécsi? — szakítjuk félbe elbeszélését. — Hogy mi volt a vád? Hát hogy kommunista, meg vörös katona voltam. Volt egy védőügyvédem, rendes ember volt, még most is él. * Azt mondja a bírónak: —r Ez az ember a hazát védte fegyverrel a kézben az idegen csapatokkal szemben — nem lehet bűnös. — Érre a bíró azt mondja: — A románokat, meg a cseheket mi, magyar urak hívtuk be ezek ellen a vörös ördögök ellen. Ha ezt nem tettük volna, akkor most nem ülhetnék itt a bírói asztalnál. A bírónak igaza volt. Elismerte, hogy ők, az urak hívták be az idegen urak csapatait, hogy vérbefojtsák a" munkáshatalmat és visszaállítsák a földesurak és tőkések hatalmát. Mivel én ez ellen harcoltam, elítéltek két és fél évre. Amikor kiszabadultam, kezdődött élőiről a kálváriám. Munkára jelentkeztem az ormosi bányánál. Hostyák főmérnök azt mondta: — Kommunistát nem alkalmazunk. Próbálkoztam más bányáknál, ahol nem ismertek. Azokban az időkben nagyon nehéz volt az élete a bányásznak, de kétszeresen az volt, ha kommunista volt. — Az októberi ellenforradalomról hogy vélekedik Schuszter bácsi? — kérdezzük az idős harcost, aki egy kicsit bele is fáradt az elbeszélésbe. — Az első nap megmondtam, hogy az ellenforradalomnak nincs jövője. Tudtam, hogy a Szovjetunió nem engedi meg, hogy győzzön az ellenforradalom. Nekünk 1919-ben nem tudott segíteni, mert el volt foglalva saját belső bajaival, a polgárháborúval. De most, a világ legerősebb hatalma, biztos voltam benne, hogy segítségünkre siet. A fiamat zaklatták az ellen- forradalmárok, felelősségre vonták, amiért a járási pártbizottságon dolgozott, öreg vagyok, meg beteges is, de ha valami disznóságot csináltak volna a fiammal, hát újra fegyvert fogtam volna, összeszedtem volna a régi 19-eseket és mentünk volna harcolni az ellen- forradalmárok ellen. Schuszter bácsi olyan m.eggyőződéssel mondja ezt, hogy nincs jogunk kételkedni szavaiban. Visszaemlékezése felidézi nemcsak az 1919-et követő fehér terror véres napjait, hanem a közelmúlt ellenforradalmi eseményeit is. Az ellenforradalom célja és módszere lényegében ugyanaz volt 1919-ben és 1956-ban. Az eredménye azokban nem. Akkor az ellenforradalom győzött, most pedig a nép. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján a magyar dolgozók meleg szeretettel emlékeznek az 1919-es harcosokra, a vörös katonákra, akik életüket nem leiméivé, bátran harcoltak az imperialista csatlósok hadseregei ellen és becsülettel védték a szocialista Magyarországot. (szemes) ÉGI HEIM »EZ0Z0HB8BBA TELEFONT a kazincbarcikai Béke-étteremnek! Kedves Olvasó! Ugye, a XX. században, a technika világában nehéz elképzelni egy olyan éttermet, presszót, ahol naponta többszáz ember fordul meg, hogy ne volna legalább egy nyilvános telefon. Pedig van ilyen. Hogy hol ? ! Kazincbarcikán. az Újvárosiban, a Béke étteremben, amely január 1-én. nyílt meg s olyan korszerű, jól felszerelt, hogy a miskolciak is örülhetnének, ha egy ilyen reprezentatív szórakozóhellyel dicsekedhetnének. Csak éppen telefonjuk nincs. Még az üzletvezető elvtárs irodájában sincs, nemhogy nyilvános telefonjuk lenne. Pedig de nagy szükségük lenne rá. Szinte lehetetlennek látszó megoldani egy ilyen nagy étterem és presz- szó irányítását, árubeszerzését telefon nélkül. Nem is beszélve arról, hogy esténkint a rendőrséget sem tudják értesíteni, ha egy-egy „vendég” elfeledkezik magáról. No és ha például egy vendég hirtelen megbetegszik, s orvosi beavatkozásra van szükség ? !.: ? Ezek után reméljük, a posta is gondolkozik a dolgon, s az 1956 novemberében beadott telefonigényt, amelyet vagy öt sürgetőiévé] - ben is , mozgattak”, kielégítik annál is inkább, mivel csak 5 méteres kábelt kell megépíteniük. No, meg gondoljanak arra is hogy ők is járnak a kazincbarcikai Béke étterembe, s hátha egyszer szerelnék majd igénybevenni a ma még nem létező telefont. {fodor) Legyen Miskolc az ország legtisztább városa Hogy tiszta legyen a város, nagyrészt rajtunk múlik. Munkaköröm lehetővé teszi, hogy nap mint nap járjam a várost. Szomorúan tapasztalom, hogy a járdák milyen gondozatlanok. Ugyan ki ezért a felelős, a hatóság? Nem; A legelhanyagoltabb a Széchenyi utca, de hasonló a helyzet másütt A rendelet szerint a lakó, az üzlet, vagy vállalat, esetleg a házfelügyelő köteles a járdát tisztán tartani. Megtörténik ez? Egyes helyeken igen. Törekedjünk arra, hogy Miskolc az ország legtisztább városa legyen. Höitcz Gyula SZEGEDI LÁSZLÓ: «ÖS CSILLÁÉ A Hl CSILLAGUNK... A mi dalunk a szabadság dala S fegyverünk a béke fegyvere. A mi munkánk: új társadalmi rent Ha ellenség jő, elbánunk vele. A mi eszménk a béke és a párt, . A mi vezérünk Marx, Engels, Lenin A mi zászlónk a vörös lobogó, Mely leng a házak s hegyek bércein Vörös csillag a mi csillagunk A párt vezet végső diadalra. Nehéz harc, de szép a mi ittunk: A munkások, a népek hatalma. Riadó! Fel hát Icatonák! Mint a villám úgy vágjon bele A világűrbe, keresztül a földön Énekünk, a szabadság éneke. Hogy meghallják Amerikában S minden táján a nagyvilágnak A zsarnokok a dalt: sok millión Vannak, kik a békére vigyáznak. A békéről szól szerte most a dal Békéről szól magyar, román, kozák. Sorakozó! Fegyvert fel a vállra És daloljunk elvtársak, katonák. • IMIMtlIiMti Tfz a rokoni levél okulásul szolgálhat mindazok számára, akik Amerikát a korlátlan lehetőségek hazájának tartják. „A magyarországi véres tragédia nagyon megrázott bennünket és arra gondoltunk, hogy a fasiszta vérebek, a minden, emberi érzésből kivetkőzött fenevadak bosszúja tihozzátok is eljut a falura. De örvendünk, hogy a bátor ellenállás meghiúsította a bitangok rég tervbevett számítását. Én nagyon egyetértek veled abban, hogy becsületes magyar nem hagyta el a sokat szenvedett magyar hazát. És a kivándorlók csak szégyent hoznak ránk. Kérdezed a munkalehetőségeket. Én boldog volnék, ha ezt a levelet többek előtt felolvasnád, főként, akik visszatértek Ausztriából. Én tényeket írok, nem hasból, vagy levegőből beszélek, hanem a valóságot tárom elétek és azt vegyétek készpénznek, amit írok. mert azt megcáfolni nem lehet, mert valóság. Ami a munkaviszonyokat illeti, az a következő: A gyárak adják le az embereket, mert Amerikában közel 5 millió a munkanélküli, Kanadában pedig már meghaladta a félmilliót. Nap nap után szaporodik a munkanélküliek száma, a gyárak bezárnak és a mun* kasokat az utcára dobják. Én már 16 éve dolgozom egy gyárban és ne* künk is megvan mondva, áprilisban lezárunk és úgy hangzik, hogy többet ez a gyár már meg sem indul. Modernizálják a gyárakat, apii azt jelenti, hogy kevesebb munkással többet termelnek, hogy mit hoz a jövő, azt nagyon nehéz lenne megmondani. De 35—40 éves ember már nem nagyon számíthat munkára, főként a gyárakban. Nagy a felháborodás az angolság között és minden lap tele van vele, hogy azoknak sincs munkájuk, akik itt vannak és még behozzák a magyar menekülteket. Persze ez számítás a tőkések részéről, hogy olcsó munkásokat alkalmazzanak és bértörőknek fogják a menekült magyarokat felhasználni. De a helyzet nem egészen így van, mint ezt a fejesek kiszámították. Első* sorban a gyárakban erős szakszervezetek vannak, és egy öreg munkást még a kompánia sem dobhat ki, hogy egy menekültet betegyen a helyé- re. A szakszervezetek kijelentették, hogy menekültekkel nem akarnak dolgozni, míg azokat a munkásokat vissza nem veszik, akik el lettek bo* csátva, mert nem volt munka részükre. itt igen nagy port vertek fel a menekültek és nagy igazad van 1 abban, mikor azt írtad, hogy szégyent hoznak ránk, ezek túlnyomó többségben rablók és senkiházi gazemberek és a munkát sem állják. Már jónéhányat elhelyeztek farmra, ahová az angolság nem megy és a magyarok otthagyják a munkát; Most a napokban még egy gyaláza■* tot csinálták. Mi már itt élünk, ki 30, ki 50 éve, de magyar becsületünk megmaradt, de ezek bemocskolják a régi magyar becsületet, kiváltják még ellenünk is az angol-gyűlöletet. Bandikám, úgy sírnak, mint az anyátlan borjuk. Most veszik észre, hogy be vannak csapva, már többen követelik, hogy vigyék őket vissza. Amerikából már tizet visszavittek és már innen is 12-őt. Minden nap jobban terjed közöttük a követelési, hogy vigyék őket haza Magyarországra. De a kormány, úgy látszik, erre nem igen mutatkozik hajlandónak, míg meg nem fizetik, amiért kihoz* ták őket. Itt kempeken, vagy jobban mondva barakokban vannak. Egyik barátom beszélte a napokban, hogy elment megnézni őket. Már mi is el- % megyünk egyik szombaton vagy vasárnap. Később mind rá fognak ébredni, hogy csúnyán becsapták őket, de lehet, hogy soknak már késő lesz. Állandóan gyűjtenek nekik, mert úgy vannak itt feltüntetve, mint hősök. Énhozzám is, vagyis mihozzánk is eljöttek a hősöknek gyűjteni, én azt a választ adtam: hősök nem jöttek Kanadába, a hősök odahaza maradtak. Ezek lerombolták az országot és gyáva kutya módjára megfutamodtak, mint amikor a kutyát oldalba vágják és visszafordul, mikor jó messzire elszaladt, és hozzákezd ugatni. Hát ezek éppen úgy tesznek. És folytattam: én a Vöröskeresztnek adtam 20 dollárt, ha minden becsületes magyar így kiveszi a részét, akkor az otthonmaradottakon tudunk segíteni, de azoknak, akik itt vannak, én nem adok még egy centet sem. És ez nemcsak az én nézetem, de általa•» nosságban így van. A napokban jelentette a rádió: Amerikába jött egy menekült és hozott egy pár csizmát és egy kabátot, hogy ő azzal bizo* nyitja, hogy egy kommunistát meggyilkolt, mert elhozta a csizmáját meg a kabátját. fllhiszem, hogy vannak közöttük becsületes gondolkodású embe* rek és jóravalók is, akik csak bedőltek a hazug propaganda* nak. De én ahogy kezdem látni, nagyon kevés van közöttük. Mi, a régi kanadások úgy bíráljuk a dolgokat, hogy ezekből lesz itt bőven börtön* töltelék. Nem amnesztiát a kiszökötteknek, többet soha! Ezek szégyent, gyalázatot hoznak a magyar névre, bárhol lesznek is a világon. Ezek túlnyomó többsége a horthyzmus és a fasizmus nyilas csőcseléke. Lehet, gondolod magadban, hogy a bátya nagyon ki van rúgva az újonnan ér* kezeitekre, de itt hangsúlyozni óhajtom, hogy ha a ti szem,eUek előtt is így játszódnának le a magatartásuk és gyalázatos viselkedések, tik sem mondanátok más véleményt róluk. A Kádár-kormánynak az nehezíti meg a munkáját, hoay az elődei pimaszul viselkedtek a néppel és most már senkinek sem hisznek. dacára annak, hogy, őt börtönbe vetették az elődei. De annak a reménynek szeretnék kifejezést adni. hogy végülis a magyar név fel fogja ismerni az igazi barátját és a Kádár-kormány támooaMsára fon sietni.” Mindnyájatokat Ölelünk, csókolunk. Választ várva maradunk testvéri szeretettel: * J. M. A jutalom — 15000 forint A miskolci városi tanács ezévben is megszervezi a kerületi tanácsok versenyét. A verseny október 1-ig tart. Célja, társadalmi munkával résztvenni a kerületek szépítésében és építésében. A győztes kerület 190 ezer forint cél jutalomban részesül. A tíz legjobb társadalmi munkát végzőnek pedig mintegy 15 ezer forint értékű jutalmat. így pb mosógépet, rádiót, s más jutalom- tár^vakat osztanak ki. Érdemes lesz tehát versenyezni! A FÉNY ÜNNEPE RÉPÁSHUTÁN A Bükkben szerényen húzódik meg egy kis falu: Répáshuta. Kicsiny község, de mégis nevezetes. Történelmének lapjai nehéz, küzdelmes, harcos életről tanúskodnak. Most új fejezetet nyitották benne. A párt ég a kormány gondoskodása révén ma már a lakásokban nem füstös petróleumlámpa világit, hanem a kultúra fénye. Többszázezer forintos költséggel villanyt kapott a falu. Az elmúlt napokban ünnepélyre jöttek össze, ahol a vezetők egymásnak adták a szót. A községi tanács elnöke a párt és a kormány gondoskodásáról szólt, az iskola igazgatója pedig a küzdelmes életről, amelyet Répáshuta lakói átéltek. Emlékszem — mondotta —, amikor 1929-ben az első kerékpár a községbe került. A fiatalok éjjel-nappal nyúzták. Ma már szinte minden egyes fiatalembernek van kerékpárja, de nem megy ritka számba a motor- bicikli sem. 1930-ban került az első telepes rádió a községbe. Ma már a telepesrádió nem újdonság, sót igen sok szobában hatalmas készülékek csupán a villanyra vártak, hogy megszólalhassanak, neveljenek és szórakoztassanak. Az ÁVESZ igazgatója a 12 kilométeres villanyvezetéket meleg szavakkal adta át a falu lakosságának. Az ünnepi beszédek után a kultúra fényének birtokában nívós kultúrműsor s reggelig tartó táncmulatság következett. így ünnepelt Répáshuta lakossága. A Dózsa pártszervezet március 21-én délután 6 óraikor a Beloiannisz u. 18. szám alatt szabad pártnapot tart. melyre szívesen látjuk a pár- tonkívüli dolgozókat is. Előadó: Déri Ernő elvtárs. Vezetőség. Látás — füllel Theodor Erismann innsbrucki egyetemi tanárnak sikerült a vakok számára olyan szerkezetet készíteni, amely lehetővé teszi, hogj^a fülükkel „lássanak”, azaz a térben tájékozódjanak. Ez a szerkezet az „akusztikus szem”. Szünet nélkül hanghullámoikat gerjeszt, ezeket a környező tárgyak visszaverik. Ha a vak valamely tárgy felé közeledik, a hanghullám hossza, vagyis rezgésszáma megváltozik és ez mintegy jelzi, hogy a tárgy és az akusztikus szem között csökkén a távolság. Klubest a hidrológiai társaságnál A Magyar Hidrológiai Társaság miskolci csoportja március 22-én, pénteken délután 4 órakor klubestet rendez a MATESZ klub Hunyadi u. 8. sz. alatti helyiségében. A klubesten Markó Jenő, a vízügyi igazgatóság főmérnöke „Az 1956. év öntözővízmérések miskolci vízügyi igazgatóság területén” címmel tart előadást, amelyet vita követ. Hozzászólásra a csoport helyi vezetősége Czirbesz Józsefet a vízügyi igazgatóság öntözési csoportjának főagronómusát kérte fel. A klubestre a csoport vezetősége mindenkit Az „elektromosság“ doktora Igen, a napokban az «-elektromosság« doktoránál tettünk látogatást. Székhelyük Miskolc, II.. Marx Ká- roly-utca 11. szám alatt van. Cím- táblájukon ez olvasható: «•Villamos- ipari Ktsz 3. számú részlege«. Igaz. hogy a doktori szó elmarad, de akik itt dolgoznak, méltán érdemelték lka ezt a jelzőt. Rádiók r^^ók. Gömbvasak, vascsövek és különböző baszonvasak kaphatók a MÉH sajószentpéteri telepén! vasalók, erősítő berendezések, különböző háztartási, elektromossági cikkek javításában példás munkát végeznek. Hamar megtalálják a bajt, s reá az orvosságot. Rádiót 48 óráin belül, a háztartási, elektromossági cikkeket, így pL a vasalót és rezsót 24 órán belül megjavítják és tulajdonosaiknak rendelkezésére bocsátják. így tehát nem véletlen, hogy havonta 2—300 dolgozó keresi fel meghibásodott, javításra' váró elektromossági cikkekkel az «elektromosság« Ű jdiósgyőrben székelő doktorának otthonát. A dicséret Voszkovenkó István részlegvezetőt, valamint Doma József villanyszerelő mestert illeti. Reméljük a jövőben méginkábib rászolgálnak majd a lakosság bizalmára.
