Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

4 esZAKMAGrASOR&ZAG Péntek, 1931 február 15, PÁRTMUNKÁSOK FÓRUM A Néhány tapasztalat a sátoraljaújhelyi járásból Néhány pártszervezet mimikájával., (tapasztalataival szeretnék foglal­kozni. Ma fontos feladat pártunk egyse- gén, szilárdságán munkálkodni, ki­vívni a dolgozok minden rétegéinek bizalmát, megbecsülését. Nem köny- nyű a dolgunk. A mi pártunk nem először áll ilyen feladat előtt. Emlé­kezzünk csak 1945-re. Temérdek rá­galmat szórtak az MKP-ra. Két- hái'om esztendő után mégis a mi pártunknak lett a legnagyobb tömeg- befolyása. Pár tsz er ve zet eáinik egyrésze helye­sen fogott a munkához, amikor az imént .említett feladatot tűzték ma­guk elé. A sátoraljaújhelyi területi pártszervezet szintén nehéz körül­mények között kezdte el a munkát. Mégis úgy látjuk, hogy megtalálta a helyes módszereket. Hetenkint két­szer tartanak pártihely iség ükben megbeszélést. Itt aktív politikai esz­mecsere van és rendszerint napi­rendre kerül egy-egy fontos elinté­zésre váró dolog. A pártszervezet azonnal intézkedik. Megbíznak elv- társakat azzal, hogy annak elintézése végett járjanak el az illetékes szer­veknél. Egy alkalommal a hitoktatás körül támadt vita. Kijelölték azokat, akik azután felkeresték a városi ta­nácsot, közölték az illetékesekkel a párteaervezat tagságának véleményét és azonnali intézkedést kérlek. Ml a titka a pártszervezet jó munkájának? Nem ■ várnak a járása szervező­bizottság szempontjaira. Nincsenek erre rászorulva, öntevékenyek. Igaz, hogy sok régi, tapasztalt harcosa van a pártszervezetnek, akik ismerik a város helyzetét, hangulatát és így önnek birtokában helyesen ítélik meg a teendőket. Ugyanakkor, amit elhatároznak, annak megvalósításá­ból egy jottányit sem engednek. Az Összejöveteleken számonkérik egy­mástól a feladatok végrehajtását. Nem engedik, hogy azok a dolgok, amiben a tagság állást foglalt, a jóté­kony feledésbe merüljenek. Szerintem ez az a kollektív veze­tés, amit, mint valami csodálatos griff madarat oly régen kergetünk. Ügy gondolom, hogy ezek is 45-ös módszerek közé tartoznak. Falusi szervezeteinkben általános törekvés, hogy a község kommunis­tái összefogjanak és együtt dolgoz­zanak, úgy, mint 1945-ben. Ezt tet­ték Cigándon is. Itt a pártszervezet vezetőségét olyan régi harcosokból választották meg. minit Domoszlai, Nagy, Fábián, Bialencsik elvtársak, akik gazdag tapasztalatokkal rendel­keznek, a dolgozók érdekeit szem előtt tartva vezetik a pártszervezet munkáját. Ahol ilyen vezetőket vá­lasztanak meg, ott a szervezetek azonnal munkához látnak és azon iparkodnak, hogy a lakosság támoga­tását is megnyerjék. Az imént, emlí­tett cigáridi pártszervezet már első megbeszélésén állást foglalt több fontos dologban, ami a lakosságot nagyon érdekli. Elhatározták a többi között, hogy az MSZMP legyen a legfőbb őre a földkérdés igazságos rendezésének. S most a pártszervezet jár az élen, hogy7 a törvényes rendelkezéseknek megfelelően a sérelmeket orvosolják. Hetenkint többször összejönnek és a község sajátos helyzetének megfele­lően ezeket az összejövetelekeit kü­lön tsz-eokmt tartják meg. ahol pártcsoportok alakultak. A fő fölada­tokat azonban mindig közös taggyű­lésen akarják megvitatni, meg­beszélni. Az MSZMP Tolcsvai szervezetének kommunistái a sok feladat között első lfelyre a tanács munkájának megjavítását, a tanács pártirányítá­sát tették. E feladat megvalósítását nem a régi bürokratikus utasítások­kal akarják elérni, hanem a kommu­nista tanácstagok meggyőző, felvilá­gosító munkájának segítségével. Az MSZMP bodrogolaszi szervezete nemrég a község értelmiségied ve 1 tartott megbeszélést, hogy közelebb hozza ókét pártunlchoz. A bírtak hoz még annyit: ismer­tessük meg pártszervezeteinkkel a jó tapasztalatokat, de ellenzem, hogy azok közül bármelyiket is eről­tessük. Kissé nevetségesnek tűnik mai szemmel már, hogy az elmúlt években még arra is ki akartuk .»oktatni-« a pártszervezeteket, ho­gyan kell a vezetőségi üléseket le­vezetni. Imre elvtárssal ellentétben az a véleményem, hogy a járási szervező- bizottságoknak most nein az a fel­adatuk, hogy különböző módszerekre kioktassák a pártszervezeteket. A legnagyobb segítség az, ha a szer­vezőbizottság munkatársai, a járás vezetői pártnapokon. más összejöve­teleken politik ' tájékoztatót tarta­nak, felvilágcsítiák a dolgozókat és a szocializmus győzelmébe vetett hi­tüket erősítik meg. Ha a kommunis­ták tisztán látnak, megtalálják ők maguk a végrehajtáshoz a legjobb módszereket. Itt szeretném megemlíteni, hogy a megye vezetői közül október 23 óta még senki sem tartott előadást ná­lunk s úgy látjuk, hogy a párt és a kormány vezetői többet vannak a dolgozók között, mint a megyei veze­tek. Sándor elvtárs cikkében nagyon egyetértek azzal a megállapításával, hogy a pártvezetők otthonaikban is keressék fel a párttagokat. A mostani pártszervező munkánk során sok elvtársat lakásán, családi körében látogattunk még és most döbbentünk rá, milyen súlyos hibát követtünk el. hogy7 az elmúlt évek­ben csak értekezleteken találkoztunk a kommunistákkal. SZŰCS ISTVÁN Sátorai;! áUjhfely, MSZMP járási szervező­bizottság elnöke JCét Leóit 3Ca aid eba red Iz á rét ninrniiiii!iiiúiw;üű.űiiiiinHi(!iiiiNiiii!iti!iiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiui!iiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiituuniiWiii!ti!HiiiiitiiiiiiiiiiiiuitiiiiiiiiiiiiH!iii!iii!!iiiinnni A közős összefogás eredménye: Jól dolgozik a Borsodi Hőerőmű Hála a bányász elvtársaknak, a Borsodi Hőerőmű már négy gépegy­séggel termeli az áramot. A rövid négygépes üzemeltetés után azonban az egyik' turbina for­górészének lapátjait javítani kellett. A forgórész hamarosan felkerült Budapestre a Láng Gépgyárba. A Láng Gépgyár munkástanácsa ígé­retet tett, hogy a forgórész javítását a legrövidebb időn belül elvégez­teti. Az ígéretet valóraváltották, a forgórész hamarosan visszakerült üzemünkbe. A turbinaszerelő, kar­bantartó brigád azonnal hozzálátott az összeszereléshez. Ma már ismét négy gépegységünk termeli az ára­mot. Különösen említésreméltó munkát végeztek a mi vállalatunk karban­tartó brigádjának tagjai és a mű­szaki vezetőség. Az eredményes munkához a mű­szakiakon kívül a munkástanács és a vállalat vezetősége mindenkor biztosítja a karbantartáshoz szüksé­ges anyagot. Est várják a hőerőmű dolgosói Az újonnan létrehozott szabad szakszervezetek üzemi bizottságai­nak komolj7 feladataik vannak. A megnövekedett feladatokkal kapcso­latban az elmúlt hetekben a hőerő­mű üzemi bizottsága, a munkástaná­csok bevonásával ülést tartott. Ezen az ülésen határozatot hoztak, mely szerint ingyenes áramkedvezményt, munkaruhát biztosítanak azokon a helyeken, ahol ez szükséges. A jelenlegi összetételében működő üzemi bizottság más, mint a rossz vezetés által irányított régi bizott­ságok. Mór eddig is sok olyan kér­dést megoldott, amely megelégedést váltott ki a dolgozók között, mint a* pl. a téli tüzelő biztosítása és igazságos racionalizálás. Vannak azonban még sürgős tenni­valók. A kazánházban például 8—909 dolgozónak mindössze két WC áll rendelkezésére, ezek közül az egyik hasznavehetetlen. A dolgozók támogatják az üzemi bizottságok munkáját. Szükséges* hogy az üzemi bizottság szorosan együttműködjön az üzemi pártszer­vezettel, a munkástanácsokkal. Ea a szoros , együttműködés elősegíti* hogy a szakszervezet még eredmé-> hyesebben dolgozzon. Ezt várják a Borsodi Hőerőmű dolgozói. Misán Gyömy Kazincbarcika, JÍét ka történet' TjoiaauitÚjrőL Ne olyan hangosan .. A milánói Scala egyik hangverse­nye után a 86 éves To'scanini kis tár­saságot látott vendégül. A vendégek rßu(!api'jti lellépcieLui máifétmiliió frankos honoráriumát a JJlaqijar rOörostiereiztneh adom jelentette ki Yves Montand, aki egyelőre csak átutazott fővárosunkon fellépéseim kapcsolódnak két nagy­szerű francia művész budapesti kon­certjeihez. Tudom, hogy a közelmúlt­ban járt itt Monique de Le Bruchol- 1-erie zongoraművésznő és februárban ad három estet Luciáimé Royer. Jól­eső érzés látni, hogy egyre sokrétűb­bé válnak a magyar-francia kulturá­lis. kapcsolatok és nemkevesbé jól­eső. hegy e kapcsolatok építésében magam is részt vehetek. Yves Montand ezután elmondotta, hogy keleteurópai hongversenykőr­ütja során legutóbb Varsóban és Prágában szerepelt, ezután Bukarest, Szófia és Belgrad következik. A ju­goszláv fővárosból érkezik március 9-én Budapestre, ahol 14-ig tartóz­kodik. Ez alatt az idő alatt ötször lép fel hat tagú saját zenekara kísé­retével — az Erkel Színházban. A művész kijelentette: úgy hatá­rozott, hogy budapesti fellépéseinek másfélmillió francia frankot kitevő tiszteletdíját a Magyar Vöröskereszt rendelkezésére bocsátja. (MTI) el. Természetesen ilyenkor nagy a tumultus, a veszekedés, a könyök­harc. Van akinek jut hely, van aki­nek nem, s akinek nem, az kényte­len sorbanállni, hogy visszakérje pénzét. Sürgős intézkedést várnak a méraiak. között volt egy régi nőismérősé, már elmúlt 90 éves. Az asSiöny szí­vélyesen kesetezöfftött ToséahihiveJ és így szólt: —- Artúro, azt hiszem., rólunk ThégH feledkezett a jóisten -.. — pszt, ne olyan hangosán fi* gyelmeztette súgva Toscanini- —% még meghallja cs észébe jutúhkt. .4 Borotválkozásnál — olaszul , § 4 Egy riporter megkérdezte Töse*± minit, hány nyelven beszél. — Négyen — válaszolta a meste« —: ha egy szépasszonnyal társalgók* franciául beszélek, ha a gázsimról tárgyalok, angolul, ha valakit még akarok ijeszteni, németül. De ha egy­szer borotválkozás közben megvágom magam, csak hallana az anya nyelve* men beszélni!... Szerencsés kimenetelű karambol a sajészentpéleri országúton Kedden éjszaka szerencsés kim«*í netélü karambol történt á sa jó­szen tpéteri országúton. Egy munkái sokat szállító fakarusz az árokba zuhant 23 utasával. Sem a sofőr­nek, sem az utasoknak nem történt} semmi bajuk. A kocsi orral egy fá­ba fúródott és erősen megrongáló­dott. A karambol ködben történt és a szabálytalanul hajtó, szerencsétlen­séget okozó gépkocsi elhajtott. Aa ügyben folyik a nyomozás. BŰN ES BÜNHODES MÜLT ESZTENDŐ december 10-én, a nyomda előtt történt za­vargások során összeismerkedett két fiatalember. Az egyik pattaná­sos arcú, mélyen ülő szemekkel, vas­tag ajka fölött keskeny bajusz, fe­jén szőrmesapka, alacsony terme­tén a tűzoltók köpenyét viselte; a másik középmagas, vasutasbundá­ban, a barna, fehérzsinórzatú kalap alatt sápadt arc, akaratosságra val­ló előre ugró állal, melynek csúcsos íve csaknem összeér a szájában lógó angol-pipával. Miután a nyomda elöl szétoszlat­ták a tömeget, a két fiatalember társakat szervezett maga mellé, s a néhány főből álló csoport fegy­verszerző körútra indult a városba. A Béke-téren a vasutasbundás — akinek a csoportban egyedül volt fegyvere, még októberben szerezte — revolverét egy munkásőr mellé­nek szegezve, kény szeri tét te rá, hogy géppisztolyát adja át. A fegy­vert a tűzoltóegyenruhás fiatalem­ber kapta meg, köpenyé alá rej­tette, s így két gyilok$2erszám bir­tokában, most már bátrabban foly­tatták útjukat további fegyve- •ekért. Mire kellett a fegyver? Majd kiderül... Nem messze a Béke-tértől egy honvédtiszttel találkoztak. Megmo­tozták, de fegyvert, nem találtak nála. Tovább! Irány a postaigazga­tóság! Csakhogy itt már harckocsi állt — bemenni nem lehetett... A tanakodás közben meghallot­ták, hogy a Tizeshonvéd-laktanya előtt tüntetés van. Hirtelen döntöt­tek: ott fegyver is lesz! Elindultak. A tűzoltó, aki eddig köpenye alá rejtette a géppisztolyt, most ny illan a vállára akasztotta, karjára nemzetiszínű szalagot tett, a csoportot sorakoztatta, s így kí­sérte a laktanya irányába, hivata­los látszatot keltve a dolognak. A laktanya előtt már nagy tömeg csődült össze. A kaput belülről el- torlaszclták, de néhányon a keríté­sen át bemásztak és belülről kinyi­tották. A tömeg betédult. A kato­nák rövid dulakodás után kiszorí­tották. A tömeg azonban újból be­nyomult s a parancsnokot követel­te. A parancsnok, miután kiadta az utasítást, hogy a katonák semmi­képp se lőjenek emberekre, leüzent a lázongókhoz, hogy tárgyalás cél­jából válasszanak ki egy három­tagú küldöttséget. Fegyvert!... Fegyvert!.,. A hangadók felkeltették a ke­gyetlen öldöklés vágyát, s szavaikra a felbőszült embereket elragadta a féktelen indulat, mint vadállatot a vérszag. Már csak az kellett, hogy valaki a sorok elé álljon. A tűzoltó és a vasutas-bnndás ezt látván, és érezvén a kezükben lévő fegyver hatalmát — az élre álltak. Az utób­bi szervezett sorokba rendezte a körülátlókat, hogv adott pillanat­ban tervszerű támadást tudjon végrehajtani: az előbbi a ’lövöldö­zésnek vált kezdeményezőjévé. aztán.;. AZ ÉJ SÖTÉTJÉBEN lövések dörrentek ... Odabent elszánt fiatalok és most a rend védelmére egyenruhába öl­tözött őszhajú veteránok futkos­tak, idegesen, tanakodva, mikéht lehetne lecsillapítani a szilaj töme­ge r— test vérgyilkolás nélkül. Lesz, ami lesz! Fegyverüket nem adják ki a kezükből! Az emberek követe­lése oktalan és törvénytelen. Már-már elhatározták magukat a legrosszabbra, amikor hirtelen a belváros felől tompa dübörgés mo- rajlott bele a tikkadt torkok vad harsonájába. Harckocsik közeledtek ... A tömeg megriadt a vészes hang­ra. Az emberek dühét pillanatok alatt a félelem váltotta fel, s egy­más hegyen-hátán menekülték á szélrózsa minden irányába. Csak egy ember maradt még- Iaoulva a kijárat melletti gépkocsi­nál. Géppisztolyát lövésre készén tartva, vadul figyelt előre. A követ­kező másodpercben, tőle mintegy 20 —25 méterre, egyenruhás alak buk­kant fel a fedezékül szolgáló épü­letsarok mögül. Durr! Durr! A katona felbukott, fejéből vas­tagon ömlött a vér. Az pedig, aki kiontotta életét., gyorsan iramodott a karnrn át, gyilkos fegyverét tűz­öl tőköpenye alá rejtette, s társa keresésére indult, ki ekkor már a Mészáros-patikánál leste, lövésre készen a visszatérő, katonákat szál­lító gépkocsikat. * ... S MOST mindketten itt áll­nak a bíróság ítélőszéke előtt. Az egyik konokul tagad, a másik töre­delmesen vall. Egymást keverik az ellentmondásokba. A sápadt, erős- állú Oláh Miklós megtört, arcán a hisztérikus tora vigyor és a meg­bánás könnye cserélgeti egymást. Az alacsony, tűzoltóegyenruhát vi­selő Lukovics László mélyen ülő szeméből sunyi tekintet mered a bírói asztalra. A megbánásnak egy szikrájával sem próbálja enyhíteni lelke kárhozatját. Tagiad. Mindent tagad. — Nem akartam embert ölni.. -. — dadogja, majd észbekap. — Nem ölteni embert! A fegyvert védeke­zésre szereztem... — Megtámadta magát valaki?! — csattan a bíró hangja? A válasz elmarad. — Mi célból szervezték a fegyve­res csoportot? Csend. —■ Bíztatta valaki magukat lövöl­dözésre? — Igen, — feléli Lukovics. ■— A tömegből egy bőrkabátos bíztatott bennünket, hogy irtjuk ki á kom­munistákat, meg az ÁVH-sókat. mert azok bújtak meg a laktanyá­ban. .. — Ismeri azt a bőrkabátost? — Soha nem láttam. A tanácselnök a másodrendű vádlotthoz fordul, — Mondja. Oláh Miklós, maga miért lövöldözött a laktanya épüle­tére? — Én. í, én. *: — nyögi bizony­talanul — csak ijesztgetni akartam a katonákat. *— És mi célja volt ezzel? Nem számolt a következményekkel? Bű* nősnek érzi magát? — Igein..* — És maga Lukovics? — Nem! A tárgyalóterem zsúfolásig meg­telt. Az első sorokban katonák ül­nek, az elhunyt Oprendek Sándor honvédőmagy baj társai. Mögöttük és mellettük a falnál szorongva dolgozótársak, elvtársak és bará­tok. Közöttük elvegyülve idegenek is vannak, akiket csupán a kíván­csiság vonzott ide. A bűnt vala­mennyien ismerik. Az ítéletre vár­nak. Jönnek a tanuk, egyenruhások és civilek. Egy honvédszázados el­mondja, mit történt a laktanyában; egy rend őr főhad nagy felismeri a vádlottakban azokat, akik a nyom­da udvarán fegyvert követeltek tőle, egy civil fiatalember, Luko­vics munkatársa, akit hiába próbál­tak beszervezni, — szintén terhe­lőén vall. Minél több tanút hallgat ki a bíróság, annál világosabbá válik a bonyolult ügy. A bűn pedig egyre súlyosabbá. Oláh Miklós béisméd, hogy a Lukovicshál lévő fegyvert, ómély a laktanya udvarán elrom­lott, hr ■ ^énjében 6 javította ftts& Élmörr'■> miként szérézte október* bén a teo&ztályón á pisztolyát, ho­gyan akarta többéímaeával meg­támadni a pártházat, hányat lőtt a laktanyában és hányát a Mészáros- patika előtt a katonai gépkocsi kfá. Lukovics is bevallja, hogyan fosz­tották meg á munkásőrt fegyveré­től, milyen erőszakot alkalmaztak a honvéd tiszttel szemben —, de azt tagadja, hogy legyilkolta Oprendek őrnagyot. A tények viszont bizonyítanak. (Folytatás az 6» oldalon.' Ni ncs hely a moziban Mérán is szeretnek az emberek moziba járni. De a mozibajárás csaknem minden nap bosszúságot okoz. Az a helyzet ugyanis, hogy a I filmszínház 200 férőhelyes és I ugyanakkor négyszáz jegyet adnak Yves Montand, a világhírű fran­cia dalénekes szerdán dé’előtt fele­sége, Simone Signorét színművésznő és hattagú zenekara társaságában át­utazóit Budapesten, A Magyar Távirati Iroda munka­társának a Fon hegyi repülőtéren al­kalma volt beszélgetni a kiváló mű­vésszel, aki egyébként rövid tartóz­kodását arra használta fel, hegy vég­legesen rögzítse budapesti fellépé­seit az Országos Filharmónia képvi­selőivel. •— őszinte szivvel mondhatom — kezdte szavait —, hogy nagyon bol­dog voltam, amikor megkaptam a táviratot, amely jelentette: fellépé­seimre — ha későbbi időpontban is — sor kerülhet Budapesten. Az ok­tóberi események hírére ugyanis úgy gondoltam, hogy ez alkalommal el­marad a magyarországi vendégsze­replés. Még egyszer ismétlem: igazán örülök, hogy mégis eljöhetek. Ehhez az örömhöz csak hozzájárul, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom