Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-14 / 37. szám

C*tkt&rt&k. 1997. február 14. £SZAKHAQYAfcOBSZAG 5 Intő példa a felnőtteknek EGY FEBRUÁRELEJEI napon történt, reggel fél- és háromnegyed­nyolc között a garadnai általános iskolában. — Játszunk akasztócskát! — indít­ványozta egy koránérkezett gyerek, három másik rábólintott, kiszemel­ték áldozatukat, s Kovács öcsi már »lógott« is. Kötelük nem volt, a ►>szükség törvényt bont« elve alapján megelégedtek egy sállal. Az akasztó iává ütött fogas gyengének bizonyult, így hát kicipelték az »akasztani- valót« az udvarra és a csatornát tartó kampóra kötötték. öcsi könnyen megúszta a »játé­kot«, jó adag félelmen kívül nem maradt más benne. A játék elragad­hatta a négy pajkos gyereket, mert újabb áldozat után nézett. A 11 éves Rernák Lacira esett a választás. A pöttömnyi legényke olyan, mintha egy Móra-meséböl lépett volna elő. Lábán kis csizma, fején hetykén félrecsapott báránybőrkucsma ko­molykodik, kislány os, pirospozsgás arca rokonszenvessé teszi, tiszta kék szeme gyermek-nyíltsággal tekint e különös világba, mely hajszálon mú­lott, hogy el nem ragadta életét. Hogy miért? ö igazán nem tudja, mint ahogy a kis »lines élők« sem tud­ják. »Játszottak!« A sajtó, a rádió világgá kürtölte, hogy máshol is »akasztócskáztak« a gyerekek — ők is megpróbálták ... Remák Laci nem »kutatja« az eset politikai hátterét — ez a felnőttek dolga. A felnőtteké, akik annakide­jén szintén »megfeledkeztek« ma­gukról s példával szolgáltak a gyer­mekeknek ahhoz, hogyan lehet kövy- nyen elintézni embereket, ö csak emlékszik és a nyakát tapogatja, az egyre halványuló kék ráncot, a sál helyét. Hogy is történt? Laci nem kéreti magát, töviről-hegyire elmondja az esetet: — AMIKOR ÖCSIVEL végeztek, bejöttek a tanterembe. Nyakamba dobták a sálat. Mondták, vegyem fel a sapkámat utoljára. Kiáltani akar­tam, de befogták a számat. Kicipel­tek és a csatornaszögre akasztottak. Azt mondták, hogy csak addig fogok »lógni«, amíg elszámolnak százig ... Laci kisnövésü, lába a levegőben kalimpált. Az az átkozott sál elszorí­totta a nyakát, — levegő után kap­kodott. Arca elkékütt. A kislánypaj­tások rémült kiáltozást csaptak, s ahogy mondani szokták: csak az Is­ten őrizte, hogy ki nem szenvedett a szegény gyerek. Amikor leeresztet­ték, összecsuklott, feje szédült, úgy támogatták be az osztályba. Mikor Vitéz István tanító tudo­mást szerzett a történtekről, elször- nyülködött. A két főkolomposra ki­mondta a penitenciát: — ötvenszer írjátok le: »Komoly dologban tréfálni nem szabad ...« Mi mást tehetett volna? Negyven­éves tanítói múlt áll mögötte, de ilyesmire még nem is emlékszik. Köztudomású, hogy a rábízott osz­tályban szigorú fegyelmet tartott. Most panaszkodik. Rajta kívülálló okból meglazult a fegyelem. Az ok­tóberi események a gyerekeket sem hagyták érintetlenül. A felnőttek, a »bácsik« kegyetlenkedésének híre bejárta az országot, a legeldugottabb faluba is eljutott. Ügy hatott ez a gyermeklelkekre, mint virágra a fagy. A jóság, a szelídség, az embe­riesség erényvirágait éltaposták a vadabbnál vadabb rémhírek és va­lódi hírek. A gyerekeket is magával ragadta az ár, s amit a felnőttek nagyban, ők életkori sajátságaiknak megfelelő méretekben csinálták to­vább. Mindenki tudja, aki ért valamit is a gyermeklélektanhoz, hogy a gyer­mek példaképe a felnőtt: igyekszik utánozni a nagyok, a komoly embe­rek cselekedeteit. Az utánzás vágya erősen él a gyermek lelkében, de van rá eset, amikor ez az áldott tu­lajdonság balul üt ki. (Az október 23-át követő véres események idején jobb lett volna, ha valami csoda folytán gyermekeink elvesztik pár hétre látásukat, hallásukat s nem lettek volna szem- és fültanui a fel­nőttek brutalitásának.) A GARADNAI gyermekakasztás­nak »nincs« politikai háttere. A »Un­! cselők« és a szenvedő alanyok egy­aránt tanulnak hittant, a személyi bosszú sem sarkallhatta őket, — osz­tálytársak, cimborák voltak, s talán szerették is egymást. Szerették egy­mást? Lehet, de nem eléggé, külön­ben nem történhetett volna meg ez a szerencsétlen eset. Itt is az apákat, az anyákat, az egész felnőtt társadal­mat terheli a felelősség. Az isl<ola, a pedagógusok erőfeszítései nem ké­pesek ellensúlyozni az otthoni neve­lést. A gyermek odahaza, vagy kinn az életben gyakran az ellenkezőjét tapasztalja annak, amit az iskolában tanítanak vele; széthúzást, gyűlölköj dést lát, az emberek egymás hajának esnek s csak azt lesik, hogyan árt­hatnának embertársaiknak. Kitől ta­nulna a gyerek szeretni, ha kint az életben nem tanulhatja meg? A kis Remák Laci és Kovács Pisti esete intő példa nemcsak a gyerme­keknek, — a felnőttek is okuljanak belőle. Legyenek igazi példaképek, akiktől csak jót és szépet tanulhat­nak a gyermekek. Ezt kívánja tőlünk a jövő, gyermekeink, az új generáció jövendője. G. M. A csehszlovák népgazdaság 1956. évi fejlődéséről Prága (MTI). A CTK jelenti: A csehszlovák állami statisztikai hiva­tal most adta ki jelentését Csehszlo­vákia népgazdaságának 1956. évi fejlődéséről. A jelentésből megállapítható, hogy 1956-ban Csehszlovákia népgazdasá­gának fejlődését az ipari termelés gyors emelkedése és a beruházások volumenének tekintélyes mértékű növekedése jellemezte. Emelkedett a mezőgazdasági termelés, valamint a szállítóipar teljesítőképessége. Te­kintélyes mértékben bővült mind a bel'-, mind a külkereskedelem. A fog­lalkoztatottak számának emelkedése és a munka termelékenységének fo­kozódása hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem 6 százalékkal túl­szárnyalja az 1955. évi eredménye-* két. A lakosság életszínvonalának növekedése kifejezésre jutott abban, hogy 7 százalékkal emelkedett az egy főre eső fogyasztás. Ehhez hoz­zájárult a bérek és fizetések, vala­mint a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének növekedése, nemkü­lönben az állami kiskereskedelem árainak ismételt leszállítása. 1956-ban az ipar termelésének emelkedését a nehézipar ágazatai­nak fokozottabb ütemű bővülése jel­lemezte. Az 1955. évi eredményekkel szemben az ipar össztermelése 9,5 százalékkal, ezen belül a termelőesz­közök gyártása 11,5 százalékkal, a fogyasztási cikkek előállítása pedig 7 százalékkal növekedett. (MTI) A KÖZELLATAS HÍREIBŐL Mi van a citrommal Már az elmúlt napokban hírt ad­tunk arról, hogy újra lesz citrom Miskolcon. Mint közöltük, a beígért mennyiség meg is érkezett és annak szétosztását a napokban megkezdték. A kétvagoncs mennyiségből a Miskolci EG V KÜLFÖLDI UTAZÁS ÉS AMI ELŐTTE TÖRTÉNT A MÚLT HÉTEN A RIMA­SZOMBATI járási pártbizottság éá a járási nemzeti bizottság vezetői meghívására 12 tagú termelőszövet­kezeti küldöttség utazott Csehszlo­vákiába. Eredetileg 52 küldött ment volna át, ha ... Mi történt? A MEGYEI TANÁCS ELNÖKSÉ­GE utasította a mezőgazdasági igazgatóságot, hogy a megye terme­lőszövetkezeteinek elnökei közül az utóbbi létszámnak megfelelően állítsák össze a névsort, értesítsék ki őket, s a többivel ne törődjenek. A küldöttség tagjait szombaton reggel 7 órára hívták gyülekezőre. Kivétel nélkül mindenki megjelent. Eltelik egy óra, már a másik is a végefelé jár, a reggelit is elfogyasz­tották, hiszen sokan olyan messzi­ről, Karcsáról, Cigándról jöttek, hajnalban indultak, amikor még nem esik jól a szalonna, a kolbász, esetleg csak egy féldeci, de az in­dulás ideje csak nem érkezett el. Végre közük: 9 óra előtt 10 perc­cel indulás. Az autóbusz, amit a Lenin Kohászati Művek adott kölcsön, már ott várt az utcán. A küldöttség tagjai sietve ülnek a ko­csiba, de végüüs 22 ember kima­radt, mert 30 személy fért csak el. Mi legyen velük?! Gyorsan a tele­font, gyorsan rendelni egy másik autóbuszt. Ez a kocsi végre délre megérkezik. Ekkor viszont újabb probléma adódott. Kiderült, hogy a névsor hiányosan van összeállítva, azaz csak a nevek vannak meg, de mellé nem írták oda a születési évet, a helyet, az anya nevét és a személyi igazolvány számát. Újra vissza a tanácsterembe. Körülbelül 1 órába telt, míg mindenki bedik­tálta az adatokat. Amikor le is gé­pelték, gyorsan autóba ültek és el­siettek aláíratni a határátlépési engedélyt. Végre ez is megtörtént. NAGY SOKÁRA tehát elindult a két autóbusz. Bánrévénél újabb dilemma fogadta a küldöttséget. Itt ugyanis két helyen lehet átlépni a határt. De most a kettő közül me­lyik az, amelyiken a küldöttség át­megy? Sok huza-vona, telefonálga­tás, szaladgálás után ez is kiderült. Már a határsorompónál voltunk. A csehszlovák elvtársak viszont sem­mit nem tudtak a küldöttség érke­zéséről. Most mi lesz? Lehorgonyoz­tunk az őrbódé mellett. A küldött­ség vezetői pedig a határőrséghez mentek, hogy telefonáljanak Rima­szombatba. Az idő telik, gyorsan megy. Nagy­sokára feltűnik a Pobjeda az út- kanyarban. — NA, VÉGRE! — derültek fel az arcok. Az örömbe azonban üröm ve­gyült. Rimaszombatban azt mond­ták, hogy csak 12 ember mehet át eredetileg is ennyiről volt szó. Ki­derült, hogy a megyei tanácson ne­hezen hallották Éliás elvtársnak, a rimaszombati járási tanács elnöké­nek szavait és elértették a meg­adott számot. Eddig a történet. Ezután 12 em­ber kivételével a többiek elindultak vissza, haza. A TANULSÁG: más alkalommal körültekintőbb szervezést, nagyobb előrelátást és előkészületet, mert hisz ez jelentős költségmegtakarí­tást is jelent. É lelmisze rkiskeresk ed el m i Vállalat 43 mázsát kapott, amiből fele-fele alapon tej jegyre és szabadon szolgál­tatnak ki citromot. Bőven van konzerv Újból bő készlet áll konzervfélesé- gekből a vásárlóközönség rendelke­zésére. Nagy a választók, minden megtalálható mi szem. szájnak in­gere. A konzervkészlet kiegészíté­sére a napokban 6 vagon különféle konzerv érkezett. Lesz gyufa Mostanában, ha egy dohányos em­ber bement valamelyik üzletbe, do- hánykeresikedésibe gyufát keresni, a legtöbbször elutasító választ kapott. A kevés cigaretta mellett bizony gyufát sem nagyon lehetett kapni. Ennek kiküszöbölésére államunk már gyufát importál. Ebből az im­portból — Csehszlovákiából Miskolc­ra is érkezik. Az Élelmiszerkiskeres­kedelmi Vállalat üzletei egy héten belül mintegy 210 ezer doboz gyufa árusítását kezdik meg. Csökkent a tojás ára örvendetes eseménynek tudható be az is, hogy újból csökkent a tojás ára. Tegnaptól kezdve a friss tojást 1.90 forintért, a hűtőházi tojást pedig 1.80 forintért árusítják az üzletek. A tojás a nagy felhozatalra való tekin­tetlel most már korlátlan mennyi­ségben kapható. Illetékes helyről közölték, hogy remény van arra is. hogy a közeli napokban újból tovább csökkenjék a tojás ára. VIHAR UTÁN... kört felhasználta személyes bosszú állásra. Segített bemocskolni köztiszteletben álló embereket, kommunistákat, mint például K. Barta Gyula elvtár­sat, a kazincbarcikai városi párt- bizottság titkárát: »A kutyából, nem lesz szalonna« kaján cinizmussal írott cikkében. »Szíve« nem szakadt el az érctömörítőtől sem. Elérkezett­nek látta az időt, hogy leszámoljon azokkal a kommunistákkal és becsü­letes emberekkel, akik ellenezték becstelen magatartását és törtetésát. Munkaviszonya az üzemnél még augusztusban megszűnt, az ellenfor­radalom napjai alatt mégis naponta ott tartózkodott, sőt több esetben ott is aludt. Sugalmazta a munkástanács elnökének, hogy kiket kell az üzem­ből (kommunistákat, műszakiakat és más dolgozókat) eltávolítani és jóné- hányat el is bocsátottak. Aktivitása az ellenforradalom alatt fokozatosan hatványozódott. Október 26-án, mint valami »fejedelem«, négy-öt fiatallal jelent meg az üzem­nél. Uszított a párt ellen, mondván: »a kommunistáknak lejárt. párt nincs többé, nem is lesz stb« Segí­tett a lincselő hangulat szitásában, a kommunisták megfélemlítésében, amikor azok meg akarták akadá­lyozni a vörös csillag leverését. Tet­teiben még ettől is tovább ment. No­vember 1-én, délután 4 óra tájban géppisztollyal jelent meg Molnár Károly elvtárs lakásán. Molnár elv­társnak azt mondta: »letartóztatom, szálljon gépkocsiba, meg fog dög- Hni, mert népítéletre visszük.« — Ugyanakkor Géczi káromló, gyűlöl­ködő, bosszúálló hangon mindennek elmondta Molnár elvtársat. Géczi házkutatás címén feldúlta a lakást. Az esetnél jelen volt Molnárék egyik barátja feleségével, akik segí­tettek megakadályozni Géczit aljas terveinek végrehajtásában. A Mol­nár-család Géczi Gyula jóvoltából még 3—4 napig fegyveres zaklatá­soknak volt kitéve. Politikai állás- foglalását jellemzi, amikor régi is­merősei, kommunisták hovatartozá­sáról kérdezősködtek, azt felelte: »nem leszek a Kádár-csibészek sze­kértolója«. Brigantiknak nevezte azokat a becsületes hazafiakat és kommunistákat, akik a karhatalom­hoz mentek, hogy fegyverrel a kéz­ben védjék meg az ellenforradalom kezeitől szocialista vívmányainkat és társadalmi rendszerünket. Mindez azt mutatja, hogy Géczi Gyula szem­bekerült osztályával, pártjával, tár­sadalmi rendszerével, mely hibái ellenére is, emberré akarta őt tenni. A munkások, műszakiak elmondják: egy ideig megtévesztette őket Géczi, de ma már látják, kivel állanak szemben. Megvetik és gyűlölik, tud­ják, hogy semmi közei sem. volt a munkásmozgalomhoz, a párthoz, csak szennyezte a Pártot aljas tevékeny­ségével. Csak alkalom kellett szá- mára, hogy megmutassa nyíltan igazi arculatát. Ezt felismerve, a szénosz­tályozó dolgozói letartóztatása előtt néhány nappal összefogtak ellene és alaposan elverték. Géczi Gyula dicstelen útja befeje­ződött és jelzi, hogy a lejtőn nincs megállás. Ma már csak mint politi­kai szélhámosról beszélnek róla a szénosztályozónál. íme, így néz ki az ellenforradalmárok »vezérkarának« egyik jellemző figurája. Ide jutott — most gondolkodhat. Élete legyen intő példa másoknak is. Pál Lajos Az dLlemfanradalom viharként nyargalt végig a vajdácskái Petőfi Termelőszövetkezetein, is. Nem kímélt semmit, megtépázta, ami útjaiba ke­rült. A termelőszövetkezet azonban kiállta a próbát, megmaradt, műkö­dik tovább. Nos, nézzük csak ho­gyan történt? A döntő pillanat Rajna Mihály lihegve futott be a tsz portájára. Amikor megállt, zihált a melle és szaggatva törtek elő a szavak a szájából: — Hallottá tok?! Felosztották a búzatáblánkat! Fújt egy nagyot, aztán nyugodtab­ban folytatta: — A merítősi dűlőiben kikarózták a földünket, onnan jövök, láttam. Akik hallgatták, csak álltak egy­helyben, mozdulatlanul, csendben, mintha gyökeret eresztett volna a lábuk. — De hiszen azf mi vetettük be, — szólalt meg kis szünet után az egyik elvtárs. S ha mi vetettük be, akkor mi fogjuk azt learatni. Olyan nincs! — vonta össze a szemöldökét, — abból bízisiten nem esznek. A hír azonban nagy izgalomba hozta a tsz tagságát. A földfoglalók, mint akik jól vé­gezték dolgukat, hazafelé ballagtak. — No, ezt jól elintéztük, — szólt az egyik. — Ha-ha-ha, — vigyorgott a má­sik. — Várjál, hisz ez még csak a kezdet volt. Gyerünk a tanyára — üvöltötte — szedjünk el mihdént a tetvesektől, a kódusoktól, a jószágot, a szénát, a szalmát. Vigyen mindenki mindent, amit csak lát. Ez a hír még nagyobb lelki válság­ba vitte a csoportbelieket. Egyesek kétségbeesve szaladgáltak az udva­ron, mint aki nem találja a helyét és otthagyták a csoportot. Döntő pilla­nat volt ez, A kommunisták szíve azonban helyén volt. — Bármi is történjék — jelentet­ték ki —, nem engedjük, hogy amit kilenc év alatt verejtékes munkánk­kal összegyűjtöttünk, elrabolják. De e szavak után is sokan tétováz­tak: maradjanak-e. vagy mit tegye­nek? Az egyik tsz tag rövid töpren­gés után kijelentette: nem marad tovább a csoportban. Többen követ­ték példáját. Végül is az 55 tagból 30-an maradtak meg. Ezek közül leg­több kommunista volt. Mikor így együtt maradtak, azt mondta s*z egyik elvtárs: — No, ne tétovázzunk, lássunk munkához. Erre aztán mindenki azt végezte, amivel meg volt bízva. Balogh And­ris bácsi, régi kommunista, az álla­tokat gondozta, de azért közben segí­tett a vetőburgonya felszedésében is, mead; ott fagyott volna meg a hideg magtárban. Szakái András a dohány­ra őrködött, Csomós Ferenc, Plete- nyiik Mihály, Batta Dániel és a töb­biek is mind-mind megtalálták mun­kájukat. Felkészülve várták a »ven­dégeket«, de azok még mindmáig sem értek oda. Visszatérés Miután elmúlott a vihar, s a cso­port is megmaradt, többen megbán­ták, hogy faképnél hagyták a tsz-t. Igaz is, nehéz újra kezdeni az életet., ezért hát kezdenek visszaszállingózni a csoportba. Eddig már tizen tértek vissza. — Nem volna itt semmi hiba, — mondja Balogh bácsi —, hiszen mi szívesen visszafogadunk mindenkit. Csak az a baj, hogy a visszatérők éppen úgy akarnak részesedni min­denből, mint akik itt voltunk és dol­goztunk. Kaptunk például 9000 ciga­rettát a dohányért, hát nem azt akarják, hogy annyi legyen nekik is mint nekünk?! Most kellene már nekik, de akkor, amikor baj volt, itt­hagytak bennünket, lemondtak róla. Nem, ez így nem megy, legalább most megtanulják, hogy máskor nem szaladnak el. — Én is elmehettem volna maszek­nak — mondotta Vitányi József, a bognárműhely vezetője hiszen a felszerelés az enyém, de nem men­tem. mert itt jobban megtalálom számításomat. Ne hagyják magukra őket A vajdácskái Petőfi Termelőszö­vetkezet tagsága bizakodva néz a holnap elé. Erősek, gazdagok akar­nak lenni. Ehhez csupán azt kérik, hogy ne -hagyják magukra őket. Jo­gosan kérik ezt, különösen a kom­munisták. Jelenleg sok problémával küzdenek. Szükség lenne a pártszer­vezet segítségére is, de még nem ala­kult meg, sem a tsz-ben, sem pedig a községben. Miért nem mennek hát el oda a járástól a párt szervezői? Menjenek, hiszen várják őket. TÖRÖK ALFRÉD Helyesbítés Az Északmagyarország 1956 októ­ber 20-i számában „Tetteket várunk” című cikkben bíráltuk Molnár Géza elvtársat, az edelériyi járás volt be­gyűjtési hivatal vezetőjét. Molnár Géza a bírálat ellen tilta­kozott, mivel a cikk valótlan állítá­sokat is tartalmaz. Szerkesztőségünk újra megvizsgálta az ügyet és meg­állapította, hogy egyes tények nem felelnek meg a valóságnak. Nem Igaz, hogy Molnár Géza megverte volna özv. Bene Andrásnét, az sem felel meg a valóságnak, hogy az el­számoltatásnál elvitte a vetőmagot, továbbá az sem, hogy a tanácstitkár sertése vemhes volt. Molnár Géza elvtárs a cikkben tár­gyalt szőllősardói ügyben nem ma­rasztalható el egyértelműen, őt meg­kötötték a begyűjtési rendelkezések. Horváth Ferenc szavalóestiG Ma este 7 óra-kor a zeneművészeti szakiskola hangversenytermében Horváth Ferenc, a Néphadsereg Színházának művésze szavalóestet tart. Közreműködik Illés Kálmán, a zeneművészeti szakiskola művész­tanára. Az Áramszolgáltató Vállalat eriesiti a Bercsényi, Dobó, Szövő, Gyár utca, Lővey-sor, Tóth-sor, Felső­sor, Danyivölgy, Muszkás-telep, Nap. Hold. Csillag, Török, Ka­rács Teréz utcákban lakó fo­gyasztóit. akiknél a közelmúltban fogyasztásmérőt cserélt feszült- séeáttérés miatt, hogy az átkap­csolást 220 voltra. 1957 február " 15-én hajtjuk végre. Áramszolgáltató Vállal«*!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom