Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-12 / 35. szám

J o Világ proletárját egyesüljetek l XllL évfolyam 36. szám 1957 február 12 kedd Ára 50 fillér A MAGYAR SZOCIALISTAJHOTASPART MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA Magasra emeljük a munkások vörös zászla ját A magyar dolgozók tömegé­ben újra erőre kap a for­radalmi szocialista han­gulat. Az ellenforradalom októberi támadását felváltotta a szocialista baloldal ellentámadása. A jobbol­dal pergőtűzbe került., soraiban pánik tört ki. A mérleg a baloldal javára kezd billenni. Az ellenforra­dalmárok ijedten látják az erők bal ratol ód ásá t és kétségbeesetten újabb provokációkkal szeretnék visszabillenteni a mérleget. De már késő. A magyar népi demokrácia — minden jel arra vall — túljutott fejlődésének kritikus szakaszán. Ha októberben nálunk a kapitalizmus és a szocializmus túlnyomóan nem­zetközi erői csaptak össze, akkor most, a két fél nemzeti erői vívják az utóharcot. Ebben a küzdelemben a szocializmus erői és befolyásuk növekedőben, viszont a kapitaliz­mus ellenforradalmi erői és befo­lyásuk csökkenőben van, A magyar népi demokrácia kon­szolidálódik. Megszilárdul állam­hatalmának kül- és belpolitikai te­kintélye. Fokról-fokra nő a szo­cialista munkáspárt ereje, befolyása és vezető szerepe. A konszolidáció alapja az, hogy a Kádár-kormány és a párt hazánk fejlődését hatá­rozottan a szocializmus útjára te­relte. A forradalmi munkásság, a dolgozó parasztság és értelmiség a szocializmus távlatának áramköré­be kapcsolódik. Ezért kezd újra fel­lendülni a termelés, az alkotó kedv. Elsősorban ezért oldódott meg a közellátás. Ezért stabil és nő vá­sárlóereje a forintnak. A gazdasági helyzet javulása visszahat a politi­kai konszolidációra. A szocializmus erői és befolyásuk gyors növekedése kifejezésre jut a politikai balratolódás változatos formáiban. Egy hónappal ezelőtt még általános feltűnést keltett An­talhoz Józsefnek, az ózdi kohászat munkástanácsa elnökének nyilatko­zata, a munkástanács és a párt jó kapcsolatáról. Ma már elszigetelt eset, hogy egy munkástanács nem ismeri el a pártot. A jobboldalt nem kevésbé kínosan érintette az író­szövetség miskolci csoportjának or­szágosan egyedülálló újévi nyilat­kozata. „Meggyőződésünk és ked­vünk szerinti dolog — írták —, hogy műveinkkel segítsük a kívána­tos kibontakozást.” Szerepüket ab­ban látták, hogy a „szocializmus magvait” hintegessék a borsodi földben. Joggal vetették fel egye­temisták, hogyha az írószövetség miskolci csoportjában leleplezték volna a jobboldalt, ha felléptek vol­na e jobboldal nacionalizmusa — a kicsi Magyarország nem ország, a nagy Magyarország mennyország régi soviniszta jelszavak felmelegí­tői ellen, akkor újévi bejelentésük valóraváltása terén nagy lépést tet­tek volna előre. Ü dvözöljük az egyetem veze-< tőségének határozatát., amelyben fellépett a diá­kok nyugodt tanulását veszélyezte­tő jobboldali megnyilvánulásokkal szemben. Csapást mért a jobboldalnak az értelmiséggel kapcsolatos illúziójá­ra a megyei képzőművészeknek pártunk mellett történő állás- foglalása. Vasárnap jelent meg az ország-világ előtt ismert nagysze­rű művész és hű elvtárs. Szirtes Ádámnak a nyilatkozata. A nincs­telen parasztszülők nagytehetségű gyermeke, a nép igaz fiának bátor álláspontjaként mondotta: „A hala­dás ügyét, a szocializmus ügyét akarom szolgálni. A születő mellett van az ember, ami. ha nehezen is fejlődik, de útja előre és magasba vezet.” M indössze egy hete, hogy a borsodnádasdi munkásság hirüiadta — a hatalmas lemezgyár ormára ismét felfűzték a proletariátus vörös zászlaját. Azóta ellenállhatatlan erővel tör fel a vasasok, a bányászok, a me­gye forradalmi szellemű dolgozói­ból a követelés: mindenütt állítsák vissza megtisztelő helyére a forra­dalmi dolgozók, a proletárok párt­jának vérrel áztatott zászlaját! A piros, fehér, zöld nemzeti lobogóval együtt, a munkások vörös zászlaja lobogjon új fényben, hirdesse új erővel: a szocializmus ügye legyőz hetetlen! A forradalmi munkásság, pa rasztság és értelmiség soraiban vi harosan és elsöprően felszínre tör az elfojtott baloldali hangulat és nyomása előtt minden ember meg kell hajoljon. Joggal idézzük Petőfi szavait: „Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!” A nép ellenségei jól ismerik a dolgozók hangulatának alakulását Nem véletlen, hogy az Amerika Hangja uszítására ismét akcióba kezdtek az ellenforradalmárok. Ha­tóságaink a napokban nagyszámú főleg budapesti ellenforradalmi szervezőt és uszítót fogtak el, akik­nek az volt a megbízatása, hogy egy újabb véres provokációt készít senek elő. Azt szerették volna, hogy március 15. kérdésében összeütköz­tessék a nép hazafias érzését fennálló renddel. Vannak mások, akik az egyes falvakban még ki nem javított sérelmeket akarják kihasználni lázitásra. Vannak, akik közvetlen és nyílt ellenforradalmi terrort hirdetnek, ahogy ők mond ják: „Szent-Bertalan-éjjet” akar­nak kirobbantani a népi demokrá­ciához hű dolgozók ellen. Rövidesen kiderül, hogy a jobb oldal ismét rosszul értékeli az erő­viszonyokat. Ki fog derülni, hogy homokra építi vágyálmait. A szocializmus és a kapitaliz mus erői közötti harc nem örök és végső kimenetele nem kétséges. A szocializmus erői és befolyásuk, minden, növekedése — a kapitalizmus erői és befolyó suk csökkenését vonja maga után és fordítva. Az üzemi munkások joggal igénylik, hogy a megyei, járási és a városi pártszervezetek, a pártsajtó és a rádió még jobban segítse őket az ellenforr ad almi ügynökök és uszítok elleni harcban. Még jobban segítsék felszínre tömi a munkások forradalmi hangulatát és akaratát. A gyári munkások és bányászok gyűléseken, megbeszélő seken feltárták, hogy az ellenforra dalom azért tudott októberben tö megtalajra szert tenni, mert a nép elégedetlenségét és türelmetlen vá rakozását nem az MDP vezetősége, hanem az ellenforradalom tudta ki­használni. A történelem mind Né­metország, mind Magyarország ese tében már megmutatta, hogy a fa­siszták milyen merészen kiaknáz­ták a szociális elégedetlenséget, az újat és jobbat váró radikális válto­zásokra vágyó néptömegek hangu­latát. Gyökeres változás délibábját varázsolták a dolgozók elé. Az el­lenforradalom a közelmúltban új­ra elővette a régi kipróbált recep­tet. De Magyarország ma nem az, ami a huszas és harmincas években volt. Magyarország helye Európá­ban sem az, ami akkor volt. Ha­zánk ma nincs egyedül. 900 millió a barátja. Az ellenforradalmárok elszámították magukat. Véres tet­teik, Oprendek Sándor, a vasmun­kás katonai parancsnok meggyilko­lása felnyitotta a szemeket. A mun­kások ma is újat és jobbat várnak. Gyökeres szakítást a helytelen módszerekkel. De az újat és jobbat csakis a szocializmus igazi hiveitő! és nem az ellenforradalmárok vé­res kezétől várja. Tanácsaink és pártszervezeteink gyorsabban reagáljanak arra, hogy a munkások, a parasztok, értelmi­ségiek bizalma kezd felénk for­dulni. A dolgozó nép érzi bennünk az igazságot és erélyt. Jól tudja, mi nem vagyunk szerelmesei az erőszaknak, és mi azt valljuk, hogy az embereket meggyőzni kell. De azt valljuk, hogy az el­lenforradalmárokkal nem szabad kesztyűs kézzel bánni. Ezért különösen falun legyünk éberek, sorsdöntő továbbra is á parasztság zömének lojális álláspontja. A pa­rasztság zöme józanul nézi az ese­ményeket, és ösztönösen érzi, hogy a népi demokrácia táborában van a helye. Ügyeljünk, nehogy a be­adás visszaállításának mumusával nyugtalanítsák a falut, nehogy félreverjék a harangot a sérelmek 11677*8 tonna szén A borsodi szénmedence bányá­szai egyre több szenet küldenek a felszínre. Bizonyítja ezt február 9-i termelésük is. Ezen a napon 11.677.8 tonna szenet termeltek a borsodi szénmedence derék bányászai. Eb­ből a szénmennyiségből a Borsodi Szénbányászati Tröszt 9245.7 tonna szenet termelt s így napi tervét 120 százalékra teljesítette. Az ózdi bá­nyászok gyengébb eredménnyel zárták a napot: 2432.1 tonna sze­net bányásztak s így napi tervük­nek 97 százalékban tettek eleget. r------------------­­M Ai (.Oufita madarak Kormányrendelet Beszélgetés Miskolc első telefon­központ kezelőiével « A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek és tsz-i csoportok gazdálkodásának védelméről' V___________________________* H atvan szovjet emlékmű helyreállítását társadalmi munkával végzik a borsodi dolgozók Az októberi események során alig maradt sértetlen szovjet emlékmű Borsod megyében. Egyrészét csak megrongálták, de többet teljesen leromboltak. Most megkezdődött az emlék­művek helyreállítása. Miskolcon már eredeti állapotában látha­tók a karcsú márványoszlopok; Helyreállították Szendrő és Szin községben is az emlékműveket. Jelenleg mintegy hatvan község­ben folynak még a helyreállítá­si munkák. A munkálatokat mindenütt társadalmi utón vég­zik. Abaujszántón az EPOSZ- fiatalok vállalták a helyreállí­tást. A megye községi tanácsai felajánlották, hogy február vé­géig valamennyi szovjet emlék­művet rendbehozzák. r Február tíz napja alatt több mint a januári össztermelés felét teljesítették a diósgyőri kohászok A diósgyőri Lenin. Kohászati Mű­vekben — a szén- és energiaellátás normalizálód ása, -nemkülönben a dolgozók, munkakedvének növeke­dése — .eredményeként egyre javul az üzemek termelése. Jellemző erre, hogy a termelő-berendézések kihasználása február első tíz napja alatt — január azonos időszakához képest — több mint a kétszeresére emelkedett. Az üzemeik közül a leg­jobb teljesítményt a nagyolvasztó- mű dolgozói érték el: tíz nap alatt a házilag megállapított előírásukon felül jóval több mint 400 tonna ■ nyers vasalj csapoltak. A martin- üzem kivételével a gyár váLasmeny- nyi üzeme eleget tett tíznapos kö­telezettségének s így körülbelül 30 ezer tonna vegyes 'kohászati termé­ket állítottak elő. Ez a mennyiség több mint a fele annak, amit egész januárban termeltek. A termelés növekedésével jelen­tősen emelkedett a kész- és fél- készáru kiszállítása: a hónap elejé­től hétfőig több mint 9000 tonna áru hagyta el a gyárat. Ez a menv­nyiség csaknem a háromnegyede tott áruk jelentős tétele — mintegy annak, amit egész januárban küld- 3000 tonna — a bányák részére ké­tek a megrendelőknek. A kiszállí- szült bányatámacél. flz Observer az ausztriai és angliai magyar menexiilttáborokban uráliddá hangulatról London (MTI) Az Observer levelezője jelenti Becsből: Hatvanötezer magyar me­nekült él sáros, mocskos táborokban Ausztriában. Könyörgő leveleket ir­káinak és várakoznak. Ütlevél-látta- mozás, pártfogók, állás után lőtnak- iütmaik, híresztelések szalmaszálai- pan kapaszkodnak. Kétségbeesetten hallgatják a hivatalos nyilatkozato­kat. Nem a hidegtől és az éhségtől szenvednek, hanem a tétlenségtől és a tájékoztatás hiányától. Homályos mende-mondakat hallanak, hogy hol­nap jön majd valamiféle küldöttség, vagy hogy mit mondott Nixon, ami­kor itt járt. Képzeletük rózsás képe­ket fest valamely távoli országról, ahova menni szeretnének, s amelyről azt sem tudják pontosan, hogy hol van. Ha türelemre intik őket, még türelmetlenebbé válnak. — Nagyon könnyen ki lehet ábrnn- dulni a magyarokból. Ausztriában éppen úgy mint Angliáiban sokan zúgolódnak, hogy »torkig vagyunk már ezekkel a menekültekkel^ Tény az, hogy agr esszívok, türelmet­lenek és nagyon ritkán hálásak. Egyáltalán nem emlékeztetnek a ka­landos regények megnyerőkülsejö szabadsághőseire. Bonyolult problé­májú, zűrzavaros emberek, akikkel nagyon nehezen lehet boldogulni. A lakásépítések meggyorsítására központi előregyártó telep épül Miskolcon A Borsodmegyei Építőipari Válla­lat dolgozói az elmúlt esztendőben sokszor bosszankodtak azon, hogy a budapesti épületelemgyár nem szál­lította le időre a lakásépítkezésekhez szükséges előregyártott elemeket. Emiatt számos építkezésen újra kel­lett szervezni a munkát, ami tete­mes időkiesést okozott — s meglas­sította a lakásátadások ütemét. A folyamatos munka biztosítására több építkezésen kisebb „előregyártó tele­peket” létesítettek. Ez azonban nem volt gazdaságos. A vállalat vezetői ugyanis kiszámították, hogy a külön­böző munkahelyeken 41 dolgozói foglalkoztattak előregyártással, holoct egy központi telepen ez fele létszám­mal is megoldható. Ezért határozták el, hogy a miskolci Bessenyői úton saját erejükből — több mint félmil­lió forintos költséggel — előregyártó csarnokot, illetve telepet létesítenek. A csarnok előregyártott elemei már elkészültek, s a dolgozók megkezd­ték az épület alapozását. Az új tele­pet — amely előreláthatólag március végére készül él — betonkeverőgé­pekkel, 'vibrátorokkal, gőzöiőteknő- vei és traktordaruval szerelik fel. A központi telepen különféle — mindig a legszükségesebb — építőelemeket gyártják majd és ezzel is biztosítják az ezévi lakásépítési program mara­déktalan végrehajtását. 215 millió forint kölcsön tizenkétezer falusi lakóház építésére A falusi lakóházépítési kölcsön- akció keretében 1950—56. között kö­zel 12.000 falusi dolgozó: tsz-tagok, állami gazdasági, gépállomási dolgo­zók és egyéni gazdálkodást folytató parasztok kaptak hosszúlejáratú házépítési kölcsönt az államtól. A kölcsön öászege meghaladja a 215 millió forintot. Az építtetőknek 10— 20 év alatt kell letörleszteniök a köl­csönt, évi 3 százalékos kamataival együtt. Az állam abban az esetben, ha va­laki öt év alatt visszafizeti a köl­csön háromnegyed részét, lemond a fennmaradó összegről. Ezt a kedvez­ményt az elmúlt években már hat­százan vették igénybe, s ezáltal mint­egy két és félmillió forintot takarí­tottak meg az építkezésen. A kölcsönigénylők látva a gyors törlesztés előnyeit, lehetőségeikhez képest igyekeznek meggyorsítani a visszafizetést. Ezzel magyarázható, hogy 1956-ban már 1,400.000 forintra rúgott a kölcsön 25 százaléka fejében elengedett összeg. A parasztság visz- szafizetési készségét bizonyítja az is. hogy ez év első hónapjában már 105 falusi építtető fizette vissza — öt év leforgása előtt — a kölcsönkapott összeg 75 százalékát. Ennek fejében 421.517 forint kedvezményben része­sültek. megközelítőleg annyiban. mint az elmúlt év utolsó három hó­napjában összesen. Ha számbavesszük, hogy az elen­gedett összegen kívül a hátralévő időre jelentős kamatmegtakarítás is növeli azoknak az előnyeit, akik öt év alatt törlesztik le kölcsönök 75 százalékát, kitűnik: a megtakarítás jóval meghaladja a 25 százalékot. A határidő előtti visszafizetés az egyé­ni előnyökön kívül módot nyújt arra is, hogy a visszatérített összeget az állam újabb falusi lakóházak építé­séhez adja kölcsön, ezért nemcsak az egyénnek, de egy nagyobb közösség­nek is előnye származik belőle. miatt. Az értelmiség túlnyomó zö­me megérti, hogy a demokrácia nem akármilyen többség, hanem a demokratikus többség uralmát je­lenti. Mi bízva reméljük, hogy az ingadozó írók is megértik, saját érdekük is, hogy felszámolják azt a »kétfrontos harcot«, amely a valóságban egyfrontossá vált, a mi rendünk ellen. Egyszóval: az írók­nál is teljes frontváltoztatásra van szükség. Jól tudjuk, a harc az élet minden területén még élesen fo­lyik. A cél: felszámolni az ellen- forradalmi erőket és befolyásukat. Biztosítani a magyar népi demo­krácia, a szocialista demokrácia fejlődését. Mi békességet, jóbaráti viszonyt akarunk az összes becsü­letes dolgozó emberekkel. Az ő jo­gos igényüket elismerjük és ki is akarjuk elégíteni. De a provokáto­rokkal, a népi egység megbontói- val, a permanens válságra törek­vőkkel, az ellenforradalmárokkal és védelmezőikkel szemben to­vábbra is erélyesen és törvényes eszközökkel fellépünk. B ölcs az abauji mondás és mi vele valljuk, hogy az ellenforradalmárokon úgy elverjük, a port, mint a cserháti Szabota csépjén a hatoshangot. A forradalmi munkások viharosan feltörő szocialista hangulatára és biztatására támaszkodva magasra emeljük a munkások vértől ázta­tott vörös zászlaját. KOVÁCS SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom