Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-06 / 30. szám

amitiexmrxsosszite 8 Kádár János e I v t á r s h e s % é d e ( T (Folytatás * 2. otdalrúLJ Tiefe 000 ezer ember életébe kérőit. Ez nem a nemzeti függetlenség vé­delme, hanem elárulása volt. A nemzeti függetlenség nagy és szent dolog, elsősorban a mi szá­munkra, kommunisták számára szent dolog és nsm a burzsoák számára. A nemzeti függetlenségért a máso­dik világháború idején a kommunis­ták, Rózsa Ferenc, Schőnherz Zoltán, Ságvári Endre és társaik harcoltak, akik közül sokan elestek ebben a harcban. És a felszabadulás idején? Hogyan kaptuk vissza nemzeti füg­getlenségünket? A világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak a segítségével. (Taps.) Függetlenségünk igaz hírei És most, október 23-án ki védte, ki támogatta a magyar nemzeti függet­lenség ügyét? Dulles, az amerikai külügyminiszter talán? Vagy Eden, az akkori angol miniszterelnök? Vagy azok a francia imperialisták, akik ma is gyilkolják Algír haza- fiait? Ezek új gyarmatot kerestek maguknak. Vagy talán Kisbamaki Farkas Ferenc, aki nyolc esztendeje eszi az amerikai ágyúgyárosok ke­nyerét, aki nyolc esztendeje tart­ja fegyverben 11.000 csendőrét, meg fasiszta tisztjét Nyugat-Né- mefországban, amerikai pénzen, amerikai ruhában, amerikai ci­garettával ellátva? Ezek a ma­gyar nemzet függetlenségének a védői? Nem elvtársak, nem ők. Mint min­dig, most is a kommunisták voltak a magyar nemzet függetlenségének Védelmezői. Ezért halt meg a szo­cialista forradalmár Mező Imre elv­társ, a budapesti pártbizottság tit­kára, Kalamár József elvtárs, a ve­terán csepeli forradalmár, Asztalos ezredes, aki a budapesti pártbizott­ságot védte és a többi kommunista mártír, ök a magyar nemzet füg­getlenségéért is haltak meg, nem­csak a szocialista forradalomért, akárcsak azok a szovjet katonák is, akik az ellenforradalommal szembe­ni harcban estek el. Függetlenségünk leghívebb ka-« tonái itt vannak, a kommunista aktívagyűlésen és hozzájuk tar­toznak mindazok a becsületes hazafiak, akik velünk együtt vé­dik a nemzet függetlenségét. (Taps.) Azt mondják, hogy idegen csapa­tok vannak Magyarország területén — mármint a szovjet csapatok. Nos. elvtársak, ezek a katonák testvéri, szocialista ország csapatainak kato­nái, az októberi forradalom fiai és lányai, a mi testvéreink és segítőink. Számunkra nem idegen csapatok. Hogy mi az az idegen csapat, azt megtudták volna azok az elbolondí- tott diákok, ha október 23-a még két, vagy három hétig folytatódik és ide tényleg idegen, imperialista országok és kormányok csapatai jöttek volna. Megtudták volna, mit jelentenek idegen csapatok egy ország terüle­tén. Felteszik a kérdést így is: hát nem volt hiba a szovjet—magyar viszony­ban az elmúlt években, nem voltak-e olyan dolgok, amelyek sértették Ma­gyarország szuverénitását? Meg kell mondani, elvtársak: voltak ilyen hi­bák Sztálin életének utolsó éveiben. De ezek nem olyan hibák voltak, amelyek veszélyeztették nemzetünk függetlenségét. A hibákkal pedig úgy vagyunk, hogy jelentős részük már kiküszöbölődött és ami még van, mind kijavítjuk. A Szovjetuniónak nem kell terü­let. Beszeljenek akármelyik szovjet emberrel, az azt mondja: nincs még egy olyan gazdag or­szág a világon, mint az övék. ne­kik semmiféle területre nincs szükségük, ők nem akarnak más népek rovására vagy területén elérni semmit sem. És ez így is van, elvtársak. A Szov­jetuniónak béke kell, az kell, hogy baráti országok között éljen, van programja, ismertek a feladatai, amelyek megvalósításán szerencsére — az emberiség szerencséjére — nagy sikerrel dolgozik. A párt kérdéséről annyit akarok csak mondani: az a régi tétel, hogy a proletárdiktatúra vezető ereje a párt, semmit sem változott. Párt nélkül, a párt vezetése nélkül nincs proletár- diktatúra. E bajoknak, amelyek októ­ber 23-a után köszöntöttek a népre, egyik forrása az, hogy a párt veze­tősége nem állt a helyzet magasla­tán. — A párt vezetőségében októ­ber 24-e reggelén olyan helyzet volt, hogy a pártvezetésben bent voltak a szocialista forradalom önzetlen és ál­dozatkész hívei és bent voltak a szocialista forradalom árulói is. Ez a magyarázata annak, hogy a legnehe­zebb időkben, a sorsdöntő napok­ban a több százezernyi magyar kom­munista nem kapott a párt vezetősé­gétől világos, egyenes útmutatást. Most a párt vezetésében olyan em­berek tömörültek, akikben megvan az eltökéltség, hogy tanulnak a múlt hibáiból. Mi leszámoltunk és leszámolunk a Rákosi-féle szektarianizmus- 1 sál is, amely a tömegektől szakí- - tóttá el a pártot, leszámoltunk és leszámolunk a Nagy Imre-féle osztályárulással is., amely az ösz- szes dolgozóktól elszakította a pártot és az ellenforradalom pré­dájának dobta oda a népet. A nyugati imperialisták rengete­get írnak és beszélnek a mi kormá­nyunkról, a mi rendszerünkről. Talán mondanom sem kell, hogy nem di­csérnek minket. De ez is politikai tá­jékoztatást ad számunkra. Hogy nagyjából jó irányban haladunk, azt többek között onnan is tudjuk, hogy az imperialisták nagyon elégedetle­nek velünk, ök olyasmit mondanak most, hogy kegyetlen a kormányunk. Hogy áll a dolog ezzel a kegyetlen­séggel? Az ellenforradalomban ludas emberek november 4-én rettenetesen megijedtek és azt hitték, hogy ahhoz a gazemberséghez méltóan, amelyet ők elkövettek, nagyon-nagyon ke­mény megtorlás fog következni. Ezt gondolták az ellenforradalmárok. Meg kell mondanom, hogy ilyesfajta megtorlás nem volt. Ha figyelembe vesszük, hogy miféle szörnyűségeket művelt az ellenforradalom néhány nap alatt, csoda, hogy november 4-e óta ellenkező irányban nem voltak kilengések az országban. Az impe­rialisták mégis azt mondják: mi na­gyon kegyetlenek vagyunk. De ahányszor mi a dolgozó tömegekhez fordulunk, azok azt mondják, hogy nagyon puhakezűek vagyunk, nem bánunk eléggé keményen az ellen­séggel. A valóság az, hogy mi tényleg nem akarunk terrorrendszsrt. Mi szocialista demokráciát, prole­tárdiktatúrát akarunk és úgy gondoljuk, hogy a bűnösöket felelősségre kell vonni, meg kell őket keresni, ügyüket ki kell vizsgálni. Ez meg is kezdődött és folytatódni fog, de tömeges megtorlást mi nem akarunk. Itt van pl. az írók esete. Most nagy lármát csapnak, hogy le­tartóztattuk Háy Gyulát és másokat és azt mondják, hogy a Kádár-kor­mány fokozza a kegyetlenséget. Én az írókat és írástudást, mint hiva­tást tisztelem. Azt is meg kell önök­nek mondanom, hogy az írók nagy része nem ellenforradalmár, de a Háy Gyula-, Zelk Zoltán-féle agresz- szív elemek terrorizálták még a tisz­tességes írókat is az írószövetségben. Vártunk hetekig, mert azt gondol­tuk, hogy bár nagyot vétettek a nép ellen, a zavaros elgondolások elmúl­nak és ki fognak józanodni. Hiába vártunk, folytatták ellenséges tevé­kenységüket. Azt senki sem vetheti a szemünkre, hogy nem adtunk mó­dot és alkalmat arra, hogy aki ki akar józanodni, józanodjék és pró­báljon rendes ember módjára élni. Ha olyan tapasztalatra jutunk, hogy nagy bűnt elkövetett em­berek sem akarnak észhez térni, akkor kijelenthetem: a nép éle­te, vére és boldogsága a mi sza­munkra sokkal fontosabb, mint­hogy a Szabad Európa meg le­gyen elégedve a mi demokrá­ciánkkal. (Taps.) Az ellenforradalom falun és az iskolában támadásban van Elvtársak! A harc folyik tovább. Elkezdték azzal, hogy szakállas el­lenforradalmárok harcoltak fegyver­rel. Aztán a fegyver kiesett a kezük­ből, most már lassan a szakállt is leborotválják. Azután december 4-én akcióba léptették a nőket Budapes­ten. Most legújabban a gyermekeket próbálják mozgatni. Meg kell mondanom elvtársak, hogy az ellenforradalom politi­kailag most két helyen nagyon aktív. Az egyik: megpróbálja a falvak nyugalmát felbolygatni — és itt nagyon résen kell lennünk — a másik hely az iskola, a hét­éves első elemistától, egészen az egyetem utolsó évfolyamáig. Az ellenforradalom itt bizony táma­dásban van. Amit a hitoktatással művelt, az egyszerűen lélektiprás— hogy lehet egy hétéves gyermeket az­zal gyötörni, hogy akar-e vallásokta­tásra járni, vagy nem?! — mert már ilyeneket csináltak. Kénytelenek vol­tunk megint azt mondani, hogy en­nek véget kell vetni és visszaállítjuk a vallásoktatásnál a szeptember 1-i helyzetet. (Taps.) Mert azt nem en­gedhetjük meg, hogy a tanév közben felborítsák a gyermekek lelki nyu­galmát, a tanítás és általában az is­kola rendjét. Ha a múlt évi beiratás­nál volt is valami hiba, ezt. még ki fogják bírni júniusig, ezt majd hely­re lehet igazítani. De azt nem engedhetjük meg, hogy itt ellenforradalmi kavargást szervezzenek és százezernyi ki­csiny gyermek lelkét feldúlják, megmérgezzék. Az ellenforradalom persze nagy­mértékben cl a rémhírterjesztés esz­közével is. Fő feladatának tekinti, hogy állandóan nyugtalanítson és zavarja a népi demokratikus országok belső rendjét. Ezzel szemben a mi kötelességünk, hogy biztosítsuk a népköztársaság belső rendjét. Amikor ők azt suttogják, hogy márciusra ilyen meg olyan felkelést készítenek elő, mi azt mondjuk az elvtársaknak: legyenek résen, legyenek éberek, mert az el­lenforradalom fő fegyveres erői ter­mészetesen meg vannak semmisítve, de azért imitt-amott annyi erejük még van, hogy provokációkat szer­vezzenek. Mi szóljunk a becsületes, alapjában véve tisztességes szándékú embereknek, elsősorban a főiskolák, a középiskolák és az általános iskolák oktató személyzetének. Kérjük őket, óvakodjanak, tartsák magukat távol az ellenforradalmi provokációtól és segítsenek az államnak a rendet fenntartani. Mert ha lesz ellenforradalmi provokáció, akkor azt pagyon drágán meg fogjuk fizettetni az ell enf orr adalmárokkal. Nekünk a nép iránti kötelességünk azt hogy az ellenforradalmi provo­kációkkal szemben résen legyünk és ha ilyennel találkozunk — kimon­dom a szót — kíméletlenül kell fel­lépnünk, mert nekünk. a nép életéi; kell kímélnünk és nem a nép életét megzavaró emberekkel szemben kell kíméletesnek lennünk. Forradalmi fegyelmet a karhatalomba Szeretnénk valamit leszögezni kar­hatalmunkkal kapcsolatban. Nálunk a karhatalom általában — az is. amelyik a rendőrség, az is, amelyik a honvédség keletében mű­ködik — minden tiszteletet megérde­mel, a maga egészében becsülettel helytáll a forradalom ügye mellett. A* forradalom ügyéért lángoló szívű emberekre nagy szükség van a kar­hatalomban. Ugyanakkor nélkülöz­hetetlen ereje — és ezt nemcsak a fegyveres erőre — a pártra, a szak- szervezetre is, a munkástanácsra is értem — a forradalmi fegyelem. Ez kétszeresen érvényes a karhatalom­ra. Aki a forradalom fegyelmét meg­szegi, a legnagyobb kárt okozza a forradalomnak. Ha az ellenforradalom kidugja az orrát a poloskalyukból, akkor ne csak az öklüket mutassák meg, hanem mindjárt sújtsanak is oda. De a néppel szemben ne fitogtassák az erejüket, mert ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellen­ségeivel szembeni erő. Mutassák meg minden lépésükkel, megjelenésükkel, viselkedésükkel, hogy ennek minden tekintetben tu­datában vannak. Mi a . helyzet a munkástanácsok­nál? Elvtársak, ha a munkástanácso­kat a párt ideológiai és eszmei ve­zetése alá tudjuk vonni, akkor feltét- í lenül hasznos munkát fognak végez­ni a magyar proletárdiktatúra javá­ra. Egy dologra gondoljanak: az üzemvezetésben nagyon sok bürokra­tizmus volt a múltban. •A munkástanácsnak az a felada­ta, hogy részt vegyen a termelés irányításában, a munkásosztály javára tevékenykedjék és se­gítse az üzem, a termelés veze­tését kevésbé bürokratikussá tenni. Ha ebben segítenek, ez nagyon hasz­nos* lesz. Az imperializmus három veresége Befejezésül a távlatokról szeretnék szólni: Nemzetközi vonatkozásban a helyzet az, hogy az ellenforrada­lom a közelmúltban tulajdonképpen három helyen indított komoly táma­dást. A támadás a szocialista orszá­gok közül legerősebb Magyarorszá­gon volt. Támadást indított Lengyel- országban is. Végül az imperializmus leplezetlen régi módszerével megro­Az értelmiség a néppel A Nógrád megyei szénmedence eredményeire magam is nagyon büszke vagyok. De nem feledjük, hogy alkotó munka az alapvető dol­gozó osztályok egysége és összefogá­sa nélkül nem lehetséges. A gyárak dolgozói zömében a magyar munkás- osztály fiai, ezen még gondolkodni sem kell. Ha vannak megzavart fejű em­berek, akkor testvéri kézzel kell visszasegíteni őket a helyes útra. Ugyanez a feladat az értelmiség­gel kapcsolatban is. Az értelmi­ség alapvető tömege nem ellen­forradalmár. Az értelmiség alapvető tömege a dol­gozó néppel együtt boldogul, vagy nem boldogul. Ezt ac értelmiség is nagyon jól tudja. És mivel a jövőnk közös, természetes, hogy együtt is kell dolgoznunk. Ez magától értető­dően nem vonatkozik ellenforradal­márokra, de ezek nem foglalkozás szérint rétegeződnek. Egyik dolgozó kategóriával szemben sem szabad elzárkózóan viselkednünk! A mi ügyünket csak a dolgozó tömegekkel együtt lehet győzelemre vinni és fogjuk is feltétlenül győzelemre vinni. hanta az egyiptomi népet, ex volt «' harmadik támadási pont. Most elmondhatjuk, elvtársak, hogy Magyarországon, Egyip­tomban és Lengyelországban is vereséget szenvedett az imperia­lizmus. (Taps.) ltt, Magyarországon, részben a ma­gyar forradalom és ellenforradalom erői csaptak össze, de valójában a két létező világrendszer is harcban állt egymással. Mert az ellenforra­dalmárokat az egész imperialista vi­lág támogatta, minden elképzelhető eszközzel; rádióösszeköttetéssel* pénzzel, fegyverrel, vöröskereszte­seknek álcázott szakértőkkel és így tovább. A mi ügyünket, a forradalom ügyét pedig az egész szocialista vi­lág támogatta. Ebből a harcból a szo­cialista világ került ki győztesen és az a jövő távlata is. (Taps.) Ami a belpolitikát illeti, teljes nyugalommal és biztonsággal képvi­selheti mindenki azt az álláspontot* hogy a forradalom feltétlen és abszo­lút győzelmet fog aratni, akármit i» csinál az ellenforradalom. Ehhea azonban nagyon fontos, hogy résen legyünk, éberek legyünk, másrészt erősítsük a proletárdiktatúrának mind a két oldalát: a diktatúrát aa ellenséggel szemben és a demokrá­ciát a dolgozó tömegek számára. Elvtársak! Azt tapasztaltam, hogy önök nagyon szigorú bírái az embe­reknek és akad egy kis szektáriánus vonás is: itt lezárták a tagfelvételt* ott meg kijelentették, hogy az értel­miség zömében az ellenforradalmat támogatta. Ez nem igaz elvtársak. A mi rendszerünknek életereje abbani van, hogy a munkás-, paraszt- és ér­telmiségi tömegekre támaszkodik* hogy az ellenséget képes elnyomni* támadásait és erőit megsemmisíteni. együtt akar boldogulni Ami a gazdasági kérdéseket illeti* nagyon komoly nehézségeink van­nak, részben a régi hibák miatt, a nem egészen egészséges arányok miatt* ami a magyar iparban most tapasz­talható. De mostani nehézségeink döntően az ellenforradalmi kártevés­ből származnak, ez egy csapásra va­lami 14 milliárd forint kárt okozott a magyar nemzetgazdaságnak. Ez óriási összeg és bizony nem könnyű ezt egyenesbe hozni. De az .egészsé-: ges fejlődésnek a feltételei megvan^ nak, mert az alapvető termelési esz­közök rendelkezésünkre állnak és szerencsére van még valami, amit át tervező irodákban nem vettek pon­tosan számba: a dolgozó tömegek hűsége a szocializmus ügyéhez, aa elszántság és az akaraterő. Ez óriási tényező és ha mi a párt segítségével mozgó­sítani tudjuk a dolgozó tömege­ket, akkor a most fennálló bi­zonyos munkanélküliséget és az inflációs veszélyt másfél eszten­dő múlva csak mint a múlt kér­déseit fogjuk emlegetni. , Rajtunk múlik, gyerünk munkára} elvtársak! — fejezte be nagy tet-H széssel kísért beszédét Kádár János elvtárs. Danóczi István rendőrtizedes vallomása a Fráter-ntcai gyilkosságokról JEGYZŐKÖN YVKIVONAT ORSZÁGOS RENDÖRFÖKA PITÁNYSÁG I. OSZTÁLY s * . 1956 október 24-én kerül­tem gépkocsimmal a Práter-utca 14. számú ház elé, ahol a »felkelők* megtámadtak bennünket. Szabó Pál nevű társammal bemenekül­tünk a Práter-utca 14. számú ház­ba, egy második emeleti lakásba. A lakásban két diákkülsejű sze­mély, továbbá még egy férfi és egy nő volt. Ebből a lakásból a W. C. ablakán leugrottunk a lichthofba, majd az első emelet egy fürdőszoba ablakán bementünk, mint ahogy később megtudtam — egy volt horthysta alezredes lakásába. A la­kásban nem tartózlcodott senki. Rövid idő múlva a folyosóról több személy felszólított arra, hogy ad­juk meg magunkat. Bekiabáltak, hogy amennyiben nem adjuk meg magunkat, benzinnel, illetve kézi­gránáttal kipusztítanak bennünket. A lakás kintlévő tulajdonosa meg­kérte a felkelőket, ahogy ne rob­bantsák fel a lakását, inkább ki­nyitják az ajtót. Ajtónyitás közben tüzeltem. A felkelők visszatüzeltek és eltávoztak. A fenti lakásban október 28-án fél négyig tartózkodtunk. Az ablakból kinézve meggyőződ­tünk arról, hogy a szemben lévő Zrínyi Ilona gimnáziumban fegy­veres csoport van, amely többnyire 18—20 éves fiatalokból tevődik ösz- sze. Géppuskával, géppisztolyokkal és golyószórókkal voltak felfegy­verkezve, több személynek benzi­nes üveg volt a kezében. OKTÓBER 28-án a házbeli lakók segítségével lementünk a pincébe. Közben a felkelők egy 9 éves gyer­mek révén megtudták, hogy a pin­cében vagyunk. Értünk jöttek, át­vitték a Zrínyi Ilon a gimnáziumba, ahol a szenespincében helyeztek el. A Zrínyi Ilona gimnáziumban az alábbi események zajlottak le. 28-án 22 órakor a velem lévő kb. tíz személlyel — akik szintén a pincében voltak fogva — kivittek az udvarra, ahol sorba állítottak bennünket. A csoportból többen államvédelmi tisztek lehettek, mert tiszti csizmában voltak és olyan megjegyzéseket tettek, ami­ből erre lehetett következtetni. Én egyedül nem voltam megkötözve, állítólag azért, mert rendőr voltam, a többiek keze le volt kötve és lát­szottak rajtuk a tettleges bántal­mazás nyomai. Beszélgetni nem volt szabad, így közelebbi adatokat nem tudtam meg társaimról. KÖZÜLÜK' egy volt államvédel­mi főhadnagy elvtársat megkötözik az udvar közepébe állítottak. Sza­dista kijelentések elhangzása köz­ben kínozták. Először a lábát kezdték rugdalni, majd úgy meg­verték, hogy elesett. Azután a lá­bánál fogva az udvarban lévő vil­lanyoszlopra akasztották fel. Majd egy honvédfőhadnagy (zubbonyt viselő férfi) egy kb. 30—40 cm nagyságú késsel a derekát és hasát szurkait a. Később levágta a jobb fülét, lábát pedig bokán felül vág* dosta. Még meg sem halt a meg* kínzott elvtárs, amikor kb. tíz fel* kelő egy 28 év körüli elvtársnőt ld* sért az udvarba. Az elvtársnő sírva fakadt a meggyilkolt elvtársat megpillantva és kérte a felkelő* két: legyenek tekintettel a három gyermekére és ne gyilkolják megt mivel ő nem bántott senkit. A fő* hadnagy hozzáment és az alábbia* kát mondta: »Na megvagy, te bü* döu spicli, kellett a 16 darab igazol* vány, meg a kilencezer forint.** Majd a nála lévő késsel az elvtárs* nőbe beleszúrt. Az elvtársnő elesett* erre odament egy rabrvhás férfi és a hajánál fogva megfordította, mi* után a főhadnagy ismételten bele-4 szúrta a kést a testébe. Én úgy lát* tam, hogy ekkor már az elvtársnő nem élt. Ezt követően minket visszavilteTi * a pincébe. A felkelők, mialatt mi a Práter4 utca 14. szám alatti házban tartóz* kodtunk, október 24-én délután ke* restek bennünket és egy kb. 42 éves férfit agyonlőttek, mert nem mond* ta meg, hol tartózkodunk .. * VALLOMÁSOMBAN a tiszta igazságot rrbQndtam, tudxm a hamis tanuzás büntetőjogi következmé* nyelt. DANÓCZI ISTVÁN Megjelent az ..Ellenforradalmi erölö a magyar októberi eseményekben’* című könyv II. kötetében, Párt nélkül nincs proletárdiktatúra

Next

/
Oldalképek
Tartalom