Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-06 / 30. szám
amitiexmrxsosszite 8 Kádár János e I v t á r s h e s % é d e ( T (Folytatás * 2. otdalrúLJ Tiefe 000 ezer ember életébe kérőit. Ez nem a nemzeti függetlenség védelme, hanem elárulása volt. A nemzeti függetlenség nagy és szent dolog, elsősorban a mi számunkra, kommunisták számára szent dolog és nsm a burzsoák számára. A nemzeti függetlenségért a második világháború idején a kommunisták, Rózsa Ferenc, Schőnherz Zoltán, Ságvári Endre és társaik harcoltak, akik közül sokan elestek ebben a harcban. És a felszabadulás idején? Hogyan kaptuk vissza nemzeti függetlenségünket? A világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak a segítségével. (Taps.) Függetlenségünk igaz hírei És most, október 23-án ki védte, ki támogatta a magyar nemzeti függetlenség ügyét? Dulles, az amerikai külügyminiszter talán? Vagy Eden, az akkori angol miniszterelnök? Vagy azok a francia imperialisták, akik ma is gyilkolják Algír haza- fiait? Ezek új gyarmatot kerestek maguknak. Vagy talán Kisbamaki Farkas Ferenc, aki nyolc esztendeje eszi az amerikai ágyúgyárosok kenyerét, aki nyolc esztendeje tartja fegyverben 11.000 csendőrét, meg fasiszta tisztjét Nyugat-Né- mefországban, amerikai pénzen, amerikai ruhában, amerikai cigarettával ellátva? Ezek a magyar nemzet függetlenségének a védői? Nem elvtársak, nem ők. Mint mindig, most is a kommunisták voltak a magyar nemzet függetlenségének Védelmezői. Ezért halt meg a szocialista forradalmár Mező Imre elvtárs, a budapesti pártbizottság titkára, Kalamár József elvtárs, a veterán csepeli forradalmár, Asztalos ezredes, aki a budapesti pártbizottságot védte és a többi kommunista mártír, ök a magyar nemzet függetlenségéért is haltak meg, nemcsak a szocialista forradalomért, akárcsak azok a szovjet katonák is, akik az ellenforradalommal szembeni harcban estek el. Függetlenségünk leghívebb ka-« tonái itt vannak, a kommunista aktívagyűlésen és hozzájuk tartoznak mindazok a becsületes hazafiak, akik velünk együtt védik a nemzet függetlenségét. (Taps.) Azt mondják, hogy idegen csapatok vannak Magyarország területén — mármint a szovjet csapatok. Nos. elvtársak, ezek a katonák testvéri, szocialista ország csapatainak katonái, az októberi forradalom fiai és lányai, a mi testvéreink és segítőink. Számunkra nem idegen csapatok. Hogy mi az az idegen csapat, azt megtudták volna azok az elbolondí- tott diákok, ha október 23-a még két, vagy három hétig folytatódik és ide tényleg idegen, imperialista országok és kormányok csapatai jöttek volna. Megtudták volna, mit jelentenek idegen csapatok egy ország területén. Felteszik a kérdést így is: hát nem volt hiba a szovjet—magyar viszonyban az elmúlt években, nem voltak-e olyan dolgok, amelyek sértették Magyarország szuverénitását? Meg kell mondani, elvtársak: voltak ilyen hibák Sztálin életének utolsó éveiben. De ezek nem olyan hibák voltak, amelyek veszélyeztették nemzetünk függetlenségét. A hibákkal pedig úgy vagyunk, hogy jelentős részük már kiküszöbölődött és ami még van, mind kijavítjuk. A Szovjetuniónak nem kell terület. Beszeljenek akármelyik szovjet emberrel, az azt mondja: nincs még egy olyan gazdag ország a világon, mint az övék. nekik semmiféle területre nincs szükségük, ők nem akarnak más népek rovására vagy területén elérni semmit sem. És ez így is van, elvtársak. A Szovjetuniónak béke kell, az kell, hogy baráti országok között éljen, van programja, ismertek a feladatai, amelyek megvalósításán szerencsére — az emberiség szerencséjére — nagy sikerrel dolgozik. A párt kérdéséről annyit akarok csak mondani: az a régi tétel, hogy a proletárdiktatúra vezető ereje a párt, semmit sem változott. Párt nélkül, a párt vezetése nélkül nincs proletár- diktatúra. E bajoknak, amelyek október 23-a után köszöntöttek a népre, egyik forrása az, hogy a párt vezetősége nem állt a helyzet magaslatán. — A párt vezetőségében október 24-e reggelén olyan helyzet volt, hogy a pártvezetésben bent voltak a szocialista forradalom önzetlen és áldozatkész hívei és bent voltak a szocialista forradalom árulói is. Ez a magyarázata annak, hogy a legnehezebb időkben, a sorsdöntő napokban a több százezernyi magyar kommunista nem kapott a párt vezetőségétől világos, egyenes útmutatást. Most a párt vezetésében olyan emberek tömörültek, akikben megvan az eltökéltség, hogy tanulnak a múlt hibáiból. Mi leszámoltunk és leszámolunk a Rákosi-féle szektarianizmus- 1 sál is, amely a tömegektől szakí- - tóttá el a pártot, leszámoltunk és leszámolunk a Nagy Imre-féle osztályárulással is., amely az ösz- szes dolgozóktól elszakította a pártot és az ellenforradalom prédájának dobta oda a népet. A nyugati imperialisták rengeteget írnak és beszélnek a mi kormányunkról, a mi rendszerünkről. Talán mondanom sem kell, hogy nem dicsérnek minket. De ez is politikai tájékoztatást ad számunkra. Hogy nagyjából jó irányban haladunk, azt többek között onnan is tudjuk, hogy az imperialisták nagyon elégedetlenek velünk, ök olyasmit mondanak most, hogy kegyetlen a kormányunk. Hogy áll a dolog ezzel a kegyetlenséggel? Az ellenforradalomban ludas emberek november 4-én rettenetesen megijedtek és azt hitték, hogy ahhoz a gazemberséghez méltóan, amelyet ők elkövettek, nagyon-nagyon kemény megtorlás fog következni. Ezt gondolták az ellenforradalmárok. Meg kell mondanom, hogy ilyesfajta megtorlás nem volt. Ha figyelembe vesszük, hogy miféle szörnyűségeket művelt az ellenforradalom néhány nap alatt, csoda, hogy november 4-e óta ellenkező irányban nem voltak kilengések az országban. Az imperialisták mégis azt mondják: mi nagyon kegyetlenek vagyunk. De ahányszor mi a dolgozó tömegekhez fordulunk, azok azt mondják, hogy nagyon puhakezűek vagyunk, nem bánunk eléggé keményen az ellenséggel. A valóság az, hogy mi tényleg nem akarunk terrorrendszsrt. Mi szocialista demokráciát, proletárdiktatúrát akarunk és úgy gondoljuk, hogy a bűnösöket felelősségre kell vonni, meg kell őket keresni, ügyüket ki kell vizsgálni. Ez meg is kezdődött és folytatódni fog, de tömeges megtorlást mi nem akarunk. Itt van pl. az írók esete. Most nagy lármát csapnak, hogy letartóztattuk Háy Gyulát és másokat és azt mondják, hogy a Kádár-kormány fokozza a kegyetlenséget. Én az írókat és írástudást, mint hivatást tisztelem. Azt is meg kell önöknek mondanom, hogy az írók nagy része nem ellenforradalmár, de a Háy Gyula-, Zelk Zoltán-féle agresz- szív elemek terrorizálták még a tisztességes írókat is az írószövetségben. Vártunk hetekig, mert azt gondoltuk, hogy bár nagyot vétettek a nép ellen, a zavaros elgondolások elmúlnak és ki fognak józanodni. Hiába vártunk, folytatták ellenséges tevékenységüket. Azt senki sem vetheti a szemünkre, hogy nem adtunk módot és alkalmat arra, hogy aki ki akar józanodni, józanodjék és próbáljon rendes ember módjára élni. Ha olyan tapasztalatra jutunk, hogy nagy bűnt elkövetett emberek sem akarnak észhez térni, akkor kijelenthetem: a nép élete, vére és boldogsága a mi szamunkra sokkal fontosabb, minthogy a Szabad Európa meg legyen elégedve a mi demokráciánkkal. (Taps.) Az ellenforradalom falun és az iskolában támadásban van Elvtársak! A harc folyik tovább. Elkezdték azzal, hogy szakállas ellenforradalmárok harcoltak fegyverrel. Aztán a fegyver kiesett a kezükből, most már lassan a szakállt is leborotválják. Azután december 4-én akcióba léptették a nőket Budapesten. Most legújabban a gyermekeket próbálják mozgatni. Meg kell mondanom elvtársak, hogy az ellenforradalom politikailag most két helyen nagyon aktív. Az egyik: megpróbálja a falvak nyugalmát felbolygatni — és itt nagyon résen kell lennünk — a másik hely az iskola, a hétéves első elemistától, egészen az egyetem utolsó évfolyamáig. Az ellenforradalom itt bizony támadásban van. Amit a hitoktatással művelt, az egyszerűen lélektiprás— hogy lehet egy hétéves gyermeket azzal gyötörni, hogy akar-e vallásoktatásra járni, vagy nem?! — mert már ilyeneket csináltak. Kénytelenek voltunk megint azt mondani, hogy ennek véget kell vetni és visszaállítjuk a vallásoktatásnál a szeptember 1-i helyzetet. (Taps.) Mert azt nem engedhetjük meg, hogy a tanév közben felborítsák a gyermekek lelki nyugalmát, a tanítás és általában az iskola rendjét. Ha a múlt évi beiratásnál volt is valami hiba, ezt. még ki fogják bírni júniusig, ezt majd helyre lehet igazítani. De azt nem engedhetjük meg, hogy itt ellenforradalmi kavargást szervezzenek és százezernyi kicsiny gyermek lelkét feldúlják, megmérgezzék. Az ellenforradalom persze nagymértékben cl a rémhírterjesztés eszközével is. Fő feladatának tekinti, hogy állandóan nyugtalanítson és zavarja a népi demokratikus országok belső rendjét. Ezzel szemben a mi kötelességünk, hogy biztosítsuk a népköztársaság belső rendjét. Amikor ők azt suttogják, hogy márciusra ilyen meg olyan felkelést készítenek elő, mi azt mondjuk az elvtársaknak: legyenek résen, legyenek éberek, mert az ellenforradalom fő fegyveres erői természetesen meg vannak semmisítve, de azért imitt-amott annyi erejük még van, hogy provokációkat szervezzenek. Mi szóljunk a becsületes, alapjában véve tisztességes szándékú embereknek, elsősorban a főiskolák, a középiskolák és az általános iskolák oktató személyzetének. Kérjük őket, óvakodjanak, tartsák magukat távol az ellenforradalmi provokációtól és segítsenek az államnak a rendet fenntartani. Mert ha lesz ellenforradalmi provokáció, akkor azt pagyon drágán meg fogjuk fizettetni az ell enf orr adalmárokkal. Nekünk a nép iránti kötelességünk azt hogy az ellenforradalmi provokációkkal szemben résen legyünk és ha ilyennel találkozunk — kimondom a szót — kíméletlenül kell fellépnünk, mert nekünk. a nép életéi; kell kímélnünk és nem a nép életét megzavaró emberekkel szemben kell kíméletesnek lennünk. Forradalmi fegyelmet a karhatalomba Szeretnénk valamit leszögezni karhatalmunkkal kapcsolatban. Nálunk a karhatalom általában — az is. amelyik a rendőrség, az is, amelyik a honvédség keletében működik — minden tiszteletet megérdemel, a maga egészében becsülettel helytáll a forradalom ügye mellett. A* forradalom ügyéért lángoló szívű emberekre nagy szükség van a karhatalomban. Ugyanakkor nélkülözhetetlen ereje — és ezt nemcsak a fegyveres erőre — a pártra, a szak- szervezetre is, a munkástanácsra is értem — a forradalmi fegyelem. Ez kétszeresen érvényes a karhatalomra. Aki a forradalom fegyelmét megszegi, a legnagyobb kárt okozza a forradalomnak. Ha az ellenforradalom kidugja az orrát a poloskalyukból, akkor ne csak az öklüket mutassák meg, hanem mindjárt sújtsanak is oda. De a néppel szemben ne fitogtassák az erejüket, mert ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellenségeivel szembeni erő. Mutassák meg minden lépésükkel, megjelenésükkel, viselkedésükkel, hogy ennek minden tekintetben tudatában vannak. Mi a . helyzet a munkástanácsoknál? Elvtársak, ha a munkástanácsokat a párt ideológiai és eszmei vezetése alá tudjuk vonni, akkor feltét- í lenül hasznos munkát fognak végezni a magyar proletárdiktatúra javára. Egy dologra gondoljanak: az üzemvezetésben nagyon sok bürokratizmus volt a múltban. •A munkástanácsnak az a feladata, hogy részt vegyen a termelés irányításában, a munkásosztály javára tevékenykedjék és segítse az üzem, a termelés vezetését kevésbé bürokratikussá tenni. Ha ebben segítenek, ez nagyon hasznos* lesz. Az imperializmus három veresége Befejezésül a távlatokról szeretnék szólni: Nemzetközi vonatkozásban a helyzet az, hogy az ellenforradalom a közelmúltban tulajdonképpen három helyen indított komoly támadást. A támadás a szocialista országok közül legerősebb Magyarországon volt. Támadást indított Lengyel- országban is. Végül az imperializmus leplezetlen régi módszerével megroAz értelmiség a néppel A Nógrád megyei szénmedence eredményeire magam is nagyon büszke vagyok. De nem feledjük, hogy alkotó munka az alapvető dolgozó osztályok egysége és összefogása nélkül nem lehetséges. A gyárak dolgozói zömében a magyar munkás- osztály fiai, ezen még gondolkodni sem kell. Ha vannak megzavart fejű emberek, akkor testvéri kézzel kell visszasegíteni őket a helyes útra. Ugyanez a feladat az értelmiséggel kapcsolatban is. Az értelmiség alapvető tömege nem ellenforradalmár. Az értelmiség alapvető tömege a dolgozó néppel együtt boldogul, vagy nem boldogul. Ezt ac értelmiség is nagyon jól tudja. És mivel a jövőnk közös, természetes, hogy együtt is kell dolgoznunk. Ez magától értetődően nem vonatkozik ellenforradalmárokra, de ezek nem foglalkozás szérint rétegeződnek. Egyik dolgozó kategóriával szemben sem szabad elzárkózóan viselkednünk! A mi ügyünket csak a dolgozó tömegekkel együtt lehet győzelemre vinni és fogjuk is feltétlenül győzelemre vinni. hanta az egyiptomi népet, ex volt «' harmadik támadási pont. Most elmondhatjuk, elvtársak, hogy Magyarországon, Egyiptomban és Lengyelországban is vereséget szenvedett az imperializmus. (Taps.) ltt, Magyarországon, részben a magyar forradalom és ellenforradalom erői csaptak össze, de valójában a két létező világrendszer is harcban állt egymással. Mert az ellenforradalmárokat az egész imperialista világ támogatta, minden elképzelhető eszközzel; rádióösszeköttetéssel* pénzzel, fegyverrel, vöröskereszteseknek álcázott szakértőkkel és így tovább. A mi ügyünket, a forradalom ügyét pedig az egész szocialista világ támogatta. Ebből a harcból a szocialista világ került ki győztesen és az a jövő távlata is. (Taps.) Ami a belpolitikát illeti, teljes nyugalommal és biztonsággal képviselheti mindenki azt az álláspontot* hogy a forradalom feltétlen és abszolút győzelmet fog aratni, akármit i» csinál az ellenforradalom. Ehhea azonban nagyon fontos, hogy résen legyünk, éberek legyünk, másrészt erősítsük a proletárdiktatúrának mind a két oldalát: a diktatúrát aa ellenséggel szemben és a demokráciát a dolgozó tömegek számára. Elvtársak! Azt tapasztaltam, hogy önök nagyon szigorú bírái az embereknek és akad egy kis szektáriánus vonás is: itt lezárták a tagfelvételt* ott meg kijelentették, hogy az értelmiség zömében az ellenforradalmat támogatta. Ez nem igaz elvtársak. A mi rendszerünknek életereje abbani van, hogy a munkás-, paraszt- és értelmiségi tömegekre támaszkodik* hogy az ellenséget képes elnyomni* támadásait és erőit megsemmisíteni. együtt akar boldogulni Ami a gazdasági kérdéseket illeti* nagyon komoly nehézségeink vannak, részben a régi hibák miatt, a nem egészen egészséges arányok miatt* ami a magyar iparban most tapasztalható. De mostani nehézségeink döntően az ellenforradalmi kártevésből származnak, ez egy csapásra valami 14 milliárd forint kárt okozott a magyar nemzetgazdaságnak. Ez óriási összeg és bizony nem könnyű ezt egyenesbe hozni. De az .egészsé-: ges fejlődésnek a feltételei megvan^ nak, mert az alapvető termelési eszközök rendelkezésünkre állnak és szerencsére van még valami, amit át tervező irodákban nem vettek pontosan számba: a dolgozó tömegek hűsége a szocializmus ügyéhez, aa elszántság és az akaraterő. Ez óriási tényező és ha mi a párt segítségével mozgósítani tudjuk a dolgozó tömegeket, akkor a most fennálló bizonyos munkanélküliséget és az inflációs veszélyt másfél esztendő múlva csak mint a múlt kérdéseit fogjuk emlegetni. , Rajtunk múlik, gyerünk munkára} elvtársak! — fejezte be nagy tet-H széssel kísért beszédét Kádár János elvtárs. Danóczi István rendőrtizedes vallomása a Fráter-ntcai gyilkosságokról JEGYZŐKÖN YVKIVONAT ORSZÁGOS RENDÖRFÖKA PITÁNYSÁG I. OSZTÁLY s * . 1956 október 24-én kerültem gépkocsimmal a Práter-utca 14. számú ház elé, ahol a »felkelők* megtámadtak bennünket. Szabó Pál nevű társammal bemenekültünk a Práter-utca 14. számú házba, egy második emeleti lakásba. A lakásban két diákkülsejű személy, továbbá még egy férfi és egy nő volt. Ebből a lakásból a W. C. ablakán leugrottunk a lichthofba, majd az első emelet egy fürdőszoba ablakán bementünk, mint ahogy később megtudtam — egy volt horthysta alezredes lakásába. A lakásban nem tartózlcodott senki. Rövid idő múlva a folyosóról több személy felszólított arra, hogy adjuk meg magunkat. Bekiabáltak, hogy amennyiben nem adjuk meg magunkat, benzinnel, illetve kézigránáttal kipusztítanak bennünket. A lakás kintlévő tulajdonosa megkérte a felkelőket, ahogy ne robbantsák fel a lakását, inkább kinyitják az ajtót. Ajtónyitás közben tüzeltem. A felkelők visszatüzeltek és eltávoztak. A fenti lakásban október 28-án fél négyig tartózkodtunk. Az ablakból kinézve meggyőződtünk arról, hogy a szemben lévő Zrínyi Ilona gimnáziumban fegyveres csoport van, amely többnyire 18—20 éves fiatalokból tevődik ösz- sze. Géppuskával, géppisztolyokkal és golyószórókkal voltak felfegyverkezve, több személynek benzines üveg volt a kezében. OKTÓBER 28-án a házbeli lakók segítségével lementünk a pincébe. Közben a felkelők egy 9 éves gyermek révén megtudták, hogy a pincében vagyunk. Értünk jöttek, átvitték a Zrínyi Ilon a gimnáziumba, ahol a szenespincében helyeztek el. A Zrínyi Ilona gimnáziumban az alábbi események zajlottak le. 28-án 22 órakor a velem lévő kb. tíz személlyel — akik szintén a pincében voltak fogva — kivittek az udvarra, ahol sorba állítottak bennünket. A csoportból többen államvédelmi tisztek lehettek, mert tiszti csizmában voltak és olyan megjegyzéseket tettek, amiből erre lehetett következtetni. Én egyedül nem voltam megkötözve, állítólag azért, mert rendőr voltam, a többiek keze le volt kötve és látszottak rajtuk a tettleges bántalmazás nyomai. Beszélgetni nem volt szabad, így közelebbi adatokat nem tudtam meg társaimról. KÖZÜLÜK' egy volt államvédelmi főhadnagy elvtársat megkötözik az udvar közepébe állítottak. Szadista kijelentések elhangzása közben kínozták. Először a lábát kezdték rugdalni, majd úgy megverték, hogy elesett. Azután a lábánál fogva az udvarban lévő villanyoszlopra akasztották fel. Majd egy honvédfőhadnagy (zubbonyt viselő férfi) egy kb. 30—40 cm nagyságú késsel a derekát és hasát szurkait a. Később levágta a jobb fülét, lábát pedig bokán felül vág* dosta. Még meg sem halt a meg* kínzott elvtárs, amikor kb. tíz fel* kelő egy 28 év körüli elvtársnőt ld* sért az udvarba. Az elvtársnő sírva fakadt a meggyilkolt elvtársat megpillantva és kérte a felkelő* két: legyenek tekintettel a három gyermekére és ne gyilkolják megt mivel ő nem bántott senkit. A fő* hadnagy hozzáment és az alábbia* kát mondta: »Na megvagy, te bü* döu spicli, kellett a 16 darab igazol* vány, meg a kilencezer forint.** Majd a nála lévő késsel az elvtárs* nőbe beleszúrt. Az elvtársnő elesett* erre odament egy rabrvhás férfi és a hajánál fogva megfordította, mi* után a főhadnagy ismételten bele-4 szúrta a kést a testébe. Én úgy lát* tam, hogy ekkor már az elvtársnő nem élt. Ezt követően minket visszavilteTi * a pincébe. A felkelők, mialatt mi a Práter4 utca 14. szám alatti házban tartóz* kodtunk, október 24-én délután ke* restek bennünket és egy kb. 42 éves férfit agyonlőttek, mert nem mond* ta meg, hol tartózkodunk .. * VALLOMÁSOMBAN a tiszta igazságot rrbQndtam, tudxm a hamis tanuzás büntetőjogi következmé* nyelt. DANÓCZI ISTVÁN Megjelent az ..Ellenforradalmi erölö a magyar októberi eseményekben’* című könyv II. kötetében, Párt nélkül nincs proletárdiktatúra
