Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-28 / 49. szám
ßTfflorfok.“ isífl. fefcriiár 8Í. EsíakmaotarorszAö 5 5 00 forinttal akarták megvesztegetni a rendőrt, hogy 54 darab sertést eladhassanak Furcsa rakományú teherautó érkezett február 23-án reggel Sajókaza községbe. Három ismeretlen személy rögtönzött disznóvásárt akar*- csapni, i a telierautón ott lapult 54 darab hízóval. A szokatlan vásárra felfigyeltek a falu lakói, s elszaladtak a rendőrőrsre, ahol jelentettek, hogy a faluban ismeretlen személyek sertéssel kupeckednek. Az igazoltatásnál Füge Endre Ti'oorné egri, Stefán Mihály hajdúböszörményi lakos kupééi hidegvérrel válaszolt a kérdésekre. Zsebeikben már ott lapultak a piroshasú százasok, mert 11 darab sertésnek új gazdája akadt a községben. Honnan vásárolták a sertéseket, van-e rá passzus. A két előállított személy erre már nem tud vála-' szólni. Hetet-havat összehord,ták, végül a két kupecot leleplezték. Különösen Steíán Mihály volt megijedve a kihallgatás során, hiszen többszörösen büntetett előéletű. Csokvaományban jól ismerik, mert ott volt a felvásárló telephelye. A vásárolt sertéseket rövid utazgattatás után az ózdi járás különböző helységeiben értékesítette. A rendőrök, amikor közölték Fügé- nével és Stefánnal, hogy őrizetbe veszik őket, egy figyelmező pillantást vetettek bűntársukra, Préda István gépkocsivezetőre. Az kevés gondolkodás után a rendőrőrs parancsnokát kihívta az őrsirodából és »agi----- —i ii ■ t álni« kezdte, hogy ne indítsanak eljárást ellenük. Az örsparancsnok ezt visszautasította. Visszafelé menet az irodába Préda 500 forintot próbált az örsparancsnok kezébe nyomni. Ám, annak helyén volt az esze, a pénzzel együtt Prédát is előállította a rendőrőrsre. A kihallgatás során kisült, hogy előre megbeszélték az 500 forint »prómiumjuttatást«, hogy ügyük elsimuljon. Nadehát, rajtavesztettek! Most mindhárman a rendőrség fogdájában gondolkodnak azon, érdemes volt-e miaszek-sertésiforgailmi vállalatot nyitni. Az elkobzott sertéseket a rendőrség átadta az állami vállalatnak. Dolgoznak a szerencsi szakcsoportok A napokban Venczel Kálmán elvtárssal, a szerencsi földművesszövetkezetek járási kirendeltségének elnökével beszélgettünk arról, hogy mi most a legfontosabb feladat, mi az, ami a legjobban érdekli a szövetkezet tagságát. Az évi mérleget készítjük, válaszolta Venczel elvtárs. Jónak ígérkezik, 550 ezer forintot osztunk szét a tagság között visszatérítésként. Örömmel újságolta azt is. hogy az elmúlt esztendőben a megyében ná- Uunk kötötték a legtöbb szerződést a gépállomásokkal. A szakcsoportok igen aktivan dolgoztak. Sok üzemanyagot megtakarítottak. Most még tavasz előtt nem tartottak megbeszélést a szakcsoport elnökei, pedig lesz mit megbeszélniök. Errefelé félnek a Koffertól és a Zetor alkalmas arra, hogy a tavaszi munkában kultiváto- rozást, fogatolást, hengerezést végezzen. Most különösen fontos, hogy minél több egyéni dolgozó paraszt igénybe vegye a gépállomás gépeit, s jó lesz ha a szakcsoport ebben segítséget ad. Sérelmezte Venczel elv társ, hogy már két éve meg akarjál-; alakítani a cukorrépa termelők szakcsoportját, de a SZÖVOSZ még a mai napig sem válaszolt nekik. Pedig Szerencs és környéke, kitűnő cukorrépa termelő vidék. A szőlőtermelők szakcsoportja oltványokat készít és szőlőkarót kérnek. A méhész szakcsoport tagjai szorgalmasan dolgoznak, egy kérésük van, több mézre kapjanak szerződést, mint eddig. Segítse őket a MÉSZÖV, hogy a járásban műlép- készítő központot létesítsenek. A kultúlmunkáról is szó esett a beszélgetés során. Megtudtuk, hogy az erdőbényei énekkaruk járásszerte hires, Szerencsen, Prügyön és Tárcáién is kitűnő tánccsoportok működtek, most is megvannak, az igaz, hogy a lányok közül néhányan már férj hezmentek. FELHÍVÁS A belügyminisztérium felhívja mindazokat, akiknek hozzátartozói a BM valamely szervénél teljesítettek szolgálatot és az októberi események során meghaltak, megsebesültek, vagy eltűntek, s eddig még nem jelentették be, jelentkezzenek Budapest, V., Zrínyi-utca 4. szám alatt. a lakásokban be neon jelentett személyek tartózkodnak. A rendőrkapitányság ezúttal is figyelmezteti a házfelügyelőket, de minden miskolci lakost, hogy bejelentés nélkül senki- s©m tartózkodhat a lakásban. ban szereplő sanzonokról, megtalálnánk benne mindazt, ami az embertől oly elválaszthatatlan, min- a naptól a fénysugár. Hazafiasság, szerelem, bánat, öröm, az öregedő asz- szony múltat sirató nosztalgiája. Lucienne Boyer nemcsak mint énekes érdemel dicséretet, a sanzon természete az, hogy meg is kell játszani, színészi munkát igényel s ebben sem volt hiba, sőt, színészi játékával érthetővé varázsolta a számunkra :Jegen sanzonszöveget. Az est utolsó, talán legkedvesebb száma a »Nincs több olyan szereié. mint a kettőnké« című sanzon, a komolyság és az önmagaál tatás szelíd gúnyából szőtt kedves cs felejthetetlen emlék Lucienne Boy erről. Szép volt az az est. (G. M.) Megkezdte a rendőrség az igazoltatást a bérházakban is Mint nftr arról többször beszá- moltunk, a rendőrség tervbeveüe, a bérházak lakóinak igazoltatását. Szerdán reggel már több miskolci bérházban tartott igazoltató ellenőrzést a rendőrség. Az ellenőrzés szükségessé vált, azért mert több helyen Lucienne Boyer miskolci estje mutatót« állítanánk össze a műsorRácz György konferálta be a nagy sanzonénekesnőt. — Lucienne Boyer másodízben jár hazánkban — mondotta. — Másodszor, amikor hozzánk indult, az országhatárról visszafordulásra kény- szerítette október. Ügy érezte, hogy sanzonjainak gyönge hangját túl- ordít'ja az ágyúdörej. Ahol fegyverek ropognak, elhal a költészet szívhez szóló zenéje. Lecsillapult végre a háborgó tenger és ő eljött, hogy sanzonjainak vidám dallamával segítsen gyógyítani. S színrelépett a nagy színésznő, hogy egy egész estét betöltő sanzon- műsorral szórakoztassa, nevelje és gyógyítsa a megjelenteket. A sanzon a francia népdalok stílusjegyeit viseli magán, műdal, az emberi életérzés majd minden területére kitérő tematikával. Ha»tárgyA szocializmus országainak államsegélyei és a Nemzetközi Vöröskereszt adományai hazánknak Ismeretes, hogy az októberi ellen- forradalom következtében hazánk sok és súlyos gazdasági nehézséggel küzd. A szocialista országok kormányai, illetve városai és társadalmi szervei azonban — nem ígéretekkel, mint a nyugati kapitalista kormányok — népünk, kormányunk segítségére siettek és körülbelül 500 millió devízaforint értékű segélyt ajánlottak fel Magyarországinak. A felajánlott segélyek százalékos megoszlása az egyes országok szerint a következő: Szovjetunió 29.3% Csehszlovákia 21.3% Kína 18 0% Német Dem. Köztársaság 16.3% Lengyelország 5.3% és a többi népi demokratikus országok is jelentős segítséget nyújtottak és nyújtanak. A hazánknak felajánlott államsegélyek áruösszetétele szerint csupán élelmiszerből 1000 tonnát kapunk. Az élelmiszereken, az energián és az építőanyagon kívül a szocialista országok kormányai különböző ruházati cikkeket, többek között 1.5 millió pár cipőt, közel 300.000 darab . felsőruházati cikket, a Szovjetunió 20 dömpert, 10 darab építőipari gépet, több autódarut és több személy- szállító gépkocsit szállít hazánknak* Er mkívül a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság többezer mázsa adományt küldött, amelyet már szétosztottak. A magyar nép hálás ezért a szép és önzetlen segítségért. őtpj sziiiá írja... Kedves Szülők! Az elmúlt események borzalmai még mindi g nyomják lelkünket. Sajnos mindez gyermekeinken is tapasztalható. Nem megy a tanulás, fegyelmezetlenek, s úgy látszik a hosszú szünidő is ártott nekik. Hogy gyermekeinket becsületes hazáját szerető dolgozókká neveljük, szükséges, hogy a szülő szoros kapcsolatban legyen a pedagógusokkal, a nevelőkkel. Ezzel enyhíteni tudjuk gyermekeink indulatait, s egyben saját magunkét is. Ezt a célt szolgálja a szü’ői értekezlet. ahol kölcsönösen kicseréljük gondolatainkat, elmondjuk sérelmeinket, bajainkat a gyermekek jobb tanulása érdekében. A Szeles utcai általános iskolában február 13-án értekezletre jöttek össze a szülők, sajnos kevesen. Az értekezleten a tanácskozás fő pontja a félévi bizonyítvány ered ménye volt. Azt hiszem, ez minden szülőt érdekel. Mégis, különösen a mostani félévi bizonyítvány sok családnál meglepetést okozott, a vártnál gyengébb eredménnyel végzett gyermeke, még a magatartásáról sem az volt a bizonyítványban, mint azelőtt. Sokan ezért a pedagógusokat, a nevelőket hibáztatják. Persze, nekik is van ebben részük, de magunkban is keressük a hibát. Tisztelet a kivé‘elnek, sok szülő nem ismeri fel saját hibáját, hanem csak másokban látja azt. Hogy a gyermek hol szórakozik* mikor megy haza, milyen mozi előadásokat látogat — ezek pedig fontos tényezők — sokan nem ellenőrzik. Legyünk gyermekeinkhez szigorúbbak, követeljük meg tőlük a rájuk bízott munka elvégzését. Legyen a szülő szigorú, de legyen jóbarátja is gyermekének. Kedves Szülők! Édesanyák és Édesapák! Úgy a saját, mint gyermekeitek érdekében járjatok a szülői értekezletre, s meggyőződhetünk arról, hogy hogyan élnek gyermekeink az iskola padjaiban, második otthonukban. Buskó Ferenc Szeles utcai általános iskola sz. m. elnöke. A „Mágus Viking“ visszaindult Tokióból a sarkkörön át Koppenhágába A »Magus Viking«, a skandináv légiforgalmi társaság négy motor oa repülőgépe, amely elsőként repült át Koppenhágából Tokióba menet hä északi sarkkörön, szerdán délelőtt ugyanezen az útvonalon visszaindult a dán fővárosba. A fedélzeten tartózkodó 47 utef között vannak a japán asztalitenisz játékosok, akik Stockhóimban a világbajnokságot akarják meghódítani, továbbá a japán sízők, akik a hol- menkollcn-i versenyen vesznek részt. A fedélzeten tartózkodik még az amerikai újságírók egy csoportja, amely világkörüli úton van. (MTI) \ szűk kis pincében, a ** földreterített szalmán három család szorongott. Az utcán német járőr cirkált, benézett minden udvarba. Amerre végigkopogtak a német csizmák, elkomolyodtak az arcok, behúzódtak az emberek. A német és magyar tábori csendőrök a leventéket keresték. Akit megtaláltak, a »Felhívás« értelmében a helyszínen kivégezték. Szovákné ott ült a szalmaágy szélén, s amikor a pinceablakon át megpillantotta a német csendőröket, felsóhajtott: — Csak pusztulnátok már innen, gazemberek! A Szovák-fiú pedig ott bújt a nagy teknő mögött a pincében. Sikerült visszaszöknie, s elrejtőzött. A csendőrök elhaladtak, de pár perc múlva újabbak jöttek. Egész nap folyt az ellenőrzés. A rádiókat már mind összeszedték. Lassan olvadni kezdett a hó, de a tavasz még csak nehezen mozdult. A távolból tompa dörrenéssel ugattak az ágyúk. »A szovjet Katyusák« — mondogatták az emberek a pincében, s mindenki türelmetlenül várt. Várta a németek visszavonulását. Az ágyúk, harckocsik már Debrecen határában dörögtek. A főutcán magyar katonaszökevényeket kísértek a német SS-ek. A községházára három civilt kísértek be. Egyikük sem tudott magyarul. Szovjet partizánok voltak. De a következő éjjel mindhárman megszöktek. Valaki megszöktette őket. A temető alatt, a hegy déli oldalán német »tigrisek« sétáltak. Leadtak egy-egy lövést, aztán gyorsan helyetváltoz- tattak. A környék ablakai mind betörtek. A front egyre közeledett. Debrecen már felszabadult. A Mohos-tanyán túl is megjelentek a Katyusák. Miskojc irányába összpontosították a tüzet. Jk német rádióállomás gyorsan szedelőzködött. A nácik mindenkit szerettek volna legyilkolni ezekben a napokban. A Kassa felé vezető országút megtelt visz- szavonuló német alakulatokkal. A hegy északi oldalán a németek összevonták az erőket, itt akartak megütközni a szovjet páncélosokkal. Már nemcsak az ágyúk, de a géppisztolyok kelepelése is behallatszott a pincébe. Szovák bácsi, aki már 80 felé járt, valóságos beszédet tartott az embereknek. Ö járt Oroszországban, ismerte az orosz embereket, ismerte az orosz katonákat, ő is harcolt az orosz forradalomban, ott tanulta meg az orosz beszédet. — Az orosz tüzérség félelmetes, — mondta az öreg. — Én ismerem, köztük szolgáltam. Az oroszok bátor emberek, — és jó emberek. Majd meglátjátok ... Szovákné gyereket várt, az ötödik gyereket. Már a szülésznőt is megkeresték, jelezve, hogy nemsokára megérkezik az újszülött. Hacsak teheti, nézzen át gyakran a pipcébe, hiszen itt van a szomszédban. Az udvaron a hatalmas eperfa lassan már bontogatta rügyeit. De egyszerre csak hatalmas süvítés, és az öreg fa koronáján német akna robbant. Szétforgácsolta az eperfát, melyet még az öreg Szovák bácsi legénykorában ültetett. Amikor az öreg észrevette, könnyek csillanlak meg a szemében. A német aknavetők lőtték a községet. Egy teherautón civil- és katona-sebesülteket szállítottak Kassa felé. TAVASZI EMLEKEK Szüntelenül hullt .a német akna a házak közé. A pincéből azonban már előmerészkedtek az emberek.«* A szomszédos hegy tetején már a szovjet katonák ásták állásaikat. A napfényben fel-felcsillant a szovjet távcsövek lencséjének fénye. Készülődtek a németekkel való nagy összecsapásra. De erre már nem került sor. A németek éjjel visszavonultak. De nem haladtak messze, a szovjet csapatok bekerítették őket. T^apsütéses februári reggelre ébredt a község. Korán beköszöntött a tavasz. A pincékből előjöttek a sápadt, elcsigázott emberek. Mindenki a kapuba állt, látni akarta az első szovjet katbnát. És reggel 6 óra tájban megjelentek. Nem egy és száz, de ezer és ezer. Jöttek szüntelenül és feltartóztathatatlanul. Kezükben géppisztoly. Amikor odaértek az első ház kapuja elé, ez volt az első szavuk: — Magyar karasó, német van? — A németek elmentek, — lépett elő az öreg Szovák bácsi, aki oroszul válaszolt. Egy tiszt, egy őrmester és egy vöröskeresztes szovjet nő belépett az udvarra és vizet kért. Szovák bácsi lesietett a pincébe és egy üveg bort hozott, azzal kínálta meg az első szovjet katonákat. A tiszt elmosolyodott, s ezt mondta: — Nem, nem inni kell a víz, kezet mosni... — Ez vodka, — magyarázta lelkesen az öreg, s már töltötte is a poharakat. A tiszt magasra emelte a borral töltött poharat és felkiáltott tört magyarsággal: — Éljen matyar! Berlin kaput! Az asszonyok melegvizet hoztak, egyszerre négy lavórban párolgott a, víz. A pincéből feljöttek az emberek, percek alatt népes lett az udvar, az egész község. A tiszt ölébe kapta és magához ölelte a legkisebb Szovák gyereket. — Nekem is van ilyen kicsi fiam, — mondta és hozzár tette: — A háborúnak nemsokára vége. Vojna kaput! — Az öreg Szovák bácsi pedig lefordította a szavakat. Ekkor jelent meg a kapuban a szülésznő, jött, hogy életresegítse Szovákné ötödik gyermeket. — Kicsi gyerek? — kérdezte a vöröskeresztes szovjet nő. — Igen, a pincében van a fiatalasszony, — válaszolt neki Szovák bácsi. — Á, — kiáltott fel a szovjet nő, — én is szülésznő vagyok, — mondta és máris sietett le a pincelépcsőn. Félóra sem telt el, gyermeksírás hallatszott a pincéből. A szovjet vöröskeresztes katonanő és a magyar szülésznő együtt segítették életre az új Szovák-gyereket. — Fiú! — Örvendezett az öreg Szovák bácsi. — Fiú! — ismételte a szovjet tiszt. — Fiú! — karasó! \ kenyérzsákból, a csomagokból előkerültek az ajándékok. A tiszt csokoládét és egy szép selyem- kendőt ajándékozott Szováknénak. A vöröskeresztes szovjet nő pedig egy aranygyűrűt vett elő belsőzsebéből, azt nyújtotta az asszonynak. Aztán Szovák bácsi hosz- szú beszédbe kezdett a tiszttel. Elmondotta, hogy harcolt a vörös hadseregben és több, mint 300 fehérgárdistát lelőtt. Elmondotta, hogy a magyar parasztok várták a hős szovjet nép, a munkások és a katonákat. összekoccantak a poharak. Az öreg Szovák úgy érezte, életében ez volt a legszebb pillanat, mert ismét összetalálkozott a szovjet emberekkel, akik most meghozták a magyar nép szabadságát. A szovjet katonák elbúcsúztak. — Menni kell, egészen Berlinig, — magyarázta a tiszt. — Megverjük a németeket. — Visszafelé majd bejövök, meglátogatom, — mondta a vöröskeresztes katonanő és kezetnyújtott Szováknénak. Az utcákon hosszú sorban meneteltek a szovjet katonák. Kassa felé igyekeztek, keresztül a hegyeken. A távolból még hallatszott egy-egy ágyúdörgés, aztán az is megszűnt. HTavasz lett, a szovjet katonai parancsnokságon har- monika szólt, hangja kiszűrődött az utcára. A község, a járási székhely új arcot öltött. Üj élet született. A szovjet és magyar emberek megkezdték a vasút helyre- állítását. Az őrmester, aki a tiszttel és a vöröskeresztes katonanővel elsőnek érkezett Szovákékhoz, ottmaradt a parancsnokságon. Lassan, lassan begyógyult súlyos lövése, melyei a náci golyó ejtett rajta. És minden délután megjelent Szovákék- nál, ölébe vette az újszülött Szovák-gyereket, Jancsikát. A front messze húzódott, a harcok már a főváros környékén folytak. Itt azonban már megkezdődött az új, szabad élet. És Szovákné mindennap beszélt a szovjet vöröskeresztes katonanőről és a gyűrűt, melyet tőle kapott, százszor is megmutatta a szomszédoknak. G yorsan rohantak az évek. A háború végétért. Szp- vákék nyolc hold földet kaptak az ősi jussból. És Szovákné várta a vöröskeresztes szovjet nő visszaérkezését. Hiszen megígérte, hogy visszajön, meglátogatja. De hiába várta, helyette a tiszt jött el, aki akkor a selyemkendőt ajándékozta neki. Amikor a tiszt belépett Szovákné frissen meszelt kis konyhájába, semmit sem szólt, levéltárcájából fényképet vett elő és átnyújtotta Szováknénak. A fényképről kedves, fiatal szovjet nő mosolygott Szovákné szemeibe. — Meghalt, — suttogta a tiszt. — Ezt a fényképet magának küldte ... emlékül... Berlinben a németek agyonlőtték ... Aztán elköszönt és indult vissza, talán Moszkvába. Szovákné szótlanul, hosszan nézett utána, aztán a fény képre pillantott és sírni kezdett. Az udvarokban már színekben pompázott ? májusi orgona. A szovjet katonák ajkáról pedig szállt a dí A béke, a győzelem felemelő éneke. SZEGEDI LÁSZLÓ.
