Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-27 / 48. szám

Szerűn, mn. február VI. ÄSZAKMAGTARO RSZAG^ 3 JVS-árciusban az Ózdi iSzéfibátiyászati Tröszt is teljesíti tervét Interjú Lőcsei Lajos elvtárssal, a tröszt igazgatójával Lőcsei Lajos elvtárs, az Ózdi Szénbányászati Tröszt igazgatója, la- pulik munkatársának kérdéseire áz alábbi választ adta: — Milyen eredményt ért él ja­nuárban, februárban á tröszt? ^ Az elmúlt kéthónapi teljesít­ményünkkel nem nagyon dicseked­hetünk. januári tervünket 95, feb­ruári eddig esedékes tervünket pedig 96 százalékra teljesítettük. Február­ban azonban — annak ellenére, hogy a tervben előírtaknak nem tettünk eleget, — jobb eredményt értünk el, mint januárban. Januárban 210 va­gon volt a napi tervünk, addig feb­ruárban 250 vagonra nőtt. Február­ban az elmúlt hónaphoz viszonyítva, 35—40 vagonnal termeltünk többet. Egy-két üzemünk dicséretet érde­mel. Különösen a borsodnádasdi és a putnóki bányászok tettek ki ma­gukért. Október 23. előtti napi telje­sítményüknek a 94 százalékát teljesí­tik. A Béke-tárói bányászok, míg ok­tóber 23. előtt naponta 6—8 vagon szenet termeltek, ma már 11 vagon izenet termelnek. Tröszti szinten előírt tervünket nem tudjuk teljesíteni, ennek első­sorban a somsályi és a farkaslyuki 7>ányászok az okai. E két ^legnagyobb Üzemünk az október előtti teljesít­ménynek mindössze csak á 65 száza­lékát termeli. Nagyban gátolja a munkát a gyen­ge munkafegyelem. Dolgozóink nem használják ki a munkaidőt, később szállnak le, hamarább hagyják el munkahelyüket. Somsályon pl. 4—5 órát dolgoznak a bányászok, a lé- és a kiszállást a munkaidőben hajtják végre. A technológiai fegyelem sem kielé­gítő bányaüzemeinknél. Műszaki ve­zetőink nem elég határozottak,^ kö­vetkezetesek. Egyesek a »szépfiú-« szerepét játsszák. A terv nemteljésí- tés oka az is, hogy több frontfejté­sünk, mint pl. Farkaslyukon, Királ- don, Égercsehiben tönkrement Fel­tárt szénmezőnk sincs elegendő. Az elmúlt 2,5 hónap alatt az elő váj ás nem folyt olyan ütemben, mint kel­lett volna, ez késlelteti az új frontok beindítását. Gátolja a termelést bányáink rossz állapota is. Sokhelyütt elhanyagol­tuk a fenntartási munkát, a vágatok tönkrementek. így. kénytelenek va­gyunk 20—25 százalékkal több dol­gozót foglalkoztatni a fenntartáson, mint október 23. előtt. Sok a bánya­üzemeinkben a gépzavar. Ez is aka­dályozza a termelést. — Márciusban várható-e javulás a termelésben? — Márciusban trösztünknél általá­nos javulás várható. Királdon, Eger- csehiben új front kezdi meg munká­ját* Farkaslyukon mire kifogy az egyik front, a másik azonnal muri­kába áll. A bányák jelenlegi álla­pota ma rriár megengedi, hogy a fenntartási dolgozók számát mirit- egy 10—15 százalékkal csökkentjük. Felülvizsgáljuk a külszíni és á föld­alatti munkaarányt. Nem engedjük meg, hogy a külszínen 100—150 fővel több dolgozó legyen, mint szükséges. Mirident elkövetünk, hogy növeljük a produktív létszámot. A márciusi zavartalan termelést biztosítani akarjuk azzal az intézke­désünkkel is, högy a tröszt műszaki termelési osztálya minden üzemben felelőst rendel ki, akik állandóan ellenőrzik a helyi üzem műszaki munkáját, segítik a tervteljesítést. Trösztünknél létszámhiány nincs. Biztos vagyok benne — és azért is merem ezt a nyilvánosság előtt ígér­ni —, hogy márciusban az Ózdi Szén- bányászati Tröszt is maradéktalahul éleget tesz előírt havi tervének. Harmadszor osztottak már monkaegység-eleleget at emídi Szabadságharcos Termeiiíszövelkezeiiien Az émődi Szabadságharcos Ter­melőszövetkezetről is azt híresztel- ték. a termelőszövetkezeti mozgalom ellenségei, hogy feloszlott. A való­ság azonban az, hogy a termelőszö­vetkezet megerősödött. Igaz, jóné- hányan kiléptek, de ezekkel nem so­kat veszítettek, inkább csak nyer­tek. Olyannyira nyerték velük, hogy amikor elhagyták a közöst, a megmaradt becsületes tagság szinte Örült. — Hat kizárás is volt — meséli Surí elvtárs, a tsz elnöke. — Most LUCIENNE BOYER MISKOLCON . sss-s-i , f: zi.Baajru=fc==rrr.^rra -t-i-r-r ca s Ü tTlUVeSZTlÖVel Kedden délben fél kettőkor ér­kezett városunkba Lucienne Boyer, a világszerte közismert, bájos fran­cia sánzotténekesnő. Munkatársunk kérdéseire á következő választ adta a művésznő: — Mi indította arra, hogy Ma­gyarországra jöjjön? — Már 1937-ben voltam Buda­pesten — hangzott á felelet — S egész életemben nem felejtem el, mennyire lelkesen fogadtak akkor és milyen nagy siketem folt. Áz ilyen dolog nagyón jól ééik az em­bernek. Tudtam, hogy a magyarok szeretik a zenét és szeretik á ftan- ciá sanzont is. Nem céálódtám éh­ben. — Milyen benyomásai vannak a Magyarországon töltött napokról? — Csak a legmelegebb szívvel tudok megemlékezni a magyar kö­zönségről. A fogadtatás talán még az 1937-es évinél is szebb volt. Igen meghatott az a jelenet, amikor utol­sópesti fellépésem után az utca for­gatagában lassított az autóm, majd megállt. Azonnal körülvettek ben­nünket és valaki «*■ most sem tu­dom, hogy kicsoda — kedvességé jeléül egy citromot nyújtott át ne­kem. Tudom, hogy Önöknél a cit­rom igen nagy szót jelent manap­ság. — Azonkívül, hogy találkozott a magyár közönséggel, mennyire is- méfi hazánkat? — Ismerem a magyar zenét s ez nekem egészen elég. Én a zenében érzem a legjobban otthon magam. Az Önök zenéjét nemcsak isme­rem, hanem nagyon szeretem s magaménak is érzem. Itt tartózko­dásom alatt kihasználom az alkal­mat és nemcsak én adom át a francia sanzon gyöngyszemeit, ha­nem amennyire csak tudom, ma­gam is meghallgatom az igazi ma­gyar dalokat. A délután folyamán a művésznő Lillafüredre látogatott. Este a diósgyőri Művelődés Házában lé­pett fel. Ufbán Nagy Rozália A Tiszán megszűnt az elsőfokú ár tíz védelmi készültség A vasárnapi havazás és több he­lyen hullott eső ellenére hétfőn reggelre tovább apadt a borsodi fo­lyók vízállása. A Kárpátokból Ugyanis már lehozták a folyók a nagy víztömeget. A Tisza is végig apad. A miskolci vízügyi igazgató­ság ezért hétfőn reggel 8 órakor a Tisza egész borsodi és hevesi sza­kaszán megszüntette az elsőfokú árvízvédelmi készültséget. Az árvízvédelmi készültség ideje alatt a Vízügyi igazgatóság dolgozói az elmúlt napokban derekasan hélytállták, éberen őrizték a folyó gátjait. Az árvízveszély nem volt jel'entős, mégis minden intézkedést megtettek annak érdekében, nehogy váratlan és kellemetlen meglepeté­sek érhessék a tiszamenti községek lakóit. A belvízátemelő szivattyúte­lepek nagy része továbbra is mű­ködik, mért a folyók magas vízál­lása miatt a patakoknak és csator­náknak nincsen természetes lefolyá­sok. A szivattyútelepek és a hordoz­ható szivattyúk mindenütt zavarta­lanul, fennakadás hélkül dolgoznak, s így a belvizek sem veszélyeztetik sehol a földeket. EMLÉKEZTETŐ Mint ismeretes, az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet adott ki a földekkel kapcsolatos panaszok, sé­relmek orvoslására. Felhívjuk a fi­gyelmet, hogy az ezzel kapcsolatos igényeket február 28-ig kell beje­lenteni a tanácsoknál. Ezután sem­miféle keresetet figyelembe nem vesznek. azután azok vagyunk együtt ebben az ötszáz holdas gazdaságban* akik valóban szeretünk dolgozni, akik nem félünk az újtól. Persze a szor-i galmas munkj mellett mi ésszel is akarunk boldogulni. És ha az ember körülnéz a Sza­badságharcos Tsz házatáján, akkor maga is tapasztalhatja: itt valóban tanultak a közmondásból, hogy töb­bet ésszel, mint erővel. Ott van el­sősorban az állatállomány. Máshol szabadulni igyekeztek a jószágtól, itt meg állandóan növelték az állatál­lományt, mert tudják, hogy jövedel­mező. Csupán a juhászatból az idén is jónéhányszor tízezer forint hasz­not várnak. 170 anyajuh alól 180 gyönyörű kisbárányt nevelt fel a ju­hászuk, s hol van még a gyapjú, a gomolya... A tsz szeszfőzdéje hónapok óta állandóan üzeméi. Ez is biztos be­vétel. Az elmúlt hónapban mintegy 2? fzer forint hasznot hajtott. A da­ráló, a fűrész is ezreket jelent éven­te-. így azután nem is csoda* hogy már most, az év elején harmadszor tudtak előleget osztani a munkaegy­ségekre. — És nem is keveset büszkél­kedik Szerdahelyi elvtárs, a tsz egyik legrégibb tagja. — Két alkalommal nyolc-nyolc forintot, most pedig 15 forintot osztottunk ki mi minden egyes munkaegységre. Az elmúlt évben a zárszámadás­kor 42 forintot ért a Szabadsághar­cos Tsz-ben mindén munkaegység. Az idén úgy térvézik, hogy sokkal több lesz. Több lesz, mert akármi­lyen munkáról van szó? most már minden pgyes tagra — és a család­tagokra is — biztosán számíthatnak. Több lesz, mert a megmaradt tagság nem tekinti csákiszalmájának a közös vagyont. És több lesz azért is, mert most már saját maguk tervez­hetnek, ők döntik el, hogyan s mint gazdálkodjanak, nem szólnak már bele munkájukba az íróasztalok mel­lől. CÁ NAP EGY KIS EPIZÓDJA HARMINCÖT ÉV körüli barna- kabátcs falusi fiatalasszonyka lép férjével együtt a miskolci Állami Aruház darabosztályámak pultja elé. Szájukat is eltátva néztek az áruházban éppen akkor vásárló fegyveres szovjet katonákra. Az el­adónő barátságosan kérdezi tőlük: — Tetszenek valamit vásárolni? Ök így válaszolnak: HATÁRJÁRÁS Boldva községben, a földkérdés ügyében II. rész. A FALUBAN még sokhelyütt petróleumlámpa ég. Alig szűrődik ki fény az udvarra, csak a portán, az esti tennivalókkal bíbelődő gaz­da, vagy gazdasszony neszezése jelzi: itt még ébren vannak. Be is kopogtattam néhány házhoz, hi­szen ilyenkor, este adódik legjobb alkalom a beszélgetésre, esetleg vi­tára, a nézetek kicserélésére, tisz­tázására. Ahol jártam, többnyire mindenütt a szomszédok közül is jelen voltak néhányan. A vita persze nehezen indult, hogy ké­sőbb árinál több tűzzel folytatód­jon. Az egyszerű, munkában meg­öregedett parasztemberek ajkán feltörtek a régen visszafojtott in­dulatok, utat kerestek a keserűsé­gek, dé a bizakodás, a remény is benne csengett a szavakban. Végül is kialakult az általános kép, de olyan probléma is adódott, amit csak egyénilég, a helyszínen lehet és kell eldönteni, orvosolni. Egy dologban mindenütt egyetér­tettek abban, amit a kórmány nyi­latkozata is leszögez: a termelőszö­vetkezetek és állami gazdaságok földjét megbontani, megsérteni • nem lehet. Ném is volt arra eset Boldván, hogy önkényesén földet 'oglaltak Volna, de hajszálöri múlt. A történet a következő: AZ ÜGY kicsinek látszik, de je­lentőségét tekintve, nagy, hiszen sok embert érint. Az úgynevéZétt zárt kertek tagosításáról van szó. Másszóvál úgy értendő, hogy kb. 22 dolgozó parasztnak volt sző^jé, gyümölcsöse, ami körül is volt ke­rítve. Annakidején ezeket a birto­kokat is tagosították. A. tanács el­nöke, Kerékgyártó elvtárs és a vb. titkár szerint: jogtalanul. Jogtala­nul, mert törvény és rendelkezés erre nem volt. A 22 dolgozó pa­raszt most orvoslást vár. — Nem akarunk mi törvényte­lenséget, de valamilyen formában ha lehet, kártalanítsanak! A földkérdés igen bonyolult Boldván is. Itt Van mindjárt P. Ko­vács György ügye. Pipázgatva ül az asztalnál a lócán. Kis unokája a heverőn repdes, szeretné ölbekap­ni, de nyomorék: — Nem az fáj nekem, hogy tago- sítottak. Csupán az, hogy értékért nem értéket adtak. Olyári földet kaptam cserébe, amelyen még a fa sem terem meg. Viszont amikor még volt beadás, a kötelezettséget a régi föld után vetették ki. Ez nem volt igazságos. Most se köve­telem én ugyanazt a területet visz- sza, ami eredetileg az enyém volt, de azt kérem, ugyanolyan minősé­gűt adjanak. Még egy kérését hadd tolmácsol­jam az öregnek: tegyék lehetővé számára, elsősorban a község ve­zetői, hogy Hévízre, vagy Hajdú­szoboszlóra elmehéssén. Sokat se­gítené betegségén. PALÓCZKI ISTVÁN kérélme csaknem azonos P. Kovács Györ­gyével. Palóczkinak 4 hold 9Ó0 négyszögöl földjét tagosították, ami 13. arányköronás volt. Amit cserébe kapott, csak 4 aranykoro­nás. Jogos-e a követelése? igen, jogos. Éz a föld most az állami tar­talékhoz tartozik. Az állami tar­talék viszont kishaszonbérbe van kiadva. A szerződések pedig csak 1958-ban járnak le. Á sérelem or­voslására két lehetőség van: Vagy várni még egy évet és akkor orvo­solni lehet a sérelmet minden to vábbi nélkül. Vagy pedig most, va­lami formában kártalanítani lehet. özv. Kollár Ferencné esetében már nehezebb a döntés. Az ügy bonyolult, szerteágazó. Miről van szó? Egyidőben működött egy I. ti- püsu termelőcsoport is a faluban. A földjét ennek is tagosították. Egy év után azonban a csoport feloszlott. A tagok természetesen bevitt földjük arányában kivitték a földet is a tagosított táblából. Ebben volt özv. Kollárné 450 négy­szögöle is. Igaz, kapott érte Csere- ingatlant, de az is igaz, hogy miért mondjon ő le saját, jobb minőségű földjéről, más, egyénileg gazdálko­dó javára, hiszen ezek a földek most mind egyéni kézben vannak. Annakidején ő járt az ügyben ta­lán mindenütt. Magyarul szólva, azonban: szóba se álltak vele. Most viszont szóba kell vele állni és érdemlegesen orvosolni sérel­mét. NÉHÁNY PÉLDÁT és problémát ragadtam ki a faluból a földkér­déssel kapcsolatban. Olyan példá­kat, amelyek hűen tükrözik a helyzetet, a véleményeket és a bi- zaködást is. Boldván is látják a dolgozó parasztok, hogy a munkás­paraszt kormányban csak bízni léhet, hiszen máris Számtalan téily igazolja, ami a nevében is benne van, hogy: valóban a dolgozók ér­dekeit védi. Itt, ebben a faluban is bíznak, bizakodnak, dolgoznak az emberék szorgalmasan a haza és sajálmaguk javára. De hogy még többet tudjanak tenhi az ország asztalára, mindezeken túlmenőén van még néhány megoldásra váró más probléma is. Tóth Ferenc — Nem, nem vásárlunk! Csak nézik tovább a szovjet ka­tonákat. Kisidő múlva mégis az el­adó felé fordulnak, s vásárlás köz­ben a következő beszélgetést foly­tatják. — MONDJA KEDVES ~ kérdi a vevő asszony — nem volt ma ta­nítás a miskolci iskolákban? — Miért gondolja, hogy nem volt? — Azért, mert nagyon sok kék- sapkás diákot láttunk a Tiszai pá­lyaudvar felé merini. Az eladó mosolyogva mondja: — Hogyne lett volna tanítás, azok a diákok a villamosipari és a selyemréti kollégiumba mentek. ETre megnyugszanak és hozzá­fűzik: — Ez lehetséges,—majd így szól az asszony: — Tetszik-e azt tudni, hogy mi történt az egyetemen? Azt mond­ják még lövöldöztek is. Az eladó nyugodtan válaszol: — Hogyne tudnám, de lövöldözés nem volt. Az igaz, hogy a karhata­lom, az ellenőrzés során fegyvere­ket, lőszereket, ellenséges röpírato-* kát talált. Erre az asszony azt mondja: — EZEK SZERINT IGAZ, amit az Északmagyarország írt, hogy fegyvereket rejtegettek és megcsú­folták, ki gúnyolták a vörös zászlót? Mert ha ez igaz, akkor megérdem­lik a felelősiségrevonást. — Majd kisvártatva hozzáfűzi: — Mi falusi e/nberek olvastuk az Északmagyar- órszágot és hiszünk igazmondásá­ban, de ezzel kapcsolatosan oda­haza hallottunk különböző híreket, ami eszerint rémhír volt — mond­ták megnyugodva. A BESZÉLGETÉSNEK vége lett* Ebből a kis epizódból az a tanul­ság, hogy a megyénkben történt eseményeket ismertetni kell a köz­véleménnyel. Meg kell írni, hogy fegyveres erőink őrködnek nyugal­munk felett, mert az emberek a legkisebb ellenforradalmi megmoz­dulásra is megborzadmak, elegük van már az ellenforradaliilárok rémtetteiből. Jóleső érzés tudomást szerezni arról, hogy kormányunk biztosítja a békés életet. PÁL LAJOS VAJON MIÉRT? Az ózdi erőmű villamosmű­helyében körülbelül most egy éve Misurák Gyula villanysze­relő beépített egy villamos fú­rógépet. Mikor árrá került a sor, hogy a felszerelt gépet használják, mintha csak erre várt volna Zachár Pál műve­zető, kiadta az utasítást. Na mit gondolnak, milyen utasítást? Nem okozunk fejtörést, úgy­sem találnák el. Ugyanis azt mondta: Le kell lakatolni! Szerzett is hozzá egy nagy Ián» cot. Érdemes megnézni. Na» gyobb a lánc, mint a gép. Miért történt mindez? Erre szeretnének választ kapni az erőmű villamosműhelyének dolgozói. A műhely személyzete, A Néiuet Kommunista Párt a karlsruhei ítélet felülvizsgálását kéri Berlin (MTI) A^ TASZSZ jelenti: Berlinben hétfőn a német egység bizottsága sajtóértekezletet tartott a német és külföldi újságírók számára. Kroger professzor és Kául ügyvéd, a Né­met Kommunista Párt jogi képvi­selői újságírók előtt ismertették a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának a strassburgi emberi jogok európai bizottságához inté­zett beadványát. A Német Kom­munista Párt Központi Bizottsága arra kéri az emberi jogok bizottsá­gát, vizsgálja meg a karlsruhei szö­vetségi alkotmánybíróság tavaly hozott ítéletét a Német Komiriu- nista Párt betiltásáról A beadvány hangsúlyozza, hogy a szövetségi bíróság törvényellenes cselekedetéi ellentétben állanak az 1950 novem­ber 4-én kelt »Az emberi jogok és az alapvető szabadsá^gok védel­miről szóló európai konvencióval-«, amelyhez 1952-ben az NSZK is csatlakozott. ^ A sajtóértekezletet eredetileg Boámban akarták megtartani. A bonni rendőrfőnök azonban azzal az ürüggyel tiltotta meg ezt, hogy a sajtóértekezlet »-fenyegetné a nyugalmat és biztonságot^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom