Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-03 / 28. szám

2 r ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1957- íebrtiáf 3­Á/Z/OÁf____________________ Molnár Ferenc darabja a miskolci színházban Szállodát létesítenek, házhelyet osztanak Ózdon A MOLNÁR DARABOKNAK te­matikai változatosságukon, gazdag­ságukon kívül közös jellegzetessé­gük az elhatároltan fővárosi író szemlélete, látásmódja, ami Molnárt elválasztja — műveinek eszmei tar­talmától függetlenül — vidéki talaj­ból kisarjadt íróinktól. Molnár Fe­rencnek nem voltak soha mélyebb kapcsolatai a magyar nép falusi, vi­déki tömegeivel, embereivel, követ­kezésképpen élményei sem lehettek róluk. írói arculatát az a pesti kör­nyezet formálta ki, amelyhez egyéni élményei fűzték. Szemléletesen talán úgy határoz­hatnék meg, hogy az író élményeid­nek gyökérzete a főváros kövezetébe nyúlt le és mondanivalóinak fája in­nen nyúlt fel, sokszor elérhetetlen környezetek kritiko-romantikus ví­zióiba. — „Hattyú”, „Olimpia”, Test­őr” — avagy elérhetőbb környezetek­ben fogant, szellemesen tálalt témák —■ „Ördög”, Játék a kastélyban”, Egy, kettő, három” — felé. Az élet realitásából, mélységeiből kétségte­lenül a legtöbbet ragad meg a kül­városi legendának nevezett „Liliom”, amely nyilvánvalóan az író ifjúkori, mondjuk kamaszkori élményeiből sarjadt, s pályájának abban a sza­kaszában bomlott témává, amikor még verekednie kellett az elismerte­tésért. Ez a műve hozta meg számá­ra a világsikert. A világsikert, amely sajátosan hatott Molnár további munkásságára: írói szemléletét el­sodorta valami langyosan demokrata, kozmopolita irányba, az irodalmi sznobok igényei felé, ami darabjai­nak eszmevilágát általában jellem­zik. Mindemellett Molnár Ferenc szín­padi művei külön klasszist képvisel­nek színműirodalmunkban. (Ez egyik indoka annak, hogy manapság szín­házaink sorra újítják fel a Molnár­darabokat.) Mindenekelőtt ki kell emelnünk a szerző kiváló színpad- ismeretét, darabjainak csiszoltságát, feltétlenül hatásos felépítését, amely nem tűr sem hozzátoldásokat, sem „húzásokat”. Igaz, hogy a szerző hosszú ideig, olykor egy évig is csi- szolgatta, formálta darabjait. így érte el, hogy kevéssel, szűkszavú pár­beszédekkel is sokat tudott kifejezni Alakjai, jellemrajzai legtöbb darab­jában stilizáltak, mint amilyen sti­lizáltak témái, groteszk helyzetképei *— e tekintetben bizonyos rokonvo- hásokat fedezhetünk fel Molnár és az angol Wilde között —, de a stili­zált helyzetképeket, az alakok jel­lemzését sokszor szövik át kitűnő megfigyelésekből leszűrt élethangok, valóságlátások. A MISKOLCI NEMZETI SZÍN­HÁZ együttese mindenesetre helye­sen választott, amikor a Molnár-da­rabok közül éppen a „Liliom”-ot újította fel, amelyet legkevésbé ter­helnek extravagáns stilizáló törekvé­sek és amelyben a szerző legmélyeb­ben nyúl az élet sűrűjébe. Ebben a külvárosi legendában érződik leg­mélyebbnek Molnár Ferenc ember- szeretete. El tudjuk képzelni, hogy a Pál- utcai fiuk közül kinőtt Molnár Fe- rencben milyen mély nyomokat hagytak ifjúkori ligeti élményei. Mi­lyen érdekes ember lehetett a ka­masz Ferenc szemében az a cseléd­lányokat szédítő kikiáltó hintásle­gény, az a ligeti Don Juan, akiről ké­sőbb Liliom figuráját mintázta. Ta­lán már akkor hőssé nőtt előtte ez a rátarti, a nőket foghegyről kezelő, megtakarított pénzecskéjüket kicsap apacs, aki a külvárosi mutatványos­bódék, körhinták világában felsősé- gesebbnek érzi magát, mint egy ki­rály a maga birodalmában. Valahogy így születhetett meg természetes úton — nempedig lombikban, mint sok későbbi darabja — a Liliom. DE HÖS-E VALÓJÁBAN LILIOM? Megérdemli-e azt az apotheozist, azt a megdicsőülést, amelyben a szerző részelteti? Erre a . szerep életrekeltőjének kell a meggyőző választ megadnia. Ha rokonszenvünk a javára billen, meg­érdemli — mégha morális beideg- zettségünk ellene szól is. Szirtes Ádám jól átgondolt, olcsó hatásokat kerülő alakítása rokonszenvet ger­jeszt, tehát igenlő választ ad a néző kérdésére. Annak a környezetnek, amelyben a magára utalt kültelki zabi gyerek felnőtt amint Szirtes már első jelenésével érzékelteti -r- mások az erkölcs normái és érvé­nyesülési feltételei, mint a polgári világ nyugodtan emésztő soraiban, vagy akár Hugónál, a sarki hordár­ból a darab végén kávéháztulajdo­nossá avanzsált kispolgárnál. Liliom megszokta, hogy az ő kültelki, külön törvényű világában az emberek sün­disznók módjára tüskéikkel fordul­nak embertársaik felé, még a közü­lük valók felé is, mintha állandóan védekeznének a polgári erkölcsök és törvények valamilyen rejtett vesze­delme ellen. Még a tiszta szerelem veszedelme ellen is, amely Liliom hintáslegényi karrierjét fenyegeti, hiszen az ő egzisztenciájának, „szak­mai hírnevének” éppen az az alapja, hogy bomlanak érte a lányok ás sze­relmes belé gazdája, a körhintatulaj­donos Muskátné is. Amikor belesze­ret a makulátlah kis cselédlányba, Juliba, valahogy úgy érzi, hogy el­adja egy fáért az egész erdőt, egész nőbolondító hírnevét, karrierjét. Ezért rejtegeti makacsul nemesebb érzéseit körömszakadtáig, még az égi rendőrség előtt is — amíg csak Ju- lika végtelen tisztaságának hatására „megigazul”. Szirtesnek —• azt mondhatnék — fekszik ez a szerep, következetesen érvényesíti a szerző elképzelte jel­lemrajzot, amihez a szövegkönyv hi­telesebb alapot ad, mint például a kis falusi cselédlány, Juli és Mari jellemrajzához. E két figurát a szö­vegkönyv megfogalmazásában kö­rülbelül olyan távolság választja el a valóságtól, mint Molnár Ferencet a falusi ember gondolatvilágától, be­szédmódjától. Ezért sokkal nagyobb művészi feladat Julika meggyőző életrekeltése, mint Liliomé. A fiatal Sturcz Edit, aki már az Ezer év-ben játszott szerepében az új színésznem­zedék egyik legkiválóbb drámai te­hetségének bizonyult, talán nem is tudja, milyen nagy színészi mű az ő Julikája. Mennyire rokona ez a Jur lika még külsőben is Varsányi Irén Julijának. Csak legnagyobb művé­szeinktől láthattunk ilyen önállóan főiméit, mély átélésű, sallangoktól mentes igazi emberalakokat a szín­padon. Julikája egymagában is ma­gas színvonalra emeli a miskolci Liliom-előadást, amelynek pedig egészében is nagy értékei vannak. RÉGEN NEM LÁTTUNK ilyen szerencsés szereposztásban, ennyire egységesen összehangolt, részletei­ben is alaposan kidolgozott előadást, mint a Liliomé, amelynek mindén alakja, minden epizódszerepe helyén van és helyes hangot üt meg. Ficsur cinikus, vigasztalanul romlott betörő, hamiskártyás figuráját el tudjuk képzelni ugyan némi gátlásokkal, lelkiismeretfurdalásokkal terheitebb alaknak is, mint ahogyan több régi Ficsurr-alakító állította elénk. De semmi kifogásunk nem lehet Hor­váth Gyula felfogása ellen sem, aki a cinizmust, a javíthatatlanságoi kétszeresen hangsúlyozza, mert ezál tál — ha közvetve is — jobban ki­domborodnak Liliom értékes emberi tulajdonságai. Nádassy Anna Mus- kátnéja élő típusa annak a kornak, csak Máthé Éva hat külsejénél fog­va kissé mű-Marinak, noha mindent elkövet, hogy valóság-illúziót kelt­sen. Igen jó jellemalakok: Simon Géza Hugója, Csanády Ila morgó, me­legszívű Hollundernéje, Nagy Attila szikár-erős Linzmanja és ki kell emelnünk a nagyszerűen fejlődő Mészöly Júliát, aki Liliom kislányát eleveníti meg hamisítatlan gyerme'-' bájjal. Igazságtalanok volnánk, ha ezút­tal nem említenők meg azokat az epizódszereplőket, Tatár Endrét (az égi rendőrség türelmes fogalmazó­ja), Mikes Bélát (orvos), Kleszó Imrét, Bánó Pált, Sárközi Sán­dort, Palotay Lászlót, Csiszár Andrást, Fekete Alajost, Pá- kozdi Jánost, Szabados Ambrust, Magyaryt, Várkonyit, Bikárdit, akik nemcsak színfoltjai, hanem lelkiis­meretes cselekvő tényezői is a kerek­egész előadásnak és becsvágyuknak érzik, hogy a Molnár-művet méltóan tálalják a közönség elé. PERSZE ELKÉPZELHETETLEN volna ez a kerekegész előadás, ha Kazimir Károly rendezőt nem fűtöt­te volna ugyanolyan becsvágy, mint a szereplőket, tudva azt, hogy igen komoly feladattal kell megbirkóznia. Hiszen a Molnár-darabok egykori bemutatói — Molnárnak az elöljáró­ban említett gyengéi ellenére is —- mindig - eseményszámba, mentek. Ka­zimir rendezői munkájának szép eredménye azért -meglepő, mert egy aránylag közeleső korról van itt szó, amelyről azonban neki csak közve­tett élményei lehetnek. Ha mégis si­került a kor levegőjét „elkapnia”, ez intuitiv művészi érzékének tulaj­donítható. A játék tisztasága pedig annak köszönhető, hogy sikerült minden szerepre megfelelő embert állítani. Az előadá'st az összehangolt játékon kívül a kényes rendezői íz­lés jellemzi. Ezt az ízlést támasztják alá Ütő Endre díszletei és Katona Piroska jelmezei is. HAJDÚ BÉLA A Miskolc) Nemzeti Színház műsora: Déryné színház (Déryné a. 5.) V.: Vitéz Tapsi kalandjai (fél 3), Bánk bán (6). H.: Föl a szívvel... Szavaló-est (6). K., Sz., Cs.: Liliom. F.: Montmartre! ibolya. Sz.: Bánk bán (6). V.: Vitéz Tapsi kalandjai (fél 3), Liliom (6). DIÓSGYŐRI MŰVELŐDÉS BAZA V.: Leányvásár (5), H., K., Sz.: Nincs előadás. Cs.: Leényvásár (5). P.: Bánk bán (5). Sz., V.: Leányvásár (5). Az ózdi városi tanács tervező iro­dája elkészítette a részletes házhely­parcellázási tervét. Áprilisban meg­kezdik a házhelyek kiosztását, a kis­lakásépítők örömére. A közeli bá­nyászoknak 400 házhelyet biztosíta­nak. A Kistó dűlőben 200 házhelyet je­löltek ki. Kislakásokat fognak még építeni Szennán, Kerekhegyen, Boly­kon. A nagykiterjedésű mályi tavai nemcsak Miskolc, hanem távoli vi­dékek horgászai is szívesen fölke­resték. Igazi horgászparadicsomnak bizonyult, a legkülönbözőbb halfajta megélt vizében. A horgászok teljes öröméhez csupán egy hiányzott: á sok hal között nem szerepelt a piszt­ráng. A pisztráng hazánkban jobbá­ra patakokban található, s egyedül a Hámori-tó volt az, melyben meg­élt ez a halfajta. Most mégis megvalósul a horgász­Az asztalos-kisiparosok legnagyobb problémája az anyagbeszerzéssel iá­ró bonyodalom. Kisiparosain!? tisz­tában vannak azzal, hogy jelen pil­lanatban súlyos faanyaghiánnya! küzdünk. Sajnos, a meglévő anyagot is olyan bürokratikusán osztják széf, az anyagbeszerzéssel annyi vesződ- ség, fáradság van, hogy a végén el­megy a munkától a kedvük. A napokban Szarka János mérai asztalosmester elmondta, hogy négy­szer járta meg Miskolcot anyagért Ózdnak a múltban volt szállodája, az épület ma is megvan a Gyújtó sarkán. Király-szállónak nevezték. A 36 szobás épületben a Nyugatbor­sodmegyei Népbolt központ székel. A városi tanács most megoldást keres^ Kéri a Minisztertanácsot, hogy a bolyki laktanya egyrészét bocsássák rendelkezésére, így felszabadulna a szálloda. álom. Szakemberek megállapították, hogy a mályi tó vize megfelelő a pisztrángok számára. Csehszlovákiá­ból 45 ezer tavi pisztrángot „impor­táltak”, melyeket tavasszal a mályi tóban helyeznek el. Az egyéves hal­lak most a garadnai pisztrángtelepén telelnek, a meleg idő beköszöntése­kor azonban nyomban átkerülnek új „otthonukba”. így a horgászok örömére a mályi tó néhány éven be­lül kiváló pisztrángozó hellyé válto­zik. — sikertelenül. Mennyivel könnyebb lenne munkája, ha például Forrc- encsen is lenne TÜZÉP lerakat. Ha megérkezik az anyag és szerencséje van, akkor hozzájut a szükséges deszkához, ha nincs szerencséje, ak­kor kárbaveszett a fáradsága, uta­zási költsége és egy egész napja. Időszerű lenne, ha az illetékesek elgondolkodnának azon, hogy mir ként lehetne segíteni a vidéki kis­iparosok helyzetén? Megvalósul a horgászok álma Negyvenötezer tavi pisztráng kerül a mályi tóba Uj kisipari szövetkezet létesült Neva Mis ölei Szűcs és Szőrmefestő Ktsz Bodnár István, az új szövetkezet elnöke tájékoztatott bennünket ar­ról, hogy december elején megtar­tott közgyűlésen kiváltak a Miskolci Ruházati Ktsz-ből és Szűcs és Szőr­mefestő Ktsz néven új szövetkezetei hoztak létre. Uj vezetőséget és ellenőrzőbi­zottságot választottak. Azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy életerős szövetkezetét teremtenek, pontos, gyors munkát végeznek. A Lévay József utcán Füzy József kitűnő szakember áll a tisztító üzem élén, ahol új modern tisztító és mo­sógépet állítottak munkába. Várják vállalatok, a közületek és magánosok megrendeléseit. A borsodmegyei KISZÖV segítsé­ge révén többszáz különböző színű mű­panofix (Teddybar) anyagot sze­reztek be. Száz fogoly fellázadt a palermói börtönben A palermói központi börtön mint­egy száz foglya fellázadt a délutáni séta során. A vadul kiáltozó foglyok felkiúsztak a falaikra és nem voltak .hajlandók visszatérni celláikba. Kö­vetelték, hogy »dobják ki az igazga­tót!« és »amnesztiát akarunk«. A zen- dűlők — a legutóbbi jelentések szerint — még mindig nem adták még ma­gukat. A rendőrség körülfogta a bör­tönt, hogy megakadályozza a szökése­ket Az asztalos kisiparosok érdekében szólunk Ezek bélésnekvalók. Meg is kezdték feldolgozásukat. Férfi, női, gyermek begombolható, vagy teljesen bevar­rott kabátbéléseket készítenek be­lőle. Ára 400+-450 forint bedolgozva. A műpanofix bélés olcsó, szép, tetszetős színekben kapható, jó­val könnyebb, mint a valódi pa- nofix bélés, amelynek az ára viszont 1600—2000 forint között van. A Miskolci Szűcs, Szőrmefestő és Tisztító Ktsz kéri az illetékes szer­vek támoga' '--f azt,' hogy a KI­SZÖV biztosítsa részükre az anya­got. Ugyanakkor a tanács ipari osz­tályát arra kérik, hogy a képesítés­hez kötött szücsipari szakmában ne engedjenek álszövetkezeteket' mű­ködni. Nagy angol renülfigépgyár a rossz tizlefmenei miatt be akarja sziinfeini a termelést A Hawker-féle blackpooli repülő­gépgyárvezetősége közölte munkásai­val, hogy ha a gyár rövid időn be,lül nem kap nagyobb megrendelést, hat hónapon belül menthetetlenül be­zárja kapuit.' Bakshaw, a munkásbi­zottság elnöke kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy ez a hír súlyos katasztrófát jelent a gyár több mint 4.000 munkása számára. (MTI) IV. A józan ész forradalma Az asszony megborzongott, de ere­je nem volt, hogy tiltakozzon. Ki­merítette az izgalom. Hiszen az em­ber úgy rohant haza fedetlen fővel, csapzott hajjal, sárosán. Szinte be­esett az ajtón. Kendéné azt sem kér­dezte, mi történt, csak bezárkózott nagy gyorsan a belső házba, a kulcs­lyukra tapasztotta a fülét és hallga­tózott remegve, félve. Azt hitte, me­gint a régi baja jött elő Kendének, Vagy, hogy tán egészen megtóbolyult. Hallotta, hogy az ember matat oda­kint, de nem szólt. A lélegzetét is Visszafojtotta. Kende István gyakran mondogatta már, hogy nem bírja idegekkel a munkát. Nem neki találták ki a ta- nácseinckséget, gyenge a szíve, ha­mar elkapja a hév és ilyenkor nem tudja, mit csinál Mondta a járásnál is; váltsák le, nevezzenek ki ideigle­nesen mást helyette. De lerohanták. ^Visszariadsz a nehézségektől, Ken­de elvtárs? Félsz a küzdelemtől? A szived gyenge? Ilyen nagy darab embernek? Ugyan, ne viccelj már! Csak menj haza és dolgozz; Hallgat rád a nép. Ez a fontos.” Nahát! Most kiderült. Majd, hogy agyon nem verték. Ilyen fordulata azonban ő sem számított. Kezdettől bizonyosra vette, hogy bíznak benne az emberek. Rá­hallgatnak és tekintélye van a falu­ban. Sohasem bízta el magát, de amióta tanácselnök, igaz: egy kicsit magasabban hordta a fejét. Istenem, mjt tesz az? A titkár sétapálcával járkált az utcán, mint jegyző korá­ban. De, hogy ilyen aljas módon kifor­dítsák, nem gondolta volna; Ebbe nem tud belenyugodni, ezt nem ve­szi be a gyomra. Mivel szolgált rá, hogy az a senkiházi az egész falu szemeláttára nekirohanjon? Még, ha valaki más ugrált volna. A közép­parasztok közül valaki, azt megér­tette volna. De, hogy egy ilyen aljas senki, egy ilyen részeges disznó, mint ez a szerencsétlen Soltész, akit a demokrácia húzott ki a sárból; Hát ez szemtelenség. Egy ilyen senkiházi miatt kell most. neki álmatlankodni. Egy ilyen tróger miatt kell csúfosan megfutamodni. Elborzadva gondolt bele, hogy hol­nap, vagy holnapután talán már másvalaki ül majd az elnöki székbe, amelyből ugyan már régen kikíván­kozott, de nem ilyen szégyenletesen. A szíve facsarodna ki, ha ezt látnia kellene. Inkább nem megy ki az ut­cára sohase. Otthonülő lesz, mint a mormota. Forgolódott, hánykolódott a szal­mán. Nem aludt az asszony se< ■— István! Nem alszik még? — Nem! — Én se. Megint hallgattak; — Istvánt • Beteg vagyok, Mari. Azt hi­szem, a fejemben megpattant. valami. — Mi történt, István? Tényleg forradalom van? — Nem tudom. Én se tudom most. hogy mi van. összezavarodott most az egész világ. Kint az udvaron felugatott a ku­tya. A kapunak rohant, faldosott valakit. Az udvarról hangok szűrőd­ték be a szobába. — István! Emberek járnak az ud­varon ... — Tudom — rettent meg a férfi és az izgalom végigszaladt forró tes­tén. Elzsibbasztotta kezét, lábát. Moccanni se bírt. Pedig a balta csak egy karnyújtásnyira van tőle az asz- szony ágya alatt.-.-. A kutyát valaki karóval dobta meg, fájdalmasan vonítva menekült el hátra. Az ajtón kopogtak, ököllel verték. — Nyissák ki! Senkisem felel. — Égj bele, az anyád ; : Gyufa sercen, valaki botorkáló léptekkel vígigimbolyog a gangon; A gyufa fénye felvillan az ablakon., már az ereszt nyalja. Ments meg:’ uramisten, jail! — Állj! Hé, megállj! Újabb emberek rohannak. Sokan lehetnek. Talán az egész falu; A gyújtogatót a földre teperik, ütik, agyba-főbe verik, mások pedig az ajtóra nyomulnak. — Pista bácsi! Valaki a vállával támaszkodik a zárnak, pattan a rúgó és lehullik a lába elé. Ki lehet az? Nicsak! A ta­nító! No, hatalmas erő van benne. Mind-mind nyomakodnak befele utá­na a házba. De a belső szobánál megtorpan­nak. Kende István ott áll előttük, ahogy végső erejével az ágyból kimászott. Csak áll, áll, az asztalnak támasz­kodva, s réveteg, zavaros tekintettel bámul, bámul, a baltát szorongatva. — Pista bácsi.;. eljöttünk, hogy megmondjuk: kérem, Pista bácsi, mink nem akartuk... de így sike­rült. Nem tudtuk, hogy ekkorát le­het ütni egy karóval. Mink... a ta­nácstitkárt leütöttük, Pista bácsi. Most mit csináljunk? Nem válaszol, csak hallgat nyila­dozó tekintettel és a balta hangos koooanással hull erőtlen kezéből a padlóra.­— VÉGE — y ff to R GO S“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom