Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-20 / 16. szám
2 ES ZAKMAG YARORS ZAG Vasárnap, 195T» Január IC. A MEGOLDÁST A TÉL, A FAGY. A HIDEG HOZTA... Uó-fyty Uvz a iéq&'ól s-zaks&afon ÉS AKIK A JÉG HÁTÁN IS MEGÉLNEK Régi szólás ez, a furfangos, ügyes, élelmes emberefc jelzője. A miskolci selyemréti íiúdiákotthon lakóira pedig a szó szoros értelmében ráillik ez a jelző. A jég hátából ugyan nem a megélhetést biztosítják, de sok szép terv megvalósítását kicsikarják belőle,' Régi vágyuk egy énekkar, zenekar, népitánccsoport összeállítása, régóta tervezik már fotószakkör, néprajzi szakkör és még több hasznos szakkör megalakítását, de pénz hiányában nem kezdhettek semmihez sem. Ruha kell, csizma kell a ■népitánchoz, a szakkörök felszerelje is pénzbe kerül. így a tervek-ivek maradtak csupán. És a megoldást a tél, a fagy, a hideg hozta. Honnan eredt az ötlet? Ki tudja már! Elindult, népszerűvé vált tanár, diák előtt egyaránt és ma már meg is valósul. A Selyemréten készül a város legszebb korcsolyapályája. Szép nagy területen, zárt helyen. Hidegtől kipirult fiúk szorgoskodnak vidáman, jókedvűén. Látszik rajtuk, hogy élvezet számukra a munka. Méterről-méterre hódítják el a hótakarótól a talajt, kerekedik, nő a pálya. Ott szorgoskodik közöttük a gondnok is, a diákok népszerű Jenő bácsija, aki nemcsak irányítja a munkát, ’• m maga is megfogja a lapát nyele'. Ilyenkor igazán jó a személyes példamutatás.. s Olyan jég lesz itt, mint a tükör sM mondja jókedvűen. — Bizonyára kedvenc helye lesz majd a korcsolya kedvelőinek, a fiúknak pedig pénzt hoz táncoscsizmára, fényképező kellékekre . i ; Jó ötlet, szép megvalósítás. A korcsolyázók forintjaiból gyűlik majd össze az a pénz, melynek segítségével a fiúk képezhetik magukat, gyarapíthatják tudásukat, szórakozva tanulhatnak. És- mindez a jégből. Fölmerül azonban a motoszkáló kérdés: ha rövid lesz a tél, kevés lesz majd a jó jég, akkor összedől minden terv, mint a kártyavár? — Nem! —■ Erre már Bartha István, a diákotthon igazgatója adja meg a választ. Amíg jég lesz, a jégből „keresünk” Ha elo’vad, hát csak hadd olvadjon. Helyére teniszpályát készítünk. Az is pénzt hoz majd nekünk á házhoz. Télen jég, nyáron tenisz... A fiúk fogadkoznak, hogy a város legnépszerűbb teniszpályája épül itt nyárra. Még folyik a munka, de a jövő héten már megnyílik a pálya. A fiúk már előre számitgatják, hogy menynyi lesz majd a látogató, mennyi a bevétel, mikor tudnak vásárolni valamit a népiegyütteshez, a szakkörökhöz .. s Ezúttal is tolmácsoljuk kérésüket. A korcsolyázók látogassák a pályát, mindig gyakrabban. Ezzel lelkes fiúk szép kezdeményezését támogatják. Mert igaz, hogy ők ilyenformán a jég hátán is megélnek, de csak úgy, ha azt a jeget látogatják is... Ötévi börtön társadalmi íula,don elleni bűntett miatt Berkes Péter 27 éves. edelényi lakos, bányamunkás havi 1200 forint keresettel, vagyontalan, ötször volt már büntetve, kétszer vagyon elleru cselekmény miatt elítélt vádlottat az edelényi járásbíróság társadalmi tu- 1 aj dón sérelmére elkövetett betöréses lopás bűntette miatt 5 évi börtönre, valamint 5 évi egyes jogoktó1 eltiltásra ítélte el, nem jogerősen Ügyész súlyosbításért, vádlott enyhítésért fellebbezett. Tényállás: Berkes többéves börtönbüntetésből szabadult, amit betörésért kapott. 1956 november 26. napján bement az edelényi ruházati bolt épületébe, ott felment annak padlására, maid tető- bontás és ajtóbontás után behatolt s dl ,fßal&ndak qm^jEL Szikkal matt 100 művészeti csoport ismét a színpadon Borsod megyében többszáz művészeti csoport működött az elmúlt években. Teljesértékű munkát azonban nem tudtak kifejteni. Az irányított műsorválasztás, a sablonossá vált műsorfüzetek, az erőltetett szerepeltetés sekélyessé változtatta sok esetben a kult úrcsoport ok munkáját. Az októberi események és az ezt követő hónapok során sok kultúr- csoport feloszlott a megyében. A legjobbak azonban máris ismét munkához láttak. Eddig száz borsodi kultúrcsoport és népiegyüttes kezdte meg próbáit. Műsorválasztásuk már új szellemben történik. A széphalmi csoport például Jókai »-Bolondok grófja-« című szatirikus színművét tűzte műsorára. A színmű eddig minden érv nélkül indexen szerepelt. A megyei tanács népművelési osztálya örömmel támogatja az újjászületett csoportokat. Eddig betiltott értékes színműveket, műsorfüzeteket bocsát rendelkezésükre. Színműpályázatot hirdetett ugyancsak a műsorjavítás érdekében és az osztály dolgozói szaktanácsokkal is támogatják a munkát. A népiegyüttesek sok segítséget kapnak a megye néprajzi csoportjától is, s helyi gyűjtéseket tűzhetnek műsorra. A kultúrcsoportok egymásután kezdik meg működésüket, a népművelési osztály azonban ügyel arra, hogy csak olyan csoportok tevékenykedjenek a borsodi falvakban, melyek be is tud iák tölteni hivatásukat, kulturális színvonal fejlesztését, a dolgozok szórakoztatását. Ügyelnek továbbá arra is, hogy a múlttól eltérően kevesebb politika és több szórakoztató színmű szerepeljen a műsorokban. helyiségbe és onnan a kasszából 602 forint készpénzt lopott el, majd ruhanemű eket kezdett csomagolni, azonban közben zörgött és zajt óko** zott, amit észrevették s az üzletbe bemenve onnan menekülésre kény* szeri tették. Nevezett újra a tetőn át próbált elmenekülni* azonban a rendőrség — miután más úton nem tudta ártalmatlanná tenni — megsebesítette és így fogták eL Far2u*s'a<kák a hoiiorítoita o-asz mezükön Chieti tartomány százkét községét a hó teljesen elszigetelte, a forgószél kidöntött telefon- és villany pózná* kát. A nagy hóviharok következtében a Róma—Pescarai vasútvonalon a forgalom megszakadt. Az országutakon a gépkocsik százai vesztegelnek és a mezőkön kiéhezett far- kasfalkák kószálnak. A Szicíliából érkező jelentések szerint a szigeten* mintegy 100 kilométeres sebességű szél tombolt-. A rettenetes erejű szélvihar sok ház tetejét lesodorta. fgy - c'to hír csillogó üvegekről és pasztellszínű csempékről ír. ........... A miskolci üveggyárban december elejétől — ha korlátozott mértékben is, — de folyt a rendszeres termelőmunka, s a múlt hónapban naponként átlagosan 800—1000 négyzetméter üveget készítettek a- budapesti építkezésekhez. A gyár vezetősége az illetékes szervekkel karöltve fokozatosan javított a szén-, anyag- és energiaellátási helyzeten. Sőt — a kormányszervek hathatós segítségének eredménye* ként ezen a héten az üveggyártás legfontosabb alapanyagából, ammó- niákszódából egy évi szükségletre elegendő mennyiség érkezett. így januártól a gyár munkásai már három műszakban dolgoznak s elérték a régi termelési szintet. Ez azt jelenti, hogy most már naponként kétezer négyzetméter áttetsző ablaküveget készítenek* Az újévben ugyancsak megkezdték egy kisebb kemencéből az üvegcsempék gyártását is. A pasztellsz:- nekben készülő üvegcsempékből, melyeket főként az épületek folyosóinak borítására használják, egyelőre naponként kétezer darabot gyártanak* Január második felében ü^emb^ állítanak egy újabb nasyobbte’jesit* rnényű kemencét s ezzel naponkint; ötezer üvegcsempe kerül majd ki a gyárból. Négy házat és lakóit elsodorta a gageaci hegyom'ás kóikat betemette; Csütörtök estis még nem sikerült a betemetett holttesteket megtalálni. Gageac franciaországi községben csütörtökre virradó éjszaka hegyomlás történt. A lezúduló sziklák és a földtömeg négy házat elsodort, s lacA QílLO ÚJL DCóuJtllCLZ január 14-éto! minden nap nyitva! Meleg konyha! Menürendszer! Ebéd és vacsora szolgáltatás! Tánc! Zene: Bódy—Sárközy-öuó! Tánc! Nyitva: 12 órától este 10 óráig! Bejárat a mozifolyosón át! fjkf EMRÉGIBEN, amikor a fővá- rosban jártam, s gondolata* imba mélyedve céltalanul kóborol- tam az utcákon, egy tízéves forma fiúcska szólított meg: — Bácsi kérem, tessék venni hóvirágot! ... A hang valahogy ismerősen csengett fülembe, s amint jobban szemügyre vettem a fiút, meglepetésemben felkiáltottam: — Nocsak, te vagy az Berci!? A gyerek zavartan nézett rám. S én észbekaptam. A megtévesztő hasonlóság egy pillanatra feledtette velem az idő múlását, visszaröppentett nyolc esztendő távlatába. S amíg a pénztárcámat keresgéltem, felpattant agyam emléktára, és kilépett belőle Berci. O/ EDVES kis fickó volt. Olyan, '•A mint a legtöbb magakorú angyalföldi vagány: pajkos, szurtos és végtelenül élelmes. Annak a gyermeknek pedig, akit nem az otthon, hanem a Lehel-téri grund nevel, csak áldás az ilyen természet Rezes Bercit nem az otthon ne- p vélte. Az utca ayermeke volt. Élt ugyan az apja is, anyja is, de komisz ember volt mindkettő. Amit az apa nem ivott el a keresetből, azt elitta az anya, gyermekeik meg éheztek, s jóllehet, fel is fordultak volna az éhségtől, ha Berci, a legidősebb nem gondoskodik róluk. Nem tudatosan vált 6 a család fejévé. Talán csak az Öröklött hajlam késztette rá; hiszen úton-útfé- len tapasztal olyat az ember a lumpenproletár családoknál, hogy a megélhetés, gondja a gyermek vállára szakad. így vált Berci is kenyérkeresővé. Egy Váci-úti kiskocsmában ismerkedtünk Össze. Az óra mutatója már éjfél felé közeledett, amikor belépett az ajtón, ócska, feU hajtott gallérú kis kabátjában dideregve az őszi széltől, karján kosarat cipelt, teli őszirózsával. Megállt,. szakértő szemekkel körülné- zettj hol is kezdje a munkát? Ment & egyik asztaltól a másikig, s végül hozzám is eljutott. — Szép virágot tessék! — Kinek, öcskös? Látod, egyedül vagyok!? Szőke haja a szemébe lógott* nagy barna szeme majd lecsukódott az álomtól. — Ekkora gyerekeknek már az ágyban a helyük ilyenkor — dorgáltam a fiút. — Miért nem mész haza aludni? ' — Nem lehet, kikapok t Kitől te? — Anyámtól. —- Aztán miért? — Mert nem adtam el a virágót )SAK ÁLLT zavartan, vézna kezével törölgette szipáko- 16 orrát, tekintetét a földre szegezte, hosszú szempillái árnyékot vetettek színtelen arcára. Megsajnáltam a fiút. — Aztán mennyiért adod? *-a kérdeztem. Szavaim szinte felvillanyozták, s az üzlet reményében már habarta is: —- Tessék megnézni... Ilyen még a virágboltban sincs.., Friss, mintha most szedtem volna a kertből... Egy forint szálja, tessék elhinni, tiszta ráfizetés, csak azért adom ilyen olcsón, mert már késő van. És ma sehogysem ment a bolt... Letette a kosarat, kiemelt egy- egy szál őszirózsát, forgatta előttem és dicsérte, milyen szép. — No, jól van komám! De áruiá el, hol szerezted? Loptad? Rámnézett, csodálkozva, mint az őzike, mikor leteríti a vadász. — Én? Ne tessék azt gondolni* Vettem. A Telekin vettem, És mennyit keresel egy szálon? De őszintén mondd meg! — öt... ötven fillért,. „ «— felelte elcsukló hangon. Kezébe nyomtam öt forintot. — Nesze. De most már hazamenj, hallod-e! Hagyjad csak, vidd a virágot is! — De o e s — No, menj csak! És elment. Kosárkáját a karjára akasztotta, örökké fénylő orrával szipákolt még egyet-kettőt és sompolyogva odébbállt, mint egy kóbor kis kutya. AZTÁN MÉG többször is ta^ lálkoztam vele. Hol az llko- vics vendéglő előtt ácsorgóit és szerencsemalacot kínált a járókelőknek, hol a Váci-úton árulta a tökmagot, máskor a Corvin mozi bejáratánál feketézett, majd © Nyugatiból cipelte egy idős asz- szony bőröndjét a taxihoz. Valahányszor Összetalálkoztunk, mindig felismert és mosolyogva köszöntött, mint régi jó ismerőst Ilyenkor megálltunk egy-egy percre, én kérdezgettem ezt-amazt, ő pedig illedelmesen felelgetett. És amikor elváltunk, valahogy mindig felvillanyozott és jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy lám, ez a fiú ember lesz a talpán, ezt nem töri meg az élet, s a jég hátán sem kopik fel az álla. Biztosan megtalálja helyét a társadalomban és viszi valamire. ...A legutolsó találkozásunk azután nagyon szomorú volt... Ezer és ezer csendesen szállingózó hópihe lepte el Berci szőke kobakját, amint virágot árult az Oktogonon a fényképész előtt. Karján a kosárka, benne már csak egyetlen csokor hóvirág. Éppen indult volna hazafelé, amikor egy, kissé spicces állapotban lévő fiatalember lépett hozzá: — öcsi! Itt ez a levél, szaladj át a Kőműves étterembe, s ezzel a csokor hóvirággal együtt add oda a pénztároskisasszonynak. De fuss ám! Berci zsebrevágta a kapott pénzt s örülve annak, hogy mára „bezárhatja a boltot”, ugrott, mintha puskából lőtték volna ki. Se jobbra, se balra nem nézett, csak vágtatott át az úttesten... s a következő pillanatban fékcsikorgás és rémült sikoltás vegyült a Körút zajába. AKKOR érkeztem a szeren- esetlenség színhelyére, amikor Rezes Bercit hordágyra emelték. Halotthalványan feküdt, szája sarkából vérpatakocska csörgedezett, kis keble gyorsan, pihegve emelkedett. Föléhajoltam az embergyűrűben. — Berci... Bercikém...! A hangra kinyitotta törődött szemét, picit oldalra fordította vérzői szőke fejecskéjét. Megismert. —■ Bácsi... Bácsi... kérhetek valamit? — suttogta fakó ajkaival. — Kérj, fiacskám, amit akarsz9 mindent! — A levelet... és a ... csokor hóvirágot... tessék bevinni... a Kőművesbe ... a pénztáros . . B kisasszonynak . . . Aztán becsapódott a mentőkocsi ajtaja s az autó szirénázva tovarobogott. Én meg ott álltam az úttesten, hosszan bámulva a mentő után, egyik kezemben egy gyűrött levéllel, a másikban egy csokor hóvirággal. Az égből nagy pelyhekben hullt a hó .. o jt VIRÁGÁRUS fiú türelmetlen nül nézett rám, jelezve, hogy a Körút forgatagáéban száz és száz kuncsaft szaladgál még rajtam kívül, ne vesztegessük hát hiába az időt. De a tekintete, szemébe lógó szőke haja, fakó arca és szipákolót egérke módjára örökké mozgó pisze orrocskája annyira emlékezte■* tett az én kis Berci barátomra^ hogy akaratom ellenére ajkamra szökkent a kérdés: — Hogy hívnak, kisör eg? — Engem? Rezes Ferkónak! Jól éreztem. S mégis mellbevá•> gott a felelet. Lám, az élet mégis* métli Önmagát. Nyolc évvel ezelőtt Rezes Bercit, a kis virágárust ha* Iáira gázolta egy autó, csak azért$ hogy nyolc évvel később egy Rezes Ferkó álldogáljon a Körút sarkún — mert rákényszeríti a sors • 0 . Furcsa az élet . . „ Kiemeltem a kosárból egy csokor hóvirágot, megsimogattam a fiú arcát, s a kezébe papírpénzt nyomtam. — Nesze, te . . . te kis Rezes Berci . . . Ferkó . . . AGY PILLANATIG értetlenül ^ nézett rám, de aztán, markában érezvén a pénzt, boldogan szedte lábait. S mielőtt végképp elnyelte volna a hömpölygő embsr* áradat, utána kiáltottam: Vigyázz az úttesten! Mert ki is vigyázna rá, ha. 6 Ölte magára nem a 0 .
