Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-19 / 15. szám

á ÉS ZA&MAGY Alt ORSZÁG Szombat- 1957. Január 19. BORSODI NÉPI1 JÁTÉKOK -----1 M E S É K ! TÁNCOK Lajos Árpád és Sdiánál Vilmos- né, miskolci néprajzkutatók évek óta tartó fárasztó, de lelkes munka eredményeként elkészültek a »Bor­sodi népijátékok« című nagytérje- delmű gyűjteményükkel. A nagy- értékű munka magűbafogiülja a ■megyében még élő, vagy már fele- désbemerillt népi játékoket. A megyei tanács népművelési osztálya 12.000 forintos költséggel kiadja a gyűjteményt és azt eljut­tatják majd az általános iskolai pedagógusokhoz, hogy tanulóikkal szórakoztatóan ismertessék meg a megye hagyományait. A gyűjte­ményt megkapják a kultúrcsopor­tok, népi-együttesek is, hogy az is­mertetett anyaggal színesítsék mű­soraikat. A. hamarosan megjelenő, nagy érdeklődéssel várt kötet elsőként foglalja magába egész megyére ki­terjedően a borsodi népi játékokat. A megyében már eddig is több néprajzi munkaközösség tevékeny­kedett, azonban nem tudtak az egész megyére kiterjedő munkát végezni. A megyei tanács kezde­ményezésére és tám agatés á val most megyei néprajzi munkaközös­ség kezdi meg működését, melyben a 15 legkiválóbb borsodi néprajz- kutató tömörül. Az új munkaközösség a koráb­ban működő szentistváni, cserép­falui, szents'ononi és mikókázi helyi munkaközösségek eddigi, eredményeit alapulvéve kezdi el. működését, tjgy tervezik, hogy még ebben az évben megkezdik egy néprajzi könyvsorozat kiadá­sát »Borsodi népmesék«, »Borsodi népitáncok és »Borsodi népdalok« címmel. Különösen értékes lesz a népitáncohat ismertető kötet, mely­ben szemléltetik a híres szentist­váni gyermektáncokat és a nép­szerű szentistváni Icarikázót is. Áízakni'{gAfare#ízág. megírta, illetess széni intézkedett Lapurk 9-i számában „Jogos sérelem orvoslást, kérjü’.t” cin? mól foglalKoitunk n lyukü kisvasút személykocsijainak fű­tésével. A cikkre válaszoltak az illetéke­sek: Baclarilc József fókocsivizegálő, Ró­zsa Láiiló kályha fűtő, tehát a legille- téke;.cbbek. Tóth Győző Miskolc, Marx Károly u. 104. II /6. alatti lakos így ír levelében: „I,apjuk sürgős intézkedését — a lyukói vonat fűtésével kapcsolatban, — köszö­nettel fogadjuk.” Badart k József és Rózsa László viszont ezt írják levelükben: „Mi kályhái ütők és kocsivizsgálók a legmesszebbmenőkig igyekszünk eleget tenni bányásztúrsaink kényelmes, meleg kocsiban való utazásá­nak, de igen kérjük bányásztársainkat, hogy jobbminőségű szenet küldjenek (ne meddő* szenet 6ü—70 százalékban), hogy szolgálatunkat bányásztársaink kívánsá­ga szerint tökéletesen el tudjuk látni.” íerniészelöenj juttatást kapnak a SZOVOSZ és a fsldművssszüveüiezeie^ keres‘eíe'ini A SZÖVOSZ igazgatósága és. a ke­reskedelmi és. pénzügyi dolgozók szabad szakszervezetének elnöksége visszaállította a keresd-; ed elírni dolgo­zók természetbeni juttatását. Ennek értelmében a felvásárló kereskede­lemben dől gaz ó alkalmazottak, vala­mint a szövetkezeti irányító szervek és szövetkezeti vállalatok dolgozói a rendelkezésre álló árucnokekből havi 250 forint értékben nagykereske­delmi áron vásárolhatnak. A ked­vezmény csak azokat a dolgozókat illeti meg, akik a teljes munkaidőt ledolgozzák. Csökkentett munkaidő esetében csak annak arányában ve­hető igénybe a kedvezmény. (MTI) JCAmti, rag.auz.6-it (tekém eepj. ndkát ideiben p iparágakban akadnak CjQ.ij.CS olyan műveletek, ame­lyek évezredeken át élnek változat­lan formában. Vegyük például egy ruha elkészítését. A ruha mind a mai napig úgy készül, mint az ős­időkben: varrják. Tűvel és cérná­val. A legmodernebb technika azonban már a konfekcióiparba is behatolt. Akadtak olyan ötletes emberek, akik kitalálták, hogy a ruhákat nem varrni, hanem ragasztani kell. a különböző anyagokat csak ki­sebb javítások alkalmával ragasz­tották a konfekcióipari szövetkeze­tekben. A nagyszerű ötletet roc^t magáévá tette az Országos Konfekcióipari Tudományos Kutatóintézet. Tapasz­talt szakemberek kidolgozták az új eljárás, technológiáját és, különleges berendezést, készítettek hozzá. Ezzel megoldották a feladatot A ragasztást előbb a zakók hajtó­kájának és aljának beszedésénél al­kalmazták. A régebben férceléssel végzett jelölés helyett csak egymás­ra helyezik a különleges ragasztó- hártyával bevont szövetet. Amikor az ilyen anyagot meleg vasalóval át­vasalják, az anyag egymáshoz ra­gad. nn*«nt ^e!yeít Végzett ra-« CT ÖP.WAU nemcsak a dolgozók teljesítményét növeli, ha­nem javítja a ruha minőségét is. A kísérletek azt mutatják, hogy a ra~ gasz,tóhártya szorosan összetartja a szövetet, sem a mosás, sem a vegy- tisztítás nem árt neki. A «-ragasz­tott-« öltöny lényegesen olcsóbb- a szokásosnál. Ruhaszalonjai okban bizonyára rö­videsen elhangzik majd ez a ma. még szokatlan kérés: «Kérem, ra­gasszon nekem egy ruhát!« JUiLziikáltii t(uiiLÍnak a ciqánqzenészeJk A megyei tanács népművelési osztályának értékes kezdeményezése A magyar ember ismert arról, hogy szereti a nótát, zenét. A váro­siak igényeit a különböző kulturá­lis intézmények jobbára kielégítik Néhány „csemege" A RÉGI MISKOLCRÓL Mindenekelőtt: honnan származik városunk neve: A Miskolc szót UL Béla király névtelen jegyzője, Anonymus ina ie először. Az 1200 körüli években Miscoucynak hívták a Tapoiea forrástól a' Sajóig terjedő földel. Ezt a területet még a honfoglaló Árpád fejedziem adományozta Biigérnek és fiának, Borsnak. Egy év­századdal később Bors utódai felvették a kereszténységet, s a Bors nemzetség feje ekkor nyerte a Mihály-Miska-Miskóc nevet. A terra Miscoucy nagyobb terület volt a mainál, több község épült rajta: Csaba, Szirma, Nyék, Tokaj, Petri, Keresztár, Miskolc, Tapolca, Mályi. De nemcsak nagyobb terület volt, hanem, más Is, mint a mm. Néhány érdekes és eddig ismeretlen adattal szolgálhatunk a. Herman Ottó múzeum kutatásainak jóvoltából. i.. 1698-ban paráznaság (?) miatt kivégezték Kondai Kiss Mihályt, Miskolc város főbíráját. Háza a mai Széchenyi-utca 5. számú ház helyén állott.. „ Adolf bécsi cukrászmester. Cukrász­dájának a Bottega S\fizzera nevet adta. Nagyon látogatott hely volt többször megfordult benne Déryné is és Petőfi Sándor is. a falusiak azonban hátrányos hely­zetben vannak ezen a téren. Leg- öbb helyen egyedül cigánymuzsika olmácsolja a zenét. Általuk ismerkednek meg egy- egy új nótával és úgy éneklik egy életen át, ahogy jól, vagy rosszul megtanulták a szövegei, dallamot. A borsodmegyei tanács népműve ési osztálya felismerte azt a szere )et, melyet a cigány muzsikusok be- öltenek a falvakban. Elhatározta, hogy képezi őket, megismertetik a nuzsikusokkal a kótát, a zeneelmé- etet. A cigánymuzsikusok született tehetséggel kezelik a vonót, ha az elmélettel is megismerkednek, kivá- ó, művészi színvonalat elérő zené­szekké válhatnak. A népművelési osztály ezért Sárospatakon, Mezőkövesden és Putnokon zeneiskolát nyit szá­mukra, ahol egyelőre 180 cigányzenész tanul majd a megye legkiválóbb zenepe­dagógusainak oktatása mellett. A antervben gyakorlati és elméleti anyag egyaránt szerepel. A zenei képesség fejlesztése mel­lett az is cél, hogy a muzsikusok megismerjék és megkedveljék a nép­dalokat. Ne csupán az uton-útfélen Is­meri magyar nótákat, hanem a népdalokat is terjesszék majd- A népművelési ->sztály egyedül* álló kezdeményezését örömmel fo­gadták a zenekedvelők, zenei szak­emberek .és zenészek egyaránt. Az iskolák még ebben a hónapban megnyílnak és remélhető, hogy né* hany^ év múlva mar teljesértékű, művészi muzsika mellett szórakoz hatnak a borsodi falvak dolgozói. A Cementipari Gépjavító Vállalat (Ilejőcsaba, Mésztelep, telefon: 16-801, 802, 807) átmenetileg vállalja: közlekedési eszközök, húsipart gépok, mezőgazdasági eszközök és gépek javítását. Vállal továbbá forgácsolási és vasszerkezeti munkákat, hely­színi szerelést. Dpájjja kicsi kendő Egy párizsi fiatalasszonyon haji“ műtétet végeztek. Operáció után az asszony erős fájdalmakat ér­zett, s egy másik sebészhez for­dult. Ez újra megopeválla, s a hasüregben egy 60x40, centiméte­rei operációknál használatos, géz-* kendőt talált. A fiatal asszony pert indított. A feledékeny orvost a bíróság más- félmillió frank kártérítésre köte­lezte. imtNmn edz kmaqqaMaizáq \ levelesládája j A miskolci fűtőhöz levélírójának üzen- jük: közölje velünk, hogy ki kérte, 11-? letve ki nem kapott szociális segélyt, • Harsány! Miklós Miskolc, Vöröshadse­reg i*. 5. sz. alatti lakos kérését továbbí­tottuk» reméljük sikerül segítséget nyílj- tani. o Horváth József szuhakállói bányászt értesítjük, hogy a rádióvásárláshoz se­gítséget nem tudunk nyújtani. Kérését továbbítjuk kereskedelmi szerveinkhez* Ezúton hívjuk fel a Keletborgodmegyel Népbolt szaküzleteit, tegyék lehetővé Horváth József számára a rádióvásárlást* «> Ludas Matyi jeligére Abodról Irt levél írójával közöljük, ismertesse nevét szer*, kesztőségünkkel, hogy megfelelően intéz* kedrü tudjunk. a Jantí.a Pál Qrmo$báriyáró! írt levelébe« jogosan sérelmezi, hogy az étterem talai piszkosak, a kávésbögréket egy tál- ban mossák el, nem öblítik le tiszta ylzz€® és a? éjjeli műszak után jólesne egy kig meleg kávét inni, de ilyen gusztustalan ét­teremben nincs kedve hozzá az ember* nek. Reméljük az ormosbányai közétkez» tető vállalat a sérelmet rövidesen orvo*. solja. 0 Bajó István kistokaji levélírónkkal kö­zöljük. hogy a termelőszövetkezetek!*« bevitt felszerelésekre vonatkozóan az ősz» szes tudnivalók benne vannak a Magyatf Közlönyben. A közlöny megtekinthető a községi tanáeson. (* Nagy Lajos és társa Tibolddarócróí el* keseredetthangú levélben arról számolt be. hogy a községben feloszlatták a ci­pész kisipari termelőszövetkezetet., frzt kérdezik a mezőkövesdi járási központ* tói, hol van itt a szövetkezeti demokrá­cia. Reméljük, a járási központ, intéz-» kedni fog rövidesen. Á KÍNAI SZÉN- ES GYUFAKIRALY őszinte vallomása ... A piac (theátrumnak, sókada- lomnáfc nevezték), a mai főutcán volt, a Városház-tértől a Béke moziig... t* ... A mai Kcssuiűi-'utcát a XV.— XVI. századiban Cikó-utcának ne­vezték. Itt sorakoztak a nagykeres­kedések., ahol skóíiuimot, patyolatot, mentére való farkasbört, sziléziai gyolcsot, karmazsint sfab. árultak... * : ..Az Állami. Áruház helyén volt a tapolcai apátság kúriája, s egyben a környék leghíresebb borkimérése... * s. > Az ősi jobbágy telkek maradvá­nyain épültek a Széchenyi-utca 6., 8., 10. és a 3., 5„ 7. számú házak;?? * .. Ha valaki a XV,—XVI. század­ban Tapolca felől lovas szekérrel akarta megközelíteni Sajószent- pétert, egész kálváriát kellett járnia. Útja a következő volt: a Mindszenti kapun keresztül át a mai Rákóczi- utcán, a Szinva déli oldalán a Pap­szeren, a mai Bartók Béla térig, onnan visszalcanyarodott a főutcára, végig ment a Cikó-utcán (mai Kos­suth -utca) és a Palóczy-uícán át tá­vozott a városból.. * •9 s:.A Forgó-híd a XVIII. század­ban létesült és a Kazánczy-u teát 1794-ben adták át a forgalomnak... * i.« 1735-ig csak bort és pálinkát mértek Miskolcon, 1735-ben Trangus Illés patikárius — a mai Szarvas - patika helyén —• már édes italt és harapnivalót is árult. 1743-ban pedig egy élelmes görög kereskedő kibőví­tette a vendéglő forgalmát kávé, herbatea és rozsóris felszolgálásá­val.^ i» ::: Az első cukrászdát a mai Ros*#.­... helyén 1828-ban, építette Jóst O . S. LIU sanghajl milliomos cik­ket irt a Peopleis China cimü lapba. Cikkéből közöljük az alábbi részle­teket: IV evemet gyakran láthatták a2 ■L1 utóbbi évtizedekben a világ­sajtó hasábjain. „Szénkirály”, „Gyű- fakirály”, „Tőzsdekirály” — ilyen és hasonló jelzőkkel illettek a fürge- tollú újságírók. Most, hogy 70. szü­letésnapomat ünneplem, úgy érzem., érdemes elmondanom egyet-mást életemről. Napok alatt lettem milliomos Téved, aki azt hiszi, hogy a gaz­dagsághoz vezető utam síma és aka­dálymentes volt. Tizenkilenc éves koromban abba kellett hagynom ta­nulmányaimat a sanghaji egyete­men, mert özvegy édesanyám telje­sed elszegényedett. Kénytelen vol­tam „idegen rizsből élni”, ami ná­lunk annyit jelentett, hogy külföl­diek számára dolgoztam. A Kailan- bányáknál lettem főfelügyelő. Mikor kitört az első világháború, a bányák számára eljött a konjunktúra ideje. Szenünket csillagászati áron adtuk el és én, aki százalékos részesedésre dolgoztam, napok alatt milliomos lettem. Bizonyára emlékeznek rá, hogy a háború után a nemzeti eszme megT újhodása hatotta át egész birodal­munkat. Lelkesített ez az eszme, mert láttam, hogyan zsákmányolják ki a külföldiek a lenézett kínaiakat. Azt is látnom kellett, hogy hatalmas hazám gyengesége ipari és tudomá­nyos elmaradottságában rejlik. So­kat gondolkoztam akkoriban, miként tudnám vagyonommal segíteni nem­zetem ügyét. Megpróbáltam kínai círukkal éUeösüJyozai 33 idegen gyártmányok beözönlését. Valahogy így lettem „gyufakirály”. Nemzeti gyufaharc Megalapítottam a Hung-Sheng Gyufaipari Vállalatot. Abban az időben a svéd Phoenix- és a japán Monkey-gyuiák uralták a kínai pia­cot. Egyedül harcoltam ellenük és majdnem belebuktam. Ekkor meg­teremtettem a kínai gyufagyárak nemzeti közösségét. Együtt harcol tunk és győziünk. A nemzeti érzés- eredménye volt r- is: mindenki igye­kezett hazai árukat vásárolni. A sorí- úgy hozta, hogy rövidesen át kellet térnem a gyufáról más cikkek gyár tására. 1926-ban a kínai piacot kül földi dömping-textil árasztotta el. Úgy gondoltam, megpróbálok a ki váló minőséggel küzdeni ellenük. Az első évben óriási ráfizetéseim voltak, barátaim kigúnyoltak. Nehéz volt legyőznöm a még meglevő elő­ítéletet: a külföldi cikkek iránti kri- tikátlan rajongást. Mit tehettem? Árumat olyan kínai és külföldi ke­reskedőknek adtam el, akik idegen védjeggyel hozták forgalomba — és sikerrel. Csou Kn-laj meghívott 1916-ban, amikor elemi erővel tört ki a kínai szabadságharc, teljesen zavartan álltam az események viha­rában. Tudtam, hogy a Csang Kai- sek-rendszer a korrupció mocsara, de a kommunistákban sem bíztam. Ekkor Hongkong kínai angol gyar­maton éltem, arra nem gondoltam, hogy hazám terüieíét emigránsként elhagyjam, Sanghaj felszabadulása után második fiam, Lili Nien-ji, ér­tem jött Hongkongba és arra kért, térjek haza. Nincs félnivalóm, mon­dotta, a rend helyreállt, üzemeink dolgoznak. Nagy kedvem volt a do­loghoz. Vagyonom Kínában, fiam és unokáim szintén, én meg 63. eszten­dőmet tapostam. De akkor még vala­mennyi Hongkongba menekült tőkés félt, senki sem akarta megnyitni a hazatérők sorát. Mit tagadjam? Én sem. Fiam két hónapig várt, végül hazaindult, S mikor hajója kifutott a kikötőből, már én is a fedélzeten voltam; az utolsó pillanatban dön­töttem így és soha nem bántam meg. Egyenesen Pekingbe mentem. Csou En-laj miniszterelnök beszél­getésre hívott meg. Életemben nem felejtem el találkozásunkat. Nem értettem neg akkor mindent, amit mondoJ le nem volt egy hamis sza­va ser gy tértem vissza Sanghajba „Két fehér és egy fekete*1 A menekülő Kuomintang elhur­colta a gépeket, vásárlóerő nem volt, az ellenséges blokád miatt nyers­anyag nem érkezett. Amellett két­ségeim voltak, meg tudja-e tartani a kommunista párt Kínát. Tényke­déseik azonban egyre jobban felkel tették csodálatomat. így például a „fcéí fehér és egy fekete” vagyis a rizs, a fonal és a szén problémája mindig leküzdhetetlen nehézségeket jelentett Sanghájban A vadul hul­lámzó árakat a legügyesebb kapi­talistáknak sem sikerült stabilizálni. A kommunistáknak sikerült. Ekkor már határozott kedvem volt a mun­kához, A nemzeti bank kölcsönöket adott üzemeim rendbehozatalára. K koreai háború kitörésekor ismét meginogtam. A világ legnagyobb ha­talma, az Egyesült Államok ellen küzdeni? Egész életemben gyülöU tem, megvetettem — és imádtam aá amerikai imperializmust Mikor ön­kénteseink a Jalun átkelve leverték u világ urait, fellélegeztem. Soha nem voltam ilyen büszke arra, hogy kínai vagyok, mint amikor második fiam győztesként tért vissza Koreá­ból. Az 1953-as év a nagy fellendülés éve volt. Az árak szilárdak voltak, nyersanyag bőven jutott, a hatalmas munkálatok miatt a kereslet 53 óriási volt. Cementgyáram —• hála a munkások lelkesedésének a szo­kott tízezer tonna helyett tizen­nyolcezer tonnát termelt, gyapjú- szövő gyáram exportálni kezdett* amivel régi vágyam teljesült. 1953 szeptemberében 120 ezer méter textilárura kaptam állami rendelést., Nem volt iossz érzés, mikor az év végén „Made in the People’s Ke-» public of China” (készült a Kínai Népköztársaságban) arany feliraliál a 120 kilométer exportáru elindult Iciilföldre. A felszabadulás óta kon­szernem üzemei fokozatosan állami magánüzemekké váltak Az elmúlt év végére már valamennyi üze­mem ilyen alapon működött. Bará­taim szerint titokban ma is magán­vagyon gyűjtésére törekszem. Hát az ember nem vetkőzhet ki a bőrét bői. De a vegyesvállalkozás határo­zottan jónak bizonyult. Üzleteim oiyan mértékben fejlődtek, ami az­előtt elképzelhetetlen volt. Unokáim nevetnek Fiaim komoly munkát végeznek az új társadalomban. Két fiam és egy lányom a sanghaji városi tanács tagja. Unokáim illetlenül neveinek ha részvényekről hallanak...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom