Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-19 / 15. szám
s «SKAKMAGTAROlWZAa Szombat, 1957. Január M. mindennapi kenyér MISKOLC VÁROSÁBAN bármelyik üzletbe térünk is be, gondosan kisütött, formás kenyerek sorakoznak a polcon. Pirosra sült, jóízű kenyerek, amelyeket jó étvággyal fogyaszt városunk lakos- sága. Legutóbb a Tanácsház-téren levő kenyérboltban jártunk és kettévágattunk néhányat: — belül is szépek. — Mindig ilyen a kény ér 7 — kérdezzük az üzlet egyik dolgozójától. — Igen. A körülöttem levő háziasszonyoknak is ez a véleménye... * EGY ÚJSÁGÍRÓT életében sok meglepetés ér, mert hisz az életben mindenütt megfordul. Engem is ilyen meglepetés ért a napokban, amikor a miskolci sütőipari vállalat több dolgozójával beszélgettem. Azt hittem — hogy akik kerestek —, biztosan panaszkodni akarnak, valószínű, hogy talán a vezetőkre, az is lehet, hogy az igazgatóra. Ez esetben más történt. Ugyan az igazgatóról volt szó, de nem panaszkodtak rá, hanem dicsérték. Valamennyien úgy vélekedtek: ez az ember aztán kommunista! Nos, elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak, s megismerkedem Sukovits László igazgatóval, s annak munkájával. • — HALLÓI Itt a miskolci sütőipari vállalat, Vietórisz László statisztikus beszél. — Itt pedig az Északmagyaror- szág szerkesztősége. Az iránt szeretnénk érdeklődni, hogy a miskolci kenyérgyár termelése hogyan alakult a zavargások előtt, alatt és utána? — Szeptemberben átlagosan napi 42.000 darab kenyeret és 122.000 darab süteményt készítettünk. Novemberben 43.000 darabot... —■ Kiesés nem volt ezekben az időkben? — Nem volt. Ugyanis nekünk olyan igazgatónk van, aki a nehéz napokban példamutató magatartásával, munkabírásával minden akadályt és nehézséget leküzdve szervezte és irányította vállalatunk dolgozóinak munkáját. Telepeink egyaránt megkapták a kellő meny- nyiségü liszt, só, élesztő fejadagot, valamint a szükséges tüzelőt! — S a szállítás nem okozott nehézséget? — Arról leginkább a gépkocsi- vezetők tudnának beszélni... * FIATAL, KÖZÉPTERMETŰ, jó- megjelenésü emberrel beszélgetek. Neve: Burkus Imre. Foglalkozása: gépkocsivezető. Munkahelye: miskolci sütőipari vállalat. ö ad választ fenti kérdésünkre.-r A mi igazgatónk derék ember. Három éve van a vállalat élén, s mi munkások nen. csalódtunk benne. Sukovits Lászlóban olyan igazgatót, olyan kommunistát ismertünk, aki méltán érdemli ki megbecsülésünket, szeretetünket. ö volt az, aki — mivel jogosítvánnyal rendelkezik — gépkocsiba ült s a lövöldözésekkel mit sem törődve szállította haza. illetve munkába a dolgozókat, ö volt az, aki lelkesített, bátorított bennünket, aki megteremtette az előfeltételét a termelésnek. * A szirmaiak, kisgyőriek keresztesiek, kövesdiek ugyancsak nagy lelkesedéssel beszélnek Igazgatójukról, s úgy vélekednek, hogy az ő nevéhez fűződik Miskolc város lakóinak kenyérellátása. Az ő példáján lelkesülve végeztek szinte emberfeletti munkát a pékek, s az üzem valamennyi dolgozója. Igazuk van. Számok beszélnek erről és frissensült cipók, melyet jó ét - vággyal fogyasztunk el valameny- nyien... • A CIKKEM EL FJEN azt írtam, hogy megismerkedek Sukovits László igazgatóval, annak munkájával Elnézést kérek kedves olvasóimtól, hogy e rinortomban nem esik sző az igazgatóval való ismerkedésről, de úny érzem. most nem ez a fontos. Munkálat, magatartását az elmondottakból valamennyien isr merjük, amelyhez mén csak any- nyit kell hozzáfűznünk, hogy Su- kovlts László nem szégyellt, honv kommunista, hanem épven ellenkezőleg, büszke rá. Élenjár most is a párt szervezésében, mert úgy érzi, kötelesséne a párt, a nép ügyét szolgálni. sokat szenvedett hazánk megpróbáltatásain enyhíteni... * NEM BESZÉLTEM az igazgatóval s nem is tud róla, hogy cikket írtam. Lelkii'smeretfurdalást mégsem érzek, mert hisz munkások, a péküzem egyszerű katonái bíztak meg azzal, hogy méltó képet fes sek -’gazgatójukról. Szív, lelkiismeretesség, találékonyság, ez jellemzi Sukovits László kommunista igazgatót. El végre a miskolci dolgozók minden napi kenyeréről volt és van sző...! DRAGOS GYULA Magyar menekültek nyugaton A Daily Telegraph jelentis MacMillan angol miniszterelnök rádió és televíziós beszéde London (MTI) A TASZSZ jelenti: Harold MacMillan, az új angol miniszterelnök Csütörtökön este beszédet mondott az angol rádióban és televízióban. Angliában széles körben elterjedt azon követeléseket érintve, hogy a kitűzött idő előtt tartsanak parlamenti választásokat, MacMillan kijelentette, hogy „általános választások nem lesznek”. MacMillan beszédének jelentős részét az .alábbi kérdésekre adott vá lasznak ■ szentelte: „Nem lehet-e Anglia most csupán másod-* Vagy harmadrangú hatalom?” MacMillan hangsúlyozta, gyakran hallotta* amint az emberek feltették maguknak ezt a kérdést, amelyre véleménye szerint tagadó választ kell adni. E vélemérty megalapozására MacMillan azt! a gondolatot fejtette ki, hogy Anglia a brit nemzetközösség és Európa közös erőfoprásai „nem kisebbek, mint a két óriáshatalom —» az Egyesült Államok és a Szovjetunió — erői és gazdasága". MacMillan a továbbiakban Anglia belső problémáit ecsetelte. (MTI) Csehszlovák—szov;ei árucsereiorgalmi egyezmény A közelmúltban Moszkvában szovjet és csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokat folytattak s ennek eredményeként aláírták az 1957-re szóló árucsereforgalmi egyezményt. A Szovjetunió többek között gabonát, vasércet, színesfémet, nyersvasat, olajat, gyapjút, gyapotot, mezőgazdasági gépeket, személygépkocsikat száll:". Csehszlovákiának. A Csehszlovák Köztársaság pedig villanymotorokat, hőerőgépeket, Diesel- motoros villanytelepeket, hengerelt, kovácsolt árukat, élelmiszeripari* könnyűipari berendezéseket, cukrot s egyéb árut küld a Szovjetuniónak. dia elsillLijedt oáms A menekülteket támogató an- god bizottság szóvivője kijelentette: az Angliában élő körülbelül 14.000 főnyi magyar menekültnek körülbelül negyedrésze van a legutóbb kitört nyugtalanságokba és zavargásokba belekeverve. A nyugtalanko- dás legjobb orvosszere a munka lenne, de a legtöbb menekült nem hajlandó semmiféle állást vállalni, mert attól tart, hogy ezzel árt további kivándorlási esélyeinek. Eddig tizenketten jelentették be az angol bizottságnak, hogy haza akarnak térni. Ezek közül öt magyar elhagyta Angliát. Az angol bizottság szóvivője hangsúlyozta, hogy sok boldogtalanságot okoz a szellemi foglalkozásúak kiábrándulása és tehetetlensége, mivel Angliában nem gyakorolhatják hivatásukat. De a bajok igazi kútforrása a további kivándorlás miatti aggodalom és az, hogy túlságosan sok fiatalember lopja a napot. A bizottság megbízottai kimennek a táborokba és igyekeznek rábeszélni a menekülteket, hogy dolgozzanak. de nagyon nehéz számuk ra megfelelő állást találni. A Daily Worker írja: — Négy magyar menekült fiú — 14—16 évesek — el akarja hagyni a Peterboroughi menekülttábort és haza akar térni Budapestre. Hajlandók még halálveszedelemmel is szembeszállni, csakhogy szüleikhez hazatérjenek. Az általános pánik idején menekültek Magyarországból, mert attól tartottak, hogy Oroszországba deportálják őket. Azóta levelet kaptak hazulról és szüleik kérték őket, jöjjenek haza. Az angol menekült- segélyező bizottság szóvivője kijelentette: „A fiúk hazamehetnek, ha úgy akarták, de saját maguknak kell az útiköltséget megfizetniük.” A Manchester Guardian jelenti: — Siligó János 33 éves magyar gépkocsivezető barátjával, Kürti Mihállyal együtt elhagyta a skóciai Abingtonban lévő menekülttábort és Londonba gyalogolt. Kijelentette: „Nemsokára otthon leszek Budapesten”. Utlevélláttamozást kapott a londoni magyar nagykövetségtől. A News Chronicle bécsi tudósítója írja: •— Sok a menekült és kevés a pénz, súlyosak a menekültek problémái. A magyar menekülteknek több mint a fele 26 évesnél fiatalabb. Túlzott, regényes vágyálmokat szőttek a Nyugatról. Magyarországon olyan híresztelések kaptak lábra, hogy minden egyes menekült fejenként ezer dollárt kap, mihelyt osztrák földre teszi a lábát. A többség számára a menekülttábor rideg világa megmagyarázhatatlan sértés. Megfelelő magyarázattal meg lehetett volna akadályozni a különböző híresztelések terjesztését, amelyek meghasonlást okoznak a táborokban. Tény, hogy a magyarokat ellentétes érzelmek marcangolják. Most az a veszély fenyeget, -hogy a világ ro- konszenve a magyarok iránt elpárolog. Ausztriában két havi irtózatos erőfeszítések után az emberek magyar feketézőkről beszélnek, akik a dollárok ezreit keresik piszkos valu- taüzelmekkel, ékszerekkel teleaggatott nőkről, akik úgy fontoskodnak a menekülttáborokban, mintha valami elsőrangú divatszalonban volnának, s arról, hogy a legnépszerűbb bécsi kávéházakat most egyszerre túlzsúfolják a magyar menekültek A rokonszenv nem tart örökké. Még mindig 70.000 magyar menekült van Ausztriában. (MTI) A női alsónemű éppen nyolcvan esztendeje látható kirakatokban. 1876-ban állította először a newyorki fehérneműkereskedő a kirakatba, s cselekedetét nagy felháborodás követte. Az újítás azonban megmaradt, sőt az egész világon elterjedt. Az »erkölcsös« Amerikában a száradó női fehérneműket azelőtt kendővel is le kellett takarni. A Ferrara melletti Spinában folyik ma Itália legnagyobb régészeti feltárása: ezt a görög, majd etruszk várost hatalmas természeti katasztrófák pusztították el, aránylag rövid virágzás után, földindulások maguk alá temették s a betört áradások, mederváltozások elvégezték a rombolás teljes munkáját. Az elsüllyedt város emléke soha nem ment veszendőbe: halászok, pásztorok, földművesek itt- ott megtalálták egy- egy külvárosi fal maradványát, kincskeresők századokon át próbálták megközelíteni a gazdagságok lelőhelyéi — de a föld s a víz féltékenyen őrizte a várost. Az első, nagyszabású feltárások eredménye bizonyította, hogy Spinában minden sír megbontatlan s két és félezer éve semmi és senki sem zavarta síri nyugalmát. Az érdekes az, hogy itt két civilizáció: az etruszk és a görög cserélt szerepet: a város nagy kereskedelmi gócpont volt, a sírleletek bizonyítják, hogy az akkor ismert civilizált világnak minden valamirevaló ipari terméke eljutott ide. Forrásokból egyébként ismeretes, hogy a görög Spina megtartotta azt a szokást, hogy kereskedelmi nyereségének egy tizedét — pénzben, aranyban, ékszerekben, ritka kelmékben — a delfii Apoll o-szentélynek adományozta. A több évre terjedő, nagyszabású feltárási munkák eredménye elsősorban a ferrarai múzeumot gazdagítja: a vörösfigurás attikai kerámiákból — szakértők véleménye szerint «— itt van a világon a legértékesebb gyüjte* mény. A korábbi feltárási eljárásoktól eltérően — a mai régészek rendkívül gondosan tanulmányozzák a helyi folklórt, különösen pedig figyelembe veszik az egyszerű emberek véleményét, útmutatását, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy ezek tekinthetők a legértékesebb tanácsoknak. Az egyetlen komoly aggály, hogy az egykori Spina építőanyaga nem volt eléggé időálló s kétségeik merültek fel. vajon a görög kultúrának az észak-itáliai talajba plántált, előretolt bástyája a természeti katasztrófák után menynyire őrizte meg föld** jén a rábízott értékeket . i* Nagyobb volt a propaganda, * mint az árukészlet Nem nagy a keletjük a magassarkú női cipőknek gyasztóknak, mert magassarküak és idegenkednek a fazontól is. Az Az elmúlt hetekben a kereskedelem propagálta az NHK-ból importált cipőket, amelyek meglehetősen olcsó áron kerültek forgalomba. A propaganda hatására a vásárlók szinite megrohanták a boltokat és ekkor derült ki, hogy kevés cipő : van, két nap alatt felvásárolták. A • napokban a borsodi rádió adásában • ismét hallottunk egy nyilatkozatot, : amely szerint újabb német cipők : érkeztek városunkba. Azonban, ami- • kpr felhívtuk a cipőnagykereske- 3 delmi vállalat vezetőjét, hogy erő- : sílse meg a hírt, azt válaszolta, hogy ; a nyilatkozattevő helytelenül járt el, • amikor nem kérdezte meg őket, 3 mert sajnos a német cipőből igen : kevés áll a kereskedelem rendelke- ; zésére. Mindössze 6000 párat kaptak. 3 amelynek körülbelül a fele van még : meg, de őszintén szólva, nem is na- : gyón kellenek ezek a típusok a fo- | AMÍG a SZÁZAS számú Ipari Tanuló Intézetben Kollár Miklós •, igazgatóra vártam, fiatal. \ saokehajú fiú nyitott be ............ a z irodába. Komáromi Lajosnál jelentkezett, a műhelyfőnök küldte oda, hogy mondja el, hol járt ennyi ideig, miért nem jelentkezett már korábban? — No, hol voltál, öregem? A fiú megvídámodott a barátságos szóra, eladdig félt belépni az irodába. Gondolta talán, hogy nagyon megmosdatják, összeszidják mindenki hallatára. Pláne idegen előtt ez nagyon rosszul esett volna neki. Nem válaszol mindjárt, csak a sapkáját gyűrögeti, cserélgeti, egyik kezéből a másikba. Egy lépést tesz előre, aztán vissza, majd toporog kicsit és nagysokára egy >*a«< betű hagyja el a száját. — Áruld el nekem, — biztatja tovább Komáromi. A fiú mégegyszer szétnéz, rám is pillant, én elfordulok, mintha nagyon érdekelne a falon függő tájkép, aztán hallom, ahogy a hátam mögött kiböki: — Hát... disszidáltam. Pillanat csend, csak a sapka suhog, ahogy maga mellett lóbázza. —- Szóval... no, igen. Disszidáltál és visszajöttél, mi? *— Vissza. — Énekelted a szózatot, hogy: hazádnak rendületlenül... meg, hogy: itt élned és meghalnod kell. Aztán egy szép napon odébb álltái. Világot látni, mi? — Igen. Megnéztem, hogy milyen az élet iDdakint A KIS JCo MAROMI — No és milyen? Jobb? — Hát... FIGYELEK és látom, hogy Komáromi Lajos küzd a gondolatokkal, miként beszéljen a fiúval, hogyan győzze meg, mit mondjon, hogy bátorítsa is, de dorgálja is. Nehéz dolog ez. Ennyit mond: — Na, jó. Most szépen menj' vissza a műhelybe. Fogjál hozzá a munkához. Ha elmentél, hát nem kár érted. Nem kár egy emberért sem, aki el tudja hagyni a hazáját, miközben a Szózatot énekli. Nem volt kár érted sem. Tudd meg, hogy nem sajnáltalak. De annál jobban örülök most neked és annál jobban szeretlek, hogy visszajöttél. Te már megszerezted a magad tapasztalatait. Ezt sose fogod elfelejteni. És ha újra hasonló gondolatokon töröd majd a fejed, jusson eszedbe, hogy Magyarország csak egy van. Az egész világon. Értetted, fiam? — Igen. — Na, jó. Elmehetsz. Minden a helyén van, tanulj és dolgozz. Nem vagyok lélekbúvár és e percben talán nem is ez volt a feladatom. A beszélgetést jegyeztem le, mert példaként akarom állítani azok elé, akik fiatalokkal foglalkoznak, fiatal lelkeket nevelnek a legfelelősségteljesebb poszton. Komáromi Lajos őszintén beszélt ezzel a meggondolatlan lélekkel, a szívéhez talált és elérte a célját. AZT HISZEM, ez a titka annak, ebben a nevelési módszerben rejlik a lényege hogy a százas számú 1 Tpari Tanuló Tr>tezetben, pár méterre innen, a vasgyár kapujától, zavartalanul folyik a munka, az élet. Az intézet nevelői — mint Kollár igazgató mondja — azt várták, hogy az események és a szünet után nehezen fog megindulni a munka, sok növendék elhagyja majd ezt az otthont. Kellemesen csalódtak. A helyzet éppen a fordítottja. Talán soha nem volt még ilven munkakedv, mint most van. Az osztályzókönyvek adatai alapján az országos statisztikában is az elsők között vannak. A hiányzás is normális, pedig, amikor kiadták a szünetet, kijelentették: aki nem akar visszatérni, nem lesz bántóóása. Mindenki visszatért. S mihelyt energiát és anyagot kaptak, megkezdték a régebbi rendelések teljesítését. Pillanatnyilag tovább gyártják az esztergapadokat, amelyről már régen híressé váltak. TITKOS SZAVAZÁSSAL Otthon Tanácsot választottak hétfőn este, a fiúk sajátmaguk jelölték ki, hogy kik lesznek erre a legalkalmasabbak. Éppen mondja Kollár igazgató, hogy anv- nyira meg vannak elégedve a szavazás eredményével, hogyha ők a tanári javaslatok alapján jelölték volna ki a tanács tagjait, talán nem is sikerült volna ilyen jól. ugyancsak említett bundacipőbol pedig mindössze csak 200 párat kaptak, amely máris elfogyott. Ä FARKAS j LEDOBJA MAGÁRÓL j A BÁRÁNYBÜRT: A lengyel sajtó már többlzben le- • leplezte és ugyanakkor elitéit? a 5 Szabad Európának a lengyel nép ér- ; dekei ellen irányuló tevékenységé*. 3 Az utóbbi Időben a Szabad Enr*na • rádióállomás az étert lilább hazn-sá- ; gokkal, rágalmakkal töl*1 me-*. Ak i- 5 vlzálódása szoros P-ozefö-gósb-'n ven . a lengyelországi választás eíökészfl- • lettel. A Szabad Európa b*v»n teljesíti ; imoerialtsta gazain*1? ek-rarit. ami- 3 kor is provokációs felhívásokkal for- • dúl a lengyel' néphez. Z A Trvbunn Lu**i reutet erra. 3 * tankéi ira7,vAi-ménv ha«**«-^**- ; vls'-zautasfMa azt a ..támogatá**”- j a S—'Ked *••—**'» PW“*** * n’n'H az «»—*•*<» • — írta a lap, — * «-»-bad Elír*«* len- 3 «rtreVtiienes műnké *át. s e,TéTt az • effatta „támogatás” már a kezdet ; kezd^An *rvs»mi~n«k tönt. ® A Szabad Euróna rádióállomás ve** • Zfitői és boo’,zto*tsf orca «zá'v,f*ot*ak,, ; hozv a a reakció karmai közé ta'rít'ák t'n- 5 gvelor^zámt. arcban té.v'd'ek Mivel • csalódás érte őket. — végeztettek a J mő*ereren: a Szohad Európa mod 3 nvlltan tárnod. s ekőmrban a lengyel 3 Egvesült Munkádé rtot támadta. A ; farkas, miután ledobta m-sá-ó! a **- 5 ránvbőrt. elhatározta, hogy nyUt T‘ár- 3 tvákkal játszik és ..b“ka>'Cs.-,T6-®i'|t>» a j lengyelországi vála«ztá«l kamn^m-tr*. • A lengyel sajtó rámutat arra, ho^v ; január 9-én a Szabad Európa Len- 5 gyelország felé sugárzott adá~ábm • közzétette „választás előtti utas'tá- • sát”. A Szabad Európa említett „nta- : sításának” főpontja: tám^dá^t kell Z indítani a szejmbe jelölt küldőitek e!- ; len. A müncheni „tanácsadók” fel-ző- ; litják ar lengyel népet, hogy töröljék ; ezeket a személyeket a névsorból. A | Szabad Európa „utasításának” rrásik • pontja arra hív fel, hogy töröljék a ; listáról azoknak a küldötteknek ne- ; vét, akik a Lengyel Egyesült Munkás- 5 pártot képviselik. 3 A müncheni „tanácsadóknak** nem jj tetszik az az egység, amely a k 'zöS ; választási névjegyzékben testesül ; meg. Rend helyett anarchia, egyrég 3 helyett viszály, — íme ezt óhaj ják 3 a roíH'-h-ni urak. 1 SIHIIOfllHSattlMISItMUtlHISMiltHeiMltM*
