Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-16 / 12. szám

2 r: S J5A KM AGYA ROBS J5Í.G SterOá. tm. Urnáit 1«. Miért nem működik a vasgyári új fürdő ? Marosán György beszéde az újpesti kommunisták aktíváján A Magyar Szocialista Munkáspárt hétfőn délután aktivaértekezletet hi­vott egybe a IV. kerületi kommunis­ták részvételével az Egyesült Izzó kul tűr termében. Marosán György ál- Jamminiszter, az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagja tájékozta­tást adott az október 23 óta eltelt időszak eseményeiről. Beszédéiben többek között leszö­gezte: nem lesz újra szociáldemokrata párt Magyarországon a munkás- osztály egységét a párt soha nem engedi megbontani, A legutóbbi hét eseményeiről szó’- va beszélt a munkástanács: król is. Kiemelte: nem lehet véletlen, hogy a kőbányai és a csepeli megmozdu­lások éppen abban az időben történ­tek, amikor az ENSZ-ben ismét na­pirendre került a magyar kérdés. Egyes munkástanácsok pr'vokat’v lemondja nem viszi előre a mun- J kásosztály ügyét. A mun^ás'auá-1 csóknak helyt kell állmok akkor is, amikor kevésbé népszerű feladatok várnák rájuk: a gondjuikra bízott üzemek helyes vezetése, g a létszám­csökkentés. — A megmozdulásöldkal kapcsolat­ban le kívánom szögezni — hangsú­lyozta —, hogy következetesek és kí­méletlenek leszünk az ellenség elle­ni harcban. A továbbiakban Marosán György beszélt arról, hogy a kormány kiszélesítésére termé­szetesen sor fog kerülni, de csak akkor, ha fegyverrel és munká­val biztosították a törvényes rendet. Akikor majd kibővítésének feltételeit az erősödő párt. a munkás-paraszt hatalom fogja megszabni akkor, amikor erre az időt elérkezettnek látja. Marosán György a továbbiakban foglalkozott az értelmiség kérdései­vel, élesen bírálva azokat és íróka*, újságíróikat, művészeket, pedagógu­sokat, akik ilyen, vagy olyan for­mában szemben állnak a kormány- nyaL A külpolitikai kérdésekről szólva aláhúzta annak az óriási se­gítségnek a jelentőségét, amelyet a szocialista tábor országaitól mind erkölcsileg, mind anyagiakban kap­tunk és kapuink. Bejelentette, hogy a legutóbbi moszkvai tárgyalá­sokon a kínai küldöttség éjibb nagy segítséget ajánlott fel ha­zánknak: 100 millió rubelt sza­bad devizában bocsátanak ren­delkezésünkre és 100 millió ru­bel értékű árut szállítanak. Marosán György arra hív+a fel az újpesti kommunistákat hogy hallas­sák felvilágosító szavukat dolgozó társaik körében, törekedjenek arra hogy mind többen sorakozzanak fel tettekkel is a munkás-paraszt ha­talom, a párt mögé. A végén válaszolt a jel^nT&^őik több kérdésére. (MTI) Sokan azt felelnék e kérdésre, hogy szénhiány miatt. Az igazat megvallva, nekik lenne igazuk, de Tamás Istvánnak, a fürdő vezető­jének azonban más a véleménye. Ha a miskolci fürdőket tudják üzemeltetni, úgy a vasgyári fürdőt miért nem lehet? — teszi fel jog­gal a kérdést az üzemvezető az il­letékesek felé. S valóban egyet kell értenünk vele, hiszen mindössze 40—50 tonna szén elegendő lenn» a fürdő csökkentett üzemeltetésé­hez. Ugylátszik azonban erről egye­sek nem akarnak tudomást szerez­ni, de arról sem, hogy a diósgyőri lakosoknak éppen ügy szüksége van a tisztálkodásra, mint a mis-' kolciaknak. Vagy talán nem? He­lyes volna, ha erre az igen szócs­ka helyett, a fürdő üzemeltetésével válaszolnának az illetékesek! Előbb cselekszünk, mint gondolkodunk ? Ez a történet három évvel ez­előtt kezdődött. Akkor kiáltották világgá az újságok, hogy Diósgyőr- vasgyárban 600 fős táncos szóra­kozóhelyet létesítenek. Az építke­zés megkezdődött, s annak rendje és módja szerint, haladt is. A legújabb építészeti stílushoz azonban hozzátartozik a vita is. Már amikor elkészítünk valamit, akkor gondolkodunk, mi is legyen a célja. A 600 fős táncos szórakozó­hellyel kapcsolatban csak most kezdődik a tulajdonképpeni vita* Miután csak az utolsó simítások vannak hátra az épületen, el kell dönteni, hogy rendelőintézet, vágy tényleg szői*akozóhely légyen. Min­denesetre előbb is eldönthették: volna. Szintetikus benzin A jövőben iá fenntartják a növényvédő állomások hálózatát Az állami növényvédő állomások az elmúlt években sikerrel vették fel a harcot az állati és a növényi kár­tevők ellen. A tervek szerint a 19 növényvédő állomásból álló hálóza­tot a jövőben is fenntartják, de az eddiginél szűkebb feladatkörrel. Fő feladatuk az lesz, hogy a nem zetközi növényvédelmi egyezmé­nyekben az állam részéről kötele­zően vállalt védekezéseket végre­hajtsák. Szabad gépkapacitásukkal azonban továbbra is segítik a terme löket, s a tervek szerint gépállomá­nyuknak mintegy felét készpénzfi­zetés ellenében átadják a mezőgaz­dasági üzemeknek: állami, kísérleti, cél- és tangazdaságoknak, valamint termelőszövetkezeteknek és egyéb társulásoknak. A növényvédelem fel­ső irányítását ellátó két szerv, a nö­vényvédelmi igazgatóságot és a nö vényvédelmi szolgálatot egyesíti, ami jelentős létszám-megtakarítás’ tenne lehetővé. (MTI) Bő virágzás, jó gyümölcstermés várható A tavalyi szigorú tél okozta fagy­károkat a gyümölcsfák általában minden vidéken kiheverték. A szak­emberek becslése szerint — mivel a fákon sok a virágrügy, az ősz hosz- szú volt, a tél pedig enyhének ígér­kezik — az idén bő virágzás és jó gyümölcstermés várható, az időjá­rásadta kedvező lehetőségeket azon­ban most feltétlenül ki kell hasz­nálni. Már most meg lehet kezdeni a tisztogatási, a metszést, a kapa­rást, továbbá a szükséges téli per­metezést is, amihez országszerte ele­gendő, jóminőségű permetezőanyag áll a gazdaságok és az egyéni ter­melők rendelkezésére. (MTI) A Vízügyi igazgatóság dolgozóinak kérésére A Népszabadság szerkesztősége a lap 1956 november 22-i számában „B.rsud- ban mozdul az élet” címen cikket közöl, amelyben többek között szó vo.t a mis­kolci Vízügyi Igazgatóságnál folyó párt- szervező munkáról is. Idézzük a cikk idevonatkozó részét: „... Érdekes dolog történt viszont a Borsod-Heves megyei Vízügyi Igazgatóságon, ahol 10 ember megalakította az MSZMP szervere ét, de egy kommunista sem csatlakozott horzá- juk, mert ez a tíz ember soha sem volt híve a demokráciának. Most így a párt mögé bújva akarnak érvénye ülni, Uetve akaratukat érvényre juttatni a pártbnn. Az igazgatósás kommunistái kijelentet­ték, hogy ezekkel az emberekkel nem hajlandók egy pártszervezetben dol­gozni.” A Vízügyi Igazgatóság dolgozói nagy visszatetszéssel fogadták az említett cikk rájuk vonatkozó részét. Az MSZMP szer­vezőbizottsága és a Szocialista Munkás­párt valamennyi tagja, — akik között ~>ok volt MDP tag is van, — keményen és határozottan elítélte a cikk fentebb említett részét, mert szerintük ez rága­lom azokra nézve, akik már akkor be­léptek az új pártba. A Vízügyi Igazgató­ságnál dolgozó MSZMP tagok felelőssé­gük teljes tudatában kijelentik, hogy az újságcikk egy személy véleménye alap- < ján íródott és nem felel meg a valóság­nak. ' Öngyilkos lett egy magyar menekült Sándor István 48 éves magyar menekült, sorsa feletti elkeseredő- j seben, szombaton a salzburgi 1 Möndhbergről. a mélységbe vetette J magát és szörnyethalt. Az AFP szerint Wil­liam Harthill sheffieldi mérnök azt állítja, hogy szintetikus ben­zint talált fel. Közölte, hogy az üzemanyag- és energiaellátási minisz­térium engedélyt adott a szintetikus benzin termelésének megindí­tására és forgalomba- hozataiára. a készít­ményre nem vonatko­zik a jegyrentíszer. Mi­helyt írásban megkapja az engedélyt — mon­dotta a mérnök — heti 135.000 literes mennyi­ségben megkezdi a ter­melést. Elmondotta még, hogy az általa fel­talált szintetikus, ben­zin három olyan folya­dékból készül, amelyek bőségesen állnak ren­delkezésre, és megfelel a 85 aktán fokú ben­zinnek. Hasonlít a ren­des benzinhez, s a sza­ga is ugyanolyan. A tudomány műhelyéből Feltámadnak a halottak Nemrégiben még, ha a szívverés elállt, bekövetkezett a halál, —- a visszavonhatatlan elmúlás. Most azonban hála a modern sebészet­nek, már egyre több azoknak a száma, akik a szó szoros értelmé­ben visszatértek a halálból. íme, néhány példa: dr. Albert Rainsone clevelandi sebészorvos szívrohi|rn következtében meghalt. Szerencsé­re az eset egy kórházban történt és a kórház orvosai között ott volt dr. Claude Beck szívspecialista is, aki gyors műtétet hajtott végre kartársán. Felnyitotta dr. Ransone mellkasát és a hatvanhat eszten­dős orvos röviddel ezután vissza­tért az élők sorába. Hasonló »cso­da” történt egy csikágói gépkocsi­vezetővel, egy szovjet vasúti ka­lauznővel, egy amerikai divatter- ^ vezővel és másokkal is. A koronán a trombózis (szivko­szorúér-rögosödés) csupán Angliá­ban évente ötvenezer embert öl meg, és nagy számban szedi áldo­zatait a világ más országaiban is. A jövőben — talán nem is olyan nagyon sokára — a halálesetek jó­része átmeneti lesz csupán, és mindazok, vagy legalábbis azok, akiknek szíve működésre alkalmas állapotban van, újra visszatérnek majd az életbe. A Szovjetunióban, a Vitébszik közelében- l^vő Koscsekino falu tá­bori kórházában, 1944 május 3-án a műtőasztalon meghalt Valentin Cserepanov, a harmincnegyedik gárdaezred katonája, srapnellgolyó okozta vérveszteség következtében. Az egyik sebész már utasította az egyik nővért, hogy jegyezze fel a halálesetet, amikor dr. Nyegovsizkij közbelépett. Azonnal alkalmazta a magákészítette mesterséges tüdőt, és oxigént, valamint adrenalint szivattyúzott a gárdista vérébe a szívbe vezető ütőéren át. Egy perc múlva a szív ismét dobogni kez­dett. Három perc elteltével a ka­tona már lélegzett és alig egy óra múlva felemelte a fejét. Visszatért halottaiból. Nem csoda tehát, hogy feltámadásának évfordulóján tele­fonon köszönte meg életét meg­mentjének. A háború alatt Nye- govszkij szovjet orvpstanár ötven­két ízíben kísérelte meg az újjá­élesztést a maga-készítette mester­séges tüdő segítségével és tizenöt esetben kísérlete teljés sikerűét járt. Tizenkét halottat támasztott fel. Az angoloknak szintén sikerült szép eredményt elérniük e téren, egy továbbfejlesztett gépezet se­gítségévek ők a szivet és a tüdőt egyaránt kikapcsolják és munká­ját mesterséges szívvel és tüdovid helyettesítik. így a beteg szívet olyan műtétnek is alávethetik, amelyet a mesterséges szív és tftdo igénybevétele nélkül aligha végez­hetnének el. Ma már a legsúlyo­sabb műtét sem riasztja el az Qtp-> goi sebészorvosokat, mert a szív és a tüdő szerepét egy igen tökélétes gép veszi át. Nyegovszkij. szovjet orvostaaiár, mesterséges tüdeje ma minden na­gyobb kórházban megtalálható, és az angolok által készített gépet is egyre többször veszi igénybe a kor­szerű szív-sebészet. Ezeknek a se­gédeszközöknek köszönhető, hogy az ember, az emberi tudomány, az orvostudomány hadat üzent a ha-* Iáinak. Úgy fürdőit a népszerűségben, mint nyáron a veréb a porban. Hirtelen hozta a sors a hírnevet, a megbecsülést. Nem számított rá. De ha már megvolt, nem utasította vissza, élt vele. Hogy is lett neves író. Lássuk csak! Ügy kezdődött, hogy egyszer na­gyon el volt keseredve és amúgy istenigazában megmondta a ma­gáét egy vezetőnek. Az írást város­szerte olvasták, melegen szoron­gatták kezét, gratuláltak neki. Igaza volt az írónak. A népért emelte fel szavát, értük ragadott tollat, é*-tük vette fel a kemény harcot az elpuhult népvezérekkel szemben. Jogtalan kiváltságokról rántotta le a leplet. Tükröt tartott a hatalomtól megrészegült vezető felé. Egyszóval bírált, bírált,1 kí­méletlenül megmondta az igazsá­got a nép érdekében. Egymás után jelentek meg cik­kei a sajtóban. Lassan veszélyessé vált ténykedése és írásai miatt fe­nyegetni kezdték. Megfélemlítet­ték. Hagyja abba .sürgősen, vagy ne írja meg az igazságot olyan pu­céran, gyalázatosán, ahogy az élet­ben létezik. Kérték, adjon ruhát mondanivalójára, vegye é$zre a jót is, ne mindig csak hibát lásson. Elvégre a 600 forintos keresetű nagycsaládos ember gyermekei után segélyt kap, munka után új fürdőben tisztálkodhat meg, elme­het kedvezményesen üdülni és az épülő bérházakból egyszer neki is jut lakás, ha protekcióra tesz szert Csak megvaditották az írót, a kerülgetések és még keményebb lett. Szenvedélyesen kutatta a hi­bákat, a nagyot és a kicsit egya­ránt. S közben népszerűsége nőtt, egyre csak Mt A séj-elinet szén­az Író védők hozzámentzk orvoslásért, segítségért. Az ö közbenjárását kérte sok ember, hiszen elég volt egy telefon, bemondta a nevét, s máris intézkedtek. Ki is mert volna ujjat húzni a népszerű íróval, hogy nevét a nyilvánosság előtt meg- hurcoltassa. Gyorsan elintéztek neki mindent. A népszerű író magányos percei­ben gyakran elgondolkozott azon, honnét van mindehhez ereje, te­hetsége. Mi szállta meg. Maga sem tudta. Csak később eszmélt rá, a dolgozók igazságáért való küzde­lem, a bennük való hit, az értük való aggódás fűtötte, acélozta ere­jét, kovácsolta ki tehetségét. Sok­szor úgy érezte már, hogy össze­roppan a felelősség súlya. alatt. Ezer és ezer ember figyelt rá, ez­ren és ezren reménykedtek benne. Senki, semminek nem választotta meg, nem volt rangja, címe, csak író volt. Mégis nagyon sokan ve­zetőjüknek tartották. Aztán jött október 23. Nemzeti­színű zászlók alatt vonult fel azok­kal együtt, akiknek a bajairól írt, akiknek írta, akikért csatázott. Szíve csordultig tele volt örömmel, megelégedéssel. Hát mégis érde­mes volt küzdeni, vállalni annyi veszélyt, ujjat húzni a hatalmasok­kal, vitázni éjszakákon át velük, s közben rettegni, mikor unják meg a macska-egér harcot. A felvonulók megölelték, sok ts- meretlen arc mosolygott rá, akik írásaiból ismerték meg a népszerű írót. Éljenezték. Nevét felkapta az októberi szel és végighullámzott a tömegen. Meg-megremegett egész testében. Az öröm izgalma meg­gyorsította szíve dobogását. Ez volt a jutalom. S ezt a jutalmat nem tudja helyettesíteni a pénz, rang, kitüntetés. A nép elismerése a leg­nagyobb kitüntetés a világon. Aznap odahaza csak ült, me­rengve, terveket szőve, álmokat kergetve szótlanul. Étel nem kel­lett, hiszen jól volt lakva. Ivett, evett a felvonuláson, a nép itatta örömmel teli pohárból. Érdemes volt élni, most már jöhet a halál. Ki ezt megéri, annak qz élet már nem tud újat mutatni színpadán. Napok, hetek teltek el, emberek haltak meg, s a népszerű író meg­borzadt. Mi történt! Ismeretlen, vad arcok hivatkoztak rá: te buz­dítottál — mondták —, hogy öl­jünk és akasszunk. Nem, nem kiáltotta, s éjélente kínos verítékben forgott, ő ilyenre soha nem buzdított senkit. Most ki­forgatják írásainak lényegét, de egyébként is kik ezek az alakok. akik ráhivatkoznak. Nem ismerte Őket. Kétségbeesetten gondolt ar-r ra, hogy mégis ő Hívta volna élet­re őket? Nem, ez nem igaz! A toll nem fegyver, azzal ölni nem lehet. Jaj, dehogynem — hasított fájdal­masan az agyába az igazság, há­nyat tett erkölcsi halottá tollával. Gyilkos fegyver a toll, lövedéke a betű, gyorsabb minden villámgép­puskánál. A mondatsorozatok elől nincs kitérés, elfürészeli az embert derékba, s utána összeomlik, mint a kártyavár, megsemmisül. Valahogy rend lett, s a nép ott állt pusztán megtépázva, magányo­san, hitetlenül. A néptől elidege­nült vezetők megszöktek, de akik helyükre akartak törni, gonoszab­bak voltak az elmentektől. Kinek higyjünk, — jajdult fel a nép, hitünket adjátok vissza, mert hit nélkül élni borzasztó dolog. A hitevesztett ember olyan, mint a kiszáradt patak medre. Szenvte­len, rideg, hideg, érzéketlen géppé válik a hitetlen ember, nem érez fájdalmat, nem ismer örömet, csak él, mert élnie kell! Nincs vágya, életcélja. Szürkék a napok, egyhan­gúak az órák. Nem tüzesíti szere­tet a szívét, nem csal forró köny- nyet szeméből a bánat, a hirtelen öröm. Rettenetes dolog hitetlennek lenni, úgy nézni egymásra, mint hazugság-gépekre, átnézni egymá­son, mint a levegőn. Segítsetek, — kiáltotta a «ép. s mint vak koldus, szánalomkél- tően nyújtotta előre remegő kezét, hátha megragadja, valaki megráz­za és felébreszti, beszél vele, s visszaadja hitét, életcélját. Hogy újra tudjön örülni, szeretni, sírni, nevetni, bánkódni, félni, félteni, becsülni, bízni, hinni, hinni. A névszerű írónak szólni kellett volna. Megfognia a vak koldus ke­zét és bátorítani. Hinyj hát te nép! Elmúlt, megszűnt az a rossz, amiért csatáztam érted, amiért vér hullott, s életet adtatok. Nem jön vissza soha többé, mert nincs a föl-, dön sem isten, sem ember, ki még- egyszer vissza m,ern*. vissza tudná hozni a zsarnokság korát. Kiáltani kellett volna a népsze­rű Írónak hangosan, hogy minden­ki meghallja: bízzatok hát azok­ban, akik most ki akarnak vezetni a sírból, bízzatok bennük, mert maguk is sírból jöttek, volt erejük hozzá, hogy életre keljenek és lesz erejük ahhoz, hogy életet adjanak másoknak is. A népszerű író nem szólt, hálU gatott. Kicsinyes emberré vált, jéU teni kezdte népszerűségét. Mi lesz, ha szólok, mit szólnak majd hozzá azok, akikhez szólok. S mit mondjak, azt, hogy bízzatok? S hátha nem hisznek nekem? Hi­szen én vettem el a hitüket. Nem, nem mondok semmit, várók, hall­gatok. Majd akkor szólok, ha keve­sebb lesz a zűrzavqr, ha tisztább lesz az ég és láthatóbbakká vál­nak a csillagok. Addig várok, s hu mégis szólnom kell, majd mondok valamit. írni fogok a pacsirtáról, hogy milyen szépen énekel. Meg­festem az alma pirosságát, a zöld oldaláról már nem szólok, hátha nem fog tetszeni valakinek. Vagy írni fogok az édesanyáról, amint szoptatja gyermekét. Ez meghatja az embereket, ez nagyon s#ép. Mindenről fogok írni, csak egyet ne kérjenek, hogy állástfoglaljak. Jó ez a hallgatás, ez a titokzatos hallgatás. Nem kezdi ki az író nép­szerűségét, nem szidja senki. A. né­maság azonban tiltakozás, s vajon gqndol-e az író arra, hogy kinek van haszna abból, hogy hallgat S a nép, ott áll megtépve, vére-* sen, hitetlenül, s kezét mint vqk koldus, előrenyújtja, segítségért kiált. Segítsetek emberek, írók, ti is segítsetek! Az író hallgat, félti népszerű­ségét. Sötéten hallgat. Kqrbafgnt kézzel ül, s tolfát lelakatolja. l&-> tette a fegyvert, elárulta a népet. SODA ISTVÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom