Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-15 / 11. szám

Kedd, 1957. január 15. ESMKIVi in \ 1KUKSZAO A szocialista erők összefognak A közelmúlt fontos világpolitikai eseményei közé tertoaanak azok la tanácskozások, melyeket a szocia­lista országok párt- és kormáinyfkül- döttei folytattak és folytatnak ma is a legégetőbb nemzetközi kérdések- róí, országaik közötti együttműködés további megszilárdításáról. Mint ismeretes, január első tnap- jaiiban Budapesten találkoztak Ma­gyarország, Bulgária. Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió párt- és kojnmányküldöttei. A budapesti ta­lálkozó után Moszkvában a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köz­társaság párt- és kormányküldöttsé­gé folytatott eszmecserét. A szovjet— német tárgyalások befejeztével a Szovjetunió és a Kínai Népköztársa­ság kormány vezetői folytattak meg­beszéléseket a Kremlben. Moszkvá­ból hazautazóiban az NDK küldött­sége Varsóban Rákacki lengyel kül- ü gymimiszterrel tanácskozott. Az el­múlt napokban Szófiában kínai— bolgár pártiközi megbeszélések foly­tak. Január 11-én kínai kormány- küldöttség érkezett Lengyelországba $ megkezdte tanácskozását Gomul- kával, Czyrankáeviczczel, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kormány más vezetőivel. Cscrn En-laj, a Kínai Népköztársaság államiamé-, csanak .elaaöke a közeljövőben a for­radalmi munkás-paraszt kormány meghívására Magyarországra láto­gat, hogy eszmecserét folytasson a kormánnyal. A budapesti tanácskozás súly­ponti kérdését a magyaror­szági helyzet alkotta. A magyaror­szági események tagadhatatlanul nagy csapást jelentettek a szocialis­ta' országaid közössége számára. A népá demokratikus országok létezése óta először került sor — nemzeti és nemzetközi vonatkozásban — mun- kásihatalom elleni megmozdulásra. Legfőképpen ez a körülmény tette szükségessé, hogy a szocialista tá­bor országainak párt és kormánykül- dötte-i találkozzanak és mélyrehatóan megvizsgálják a magyarországi hely­zetet s levonják belőle a tanulságo­kat. A közös nyilatkozat leszögezi, hogy Bulgária, Románia, Csehszlo­vákia és a Szovjetunió minden tá­mogatást és segítséget megad a ma­gyar kormánynak és a Szocialista Munkáspártnak, hogy népi demo­kratikus államunk megerősödjék. A párt és a koimányküldöttefk a töb­bek között ama szilárd elhatározá­suknak adtak kifejezést, hogy a jö­vőben még szorosabbra fűzik orszá­gaik és népeik közötti kapcsolatokat, s egységbe forrva védelmezik az egész világ békéjét A Szovjetunió és Kelet-Németor- szág Szocialista Egységpártjának küldöttsége a két párt viszonyát érintő kérdéseket, valamint a nem­zetközi helyzetet tárgyalta. A két or­szág pártküldöttsége megegyezett abban, hogy bár egyes országokban a szocializmus építésében a formák­nak és a módszereknek nemzeti sa­játosságai és jellegzetességei van­nak, de a szocializmus felé vezető utak minden ország számára közö­sek. A Szovjetunió és az NDK viszo­nyának egészséges fejlődéséről ad számot a két kormány között létre­jött megállapodás, mely szerint rövi­desen egyezményt kötnek a szovjet csapatok NDK-beli elhelyezésével kapcsolatos kérdések szabályozására. V népi demokratikus országok sajtóorgánumai, de az egész világsajtó nagy érdeklődéssel figyeli a szocialista országok tárgyalásait. A nemzetközi közvélemény érthető okokból nagy jelentőséget tulajdonit a népi demokráciák, valamint a Szov­jetunió párt és kormányküldöttei ta­lálkozójának. Egyöntetű az a meg­állapítás, hogy a szocialista tábor szilárd egysége kovácsolódik nap­jainkban, s az új helyzetnek megfe­lelően új szakasz következik a nem­zetközi munkásmozgalom fejlődésé­ben. M egnyugtató számunkra az a tény, hogy a baráti országok képviselői által eddig kiadott közle­mények jelentőségéhez mérten fog­lalkoznak a magyar helyzettel és testvéri szolidaritásukat fejezik ki Magyarország népe iránit. Erőszakkal Angliában akarlak tartani egy szovjet hajóorvost Ax angol titkosrendőrség kudarca Birjukov szovjet hajóorvos eltűnésének ügy© London (MTI) A TASZSZ közli: December 22-én, amikor a Szívás nevű szovjet gőzös Hull angol kikötőben tartózkodott, A. F. Birjukov hajóorvos olyan kö­rülmények között tűnt el, amelyek jogossá teszik azt az aggodalmat, hogy az angliai hatóságok támoga­tását élvező valamelyik szovjetelle­nes szervezet áldozata lett. Bár a hajó kapitánya és a Szovjetunió lon­doni nagykövetségének képviselője nyomban intézkedett, Birjukovot nem sikerült megtalálni. A szovjet nagykövetség december 24-én azzal a kéréssel fordult az an­gol külügyminisztériumhoz, hogy tegyen sürgős intézkedéseket Birjukov felkutatására. Minthogy erre a felkérésre nem érkezett vá­lasz, december 28-án a nagykövetség jegyzéket intézett az angol külügy­minisztériumhoz. Ebben komoly nyugtalanságának adott kifejezést amiatt, hogy Birjukov sorsa tovább­ra is ismeretlen. A jegyzék haladék­talan intézkedéseket követelt Birju­kov tartózkodási helyének megálla­pítására. Az angol külügyminisztérium csak január 3-án, vagyis Birjukov eltű­nése után majdnem két héttel kö­zölte a szovjet nagykövetséggel, hogy Birjukov „angliai tartózkodási engedélyt kért” és hogy „az angol külügyminisztérium eleget tett en­nek a kérésnek”. A szovjet nagykö­vetség nyomban felvetette azt a kér­dést, hogy tegyék lehetővé a nagy- követség képviselőjének Birjukov- val való személyes találkozást, az angol külügyminisztérium azonban válasz nélkül hagyta a nagykövetség e jogos igényét. A makacs hallgatás okaira nemsokára fény derült. Egyes angol lapok január 7-i je­lentéseiből ítélve Birjukovot angol hatóságok erőszakosan feltartóztatták és az angol titkosrendőrség ügynö­keinek áldozata lett. Amint a Daily Mail tudósítója jelentetté, január 5-én este az angol kémelhárítás né­hány ügynöke megjelent az egyik londoni külváros Steward nevű szál­lodájában, ahová Birjukovot vitték és vallatni kezdték őt. ,.A szobából — írja a tudósító — egész éjszaka lábdobogás, dörömbölés és kiáltozás hallatszott”. Miután az említett kémelhárító ügynökök elhagyták a szállodát, an­nak vezetősége rendőrséget hivott. „Amikor a rendőrök a 121-es szo­ba felé tartottak, ahol Birjukov volt. — írja a tudósító —, hallották, hogy Birjukov, aki elbarrikádozta az aj­tót, egyre ezt kiáltotta: „Követelem, hogy engedjenek szabadon”. Három rendőr ekkor feltörte az ajtót. Ami­kor behatoltak a szobába, észrevet­ték, hogy „az orosz kiugrott az ab­lakon”. Amint a lapok közlik, Birjukovot komoly ütlegelési nyomokkal, nyak- és kézsérüléssel elmegyógyintézetbe szállították. Az angol titkosrendőrség tehát, miután kudarcot vallott az a kísér­lete, hogy erőszakkal Angliában tartsa Birjukovot és eltüntesse eljá­rásának nyomait, most elmebetegnek igyekszik feltüntetni Birjukovot, hogy ily módon akadályozza meg találkozását a szovjet nagykövetség képviselőivel. J. A. Malik, a Szovjetunió londo­ni nagykövete január 11-én felke­reste Kirkpatrick állandó külügyi államtitkárt és tiltakozást jelentett be nála A. F. Birjukov szovjet állam­polgár jogtalan fogvatartása miatt. A nagykövet erélyesen követelte azonnali szabadonbocsátását és aka­dálytalan hazatérésének lehetővé tételét. (MTI) A diósgyőri művészegyüttes tánccsoportjának prótáján Ili kísérletre készülnek, népi balettet akarnak bemutatni A zöld-piros neonbetűk messziről hirdetik, hogy ez az épület a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Mű­velődésháza, a diósgyőri művész- együttes otthona. A hetirend szerint a szimfonikus SLLe.ielt pjJLajiatß-k. Az ember egy-két utcahossznylt megy a város forgatagában, ha nem­csak néz, de lát is, annyi élményben részesül, amelyből összeállíthat egy tarka csokrot. Hová lett a ..kocsis”? kis A havas úton apuka üget a szán előtt, fiacskája biztatja: — G’yia, fakó, gyial A nógatásnak meg is 1 van az eredménye: apuka-fakó vágtat, , hogy csak úgy izzad a hom­loka. Az utas élvezi az iramot, apró kezecskéivel tapsikol, arcát pirosra csípi a szél, orra is majdhogynem cinkét fog. — Gyia, fakó, gyorsabban! „Fakó” megugrik, jobblábával ki­rúg, fejét leszegi s gyorsan repíti a szánt a jeges buckákon. Vágtat, hát­ra sem néz, csak a következő ka­nyarnál, ott is csak azért, mert egy néni rákiált: — Kéremszépen, elveszett a kis­fiú! És csakugyan, a „kocsis” vagy húsz méterrel hátrább ott hempereg a hóban, eget-földet rázó bömbölés- sel adván tudtul felháborodását a történtek miatt. Mi a tanulság? Nehéz apának lenni!!! Történet a jószivüségről Kucsmás parasztbácsi gulyáslevest kanalaz a Népbüfében. Jóizüen eszik, apró falatokra osztja be az ételt, hogy sokáig tartson. A másik oldalon az asztalnak tá­maszkodva kopott ruháju, szőrös ábrázatu éhenkórász toporog. Nagy szénieket meresztve követi a kanál útját. Gondolatban együtt nyel az öreggel s meg-megmozdul ádám­csutkája. A gulyásleves azonban ve- szédelmesen fogy és hogy még to­vább tartson, lassítja az ütemet a kucsmás is. Kisvártatva körülnéz, s ahogy forgatja a fejét, megpillantja az éhenkórászt. Tekintetük találkozik, farkasszemet néznek néhány kínos pillanatig. A szőrös ábrázatu riad­tan bámul, mint a tőrbecsalt nyúl... De nem tud mozdulni, úgy rajtafe­ledkezett a gulyáslevesen, mintha Mágneses erő lenne benne. Az öreg elérti, összeszedi cókmókját, fejével int az éhenkórásznak és szabadon- maradt balkezével feléje tolja az ételt. Tégy igazságot!... — Hogy á rák kápárjá ki á szénie­det! — Hogy lógjon á nyelved, mint á cipőnek! — Kell énnékem á göthös urád? — Göthös az anyád, áki a világra hozott! Eddig a párbeszéd, a többi már a karmok dolga. Pillanatok alatt olyan parázs verekedés alakul ki’ Fáraó népének két asszonya között, hogy dicsőségére válna bármelyik pank- rátornak. Hemperegnek a földön, té­pik egymást, közben oly istentele­nül átkozódnak, hogy még a nyomda- festék is elpirulna, ha toliamra ven­ném a hallottalcat. A tömeg pedig egyre gyűl körülöttük. A világért bele nem avatkozna senki. Néhány perc múlva egy rendőr terem a po­rondon és erélyesen invitálja a bot- ránytkeltőket a kapitányságra. Alig tesznek azonban néhány lépést, az egyik asszony vérző szája a követ­kező szavakra nyílik: — Látod, le rágyás, hát ez á de­mokráciái Mán még áz ember ma­gánügyeibe is beávátkoznak?! Ági meg a fiatalember két Szomszédom előttem kisérte kislányát az óvodába. Ági, a na­gyobbik, a járdaszélen haladt; Zsuzsi, a kisebbik, a belső oldalon apja ke­zét fogva. Ági majd minden lépés­nél megbotlott s ha apja idejében el nem kapja, nagyot esik. Mi, az utánuk jövők, kölcsönösen izgultunk emiatt. De nem izgult az a huszonöt év körüli aktatáskás fiatalember, ki át- ellenben a másik oldalon mosolyog­va nézte a jeleneteket. A Kun József utca sarkán aztán őt is elérte a végzet. Éppen Ági manő­verezését nézte, amikor egy jégda­rabkára lépve maga is elvágódott teljes hosszában. Aktatáskája elre­pült hóna alól — az utcaseprő hoz­ta vissza. ... Aki más kárán mosolyog, néz­zen azért a saját lába elé is. Kabátvásárlás Fiatalasszony kabátot vásárol a boltban. — Azt a bordószinüt kérem — int a fogas raakasztott kabátok egyike jelé. Az eladó leveszi, átnyújtja a pulton, az asszonyka magára pró­bálja, de a kabát a bokájáig ér és az ujját is vissza lehet hajtani a ké­zfejétől. Nem is áll a tükör elé, ha­rtem csalódottan leveti magáról. Mellette idősebb néni, alacsony. 15 év körüli kislánykával ácsorog. Szintén kabátot akarnak venni. De nem tetszik egyik sem. A bordó- szinü illene neki. Megörülnek aztán, mikor látják, hogy a fiatalasszony visszaadja a kabátot. A nénike elő­relép és mielőtt a kabát visszakerül­ne a fogasra, már elő is toloncolja a lánykát. — Aggyá ide lelkem! Megveszem én! — Odalép a pulthoz és meg is kérdi a kabát árát. — De hiszen ez nagy lesz a kis­lányra — óvatoskodik az eladó. — Nem baj lelkem — inti le a né­niké —, majd belenő. Nem telik minden« esztendőben ezer forintos kabátra. Csalódás — Anyukaaa! Vegyél kiflííít! — így könyörög a vásárcsarnokban egy kislány a mamájának. Végülis meg­kapja a sóskiflit s boldogan maj­szolva tipeg tovább anyuka oldalán egyik bódétól a másikig. Az akváriumnál azután, ahol ha­lat árulnak, bekövetkezik a tragédia. Egy lompos, korcs kis tarka kutya sompolyog a kislányhoz, barátságo­san hozzádörgölődzik, farkát csó­válja, lelapul, felugrik, szóval nagy hajlandóságot mutat a barátkozásra. A kislánynak tetszik a játék. Pi­ciny. hócipős lábával dobbant, kezét fenyegetően megemeli, mire a ku- tyus hátrál, majd oldalraszökkén. Azután ő a „támadó” fél és a kis­lány hátrál. Hátrálna ám, de nem tud a haltartó üvegfalától, anríak feszíti hátát, kézét pedig védekezőén maga elé tartja. S ebben a pillanat­ban a huncut kutya kikapja kezé­ből a sóskiflit, s aló-mars! eliszkol a kijárat felé. Ott megáll egy pil­lanatra. visszanéz, farkát csóválja, mintha köszönetét fejezne ki, aztán végképp ellohol a kiflivel. A kislány pedig keservesen zokog, nagy szemeiből apró gyöngy pata­kocska bugyog. Talán nem is az el­veszett kifli miatt, hanem inkább azért, mert csalódott a hirtelen szerzett barátban. Kis butus! Hányszor fognak még becsapni a barátok. Csala László — Ónodvári Miklós A DIMSVAG DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR gyakorlott esztergályos munkásokat felvesz Felvételre jelentkezni lehet a DiMAVAG munkaügyi osztályán zenekar és a tánckar tart próbát. — Még alig múlt néhány perccel 5 óra, demiár a tánckar tagjai barna, kék melegítőben ott állnak hármas so­rokban a színház- és moziterem par­kettjén. A parkett közepén áll a »karmes­ter-«, Kerekes Antal, a tánckar veze­tője. — Figyelem, kezdjük, — mondja. — Egy, kettő háárom! A bejárat mellett, a nagy kandalló közelében álló zongorából népi dal­lamok muzsikája pattog, s a táncosok nagyokat dobbantva lábukkal, nagy ívben pörögni kezdenek. ■—Minden táncpróba előtt tattunk egy félóra bemelegítőt, — mondja magyarázatképpen Kerekes Antal. Ez puhítja a merev izmokat és biz­tonságot ad. — Kikből áll a tánccsoport? — kérdezzük. — Hirtelenében meg se tudnám mondani, hányféle foglalkozású fia­tal van közöttük. Van acélöntő, la­katos, diák, gépkocsivezető. Nagyon jól összeforrt tánckar. Az elmúlt he­tek eseményei folytán is mindössze egy pár maradt el a táncosok közül. Van köztük olyan, aki évek óta el- maradhatatlanul jár a próbákra. Itt van Réti Béla és Ernő, Kutter Ist­ván, a Nikázy-testvérek, Győző és Gusztáv és GyÖrgvi, Kerekes Antal né, Friedrich Valéria. Takács Túsz ló, Berkes Katalin, Kürti Ida, Geller István ... Ahogy beszél, időnként a tánccso portra figyel, amellyel most az őt felváltó Takács László, a kultúrott hon helyettes igazgatója foglalkozik. — Mi a táncprogramjuk? — Az októberi eseménvek előtt megkezdtük a »Kalocsai táncok« cí mű női. férfi és páros táncokból álló kompozíció betanulását. Az új tánc tanulásává! párhuzamosan felújítjuk a már betanult táncainkat is. Műso­runkat tájegységek szerint állítjuk össze. Van benne nyírségi, bodrog közi, borsodi, sárközi tánc, és most kiegészítjük a kalocsai táncokkal. — Van benne a baráti népek táncából is, a moldvai és a bolgár tánc. — Mikor lép fel legközelebb a tánckar? — Nagy nemzeti ünnepünk al­kalmából, március 15-én. Táncban is március. 15-öt akarunk! — teszi hozzá. Kis ideig hallgat, az­után ezt mondja. — Most nagy dologra készülünk. __? ? ? — Takács László novellája alapján egész estét betöltő tánckompozíciót akarunk betanulni, bemutatni. Ez egy népi balett lesz. Üj kísérlet. — Mi az, hogy népi balett? —- A klasszikus balett Francia­országban született, a jómódú polgá­rok tanították erre gyermekeiket. Kimondottan esztétikai szépségre tö­rekszik. A népi balett hazája a Szov­jetunió. A balettba belevitték a sa­játos paraszti, népi motívumokat, te­matikusán elmondva a balett nyel­vén. Mi a népi balett hagyományait átvesszük, alkalmazzuk a magyar táj, a mag3^ar lelki sajátosságoknak megfelelően, anélkül persze, hogy valami idegenszerűséget bevinnénk táncunkba. Még valamit szerettem volna kér­dezni, de Kerekes Antalt elszólítja kötelessége. — Mi a népi balett témája? — sze­gezem a kérdést a novella írójának* Takács Lászlónak. — A cselekmény az 1848-as sza­badságharc idején játszódik le a Hor­tobágyon. Lényegében a hazaszere­tetről, a szerelemről szól, hogyan ve-1 télkedik két legény egy leány sze­relméért. Szerelmüknél azonban nagyobb a hazaszeretet, mert amikor a haza érdeke úgy kí­vánja, mindkettő a harc mezejére indul, hazájáért, népéért harcolni. Közben a parketten megállás nél­kül folyik a próba. Néha-néha rövid szünetet tartanak. Pihennek a tán­cosok. Aztán újból és újból vidáman* jókedvűen, szinte szenvedéllyel Pró­bálják a táncfigurákat. Sok ilyen próba, hosszú, fáradságos munka koll. hogy a tánckar minden kritikát kibíró bemutatót tarthasson. S az ilyen lelkes törekvés, ennyi lelkiis­meretes mim ka. egészen biztos, meg­hozza a kívánt eredményt.és egy-egy építőkockával ismét hozzájárulnak a diósgyőriek a sajátos magyar jelle­get megőrző szocialista kultúra ki­alakításához. (cs. b.) 2300 kulturmunkás az abaújszáníói járásban Az abaujszántpi járásban jól dol­goznak az öntevékeny kulturcso- portok és a művelődési otthonok. Ezt mutatja a statisztika is. Az el­múlt esztendőben 2300 öntevékeny kulturmunkás. mintegy 29 község­ben működött közre, ahol 134 színdarabot adott elő nagy sikerrel a falu népe előtt. Különösen az abaujszántói művelődési otthon Rulturmunkásai tűntek ki. A 80 V- gu vegveskaruk megreszerte híres. Most új kórusművéket tanulnak, Bakonyi Béla karnagy vezetésével. 24 tagú tánckart is szerveztek, amely „Este a fonóban” c. táncos népi játékot tanulja. 1956-ban 15 ezren kötöttek megyénkben önkéntes biziositást Borsod-Abauj-Zemplén megye te­rületén az elmúlt évben igen sok dolgozó paraszt kereste fel az Álla­mi Biztosítót különböző ügyekben. Látva az állami támogatás nagy- szerűségét, több mint 15 ezren kö­töttek önkéntes biztosítást az Álla­mi Biztosítónál. A meglévő adatok arról is beszélnek, hogy a megye lakosságának mintegy 12 százaléká­nak van önkéntes biztosítása. A kö­telező biztosítás megszűnésével ez a szám ez évben jóval növekedni fog.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom