Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

Vasárnap, 1957 január IS. ÉSZAK MAG YARORSZAG 5 JOTAßZ JÖZSEF: cAdfát&k tntq, ízéi a szónak l Szájpadlásomhoz tapad a nyelv s görcsöket ránt benne az íz. Nyálam összefut, mint záporból a víz. Dadognék, de azt sem tudok. Megnémultam? Süket vagyok? Sósverejtéket nyelhet a garat és ha erőd már arra sem marad, évek vajúdása — mondd — mire vihet? Kit emészt majd füstté a nyomor, hálátlanság és a félelem? Igénytelenség és bosszú veszejt, nyugtalanság légben és időben, szomjúság a szebbért, nemesért. Nyomorult, ki konokul hallgat, ha a beszéd kívánatosabb, de becstelen, ki akkor fecseg, mikor hallgatni igazabb. Dobhártyám a zsivajtól remeg, mert a beszéd szüntelen harsog. Míg a nyelvem torkomba dagad, nem beszélhet úgy, ahogy illik, miként a szív, hogyha kinyílik. Bensőmben az állandóság ha fejti a folt piszkos rongyait. Mit kell tennem, jobbak soráért? A fájdalom izzik bőrömön, feszít a vérben, tüdőben és bélben, epe kimarja, a sav kilyukaszt — és ezt ki kell üvöltenem! üvölt a vad is, hogyha sebzett és sóhajt a szelíd, ha búja van. Ne vess meg hát, ha úgy ordítok, hogy felfigyelnek a néma bokrok s aljában a mogyoró magok csirájukat meddővé teszik. És ne forduljon tőlem a barát, ha sóhajomból veszendő remény suhan át a téli fák felett... Ki tudja, hogy ki lesz átkozott és ki majd a kegyelt? > Ki ül majdan tort, lakodalmat, vagy nyirkos-lehü börtöni magányt?: De adjátok meg ízét a szónak! Ritmusát a fonnyadó versnek, dallamát a dalnak, örök zenének, színét a képnek és világnak, hajlatát a szoborrá kövült csodás, szép időknek, nagy tragédiáknak... És szórjátok szét magját a hitnek, hogy azoknak is bőven jusson, kiket már csendben kifelé visznek. Aztán kiálthat halált a bitós, vagy kárhozatot a buta jós. — Te meghalhatsz nyugton! De tovább él egész nemzeted! FILIP LÁSZLÓ: TÚL A D O M,B O N Mint vészkiáltás zúg az erdőn, messze hangzik a rianás: irtják az erdőt túl a dombon, sír a sok halott óriás. Csend törik éles, üveg hangon, a nyöszörgő hó szétszakad, dőlt, halott ágak csontos ujja nem álmodik több új tavaszt. Mint öreg pap a haldoklónak ájtatos fűrész duruzsol, lopják az erdőt túl a dombon, túl a dombon a jaj dalol. Szegény embernek szive szakad, baltája mégis odavág, belefülel a téli csendbe: nem szakad rá a bús világ? Otthon a gyerek, hideg lakás, tudja, megérti nem szabad, a kidőlt fára ráborulva megsiratja és megátkozza az eljövendő új nyarat. KOVÁCS LAJOS: MESGYÉ NÉL Nem tartok bűnbocsánatot Nem kérek, ám nem is adok. Mert fosztott lelkű, aki él S Canossát jár a bűnökért. Békítem gonddal, ami rut A feslett lelki háborút. A szenteltvíz nem kenyerem, Nem fürdetem a tenyerem. Eddig se vertem mellemet, Ez’tán se öltöm nyelvemet. Van kiket én is siratok. Élőben is van sok halott. Megfosztva vágytól, hűtelen Barázdát forgat szüntelen. Kinek a hite mesgyeszél S belevág minden új szekér. Ki százszor indult, nyugtalan S egyetlen édesanyja van. Azt átkozta el s Ön faját S gyilokra fente a kaszát. Es hagyta veszni gyermekét Az őrület elvette eszét. Aki tenyérnyi földet ás, De ott is Közöny a kaszás. Aki élt, s fáradt élni már, S reménye törlesztésre vár. Siratom? Nem is siratom, Keltegetem, de fáj nagyon. A Nyuga'biikki Állami Erdőgazdaság munkást keres A Nyugatbükki Állami Erdőgaz­daság hóborította erdeiben október óta folyik a fakitermelés. Most január első napjaiban a szükséges munkáslétszámnak csak ötven százaléka dolgozik, ennek el­lenére a motoros fűrészek segítségé­vel a napi termelés ma már csak­nem eléri a normális napi termelés 60—G5 százalékát. Az erdőgazdaság vezetői most azzal a kéréssel for­dulnak a környék lakosaihoz, jöjje­nek az erdőbe dolgozni. Jelenleg mintegy 250—300 új munkást tud­nának foglalkoztatni. (MTI)--------o— APRÖSÄGOK A háziasszonyok számára oly fon­tos gyüszü most új hivatást kapott. Egy párizsi cég különleges gyüszüt szerkesztett, amely megvédi a höl­gyek hosszú körmét, hogy le ne tör­jön, amikor a hölgy tárcsáz a tele­fonon. A gyüszü ezüstből van és szép pénzbe kerül, ha valaki meg akarja vásárolni. * A kanadai építőiparban fordított világ uralkodik. Míg a legtöbb or­szágban nagy a lakáshiány, addig Kanadában túl sok a ház és a lakás. De azért tovább építkeznek, pedig minden harmadik újonnan épített ház üres marad. Ehhez persze tudni kell magyarázatul azt, hogy míg Magyarország területe 93 ezer négy­zetkilométer és ezen a területen 9.75 millió ember lakik, addig Kanada kiterjedése 9 millió 958 ez?r négy­zetkilométer, tehát százszor annyi, mint Magyarországé és ezen az óriási területen csupán 14 millió lélek él. * Az angol gránátosok medveszőr- sapkája világhírre tett szert. Csak­hogy ezt a sapkát kínszenvedés nyá­ron viselni. Egy angol feltaláló most apró hűtőszekrényt szerkesztett, amelyet a sapka belsejében lehet el­helyezni és ezzel a nehéz szőrmesap­kát elviselhetővé teszi. Tudni kell ehhez, hogy nyári parádékon a grá­nátosok gyakran elájulnak a rop­pant hőségtől és így a találmány va­lóságos megváltás lesz. (Az „österreichische Vólks- stimme”-ből.) * A sőderíiammi (Svédország) Lars- soffi házas párnáik három fia van, az egyik 2 éves, a másilk 5 éves, a harmadik pedig 8 éves, mégis egy­szerre ünnepük: születésnapjukat. Mind a hárman ugyanis október 16-án születtek. Úgy látszik, ez Lairssonék „szerencsenapja”. Visszaállítják az utazási kedvezményeket A kormány határozata értelmé­ben 1957 április 1-ével visszaállít­ják a feláru utazási kedvezményt a közalkalmazottak számára, ame­lyet 1952 december 31-én vontak meg. A kedvezmény csak a tény­legesen közszolgálatban álló sze­mélyeket illeti meg, a nyugdíja­sokra, vagy más ellátásban része­sülőkre — amennyiben közszolgá­lati alkalmazásban állanak — nem terjed ki. A kedvezményt arcképes igazolvánnyal lehet majd igénybe venni. A kormányhatározat a félém, vasúti kedvezmény visszaállításán kívül arról is intézkedik, hogy az illetékes szervék az 1954 óta meg­vont valamennyi utazási kedvez­ményt vizsgálják felül és az indo­kolatlanul megvont kedvezménye­ket állítsák vissza. Az újságok előfizetési díjáról A postaigazgatóság értesíti a megye dolgozóit, hogy a Népszabadság, Népaka­rat, Északmagyarország, Szabad Föld és Sport című lapok előfizetés íítján való terjesztését február 1-től megkezdi. A felsorolt lapokra a posta kézbesítőnél és a postahivatalokban lehet előfizetni az előfizetési díj egyidejű befizetése mellett. (Havi előfizetési díjak: Népszabadság 12 forint. Népakarat 12 forint, Északmagyar­ország 11 forint. Szabad Föld 2.30 forint, Sport 14 forint.) A posta a lap kézbesítését csak abban az esetben kezdi meg, ha az előfizetőül jelentkezők az előfizetési díjat legkésőbb az előfizetendő hónapot megelőző hó végéig befizetik. A színes lapok előfizetési szolgálatának bevezetése fokozatosan fog megtörténni, amiről az olvasóközönséget idejében tá­jékoztatjuk. A budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka Miskolcon és a megyében A budapesti Nemzeti Színház ja­nuár végén Miskolcon és a megyében vendégszerepei Illyés Gyula Fáklya­láng című darabjával és Frederieo Garcia Lorca »Bernarda háza« című színművével. A Thália műsoriroda megállapodott a Nemzeti Színházzal, hogy január 30-án. szerdán délután 5 órakor a Művelődés Házában a Fáklyalángot, 31-én, csütörtökön Öz~ don a nagyüzemi kultúrotthontoan ugyancsak a Fáklyalángot, február 1-én, pénteken a Művelődés Házában» Bernarda házát, február 2-án őzdont a nagyüzemi kul tú rotthonban Bér-» narda házát ég február 3-án, vasár«» nap az aíberttelepi kultúrotthonbaiv Bernarda házát mutatják be KI HALLOTTA? . . . hogy egy újfajta lényképczókészü- Iékkel másodpercenként két és félmillió felvételt lehet készíteni; nagy gyorsaság­gal lezajló fizikai folyamatok — égés, robbanás, villamos kisülés stb. — felvé­telére szolgál. ... hogy a „hulló csillagok’', a meteo­rok úgy tűnnek a szemünkbe, mintha néhány száz vagy ezer méterre hullaná­nak le tőlünk, pedig rendesen több száz kilométer távolságban hasítják át a levegőt. ... hogy a Föld legnagyobb folyama, a dél-amerikai Amazonas 1 milliárd tonna legfinomabb iszapot szállít évente az At­lanti óceánba; ha vonaton akarnánk el­szállítani ezt az iszapmennyiséget, T00 millió tehervagon, azaz 1 millió kilomé­ter hosszú vasúti szerelvény kellene hoz­zá. ... hogy a ponty testének zsírtartalma nem kisebb a borjú- és marhahúsénál, az olajos szardíniáé és az angolnáé pedig megfelel a disznóhúsénak. ... hogy a georglai (grúz) Gregor Bo- rojev nemrég ünnepelte 155. születésnap­ját, felesége „csak” 115 éves. ... hogy a hagyma kellemetlen szagát eltávolíthatjuk a késről, ha hagymaaprí­tás után nyomban nyers sárgarépát vá­gunk vele. ... hogy Lengyelországnak 27.544.000 lakosa van; loo férfi lakosra átlagosan 103 nő lakos jut. ... hogy az első, nagyjában mai érie­lemben vett napilap Londonban indult meg 1702. március 11-én. ... hogy az egyes esőcseppeknek per­cekre, negyedórákra van szükségük, amíg földet érnek, ezért előfordul, hogy a ma­gasból lehulló cseppek az alsóbb, mele­gebb levegőrétegekben elpárolognak $ nem érnek le a talajra. ... hogy egy északamerikai tücsökfaj 17 éven át él lárvaállapotban a földben« eltemetve, maga a rovar serdült állapot« ban pedig csak egy hónapig éL *.. hogy a legnagyobb élettartamot at norvég nők remélhetik: átlagosan 75 évig élnek. .... hogy Empedoklész görög tudós már 2400 évvel ezelőtt felismerte: az élőlé­nyek nem egyszerre jelentek meg a Földön ismert alakjukban, hanem lássat* — ma úgy mondjuk: a fejlődés folyamán — alakultak ki. ... hogy a talajvíz elpusztított egy községet Jugoszláviában: Molin lakosat kénytelenek voltak másutt letelepedni, mert a tavaly tavaszi talajvíz még ősszel is magasan állott összeomlott, romhal­mazzá vált házaik helyén. ... hogy egy köbdecimétet tölgyfa 8.07, ugyanannyi fenyőfa csak 0.5 kilogram­mot nyom, ezért merül el a fenyőfa ke­vésbé a vízben, mint a tölgyfa. ÁLLAS NÉLKÜL MODERN MESE ^ IRTA: SÁNDOR LÁSZLÓ olt egyszer hol nem, volt egy szépreményű fiatalember. Szépreményű Fiatalember immár több hete munka nélkül lézeng. A közelmúltban még egy nagynevű kulturális intézmény előadója volt. A hivatal megszűnt, sok más nagy­nevű és teljesen felesleges intéz­ményekkel egyetemben. Az intéz­mény megszűntével Szépreményű Fiatalember fölösleges kacattá vált és kidobták. (Szerencsétlenségére semmilyen rendszerben és semmi­lyen irányban nem exponálta magát eléggé.) A diplomát, amelyet diákévei éhkopjai árán szerzett, kizárólag egészségügyi célra hasz­nosíthatta volna. A diploma más rendszer számára készült. Fiatal­emberünk ott állt az utcán, né- hányszáz forinttal a zsebében, ál­lás nélkül. — Nem baj — gondolta. Ekkor még reménykedett a szocialista összeköttetésekben. Ipszilonfit pél­dául, amikór mint rossz káder baj- bakerült, ő rántotta ki a csávából, s Ipszilonfi most főmufti az AKMPFN-nél. Elhatározta, hogy fölkeresi. Ipszilonfi szobájának ablakait már beüvegeztók. Rend uralkodott itt, tisztaság és csín. Amikor a kö­vér titkárnő bejelentette, Szépre­ményű Fiatalember előtt azonnal kinyílt az ajtó. — öregem, te élsz?! Örülök, iga­zán örülök, hogy .^felkerestél üd­vözölte a főmufti. — Miben állha­tok rendelkezésedre? — Egy kis baj van. — nyögte Szépreményű. — Ugyan már! — vigasztalta a főmufti. — Ugyan már! Miben se­gíthetek? — Állás ügyben... Állás kellene. Q rzilonfi fölállt és kibámult CÁ az ablakon. Rózsaszínű volt és másfél mázsa. Szinte teljesen elfedte az ablakon bejövő fényt. — Nehéz, nehéz. Tudod, ilyen időkben ; ;s Neked ugyan mindig szívesen: ^ De most lehetetlen. Keress föl később, mondjuk, három hét.. j Amikor az ajtó becsukódott Szépreményű után, kiszólt: — Kisasszony, ha ez az »-elvtárs- keres, távol vagyok... Volt hősünknek olyan elképzelés is, hogy ha a nehéz körülménye miatt nem tud elhelyezkedni, be iratkozik újból egyetemre. Nég' évig ismét fogához veri a garas’ — van gyakorlata benne. Amikor elvégzi a másodig; egyetemet, amelyről gyakorlatilag hasznosít­ható diplomát szerez, még mindé,' csak 29 éves. A minisztériumi labirintus har­madik emeletén fűtetlen szobában harmadmagával kucorgott az ille­tékes főelőadó. A kabát lötyögött rajta, kalapját a szemöldökére húzta, s az alól pislogott barátsá­gosan Szépreményűre. Didergő is- merős volt. Hét éve ő volt az, aki Szépreményűt az*L. egyetemre irá­nyította annak minden tiltakozása ellenére. — Ne vesse le a sapkát, megfagy, mi is megfagyunk, mindenki meg­fagy, — jelentette ki barátságosan. — Egyébként mit akar? — Beiratkozni az X. egyetemre. Ugyanis én az L. egyetemen vé­geztem, s ez a. diplomám ;.. — kez­dett bele mondókájába. — Ne folytassa — vágott közbe Didergő. — Ezer meg ezer ilyen eset van, nem segíthetek, ön a felelős. Az állam hibájával legalább is egyenlő az egyéné. Amíg másök be. csületes diplomát szereztek, addig ön fölösleges kiadást okozott a Társadalomnak. Keressen más munkaterületet. ~> De kérem “ bizonykodott Szép^eményű — én éppen szeret­ném jóvátenni a hibát. Módot keli nyújtandók rá, — Szó sem lehet róla, — tiltako­zott Didergő. — Úgyis sok az egye- emista, a jövendő, s jelenlegi ál- astalan diplomás. — De az enyém kivételes eset. alán valaki helyére, aki külföldre vozott. Egyetemisták százával nentek ki. Az enyém, azt hiszem, alóban különleges ügy. *— Ugyan! — legyintett Didergő. — Dehát milyen megoldásit Iá1 ön az én ügyemben? — A megoldás egyszerű. — jelen­tette ki ünnepélyesen Didergő és a hideg fűtőtestre mutatott. — A bánya várja a művelt fiatalokat. — Én — ellenkezett Szépremé- nyű — tizenhat évig tanultam, hogy valami szakmám legyen. — De nem lett — diadalmasko­dott Didergő. — Nem lett. Egyéb­ként látókörének tágítására, világ­nézetének megalapozására alkal­mas volt a négy egyetemi év. Köz­vetve hasznát fogja látni. Egészen bizonyos... V zépreményű az újságban, gon- dósán böngészte az apróhir­detéseket. Hátha talál valami meg­felelőt. Egyszer csaík rábukkant a következő szövegre: »önálló kis­iparos írógépműszerész tanulót ke­res«. Szépreményű felkerekedett. A Lomb-utcai műhely hátsó fertá­lyában megtalálta a mestert. — Parancsol? — udvar iaskodott a mester. — Tanulónak jönnék, ha lehetne — bizonytalankodott Szépreményű. — Apróhirdetésben láttam. — Hány éves? — Huszonöt; —• Mit csinált eekher? — Tanultam és hivatalban dol­goztam. — Hol? — Az L. egyetemen és az N. hi­vatalban. — Nincs szükségem önre — szö­gezte le a mester és tüntetőleg el­fordult. — De mester — próbálkozott Szépreményű —, én igénytelen va­gyok és szorgalmas, gyorsan tanu­lok:. — Nem kell! —• Értse meg, mester! — rimáai- kodott hősünk, — értse meg, dol­goznom kell és szakmát akarók ... — Munkás kell nekem, nem — maga. Szépretményű Fiatalember kó­válygott az utcákotn, járta az iro­dákat, ismerősöket. Kidobták és nem fogadták, elutasították, vára­koztatták, vállát veregették és biz- tatgatták. A cipője elkopott, pénze fogyott. Csökkentette a kiadásait. Először a feketéről mondott le, az­tán kevesebb cigarettát szívott, az­tán nem reggelizett, aztán olcsób­ban ebédelt, aztán már nem szívott semmit a levegőn kívül. ószált a »tangón« és bámul5a az utcalányokat meg a zseb­tolvajokat, az élelmes vagányokat és az ügyetlen detektíveket. Szép­reményű Fiatalemberből lassan- kint Reménytelen Fiatalember lett. Amikor leesett a hó, beállt havat lapátolni. A Körúton dolgozott és meglátta Ibolyát, akit egykor sze­retett. Föltűnés nélkül letette a la­pátot és eloldalgott, hogy a lány meg ne lássa, az aznapi munka­bért veszni hagyta. Szépreményű kiballagott a Mar- gít-hídra. Mikor odaáilt a híd kar­fájához, már esteledett. Nem mész­sze a korlátnál egy elszánt szerei-' mespár hancurozott. Ö csak állt a hídon és keskeny, kidolgozatlan ke­zét bámulta, amely semmire sem volt jó. A vizen a távolból megpil­lantotta tükörképét, amelyről áradt, a bárgyú becsületesség, a leik üb« meretes naivitás. Reménytelen Fia*, talember köpködött rá, de nem ta­lálta el a képmását. — Kinek kellek én? Miinek? — suttogta úgy, hogy csak maga hal­lotta. A víz megmozdult és kilépett be­lőle a — Halál. Pont olyan volt, mint amilyennek a »Vigyázat, élet- veszélyes« táblákon, meg a mesés­könyvekben ábrázolják. Reményte­len Fiatalember egy csöppet sem félt. — Halló, Halál! — szólította meg szinte jókedvűen, örvendezve a ta­lálkozásnak. — Te vagy az? — Én — mondta. — Ha jössz, viszlek, nekem kellenéi. De előbb az adataidra volnék kíváncsi. Ko­rod? — Huszonöt év. — Foglalkozásod? — Nincs. — Vágyaid? — Már csak voltak. — Múltad? Szerelmesed? — Elfelejtettem. — Jövőd? — Eljátszottam, tönkretették. — Kitűnő káder — mondta a Ha­lál. — Valódi hulla jelölt, priusz nélkül. Nos. jössz? — Igen — mondta Reménytelen Fiatalember s átlépett a korláton. Csobbant, A vízben azonnal meg­yémbe red tek a tagjai. Tudatéban el akarta engedni magát, mégis ka­pálózott és hangok törtek belőle elő... 7y nagybajuszú rendőr húzta ki. aki két évtizede jótékony­kodik a Dunán. — Marha! — mondta- — Tehet­ségtelen kezdő. Azt hittem, vatamá elcsábított szűz, de nem.;: erős fiatalember. Előtte az égés* élet.:

Next

/
Oldalképek
Tartalom