Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-09 / 6. szám

i—' ßSZAKMAGYARORSZÄÖ Szerda, 1957. Január 9. Halálraítéltek egy fegyverrejtegetot társa pedig 10 évi börtönt kapott M. rogtöftöíráskodásról szóló rende­let anegjelenóse óta népi rendőrsé­günk, karhatalmi szerveink a lakos­ság segítségével, is már több fegyve­res kártevőt tett ártalmatlanná. A bűnözök a statáriális bíróság elölt felelnek tetteikért. Szombaton a késő délutáni órákig a budapesti helyőr­ségi bíróság miint rögtönítélő bíróság kettős légy verrejtegetési bűnügyben tárgyalt. Először Kopcsó Gyula miskolci gépkocsivezető és testvére, Imre állt a bíróság előtt' Mindkét ten büntetett előéletű ek. Kopcsó 1S56 októberében megbízatást kapott, hogy tehergép­kocsival ólaimét szállítson a fővárosi lakosságnak. Kopcsó a feladatot vég­rehajtotta. Itthon azonban három napig hiába vártaik rá. Budapesten az időt csavargással ütötték el. Egy al­kalommal a »Corvin« mozi előtt, hir­telen elromlott gépkocsijuk. A javí­tás után elindultak s a nem messze levő nemzetőrségi raktárból, egy da­rab géppisztolyt, egy kézigránátot szereztek. Valószínűleg' innen ered a bűnjelként lefoglalt szovjet mintájú hadipuska is. Kopcsó a puskát jól elrejtette, így a későbbiekben az igazoltató nemzetőrök csak a géppisztolyt és a kézigránátot találhatták meg. Miskolcra hazaérve Kopcsó nem ad< a le fegyverét, hanem lakása pad­lásán az egyik gerenda alá papírba csomagolva 108 darab lőszerrel együtt elrejtette. Testvére, Kopcsó Imre a másodrendű vádlott tudott arról, hogy fivérének fegvvere van, sőt jó­in éhányszor figyelmeztette is, hogy adja le a gyilkos szerszámot. Kopcsó Gyula fittyet hányt testvére Intelmére. December utolsó napjai­ban a lakosság bejelentése alapján a rendőrség őrizet bevette Kopcsó Gyu­lát. A házkutatás alkalmával azonban fegyvert nem találtak nála. Vajon miért? Mert a fegyverrejtegető szere­pét. átvette Kopcsó Imre. Miután testvérét; letartóztatták, magához vette a fegyvert s a szomszédos sze­métdombban rejtette el. A statáriális bíróság az elsőrendű vádlottat, Kopcsó Gyulát halálra, a másodrendű vádlottat, Kopcsó Imrét 10 évi börtönre és 5 évi közügyektől való eltiltásra ítélte. A bíróság az' ítélet kihirdetése után kegyelmi ta­náccsá alakult át s Kopcsó Gyula kegyelmi kérvényének helyt adott s azt a Népköztársaság Elnöki Taná­csa elé terjesztette. Magyar András 24 esztendős, bün­tetlen előéletű is fegyverrejtegetésérc állt a bíróság előtt. 1956 december 5-ig az egyik miskolci bányász-kato­nai alakulatnál teljesített szolgálatot, mint továbbszolgáló 1 iszthelyei tes, < szolgálatvezető. Magv aráknak szol­gálat közben fegyver nem volt rend­szeresítve, mégis egy TT pisztolyt lopott a raktárból. Leszerelése után sem adta le a fegyvert, hanem, először szülei lakásán, rejtegette. Amikor RudoLftelepen munkába állt, a fegy­vert magával vitte a legényszállá&ra is. December 24-én Szendrőn egyik katona baj társát látogatta meg. El­utazása előtt balonkabátja zsebébe tette a rejtegetett fegyvert.. Vissza­felé jövet a szendrői autóbuszmegálló közelében a szolgálatot teljesítő rend­őrjárőröknek gyanússá vált Magyar s ezért igazoltatták. Magyar az iga­zoltatása felszólításra kevés ideig ko­torászott. Ez növelte a rendőrök gya­núját. Magyart megmotozták $ belső zsebében megtalálták a töltött tárral a TT-pisztolyt. Magyar Andrást azon­nal őrizetbe vették. A statáriális bíróság — a vádlott büntetlen létére való tekintettel — az eddigiektől enyhébb büntetést sza­bott ki. Tízévi börtönbüntetésre és ötévi jogvesztésre mint mellékbün­tetésre ítélte. Mindkét íegyverrejtegető esetéből az a tanulság, ha a fegyvert beszol­gáltatják. nem kerültek volna statá­riális bíróság elé. JCajakja kétiías felhőfalt-, kormánya eltört 76 uap alatt mégis átkelt az Atlanti-óceánon Hamburg, január 7 Dr. Lindemann 34 éves orvos és óceánkutató közönséges kétüléses kajakkal 76 nap alatt átkelt az Atlanti-óceánon — jelenti a DPA. — Üt­közően kétszer felfordult, kormánya és árboca eltört, horgonyát elvesz­tette. Három hétig nyers halon és esővízen élt. Lindemann egyszer már átkelt az: Atlanti-óceánon: Libériában dolgozott és bennszülött fatörzsből vájt csónakon 119 nap alatt vitorlázott át az Atlanti-óceánon. Amerikába, érkezéselcor kijelentette, hogy átvitorlázik kajakján Dél-Amerikába. Á SZERKESZD ŐSÉG POSTÁJÁBÓL Hatszáz forint Sajóvámos község általános iskolá­jának IV. osztályos tanulói ezt írták: "Szeretettel küldjük szerény forint - jaimikat (600 forint), s arra kérjük a szerkesztő bácsikat, juttassák el azok­nak az árva kispajtásoknak, akik az események során elvesztették szülei­ket.« Szerkesztőségünk köszönettel nyug­tázza a beküldött összeget és eljuttat­juk az illetékes szerveknek. Jankovics Katalin, Váradi Márta, Jankó vies Barna, Drótos Ilona, Kas­sai Márta, örelögh Piroska, Lukács Etel, Csetvenka Éva, Kiss Erzsébet. Csikasz Jolán. Koncz Erzsébet, Béres Gizella, Kossuth Irén, Drótos István. Hugli Lajos, Lengyel János, Pálinkás Lajos, Lipták István, Debreceni Jó­zsef, Czifja István, Nagy GelJért ta­nulók küldték a pénzt. Nem volnánk igazságosak, ha nem köszönnénk meg az iskola pedagógu­sainak fáradságot nem ismerő mun­káját, akik megszervezték és betaní­tották a színdarabot, melynek révén e nemes összeg összejött. További jó munkát és jótamulást (kívánunk Sajó­vámos minden, iskolai tanulójának. Száz kommunista tanácskozott Szombaton délelőtt Edelényben az MSZMP járási ideiglenes intéző­bizottsága tanácskozásra hívta egybe a párt tagjait, aktíváit, hogy meg­beszéljék a legfontosabb tenni való­kat. A párt aktíván a járás vala meny­nyi bányaüzemétől resztvettek. A beszámoló utóin lelkesen, mond­ták el véleményüket a bányák és a járás kommunistái. A pártépítésben szép eredmények vannak. Rudolf- íelepen több mint nyolcvanötén lép­tek be a pártba. K unity ónban is erő­södik a pártszervezet, a tagok száma itt is eléri a nyolcvanat. A gépállomások, termelőszövetke­zetek, valamint a községek kommu­nistái azon szilárd elhatározásuknak adtak kifejezést, hogy soraikat; állan­dóan erősítik és véget vetnek minden elleni orr ad almi próbálkozásnak. MSZMP járási intézőbizottsága 1” Több emberséget A napokban Miskolcon jártam. A kórháziból jövet a 60-as számú Tej­bolt. előtt (Szemere-utca) egy síró. reszkető öregasszonyt láttam. Az idős asszony olyan állapotban volt, hogy segítség nélkül egy lépést sem tudott menni, ezért hazaikísértem a Vörösmarty-utea 14. számú laká­sára. Ütközően megmutat+a a ható­sági orvosi bizonyítványát, melyből megtudtam, hogy Oláh Sámuelnénak hívják. Azt is elmondotta, hogy a bá- nvafrösztnél dolgozott, de régebben elbocsátották a betegsége miatt és sem nyugdíjat, sem kegydíjat nem kap. Ami a legbosszantóbb és a levelet ezért írtam, ritkán jut tejhez az öreg néni, az említett üzletben nem szol­gálják ki, azt mondják rá, hogy ^szimuláns«. Önökre bízóm, hegy igazságot tegyenek az ügyben. A ki­szolgálónőnek meg a »szőke nőnek«, aki a férjével együtt segítettek bán­tani a nénit csak azt tudom üzenni, hogy még ő:k is lesznek öregek. Több emberiességet várunk tőlük. Henrich Aladár né Mezőzombor Hölcz Gyula, a MÉH Vállalat dol­gozója többek között ezt írja szer­kesztőségünknek. Mint városomat szerető polgár fordulok a sajtóhoz és javasolom, hogy a járdák gondozá­sára a háztulajdonosok, házfelügye­lők nagyobb gondot fordítsanak. A járdatakarítás kötelező. Aki ezt nem teszi, az ellen el kell járná, hi­szen mindannyiunk testi épsége forog kockán, de a tisztaság és a rend is ezt követeli meg. Levelezőinknek üzenjük Ládpetri. F. Varga Imrének. »Tet­teikért felelniük kell« címmel kap­csolatos észrevételét szerkesztőségünk kivizsgálja és az eredményről értesí­teni fogjuk. Kazincbarcika. Névtelen levél­írónktól azt kérjük, nevezze meg, hogy a Borsodi Hőerőmű munkás- tanács tagjai között ki ellen van kifogása és miért. Várjuk válaszát. Sajóbábony. Szánj’i Péter levél­írónknak. Szerkesztőségünkhöz írott levelével egyetértünk, bizonyára ol- I vasfa lapunkban, a felelősségre vonás I is megtörtént. Ki miért akar földet... A föld, a föld .;; E körül csatáznak most a vélemények, a viták, mert a falvak népének többsége, még azok is, akiknek egy talpalatnyi sem volt, földet kérnek. Noshát nézzük, ki miért akar földet. Vegyük sorjába. Beszéljünk először a szegény- és kis- par ászt okról, de válasszuk ketté a kérdést. Szóljunk először azokról, akiknek egyáltaláp nem. volt. földjük. Aki nem rendelkezett birtokkal, az az elmúlt években a termelőszövet­kezetben, vagy ipari üzemekben és állami gazdaságokban kereste meg­élhetését. Tudvalévő, hogv az üze­mekben, gyárakban, most — ha át­menetileg is — elbocsátások lesznek. A falvak e rétegének nagyrésze tehát munka nélkül marad. Ha feloszlott a tsz — újra csak a munkanélküliség lebeg fejük felett. A kérdés lényege tehát világos: ezeknek az emberek­nek létkérdés a föld. A szegény- é- kisparasztok azon részének, akik azelőtt is rendelkeztek két-három' holddal s akár tsz-ben. ákár ipari üzemben vagy mindmáig egyénileg gazdálkodtak, ezeknek a dolgozó parasztoknak még több kel­lene a meglevőhöz. Ezeknél is, ha nem is olyan súlyosan, de a létet, az életet jelenti a több föld- S itt vető­dik fel a kérdés: nem jobb, haszno­sabb, az élet szempontjából is az egyedüli helyes út, ha tsz.-be tömö­rülnek és úgy dolgoznák tovább? Őszintén megmondjuk: ez a helyes út, a biztos megélhetés útja. Más a helyzet a középpara&ztoknál. A földet követelő középparasrtok egyik része azokból tevődik össze, akiket a tagosítás ide-'""’ akik valamilyen okból hátrányos helj’zetbe kerülitek. Ezeket kártalaní­tani kell. A másik, részüknek van megfelelő földje, de miután a terme­lési biztonság megvan, még többet akarnak. Persze itt sem lehet a vég­letekig menni. Törv-^v van arra, hogy egy-egy családnak mennyi föld lehet a birtokában. A kormány erre így válaszol: »A családi birtok a vá­sárolt földdel együtt::* nem lehet ■nagyobb, 20—25 holdnál.« Vitathatat­lan, hogy a nagyobb birtokon, a meg­élhetés is könnyebb, de — ■ -ondjuk meg nyíltan — a középparasztok szá­mára is gondtalanabb megélhetést biztosít a tsz. Persze, arra, hogy vala­ki közös gazdaságban éljen, senkit kényszeríteni nem szabad. Aki ezt teszi, törvényellenes dolgot, cselek­szik, ártalmas, tehát a felelősségre- vonást sem kerülheti el. Természetesen a kuláikoik és föld­birtokosak is földet követelnek. E tekintetben is határozott választ kell adni. A válasz nem lehet más, mint: visszautasítás. Visszautasítás azért, mert a dolgozó kis- és középparasz- tok sem akarják, hogy ezek vissza­kapják földjüket. Száz szónak is egy a vége: a ,lógos Igényeket. — bár minden igényt nem — a lehátesegekhez képest ki fogják elégíteni. Mindezt el kellett mondani azért, hogy lássuk, mi a helyzet, falun a föld kérdésében, mi ezeknek a moz­gatója, talaja. Elvi engedményről egy pillanatra sem lehet, szó, csupán a gyakorlati megoldásokban, módsze­reken lehet, és kell változtatni. (ff.) Jogos sérelem, azonnal orvosolni kell A Iyukóbán.vai dolgozók egyrészc- nek nevében írok. Tudjuk, hogy e sorsdöntő napokban mind több szén kell az országnak. Lyukóbánya ál­landóan dolgozott, mi láttuk el szén­nel a sütőüzemeket, a kórházat és most mindjobban növekszik a ter­melésünk is. A régi mennyiségű sze­net kitermelni nem könnyű dolog, de nem lehetetlen! Ezt is el fogjuk érni. De nem ez késztetett most a toll- fogásra. A szerkesztőség és a sajtó nyilvánosságától kérünk segítséget. A bányászok szállítását a vasgyári Szabadság rendező állomásról a MÁV végzi. Minden műszakra két, ritkán három kocsit indítanak. E kocsik Hitetlenek, hidegek. Mű­szak után vizesen, átizzadva jövünk fel, — s az „okos” szervezés miatt — egy órahosszat kell várakoznunk az indulásra. Kénytelenek vagyunk a .jéghideg kocsikban dideregni Nem akarom részletezni, de érthető, hogy nem kényelmi álláspontunk, hanem egészségünk védelme követeli kéré­sünk azonnali teljesítését: fütsék a kocsikat. Tudjuk, sajnos, sokan fáz­nak ezen a télen. De mi szenét aka­runk adni, nem pedig kórházba ke­rülni! Érdeklődésünkre felvilágosítást kaptunk, hogy a Szabadság rendező állomáson minden műszaknak van. egy kocsifűtője. E célra állandó szén- mennyiséget is biztosítaná ki Ennek ellenére ezek a lelkiismeretlen em­berek nem teljesítik kötelességüket. A szerkesztőséget kérjük* hoznák tudtára ez embereknek és az illeté­keseknek. hogy ne kívánják, a ko« csifűtoi állásra mi bányászok hirdes­sünk pályázatot, mert úgy gondol-* juk, most az ideiglenes munkanélkü­liség idején nagyon, de nagyon sok becsületes ember jelentkezne erre a posztra! Bányásztársaim nevében: Jószerencsét! TÖTU GYŐZŐ csillés, (A sérelem jogos és fndekolfc Egyetértünk a levél -írójával.- Az illetékesek sürgős intézkedéséi várjuk, válaszukkal együtt. A szerk.) SZÁRNYAS HAJO A gorfeiji „Krasznoje Szormovo” gyár kísérleti műhelyében víz alatti szárnyú utasszállító motorhajót épí­tenek. A hajó haladása azon az elven alapul, hogy a szárnyak keltette fel­hajtóerő kiemeli a hajótestet a víz­ből. így a viz ellenállása nagymér­tékben csökken és a hajó sebessége a szokásoshoz képest háromszorosá­ra növekszik. A tervezők számításai szerint a szárnyas hajó a Gorkij-ka- zányi utat 7—8 óra alatt teszi meg, míg a rendes hajóknak erre az útvo­nalra kb. 30 óra szükséges. Az új. 66 személyre méretezett motorhajó vezetését egy ember végzi. Az 1957. évi hajózási évadban a szárnyas hajót átadják a folyami közlekedésnek­Vannak-e fehér partizánok a Bükkben ? Még ma is előfordul, hogy egyesek olyan híreket terjesztenek Miskolcon: fehér partizánok vannak a Bükkben. A város lakói nem adnak túlsókat az ilyen híresztelésre, azonban a rémhír elég volt. alilioz, hogy a téli sport kedvelőit kissé megzavarja. A megyei rendőr fők api t ánysá g közegei csak­nem egy egész heti munkával átfésül­ték a Bükk hegységet Megnéztek minden menedékházat, barlangot, el­hagyott épületeket, s nem találtak sehol »fehér.partiizáinoikat« A téli sport kedvelői csak nyugodtan, keres­sék lel. a Bükk hegységet és ne ülje­nek fel semmilyen rémhírnek! Mi lesz a tankönyvekkel Ismét előtérbe került a tankönyvek kérdése. Egyes tankönyveket már ki­vontaik a használatból, elsősorban az újkori történelem anyagát ismertető könyveket. A középiskolákban egy­előre nem is lesz új történelemkönyv, a tankönyvet csak maga a tanár használhatja — megfelelő kritikával. Az idegen, nyelvek * tanításában is nagy gondot okoz az általános és a. középiskolákban a tankönyvek: hiá­nya. Az általános iskolákban igen sok növendék, a német nyelvet válasz­totta. de a tanárok egyelőre tankönyv nélkül kénytelenek tanítani. A döglött macska és a sült csirke Egy leobeni háziasszony különös kalandjáról számolt be n bécsi Volks- stímane. Az asszonyt barátnője meg­hívta egy kis ünnepi vakációra a fő­városba. Az első éjszaka a leobeni vendég förtelmes bűzt észlelt, s ami­kor reggel, kérdőre vonta barátnőjét, az könnyes szemmel húzott elő a dí­vány alól egy skatulyát, benne egy döglött macskával. — Szegény Péterem, már néhány napja kimúlt, de nem volt r ;vem megválni tőle, ott tartom a skatulyá­ban, úgyis elég hideg van a szobában, nem okoz bajt. — mondotta a bécsi vendéglátó. Hosszas rábeszélésre végül mégis ráállt, hogy az árnyék világból búcsút vett kandúr földi maradványait a Dunába süllyessze. Villamosra szállt és másfél óra múlva ismét hazatért. De lóm: a dobozt még mindig a hóna alatt szorongatta. A skatulyából azon­ban. az elhalálozott négylábú helyett ínycsiklandozó sült csirke teteme ke* rült elő. Mi ez? Varázslat? Vagy ké­sei lélekvándorlás? — Égjük sem — adta meg a ma# gyarázatot az asszony. Az történt, hogy a villamoson maga mellé tette az ülésre a skatulyát, amikor jócskán beszeszelt társaság szállt fel. A társa­ság egyik tagjánál ugyanolyan doboz volt. mint nála s a leszálláskor elcse­rélték a két «’-"‘nlj’át, így lett a kan­dúrból sült csirke. De hogy mit szóltak az ünnepi va­csorára igyekvő társaság éhes tagjai, amikor kibontották a macskahullát : art a Imazó dobozt — arról már nem szól az osztrák lap riportja. A macdcatulaidonos • kommentárja csak ennyi volt: — Remélem, nem ették meg sze­gény Póterkémet, a sült csirke he­lyett. ÖNZETLENSÉG (Kínai mese as r. e. HL századból) Pin-Gun fejedelem egyszer meg­kérdezte Ci Hu an-jani: — Az egyik kerületbe vezetőt kellene kinevezni, szerinted ki len­ne a legjobb? Ci Huan-jan azt válaszolta, hogy szerinte Cse Hu a legmegfelelőbb. — Hiszen ő az ellenséged — cso­dálkozott a fejedelem. Erre Ci Huan-jan így válaszolt: — Azt kérdezted, hogy,kit tartok a legjobbnak erre a beosztásra, nem pedig azt, hogy ki az ellensé­gem. Ezután C’se Hu lett a kerület ve­zetője. Sok jót és hasznosat tett a lakosság érdekében s nagy tisztelet­nek örvendett, Telt, múlt az idő, s a fejedelem ismét tanácsot kért: — Bíró kell az udvarba. Szerin­ted ki lenne a legjobb erre a fel­adatra0 Ci Huan-jan a fiát, Ci m aján­lotta: — De hiszen ő a te fiad! — cső* dálkozott ismét a fejedelem; — Azt kérdezted, ki lenne a leg­jobb erre a feladatra, nem pedig azt, hogy ki az én fiam — felelte nj’ugodtan Ci Huan-jan. Ci Hu elfoglalta a bírói széket és sok jót tett a nép érdekében, s ezért őt is megszerették. Amikor Konfuce tudomást szer* zeit mindezekről, így szolt: — Ci Huan-jan a* embereik a járt* 1 ásónál csupán képességeikből es egyéni értékükből indul ki, égy ál* talán nem törődik azzal, hogy az illető ellensége, avagy a saját, fia» Lám, ilyenek a»K az emberek* akiket, valóban önzetleneknek ne- vp/hetünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom