Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 5. szám

í ÉSZARMAGiAKUKAfcAG Kedd, 1957. január 8. A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról * sF (folytatás as 1. old álról.) Egyedül a kormány erőfeszítései Szórtban nem elegendők az infláció elhárítására. Két hónapon keresztül «■"••.jóllehet alig volt termelés —, az állami üzemek az átlagosnál jóval magasabb összegű munkabért fizet­tek ki. A termeléskiesés igen nagy­mértékben csökkentette az állami bevételeket. Ha az állami kiadáso­kat és bevételeiket nem tudnánk egymással összhangba hozni, az inf­láció elkerülhetetlenné válna. Áz infláció elhárításához szükség van valamennyiünk erőfeszítésére és fegyelmezett magatartására, s emel­lett sokféle egyéb intézkedésre is. így, bár a kormány politikájának alapvető célja a dolgozók életszín­vonalának emelése és számos ilyen, irányú intézkedést már el is hatá­rozott vagy kidolgozott, további bér­emelésekre, vagy juttatások kiter­jesztésére nean kerülhet sor mind­addig, amíg a termelés lényeges emelésével ehhez megfelelő feltéte­leket n©m teremtünk. Csak így ér­vényesülhet az eddig megtett intéz­kedések kedvező hatása is. Lehetet­len eltűrni, hogy egyes vállalatok az egész nép vagyonát felelőtlenül kezeljék. Mindent meg kell tennünk a termelés gazdaságosságának és az a llama kiadások és bevétel ük egyen­súlyának biztosítására. A legszigo­rúbb takarékosságot kell érvényesí­teni minden neajn létfontosságú ki­adásnál. Átmenetileg csak igen cse­kély összegeket Vfordíthatunk beru­házásra. Biztosi liánunk kell, hogy mind a "vállalatok}, mind az egyének eleget tegyenek «adófizetési kötele­zettségeiknek. Meg' kell akadályozni, hogy bárhol továtfbi béreket fizes­senek ki anélkül, hogy ezért meg­felelő munkát teljesítenének és mi­előbb el kell érni, |hogy az üzemeik valóiban önállóan gfazdál kod janak, tehát kiadásaikat bevételeikből fe­dezzék. Az átmeneti gazdasági nehézségek leküzdésének döntő kérdése, hogy a dolgozók világosan lassúk és tudják: az élet alapja az érték, melyet meg­termelünk. Jobb minőségű árut gyorsabban és olcsóbban kell ter­melnünk, mint eddig. Fejleszteni kell a termelési színvonalat ég a technikát. Ennek fontos feltétele, hogy minden dolgozó személyileg is érdekelt legyen a termelés fejlesz­tésében. Olyan, a dolgozók által könnyen érthető és áttekinthető bé­rezést keli a termelésben, meghono­sítani — például a darab-: és minő­ségi bért —", mely biztosítója, hogy aki többet és jobbat termei, az töb­bet is keressen ée jobban is éljen. Ezért meg kell szüntetni, hogy tel­jesítmény nélkül időbért fizessenek ki, 3. Az államapparátusban bekövet­kező léíezámcsökkenés és a terme­lés átmeneti csökkenése következté­ben egy ideig bizonyos munkanélkü­liséggel kell számolni. A kormány tőle telhetőén igyekszik új munka- alkalmakat teremtem és számit a magánkezdeményezés segítségére is, emellett azonban legutóbbi intézke­déseivel: a munkanélküli segély be­vezetésével, a felmondási illetmény felemelésével stb. az átmenetileg munkanélkülivé vált dolgozók hely­zetét könnyíti. Az öntudatos magyar dolgozók tudják, hogy a munkanélküliséget — szemben a kapitalizmussal, ahol az a rendszer állandó kísérője — nálunk már a 49—50-es években fel­számoltuk. Az átmeneti és részleges munkanélküliség is, amely az ellen­forradalmi támadás, valamint az azt kísérő sztrájk következtében, elő­állott szén, energia, résziben nyers­anyag- és félkészgyártmány hiánya miatt áll elő, s amellyel a kormány­nak most szembe kell nézni, a ter­melés rendbehozatalától függően munkánk és erőfeszítéseink arányá­ban csökkenni fog, majd pedig meg fog szűnni. fii. Feladatok az ipar terén A kormány közvetlen intézkedé­sei elsősorban arra irányulnak, hogy az ország előtt tornyosuló nehézsé­geket legyőzze, hathatós rendszabá­lyokat foganatosítson az infláció és a munkanélküliség fenyegető veszé­lye ellen. Arra törekszik, hogy a nor­mális helyzetre való átmenet idejét minél rövidebbé tegye, a távolabbi céljában pedig a szocialista Magyar- ország teljes felépítésének megfelelő iparfejlesztési politikát folytasson, A forradalmi munkás-paraszt kor­mány Újból leszögezi, hogy egész gazdaságpolitikájában a szocialista társadalom felépítésére törekszik. Ennek megfelelően minden rendel­kezésére álló eszközzel és teljes ere­jével őrködik az állami tulajdont képező vállalatok, bányák, üzemek, gazdaságok, természeti kincsek stb., továbbá az önkéntes társuláson ala­puló különböző szövetkezetek birto­kában levő termelési eszközök ép­ségén és gyarapításán. 1. A kormány felfogása szerint a termelőerők legésszerűbb, az egész társadalmat leginkább szolgáló fel­használására átfogó népgazdasági tervet kell készíteni. A gazdasági szakembereknek, a tudósoknak és a termelőknek a tervezésbe való szé­leskörű bevonásával kell biztosítani, hogy ez a terv, a korábban készített tervektől eltérően, valóban az ország adottságainak legjobb kihasználását biztosítsa. / A kormány szükségesnek tartja, hogy a korábban elkészült második ötéves terv helyett most mindenek­előtt a legközelebbi hónapokra és az 1957-es évre készüljön terv az átme­neti nehézségek leküzdésére. Az az­után következő időszakra, esetleg három évre, új tervet kell készíteni. Ennek fő feladata a dolgozók élet- színvonalának emelése legyen. Egy­előre a beruházás alacsony színvona­lából kell kiindulni, de ezt népgaz­daságunk fokozatos erősödésének megfelelően emelnünk kell. Az eddi­ginél többet kell .fordítani a zavarta­lan termelést és ellátást biztosító anyagi tartalékok képzésére. Nép­gazdaságunk fejlesztésénél minden tekintetben hazai adottságainkra kell építeni. Ennek az alapelvnek gyakorlati megvalósulását az szol­gálja, ha a termelőerők elosztásánál, az üzemek termelésének megállapítá­sánál, valamint beruházásainknál, továbbá külkereskedelmünkben maximálisan érvényesítjük a gazda­ságosság szempontjait. 2. Hazai adottságainknak Ilyen módon való figyelembevétele egyút­tal hozzá fog járulni ahhoz, hogy egész iparunk szerkezete megjavul­jon. Nagyobbarányú változás csak hosszabb idő alatt jöhet létre, de máris meg kell indulnia annak a fo­lyamatnak, melynek eredményekép­pen Magyarországon az iparban, mint minden téren, elsősorban azt fogjuk termelni, amit nálunk ol­csóbban, jobban, előnyösebben lehet termelni más országokhoz képest. Az elmúlt évek gyakorlatával szem« ben sok felesleges beruházást elke­rülhetünk, s ipari termelésünk fejlő­dését nagyban elősegíthetjük, ha sa­ját adottságaink alapján fejlesztett iparral és népgazdasággal veszünk részt a szocialista államok kölcsönö­sen előnyös gazdasági együttműkö­désében. A tartalékok növelésével és a sokszor helytelen irányban ösztön­ző prémiumrendszer megváltoztatá­sával meg kell szüntetnünk iparunk lázgörbéjét, biztosítanunk kell a tér­. melés egyenletes, normális menetét, melyet nem zavar lépten-nyomon anyaghiány. A szakemberek, tudósok és a műszaki értelmiség tudásának és képességének igénybevételével, aminek együtt kell járnia fokozott erkölcsi 55 anyagi megbecsülésükkel jelentős mértékben emelni kell ter­melésünk műszaki színvonalát, illet­ve el kell érnünk, hogy ne csak né­hány kivételes területen, hanem le­hetőleg mindenütt elérjük, vagy megközelítsük a nemzetközileg leg­jobb műszaki teljesítményt. Bér- és árrendszerünk megfelelő átalakításá­val el kell érnünk, hogy a termelési eszközök és fogyasztási cikkek minő­ségét egyaránt megjavítsuk, hogy azt gyártsuk, amire belföldön, vagy a kivitel céljaira valóban szükség van, s hogy a fogyasztóknak megfelelő választék álljon rendelkezésére. A gazdaságosság elvének és az anyagi ösztönzésnek megfelelő alkalmazásá­val el kell érni a munka termelé­kenységének következetes emelését és az önköltség következetes csök­kentését. 3. A lakosság szükségleteinek az eddiginél jobb és sokoldalúbb kielé­gítésére a kormány indokoltnak tart­ja a magánkisipar és a kisipari szö­vetkezetek tevékenységének kiszéle­sítését. A kisipari áraknak a tényle­ges költségek figyelembevétele alap­ján történő megállapításával a kis­iparost anyagilag érdekeltté kell ten­ni a többtermelésben. Lehetővé kell tenni, hogy a közületek szükség ese­tén a kisiparosokat az eddiginél na­gyobb mértékben vehessék igénybe. IV. Feladatok a mezőgazdaságban A mezőgazdasági termelés színvo­nalának emelése a munkásosztály politikai támogatása és az ipar se­gítsége nélkül nem volna lehetséges. Ugyanakkor a munkásság és az egész dolgozó nép életszínvonalának, emelése d©ntő-«részben a két osztály közötti viszonytól s a mezőgazdaság fejlődésétől függ. Sok jel azt mutat­ja, hogy maga a dolgozó parasztság nagyra becsüli a munkás-paraszt szövetséget és helyesen értékeli a szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepét. Az ellenforradalom támadásának napjaiban az egész dolgozó paraszt­ság, mind a termelőszövetkezeti, mind pedig az egyénileg dolgozó lát­hatta, hogy Mindszenty, Eszterházy, Takách-Tolvaj és a többi gróf és ka­pitalista ismét ki akarta ragadni a földet azoknak a kezéből, akik azt megművelik. A munkás-paraszt szö­vetség azonban újból kiállta a törté­nelmi próbát. Amint 1945-ben a falu dolgozó népe a munkásosztály és a kommunisták vezetésével harcolta ki magának a földet, úgy most is a munkásosztály és a kommunisták szálltak szembe az első sorban az ellenforradalommal és segítették is­mét megvédeni a földet. Kiküszö­böltük azokat a hibákat, amelyek az elmúlt években zavarták a két alap­vető dolgozó osztály barátságát és az ellenforradalom ellen folytatott harcban a közös érdekek védelmében ismét megszilárdítottuk a munkás­paraszt szövetséget. Ez a biztosítéka annak, hogy a munkások és a dolgo­zó parasztok eredményes, közös mun­kát végezhetnek a mezőgazdaság szocialista építése és a mezőgazda- sági termelés emelése terén. 1. A kormány a mezőgazdasági ter­melés minél teljesebb összhangjának megteremtésére törekszik. A tudo­mány messzemenő felhasználásával mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában kívánja fejleszteni. En­nek megfelelően — a mezőgazdasági gépgyártás fokozásával és gépim­port növelésével — az eddiginél sok­kal több gépet kell biztosítani a mezőgazdaságnak. Elő akarja moz­dítani az állattenyésztés fejlesztését, különösen az állatállomány és az állati termékek minőségének javítá­sát, s az ehhez szükséges megfelelő takarmánytermesztést. Támogatja a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező minőségi vetőmag, zöld­ség, gyümölcs, csemegeszőlő, minő­ségi borok, a leginkább bevált ipari növények termesztését. 2. A kormány a szocialista társa­dalmi rend megteremtése érdeké­ben egyik fő feladatának tartja a mezőgazdaság szocialista átalakítá­sát. Minden támogatást megad a dol­gozó parasztoknak ahhoz, hogy saját elhatározásuk, a teljes önkéntesség alapján jói gazdálkodó, virágzó szö­vetkezeteket hozzanak létre. Bizto­sítja a szövetkezetek önállóságát és megakadályozza a szövetkezetek ügyeibe történő erőszakos, külső be- ávatkpzasU Helyesli a hazánkba*} jából szükségesnek tartja a terme­lési és szállítási szerződések rendsze­rének kiterjesztését olyan feltételek alapján, amelyek ésszerű, gazdaságos termelés esetén biztosítják a jövedel­mezőséget. 9. A kormány az egyes kis- és kö­zépparasztokat ért legkirívóbb tör. vénysértések orvoslása céljából — ahol erre lehetőség van — állami földalapot képez, elsősorban a közsé­gi tartalékföldekből, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztok által bérelt tartalékterületekből, ha az azolpa vonatkozó haszonbérleti szer­ződés határideje lejárt.' 10. A kormány lehetőséget kíván biztosítani a magyar föld minden művelőjének, hogy szakmai tudását növelje, és így gazdaságának szak­szerű vezetésével többet, jobban és I olcsóbban termeljen. V. Kereskedelem 1. A szocialista kereskedelem az el­múlt nehéz hetekben is általában jól helytállt és működésével enyhítette a más okok következtében beállt za­vart, segített a viszonyokat normali- zálni. Semmivel sem csökken a szo­cialista kereskedelem jelentősége a jövőben sem. A belkereskedelemben a kötelező beadás megszűnésével je­lentősen kibővül az állami felvásár­lás feladatköre. Nagyrészt felvásár­lás útján kell a legközelebbi jövőben biztosítani, hogy az állam megfelelő készletekkel rendelkezzék az őster­meléssel nem foglalkozó lakosság el­látására. A szövetkezeti kereskede­lemben növelni kell a szövetkezeti tagság érdekeltségét, fokozni kell a szövetkezet népi mozgalmi jellegét. 2. A kormány szükségesnek tartja a magánkereskedelem tevékenységé­nek bizonyos fokú kiterjesztését, el­sősorban olyan területeken, ahol ez növeli a lakosság rendelkezésére álló árumennyiséget, például egyes különleges mezőgazdasági termékek felvásárlásánál, melyekben az állami és szövetkezeti kereskedelem az el­múlt években sem tudta megfelelően pótolni a korábbi magánkereskedel­mi tevékenységet. 3. Népgazdaságunkban semmikép­pen sem csökken a külkereskedelem fontossága, mert nehéz- és könnyű­iparunk egyaránt külföldi nyers­anyagokra szorul. Az ország gazda­sági kapcsolatainak a külföldi orszá­gokkal a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kell nyu- godniok. Külkereskedelmi kapcsola­tunkat a kormány fenntartani és fejleszteni kívánja minden ország­gal. Különösen nagy jelentőséget tu­lajdonít annak, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő országokkal való kapcsolatain- kát országunk nemzeti sajátosságai­nak megfelelően továbbfejlesszük. Az egészséges nemzetközi munka- megosztás alapján be akarunk kap­csolódni a nemzetközi gazdasági for­galomba és ennek keretében szívese.« létesítünk kapcsolatokat bármely külföldi országi. A közvetlen ke­reskedelmi forgalmon túlmenően ezek a kapcsolatok egvéb hasznos gazdasági formákat is magukban foglalhatnának, például produktív beruházásoknál igény bevehető együttműködést, bérmunkát és más gazdasági kapcsolatokat. A kormány * szocialista gazdálkodás egyik alap­jának tekinti a k"ik"'*n>«ikedelmi mo­nopóliumot, ezen belül azonban kí­vánatosnak tartja, hogy a külkeres­kedelmi forgalomba az eddiginél több ipari vállalat kapcsolódjék be. s hogy a külkereskedelmi tevékeny­ségben több kezdeményezés és na­gyobb rugalmasság érvényesüljön. VI. A gazdasági vezetés módszereiről már korábban elterjedt társulás! és szövetkezeti formát — pl. rizster­melő, géphasználati, vízhasználati, vízhasznosítási társulások, hegyköz­ségek, állattenyésztők szövetsége, tejszövetkezetek stb. — felelevene­dését. .............. 3 . A kormány a jövőben is fontos szerepet szán az állami gazdaságok­nak, a paraszti gazdaságok jóminő­ségű vetőmagvakkal és tenyészálla­tokkal való ellátásában, valamint a városi lakosság élelmiszerellátásá­ban, 4. A kormány továbbra ?s fenn­tartja a gépállomások rendszerét, mert a gépállomások jelentős tech* ni kai ereje nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezeteknek és az egyé­nileg gazdálkodó parasztoknak. Le­hetővé teszi, hogy az elegendő gépi és fogaterövel nem rendelkező szö­vetkezetek és egyéni termelők igény- bevehessék — akár kikölcsönzés, akár bérlet útján is — a gépállomá­sok technikai felszerelését. 5. A kormány a proletárdiktatúra teljes szigorával lép fel a dolgozó parasztok földjének, a termelőszövet­kezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások vagyonának megsérté­se ellen. Az állami gazdaságok és meglévő termelőszövetkezetek tago- sított földterületéhez senki büntetle­nül hozzá nem nyúlhat, 6. A bürokratikus vezetés meg­szüntetésével egyszerűsíteni kell a gazdálkodás irányítását. Az állami gazdaság vezetőinek nagy önállósá­got kell biztosítani a gazdálkodás minden kérdésében. A mezőgazda­ság tervszerű irányítását (a mező- gazdaság számára szükséges mező- gazdasági termékek megtermelését) a kormány a jövőben elsősorban a termelők anyagi érdekeltségén ala­puló gazdaságpolitikai intézkedések­kel, a helyes árpolitikával, a szük­séges anyagok és eszközök biztosítá­sával, szaktanácsadással és oktatás­sal kívánja elérni, 7. A kormány azok számára, akik a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkoznak, lehetővé kívánja tenni a korlátozott ingatlan forgalmat. A földbirtokszerzés felső határát ak­ként kívánja megállapítani, hogy az a családi munkaerő felhasználása mellett kizárja a rendszeres kizsák­mányolás lehetőségét. A családi bir­tok a vásárolt földdel együtt tehát nem lehet nagyobb 20—25 holdnál. A kormány ezenkívül mindenki szá mára biztosítja, hogy földjét akár haszonbérbe, akár részesművelés út ján kölcsönösen megállapított félté telek mellett szabadon hasznosít­hassa. 8. A kormány a begyűjtési rend szer megszüntetésén túlmenően le­hetővé kívánja tenni, hogy a terme­lők az általuk termelt mezőgazdasá gi termékeket — az állami monopó­liumot képező termékek kivételéről — akár egyénileg, akár szövetkeze teik útján szabadon értékesíthessék. Az értékesítés biztonsága Szempont­tá - . .j'líÉfttaöa**... A helyes gazdasági célok megvaló­sításához szükséges a gazdasági ve­zetés módszereinek megjavítása és fejlesztése is. A kormánynak az a nézete, hogy a történelmi tapasztalatok által iga­zolt lenini demokratikus centralizá­ció a szocialista építőmunkában a gazdasági vezetésnek is legjobb is­mert módszere. A szocialista állam központi irányító szerepe a szocia­lista gazdasági építésnek nagy jelen­tőségű és nélkülözhetetlen feltétele. A gazdasági vezetés és tervezés szük­séges központosítása nélkül anarchia s végső fokon a kapitalizmus újra­éledése következne be. A központi irányítást azonban ki kell, hogy egé­szítse a tömegek aktív részvétele a szocialista gazdasági építés tudatos és tervszerű irányításában. Az utób­bi években nálunk túlzott központo­sítás érvényesült a gazdasági veze­tésben, ami károsan éreztette hatását egész népgazdaságunkban. A gazda­sági vezetés túlzott központosításá­nak csökkentése nem a központi irá­nyítás megsemmisítését, hanem való­jában annak hatékonyabbá tételét kell hogy eredményezze. Ennek megfelelően fontos felada­taink: vannak a gazdasági vezetés módszereinek megváltoztatása és megjavítása toréra 1; A misztériumok, a középfokú állama, gazdasági irány ító&zervek (igazgatóságok, trösztök) apparátu­sát csökkenteni, tevékenységüket pedig mentessé kell tenni a bürokrá­ciától, mindezt azonban, olymódon, hogy a gazdasági vezetésben, a köz­ponti állami irányítás az eddigiek­hez képest hatékonyabb legyen. A központi irányításnak a 1 egfontosabb kérdésekben kell érvényesülnie. Ugyanakkor azonban nagyobb ön­állóságot kell biztosítani az üzemek­nek egyrészről, másrészről a helyi államigazgatási (tanács) szerveknek, a helyi jellegű ipar irányításában A vállalati igazgató (üzemigazgató) atörvénvben biztosított jogkörben ér­vényesíti az állami vezetés irány­elveit és az össznépi érdekeket, az egyes üzemeken belül. K" eles a köz­ponti rendelkezéseket, végrehajtani ugyanakkor a munkástanácsok hatá­rozatát érvényesíteni az üzem veze­tésében, amennyiben azok a fennálló jogszabályokat nem sértik. Az igaz­gatót az állam nevezi ki és személyé­ben felelős az üzem gazdasági irá­nyításáért; Amennyire köteles ez üzemi munkástanács törvényes hatá­rozatait végrehajtani, ugyanúgy kö­teles a munkástanács törvénybe vagy jogszabályba ütköző határozatainak végrehajtását — ha ilyenek szület­nének — meggátolni és visszautasí­tani* 2. Az Elnöki Tanács a kormány javaslatára törvényerejű rendeletben szabályozta az iparváltalatoknál meg­választott munkástanácsok működé* sét. A munkástanácsok azok a szervek, amelyeken keresztül a termelők jo« got kaptak arra. hogy választott kép­viselőik útján résztvegyeaiek az üze-* mek gazdasági irányításában. Az ipar vezetésében — ahogy ezt az eflsnúli évek. tapasztalata' megmutatták — jelentős bürokratikus vonások .ala­kultak ki és ez hátráltatta a vállala­tok termelőmunkáját A törvény élő? írásai alapján működő munkástaná­csok hivatottak az üzemvezetést büro­kráciám entossé tenni, ugyanakkor aa ipar szocialista állami vezetésének segítséget nyújtaná 3. A munkástanácsok saját üze­meikben tegyék érdekeltté a munká­sokat a termelésben és a kormány- szervekkel, valamint - szakszerveze­tekkel együtt olyan bér- és pré­miumrendszert dolgozzanak ki, amely a dolgozók anyaga érdekeltségéül keresztül elősegíti a legfontosabb gazdasági feladatok megoldását; A munkástanácsok akadályozzák meg az üzem vagyonának bűnös el­herdálását, szigorúan tartsák és tar­tassák be a mimkaviszonyra, bérezés­re, értékesítésre stb. vonatkozó kor­mányhatározatokat» 4. Az üzemek nagyobb önállósága a gazdasági vezetés terén, az igazga­tók és munkástanácsok megnoveke** dett jogköre lehetővé teszi, hogy a különféle felsőbb irányító szervek szánta és apparátusa jelentősen ősök- kenjem Ugyanakkor a kormány tanulmá­nyozza olyan szakmai szervek létre­hozását, amelyek alkalmasak arra, hogy az üzemek szakmai irányításút, a dolgozók közvetlenebb és hatéko­nyabb bevonásával javítsa; 5. A jelenlegi gazdasági nehézségek miatt elkerülhetetlen és szükséges — különösen, az anyag és energia leg­célszerűbb felhasználása érdekében — a központi irányítást olyan .kérdé­sekben is biztosítani, amelyek később decen t rali rálás-irányít ássál is meg­oldhatók lesznek; A fentiek figyelembevételévcá azonban az üzemeik munkás tanácsai­nak. magúknak kell el őmozd í tárnok üzemükön belül a termelő munka minél jobb megszervezését; A kormány bízik abban, hogy a munkástanácsok képesek lesznek felelősségteljes feladatuk ellátására és minden segítséget megad ahhoz, hogy a munkástanácsok beváltsák azt a reményt., amelyet, a dolgozók ösz- szessége és a dolgozók állama műkö­désükhöz fűz. VII. A művelődés ügyéről Á szocialista társadalom telepíté­sének hatékony előmozdítása érde­kében. s annak igen fontos része­ként a kormány kötelességének tartja a tudőmány és kultúra fejlődésének, s a magyar nép kulturális felemel­kedésének hathatós elősegítését. Ez sokoldalú munkát ró mindazokig a* állami és társadalmi szervekre & in­tézményekre. amelyek a tudomány ét kultúra területén fejtik íd tévékéig ségüket Azokkal a kérdésekkel ka|^- csolattoan, amelyek ezen a területen megoldásra várnak, a kormány szük­ségesnek tartja ki jelenteni: (Folytatás * 3. oldalon^

Next

/
Oldalképek
Tartalom