Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-31 / 25. szám
2 fiS ZAKMAG YARORS35ÄG Csütörtok, 195*7. január 3J. Javaslatok az állami boltok bérbeadásáról és a magánkiskereskedelem kiszélesitéséról L A Gazdasági Bizottság legutóbbi felesén megvitatta az egyes állami Vendéglátóipari üzemek bérbeadásáról szóló javaslatot. A tervek szerint az állami vendéglátóipar néhány kisebb üzemét az állama vállalatok tehermentesítése, a lakosság ellátásának javítása érdekében magánosoknak bérbeadják. A bérbeadandó üzemeknek lehetőleg az idényjellegűek — üdülőhelyek sth. — közöl kell kikerülniük. Elsősorban olyan üzemekről van szó, amelyeket általában egy házaspár — legfeljebb két-három személy — vezethet. A kereskedelmi miniszter jelöli ki a bórbeadandó üzemeket s határozza meg a bérbeadás módját, a bérleti feltételek általános irányelveit. A javaslat szerint a bérbeadás versenytárgyalás útján történik. Kísérletképpen egyelőre kétszáz üzemet adnak bérbe és számuk a továbbiakban majd — a tervek szerint — mintegy ezerre növekszik. Előre meghatározzák a legkisebb bérleti dijat. A bérlet legalább három, de legfeljebb ötévi időtartamra köthető. Meghosszabbításkor a korábbi bérlőt — ha szerződéses kötelezettségeit pontosan teljesítette és a lakosság megelégedésére működött — elsőbbség illeti meg. A bérlő a forgalomhoz szükséges árut eTs~sor- ban helyi forrásokból köteles beszerezni, de ha arra igényt tart és van rá lehetőség, részesülhet a központi árukészletekből is. A bérbeadásnál megfelelő óvadékot (kauciót) kémek. A Gazdasági Bizottság javaslatáról a Minisztertanács dönt. A megjelenő rendelet végrehajtási utasítása megfelelő anyag! és jogi biztonságot ad majd a bérlőknek. A Gazdasági Bizottság ugyanezen az ülésen foglalkozott a magánkéresSzilárdul és erősödik megyénkben a termefőszö vetkezeti mozgalom A% üzemből falujukba hasaiért dolgozók a közös gazdálkodást választják Minden nehézség és probléma ellenére egyre jobban terebélyesedik a termelőszövetkezeti mozgalom megyénkben. Egymásután érkeznek hírek arról, hogy a feloszlott, vagy erőszakkal feloszlatott termelőszövetkezetek újjáalakulnak, vagy a már meglevő csoportokba új belépők jelentkeznek. Sárospatakon például a Dózsa Termelőcsoport kettévált, két szövetkezetét alakítottak. A cigándi Kossuth- nál ugyanez a helyzet. Borsodi vári- kán újjáalakult a csoport 17 taggal. Égerlövőn 20, Mezőkeresztesen 35. Négyesen 11 tagja van már az újjáalakuló csoportnak. Sőt, Mezőkeresztesen új belépőkről is hírt adtak. Susán Tóth Éva, Tóth Sándor és Bari Gizella kérte felvételét a csoportba. Uppony és Arló községben is azon törik a fejüket, hogy újra közösben dolgoznak. Sajóhidvégen az I. típus szerint alakult termelőcsoport. Ezekben a napokban és hetekben a megye üzemeiből is sok dolgozó hazatért falujába és Zádorfalván, Szu- hafőn termelőcsoportba akarnak tömörülni. A termelőcsoportok mellett szerte a megyében különféle szakcsoportok is alakulnak. Harsány községben például állattenyésztési szakcsoport alakult. Szőttesek" gyékényből Tiszavalk községben sokan hagyó- mányszerüen foglalkoznak gyékényfonással. Lábtörlőket, gyékényszőnyegeket, szatyrokat, méhkasokat, a legkülönbözőbb árut készítilOa község határában oly bőven termő sásból. Az ügyeskezű gyékényfonók most szövetkezetbe tömörülnek, hogy készítményeiket kedvezőbb körülmények között értékesítsék. Egyúttal „újítást” is vezetnek be. Sokat töprengtek azon, hogy hogyan varázsolják áruikat kelendőbbé, keresettebbé. A megoldásnál a népi hagyományokhoz fordultak. A környéken sajátos szőtteseket készítenek. A" gyékényfonók összegyűjtötték a szőttesek legszebb mintáit és színezett sásból sás-szőtteseket készítenek. A gondosan font szőnyegek, falvédők anyagukban eltérőek ugyan a .szőttesektől, de szépségben vetekednek velük. A „gyékényszőttesek*• máris rendkívül népszerűek, a tissa- valki gyékény készítmények megye- szerte keresettek. Igyiploml aranybányák Kairó (MTI) Mint az AP jelenti, az A1 Mess« című egyiptomi lap kedden közölte, hogy az ország keleti sivatagaiban a Vörös tenger vidékén öt gazdag aranybányát találtak. A lap idézi dr. Aziz Szedki iparügyi minisztert, aki kijelentette, hogy Egyiptomnak több millió font jövedelme lesz a bányákból, amelyek fellendítik majd az ország iparát. kedelem néhány kérdésének szabályozásával. A javaslat szerint a magánkereskedelem bővítésénél a fogyasztók ellátásának érdeke a döntő szempont. A tervek szerint több kereskedői iparjogosítványt adnának ki. a többi között a következő szakmákban: Yegyeskereskedés, fűszer- tüzelőanyag-, rövidáru-, cipőkel’ék, kárpitoskellék, bazár- és játékáru, virág, könyv- és zenemű, é’elmiszer. kézimunka, kalap, ernyő, villamos- sági cikk és rádió szőrmeáru, bőrönd és bőrdíszmű áru, kerékpár- és varrógépalkatrész-kereskedés. kifőzés. A magánkereskedelem szerepet kap majd egyes mezőgaadisági termékek — toll. osont — felvásárlásánál. A javaslat szerint a magánkiskeres. kedők az Országos Takarékpénztár útján kölcsönt is kaphatnának. Gondoskodnak arról, hogv a ha+ésáeilaa megállapított fogyasztói árakat a magánkereskedők is feltétlenül megtartsák. A Gazdasági Bizottság elfogadott egy tervezetet, amelynek alapján előreláthatólag törvényerejű rende’et jelenik meg amely ismét meghatározza a magánkiskeresked'l^m működésének kereteit és feltételeit; HONVÁGY ölv távéi messze van hazám» Csak még egyszer láthatnám, Az égholt, felhő, vén hold, szellő Mind, róla mond mesét csupán. Refrén: Holdfényes májusok, Muskátlis ablakok, Hozzátok száll minden álmom Qtt ahol élt anyám. Ott van az én hazám» Ott lennék boldog csupán. Ha sorsom jó vagy rossz nekem, Itt minden, minden idegen. Más föld, más ég, más táj, más nép, Bár csak otthon lehetnék. a párizsi Az áruházi tolvaj lások megakadályozása mmdig is nagy problémája volt a rendőrségnek. Párizsban most » televízió éber, de a közönség számára láthatatlan »szemét« is befogták ebbe a munkába. A módszer egyébként nem új, az Egyesült Államokban már jóideje alkalmazzák. A televízió »szemét•>•. a felvevő készüléket, egy olyan ponton helyezik el, ahonnan áttekinthető az áruház nagy területe, míg maga a felvevő készülék észrevehetetlenül el van rejtve. A felvevőgép által felvett képet az épület más részében egy ernyőre „Tele-detektív“ áruházi tolvajok réme vetítik, s az előtt ülnek az áruházi detektívek. Egy különleges berendezés révén a »szemet-* úgy lehet irányítani, hogy szükség szerint az ellenőrzött terület egyes kis részleteit vetíti felnagyítva. A detektívek így állandóan figyelemmel kísérhetik az elárusítóhelyek közt elhaladó vevőket, s ha valami gyanúsat vesznek észre, oda összpontosítják a felvevő készüléket. így már nem egy tolvajt lepleztek le aki alanos körültekintés után teljes nyugatommal végezte »munkáját«. abban a hitben, hogy nem látja senki A berendezést riasztócsengők és hangszórók egészítik ki s ezek segítségével »riasztani« lehet a kiszolgáló személyzetet, úgy, hogy a torvajnak semmi esélye sincs »meglógni«. Az égész berendezés egyébként mintegy 3 millió francia frankba kerül, ami igazán nem nagy összeg, ha meggondoljuk, hogy a statisztika szerint évente 5000 tolvajt érnek tetten a párizsi nagy áruházakban s az általuk okozott kár meghaladja az évi 6 * milliót.- Ha hozzávesszük, hogy az el nem csípett tolvajok száma ennek mintegy tízszerese és így az okozott kár Is tízszer ennyi, a tele-de*eiktfv valóságos »alikahná vétel«. Mi újság a piacon Bt, — Semmi különös — mondja Bordás bácsi, a Béke-téri piac vezetője. De ha beérném ilyen rövid válasz- szál, a kedves vásárlóközönség nem sokat nyerne. Kíváncsi természetem arra ösztökélt, hogy faggatódzam. — Majd kiderül a vallatásnál — gondolom magamban — és rávezető kérdésekkel ostromlóim meg Bordás bácsit. — Milyen a felhozatal? — Várakozáson felüli — nemcsak élelmiszerből, ruhaneműből is van bőven. Az ember el se hinné, hogy még vannak készleteink. — Milyen tendenciát mutatnak -a piaci áraik? — Mint már mondottam — nagy a felhozatal, tehát nagy a kínálat is, ennek természetes következménye az, hogy csökkennek az árak. A tojás ma reggel (január 30-án) 2—2.30 forintért futott, a tej szintén nem haladta meg a hivatalos árat, a tejfölből is elégendő mennyiség került piacra. Csak napszaki áremelkedésről lehet szó. Délfelé, amikor fogytán van már az egyes cikkből, megnő a kereslet, tehát emelkednék az árak, de ez az áremelkedés nem haladja meg a normális piaci áringadozást. — Van-e feketézés? — Feketézői csak akkor lehet, ha »tiszta« úton nem lehet hozzájutni bizonyos cikkekhez. A feketézőknek nem kedvez a nagy felhozatal, a legjobb orvosság ellenük az árubőség —■ olyanok ők, mint a baktériumok, csak beteg testben rombolhatnak, az egészséges szervezet kiveti, megöli őket. Beteg gazdasági életünk határozottan gyógyul — egyre kevesebb a feketéző. Ehhez a gyógyuláshoz hozzájárulnak öntudatos vásárlóink is. Az emberek rádöbbentek, hogy önmaguk is gátat vethetnék a spekulációnak és az ijesztő áremelkedésnek. Az üzletkötéshez két ember kell: eladó és vevő — ha a vevő nagyon köti a kutyát a karóhoz, az eladó vagy enged, vagy továbbáll, keres magának más vevőt, de ha az a másik vevő sem enged a 48-ból, kénytelen beadná a derekát. A feketézőik elleni harcban komoly feladat hárul a piaci dolgozókra. 28 ember járja állandóan az árusokat, figyeli az árakat, s minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy elejét vegyék a spekulációnak. Megérdemlik a dicséretet. Amikor kimentem az árusok közé, parázs szóváltásra lettem figyelmes. —. Nem szégyellt magát?! — kiáltozta egy idősebb, kosaras asszony egy jól táplált parasztnéni felé. Amint már mondottam, kíváncsi természetű vagyok. Közelebb léptem, hogy halljam miről folyik a szócsata. A nénit nem lehetőit ki* zökkenteni nyugalmából. »Tárgyilagosan« védte hízottlibáit. Kilóját 34 forintra tartotta, — Menjen csak asszonyom, nézge meg mibe kerül egy liter kukorica, öt forint! Mit gondol, hány kilót tömtem én bele. És mennyi munka vöt vele, persze maguk ezzel nem törődnek. Elkívánnák tstemnevében, azt hiszik, az égből potyog le nekünk a hízottliba. Ha nem tetszik az ára, álljon félre, majd megveszi más. De a vevő sem hagvta magát. — Eltörölték a beadást, most meg maguk ki akarják szívni a vérünket. — Érdemes volna jól elverni — jegyezte meg valaki. De a néni nem engedett, csaknem adta 28 forintért a hízottliba kálóját. — Aki kereskedik vele, kitartja az árát, mert hasznot akar, világosított fel az egyik piaci ellenőr. Hiába, ilyenek a kofák, gyorsan és a lehető leglJsebb kockázattal szeretnék megszedni magukat. De egyre fogy a lehetősége a spekulá* ciós áremelésnek — a vevők is vigyázzanak magukra és pénzükre, ne adjanak többet az áruért, mint amennyi dukál. G. Mi MSDVMl MIU6S: Forgószél elbeszélés L Ezer kétség közt Mindenki az utcára! Embere.., ek! Mindenki az utcára! A kiáltás szinte kettéhasítja az éjszakát: belekapaszkodik a csendbe és nyargal rajta; bebújik a házak ablakain, körülfutja a szobát; áthatol a falak résein és nyargal, száguld tovább. — Forradalom van! Éjfél lehet. Vagy még nincs éjfél? Ki figyeli most az órát, ki nézi most az időt? Az emberek rémülten ugrálnak ki ágyaikból; a későnfekvők állnak fel az asztal mellől és kitódulnak az utcára. — Mi történt? A tanácsúáza felől rádió harsog. Szemtelenül, gúnyosan danol bele a fekete, októberi éjszakába. Az emberek morognak, káromkodnak: — Pukkadj meg. Bolondítsd az anyádat.; 5 S visszafelé indulnak, tocsognak a sárban. A rádió hirtelen elhallgat. Valaki vasvillával sújtott bele. — Elég volt! — hörgi egy rekedt hang. — Le a kommunistákkal. Vesszen mind. Egy szálig. Egy kumma se kell belőlük. Aljas... — hörög, fuldoklik: valaki a szájára tapasztja a kezét. Rettenetes erővel. Utána vér bugyborékol az orrán és támolyogva nekiesik a falnak. Az emberek riadtan állnak. Egymásra bámulnak, mintha bomba csapott volna közéjük. Valahol a tömegben felsír egy gyerek. Csitít- gatják, becézgetik. De senkise mozdul. Csak állnak és várnak tanácstalanul. Remegnek az izgalomtól. Már teljesen átfáztak a hideg sárban, de nem bír senkise elszakadni a tömegtől. Láthatatlan, de igen erős szálak kötik össze őket. Félnek mozdulni: félnek oldalt tekinteni; egymástól is félnek. Méregetik, bámulják a másikat a cipőtől a sapkáig, mintha sose találkoztak volna. Mit lehet itt most tenni? Ha valaki megmozdul.. i ha valaki elkiáltja magát.;; mi lesz akkor? A távolban énekszó hallik. Kinek van most kedve énekelni? Ki lehet az Odafigyelnek, moccanni se tudnak, szinte beleragadtak a sárba. Mintha egyetlen óriási nagy hallgatókészülék lenne a tömeg. A Himnuszt éneklik. Többen vannak, legalább tizen. Túlharsogják egymást: káromkodnak és kiabálnak. Ezek részegek. Október van; s a pincékben kiforrt a bor.; * Már egészen közel járnak. Egymásba kapaszkodva elfogják az utcát. Senki nem mehet el mellettük. Csak előre. Mindenütt előttük, amerre ők akarják. A részeg emberek fanatikusak. Már vagy ötvenen vannak. Mindenkit összegyűjtöttek a kapuk elől. A tanácsháza felé tartanak. Itt van már az egész falu, a szemek kísértetiesen villognak a sötétben. 1 Éjfél lehet bizonyosan. Az épület előtt járda van, s a kis hídon, amelyre fut, százan to-* longanak. Istenem, mindjárt leszakad;»;! Valaki a sötétben létrát támaszt az épület falához. Felmászik rajta és egyetlen kalapácsütéssel leteríti a vöröscsillagos köztársasági címert. Loccsanva hull bele a sárba. Tízen is rohannak rá: tapossák, tiporják és kielégülten röhögnek. De a tömeg, a nagy többség még mindig nem mozdul. Csak áll és vár. Iszonyatos ez. Mit akarnak még? A részeg felocsúdik a fal mellett, ahová lebukott: kezefejével letörli szájáról a vért és botorkálva, tapogatódzva megindul a korlát felé a hídra. Az emberek meghátrálnak előtte. — Agyonütöm! — hörgi; — Hol vagy, az anyád szentsége® istenit ? ! Állati erővel csavar ki egy karót és nekiront vérbeborult szemekkel a tömegnek. Csépel, hadar: j óbbra - balra kaszál. Hárman terülnek el egyszerre. Forradalom van. Az emberek megzavarodnak, egymást ütik, verik, tapossák, miközben sajátmaguk életét mentik. Suhognak a karók és a sárban a nagy csizmás lábak alatt ordítva vergődnek a sebesültek. Odaát az úton nem tudják, mi történt és tovább énekelnék: „Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhödte már e nép a múltat, s jőve... endőt!” De ez csak egy pillanat. Kiáltás harsogja túl őket; — Emberek! A tömeg elnémul, elemyednek a karok, mindenki az épület felé tekint. Az ajtóban, a küszöbön Kende István, a tanácselnök áll. Fedetlen fővel, kiskabátban rohant a tömeg közé. "w Emberek! Megőrültetek? — kiáltja feléjük és még egy lépést tesz előre. — Elveszítettétek az eszeteket, nem tudjátok, mit cselekedtek. Egymást ölitek. Emberek, a saját fiaitoknak estek. Nyugodjatok meg. ne öljétek egymást. Menjetek haza, emberek! összefüggéstelenül beszél, de mit mondhatott volna? Maga is remeg, egész testében reszket az izgalomtól. Azt sem tudja, mi történt tulajdonképpen? Olyan hirtelen jött minden, mint a forgószél. Hiába rázza, csengeti a telefont, nem ve* szí fel senki. Süket az egész világ; Hát mit csináljon egyedül? Kire hallgasson most? Kinek van igaza? Bele kell ebbe őrülni! — Most hallgattam a rádiót, be* mondta, hogy zendülés van Festen, de már visszaszorították. Mást én sem tudok mondani.; s A sötétből valahonnan ismét elő- furakodik a részeg, s odaáll egészen Kende elé. — Köpök a rádióra, érti? Farkasszemet néz az elnökkel, s előre-hátra ingatja a fejét. — Maga meg. ?; maga meg le van .... i. érti? — Micsoda. 5 i a ? t Kende elveszítette józanságát» Egy pillanat műve .volt csak az egesz. Fejébetólult a vére, megzavarodott. Pedig sose bántott még egy csirkét se. Azt is sajnálta. De ezt az embert nem! Úgy megútá^ta, ahogy ott ocsmánykodott előtt©; Egy csapással leteríthette volna, sose kelt volna fel többet. Már lendült az ökle, s bizonyos, hogy a no* fáját találta volna, ha a? utolsó pillanatban valaki le nem fogja a karját. Elborult előtte a világ: nem látott, nem hallott, nem is tudja# hogy volt tovább Csak azt érezte, hogv húzzák. húz7ák ketten, valahová a sárban a kertbe, befelé a fák közé. A részeg tovább ordított: Le vele! Le vele! Formád «lom van. Nem kell a tanácselnök, nem kellenek a kommunisták. Dögölje«* nek meg, akasszátok fel: fára velük. Kiirtani mindet. Egy kumma se maradjon. Éljen a forradalom! (Folytatjuk.)
