Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-30 / 24. szám

Szerda, 1957. január 36. esZAKMAGTAKOSfllAC 5 Az allberttelepi MSZMP, a szakszervezet és a munkástanács közös nyilatkozata 1 Az MSZMP, a szakszervezet és 'A* a munkástanács megállapodik abban, hogy közös tevékenységüket az alberttelepi dolgozók jólétének, szociális és kulturális felemelkedésé­nek, szocialista hazánk felvirágozta­tásának érdekében fogják kifejteni. O Az MSZMP nem az MDP, nc- pünk és a dolgozók önérzetét sértő káros politikájának a folyta­tója, hanem dolgozóink nemzeti ér­zéseit, hazánk függetlenségét, a szo­cialista demokratizmusnak igazsá­gos elveit vallja magáénak. Áz MSZMP politikai tevékenysé­get fejt ki az üzemen belül és a la­kótelep dolgozói között, annak ér­dekében, hogy hazánkban tovább erősödjön a szocialista rendszer és eddig elért eredményeinket tovább fejleszthessük. Országunkban béke, rend és nyu­galom legyen. A szakszervezet és a munkásta­nács, ebben a harcában állandóan támogatja a pártot. O A szakszervezet és a lywnkás- tanács az MSZMP-t a kormány nyilatkozatával egyetértésben egye­düli vezető politikai szervként isme­rik el a üzemben. Meghallgatják a véleményét és javaslatait, s munká­juknak eredményesebb végzése ér­dekében, azokat alkalmazzák. Az MSZMP politikai tevékenységével állandóan támogatja a szakszervezet és a munkástanács munkáját. Az MSZMP feladatának tartja, hogy ál­landóan elősegítse az alberttelepi dol­gozók gazdasági, politikai, szociális és kulturális életének fejlődését szol­gáló szakszervezeti munkát, valamint a munkástanácsnak a termelés ér­dekét szolgáló, vezető és irányító munkáját. A A szakszervezet dolgozó né- pünk és {feocialista államunk megfelelően védi a munkások érde­keit Tevékenységével érvényt sze­rez dolgozóink jogos igényeinek és igazságának. A szakszervezet állan­dóan elősegíti a dolgozók gazdasági, szociális és kulturális igényeinek ki- , elégítését Az üzem dolgozóit soraiba tömö­ríti, állandóan erősíti az üzem dol­gozóinak szervezettségét. Segítséget nyújt az üzem szükséges munkaere­jének biztosításához, valamint min? dent elkövet annak érdekében, hogy az előállott helyzetben a munkanél­küliséget elkerüljük. C A rpunkástanács szocialista államunk érdekeinek megfele­lően dolgozik, betartja az ország és népünk érdekét jelentő utasításokat, a szocialista /törvényességet és mint jó gazdához illik, vezeti és irányít­ja üzemünket. Mindent elkövet a gazdaságos ter­melés biztosítása érdekében, vala­mint abban, hogy üzemünk termelé­sének állandó emelkedésén keresz­tül több szenet tudjunk adni szocia­lista népgazdaságunknak. A munkás­tanács az üzem műszaki vezetőivel a kapcsolatát a termelés érdekének megfelelően állandóan javítja ég közösen biztosítják azt, hogy üze­münknél a szakmunkások száma állandóan növekedjék. A A munkástanács és a szakszer- vezet a munkáshatalommal szembenálló káros politikai és gaz­dasági tevékenységet folytató egyé­neket soraik közül eltávolítják és gondoskodnak arról, hogy az ilyenek az üzemből is elkerüljenek, Ezzel erősítik üzemünk dolgozóinak politi­kai egységét és elősegítik á za­vartalan és eredményes terme­lő munkát A szakszervezet és a munkástanács felhívja a párt fi­gyelmét a párt soraiba befurakodott ellenséges elemekre, valamint az üzemen belüli politikai hangulatra. Ezzel elősegítik a párt sorainak tisz­taságát és eredményesebbé teszik a politikai felvilágosító munka ered­ményes végzését. A szakszervezet és a munkástanács állandóan segíti és támogatja a párt szervezését és a párt szervezeti erő­sítésének érdekében végzett politikai munkáját. H E közös nyilatkozatban meg­■ • határozott feladatok betartását úgy a párt-, mint a szakszervezet és a munkástanács kötelezőnek tartják magukra. Közös tevékenységüknek tekintik, hogy üzemük dolgozóinak és népünk jólétének, szocialista hazánk felvirá­goztatásának érdekében a közös te­vékenység alapján gyümölcsöző és eredményes munkát végezzének. Soltész István MSZMP szerv. biz. elnöke. Sgilasi László munkástanács elnöke. Kristóf János szakszervezet elnöke. • örvendetes tény, hogy megyénk? ben mind több és több olyan üze­met találunk (Ózd kohászat, TjlMÁ- VAG, Léh állami gazdaság stb.), ahol a párt, a munkástanács és a szakszervezet is együttműködik, egymás munkáját nem gátolják, hanem a legmesszebbmenőkig se­gítik, támogatják. Az alberttelepiek közös nyilatkozata is ezt bizonyít? ja. Bizonyára ezeket az első fecs­kéket követik majd a többiek is, amelyek eredményeként megyénk üzemeiben még nagyszerűbb ered­mények születnek, mint az utóbbi hetekben. Szerdán ismét megindul a hazai légiköziekedés Január^O-tól a MALÉV gépei is­mét indulnak. Szerdától naponta egyelőre három járat indul, Budapestről Miskolcra 9.15 óra­kor, Debrecenbe 9.30 órakor, a budapest—miskolc—rdebreceni járat pedig fi órakor indul. A járatok Miskolcról 10.30-kor in­dulnak vissza és 11.30-kor érkeznek a fővárosba. Debrecenből Budapest felé 10.45 órakor indul a gép és il.45-re érkezik meg. A Budapestről Miskolcon át Debrecenbe tartó re­pülőjárat 12.15-kor indul Miskolcról Debrecen felé és onnan ugyanezen az útvonalon 13 órakor indul vissza Budapest felé. Az útiköltségek a kö­vetkezők: Budapest—rMiskolc 98 forint, By- dapest^-Debrecßn 117 forint, Miskolc—Debtecein 80 forint. A MALÉV közli, hogy ezeken a járatokon a? áruszállítás egyelőre szünetel. A gépek csak utasokat, azok poggyászait és postát szállíta­nak. A külföldi légijáratok február elején indulnak. Ősnyomtatványra bukkantak á híres sárospataki könyvtárban Az oly sok történelmi emléket őr­ző híres sárospataki könyvtárban két értékes kötet bukkant elő rende­zés közben. Az egyik Frosztinusz S. J. és Vegetius Flavius „De re mili­tari” című munkája. A katonai tár­gyú könyvet 1486-ban adták ki Bonn-ban díszes kötésben, nyomta­tástörténeti szempontból ősnyom­tatványnak számít. A könyvtárnak ez az egyetlen ősnyomtatványa van. A másik kötet Miskolczi Szenczi János „Együgyü hasznos tanítás avagy javalló magyar ©ráció” című munkája. A neves magyar tudós a könyv első oldalán a következőkép­pen mutatja be magát: „Az ékesszó­lásnak közelebb elfolyt eszténdők- béli együgyü tanítója”. A könyv 1669-ben látott napvilágot Sárospa­takon. Mindkét kötetet elhelyezték a sá­rospataki könyvtár nagytermében nyitott kiállításon. jVáriuü&k még. aaLamit az élett&L ?” »Huszonhat éves vagyok és 95 szá­zalékos rokkant. Ez az én életem tra­gédiája. Várhatok még valamit az élettől?« Ilyen kétségbeesett hangú levéllel fordult ^rkesxtóségiinkhÖ2 Szabó Bertalan, Diósgyőr, Árpád-utca 28. szám' alatti laikos. Sajnos, nem ő az egyedüli, akit a szeszélyes élet egy szerencsétlenség folytán ifjan nyomo­rékká tett s arra késztetett, hogy béna kezét esedezve nyújtsa segít­ségért a társadalom felé. Ha egy em­berről lenne s?ó, talán saját erőnkből is tudnánk enyhíteni sorsán, de Mu­rányi József mezőkövesdi, Oravecz Ottó kazincbarcikai lakosok és mások is elküldték S. O. S. jelzésüket — s ez meghaladja erőnket, bármi n»s\ is bennünk a segítőszándék ember­társaink iránt. Itt már a társadalom szervezett formájú segítsége kell! Jóllehet, ezek a fásult, de az éled­hez mégis ragaszkodó apabe’ roncsok megkapják az államtól nyújtott segít­séget, a rokkantságuknak megfelelő arányban. Ez azonban nem elég. Nem, mert többnyire fiatalemberek­ről van sző, akiket nyamorékságuk ellenére is hajt a tettvágy, fűt az ambíció, az alkotás örömeit szeretnék 'vezni. Csendes magányukban áb? rándoznak a munkáról, ami az életet valódi tartalommal tölti meg, ábrán­dokat szőnek maguknak, elképzelé­sek, tervek izzanak agyukban, képe­ket alkotnak a jövőről s már lendülne is a kéz, indulna a láb -r- de nem tud. Nem, mert az ábránd, a terv, a jövő ott nyugszik a jelenen —- amely im már a rokkant elválaszthatatlan test­részévé nőtt — egyetlen mankó- páron. »Várhatok még valamit az élet­től?« Ezeknek a szerencsétlen emberek­nek többsége a munkában lett nyo­morékká. Szabó Bertalan például, áki néhány évvel ezelőtt tűzoltóként sietett embertársai segítségére, ne­hogy életük, hajlékuk és vagyonkájuk a lángok martaléka legyen — készség gegen szállt harcba a lán.gnyelvekkel. Mások jövőjéért gondolkozás nélkül feláldozta a saját jövőjét. 5 most keseregve kérdi: »Várhatok még va? lamit az élettől?« Talán az énmek: nem is ez a for­mája, hanem egy — ami a közösségi érzettel összefüggő — másik formája adja a szomorú ényeget; én, a nyo­morék, adhatok-e még valamit a tár-' sadalomnaik, s ennek ellenében kap­hatok-e valamit, ami kifejezi, hogy van még valami érték benilem? Hogyan segítsünk rajtuk? Nincs csodatevő hatalmunk, nem tudunk ép testrészt adni senkinek. Hogy tölt­sük hát meg tartalommal életű,két? Legalább volna szakképzettségük, hogy ülve, kevés fáradozással tény­kedhessenek. De legtöbbjüknek nincs. Mi, akik a tollat forgatjuk, s akikhez a segélytkérő levelek érkeztek, neon tudunk mást tenni, mint javaslatot adni egy-egy r— szociális ügyekkel is foglalkozó — szervnek. Elsősorban a megyei tanács szociális osztályára; valamint a népfront keretében mű­ködő nőtanácsra gondolunk. Milyen ésszerű lenne, ha a nyomorékok ré­szére szaktanfolyamokat szervezné­nek, ahol a szerencsétlenül tártak nekik megfelelő szakmát tanulnának. És vaev magánalapon, vagy kisipari következetek útján értékesíthetnék szorgalmukat, s annyit adnának a társadalomnak és annyit kapnának a társadalomtól, amennyi boldogítaná őket. Dolgoznának. S éreznék, hogy bennük is van még emberi érték. Érdekes lenne foglalkozni a kér­déssel. Számba kellene venni á me­gye területén élő és valami munkáról még alkalma« valamennyi rokkantat és segíteni őket. Hiszen így nemcsak nékik, de család lukkal is jót tennénk — a nagyobb darab kenyér által. É6 mée valamit. Trafikra, kis üz- 1etre és háziiparra is kiadnak enge­délyt. Ez helyes. De mennyivel hu­mánusabb lenne, ha az elsőség nem az ép. egészséges, hanem a rokkant. festileg és lelkileg összetört embereké volna Lehet — sőt valószínű hogy elkép­zelésünknél még egészségesebb tippe­ket is tudnának adni Épp ezért hóz­zuk nyilvánosságra a segélytkérpk szavát, hogy jószándékunkban támo­gassanak. javaslatokat tegyenek az 'lietékes szervek felé — hiszen ami annak a nyomoréknak fáj. valameny- nyiüniknek fáj, mert egy test va­gyunk, s ugyanazon vér csörgedez ereinkben. »Várhatok még valamit az étéitől A* Feleljünk igennél a kétségbeesett kiáltásra! Az alvajáró asszony ötven kilométert vezette az autót Marcia Wollner asz- szony hajnali három­kor felébredt és férje autójában találta ma­gát, mintegy ötvein ki­lométerre a kaliforniai Berkeley »•ben. lévő ott­honától. Nagyon cso­dálkozott, hogyan ke­rült ide, hiszen halvány fogalma sincs a gép­kocsivezetésről. Férje általában felébred. A borsodi mezőgazdosági kincs nyomában Tájgazdálkodással a többtermelésért Irta: Németh Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese Nemcsak a falu népét, a mező- gazdasági szakembereket, de a kor­mányköröket is élénken foglalkoz­tatja, hogyan is fogjunk hozzá a mezőgazdasági műveléshez.-Megvalósult a régi álom: bizton­ságban, szabadon tervezhet és ter­melhet a föld mívese, szerelmese, a magyar paraszt. Nem kell többé a tanácsházára járni az utasításokért, mit vessen, hogyan vessen, mit ad­jon be és mikor adja be. S bizony, ha előre nem látott hiba csúszott be a számításba, Damokles kardja ló­gott a feje fölött. Kormányzatunk megszüntette a beadást, a kötelező vetéstervet, a kötelező biztosítást. Senki sem szer­vezhet erőszakkal termelőszövetke­zeteket, Szóval demokrácia és sza­badság virradt fel a dolgozó parasz­tok számára. Az új lehetőségekkel számolni és élni kell a parasztság­nak és keresni a gazdaságosabb, az okszerű és célszerű tennivalókat. Hazánk világviszonylatban sa­játos és rendkívül kedvező ég­hajlattal rendelkezvén, mező- gazdaságunk széles skáláját termelheti mindazon különleges minőségű árucikkeknek, ame­lyek szinte egyedül állnak a világpiacon. Bátor, okos gazdaságpolitikával hoz­zá kell fogni tehát a bel térj esebb gazdálkodáshoz. Mi kell éhhez? Sok munkáskéz. Megfelelő kisgépek és eszközök. Mi­séi több állat, műtrágya, nem utolsó sorban hozzáértés. Vegyük tehát sorjában; Vissza kell térni a parasztfiataloknak a falvakba, a földhöz. Ha tovább tar­tott volna az elmúlt évek paraszt­politikája, elnéptelenedett volna mezőgazdaságunk. Ä faluba vissza­térő fiataloknak biztosítani kell a megfelelő jövedelmet, ami a belter­jes gazdálkodással könnyen elérhető. Meg kell teremteni részükre a kul­turális szükségleteket, a szakkép­zést, a szórakozást, külföldi látoga­tásokat stb. A földművesszövetke­zeteknek biztosítani keil a szükséges gépeket, eszközöket (kölcsönzéssel) is. Minél több az állat, annál több- a trágya. Ha pedig trágya van bőven, termés is lesz szépen. A szükséges műtrágyát a ípldmű- vesszövetkezetekben úgy kell bizto­sítani, mint a napi szükségleti cikke­ket. A szakértelem megszerzése nép­főiskolák, szaktanfolyamok, tapasz­talatcserék, szakirodalom révén biz­tosítandó. Merészen kell hozzáfogni a ter­meléshez, minél belterjesebben, a tájjelleg, a történelmi termelés fit gyelempevételével, múzsát ott, ab? ban a dűlőben, abban a táblában, ahol a növény a legjobban díszlik. Évekkel ezelőtt nem lehetett tájgazdálkodásról beszélni. Til­totta a kötelező vetésterv. Ma azonban már nem rejtjük véka alá tájgazdálkodásunk adta le­hetőségeinket, hisz ez a jni kincsesbányánk. Szer gedí paprikánk, makói hagymánk világhírű ugyanúgy, mint a kecske­méti barack, a Jonathén-almánk, a Balaton-rméjléki bor és sok minden egyéb. Megyénkben a TokajrHegyaiján terem a vilá^ legjobb bora. De meg­terem megyénk más területén is a jó bor, csak jó gazda módjára kei! vele bánni. Szomolyán és környé­kén Európa-hirű cseresznye terem. Ebből már a nyár elején annyit pén­zelnek a szomolyai gazdák, hogy sok helyen az egész évi munka gyü­mölcse som tesz ki annyit. Göncön az exportra szállított kajszibarack­ért egy rpühókétszázezeF forintot kaptak a nyáron a gazdák. Miskolc környéki dombvidék őszibarack ter­mése országos hírű- A zamatos, 25*— 30 dkg-os őszibarackból mindet) mennyiség elfogy. Az igriciek a ko­rai zöldborsóért szépen pénzelnek a miskolci piacokon. Erősen iparosított megyénk meg­követeli, hogy mezőgazdaságunk gondoskodjon bányászaink, ipari munkásaink friss zöldségféleségek­kel, baromfival, hússal, tojással, tejjel, vajjal való ellátásáról. A Sajó mentép, a Hernád a Bársonyos, a Boldva, a Bodrog és más folyók és patakok mentén fel kell használni az Öntözéses gazdálkodás minden lehetőségét. Hét községben vannak olyan gazdák, akik ötven—hatvan­ezer forintot árultak káposztából, van sok olyan termelőszövetkezet amely a kertészetből százezer fo­rintnál is többet pénzel. A magyar aprómagvaknak nin­csen párja a világon. Azt az acélos, magas csiraképességű aprómagvat, amit a magyar föld megterem, né» tudják megter­melni sehol a világon. Terem más országokban is szőlő, gyümölcs, zöldségféle, de olyan za­matos és tápdús, mint nálunk, nem terem sehol. Korlátlan lehetőségeink vannak tehát a mezőgazdasági termeivé* nyeink elhelyezésére, úgy belföldön, mint külföldön egyaránt. Egy kér­dést kell azonban tisztázni. Nem vezet-e termelési anarchiáihoz, ha most csak úgy, kapásból, mindenki elkezd termelni azt, ami éppen eszébe jut. Ez a kérdés olyan társa-r dalmi szervezettel oldható meg, amely szervezet az országos irány? számokat rugalmasan hangolja ösz- sze a gyakorlattal, A dolgozó pa­rasztság részéről az érdekképviselet iránti igény már hónapokkal ezelőtt az egész országban megnyilvánult. Kormánymtunkaak sürgősen ke}] intézkedni a szakérdek- képviseletek kérdésében, mert a$ idő sürget. A tanácsi szakigazgatási szervek munkája a? érdekképviseleti szer­veken keresztül képzelhető el ered? ményesen, a reális, térvszerű, állan­dóan fejlődő mezőgazdasági terme­lés biztosításához, A Hernád völgyében például or­szágos hírű serárpa terem, a megye déli részén acélos, sikérdús búza. A Bodrogrközben kiváló tavaszbúza terem. Itt az elmúlt évben uborka? mag termeléséből is jól pénzeltek a gazdák. Az olaszliszkai víziszámyas- teiep sok tízezer hízottkacsát szállított novemberben Mis­kolcra, Ózdra, Kazincbarcikára és Budapestre. Szépen díszük a Jonathán-alma, a homokos részeken pedig kiváló bur­gonya terem. Taktaközben van a cukorrépa hazája. Megyénk északi, hegyes, erdős ré­sze sub-alpin klímája révén a sváid tejtermelés és tejfeldolgozás adott­ságait nyújtja. Áz állattenyésztés terén legfontosabb a tájjellegű te­nyésztés kialakítása. Amíg á belter­jes gazdálkodás tájjellegű kialaku­lását elősegítheti a helyes propa­ganda, a mezőgazdasági szakembe­rek segítő és irányító munkája, az anyagi érdekeltség gyors leíerdke- zése, addig a tájjellegű állattenyész­tést, az okszerű rét- és legelőgazdál­kodást csakis szakérdekképviselet­tel lehet megvalósítani. Ehhez kitar­tó és igen nagy szakértelmet igény­lő, hosszadalmas munkára van szük­ség. Az állattenyésztés helyes irány­ba való igazítása és ennek foly­tán ' entkező jövedelmezősége erős lendítő hatást gyakorol majd a belterjes gazdálkodásra, mert a helyesen kezelt, sok szgrves- trágya biztosítja a bő termést ég a jó mipőséeet, a mezőgazdálkodás minden ágában. Sürgősen meg kell szerkeszte­nünk tehát megyénk tájgazdálkodási ’•érképét, községekig lemenően, hogy oda kerül iön a mag. ahol a tálai és éghajlati viszonyok és a történelmi termelés tapasztalatai a legjobb mi­nőséget és a legnagyobb termésered­ményt biztosítják. Addig is, amíg a tájgazdálko­dási térkép nincs meg, a mező­gazdasági szakemberek tanul mányogzák területük termelési helyzetét s nyújtsanak maximális segítséget, hogy a dolgozó parasztság és a ter­melőszövetkezetek munkája az anyagi érdekeltségre épüljön. így. a jól megalapozott gazdaság­politikánk az erős feilődésnek in­duló mezőpp^daságunkban nemcsak a dolgozó parasztságunk. hanem egész magyar népünk boldogulását, hazánk felvirágoztatását foaia ereri- mém-ezni amikor lelcsége alva­járóként elindul* most azonban elaludt. A rendőrség ébresztette fel és közölte vele fele­sége legújabb kaland­ját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom