Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-29 / 23. szám

BS ^ áfássá­m S A munkástanács segítségével: mosoda9 játékbabagyár, munkaruhagyár less Osdon Micsoda új ötlet született meg a napokban? Persze, ezt is a nők ta­lálták fel, hiszen a női fantázia fe­lülmúlja még az ördög szellemét is. De ez a fantázia meg is valósul, hi­szen már a nőtanács a munkásta­náccsal karöltve, el is indította a mo­soda. a játékbabagyár,. a munkaru­hagyár szervezését. A vállalatvezető- ségből, a nőtanácsból és a munkás- tanácsból egy három főből álló bi­zottság alakult, s ez megkezdte u a munkát, hogy létrehozzák az el­gondolást. A kis „gyárak” új mun­kalehetőséget adnak a háziasszo­nyoknak, s természetes, a családok jövedelme is nagyobb lesz így. Nem könnyű a bizottság munkája, hiszen Pönciustól Pilátusig kell majd ne­kik járkálniok, kérvény, szerződés, megegyezés áradatában kell keresz­tül gázolniok, de elhatározásuk ahy- nyira kemény, hogy minden bizony­nyal sikerülni fog a nagyszerű el­gondolás. Milyen lesz a mosoda? A terv, az elgondolás arra ösztönöz bennünket, hogy bizalommal tekint­sünk a mosoda megszületésére. Két helyiségből álló, vízcsappal beszerelt épületben lenne a mosoda. Nagytel­jesítményű mosógépek, vasaló, szá­rító reaktorok végeznék a ruha tisz­títását. A mosoda a város szolgála­tában állna, s így a gyári munkásru­hák mosása mellett házimosást is vállalna. A mosoda fillérekért mosná a szennyest és rövid időre egy-két napra vállalná a munkát. Nagyon jó szolgálatot fog teljesíteni a mosoda, hiszen egy családnál a nagymosás a legnagyobb munka. De azért is, mert szenet takaríthatnak meg a házi­asszonyok, hiszen tudnivaló, hogy a nagymosáshoz kell a legtöbb szén. A mosodában legalább 20 nőt tud­nának foglalkoztatni, s ezzel a mun­kanélküliség is csökkenne. A moso­da létrehozásával már nem is lenne semmi probléma, a munkástanács minden erővel támogatja, már a pénz is megvan rá, csak a helyiség kér­dését kell mielőbb megoldani. Hogyan oldanák meg a munkásruhák javítását Nem rossz Ötlet az sem, hogy a munkásruhák javítását, foltozását helyben készítsék el. Eddig a válla­lat többezer munkásruhát Budapes­ten vagy Miskolcon javíttatott, ami­ért hatalmas köteg pénzeket fizetett ki évente. Miért ne lehetne hát a munkásruhák javítását helyben meg­oldani? Hiszen a mosoda kimrc.ná a munkás ruhákat, ezután a házi.sz- szonyok megkapnák a tiszta ruhát, odahaza, lakásukon megfoltoznák, megvarrogatnák, amiért a vállalat darabonként fizetne. így a báziasz- szonyok nem szakadnának el család­juktól a munkaidőben sem, s ugyan­akkor keresethez, jövedelemhez jut­nának. A játékbabagyár, kézimunkaszövetkezet terve A munkástanács és a nőtanács meg akarja valósítani a kéziipari szövetkezetét is. ahol játékbabákat, értékes háziipari készítményeket, de még magyar perzsaszőnyeget is akar­nak készíteni. Ehhez már megvan a gyakorlat az ózdi asszonyoknak, hi­szen a gazdasszony-körön belül sok tapasztalatot szereztek és készítmé­nyüket már láthattuk az ózdi kiállí­tásokon. A háziasszonyoknak most az a tervük, hogy a szövetkezet lét­rehozásával az ország több helyén vásárokat, kiállításokat rendeznek, az ózdi készítményeket eladják, s a jövedelmüket zsebre vágják. Most a bizottság azzal foglalkozik, hogy az Ózdon lévő háziipari szövet­kezetei lekapcsolja a miskolcitól, Csehszlovákiával felvegye a kapcso­latot, ahonnét maradékselymet, fil­cet, pamutot, s egyebeket kölcsönöz­zenek a szövetkezet megindításához. Több mint egy vagon holmit kérnek a baráti Csehszlovákiától. Természe­tes, a csehszlovák testvéreknek ezt az ajándékát munkában viszonozzák. A szövetkezet amellett, hogy érté­kes holmikat állítana elő, de újabb munkalehetőséget adna a háziasszo­nyoknak. A nőtanács elhatározta azt is, hogy az ózdi kézműipart híressé teszi és az ózdi játékbabák, perzsa­szőnyegek még külföldön is ismere­tessé válnak. A lányok, asszonyok, akik ezt szeretik és kedvelik, már most megtanultak a nőtanács gazd- asszony-körén belül a művészetre. A munkástanács ehhez is megad minden segítséget, s reméljük, ta­vaszkor már az első kiállítást meg is tekinthetjük az ózdi háziipari szö­vetkezet készítményeiből. (— tálján —) Megjelent az Özd és Vidéke legújabb számában. Ne tűrjük sehol, hogy a nép által választott tanácstagokat bárki is érdemtelenül megfossza tisztségüktől A legfontosabb feladat: minden erővel védelmesni9 politikailag erősíteni tanácsapparátusunkat Néhány héttel ezelőtt a megyei t anács sa j tó tájékoz fa tó j án F öld v ár i Rudolf elmondta a helyi sajtószervek es a rádió képviselőmé’;, hogy kritika illeti a megyei tanácsot azért a mu­lasztásáért, mert eddig még meglehe­tősen keveset tettek a hivatali mun­ka, a közigazgatás egyszerűsítésére, holott jelen pillanatban az a legfon­tosabb feladat, hogy tanácsapparáíu- sainik munkájáról lefaragjuk a feles­leges, bürokratikus hajtásokat. Két­ségtelenül így van. Szánté nem is kell tüzetes vizsgálódás ahhoz, hogy ta­il ács apparátusainkban, de akár bár­mely más hivatali _ munkában nap­jainkban is bőven he találnunk büro­kratikus káros vonásokat, amelyek egyaránt nehezítik a gyors intézke­dést és keserítik az emberek életét. Ezért is fogadtuk élénk helyeslés közben és fogadja minden ember azt a, térvet, amelyre a továbbiak során Földvári Rudolf is utalt, hogy a me­gyei tanács előtt az a célkitűzés le­beg: demokratizálják a tanácsokat, amely nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a folyamatban bizonyos leépítésre lesz szükség. Ez is természetes. Minden ember megérti és helyes­nek ítéli azt az intézkedést, ha olyan embereket váltanak le a funkciójukból, akik nem arra termettek: aki7: visszaélnek hiva­tali hatalmukkal korrupt, züllött, erkölcstelen életmódot élnek és beszennyezik a célt. amelyet szol­gálnak. Szükséges és percnyi haladékot nem tör ezeknek az embereknek leváltása. Bizony’os, hogy jónéhány eset van is megyénkben és számbavette i íár őket a megyei tanács. Ismételten helyeseljük a dícséretre- méiíó intézkedést, de egyben felemel­jük szavunkat amellett is, hogy éberen őrködjünk és harcoljunk a törvénysértések ellen. A dialektikus folyamatban, amely megindult könnyen adódhat (és már adódott is!) olyan eset, hogy leváltot­tak funkciójukból olyan tanácselnö­köket, akik talán követtek el tör­vénysértést, de ezt nem »tervtúltelje- si lésből« tették, hanem felsőbb pa­rancs hatására. Ne legyünk szégyen­lősek: valljuk be őszintén, talán olyan leváltott tanácselnök is van már megyénkben, akit éppen a járási, vagy megyei tanács intézkedése sar­kallt. bizonyos .örvénysértés el­követésére és most — mert tör­vénysértést követett el — leváltották funkciójából. Legjobb tudomásunk szerint megyénk majd minden máso­dik községénél; tanácselnökét levál­tották már résziben még az októberi események alatt, részben pedig a megyei tanács újabb intézkedései nyomán. Egy pillanatig sem kételke­dünk abban, hogy többen közülük az említett hiányosságoknál fogva nem voltak méltók hivatali tisztségükre, de elképzelhetetlen, hogy több mint 100 leváltott tanácselnök között ve volnának túlnyomó többség­ben rendes, becsületes, igazi kommunista emberek, akik most nyilvánvalóan azért szenvednek, mert végrehajtották a törvénye­ket és szenvednek a felsőbb ve­zetők elvakult, káros politikája miatt. Véleményünk szerint az a tény, hogy a megyei tanács ezt eltűri, nem más, mint a kollektív felelősségrevonás el­ismerése, amely — mint arra sokan még nagyon jól emlékeznek — a mindszenthysták elve. illetve követe­lése volt október 23 után. Példák igazoljál;, hogy a leváltott, becsületes emberek helyébe nem is egy községben a jólismert anli-leninista elemek furakodtak be. Ez pedig véleményünk szerint nem azt a demokratizálást jelenti, amely­ről Földvári elvtárs beszélt. Az elmúlt napokban a Miniszter- tanácstól városunkban járt Varga András és Maróti János elvtárs. A városi tanács vezetőivel folytattak nagyjelentőségű tárgyalást. A meg­beszélésen Fazekas László vb. elnök és Koncvald Barna vb. elnökhelyet­tes vett részt. A megbeszélés során a színház átépítésének problémájával is foglalkoztak. Az ittjárt elvtársaik ki­jelentették, hogy a kormány egyetért elvileg a színház átépítésével, s min­őén is — amikor feloszlott a termelő-, szövetkezet, vagy erőszakkal felosz­latták — megkezdték a közös vagyon ■széthordását. Ez történt ebben a köz­ségben is. A termelőcsoport vagyoná­nak szétcibálásában az elsők között 'mit Laczkó Ernő kulák. aki egy tehe­net borjúval, egy sertést és nagyobb mennyiségű terményt tulajdonítod el. Amikor a napokban felszólították, hogy mindezt vigye vissza a csoport­Vétkezne, aki nem ismerné el, hogy milyen nehéz ma, ezekben a napokban és a jelen szituációban a megyei tanács munkája. Az esemé­nyek gyors fordulat iban megszám­lálhatatlan nehézség szakadt tanácsi dolgozóink nyakába és alapos figyel­met igényel minden intézkedés meg­hozása. Tarthatatlan azonban az a helyzet, hogy még mindig nem halad eredmé­nyesen a törvénytelenül leváltot­tak felülvizsgálása. Mert véleményünk szerint ez az ügy még nem tekinthető befejezettnek. Aki bűnös volt, aki vétett az embe­riségnek és az állam törvényeinek, azt személy szerint vonják felelős­ségre és — ha kell — állítsák bíró­ság elé, csukják be a börtönbe. De azokat, akiket igazságtalanul mozdí­tottak el helyükről,,de népi demokrá- ciámkíhoz és a néphez hűek, minél előbb helyezzék vissza törvény fia funkciójukba és ne hagyják őket ke­nyér nélkül az utcán kódorogni. Azt hisszük ez az igazi demokrá­cia! péseket is tesz az átépítés meggyorsí­tására. A megbeszélés során a város zöld­áru ellátásának problémájáról is szó volt. Ez alkalommal már resztvettek a tanácskozáson a Szabolcs me g v ei tanács vezetői is. A közös megbeszé­lés alapján Szabolcs megyéből ezév- ben nagymennyiségű burgonyát, gyü­mölcsöt és primőr árukat kap váro­sunk lakossága. Mindemellett számos fontos szervezeti kérdést is megbe­széltek. amely elsősorban a tanács munkájának megjavítására irányult. iáknak is ellenállt, amikor azok a termelőcsoport kérésére elmentek & kulák portájára és visszavitték a rablóit holmit. A kulákot letartóztat­tál;. — tJj tanfolyam indul a Miskolci Gép­író és Gyorsíró Istkolában február 4-én. Jelentkezés február 1, 2-án reggel 9-től 12 óráig és délután 5-től 6 óráig a Pelőczy u. 11. sz. alatt. A Jelentkezők iskolai bi­zonyítványukat hozzák magukkal ha. ellenszegült. Sot a karhatalmis­I\agymennyiségű zöldárut kap Miskolc A Minisztertanács küldötteinek tanácskozásai den valószínűség szerint további lé­Meglopta a termelőszövetkezetet — letartóztatták Rakacán és a megye más községei­GYILKOSOK Rövidesen napvilágot lát a megyé­ben lezajlott ellenforradalmi tevé­kenységet leleplező Fehér Könyv. A készülő könyvből az ózdi ellenfor­radalmi tevékenység résztvevőiről is­mertetünk néhány fényképet. Török István, Signum Laudis-szal kitüntetett volt horthysta katona­tiszt, akit beosztott katonáival való durva bánásmód miatt a népbíróság 1949-ben elítélt. Török az ózdi írók irodalmi körének lektoraként is műkö­dött. Török — mint ahogy cikkeink­ben részletesen beszámoltunk róla, — mint a nemzetőrség parancsnoka in­dítóit5? el pz ózdi gvíIkos??áffot. Miskovics Lajos kéményseprő, volt | fegyveres nyilas, tevékenyen részt- vett Homing Ferenc ügyészségi nyo­mozó megkínzásában. Erős József hajdani csend őrszak asz- vezeto volt a vezetője annak a fegy­veres bandának, amely áldozatok után kutatott és a kivégzés szín­helyére szállította Horváth Józsefet. Császár László a fegyveres banda másik tagja, aki zöld Skodán szállí­totta Horváth Józsefet a kivégzés színhelyére. Tokaji Gyula résztvett a szovjet emlékmű ledöntésében, fegyvereket szerzett, s ő lett az áldozatok után kutató fegyveres banda harmadik tagja. Kanyó Bertalan már többször volt büntetve. Fokosával előbb tévedésből leütötte Miskovicsot, majd Homing fejére csapott. Saját bevallása szerint az ütéstől elrepedt a fokos nyele, véres lett a fokos és a nyél felső része. Misuia Dez&ö minduntalan azt hangoztatja, hogy ő pusztán jószívű­ségből tapogatta ki a lábénál fel­akasztott Cs. Nagy Zsigmond szívét, és azért szúrta meg, hogy ne szen­vedjen a szegény ember. Lesiák Kocka József villával a vál­lán Hangonyból — 10 kilométer tá­volságról — gyalogolt a bűntény szín­helyére. Villájával mindhárom áldo­zatba beleszúrt. Saját bevallása sze­rint egyik áldozat még élt, amikor megszúrta; a &, ____-- "wr* * Részeges autó Egy üveg wiski hosz- szú gyalogúitól kímélt meg egy londoni csalá­dot. Este cirkuszban voltak, s mikor haza­felé menet be akartak ülni autójukba, kide­rült, hogy a benzintank teljesen üres. Benzin­jegyük nem volt, s arra sem volt lehető­ség, hogy valakitől köl­csön k ér: ének. Erre a család leg­fiatalabb, tizenkét éves tágjánál; mentőötlete támadt: töltsék a tank­ba a kocsiban levő, nemrég vásárolt üveg wiskit. Tanult ugyanis arról, hogy az autóver­senyzők alkohollal mennek. Az apa nagy bánat­tal. a család kitörő örömmel fogadta a ter­vet. A kocsi megindult a nem éppen olcsó üzemanyaggal, és ha­talmas füstfelhőbe bur­kolózva, símán meg­tette a hazafelé vezető néhány kilométeres utat. Az egyik angol lap ironikusan hozzá­teszi: lehet, ha így foly­tatódik a benzinkor! áto- zás — növekedni fog a «■részeges autók« szá­rra .. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom