Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-29 / 304. szám

Szombat, 193?. december 29. ESZAKMAGYARORSZÄC Tetteikért felelniük kell Néhány megjegyzés a miskolci járási munkástanács ügyködéséről Ismert fény, bogy november dereka táján a Kádár-kormány ha­tálytalanította, törvényen kívül he­lyezte a nagy budapesti, a megyei, a járási és a területi munkástanácso­kat. Akadt azonban itt, Borsodban is, olyan munkástanács, mint a mis­kolci járási munkástanács, amely fittyet hányt a kormány rendeletére. Formálisan ugyan megszűnt, de a valóságban tovább folytatta műkö­dését.. Annyi történt csupán a lan­detet után, hogy a felső emeletről leköltöztek a földszintre. Érdemes közelebbről is megvizsgálnunk, kik­ből tevődött Össze ez a munkás-? tanács. Jegyző, főjegyző, kulák, földbirto­kos mind-mind helyet kapott a munkástanácsban, de becsületes dol­gozó az olyan ritka volt köztük, mint a fehér holló. Vegyük csak sorjában őket. Az elnök Szoboszlai Lajos jegyző volt. A tárgyalások során nem sokat beszélt, szónokolni nem szeretett, nem is igen tudott, mert gyakran látta rózsaszínben a világot. A FÖHANGADÓK A KÖVETKEZÜK VOLTAK: Homolya András, hemádnémeti kulák fia, Bárczai István, kondói földbirtokos, F. Varga Imre ládpetri kulák s a hírhedt Pfeiífer-párt szer­vezője, dr. Tűróczy Sándor, keszthe­lyi főjegyző, Juhász Gábor mezőgaz­dász, aki október 23. után eltulajdo­nított a járási tanácstól égy motor­kerékpárt és többedmagáva! géppisz­tollyal félelemben, rettegésben tar­totta a kommunista vezetőket, -r- Úgy-e, ehhez nem kell több kom­mentál'. így többé-kevésbé érthető is,- hogy miért nem vették figyelem­be a kormányrendeletet e kapita­lista restaurátorok. Egymagában is súlyos hiba, hogy a kormány rendelete értelmében nem szűntek meg. Az ügy kedvéért azonban egy pillanatra tekintsünk el ettől. Lássuk a valóságot. Ők, a múlt rend tisztségviselői, ténykedni, ügy­ködni akartak és ténykedtek is. Nem azon főtt a fejük, hogy ser gítsenek a bajok orvoslásában, a problémák megoldáséban, hanem egészen..máaop. Aqon mesterkedtek, hogy lejárassák a járási tanács kom­munista. vezetőit, akik bár követtek cl a munka során kisebb hibákat, de alapjában véve becsületes emberek, a néphatalom hűséges dolgozói. Ezt tettek például Nyerjék József elv- társsai, a járási tanács elnökével, Mayer Vilmos elvtárssal, a mező- gazdasági osztály vezetőjével, Bíró György és Rejtő Gyula elvtársakkal is. Minden ok és bizonyíték nélkül azt terjesztették róluk a járásban, hogy elsikkasztottak 100.000 forintot. December 5-én e díszes társaság egybehívta a munkástanács végre­hajtó-bizottságát és a községek dol­gozóira hivatkozva, A KÖVETKEZŐ »DÖxNTÉST« HOZTAK: »A megjelentek a községek dolgozói nevében egyhangúlag kérik azt, hogy a járási tanács vb, függetlení­tett funkcionáriusai, névszerint Nyerjék József vb. elnök, Mayer Vilmos mezőgazdasági osztályvezető, Bíró György vb. titkár és Rejtő Gyula elnökhelyettes, addig, míg ügyük teljes és részletes kivizsgálást nem nyert, szüntessék be minden­féle tevékenységüket és a munkakö­rüket 1056. évi október 30-án meg­választott járási munkástanács ve­zetőségének, névszerint Szoboszlai Lajos elnök, lakatos István elnök- helyettes, Dobos Sándor elnökhelyet­tes, dr. Varga László vb. titkárnak adják át.-* HORVÁTH IMRE — erdélyi költő verse — A GYÁROS Hiszel neki? Nincs már gyára! Esküszik, hogy »Nem sajnálja«. »Hu« mihozzánk és az elvhez, tőkéseknek nem kegyelmez. Az osztály harc átitatta; mert »munkás« — már másfél napja. Ha jobban fontolóra vesszük e so­rokat, akkor kiderül, hogy nemcsak a nevezett elvtársak lejáratása, le­váltása volt a céljuk, hanem a veze­tés kézbekaparintása. De miért csi­nálták ezt é kapitalista restauráto­rok? Ki hatalmazta fe! őket erre? Milyen jogon adtak megbízatást Ju­hász Gábornak, Homolya András­nak, F. Varga Imrének, hogy a já­rás területén a becsületes dolgozók­ra ráerőszakolják az általuk koholt vádakat? Nem gondolják, hogy tör­vénytelenül jártak el? A KORMÁNY FELMONDTA ÜG YK ÖDÉSÜK ET. Ezt. vegyék tudomásul végre. A tetteikért pedig, amely törvényelle­nes, természetesen felelniük kell. Nagyo.n helyesen tette Nyerjék elv­társ, hogy a bíróságra adta az ügyet. CSORBA BARNABÁS: A „NAGY JELLEM“ Vész zúg az ország felett, de ö semmit se tesz. Csak ül árván s mint áldozati bárány béget! bús siralmait. Mint ravasz róka, lesen figyel, mi lesz, hogy lesz a horog. Ö csak biztosra dob, ha zavarog a tó vize. Elvei? Nem, nincsenek, ' ha kell, — pártember, »üldözött magyar« Fő, jó kövér falat hulljon dohos kuckójába. Dolgozzanak a gépállomások Háztartási falömegcik’-ekel gyár! a safóbáironyi vegyiművek oszla ss résziege A Keletborsodmegyei Népboit Vál­lalat érintkezésbe lépett a sajóbábo- nyi vegyiművekkel és a tárgyalások eredményeként megállapodtak, hogy a gyár asztalos részlege rövid időn belül cca. 2 ezer hokkediit, konyha­asztalokat és más háztartási fatö­megcikkeket fog gyártani a kereske­delem részére. Újból gyártanak szappant Miskolcon 4 gépállomások fontos szere- pet játszanak a falvak éle­tében. Nagy segítséget nyújthatnak a földek népének munkájához, ha Sűwel-lélekkel dolgoznak. Ezekben it napokban azonban mindent tesz­nek, csak azt nem, amit kellene. Persze, van kivétel, ami erősít* a szabályt. A gépeket várja a föld, várják a gazdák, a termelőszövet­kezetek, az - egyénileg dolgozó pa­rasztok. A megyét járva, manap­ság azonban a barázdákban inuk- szakadtáig küzdő lovakat, tehene­ket, és az eke szarvánál görnyedő parasztembereket láthatunk. Miért? Azért, mert ha elmentek a gépállo­másra segítségért, ott azt felelték: sajnos, nincs üzemanyag. Köny- nyebb volt ezt mondani és pihen;->i tovább a kályha mellett, mint be­gyújtani a traktort, és neki a ba­rázdának. Az igaz. hogy egy-kéf héttel ezelőtt voltak problémák az üzemanyagé!látásban, de a helyzet .icm volt annyira kataszrofális, hogy dolgozni ne tudtak volna. M • *nár minden gépállomás megkapta az utánpótlást s az AFORT is ki jelentette: tudják biztosítani szükségletet. Ez tény, ez a helyzet, ez a való­ság — nem lehet tehát ok és alap az üzemanyag hiányára való hivat­kozás. Éupen ezért érthetetlen a többi között az edelényi gépállo­más magatartása. A boldvai Kos­suth Tsz. elnöke felkereste őket és segítséget kért tőlük. így feleltek a kérésre: — Nincs üzemanyag, nem tudunk dolgozni. A tsz. elnök nem volt rest, be- jött Miskolcra a Mezőgazda- sági Igazgatóságra és panaszt tett. Az igazgatóság erre megkérdezte Edelényt, ahol így válaszoltak: — A gépek dolgoznak, végzik a munkát. De nem dolgoztak. A tsz-elnök háromszor járta végig a tortúrát. EredménytelenüL A gépállomáson nem mondtak Igazat a felettes szervnek, — s ez elítélendő dolog. A Mezőgazdasági, Igazgatóság sem lépett erélyesen közbe, — ez is hi­ba. S itt kezdődik a baj. amely a termelőcsoportnak gondot, nehéz­séget okozott, s ki tudja —- most még nem mérhető le, — esetleg nagy kárt is jelenthet a gépállo­más hibájából. Az, hogy egyes gépállomásokon ilyen nemtörődöm módon gondolkoznak* fecsérlik a drága időt, végeredményben saját maguk zsebéből is sok értéket dob-* nak ki. A géppel megmunkált föld több termést jelent (ez bebizonyí­tott dolog), mint az rgávaL Nos, hit a kétfajta művelés közötti többle* tét lopják el a lógással, a »pihe­néssel«. Ez viszont már bűn, mert népünket károsítják meg. jk/l indexek mellett eluralkodott 1 * olyan káros hangulat is a gépállomások dolgozói körében, amikor azt mondják: nem tudjuk« mi lesz velünk. Teljes egészében ezzel sem lehet egyetérteni. Egy dolgot le kell szögezni: a gépállomások munká­jára továbbra is szükség van. Ez* 7sl kapcsolatban egyébként kor­mányrendelet is intézkedik. Az vi­szont igaz, hogy illetékes miniszté­rium még nem adott k* részletes rendelkezéseket, az is igaz, hogy ok tninden (a gépállomások ható* köre, szervezeti felépítése, létszá­ma stb.) még kérdéses. Meg kell mondanunk őszintén, ezekre a. problémákra pillanatnyilag még1 ni sem tudunk válaszolni. De nem is ez a fők érdes most, hanem a munka. A fentiek miatt lehet és kell is dolgozni. Az imént leírt problémák nemcsak az edeJé- nyi, és a még nem működő gépállo­mások dolgozóit foglalkoztatják. Nem. Beszélnek ezekről mindenütt; Alsózsolcán. Sátorai jaiíjhelyen és másutt is. Ez utóbbi két gépálUn máson mégis megy a munka. Alsó* zsolcán például 36 gép dolgozott, Sátoraljaújhelyen sem pihennek — nagy ütemben láttak hozzá a gépek javításához. A gépeknek mintegy 50 százalékát már rendbehozták. Szántani már nem igen lehet, azon­ban minden gépállomáson vannak javításra szoruló gépek. Ne hagy­juk e fontos feladat elvégzését az utolsó perere. Nagy méreg és bősz* szúság tavasszal és nyáron, ha a télen rosszul kijavított gépek cső­döt mondanak. Elkerülhető-e mindez? Természe­tesen elkerülhető, mégpedig úgy, hogy az elvégzett munka —* jó- minőségű. Ehhez viszont időre van szükség. Az idő adva van, csak jól* gazdaságosan kel! kihasználni, !V/| indent egybevetve: a tétova- ' zásnak nincs helye sehoL A dolgozó parasztok bizalommal vár­ják a gépállomások segítségét. S lehetee nemesebb, szebb feladat, mint megfelelni ennek a bizalom­nak?! Nem, nem lehet. A megyei tanács Vb. Orereskedeürni osztálya kezdeményezésére a mis­kolci Festőipari Vállalat üzemelteté­sében január 2—tol ismét gyártanak Miskolcon szappant. Jelenleg cca. másfél vagon szappan ■ gyártásához szükséges nyersanyagot, bocsátott rendelkezésre a megyei tanács élel­miszeripari osztálya. A vállalatnak az a kérése a megyei tanács élelmi­szeripari osztályához, hogy a szüksé­ges zsiradékot folyamatosan biztosít­sa részűikre, hogy az üzemeltetésben fennakadás ne legyen. A miskolci szappangyár termelése jelentős mértékben enyhíteni fogja megyénk területén a jelenleg mutat­kozó szappan h í ány t. A miskolci Festő ipari Vállalat ve­gyi részlege kékítőt, hajolajat és egyéb háztartási vegyiárut is fog gyártani. Hz SZKP Központi Bizo tségának határozata a szovjet népgazdaság irányításának megjavításáról Moszkva (MTI) A TASZSZ közli: Az SZKP Köz­ponti Bizottsága N. A. Bulganyin be­számolója alapján határozatot hozott a szovjet népgazdaság irányításának megjavításáról. A határozat többek között így hangzik: Segítsük, támogassuk, erősítsük üzemi munkástanácsainkat! Irta: FÖLDVÁRI RUDOLF f gémeinkben az elmúlt hónapokban va- - lami új született. Munkásaink egész­séges, szükséges kezdeményezésére és követelé­sére megszülettek az üzemi munkások, az üze­mek önkormányzati szervei, az üzemi munkás- tanácsok. Létrejöttük szükséges, szinte törvény- szerű volt. Miért? Munkásaink, bányászaink az utóbbi évek­ben, hónapokban bosszúsan legyintettek az olyan jelszavakra, hogy »tiéd a gyár és a bá­nya!«, mert tartalmatlanná, üres frázissá tették ezt rákosiék a túlzott centralizmussal és az ebből fakadó átkos bürokráciával, a munkások helyes véleményének és kritikájának semmibe­vételével. Az üzemek, bányák tervének elkészí­tésébe, életének és munkájának irányításába mindenkinek volt beleszólása, csak a munká­soknak, a bányászoknak nem. Soha nem felel­tem el azoknak az idős ormosi bányászoknak keserű kifakadásait, akik már 1954. telén kije­lentették: éveken át mondottuk, hogy tönkre­teszik az ormosi bányákat, ha nem hallgatnak ránk és ime, amitől tartottunk, bekövetkezett, bányáink tönkrementek. Vajon hány ezer mun­kásunk és bányászunk mondhatna hasonló ke­mény és jogos kritikát helyes véleménye és javaslatai semmibevétele miatt. Üzemi és bá­nyász vezetőink sem szívlelték meg időben a barát! figyelmeztetést és kritikát. 1956-ban az »Északmagyarország«-ban több cikk jelent meg arról, hogyan kell megteremteni azt az üzemi demokráciát, amit joggal vártak és követeltek munkásaink. A tények és az események sze­rint ezek a baráti figyelmeztetések és tanácsok sok minisztériumi, üzemi, bányavezetőnknél sü­ket fülekre találtak. Munkásaink, bányászaink joggal voltak elégedetlenek e tűrhetetlen hely­zettel szemben és joggal hozták létre szinte forradalmi erővel és lendülettel önkormányzati szerveiket, az üzemi munkástanácsokat. Az üzem; munkástanácsoknak történelmi múltja is van Magyarországon. Emlékezzünk csak az 1919-es dicső Tanácsköztársaság idején létre­hozott üzemi munkástanácsokra, az 1945-ben szervezett üzemi bizottságainkra. Ezek a szer­vek munkásaink demokratikusan választott ön- kormányzati szervei voltak és tevékenységük, tapasztalataik nemzetközi jelentőségű is. Mai munkástanácsaink e régi gyökerek új sarjait jelentik! Üzemi munkástanácsainknak úgy kell tevékenykedniük, hogy méltó örökösei és to­vábbfejlesztői legyenek 1919-es munkástaná­csaink és a felszabadulás utáni üzemi bizottsá­gaink nagyszerű hagyományainak. A magyar munkásosztály történelmi tapasztalatai is köve­telték az üzemi munkástanácsok létrehozását, legyünk büszkék arra, hogy az üzemi munkás- tanácsok, az üzemi bizottságok létrehozásával mi. magyarok is hozzájárultunk a nemzetközi munkásmozgalom kincsestárának gyarapításá­hoz. \ z október-r-novemberi események lét­** rehozták megyénk üzemeiben is, ba­nyáiban is az üzemi munkástanácsokat. Eddigi tevékenységük — gyermekbetegségeik és az eb­ből fakadó hibáik ellenére — hasznos, pozitív volt és még hasznosabb, eredményesebb lesz a jövőben. Milyen tények bizonyítják ezt? Joggal el­mondhatjuk, hogy az országban az elsők között ismerték fe! más- november első napjaiban, hogy a további sztrájk inflációhoz, nyomorhoz vezethet, a dolgozók kárára lenné és hozzáfog­tak a termelés megszer-Otezéséhez. November 3-án kimondták a sztrájk beszüntetését, a munka felvételét. Nemcsak rajtuk múlott, hogy később ismét sztrájkhullám csapott át megyénk üzemein. November 19-én ismét állástfoglaltak a sztrájk ellen, a munka mellett. Az elmúlt na­pokban legtöbb üzemi munkástanácsunk eluta­sította a magát Budapesti Munkástanácsnak ne­vezett csoport 48 órás sztrájkfelhívását és ismét a munka mellett foglalt állást. A legszilárdabb üzemi munkástanácsok voltak e nehéz időben a DIMÁVAG, a Nehézszerszámgépgyár, az ózdi Kohászati Üzemek munkástanácsai. Október 23*a óta megyénk -szénbányái, gyakran az ország széntermelésének 50—60 százalékát adták. Vas­utasaink, közlekedési dolgozóink, néhány naptól eltekintve, derekasan biztosították ..közlekedé­sünket. Élelmiszeripari, kereskedelmi, villamos­energiaipari dolgozóink és munkástanácsaik is derekasan helytálltak és dolgoztak a legnehe­zebb időkben is. Dicséret és elismerés illeti ezért a derekas munkáért azokat a munkás tanács elnököket és tagokat, akik időt és iá vadságot nem kímélve, keményen küzdve né pünknek súlyos károkat okozó sztrájkra uszítok és azok fenyegetései ellen szervezték és vezet ték a termelő munkát a gazdasági műszaki ve zetőkkel együtt. E kemény munka és harc mun­kásosztályunk új vezetőit emelte ki és edzette meg. Nem egy olyan munkástanács elnökünk és tagúnk van már, mint Bogár Károly (a DIMÁVAG-ban), aki gerincesen, bátran küzd az igazi munkásérdekekért és áldozatkészen dolgozik, erejét, idejét nem kímélve, az egész­séges ütemű termelőmunka feltételeinek meg­teremtéséért. S nem kétséges, hogy az üzemi munkástanácsok még számos Bogár Károlyt fognak adni munkásosztályunk vezető gárdá­jába. A borsodmegyei üzemi munkástanácsok munkájáról elismerőleg nyilatkozott Apró Antal is a kormány nevében, amikor legutóbb Miskolcon járt. Az igazság és őszinteség arra kötele^ hogy nyíltan beszéljünk az üzemi munkástanácsok gyermekbetegségeiről, komoly hibáiról és ezek megszüntetésének módjáról is. Mindezt azért kell megtennünk, hogy üzemi munkástaná­csaink mindenben megfeleljenek munkásosztá­lyunk által eléjük állított követelményeknek. 4 z üzemi munkástanácsok fogyatékos- ** ságai közül most csak a legfontosab­bakra hívjuk fel a figyelmet: az üzemi munkás- tanácsok nem megfelelő összetételére és az ebből fakadó, helyenként igen súlyos következmé­nyekre, az üzemi munkástanácsok vezetésben — gazdálkodásban való tapasztalatlanságára, az üzemi munkástanácsok még nem eléggé de­mokratikus tevékenységére, arra. hogy nem fordítanak még elég gondot a munkások, bá­nyászok élet- és munkakörülményeinek szaka­datlan javítására, arra, hogv nem sáfárkodnak több helyen hűségesen és jól a nén vagyonával, s végül nem minden üzemi munkástanács támo­gatja az üzemi MSZMP szervezetek megalakí­tását, tevékenységét. (FolyUifjuk) A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságán ak ülése meg­állapítja, hogy az SZKP XX. kon­gresszusa útmutatásainak alapján mostanában több fontos intézkedés történik az állami tervezés megjaví­tására, a gazdaság irányításában ész­lelhető túlzott központos!'és meg- ,zü átélésére, valamint a szövetséges köztái*saságok szerepének fokozására a gazdasági építésben, a szovjet mi­nisztériumok, a gazdasági egyesülé­sek és a vállalatok jogkörének továb­bi kiterjesztésére, az aejminasztrá- eiós-igazgatási apparátus létszámá­nak csökkentesére és egyszerűsíté­sére. A demokratikus centralizmus meg­követeli a termelés minden módon való javítását, a tervszerűség meg­szilárdítását. az egész gazdasági te­vékenységben. Az SZKP Központi Bizottságéinak ülése szükségesnek tartja megállapí­tani, hogy az állami tervezés gyakor­latában és elsősorban a folyó terve­zésben lényeges fogyatékosságok vannak. Az állami tervbizottság, az állami gazdasági bizottság, vala­mint a minisztériumok komoly mulasztásokat és hibákat követ­nek el a termelési, beruházási es az anyagi, műszaki ellátási ter­vek kidolgozásában, rosszul tesznek eleget, az állami tervek teljesítésének ellenőrzésében reájuk háruló kötele­zettségeiknek. A központi bizottság a párt elsőrendű feladatának tekin­ti a népgazdaság irányításának min­den módon való javítását az SZKP XX. kongresszusa irány elveinek alapján. Az elkövetett hibáik kijavításának módjaival foglalkozik a határozat be­fejező része. Bírósági közlemény Az igazságügyminisztérium 328/ 1956. számú közleménye alapján ér­tesítem a lakosságot, hogy az 1956. október hó 23. napja után félbesza­kadt an vág jogi és eljárásjogi határ» idők 1956. évi december hó 22. nap* ján újra kezdődnek. A miskolci megyei bírósáfc vezetője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom