Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-13 / 293. szám

1 ESZ AKM AG Y ARORSZAG tudják az országban, hogy a bányászokra mindig lehet számítani Hogyan fognak a dolgozó nép elé állni azok AKIK LETETTEK A CSÁKÁNYT Teremtsünk békét i Fiatal ember ül az asztalnál, nagy hévvel magyaráz Bányász. Olyan em­ber, aki józanul gondolkozik, józanul ítéli meg az eseményeket, a problémá­kat éő kijelenti: rendet, nyugalmat, békét akarunk. Minden szavából, minden megnyilat­kozásából ez csendül ki. A többiek, a többi bányász, akik ott ülnek köröt­tünk, s akik időnként belekapcsolód­nak a vitába, hasonlóképpen nyilatkoz­nak. Egyetértenek ifjú Almási Károly- lyal, a fiatal bányásszal, aki végered­ményben a kondói bányaüzem munká­sainak, dolgozóinak hangját tolmá­csolja. Mi másról esik szó, mint a kormány munkájáról. Sztrájkról, magáról a munkáról. Semmit nem aarunk hozzá­tenni és elvenni a beszélgetésből, úgy adjuk vissza, ahogy lezajlott. Nézet- eltérés volt közöttünk, amikor a Ká-' dár-kormány került szóba. Azt mondta ifjú Almási Károly, hogy a miniszter- elnök Kádár János személye ellen sem­miféle kifogás nincs, de vannak prob­lémák, amivel nem értenek egyet. Ennek ellenére hangoztatták, hogy nem akarják abbahagyni a munkát, hiszen a. kórházaknak, bölcsődék- nek, napköziknek, a háztartások­nak szükségük van g szénre, az energiára. Ezt biztosítani is fogják. Helyes és di­cséretes dolog ez, de még helyesebb lenne, ha a kondói bányaüzem és a me­gye minden üzeme teljes kapacitással hozzálátna a munkához, mert a munka az élet. Azzal, hogy vontatottan, nehe­zen indul az üzemeltetés, hogy -- s ezt mondjuk ki őszintén — a megye bányaüzemeiben, így Kondón is, akad­nak még olyan emberek, akik nem néznek előre, nem gondolnak arra, hogy a szén termelésének jelenlegi helyzete végeredményben a dolgozó népet károsítja meg. Ha majd teljesen helyre áll a rend, a nyugalom, ha ehhez mindenki minden erejével támogatást nyújt, akkor hogyan fognak a munkás- osztály, a dolgozó nép elé állni a bá­imzmi nyászok, akik most leteszik a csákányt és nem dolgoznak teljes erővel. Őket fogják okolni azért, ha emiatt nem lesz munka és a mun­kanélküliség réme jelenik majd meg. Szükség van-e erre? Nincs és nem is lehet. Mert aki élni akar, aki jólétet, rendet, békét, nyugalmat akar, az egy pillana­tig sem halogatja tovább, hogy dol­gozzék. Bányász dolgozók. Almási Károlyhoz méltóan ítéljétek meg a helyzetet. Ha van is egyes kérdésekben még nézeteltérés, azt rendezni lehet és Győzzön a józan ész és némítsa el a bujtogatók szavát Ma már senki sem vonhatja kétséa- befTiogy szükség volt a^állazás iftbe- tliségér megteremtő harcra«. Indokolttá tette az,“ hogy letűnt norszáaatváink<‘ korlátolt gondolkodás módjukkal» ha- talmi el val uktság ukban képtelenek vol­tak megérteni a nép közvetlep, érde­kéit, anyagi és egyéb követeléseit. Nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy helytelep vágányra siklott a szocializ­mus építése — csak mentek a maguk fejé után. A népből feltörő óhajok, országépítő szándékok nyomtalanul tűntek el az időben, pedig ha értő szívekre találnak, hazánk elkerülhette volna az elmúlt másfél hónap szenve­désekkel teli napjait. A népforradalomtól rettegő Széche­nyi István mondotta: Mindent a népért, semmit a nép által. A mi „uraink“ ezt Bemutatunk néhány embert az Északmagyarországi Áramszolgáltató vállalattól Bujtogatnak, üldözik a kommunis­tákat. Néhány nappal ezelőtt a nevezett vállalat dolgozói gyűlésre jöttek össze, hogy munkástanácsot válasszanak, vég­legeset. A gyűlést az ellenforradalom iparkodott a maga céljaira felhasz­nálni. A félrevezetett és megtévesztett emberek követeltek össze-vissza min­dent, köztük azt is, hogy távolítsák el a kommunistákat a vállalattól. Borsos Ferenc és Huszár András szerelők egyébként rendes dolgozói a vállalat­nak, becsületeseknek tartják őket, mint ahogy azok a vállalat többi mun­kásai is. Csakhogy manapság éppen a tisztánlátást akadályozza meg az el­lenforradalom. Ilyen hatások alatt kér­dezte meg Borsos és Huszár is a fő­mérnöktől, hogy miért helyezte vissza az üzemhez a kommunistákat. A főmérnök válaszát nem tartották kielégítőnek, mert a vállalat bujtogatói a közhangulatot teljesen a kommunis­ták ellen fordították. Ezt egészen bi­zonyos, aztán követte volna a kommu­nistákkal szimpatizálók eltávolítása, a szocializmus híveinek tássa. háttérbe szorí­LÄSSUK, KIKNEK ÉRDEKE, hogy ne legyen rend, nyugalom, hogy az embereket összeugrassák. Oláh Sándor főkönyvelő, ő tudva­lévő, sohasem szerette a kommunistá­kat. Ügy érezte, eljött az ideje, hogy üldözze őket. Az októberi események napjaiban azt jelentette ki, hogy őt nagyon elnyomták. Elvált ember, 53 év körül van. Jövedelme fizetéssel, prémiummal együtt jó pár ezer forint. A keserves ezresekből alig tudta min­dennapi feketéjét megvásárolni. ítéljek meg az olvasók, lehet-e panaszra oka ennek az embernek? Ezenkívül mindig jött egy kis mellékes is. A hulladék és fémgyűjtés alkalmából Oláh főköny­velő ezer forint jutalmat kapott. lg«, ő egy darab vasat sem emelt fel a föld­ről, mégis ő kapta a jutalmat. És hát hogy kik dolgoztak helyette jutalom nélkül, azt is megmondjuk. Szoták és a Monostori csoport. Kérdezzék csak Tolvaj Takács gróf úrnak Abajúszántó Utolsó posta; sátoraljaújhelyi hegyek között Melyen tisztelt gróf űr: Elnézésért esedezem méltóságod előtt, hogy levelemmel merészelem há­borgatni nagyságodat. Miután azonban, hogy a világ kereke úgy fordult, hogy hát a szegény ember is kimondhatja az igazságot, így vettem magamnak akko­ra bátorságot, hogy hát megírom a méltóságos geróf úrnak, ami dukál. Tetszik tudni énis híve voltam en­nek a forradalomnak vagy hogyis hív­ják, hirtelenébe nem is tudom, hogy nevezzem. Akárhogy is tetszik mérge­lődni, de megírom úgy ahogy van, hogy hát akármit is tetszenek kiabálni a kommunistákra, meg a népidemokrá­ciára és mégis aszondom, nem volt a mindenbe rossz, mivelhogy nagyon megindult a gyári világ a fiam is bé- vonult az üzembe, a másik fiam meg traktoristaságra adta a fejét. Én meg kaptam hat holdacskát, meg egy gebét osztán ezzel vágtam neki a szabad életnek. Jó volt jó volt csak a fiam kellett vóna jobban megfizetni, meg- t engemet se kellett vóna annyira megterhelni azzal a beadással. Mer úgy nézett ki a dolog, adtál édes Istenem, de majdnem mind elvetted. TJogyhát gyütt ez a nagy mozgó­ja lódás — mondom magamba le a kalappal a munkásság előtt — ott volt a fiam is — kiharcolják a maguk meg a mi igazságunkat is. Mondom én is benne voltam, de még az asszony is. Dehát ahogy benézek Miskolcra — gon­dolom megnézem azt ajragy mozgo­lódást — hát ott 'áttan^rMéltóságos gróf urat. A balkarján méltóztatott felhúzni egy piros-fehér-zöld szalla- got. Ejha mondom — a gróf úr úgy­látszik mégis igazi magyar ember, a mi ügyünk mellett van. Dehát, hogy hogyan lett „Egyetemista“ mer e volt rá írva, igazán nem tudom. Mer tudtam arrul, hogy ki tetszett egyszer magát adni mérnöknek oszt eltetszett csábí­tani azt a fájintosan csinos Piroskát, osztán szegény nagyon megjárta mert rájött, hogy méltóságod nem is konyit a mérnökséghez, de még a fényképész- séghez se, amit Szántón méltóztatott művelni. Merhogy azt beszélik, hogy azt a szegény jóravaló fehérnépet sze­mélyesen tetszik nagyon gyakran el­verni. A közmondás is azt tartja az asszony verve jó, ígyhát a Piroska nem szólhat egy árva kukkot se. Mér nem gondolta meg, hogyhát nem jó az úr­ral egy tálból cseresznyét ennie. De én azt mondom, hogyhát nemcsak cse­resznyét enni nem jó, de nem jó egy gróffal egy forradalomba se lenni. Mer ide akarok kijukadni. Szóval ahogy a gróf urat elzavarták Abaujszántórul, ahol jól ismeri minden gyerek is, be tetszett magát állítani Miskolcon mint egyetemista forradalmár. E mán igen mondtam magamba. Geróf létire sze­mélyesen fogott puskát és saját sze­mivei célozott azokra a kommunisták­ra. Hogy hányat lőtt le nem tudom, dehát tessék mán mondani mire való volt az a gyilkolás? És hát ki ellen tetszett harcolni? Miértünk hajdani jobbágyokért nem igen, a munkások meg mégúgyse kértek a maga forrodal- miságábul, amibül kicsüngött a lóláb: mivelhogy hangoztatták igencsak a fa­luba, hogy a gróf úr újra szeretne gró módjára élni. TTírt hallottunk affelől is, hog\ mivel Miskolcon is felismerté] ki tetszett utazni valami batárfélivel ? sátoraljaújhelyi hegyekbe olyan vezér­feleségnek, ahol puskával, kézigraná tokkal felfegyverezve tetszettek ré- miszgetni a környék népit. Én folytor csak sajnáltam a geróf urat, merthát ügyi akinek csak a huncutságon jár az eszi, meg akit az Isten is úgy terem­tett a velágra, hogy munka nélkül szívja a nép vérit, bizony az a geránát könnyen feltörhette volna a finom te- nyerit. Meghát hátha véletlenül vissza­felé sül el a geránát és a kommunis­ták helyett a geróf urat találi. Alaposan meghánytuk vetettük mint a faluban, hogyhát mellik a jobb. Jöj­jön vissza méltóságod, szegyje el a földet osztán mehetünk béresnek, ré­szes aratónak, meghát a nagygazdáék is szívják tovább az ember vérit, sze­gényember meg fogja be a szájját, gyerekének coki az iskoláiul, vagyhát maradjon nálunk az a föld. csak r-e kelljen a beszolgáltatás, szóval még szabadabbul éljen az ember. A faluban úgy egyezkedtünk mél- tóságos geróf uram, hogyhát bolond ember az, aki hátrafelé megyen. Műik nem rosszabbat, hanem jobbat akarunk magunknak. A geróf úrra nem kíváncsi itt mán senkise. Nincs szük­ség az országba ilyen kenyérpusztí­tóra, aki csak a maga gazdagodását mások leromlását csinálná. Áztat üze­ni magának a falu meg a környék né­pe, hogyhát a földet vissza neé adjuk, ha tetszik jó, ha nem pusztuljon ki az országból. Arra kérjük az új rendőrsé­get meg a tizeshonvédeket, intézked­jenek már végre, hogy a méltóságos tolvaj Takács gróf űr végre'-'a méltó ielyre kerüljön és megkapja azt, amit keresett magának. Ha meg jó helyen van, akkorhát nyugodalmas pihenést kíván: Gróf úr igaz híve: Taszajtó Mihály, hajdani jobbágyivadék ítóirat: Ne tessen mán haragudn § pár őszinte sorér dehát kikivánkozott iz emberbűi ami a szívin fekszik. meg őket, mi erről az ő véleményük. A szegény ember költészete szerint fognak válaszolni. Azaz csak győzze a hallgató a cifrábbnál cifrább kijelen­téseket összegezni. S igazuk is van Szotákéknak és Monostoriéknak, el­végre ők dolgoztak és a jutalom is nekik járt volna. Zsufa Zoltán horthysta százados, á múlt rendszer volt tisztségviselője, mérnök a vállalatnál. Semmi kifogás nem merülne fel személye körül. Le­gyen szorgalmas dolgozója a vállalat­nak, ne üldözze senki őt a múltért, aki jól dolgozik, azért tiszteljék a múlt rend tisztségviselőit is. No de azt már nem fogjuk tűrni senkitől, hogy az amúgy is ideges nyugtalan állapotot fokozzák és növeljék a sok ’ szenvedé­sen átment nép gyötrelmeit. Nem tűr­heti becsületes magyar ember, hogy bárki is útját állja annak, hogy itt végre rend, nyugalom' és béke legyen, s mihamarább a napfényes jövő útjára lépjünk. Van a vállalatnál volt csendőr !s, Gagvi Béla. Érthető, hogy neki nem nagyon tetszik, hogy normalizálódik az élet és erősödik a munkáshatalom. Dr. Rózsa Gyuláról is azt tartják a vállalatnál, ahelyett, hogy segítene, inkább hátráltat ezekben a nehéz na­pokban. Gondolkozzanak és próbáljanak tisz­tán látni az Északmagyarországi Áram- szolgáltató vállalatnál is. Kinek érde­ke. hogy vér hulljon. A provokátoroké, akik ezzel az uszító, fegyveres akciót kiprovokáló tettükkel azt akarják el­érni, hogy itt soha ne legyen rend, s így fékezzék a megye dolgozóinak azon jogos követelése telejsítését, hogy a szovjetek vonuljanak ki az or­szágból. Megmondta a Kádár-kormány, mihelyt rend lesz, tárgyalásokat foly­tat e kérés érdekében. Nos kinek ér­deke, hogy ez ne történjék meg. Nek­tek, munkások? Hát éppen ti követeli­tek ezt. Lássatok hát tisztán, minden zavargás e jogos kérés teljesítésének útjában áll. SEPERJÉTEK EL az útból az ellenforradalmi provokáto­rokat, fogjatok össze, derék munká­sok, mert elég volt már mindannyiunk- nak a rettegésből Erre fogjon össze az Északmagyarországi Áramszolgáltató vállalat minden derék dolgozója. Tör­jön elő a józan hang és nemítsa el a bujtogatók szavát. 400 garnitúra konyhabútor Sátoraljaújhelyi Bútorgyárban megindult a folyamatos termelés. Az üzem már ebben a hónapban 400 gar­nitúra jó minőségű konyhabútort ké­zit. ÉSZAKMAGYARORSZAG A B. A. Z. Megyei Magyar Szocialista nkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságánál napilapja. Szerkeszti: a Szerkesztő bizottság, iadásért felelős: a B A Z megyei Ma gyár Szocialista Munkáspárt ideiglenes Intéző Bizottsága. a mondást így fordították le a maguk nyelvére: Mindent a szocializmuséra s a népnek csak azt, ami jut. Néni csoda tehát, ha a nép egyre nagyobb! ellenszenvet érzett az ilyen szocializ- \ mus iránt, mely feneketlen falánkságá- ) val a létminimum alá süllyesztette a sokat megénekelt életszínvonalat. Már-már azt hittük, túl vagvunk a nehezén. Szabaddá tettük az utat a~ szocializmus hazai sajátsáftainak^itteg-* ’ feleleő fejlődéséhez. Millió és millió éMBer ~~a kibontakozás után kezdett tapogatódzni, hogy véget érjen a káosz s megint béke, félelemnélküli élet viradjon ránk, s a fegyverek ropogását fölváltsa a munkásélet zaja. De nem így történt. Üjabb és újabb sztrájk­hullámok, tüntetések vonaglottak át a száz sebből vérző ország testén. A felbojdult indulatok talajába nép­ellenes elemek szórják a gyűlölet, a rombolás magvát, lassan heggedő se­beinkbe tépnek, hogy fokozzák az anar­chiát s halásszanak a zavarosban. A feldühödött ember nagyon kapható arra, hogy elvakultságában önmagának ártson, s ne gondoljon a következmé­nyekre. Városunkban már kezdett helyre­állni a rend, megnyugodtak a kedélyek s mind több emberben ébredt föl a munka utáni vágy. De felelőtlen, né­pünk közvetlen érdekeivel mitsem törődő áíhazafiak beleszóltak a gyó­gyulás lassan meginduló folyamatába, s újabb megpróbáltatásokat zúdítottak ránk. Mindenre elszánt kalandorok a fegyveres provokációktól sem riadnak vissza, tüzet nyitnak karhatalmi ala­kulatainkra, romhalmazzá szeretnék változtatni városunkat. Fegyverropogás veri fel az éjszakák csöndjét, gránátok tépnek sebet újjáépített házak homlok­zatán —- s mindezt a „csak azért is“ harc megszállottái okozzák. Budapest­ről idemenekült teroristák most itt szeretnék lángralobbantani a háborús­kodás tüzét, hogy megnyújtsák sokat szenvedett népünk szenvedéseit, gá­tolják a sokak által óhajtott kibonta­kozás békét, nyugalmat teremtő len­dületét. Becsületes munkásosztályunk, pa­rasztságunk békevágya beleütközik a harci téboly megszállottainak véres akaratába. Sztrájkra, fegyveres harcra szólító röplapok jelennek meg, hogy a felszított szenvedélyek tüzében még több magyar élet hamvadjon el, s hogy végül az ijesztő méreteket öltött társa­dalmi fejetlenség egy újabb világ­háború borzalmait szabadítsa a világra. .Ha ej ismerjük az októberi napok . szükséges voltát, mely megteremtette, egy szebb világ felépítésének lehető­ségét, most szívvei, lélekkel el kell ítélnünk azokat, akik e lehetőséget akarják semmivé tenni őrülettel .hatá­ros tetteikkel. Teremtsünk rendet, Hogy eltűnjön felőlünk a félelem s nyu­godtan töltsük éjszakáinkat. Elég volt a vérből, a pusztításból, csavarjuk ki a fegyvert a rombolás őrültjeinek ke­zéből. Teremtsünk békét, közös erővel, egy akarattal. Ismét indul a TOTÓ! December 23-i versenynappal ismét indul a TOTÓ. A tippszelvények ára kéthasábonként 3,30 forint, az olimpiai hozzájárulás megszűnt. Vidékre is elküldték már a meg­felelő tippszelvény ellátmányt. A vidéki fogadók kitöltött tippszelvényeiket legkésőbb 20-ig adják postára. A vidéki pályázók különben szelvényeiket a sportfogadási kirendeltségeknél 21-én pénteken is leadhatják. Leadhatják még 21-én délig az öszes vidéki taka­rékpénztári fiókoknál is. A december 25-ra érvényes fogadási hét műsora: olasz bajnoki 1. Atalanta—Udinese mérkőzés 2. Internacionale—Forentina „ 3. Lanerossi—Róma 4. Lazió—Triestina 5. Napoli—Juventus 6. Sampdória—Milán 7. Torino—Padova n 8. Rennes—Lyon francia baj. mérkőzés 9. Metz—Reims 10. Sochaux—Nimes 11. Marseille—Strasbourg „ 12. NSZK—Belgium nemzetközi válogatott mérkőzés 13. Bologna Genua olasz baj. mérkőzés 14. Palermo—Spal rendeznünk is kell, de nem úgy hogy leteszitek a csákányt és nem dolgoztok. Ezzel a problémákat megoldani nem lehet. De ha Ti is azt akarjátok, hogy megoldódjanak kérdéseink, nyújtsatok ehhez segítséget — munkával. Had írjuk ide Almási Károly szavait, aki, amikor elbúcsúztunk tőle és a jelen­lévő többi bányásztól, kijelentette: — A bányászokra mindig lehet számítani, mert ők nem akarnak háborút, nem akarnak félelmet, hanem nyugalmat és békét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom