Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-04 / 285. szám

atarnmt 4. £SZAKIHAGTAKÖXS2A& Miért kell üzemi pártszervezet? Minden becsületes magyar hazafi, fujmrnunieta és haladó ember örö­mére egyre erőteljesebben folyik a % országban az új párt, a kommunis­ták pártja, az MSZMP szervezése. Egymásután érkeznek a hirek szer­kesztőségünkbe, amelyek szerint mind többen kérik felvételüket a pártba. December 1-i lapunkban már megírtuk, hogy a Dimávagban ad­dig 116-an kérték felvételüket az MSZMP-be. Kiss Ferenc, Kádár La­jos, Tornai Lajos, Szalai Tibor üze­mi munkások szükségét látták, hogy belépjenek a pártba. Az új párt iránti bizalom jelé­ről tesz tanúságot az is, hogy nemcsak a kommunisták és a volt párttagok, hanem a párton- kívüli dolgozók is jelentkeznek. Ezt tette Hegedűs Béla, Veszprémi Mihály, ügy vélekednek, azért lép­nek be a pártba, mert ez a párt a forradalomban született, harcol a munkások követeléseiért és hű akar lenni a marxizmus-lenlnizmushoz. Eddig a megye területén mintegy 190 alapszervezet alakult. Biztató kezdet, azt igazolja, hogy a munká­sok, a munkásosztály bízik az új pártban. Mindezek mellett gyakran azt kér­dezgetik az emberek, miért van szükség üzemi pártszervezetre? Sok­helyütt nem tudnak világos és ha­tározott választ adni erre a kérdés­re. Kell-e pártszervezet az üzemek­ben? Ez a kérdés a kommunisták szá­mára nem lehet vitás. A* illegalitás éveiben is volt a nagyüzemekben a pártnak szer­vezete, kivételt csak azok az ese­tek képeztek, amikor a lebuká­sok következtében szétzúzták a pártszervezeteket, de ilyen eset­ben is újra meg újra kiépítették a párt helyi szervezeteit. Mondjuk meg nyíltan és őszintén, az a kérdés, hogy kell-e pártszer­vezet, elsősorban olyan helyekről merül fel, ahol a munkástanácsok­ban nem a munkások igazi vezetői foglalnak helyet. Ahol úgy beszél­nek, mint az Északmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat egyik mun­kástanács tagja: „Tizenegy év óta várunk arra, hogy ezt a rothadt rendszert felszámoljuk és a rothadt kommunistákat kidobáljuk min­denünnen." Nyilvánvaló ezek az em­berek nem szívesen számolnak azzal a kilátással, hogy az üzemekben megalakulnak az MSZMP szerveze­tei és dolgozni kezdenek. Szerkesztőségünket most már mind gyakrabban keresik fel üzemi munkások, segítséget, tanácsot kér­nek. A lap szerkesztőségéhez fo­lyamodnak segítségért az emberek. Milyen következtetést lehet e kis példából levonni az üzemekre vo­natkozóan is? Azt, hogy a belső problémák megoldásá­hoz, az üzemek beindításához, az új élet megkezdéséhez szük­ség van üzemi pártszerveze­tekre. Bárhogy hangoskodnak egyesek, az igazság az, igénylik az emberek a párt segítségét. Ezt a segítséget az MSZMP meg is adja számukra, Nyilvánvaló tehát kellenek az üze­mi pártszervezetek. Az élet ezt iga­zolja, % munkások, kommunisták ezért hozzák létre szerig az üzemek­ben! Más munkastílust! Sok szó esik manapság arról, hogyan fog dolgozni az MSZMP, milyen lesz a pártélet. Többen az­ért is tartózkodnak még a pártba való belépéstől, mert félnek, hogy a régi módszerek felülkerekednek, amikor egy-két beképzelt, magát túlokosnak tartó pártvezető bele­fojtotta az ellenvéleményt a párt­tagság többségébe. A Magyar Szocialista Munkás­párt Borsod megyei ideiglenes in­tézőbizottsága nemrégiben közzé­tette nyilatkozatát, programját. Ebben az szerepelt a többi között, hogy a párt életében biztosítani kell a pártonbelüli demokráciát, még a kisebbség véleményének fi­gyelembevételét is, meg kell aka­dályozni, hogy egyének, vagy ki­sebb csoportok diktatúrát gyako­roljanak a pártban. Nem lehet a párton belüli centralizmus elvét úgy értelmezni, hogy süketen . és vakon kell végrehajtani minden utasítást a »partfegyelem« és a -pártegység-« érdekében. A régi módszerek nem jöhetnek soha vissza többé! Egysze rsm i ndenkorra elsöpörte az útból a nép, s most a megvál­tozott viszonyok között más mun­kastílusra van szükség. Igazi párt- demokráciára! Ezentúl nem lehet és nem kell mindent a pártban el­dönteni. Jóval kevesebb lesz a füg­getlenített apparátusban dolgozók száma, s jórészt a közvetlen ter­melőmunkában dolgozóknak kell a szervezetek vezetését pártmunká­ban vállalniok. Ez feltétlen a párt­munka tekintélyének növekedését :a eredményezni. A termelés irányítása a gazda­sági szervek feladata és a mun­kásságé, amely a munkástanácsok útján masa is résztvesz a terme­lés vezetésében — mondotta Ká­dár János miniszterelnök Tatabá­nyán. Mi következik ebből? Az, hogy az MSZMP-nek újfajta módon kell dolgoznia az üzemekben és első­sorban politikai nevelőmunkát kell végeznie. HALLASSUK SZAVUNKAT A b udapesti gyermekekből 2000 TÉLIRE || 200 VÉGLEGESEN talál új otthont a borsodi családoknál Jogos kritika a budapesti Kossuth Rádióról A Borsodmegyed Munkástanács kezdeményezésére a borsodi anyák, megyénk melegszívű tnyai, örömmel ajánlották fel segítsé­güket, hogy enyhítsék a budapesti édesanyák gyermekeiket féltő aggo­dalmát és otthont nyújtsanak a haj­léktalanná vált budapesti gyerme­keknek, magukhoz vegyék az árvá­ikat Miskolcon 950 család jelentette be együttérző szeretetét. Ózd vá­rosból 370-en csatlakoztok a mwnká&taruics felhívásához. Megyénk területén kétezren jelent­keztek. akik hajlandók a tél idejére otthont biztosítani, magukhoz venni az arra rászoruló gyermekeket. Ózd on egy hét gyermekes család is bejelentette csatlakozását és amikor nem akarták jegyzékbe venni igé­nyüket. a család három dolgozó tag­ja ment fel a tanácshoz tiltakozni az elutasítás ellen. Hivatkozva arra: talán nem tartanak elegendő garan­ciának három öntudatos dolgozó munkaerejét? Sokan bejelentették, hogy ruha­anyagot vásárolták, s várják a gyermekeket Kétszázan felül van azoknak a száma, akik örökbe szeretnék fogadni az ár­vákat. Érthetetlennek tartjuk, hogy a moz­galomról, a lelkesen készülődő édes­anyák munkájáról a Kossuth Rádió mélységesen hallgat. Nem hajlandó reagálni a Borsodi Rádióban is el­hangzott felhívásra. Azt hittük, hogy a Kossuth Rádió nyomban magáévá teszi ezen legemberibb gondolatot. A megyed munkástanács küldött­séget is menesztett Budapestre, akik azzal a szomorú tapasztalattal tértek vissza, hogy a budapesti illetékes hatóságok közömbösek és tudomásul veszik azt, hogy a pesti szülők bizalmatlanok,, nem merik maguk mellőil elengedni gyermekei­ket Hisszük, hogy a Kossuth Rádió se­gítségével a hatóságok el tudják oszlatná a bizalmatlanság ködét és rövidesen elindulnak a budapesti gyermekek, mert megértik a bizal- matlamkodó szülők, a diósgyőri,, ózdi* borsodi családok meleg otthont, gon­dosságot és biztonságot nyújtó, se­gítő szeretetfelajánlását. Reméljük, hogy a Borsodmegyei Munkástanács ezen nyílt felhívásra a Kossuth Rá­dió is megmozdul és nem fogja tétle­nül szemlélni, agyonhallgatni dolgo­zóink nemes mozgalmát Fokhagymát feketézett a pressoban a visszatért szélhámos Néhány nappal ezelőtt hírt ad­tunk arról, hogy egy középkorú nő a város boltjait járja, kéregét, arra hivatkozik, hogy budapesti „kibam- bázott." A rendőrség eltanácsolta Miskolc területéről, mivel semmifé­le bejelentője nincs, személyazonos­ságát csak bemondása alapján sike­rült megállapítani. Szombaton este a Rácz-cükrászdá- ban újból feltűnt Társaságában idő­sebb férfi vodt, erősen ittas állapot­ban. Fokhagymával féketéztek. Ar­ra kérjük a megye lakóit, hogy ha az illetőt valahol meglátják, azonnal jelentsék a legközelebbi rendőrőr­sön. Személyleirása: középtermetű, 48 esztendős nő. Állandóan török- mintás fejkendőt és alaposan meg­viselt ballonkabátot, magasszárú barna cipőt hord. [Vl ég messze van a tavasz, téli dermedtség borítja a kopár tájat, még félelem és fájdalom szo­rongatja szívünket, mégis érezzük, hogy újra sarjad az élet. Ha lassan is, de haladunk a kibontakozás, az új élet felé. Uj országot, jobb éle­tet akarunk teremteni, százszorta jobbat, mint amilyenben eddig él­tünk. Ezt akarjuk és ki ne akarná ezt? Aki becsületes polgára ennek a hazának, annak most a haladó erők között a helye, annak az első sorokban kell küzdenie az új élet­ért. Ha nehéz körülmények között is, de mindenfelé alakulnak a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt szer­vezetei. Egyetlen párttagot, egyet­len állampolgárt sem akarunk ál­tatni azzal, hogy szebbé festjük a helyzetet a ténylegesnél. A helyzet még súlyos és ahhoz, hogy újjá­szervezzük erőinket, a leghatáro­zottabban állást kell foglalnunk az MDP, a Rákosi—Gerő-klikk bűnös vezetésével és politikájával szem­ben. Most még kevesen, de meg- tiszíultan állunk oda az ország színe elé és kijelent jük: az MSZMP semmiféle közösséget nem vállal a régi katasztrófapolitika híveivel. Az új párt hű akar lenni a ma­gyar forradalmi munkásmozgalom nagy hagyományaihoz és a legha­tározottabban kiáll minden olyan törekvéssel szemben, amely Ma­gyarországon a földbirtokosok, a tőkések és bányabárók uralmát akarná visszaállítani. I? z az elhatárolás \ a bűnös múlttól, megújhodó pártunk egryik erkölcsi alapvonása. Sok kommunista teszi fel most a kér­dést: hogyan, s merre tovább? Olyan kommunisták, akik az el­múlt években is bebizonyították, hogy tudnak a saját fejükkel gon­dolkodni, tudnak a nép szívével érezni, ezek a legjobb és legnép­szerűbb kommunisták vegyék ke­zükbe az MSZMP szervezésének feladatát. Ez nem lesz könnyű, hi­szen vannak még becsületes és jó- szándékú emberek is, akik bizal­matlanul néznek a kommunisták­ra, s még az egyszerű párttagokat is okolják az elmúlt hibákért. Nem leszünk milliós párt, szeré­nyebb keretek között fogunk dol­gozni, mint eddig. Kemény és ne­héz hétköznapi munka vár párt­tagjainkra* Puritán, munkás élet vár ránk, nem csillogás és nem szuronyokkal biztosított fölény. Ezt mindenekelőtt tudnunk kell és ezekkel a gondolatokkal kell meg­kezdenünk a munkát. Ma még sok politikai nézettel találkozunk, ame­lyekkel ellenkeznek elveink. Ezért most azt kell keresnünk, amely összeköt bennünket minden de­mokratikus szándékú emberrel. Még a kommunisták között is akadnak sokan, akik bátortalanok, s bár magukat kommunistának vallják, véleményüket és politikai állásfoglalásukat nem mondják meg nyiltan. Igaz, az elveszett bi­zalom visszaszerzése nem könnyű dolog, de a kommunistáknak vál­lalniuk kell minden nehézséget. Ez most a legfontosabb. Meg kell menteni az országot a nyomortól, az inflációtól. Ebben a nehéz harc­ban is a kommunistákra vár a leg­nagyobb és legnehezebb feladat. A kommunisták előtt nincs két­^ féle út. A marxizmus-leni- nizmus eszméivel és tiszta meg­győződésük rendíthetetlenségével bátran ki kell állni az emberek elé. Sokat vesztettünk, de a kom­munisták szerény és becsületes munkájával visszaszerezhetjük a szocializmus becsületét. Vannak kommunista bányászaink? Vannak. Bányáink többségében mégis áll a munka. Ezért bányáinkban is a kommunistákra vár most a fel­adat, nekik keli példát mutatni a termelés beindításánál. Vannak kommunista épííőmunkásaink szá­zan és sokezren. Rájuk is komoly munka vár, beszéljenek nyiltan és cselekedjenek határozottan. Diós­győrben, özdon és a megye több ipari vidékein, ahol a kommunis­ták megkezdték a munkát, máris tapasztalható némi kis eredmény, erősödik az új párt és megkezdő­dött a termelés. Sokszor még hitetlenség és gúny akadályozza legjobb szándékainkat, de ezzel is számolni kell. Munkás- osztályunk nem akar kapitaliz­must, szocializmust akar és hisz a szocializmus eszméjében. A kom­munisták feladata, hogy eloszlás- sák a kételyeket és megmagyaráz­zák, hogy most minden becsületes munkás kötelessége a demokrati­kus nemzeti felkelés vívmányai­nak megvédése, erősítése. Ezt pe­dig elsősorban is a munka beindí­tásával, a termelés megkezdésével lehet elérni. Ez most a feltétele annak, hogy valóban szabadok és függetlenek legyünk, hogy szabad, szocialista országot tudjunk épí- tení. |V[ ehéz ma kommunistának len­^ * ni, hiszen kevesen vagyunk még. De tiszta a szívünk. A nem­zeti felkelés tüzében megtisztult szocialisták máris nagyobb erköl­csi erőt képeznek, mint az ember­telenség és hazugság abroncsaival összefogott egykori mammutpárt. Kevesen vagyunk és sok a tenni­valónk. Lássunk hát munkához, kommunista elvtársak. Beszéljünk nyiltan és cselekedjünk bátran, a jövő minket fog igazolni, ügy dol­gozzunk, hogy soha többé senki ne téríthessen le bennünket a tiszta eszme, a marxizmus-len inizmus, a munkásosztály szent ügyének út** járói. Legyünk bátrak és kezde- ményezőek, verjük vissza a reak­ció támadásait, harcoljunk min-* denfajta restauráció ellen. Hallas­suk szavunkat, s ha kell, az ön­megtagadás árán is teremtsük meg a normális élet feltételeit. Most, ezekben a nehéz napokban mutat­kozik meg Igazán, hogy ki a jó hazafi, ki a becsületes kommunis-* ta, ki akarja a néphatalmat, a munkásosztály hatalmát, ki akar szocializmust. A kommunisták azt akarják, s ha dolgoznak érte, ak­kor eltűnik és feloldódik a bizal­matlanság, eltűnik a kétely. Minden becsületes magyar em­beren és minden tisztaszívű kom­munistán múlik, hogy országunk mikor áll ismét talpra, mikor le-* szünk ismét vidámak és boldogok^ ÍZ evesen vagyunk még, de esz- ménk igazsága és ereje is­mét csodákra képes. Most Is olyan lelkesen kell tevékenykednünk* mint 1945-ben, s munkásosztá­lyunk ügye, a nép és a haza ügye* a marxizmus-leninizmus szent cél­ja győzedelmeskedni fog. AZT ÁLMODTAM, hogy a szavak felkeltek és kivonultak, mint egy­kor Róma elégedetlen népe a Szent Hegyre. Előzőleg már jóideje for­rongott az egész szótár, sisteregve és zizegve pa­naszolták el sérelmeiket a szavak, úgy, hogy majdnem felébredtem. Dühös szavalókórusba tö­mörültek és ilyen szöveggel verték fel a csendet: — Gyalázat! Napról-napra jobban bántalmaz­nak minket! Elcsépelnek, kiforgatnak eredeti je­lentésünkből. Egyre jobban kopunk, már egészen laposak vagyunk és ha ezt tovább tűrjük, hol­napra már nem lesz semmi értelmünk! — Jó, hogy engem említenek! — kiáltott most közbe az „értelem" szó. —• Velem történik a leg­nagyobb igazságtalanság.. Minden zagyva szajkó az ajkára vesz; minduntalan használnak, még­hozzá a legaljasabb célokra. Higyjék el, uraim, hogy nekem már régóta nincs semmi értelmem és ez, lássák be, az én szakmámban végzetes. — IGAZA VAN! — zúgta a szavalókórus. — Mások is ezt mondják. „Szellem“ nevű kollégánk is panaszkodik; úgy helybenhagyták, hogy már nem is szellemnek érzi magát, hanem csak haza­járó kisértetnek, amiben senkisem hisz többé ko­molyan. A „szeretni" ige zokogva fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, mert nem bírja már a ren­geteg visszaélést. Olyan gyalázatos módon hasz­nálják fel a leggyanúsabb érdekek szolgálatában, hogy folyton émelyeg a szógyöke. Legtöbb igén­ket hasonló sérelmek érik: szégyenteljesen, ra­gozzák őket. Ami pedig a főneveket illeti, ezeket teherhordásra használják fel. Olyan fogalmakat kell cipelniük* amelyekhez semmi közük sincs; BÁLINT GYÖRGY: A SZAVAK FELKELESE A jelzők örjöngenek a felháborodástól, mert a piszkos munkában elvesztették a színüket és most már mindegyik egyformán szürke. Rossz írók. tudatlan kereskedelmi levelezők és gálád szóno­kok állati sorban tartanak bennünket. Hülyesé­güket és gonoszságukat kell folytan szolgálnunk Hát ezért élünk? Ezért viseljük legszebb képző­inket? Ezért fejlődtünk évezredeken át, kőbaltás. szoröstestű indulatszavakból intelligens, tiszta, magasnendű kifejezőeszközökké? — És ezért kellett minket elvonni? — hördül­tek fel fájdalmasan az elvont szavak; P ércről - pe rcne nőtt a zendülő szavak izgalma. Lázas agitátorok futkostak lapnól-lapra: a kötő­szavak, melyeket a legtöbb sérelem ért. Az „és“ szenvedélyesen rázta öklét és tőle teljesen szo­katlan drámai pátosszal fogadkozott. hogy soha többé nem fog olyan fogalmakat összekötni, ame­lyek egyáltalán nem tartoznak össze. NEM LESZEK többé bűnrészese a világesalás- nak! — süvöltőt te és szerény társa, a néma kötő­jel helyeslőén bólintott. — Én is abbahagyom a munkát! — ordította magából kikelve a „de“. —- Ezentúl ott fejezem ki az ellentétet, ahol nekem tetszik. Miért kell pél­dául azt mondanom: szegény, de becsületes“. Miért nem mondhatom néha ezt: „gazdag, de be­csületesV* A feldúlt kötőszavak mellett a ragok szították leghevesebben a felkelést. Ezek, sajnos, csak da­dogni tudnak és így elégi nehezen panaszolták eí sérelmeiket. Azt fájt ne­kik a legjobban* hogy té­vesen alkalmazzák őket* például így; „a népnek holott az igazság ez. néptől“. A határozók is kivették részüket a mozgalomból szokott határo­zottságukkal. Egyre fenyegetőbben zúgott a sza­vak beláthatatlan tömege, Hullámzott, kavargóit ez a tömeg, de egyre céltudatosabb ritmust, egy­re egyenesebb irányt kapott a mozgása. Végül aztán feltartóztathatatlan menetben indultak el a felkelő szavak egy ismeretlen célpont felé. Per­cek alatt elnéptelenedett a szótár: csak néhány magával tehetetlen agg maradt a helyén, mint például a „hehezet“, a „sajátképpen“ és a „mér- t ékhitelesítés“, vagy egy-egy szerencsétlen torz- szülött, mint mondjuk a „géperejű bérkocsi“. Az emberek körében hamarosan észrevehetővé vál­tak a lázadás következményei. Tehetetlenül kap­kodtak és tátogtak és nem tudtak rendesen ha­zudni, halandzsázni, csalni és népszerű olvasmá­nyokat szerkeszteni. Később már rabolni és gyil­kolni is alig tudtak, mert fejlett differenciált vi­lágunkban ez sem lehetséges szavak nélkül. így azután meglepően rövid idő alatt összeomlott az egész civilizáció. • A SZAVAK PEDIG ismeretlen, új hazájukban boldogan és szabadon éltek, elfelejtették a sa- nyarúság és a gyalázat éveit, gazdag és mély ér­telmet teremtettek magúiknak, saját lelkiismere­tük szerint és egészen újszerű, színes és dallamos ragokkal gyarapodtak. Még ma ás élnének, ha fel nem ébredtem volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom