Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1956-11-28 / 280. szám

Szerda, 1958. november £8. ESZAKMAGYARORSZÁG 5 Válasz a szénbányászok kérésére Este tízre a mszaiamene és hazaiérő Élcezók szállításáréi gtaiesktfik a villamosvasút Üzemanyagot, gumit, alkatrészt kér az autóközlekedési vállalat Lapunk tegnapi számában rövid írás jelent meg ,.A szénbányászok kérése ” címmel. Az annabányai bá­nyászok egy küldötte elmondja: an­nak, hegy üzemiükben a termelő munka ismét teljes ütemben folyhas­son, s a bánya dolgozói minél több szenet adhassanak az országnak leg­főbb akadály a közlekedés nemcsak a vidékről bejáró, de a helyben lakó munkások részéről is. Nyomban felkerestük az illetékes szerveket, adjanak választ, milyen intézkedéseket tudnak tenni a hely­zet megjavítására. Az Autóközlekedési Vállalattól nem sok megnyugtató választ kap­tunk. Elmondották, hogy amíg más szervek nem segítik őket üzemanyaggal, gumival, addig lénye­gesen nem tudnak változtatni a mun­kásjáratok szaporításán. így is szám­talan nehézséggel kell küzdeniük. A polgári járatok zömét leállították, azért, hogy az ipari és bányász jára­tok részére ezekről a kocsikról tud­ják pótolni az elromlott jár kerekeket, alkatrészeket. Üzemanyag, gumi, al­katrész kell ahhoz, hogy ismét a régi számban és menetrendszer int üzemel­tethessék a kocsikat. Már minden le­hető szervet felikerestek helyben és Budapesten is, hogy adjanak segítsé­get, de eddig ígéreten kívül mást nem kaptak. Sok vidéki járatnak a munkahely­re való időbeni eljutását akadályozza a kijárási tilalom is. Például az emlí­tett Mezőkövesdről és Tokajból csak késve érkezhetnek meg a dolgozók, mert 6 órától van szabad kijárás. Emellett sok gépkocsivezető — s ve­lük együtt az utasok is — kellemet­lenségnek vannak kitéve, mert a ko­csivezetők. nem rendelkeznek megfe­lelő papiraickal, s mindezideig nem is tudták részükre azokat megszerez­ni. A vállalat vezetői és dolgozói min­dent elkövetnek, hogy kötelességüket a legipesszebbmenőkig teljesítsék, s nűndabnyiurik közös érdekéért a ter­melő munka elősegítéséért szíwel- lélekkel harcoljanak. Vida József a közlekedési vállalat forgalmi osztályának vezetője vála­szolt a villamosközlekedéssel kapcso­latban feltett kérdésre. Fiimondotta, hogy az annabányai dolgozóik részé­ről nem teljes mértékben indokolt a villamosjáratokra tett panasz.* Igaz, hogy Miskolcon csak este fél hétig közlekednek rendszeresen a villamor sok, de azután már felesleges a kor csukát állandóan járatni, mivel az ut­cán igen minimális a forgalom. Este hét után csak a beérkező vonatokhoz küldenek egy-egy kocsit az utasok szállítására. Emellett azonban a reg­gel 6 órára, a délután kétórára és az este 10 órára műszakba menő és az onnan hazatérő munkások elszállítá­sáról gondoskodik a vállalat. Mind­három műszakhoz a gyárból Diós­győrbe, a szemétypályaudvar felé. Hejőe&ubára és a Tatárdombról is in­dítanak kocsikat, oda-vissza egyaránt. Azokkal a villamosokkal, melyekkel a diósgyőri munkások eljutnak a gyárba, a bányászok is utazhatnak munkahelyükre. A villamosokon le­bonyolított forgalmat rendszeresen ellenőrzik, s ahogy növekszik az éj­szaka utazó dolgozók száma, úgy igyekeznek minél több kocsit üzembe állítani. Például három nappal ezelőtt még elég volt egy kocsi a gyárból Diós­győrbe, tegnap ugyanaz már zsúfolt volt, ezért mától már két kocsit köz­lekedtetnek. Igen nagy nehézségbe ütközik a rendes közlekedés azért is, mert a •kijárási tilalom miatt a villamoson dolgozóit, elsősorban a nők, a gyer­mekes anyák este igyekeznek haza otthonaikba. Sokuknak így is kilomé­terekét kell gyalogolniok, s csak ké­sőn érnek haza. Az esti szolgálatot azok a dolgozók bonyolítják le, akik önként vállalták ezt a munkát, s éj­szakájukat a közbiztonság hiánya miatt a kocsiszínek ben töltik. így is valamennyien megfeszített munkát végeznek, hisz azoic, akik reggel kez­dik a műszakot már hajnali 4 óra, fél 5-kor jóval a kijárási idő előtt az ut­cán vannak — vállalva az esetleges kellemetlenségeket — csak azért, hogy mire a kocsikkal indulni kell munkahelyükön legyenek. A vállalat dolgozói minden erejük­kel azon vannak, hogy a rendelkezé­sükre álló eszközökkel a legnagyobb mértékben szolgálhassák a város la­kosságát, elsősorban a munkahelyük­re igyekvő és az onnan hazatérő bányászokat, vasgyári dolgozókat. Tudják, hogy csak közös erőfeszítés­sel, egymás munkájának segítésével állhat helyre városunkban a normá­lis élet. (szarvas) Bsriönbsí kiszökött fosztogatókat tett ártalmatlanná a rendőrség Balázs Lászlóné Miskolc, József Attila u. 9. szám alatti lakásába no­vember 23-án a délutáni órákban is­meretlen tettesele behatoltak és ki­fosztották a lakást. Balázsné ebben az időben éppen nem tartózkodott otthon, mert négy apró gyermeké­nek kellett bevásárolnia. A rendőrség azonnal széleskörű nyomozást indított a tettesek kézre- kerítésére. Rövid idő leforgása alatt előállították Harsányi Mária és Er­dős Anna többszörösen büntetett elő­életű nőszeoiélyeket, akik a forrada­lom ideje alatt hagyták el a börtönt. A két bűnöző kilesve, hogy Balázsné elment otthonról, bementek a lakásba, s a gyermekek figyelmét játékra te­relve, összecsomagolták a lakásban található férfi és női ruhaneműket. Az ellopott holmikat ideiglenes laká­sukra szállították. A rendőrség azon­ban rövid nyomozás után leleplezte a fosztogatókat és átadta az ügyészség­nek. 1UDÓSÍTÁS EGY CSEHSZLOVÁK HATÁRÁLLOMÁSRÓL JELENTÉS ÓZDRÓL Állsz a gyár tövében. Nézed a ké­ményeket. Számolgatod, hány füstöl már. Egy, kettő... négy... Már négy, Megkönnyebbülsz egy kissé, aztán só­hajtva továbbállsz. Mikor füstöl már mind a 50, 30 és 100 testvére az egész országban. Egy gyárban nézgelödsz, és az egész országot látod magad előtt. Csepelt, majd Dunapentelét, ahol talán te magad is dolgoztál. Most ott is újra indul az élet, akár csak Özdon. A gyár munkástanácsa 39-én. határozatot hozott, a munka felvételére. — Beláttuk, hogy az ország helyze­te ezt parancsolja, — mondja Antal­hoz József, a munkástanács elnöke. Nem várhatunk tovább, még minden be nem fagy, minden el nem sötétül az országban. Ezzel a határozattal egyetért ózd minden becsületes dolgozója. Türel­metlenül várják, hogy a gyakorlat­ban is biztosítsák a munka megindu­lásának feltételeit. Ez azonban nem­csak az ózdiakon múlik. Ez országos gond. Csökkentett üzemmel dolgozik a kohó Értekezletre toppantam be a kohó üzemvezetőség szobájába. Schmidt György főmérnök, a gyárrészleg pro­blémáiról beszélgetett az üzemveze­tőkkel, megtárgyalták a következő napi teendőket. Jelenleg a négy nagyolvasztó közül kettő működik. Azonban ez sem dol­gozik teljes kapacitással. Mintegy 250 tonnányi nyersvasat adnak, ami kb. 25—28 százaléka a normális termelés­nek. Menetközben a műszaki vezetők­nek nehéz feladatokkal kell megbir­kózni. Például szombaton és vasárnap 100 tonnával kevesebbet csapoltak a két nagyolvasztóban. Ennek az volt az oka, hogy az elmúlt hónapokban r csökkentett üzemeltetés során erősár lehűlt a medence, és összeszűkül Ezen úgy segítettek, hogy csokikén- tették az adagot, növelték a koksz mennyiségét, és a hőfokot. Ma már túljutottak ezen a nehézségen is. Az ózdi kohók több vasat is adhat­nának az országnak. Érckészletük van annyi, hogy rendes üzemeltetés esetén 8—10 napra elegendő, de a szén és az energiahiány meggátolja ezt. A kohó munkásainak egviésze a sztrájk idején is kitartóan dolgozott. Akadtak munkások, akik emiatt sztrájktöréssel vádolták őket. A vá­daskodik azonban felháborodtak vol­na. ha megszűnik Özdon a villanyvi­lágítás és a gőzfűtés. Pedig a kohó sztrájktöréssel vádolt munkásai biz­tosították a gázt, az áramíej lesztogé­peik és kazánok számára. Lakás kell a didergő családnál Végétért a „műszaki eligazítás", ahogy a napi munkaértekezletet a kohó vezetői nevezik. Az előszobában már többen várnak Schmidt főmér­nökre. Bagoly Lajos elegytéri munkás jön be elsőnek, egy síró asszonyka kíséri. — A felesége. Mi bánthatja ezt az élettörte fiatalasszonykát? ... Egy pincében laktak eddig. Tél jön. A pince vizes. Mi lesz a gyerekekkel? — Csak egy száraz szobát akarunk mi főmérnök úr. Főzetünk érte, akár 200 forintot is. Mert a gyerekek... — azt asszonyka tovább pityereg. A főmérnök gondolkodik. Látja, hogy itt segíteni kell. Méghozzá gyor­san. Özdon most lesznek felszabaduló lakások. De 2000 igénylő van. Az asszonyka csak sír. a gyerekek ned­ves, hideg pincében vannak. Schmidt főmérnök már írja is javas­latát. Most ülésezik a lakáselosztó­bizottság. Feltétlenül laka« kell egy didergő családnak. A múlt átka az igazságtalan bérezés Sisteregve, szikrázva ömlik a vas a nagyolvasztó csapoló nyílásán. A nunkások megszokottan nézik aztán csokorba gyűlnek, folytatják a meg­kezdett beszélgetés. Kádár János be-t széd.léről folyik a szó, meg közelebbi gondjaikról. — A múlt egyik legnagyobb átka Hétfőn délután, csí­pős, hideg szélben né­pes csoporttal indul­tunk útnak Miskolcról a csehszlovák határál­lomás, Linhartovcefelé. A küldöttség tagjai között voltak Földvári Rudolf, a megyei mun­kástanács elnöke, Ku- kncska János kormány­megbízott, valamint az ózdi Kohászati Üze­mek, a Lenin Kohá­szati Művek, a DIM/L VÁG Gépgyár, a va­sút, az ózdi és a bor­sodi szénbányászati tröszt vezetői, A magyar határt Bánrévénél hagytuk magunk mögött, s ;ó- né hány száz méter gya­loglás után megérkez­tünk a csehszlovák ha­tárőrség épületéhez. Útközben hosszú vo­natszerelvényre let­tünk figyelmesek. A mintegy 30 vagonból álló szerelvény — amit később csehszlovák ba­rátainktól tudtunk meg — lookszot szállí- tott a diósgyőri és az ózdi gyárnak. A két ország, két szomszédos megye képviselőinek tanács­kozása az őszinte ba­rátság légkörében folyt le. Borsod megye vezetői segítségért for­dultak a csehszlová­kiai Gömör megye la­kosaihoz, hogy erejük­höz mérten támogassa­nak bennünket ipari nyersanyaggal és a szá­munkra most legfonto­sabb élelmiszercikkek­kel. Erre a segítség­adásra azért van szük­ségünk — mondották a magyar küldöttség tagjai —, hogy -napo­kon belül megteremt­hessük a békés épitő- munka feltételeit, s hozzákezdhessünk új életünk kialakításához. Elsősorban is szénre és gázolajra van szüksé­günk. Szénre azért, hogy végre termelhes­senek a. gyárak és le­gyen elegendő villa­mosenergia — gázolaj­ra, pedig azért, hogy a megye dolgozó paraszt­sága a gépállomások segítségével elvégez­hesse az őszi mély­szántást. A. csehszlovák elv­társak ismerik nehéz 'Helyzetünket és készek segíteni Borsod me­gyét. Mint elmondot­ták, a csehszlovák kor­mány hozzájárult ah­hoz, hogy a velünk szomszédos megyékben élő magyarok minden illeték — vámtarifa nélkül külőhessenek ajándékcsomagokat Magyarországon élő rokonaikruik, ismerő­seiknek. A cseh nép segítőkészségét bizo­nyítja továbbá az, hogy a tárgyaláson megjelent küldöttség átmeneti nehézségeink leküzdésére sót, rizst, élesztőt, tűzifát, az új­ság készítéséhez szük­séges rotációs papírt juttat számunkra. A tárgyaláson részt­vevő szovjet katonai parancsnokok szintén a legmesszebbmenő tá­mogatásról biztosítot­tak bennünket. A küldöttség műn* kaja — mint már any- nyiszor az elmúlt he­tekben — most is si- kernel járt. DOLEZSÁR—LOVAS Szeretnénk, ha már itt lennének... az igazságtalan bérezés volt számunk­ra. A tervet hajtogatták örökké, de mit tehettünk mi? Rossz volt az érc, rossz volt a koksz. Akár megfeszít­hettük magunkat, a tervet mégsem tudtuk teljesíteni. Fizetéskor aztán nézhettük a bérelszámolási lapot. — így beszélnek és reménykedve szá­molgatnak: mit hóz majd a jövő? ök addig ás dolgoznak mindnyájan. Csak még mindig vannak zavaró kö­rülmények. Például a munkástanács négy tagjának letartóztatása. De már ez is a múlté. A letartóztatottak ha­zajöttek és továbbra is vezetik a munkástanácsot. Nagyon sérelmesnek tartják az ózdi munkások a Népszabadság róluk szóló cikkét, amiben a cikkíró azt ál­lította, hogy a mű nk ás tan ácsban ali g van kommunista, elleniben van régi katonatiszt és ellenforradalmár. A munkások jól ismerik azokat a mun­kástársaikat, akiket a munkásta­nácsba választottak. Antalhoz József, az elnök régi kommunista. Szántó Gyuri bácsit a Horthy rendszerben be sem engedték a gyárba, politikai­lag megbízhatatlannak tartották. So­rolhatnánk a többieket is. Kiszely János több éve dolgozik a munkás­mozgalomban. Úgyszintén Berencsi Albert is. Kiket tart hát a Népsza­badság cikkírója ellenforradalmi ár­nak? Indul az életet jelentő termelés Bármelyik üzemibe vetődtem ugyanazt tapasztaltam. Indul az éle­tet jelentő termelés. Az acélmű ke­mencéi fokozatosan több acélt adnak. A hengerdékben is indul egy-egy so­rozat. A durvahengermű blokksora napi 300—350 torma h'meereltárut termel. A finomhengermű egyenlőre áramhiány miatt nem tud megindul­ni. De ott is az újra lüktető élet jelei láthatók már. ahol még nem folyik effektiv termelés. Itt takarítanak, ott karbantartás folyik. Lakatosokat látsz a hatalmas darukon. Tf júmunkás cso­port megy el mellette. Hová mennek? Kokszot kirakni a kohók számára ... X. Z. Parasztságunk a forradalom nehéz óráiban is feladata magaslatán ál­lott. Nem törődve a rémhírekkel, pro­vokációs kísérleteikkel, az őszi mun­kák zavartalanul — talán még na­gyobb ütemben, mint eddig bármi­kor — folytak. A vidék, kitett magáért, heteken keresztül egymást érték az össze­gyűjtött. élelmiszereket szállító gép­kocsik Budapesten, de Miskolcon is. Most a vidék újabb tanújelét adja segítokészségének. Budapesti gyer­mekek százainak ad most meleg ott­hont a falu. Encsen is hallgatták a szombat es­ti rádiófelhívást a budapesti gyer­mekek elhelyezésére. A községi ta­nács rögtön akcióiba lépett s el kell ismerni, eredményesen. Hétfőn dél­előtt egymásnak adták a községi ta­nács vb. titkára ajtajának kilincsét, egymás után jöttek bejelenteni, ki, kit, hány évest szeretne, kit vállal. Egyre gyűltek a nevek a listán. Debreceni Balázs vb. titkár örömmel újságolta, hogy már addig — hétfő délig — 17 budapesti gyereket tud­nak elhelyezni. Remélem — mon­dotta, hogy mintegy 30 fő fog otthont találni otthona helyett községünk­ben. Nézzük a névsort: Általában 4—10 éveseket kémek. Sőt olyan példával is találkozunk, akik árva gyermeket Örökbe is fogadnának. így ifj. Tóth József és Tóth Anna idősebb testvér­pár két kislányt szeretne örökbe fo­gadni. A Gyöngyösi házaspár egy kisfiút kér örökbe. Vannak olyan családok, ahol so­kan vannak, s aiem is a legjobb módban élnek, mégis készek segíteni a budapesti gyerekeken. így özv; Molnár Árpádné, vagy ifj. Budaházi Józsefék, ahol több gyerek is van, vagy Brinszki József. Ifj. Kiss Istvá­nok 11-en vannak a családban, azt mondták, ahol tizenegynek jut. ott jut a tizenkettediknek ás. Felkerestük a járási tanácson Kis- pál elvtársat, aki elmondta, hogy a járás területén mm tégy 150 gyermek elhelyezésére számítanak. Gondos­kodni fognak arról, hogy a gyerme­kek semmiben sem szenvedjenek hi­ányt, iskoláztatásukat is biztosítják,- szülők helyett szülők gondjaira bíz­zák a gyermekeket. A járási tanács dolgozói is 6 kisgyermek eltartását vállalják. Minden elismerés megilleti ezeket az embereket, kik magukhoz fo­gadják a véres események ártatlan kis kárvallottak, s hosszabb időn ke­resztül otthont nyújtanak számukra; Bízzanak bennük! Az övéké most a szó a munkásaké. A kalapácsok forgatóié, a gé­pen, a gyárak mozgatóié, akik az elmúlt években csak névleges birtoko­sáé voltak a hatalomnak. De szomorú és fonák történet: a Rákosi önkényuralom nem bí­zott a munkásokban, a hatalmat nem merte a kezükbe adni. Az már túlságosan vagy demokrácia lett voilna, ami ellen harcolni kellett a bár- sonyszék tulajdonosainak. Szégyenteljes dolog: a költő által megírt „em­beri haladás gyorskocsija“ nem száguldhatott kedve szerint. Fékek fog- ták le testét, különben még valami baj származott volna abból a műn- kásdemakráciából. Védekezni kellett te hárt. Megvédeni a tízezer meg a negyvenezer forintos fizetést (ennyit, kapott és vett fel Rákosi), a nyolc­szobás tálcást, a különárudákat és a reprezentálást... Egy forradalom- ruik kellett jönni a munkáshatalom kivívásáért, melyben tízezrek vesz­tették életüket. És a munkások most ott ülnek a munkástanácsokban, melyekben kivívott jogailcat védelmezik. S milyen hatalmasok. Összefogásuk nyo­mán. ha kell, megáll a munka és szí rájlcolnak. Tudják, hogy miért. De ha akarják — s ezt akarják —, lesz itt munka, lesz itt élet. Csak bíz­zanak bennük. Tudják, hogy mit és miért cselekszenek. Igazi demokrá­ciát akarnak. Segítsetek bányászok! A megyei tanács végrehajtóbizott- ftága november 26-án tartott ülésén többek között megtárgyalta a megye lakossága tüzelőellátásának helyze­tét. A megyei tanács végréha jtóbizott­sága megállapította, hogy megyénk az utóbbi hetek eseményei következ­őben a szénellátás tekintetében sú­lyos helyzetbe került. A borsodi bá- nvák már hetek óta nem szállítanak szenet a lakosság ellátására. A megyei tanács végréhajtóbizott­sága ezért felhívással fordul me­gyénk összes bányászaihoz, vájárai­hoz, műszaki vezetőihez. Borsodi bányászok! Mindenki előtt ismeretes, hogy az élet normalizálásának elsőrendű feltétele: a szénteÁnelés megindí­tása. Szén nélkül nincs munka, nmes élet. Szenet várnak a kohók az erőművek, gyáraink és üzemeink. Szenet várnak tőletek az iskolák, kórházak, sok-sok ezer munka*«*­Iád. A forradalomban kivívott vív­mányok megtartása, jogos követelé­seink teljesítése most elsősorban raj­tatok múlik. Megyénkben főbb he­lyen már megkezdődött a munka. Annabánya dolgozói kijelentették: három műszakos termelést akarnak: Szenet fejtenek Felsőnyérádon és Barossaknám is. De mindez még ke­vés. Valamennyien egyetértetek velünk abban, hogy most minden bányász­kézre szükség van. Dolgozzatok hát becsülettel! Szenet kér tőletek az ország. Se­gítsetek. hogy mi is segíthessünk! Bt-Ric mozi: November 5»-tói: EmbeÄk fehérben. Francia film. Előadás kezdete: délután 4 óra. KOSSUTH. November 28-t öl: Ernőére* fehérben. Francia fiira. Előadás kezdete: flclu+án fél 5 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom