Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1956-11-18 / 272. szám

gszakmagyakorszac

asárna. 1956. november ltl,

A felelősségérzet

November 16-án öt nagyüzem munkástanácsának felhívása jelent meg a bányák, az élelmezés, a közszolgáltatás és a kereskedelem dolgozóihoz.

A munkástanácsok felelősségérzete s aggódása csendül ki a felhívásból a nemzet jövőjéért, Borsod megye és Miskolc dolgozó népének további sorsáért, r.

— Bányásztestvéreink! — szól a felhívás. — Közös célért harcolunk. Harcunkat segítsétek elő azzal, hogy az egészségügyi intézmények, kórházak, sütőipari üzemek és vil- lamosenergiatermelö üzemek részére szenet adtok. Termeljetek annak érdekében, hogy a beteg ember ne fázzon! Termeljetek annak érdekeben, hogy Miskolc lakosai kenyeret ehessenek.

Súlyos, nagyon súlyos napokat él át a magyarság. Nemes célunkért — nemzetünk függetlenségéért, az emberibb élet megteremtéséért — békés tüntetéssel, fegyverrel a kézben, sztrájklcal harcolt nagyszerű ifjúságunk, munkásságunk, az egész magyar nép.

Harcunk még nem érle el minden célját. De hisz a gyümölcs sem érik be a fán egyik napról a másikra. Apránkint zsendül, míg zamatos táplálékká érleli a nap sugara.

Szenvedésben egységbekovácsolf. népünk jövőjéért aggódik ebben az országban minden becsületes ember. A létünkről, az életünkről van szó. Hinnünk kell célunk megvalósulásában, hinnünk kell önmagunkban.

Rákosi és Gerö klikkjét elsöpörte harcunk, rendszerükkel együtt. Ezután végre el kell. indulnunk a szocializmus magunk kereste új útján. Ha ez nem sikerül, hiába volt nagy vér áldozatunk,

Ezért kell örömmel fogadnunk az öl nagyüzem: a Lenin Kohászati Művek, u D1MÁVAG, az Ózdi Kohászati Üzemek, a. Nehéz- szerszámgépgyár es a Szénbányászati Tröszt munkástanácsának felhívását. Ez az első lépés, hogy bányászaink adjanak szenet, a malmok lisztet, a sütőüzemek, kenyeret, hogy a közlekedés normális legyen. Erre szólítottak a munkás- tanácsok, ezt fogadja el minden érdekelt dolgozó.

Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy ez csak az első lépes. Ideig-óráig biztosítva van megyénk közellátása, de láthatjuk az üzleteket, egy-két nap még és nincs mit árusítani. Mindenki beláthatja, hogy itt nem állhatunk meg. Külföldről ugyan nagy segítséget kapunk, keleti—nyugati államokból egyaránt, érkeznek segelyküldemé- nyek. Erre azonban nem támaszkodhatunk sokáig. Mit. kell tennünk? Tanács helyett csak azt mondjuk, hogy gondolkozzunk higgadtan az ország helyzetén, s látni fogjuk a tennivalót, látni fogjuk, hogy most az egyetlen célravezető megoldás a munka azonnali felvétele.

BESZÉLGETÉS

KÖBÁNYÁSZOKKAL

Hat ember kopogtatott be az Építő Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete megyebizottSá- gának Kossuth utcai székhazába.

— Tessék, foglaljanak helyet — e szavakkal fogadta a küldöttséget Balázs Miklós, a megyebizotíság fiatal elnöke.

Amikor helyet foglaltak, azonnal barátságos beszélgetés kezdődött meg közöttük. Nem kiabálva, nem hangoskodva, nyugodtan és őszintén tártait fel néhány tisztázatlan kérdést.

F/gy magas, pirosarcú kőbányai munkás kezdte:

— A leg fontosabbról, a munkáról lenne szó szaktársak. Azért jöttünk, hogy segítsenek nekünk tájékozódni. Mi jól tudjuk, nem mehet ez így sokáig. Ha élni akarunk, mindenkinek dolgozni kell. Nemcsak a péknek, a kereskedőnek, az orvosnak, hanem az utánpótlás biztosítóinak és köztük a kőtoányászoknak is. Uj épületek, utak ezután is kellenek, de nem tudjuk hogyan és miért dolgozzunk. Azzal bíztak meg bennünket munkást ársatok, érdeklődjünk a szákszervezetnél,

mi most a helyzet a bérezés terén.

Balázs Miklósnak, a megyebizott- ság elnökének asztalán ott volt az Északmagyarország hétfői száma, melyben a munkás-paraszt forradalmi kormány elnöke nyilatkozott az ország helyzetéről.

— Ismerik ennek tartalmát? — kérdezte feléjük mutatva a lapot.

— Hogyne ismernénk. Legtöbben olvastuk, — mondják. Sajnos azonban őszintén meg kell mondani. — annak ellenére, hogy teljesen egyetértünk tartalmával — (ezt kétszer is hangsúlyozták) nem kaptunk részletes választ. Mi vártuk ugyanis, hogy ebben, a beszédben nemcsak az ifjúság, hanem a munkásság is választ kap az általa felvetett követelésekre.

— Mi az ami válasz nélkül maradt?

— Például a régi normarendszer. Most nem tudjuk, hogy eszerint kell-e dolgoznunk, mert megmondjuk őszintén nem vagyunk hívei sem annak, sem az órabérnek, amit jelenleg sokan követelnek. A munkások darabbért alkarnak, ami ösztönzi őket a többtermelésre, hogy többet is keressenek.

— Nálunk a kőbányában — mondja egy csillemunkás — nemcsak verejtékkel, hanem véres verejtékkel kellett dolgozni azért, hogy a napi 16 csille után 36 forint bért kapjunk Mi egységesen azt kívánjuk, hogy legalább 50 forintot keressünk naponta, amiből családunk megélhetne. Úgy hisszük ez mérsékelt követelés. Ilyen kérdésekben szeretnénk tisztán látni.

Kérdésükre beszélgetés közben választ kaptak. A kőbánya munkásainak, maguknak kell javaslatot tenni a szakminisztériumnak, vagy

iparigazgatóság felé, hogy ezt és ezt javasolják a jobb bérezés érdekében, & a kormány egészen bizonyos, hogy figyelembe fogja venni, mivel a szakszervezet is jogosnak tartja követelésüket. A kőbányászok. de általában az építőipar munkásai sokat kértek az elmúlt 12 év alatt, de nem sókat kaptak.

Itt mindjárt más kérdésre terelődött a szó.

Mi a garancia

arra, hogy ezentúl a szakszervezet nem lesz egyetlen párt, vagy akár a kormány alárendeltje, nem lesz-e ismét függőségben, hanem csakis a munkások érdekeit fogja megalkuvás nélkül szolgálni. — tették fel szinte többen is egyszerre a kérdést:

— A rádióban, sajtóban nyilatkozott Gáspár Sándor, a Magyar Szabad Szakszervezetek titkára, aki felelőssége teljes tudatában kijelentette. hogy a múlt nem fog megismétlődni.

Ezt a néhány szót Varga Ferenc, a szakszervezetek megyei elnöke mondotta.

— A válasz megnyugtató, hangoztatták a küldöttek, de elvárjuk, hogy a védő- és munkaruhával való ellátás is változzon meg.

E kérdésük sem maradt válasz nélkül. A megyebizottság elnöke elmondotta, hogy már történt intézkedés minden üzemben. A munkástanácsok. mint önkormányzati szervek döntik el, hogy kinek kell védő- és munkaruha és mennyi legyen kihordási időtartama.

A döntést helyeselték a küldöttek. Utána még több kérdést vetettek fel. Az eddigi prémiumrendszert teljesen igazságtalannak minősítették.

— Miért kap például több prémiumot a főkönyvelő, aki még soha sem volt a bányában, vágj’ üzemben, viszont a művezető, aki mindig ott van és nagy felelősséggel irányít, jóval kevesebbet kap. Miért nem tudják a munkások hogyan all a vállalat vagy üzem gazdaságossága? Kinek és hova szállítanak?

Sok hasonló kérdés merült még fel, de mind tanulságos. Javasolták azt is, hogy

legyen a magyar szabad szakszervezeteknek egységes jelvényük,

de a magyar sajátosságok figyelembevételével készítsék el.

A beszélgetés a kóbányászokkal barátságosan és a kérdések bátor felvetésével zajlott le. Mint mondották, ók nem akarlak különböző rémhírekre hallgatni és nem akarták azokat terjeszteni, hanem illetékes helyen akartak minden tisztázatlan kérdésről meggyőződre.

A tállyai kőbányászok helyesen cselekedtek. A munkástanács és az üzemi bizottság küldöttsége közösen győződött meg arról, hogy megújhodva akarunk tovább haladni.

SZARVid^fSlKLÖS

Szilárd népi hatalom: független Magyarország

A budapesti központi munkástanács küldöttségének tárgyalása

Kádár Jánossal

de több részletkérdésben vita alakult ki. Ilyen prob léin a volt többek között a semlegesség kérdése. Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy nagyon is érthető követelés ez. Csakhogy ez nemcsak óhaj és kívánság dolga, mindaddig, amíg vannak emberek, akik nem ezt akarták, akiknek nem ez, hanem a ha'Doru az erdekúk. Csakhogy ez nem abból áll. hogv egy papírra ráírjuk: semlegességet akarunk. Ehhez olyan erőviszonyok, olyan nemzetközi helyzet szükséges amely realitást ad egy ilyen követelésnek. Hiába követelünk mi semlegességet, ha az ellenforradalmi, vagy imperialista erők köpnek a mi semlegességünkre.

Egy másik kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs határozottan megerősítette, hogy senkit sem érhet bán- tódás azért, mert résztvett az elmúlt hetek nagy népi mozgalmaiban. Nyomatékosan hangsúlyozta azt is. hogy az illetékes szovjet hatóságokkal egyetértésben megállapodás történt arról, hogy az országból senkit sem szabad kivinni. Mindez azonban nem jelentheti azt. hogy nem lépünk fel a proletárhatalom teljes súlyával azokkal szemben, akiket terror- vagy közönséges bűncselekményeken tettenérnek. Erre annál is inkább szükség van, mert ha Magyarországot eltiporja az ellenforradalom, ez a háború veszélyét rejti magában. Az ellenforradalom keresi a háborús konfliktust. — Az imént beszéltem a kínai nagykövettel — mondotta Kádár elvtárs —, aki hangsúlyozta, hogy a hatszázmillióé Kína minden segítséget megad hazánknak, mert itt most az emberiség, a világbéke ügyéről is van szó! Hasonlóképpen nyilatkozott a jugoszláv kormány is.

A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokról szólva a vita során Kádár elvtárs elmondta, hogy a jövőben nyilvánoeságra fogjuk hozni az összes kereskedelmi szerződéseket. Elmondotta továbbá, hogy a magyarországi uránércet világpiaci áron adjuk el a Szovjetuniónak, minthogy mi nem rendelkezünk azokkal a rendkívül költséges berendezésekkel, amelyek a feldolgozáshoz szükségesek. Egyébként az uránérc kitermelése még kezdeti stádiumban van, úgyhogy mindeddig az. uránérc kivitelről nemigen lelietett szó.

A megbeszélés végén Kádár elv- iára arra kérte a küldöttség tagjait, hogy alaposan gondolják át mindazt, ami a tárgyaláson elhangzott és abban a szilárd tudatban térjenek vissza üzemükbe, hogy Magyar- országon soha többé nem kezdődhet álra a régi. bukott polit’1-- * küldöttség tagjai kijelentették, hogy az 5 véleményük szerint is az a főkér- dés, hogy megszilárdítsuk a népi hatalmat és ezen az alapon biztosíthassuk az ország függetlenségé ti

: Ezután a sztrájk kérdéséről be' széjt Kádár elvtárs. Arra kérte ; küldöttség tagjait, gondolják át i helyzetet, s ha meggondolják, rájönnek, hogy a további sztrájk csal inflációt, éhínséget hozhat, s már nem is kell hozzá sok ! csak még egy-két hét. s koldusai leszünk a világnak. Sokan nem hlszrfc hogy volt ellenforradalmi irányzat Pedig az ellenforradalom ma is itt van. Most kiadják a jelszót: sztrájk és bojkott. Az ellenforradalmi erők nagyon ügyesen és szervezetten dolgoznak. mindig a helyzetnek legmegfelelőbb jelszavakat vétik fel. Senki sem áll ki nyíltan azzal. hogy „én ellenforradalmár vagyok“. De egyes követeléseken világosan felismerhető az ellenforradalmi célkitűzés. Ilyen például az a követelés, hogy ne legyen' az üzemben semmiféle párt. Nincs a világon olyan kommunista párt, amelynek ne lenne üzemi szervezete. Ha az ellenforradalom győzött volna és illegalitásba szorította volna a pártot, a munkásosztálynak akkor is lett volna pártja —. ha föld alatt is — s ez a párt akkor is az üzemi szervezetekre épült volna. A kommunista párt nem mondhat le az üzemi szervezetekről, még akkor sem. ha egyes félrevezetett munkások most ezt követelik. Ne azt mondjuk, hogy ne legyen pártszervezet az üzemben, hanem azt: Ne legyen olyan, mint volt. ne legyen a munkásoktól elszakadt bü-- rokratikus szervezet.

Kádár elvtárs befejezésül a következőket mondta. Hg az alapkér- iést értjük és van bátorság szembe- aézni a helyzettel, ha van bátorságunk nemcsak kellemes, népszerű lolgokat mondani az embereknél;, űrkor — álljanak mellénk!

Ezután a küldöttség tagjai még íosszasan tárgyaltak és vitáztak Ká- iár elvtárssal. A tárgyalás elején öbben leszögezték, hogy az alapkérdésekben egyetérte3-1 amit sokan nem látták. A harc föl, i- I tatódott, de

íz I most már más célokkal.

1 Ágyúkkal ostromolták a budapes 1-1 pártbizottságot. A budapesti pár :-1 bizottság ostroma során megölU ti I Mező Imre elvtársat. ai;i egész élet, ti I a forradalomnak áldozta, résztvett e I spanyol szabadságharcban, s akin« r I minden gondolata, tette a közös» t, I gé volt. Feldúlták a kommunista- I lakásait, s ahol nem találták ottho,- I akit kerestek, a családtagjait ölté I meg, úgy, amint azt az ellenforradí- I lom tenni szokta.-1 A továbbiakban Kádár elvtárs n< :i I hány kisebb epizóddal jellemezte- fegyverszünet után kialakult kaot i kus helyzetet. Elmondotta, hogy szí- I mos párt. amely ezekben a napol- I ban hirtelen megalakult, vagy újjt -1 alakult, mással sem törődött, mir -1 hogy autókat, pénzt és pozíciók« -1 biztosítson magának. Részletesen be : szélt ezeknek a napoknak egyik jel i I legzetes figurájáról, Dudás Józsefrö : I Ezzel kapcsolatban Kádár elvtár . I elmondotta, hogy Dudást végül i

I letartóztatták. De mindjárt szabadó , I is engedték. Jellemző, hop« erre Nagy Imre csak utólag értesült. - . I Dudás szabadonbocsátását Nagy lm I re természetesen árulásnak minősí tette. Király Béla vezérőrnagy, . Katonai Forradalmi Tanács elnök volt az, aki Dudást szabadon engedte Amikor Király megtudta, hog: Dudás szabadonbocsátását árulásnál I minősítik, a tatai erdőkbe, a felkelőkhöz menekült.

i — Miféle jövő várt volna arra í I kormányra, amelynek fővárosába", ilyen városparancsnok van? — teil« tél a kérdési. Kádár János. A Duda- I sén kívül néhány más fegyveres eső I port tagjai is raboltak, garázdál- I kodtak, s közben, mint a hazafias felkelők képviselői, a kormányhoz I jártak tárgyalni. Ekkor felismertem hogy ezen az alapon nem lesz de- I mokrácia és nem lesz függetlenség I sem. még egy hét és kitúrják Nagy Imréi is a koalícióból. Ekkor szán- I tam rá magam, hogy kiválók a kormányból. Mindszenty rádióbeszédében már nyíltan uszított, de még ez is előszele volt csak annak, ami ké- I sőbb következett volna be. A hatá- |ron át egyre-másra jötték a katonai I egységeket szállító gépek és fegyve- I re!:. Nyugat-Németországban fasiszta magyar hadsereg van, Tiz esztendeje I csendőrezredek állnak fegyverben és csak azt várják, mikor csaphatnak le erre a népre. Ezeknek előőrsei szálltak meg Ausztriában és jöttek be az országba. A győri »forradalmi" bizottság megalapítót! a a »dunántúli köztársaságot« és ki jelentet te, hogy nekik nem parancsol a népköztársaság nemzeti kormánya. Közben autón, repülőgépen a vöröskereszt küldeményeiben ömlött a fegyver az országba. Mit lehetett tenni ilyen I helyzetben? Mi a perspektívája a demokráciának, a szabadságnak, a függetlenségnek, a semlegességnek9 Mindez vágyálom csupán, ha nincs erő, amely megvédené. Ilyen helyzetben jutottunk néhányan arra az álláspontra, hogy előbb minden eszközzel, — a szovjet csapatok segítségével is — le kell tömi az ellenforradalmat, meg kell erősíteni a népi hatalmat, — többek között felfegyverzett munkásokkal.

Ebben a helyzetben tehát meg kellett fordítani a sorrendet:

először összezúzzuk az ellenforradalmat.

megerősítjük a népi demokratikus hatalmat, olyan fegyveres erővel, amely a szocializmus alapján áll és képes azt meg is védeni. Ezután kivonjuk a szovjet csapatokat a városból és tárgyalunk az országból való kivonásukról.

Ezen az alapon és csakis ezen az alapon lehet és lesz is független Magyarország.

A kérdés lényege most ez. Legyen-1 e népi demokrácia? Ha megszilárdítjuk a népi demokráciát, akkor lehet vitatkozni a kormány személyi összetételén. Egyébként a kormány összetételét mi magunk sem tartjuk „véglegesnek. I

Ki kell szélesíteni a kormányt!

Az AVH-val kapcsolatban Kádár I János elvtárs börtönélményei alap-| ján elmondotta, hogy az ÁVH több I tagját személyesen ismeri. Ennek el-1 lenére mérsékletre intett ebben a I kérdésben. Hangsúlyozta, hogy az I ÁVH-ba munkásembereket küldtek. I s nem az ó bűnük, hogy idáig fejlőd- I tek a dolgok. AZ ÁVH-ban nemcsak I nyomozók voltak, hanem sorozott ka-1 tonák is. Egyszerű embereket nem I szabad legyilkolni Farkas Mihály és I más vezetők bűneiért. Ez nem a I munkások akarata. Az ÁVH szét-1 hullott, szétvertük, nincs is rá sem-1 mi szükség. De nem szabad hajszát I indítani az AVH egyszerű sorozott I fiataljai ellen. Ugyanakkor meg kell I akadályozni, hogy az ÁVH volt tag- I jai különböző kedvezményes helyek-J re kerüljenek;

Szerdán délután az Egyesült Izzi ban a budapesti nagyüzemek műi kástanácsainak több mint ötszj küldötte gyűlt össze, hogy egybi hangolja a különböző üzemek do gozóinak véleményét, s megválás; szák a nagybudapesti közpon munkástanácsot. Este, a közpon munkástanács 19 tagú küldöttség a parlamentben felkereste Kádá Jánost, a minisztertanács elnöké hogy tolmácsolja a budapesti üz« mek és több vidéki nagyüzem dói gozóinak követelését.

E 'követeléseket a központi mun kástanács több pontba foglalta ősz sze. Bevezetőben leszögezi, hogy ■ munkástanács szigorúan a szocializ mus elve alapján áll, megvédi . termelőeszközök társadalmi tulajdo nát. A továbbiakban egyebek kö zött követelik, hogy Nagy Imre ve gye át a kormány vezetését, mi előbb vonják ki a szovjet csapató kát, legyen több pártrendszer (d< csak a szocializmus alapján áil< pártok működhessenek). tartannal szabad és titkos választásokat, bizonyos idő eltelte után.

Kádár János elvtárs behatóar elemezte ezeket a követeléseket Mindenekelőtt ismertette a kormány álláspontját Nagy Imrével kapcsolatban. Elmondotta, hogj Nagy Imre jelenleg egy külföldi állam budapesti követségér kért menedékjogot, s így nincs módunk vele tárgyalni. Ilyen körülmények között természetesen Nagy Imre nem lehet miniszterelnök. Ha Nagy Imre lemond erről a területenkívüliségről, ismét magyar földre lép, meg lesz a lehetősége annak, hogy

tárgyaljon és megegyezzen velünk.

tvaaar eiviars ezután rátért i pártok kérdésére és a többi közötl a következőket mondotta:

— Feladjuk a párt monopol helyzetét,

löbb pártrendszert, tiszta, becsületes választásokat akarunk.

Tudjuk, hogy ez nem lesz egyszerű dolog, mert nemcsak puskagolyóval, hanem szavazócédulával is k: lehet lóni a munkáshatalmat. Számolunk azzal, hogy esetleg alaposan megverhetnek bennünket a választáson, de vállaljuk a választási harcot, mgijfr»8MjjgBWBtenista -pártnak—meg Ye^Tíiz hozzá/hogy ismét megszerezze a dolgozó tömegek bizalmát. A kommunista pártnak nemcsak hibái vannak. Most minden mocskot ráihánynak, pedig a párt nem azonos azokkal, akik nevével visszaéltek, a pártnak 900 ezer tisztességes ember volt a tagja. Emlékszem, milyen késhegyig menő harcot folytattunk a kisgazda párttal, hogy menjenek bele a három legnagyobb gyár államosításába. Lehet, hogy erről sokan már meg feledkeztek:. De bizonyos, hogy a nép nem feledkezett meg róla.

A továbbiakban rámutatott, hogy a kommunisták kiszorítása a parlamentből szükségképpen a szocializmus, a népi hatalom megdöntéséhez vezet. Nincs okunk kételkedni egyes becsületes polgári politikusok azon kijelentéseiben, hegy akarják a szocializmust, de egy kommunista választási vereség után ezeket a politikusokat saját pártjuk állíthatná félre. Nincs olyan polgári politikus, ha még oly jószándéku is, aki a munkásosztály pártjának segítsége nélkül meg tudná védeni a gyárat és a löldet.

Ezután a szovjet csapatok kérdésére tért át. Elmondotta, hogy kénytelenek voltunk a szovjet csapatok beavatkozását: kérni, mert az elmúlt Kelek eseményei során bebizonyosodott, hogy a népi hatalom megdöntésének közvetlen veszélye fenyeget. Ezt persze sokan fiem értik, mert nem is olyan egyszerű megítélni az elmúlt hetek eseményeit. Valameny- nyien láttuk, hogyan alakult át egy helyes, jogos követelésekkel induló diáktüntetés két óra alatt olyan fegyveres harccá, amelynek során elfoglalják a rádiót, a Szabad Nép székházát, katonai raktárakat, a József telefonközpontot, a TEFU központi telepét. Lehetetlen, hogy mindezt diákok spontán cselekedték. Ezek az akciók nem laikus szervezőkre vallanak. A későbbiek folyamán azt láttuk, hogy munkások is tüntetnek, a sztrájk követelésével lépnek fel. Megértettük, hogy az egész megmozdulást nem lehet ellenforradalom-1 rak nevezni. Do vakok lennénk, ha nem látnánk, hogy a súlyos hibák feletti mélységes felháborodáson, a dolgozók jogos követelésein kívül itt ellenforradalmi követelések is vannak. A harcok folyamán rendes. Ijecsületes emberek összekeveredtek ellenforradalmár elemekkel és igen nehéz helyzet állt elő.

A kormány kimondta a tűzszünetet: és ekkor elkezdődött "dalaim.