Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1956-11-13 / 267. szám

é ßZARMAGTAKOmZAG Hétfő, 1956. november 1*. A népben rejlő erő tönkresús minden kísérletet, amely ellene tör fűéhéz napokat éltünk át. még í 1 ma sem könnyű. • Egyes he­lyeken még a megyében is a fa­siszta ellenforradalmi bandák ra­bolnak, fosztogatnak, békés csalá­dok életére törnek. De él, erősödik a párt és a munkás-paraszt kor- mány intézkedései nyomán mind­jobban helyreáll a rend és a nyu­galom. Megyénk dolgozói is féltik 12 év eredményeit, amit tovább akarnak gazdagítani, gyarapítani. Bíznak az. ujjáalkult pártban, a munkás-pa­raszt kormányban. Egyetlen példa erre: Abaujszántón egy eddig párton- kívüli parasztember kereste fel a MSZMP intézőbizottságát és kije­lentette: — Eddig nem voltam tagja a pártnak, de most be akarok lépni. Ugyanitt erry régi párttag azt ■ mondta: — több tagsági díjat aka­rok fizetni, mint eddig. Mi van ezekben az egyszerű, hét­köznapinak látszó szavakban. Az van bennük, hogy nem kívánják vissza a régi rendet, az arisztokra­tákat. a földbirtokosok, a gyárosok uralmát, ellene vannak mindenféle restaurációs kísérletnek. Ellene vannak mindannak, ami ezzel jár. A nehéz napokban, amikor az el­lenforradalom már-már felülkere­kedett, Abaujszántón egy volt horthysta tiszt is benne volt a munkástanácsban és így nyilatko­zott habzó szájjal, lelkendezve: — Ti azt hittétek, hogy én a múltban őrmester voltam. Nem, nem az voltam, hanem zászlós. Nézzétek ezt a fegyvert, 12 évig tartottam elásva, mert tudtam, hoon egyszer szükség lesz rá. n e korai volt öröme. Korai, mert a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értel­miség egyhamar válaszolt. Hát le­hetett-e az ilyen elemknek tartós szereplésük akkor, amikor a nép félti 12 év gyümölcsét, amikor gát­ját szegi mindenféle restaurációs kísérletnek? Nem. nem lehetett. Hősies szép példáját adták a néphatalom iránti hűségüknek az olaszliszkai kommunisták, amikor a legnehezebb napokban a párttit­kár lakásán taggyűlést tartottak és leszögezték: kommunistáik voltunk és azok is maradunk. Vagy beszéljünk a kenézlőiekről akik elzavarták a munkástanács reakciós tagjait és visszaállították a nép hatalmát a községben és ébe­ren vigyáztak erre a hatalomra? Számtalan ilyen példát lehetne mondani, felsorolni, leírni De beszélni kell arról is, hogy egyes helyeken a vezetők még tar­tózkodnak nem mennek, vagy nerr. mernek a dolgozók közé menni. Mi­től félnek ezek? Rudahányán a bányászok várják vezetőjüket, kérik, menjenek kö­zéjük. adtának tájékoztatást, se gítsenek abban, hogy teljes erővel meginduljon á munka. Azt vallják: — Nem engedjük vissza a tőké­sek uralmát. nép hatalmát semmi, de semmi meg nem döntheti. A népben rejlő erő olyan erő. amely tönkrezúz minden kísérletet, amely -ellene tör. Ezt bizonyítják ezek a napok is. (t.) A TANULSÁGOK TAGSÁGI könyvem előttem fek­szik az asztalon. Nézek rá. Fedő­lapján olvasom: Magyar Dolgo­zók Pártja. Nézem a könyvet és álmélkodom. Igaz volna ez, vagy csak álom? Nem, nem álmodom ez valóség. Ez a tagsági könyv már nem érvényes. Fejemben egymást kergetik a gondolatok. Magamtól kérdem: Hogyan történhetett ez? Keresem, kutatom a választ. Bele­lapozok a kiskönyvben, olvasni kezdem a sűrűn írt, apró betűket. Valamennyi sorát helyesnek vé­lem s éppen e sorok olvasása se­gítettek ahhoz, hogy tisztán lás­sak, megértsem miről van szó. Hadd mondjam el — ha mindjárt röviden is — miben látok tisztán, mát értettem meg. Nem akarok elfogult lenni, sem pálcát törni saját pártom felett. Most azonban, amikor új párt sar­jad, új pártot építünk, feltétflen fontos leszűrni a tanulságokat. AZZAL kezdem, amit a napok­ban sokszor elmondottunk. De­rékba tört a párt. Miért? Több ol­dalról lehet magyarázatot adni erre és igen sokat lehet róla be­szélni. De mint mindig, most is csak a lényeg fontos. Azért tört derékba a párt. mert elvesztette tekintélyét a tömegek előtt, a tö­megek nem támogatták a pártot, megbomlott a tömeg kapcsolata. Nagy igazsága volt Leninnek, ami­kor azt mondotta: A párt megszű­nik. ha elveszti kapcsolatát a tö­megekkel. Ezt pedig nálunk — ha 'nem is teljes egészében — de így volt Pártiunkcionáriusamk több- gége hivatalnokká vált s egyébre sem volst gondja, minthogy határo­zatokat gyártson, utasításokat ír­jon. Ezt egyáltalában nem nevez­hetjük pártmunkánaik. A pártmun­ka emberekkel végzett munka, ahol nemcsak a vezetők, sőt nem is csak az egyszerű párttagok, ha­noin a dolgozók többsége munkál­kodik, ha olyan politikát látnak megvalósulni, amely a saját jövő­jüket alapozza meg. E helyett ná­lunk az történt, hogy túlzottan erőszakoltuk a mechanikus párt­munkát és figyelmen kívül hagy­tunk más. igen fontos tényezőket. Ilyen volt például az, hogy felső szerveink valósággal utasították a pártszervezeteinket arra, hogy mi­kor és mennyi párttagot és tagje­löltet vegyenek fel. Ez a tény ma­gában lehetőséget adott arra. hogy a párt soraiba ellenséges elemek férkőzzenek be, hogy sokan kielé­gítsék karrierista igényüket. Csak most látjuk, milyen helytelen volt ez most, amikor szemtanúi va­gyunk annak, hogy sokan elfor­dultak a párttól, sőt egyesek, mint valami ócska lomot, félredobták párttagsági könyvüket. Mifidig éreztük, hogy valami nincs rendben, beszélgettünk a kollektív vezetésről és sokszor ma­ga a Központi Vezetőség sértette meg ezt a fontos lenini elvet. Ha például valamelyik párthatározat nem a legkedvezőbb talajra talált, kiderült, hogy azt csak egynéhány vezető szülte, a többiek tudta és be­leegyezése nélkül. Vagy amikor a pártegységről beszéltünk s közben toúönböző klikkek ütötték fel a fejüket, mint a Rákosi—Gerő- iklikk, ALAPVETŐ fogyatékosságok ezek, amelyek a többi hibákat szülték. Röviden tehát: a gyakor­lati munkában nagyon eltértünk azoktól az elvektől, amelyek a kis piros könyvben le varrnak fektet­ve. Ami történt, annak előbb- utóbb be kellett következnie. MDP mint olyan. megszűnt létezni. Azonban a szocializmus további építését nem vihetjük előre párt nélkül. Ezért szervezzük a Magyar Szocialista Munkáspártot, amely hű a marxi zmus-lenáinii zmus esz­méihez. amely szakít mindenféle helytelen módszerekkel. Az ilyen párt ismét lehetőséget ad arra, hogy élvezze a dolgozó tömegek bizalmát, hogy zászlaja alá sora­kozzon minden becsületes, hazá­ját szerető dolgozó. Bízunk abban, hogy ez a párt tanul a példából és sikeresen fogja vezetni az orszá­got, a dolgozó népet a felemelke­dés útján.. Török Alfréd ^/yiinden gyermek nevében Édesanyjukkal a na­pokban két kis csöpp­ség állt a Lenin Kohá­szati Művek I. számú kapujánál. Az egyik már óvodás, a másik még bölcsödébe való. Dideregtek a csípős széltől, megállás nélkül topogtak — meleg irtán vágyva. Édesanyjuk odamegy a kapusihoz és azt kér­di: — Tessék már mon­dani, mikor vihettem a gyereket a bölcsödébe, vagy az óvodába. A kapus ránéz, meg­vonja a vállát: — Menjen el a böl­csödébe, majd meg­mondják. — Nem tudok mun­kába jönni, nem tu­dom kire hagyni a gyereket — teszi hozzá még magyarázókig. Az asszonyka tanács­talanul állt, mit te­gyen? Ö nem ment el, de én érdeklődtem az ügyben. Kiderült, hogy a gyári bölcsödé az utolsó mázsa szenet tüzeld fel, hogy a kis csöppségek, ameddig lelhet, s ameddig nem jön újabb tüzelő, me­legben éljenek, ját­szadozzanak, pihenje­nek. tartások várják az életet, a meleget adó szenet. A hideg szobában, a kihűlt tűzhely mellett mit mondjon a szülő, az édesanya, az édes­apa kicsi gyermekének, ha hoezábújik és azt rebegi: fázom. Nem magyarázhat, nem mentegetőzhet, mát mondhat: nincs szén, nincs fa. © © szén, Nincs szén... mint kiáltás, úgy ez a két szó, nincs segély- hangzik ez az egyetlen rövidke mon­dat. S utána nyomban ott a kérdés: miért? Igaz, a bányászok többsége már munká­ba állt, de még nem mindeniki. Nem min­denki, pedig minden bányász munkájára, a munkája nyomán ki­termelt minden deka szénre szükség van. Az üzemek, a gyárak, a kórházak, a bölcsődék, a szülőotthonok, a ház. Évekig jártam bá­nyavidékeken. Számta­lan bánya mélyén ba­rangoltam, sók min­dent láttam, tapasztal­tam. Régen történt a következő eset, de el­mondom. Alberttelepen a tár­na bejárata a lakó­telephez közel van. Előtte kis tér s azután a bányász lakóházak. Nyáron, de télen is, a gyerekek ott töltik a napot, játszanak, szó­rakoznak. Az egyik té­len, ahogy kitárul a tárna ajtaja, néhány gyermek odasereglik. Az első bányász, aki a szabadba lépett szén- porosan, vállára akasz­tott lámpával körül­néz, mélyet szippant a jó, friss levegőiből és indulna haza. — Apuka, apuka — hangzik ekkor a kiál­tás. Megáll és mosolyog­va várja a feléje ira­modó két kis csöppsé­get: gyermekeit Le­hajol hozzájuk, egyi­ket is, másikat is meg­csókolja, ölbeveszi őket és így együtt indulnak haza. Aki látta, s aki ilyet lát, meghatódás nélkül nem szólhat róla. Talán még azok a bányászok is megáll- nának egy pillanatra, akik ma még — értel­metlen módon — nem álltak munkába. Ezek, a bányászok mit szólnának, ha aző gyermeküknek hideg­ben, fűtetíen lakásban, vagy a hideg által bir­tokba vett bölcsödé­ben, óvodában, napkö­zben kellene didereg- niök. Bizonyára tilta-1 koznának, vétót emel­nének ellene, mint ahogy kérjük elsősor­ban a bányász anyá­kat: tiltakozzanak fér­jüknél — dolgozzatok hiszen a városokban ugyanolyan aggoda­lommal féltik gyerme­keiket a szülők, m.ru ahogy minden bányász szülő félti a gyermekét A tél küszöbén. Már az első hó is leesett és mindennap várható, hogy beköszönt a tar­tós hideg, amely most nem örömet, boldogsá got, vidám hócsata t szánkózást hoz a gyer­mekeknek, nem hoz azt; ha nincs tüzelő. „MUNKÁRA FEL, ezt követeli tőlünk hazánk népe és boldog jövője“ Marosán György, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány államminisztere a magyar munkásokhoz és parasztokhoz © Szenet, szenet, sze­net, s újra azt..; Ki­nek segít az, ha to­vábbra is pihennek fejtőkalapácsok, a gu­miszalagok, a szénra­kodók, kinek segít, ha a vasúti kocsik nem szállíthatnak tüzelőt, élelmiszert, nyersanya­got és mindazt, ami az é.ethez kell; Kinek? Egyértelműen váJa szólhatjuk: ma már az eilenforradalmárokinak, azoknak, akik a nép hatalmára, a nép ellen törtek. Akarjuk ezt?! Nem! s újra csak nem! Épp ezért mu okára fel, hogy begyógyítsuk a sebeket, hogy az élet újra a régi kerék­vágásba lendüljön. Ezt kéri a bányá­szoktól, de mindenkitől a haza, a nemzet, ezt kérik a mi szeme- fényeink, a gyerme­kek is. & « Dolgozó parasztok, elvtársak! Lássunk tisztán a mai nehéz hely' zetünkben. Ezért szólok hozzátok, magyar dolgozó nép hatalmának vé delmében megalakult a magyar for­radalmi munkás-parasztkormány. En­nek a kormánynak a megalakulását az tette szükségessé hogy véget vés sünk az ellenforradalmi elemek ga rázdálkodásának, az utóbbi hetekben lezajlott embertelen állapotoknak ha zánkban. Szent kötelességünk hogy szétzúzzuk a már széjjelvert. de még itt-ott garázdálkodó ell^nforradalm fegyveres bandákat, akik felrúgva törvényes rendet sanyargatják dől gozni akaró népünket és gyilkolják becsületes, hazájukért, népükért dől gozó, népi hatalmukért harcoló fiait Az elmúlt évek folyamán a Rákosi Gerő-klikk kalamdorpolitikáj áriak kö­vetkezményei jogos elégedetlenséget és felháborodást váltottál?: kii pár­tunk, munkásosztályunk és a nép széles rétegeiben. Magam is elszen­vedtem e bűnös politika, a törvény- sértések keserves következményeit Évekig szenvedtem ártatlanul a bör­tönben. Minden okom megvan hogy teljes mértékben eg ve tértsék Rákosi—Gero-kl ikk vétkes politi­kájának legmesszebbmenő elítélésé vei. Nincsen azonban olyan szemé­lyes bánt a lom, ami megingatná szocializmus ügye iránti szent hite­met, meggyőződésemet. Éppen ezér teljes határozottsággal fordulok szembe mindazokkal akik a Rákosi— Gerő-féle klikk vétkes politikája ál tál kiváltott jogos elégedetlenséget a népi hatalom megdöntésére, a demo krácia és fügetlenség szent jelszava sötét ellenforradalmi céljaikra hasz nálták és használják fel. Ma már sok, korábban megtévesztett ember személyes meggyőződése alapján lát­ja, hogy az ellenforradalmi bandák fosztogatnak és gyilkolnak, üldözik népünk legjobb fiait. Ez lett a vége a több mint kéthetes, s az egész or szagot megrázó politikai viharnak. Idevezetett a jóhiszemű emberek félrevezetésének álnok politikája Idevezetett az az elégedetlenség, amely mindenképpen meg akart al kudni és ennek a megalkuvásnak az árán fel akarta áldozni népi demok ráciánik rendjét a kapitalista restau­rátoroknak, a régi világ képviselői­nek, akik ezekben a véres napokban végül is visszavonhatatlanul leleple ződtek. Mindenkinek világosan kell látnia, hogy ellenforradalmi támadás érte egész népünket. Ezt a hitvány támadást szét kell zúzni, hogy né pünk békében és szabadságban él­hessen. Az ellenforradalmi bandákat eddig sem érdekelte, s ezután sem érdekli, hogy mi lesz a télen, lesz-e kenyér, lesz-e hús, tej, ruha és fűtő­anyag. E bandákat nem érdeklik né­pünk szenvedései. Ma az országban minden munkás és dolgozó paraszt minden hitves és anya jogosan köve­teli tőlünk, hogy számoljuk fel a bandákat, állítsuk helyre a jogrendet a törvényességet, védjük meg az anyagi értékeket. Utasítsátok vissza a hitvány szovjetellenes rágalmakat, amiket az ellenforradalmárok a nép megtévesztésére terjesztenek. Kö­szönet a szovjet harcosok testvéri se­gítségéért, ami megkönnyíti és meg­gyorsítja az ellenforradalmi kísérle* szétverését, a népi hatalom megvé­dését. El fog jönni az idő, amikor az elmúlt hetek eseményeit teljesen fel- dog jövője! tárva, minden részletükben megírtu-> tathatjuk az országnak és népünk­nek, hogy mi váltotta ki a nagy meg­rázkódtatást, hogyan használta ki a nép jogos elégedetlenségét és igaz­ságos követeléseit a reakció sötét el­lenforradalmi céljai számára. Most azonban sürgős teendő vár ránk. Cse­lekednünk kell, s ezért arról keM beszélnünk, hogy mi a teendő. Mit akar a munkás-parasztkor- mány? Helyre akarja állítani a ren­det, a törvényességet az ország min­den részében. Meg akarja védeni a munkások és a dolgozó parasztok ha­lalmát. Meg akar akadályozni min* den restaurációs kísérletet, amely vissza akarja hozni hazánkba a nagy- birtokosokat. a bankárokat a gyáron sokat és azok kiszolgálóit. Ennek ér­dekében a magyar forradalmi mun- kás-parasztkormány harcba szólít mindenkit, akinek szent nemzeti ügye dolgozó népünk hatalma, népi demokráciánk rendje. Közel kétmil­lió szervezett munkás van ebben az országban. Ezek a munkások tudják, hogy mit veszítettek volna, ha az el­lenforradalmi bandák kerültek volna felül. Látniok kell, hogy az utóbbi két hét milyen nagymértékben tette tönkre gyárainkat, üzemeinket, né­pünk alkotásait. Ennek véget kell vetni a magyar forradalmi munkás­osztály teljes harci egységének acélos erejével. A munkás-paraszt össze­fogás erejével védjük meg a nép ha­talmát és teremtsünk rendet hazánk­ban. A gyárak és az üzemek várják a ti munkáskezeteket, hogy újra meginduljon alkotó munkátok. Min­denütt haladéktalanul meg kell indí­tani a termelést. Minden becsületes dolgozó jelentkezzék munkahelyén, hivatalában és munkával segítsen helyrehozni azt a nagy kárt. amelyet az utóbbi hetekben a magyar gazda­sági, társadalmi és politikai élet szenvedett. Beálltak a hidegek és ne­künk szembe keld nézni a téllel. —■ Munkásasszonyok és gyerekeik jogo­san elvárják tőlünk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ebben az országban ne fázzon, .né éhezzen, senki. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a rombolásokat helyreállítsuk, a termelést meg­indítsuk, és az élethez szükséges feltételeket megteremtsük. Csak a két kezetek vár ennek a feladatnak elvégzésére. Az utóbbi időben nagyon sokat beszéltek arról, hogy rajtunk a világ szeme. Nekünk, munkások­nak, dolgozó parasztoknak tudnunk kell azt 'is, hogy Rajtunk van a világ valamennyi kommunista szocialista és munkáspártjának a szeme. Nézik* hogyan birkózunk meg azokkal a fel­adatokkal, amelyek most ránk há­rulnak. A világ egész szocialista tá­bora kész támogatást nyújtani ne­künk e nehéz napokban. Nekünk méltóknak kell lenni ennek a tábor­nak. ennek a hatalmas nagy erőnek a bizalmára és reménységére. Nem maradunk egyedül, nem maradunk magunkra, támogatná, segíteni fog­nak bennünket, nekünk csak rendet, békét, nyugalmat kell teremteni. Ám­ítsátok félre az útból azokat, akik a rendnek és a békének akár fegyve­res akadályozói. Munkára fel, ezt követeli tőlünk hazánk népe és bői­HÍREK az ország minden részéből- BÁCS, SZOLNOK és ZALA MEGYE dolgozói nagymennyiségű húst indítottak útnak Budapest la­kossága számára. — NÓGRÁD MEGYE dolgozóinak küldöttsége tegnap délben felkereste Kádár János miniszterelnököt és Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács el­nökét és közölték velük, hogy Nóg- rád megye szilárdan a kormány mö­gött áll és támogatja politikáját — A FERENCVÁROSI Gizella- malom is dolgozik teljes kapacitás­sal. A főváros sütődéiben két—három napon belül zavartalan lesz az ellá­tás. — GYŐR LAKOSSÁGA is meg­mozdult a budapestiek megsegíté­sére. Harminc vagon vegyes élőálla­tot, 42 ezer liter tejet, 56 mázsa va- tát, 67 vagon húst, hat tehergépkocsi lisztet indítottak útnak Budapestre. — A KORMÁNY KÉRI a vidéki »kossá got, hogy főleg zöldséggel, hasított sertéssel és burgonyával se­gítsék a főváros lakóig BÁNYÁSZAINK megértették d kormány felhívását. A nógrádi bá­nyászok többsége már eddig felvette a munkát. Nagy nehézség van a bá­nyászok munkahelyre való szállttá* sában. — A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM felhívja dolgozóit, hogy haladékta­lanul jelenjenek meg munkahelyei­ken és a jelenleg kiadott rendelke­zéseket hajtsák végre. eszakmagyarorszag A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei szervezőbizottsága és a megyei Fórra dal* mi Munkás-Paraszt Bizottság lapja. Szerkeszti és a kiadásért felelős: A SZFRKESZTOBIZOTTSAG. Borsodmegyel Nyomdaipart Vállalat Miskolc. Wets# «rrouMfavezető: Koazti Ufa« 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom