Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1956-11-13 / 267. szám
Magyar Szocialista Munkáspárt megyei Szervezőbizottsága és a megyei Forradalmi Sdun'íás-Paraszt Bizottság lapja XIL évfolyam. 267 szám Ára 50 f , !» é r 195b november 12 hétfő A francia munkások megvédik a Kommunista Pártot November 7-én a magyarországi események ürügyét felhasználva, reakciós fasiszta elemek Párizsiban utcai tüntetést szerveztek, amelynek során megrohanták a Francia Kommunista Párt székházát és a Francia Kommunista Párt lapjának, a »Humanité«-nek szerkesztőségét. A reakciónak ez a támadása nagy felháborodást váltott ki a párizsi munkások széles tömegei között, akik válaszként antifasiszta tüntetést szerveztek 8-án estére Párizs egyik központi terén, a Köztársaság térén;, A francia rendőrség, amely egyáltalán nem lépett fél a fasiszta tűnte-» tőkkel szemben, betiltotta a munkád sok tüntetését. Ennek ellenére a kitűzött időben nagy munkástömeg gyűlt össze és hosszú időn át tüntetett »nem engedünk utat a fasisztáknak!« jelszóval. Munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, honfitársaim! Szólni kívánok az általános helyzetről és ezzel kapcsolatban a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt- kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy az ország egész területén, mind a fővárosban, mind vidéken a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt, fegyveres támadást levertük. A fegyveres felkelésben resztvettek «lágyrésze vagy letette, vagy eldobálja fegyverét, a nagytömegű eldobált fegyvert katonai. és. polgári szerveink most szedik össze. Budapesten és a Budapesttől északnyugatra vehető utak mentén még egyes felfegyverzett személyek és kisebb fegyveres csoportok kóborolnak és rejtőzködnek. Ezek szórványos lövöldözéssel és orvlövöldözéssel még mindig zavarják a tömegek békés életét, nyugalmát-, biztonságát De ezek ártalmatlanná tétele is gyom ütemben folyik. Vidéken a békés napi munka megindítása mindenütt rendben megy. A vasutak, bányák, üzemek, közhivatalok jelentős részében a munka megindult, az iskolákban a tanítás megkezdődött. Kedvezőtlenebb a helyzet Budapesten. Bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, közintézményekben, a vasútnál, a fővárosi üzemeknél és többezren álltak munkába olyan jelentős budapesti üzemekben, minit a Ganz- Vagon, a Beloiannisz-gyár, MÁVAG és más üzemekben. Mindez mégis messze elmarad a vidéki helyzethez képest. A törvényes rend helyreállítását illetően más a helyzet Budapesten és más vidéken. Az egész ország vidéki területén, egyes Komárom megyei falvakat kivéve, ahol lövöldözéseket rendezitek a Budapesten szétvert és innen kiszorított fegyveres támadó csoportok szétszórt maradványai, teljesen helyreállt a törvényes rend. Budapest egész területéről ezt még nem lehet ma sem elmondani. A megsemmisített fegyveres támadó csoportokból megmaradt és nappal pincékben és más helyeken rejtőzködő orvlövészek este előbúj- nak és kisebb bandákba verődnek. Csütörtökön este több helyen áruházakat és vasúti pályaudvarokat támadtak meg és fosztottak ki. Pénteken este szintén garázdálkodtak, felgyújtották pl. a Royal-szálló épületét és kifosztották a Rákóczi úton a Gutmanm-áruházat. w A lakosságban általános az óhaj a törvényes rend, a békesség, a •rendes mindennapi élet, a munka megindítása után és elítélő hangulat lett úrrá az orv- tövészekkel, a fosztogatással szemben, amely jelenségek Budapesten még ma is sdk kárt, szenvedést és megpróbáltatást akoznak a békés lakosságnak. Az általános helyzetiről szólva, nyíltam meg kell mondani, hogy más. súlyos és gyors megoldást kívánó kérdésekkel ** meg kell küzdeni a kormányszervek, helyi hatósá«rvV és a dolgozó nép egyesített erőfeszítésével; Ennyit az általános helyzetről Azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány megítélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet teljesen a csoportos orvlövészekkel, a fosztogatókkal, gyújtogatókkal és ezzel az egész országban helyre fog állni a törvényes rend. a békés építőmumka első nélkülözhetetlen feltétele. Három alapvető feladatról kell nyíltan, beszélni. Először az ország határállomásain és most már a Budapest felé megindult vonatokon a testvéri szocialista országokból megsegítésünkre küldött jelentékeny mennyiségű élelem- és gyógyszer- küldemény van. Az ország számos vidékén nagymermyiségű hízottsertést és más élelmiszert; gyűjtöttek össze hatóságaink Budapest számára. Az élelmiszer gyűjtésében becsülettel vett részt hazafias parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor, sajnos, súlyos ellátási nehézségekkel küzd. A második feladat: Budapesten a harcok során igen sok lakás megrongálódott, vagy teljesen elpusztult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált. Harmadik: Az üzemekben, á bányáknál, a. vasúti és közúti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a most dolgozni kezdő gyárak, nyersanyag-, de különösen szén-, olaj- és más fűtőanyaghiánnyal küzd. A tüzeiőamyaghiány a budapesti háztartásokat is fenyegeti. Mi a teendő ebben a helyzetben? Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében haladéktalanul munkához kell látnia teljes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolunk. Egyetértésnek kell lenni abban, hogy az október 23-án megindult népmozgalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bűnökben keresendő, amelyeket az ország és a párt vezetésében döntő befolyással bírt Rákosi-klikk követett el az ország dolgozóinál?: kárára. Tudni kell azt is, hogy e káros cselekedetekkel és módszerekkel szemben fellépi tömegek felháborodása teljesen jogos volt. A megmozdulásban részt vett tömegeknek nem a Magyar Népköztársaság népi hatalmának megrendítése, hanem ellenkezőleg, a hibák elleni fellépésen keresztül annak megszilárdítása és megerősítése volt a célja Amennyire teljesen világos ma már az, hogy a tömegmegmozdulásban tisztaszándékú emberek vettek részt, továbbá, hogy még a fegyveres felkelésben résztvefct fiatalok nagyrésze is a szocialista rendszer és a Nép- köztársaság hívének vallja magát, a fegyveres felkelés és a tömegmegmozdulás résztvevőinek sorai ban kezdettől fogva jelen voltak és mindinkább előtérbe kerültek azok az ellenforradalmi erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, hanem a Magyar Népköztársaság államának, a dolgozó nép hatalmának megdöntése volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tűzték célul maguk elé, hogy megsemmisítsék szocialista forradalmunk vívmányait, az államosított ipart és kereskedelmet, a földosztást és ezzel a kapitalista nagybirtokos rendszert állítsák vissza hazánkban. Tudnunk kell, hogy az ellenforradalom több vonalom indított támadást népi demokráciánk ellen. Politikai vonalon nap mint nap jobbra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycserék is mind jobboldali színezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn. belül magát Nagy Imrét is, mint egyetlen kommunistát, felesleges és* elavulttá vúlí Ifelirdként - kidobta vokua a kormányból. Ezt Mindszenti bíboros politikai fellépése sok dolgozóval megértette. Az államhatalom ellen fegy vénél harcolók összetétele és ennek megfelelően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan változott. Miközben kiváltak a népi hatalmat megdönteni nem kívánó ifjak a harcból, letéve, vagy átadva a fegyvert, rohamos mértékben aktivizálódtak a börtönből kiszabadult, továbbá a békés polgárok álarcát mindaddig viselő személyek, végül a nyugati határainkon túl régen lesbeálló volt Horthysta, katona- és csendőrtisztek. Növelte a bajt a börtönökből kiszabadult közönséges bűnözők hada. Ezek fegyverhez jutva, különböző rémtetteket követtek el és növelték az anarchiát és az ellenforradalom szándékait segítették elő. De igazi arcát az ellenforradalom a fehérterrorral fedte fel az egész nép előtt. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a tömegek békés tüntetései zajlottak le, ez alatt egyes helyeken, így pl. a Dunántúlon, különösen, pedig Bács megye déli részén és a Győr—Soproni vonalon, jól szervezett , fegyveres, ellenforradalmi bandák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket. minden haladó embert, akit kezükbe kaparintottak. Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben és még brutálisafob formájában, amikor a kormány Budapesten tűzszünetet rendelt el. Miközben a kormánykörökben koalícióról és demokráciáról folyt a szóbeszéd és hallgattak a felkeléssel szemben az államot védő fegyverek, ágyúval lőtték a budapesti párt- bizottság Köztársaság-téri székhazát, egyes fegyveres csoportok keresték fel a haladó, emberek lakását egész Budapesten, Csepelen, és elhurcolták, vagy a helyszínen, meggyilkolták őket. A Városliget szélén a fákon megcsonkított, megölt forradalmárok függtek. Előfordult egyes esetekben, hogy a fehér terrorista gyilkosok nem találva lakásán az általuk keresett személyt, megölték családját, a legkisebb gyermeket sem kímélve. Ilyen volt a helvzet a múlt hél második felében Budapesten. Fen* még tárgyalásokkal szorították ki^ a kormányból a kommunistákat és általában még formális demokrácia volt, lent az utcákon, a házakban már dühöngött az ellenforradalmi terror* végveszélybe került a dolgozó nép hatalma, a Magyar Népköztársaság, a dolgozó nép minden vívmánya. Tudni kell azt is, hogy a Nagy Imre kormány teljesen tehetetlenné válva, a jobboldali nyomással szemben tulajdonképpen utat nyitott a? ellenforradalmi erők számára. Nekem, aki minisztere voltam Nagy Imre kormányának, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint se Nagy Imre maga se politikai csoportja nem akarta az ellen- forradalmi remiszert tudatosan segíteni. Két6égtele?n>,azoribíin; hogy. ellenforradalmi erőik nyomása alá került és politikailag nagy bűnt követett el a nép ellen azzal, hogy iátva a kialakult helyzetet,, ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt, ellenkezőleg, úszott a soviniszta árral, feladta a munkásosztály pozícióit és ellenállásra hívott fel a segítségül hívott, a népet és rendszerünket az elleniorrada lommal szemben megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben. Külön kell szólnom arról a fontos kérdésről, amely ma a legszélesebb tömegeket foglalkoztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, ami engem és néhány társamat a Nagy Imre kormány volt minisztereit, arra a döntő elhatározásra bírt, hogy kilépve ebből a kormányból, a magyar forradalmi munkás-paraszt- kormány megalakítását kezdeményezzük. Népi demokratikus rendszerünk és nemzeti függetlenségünk ma egymástól el nem választható kérdésről mondom ei nézetemet, hozzáfűzve, hogy tapasztalatom szerint e kérdésről vallott nézetemet ma már az öntudatos dolgozók tömegei is teljes mértékben osztják és magukénak vallják. Már » múlt hét közepén világossá vált, hogy a bekövetkezett súlyos helyzetből csak kétféle kivezető út van. Az egyik: tovább járva a Nagy Imre kormány összeomlásra vezető útját, előtérbe állítva a szovjet csapatok kivonásának kérdését és annak nyomán tehetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehérterror lemészárolja előbb Budapesten, majd vidéken a kommunista munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal rokomszenvezőket, majd valamennyi népi demokratikus hazafit. Azután félredobva az ellenforradalom, a Nagy Imre és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, hogy tiszta ellenforradalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kormány azután megsemmisítve a nóphatalom utolsó maradványait is, visszaadva mindent, 9 gyárakat, a bányákat, a bankokat, a földet a régi tulajdonosoknak, visz- szaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztokratákat és a csendőröket, visszaállítja hazánkban a kapitalista földesúri rendszert. Végű1 pedig a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialistáknak. Ez volt az egyik lehetséges út. A másik út minden erővel, szov- jet csapatok segítségét m igénybe*! véve, gátatveími az ellenforradalmi nullámnak, megvédeni munkásosztályunkat, parasztságunkat, egész népünket népi demokratikus rendszerünket, szocialista vívmányainkat és jövőnket a megsemmisítéstől* helyreállítani a törvényes és alkotmányos rendszerünket, a békés, normális életet, a jobb rendet, és hozzálátni égető és fontos kérdések megoldásához, a sebek begy ógy í fásához., új és szebb életünk építéséhez. A megoldandó kérdések között szerepel, hogy a rend helyreállta után leüljünk tárgyalni a varsói szerződést alaíró országok kormányaival * szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásáról1, A szóda* lista, népi demokratikus Magyarország, a népi hatalom megvédése, a nemzeti függetlenség és szuverenitás teljes biztosítása csak ily módon lehetséges. A súlyos • helyzetből csak ezt az egyetlen kivezető utat írta elő kötelezően számunkra az ország és a nép érdeke. Mi ezt az utat választottuk. Nyíltan meg kell mondani azt is, aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, akár akarja, akár nem, az ellenforradalom, az imperialista járom, a nemzeti függetlenség elvesztése mellett adja le szavazatát. Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nemzeti függetlenség ügye mellett, aki meggyőződéssel^ vallja* hogy minden erővel és lehetséges segítséggel, a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve, zúzzuk szét az ellenforradalmat, erősítsük meg népj köztársaságunkat és azután üljünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásánál? kérdését. Ezeken az alapvető kérdéseken kívül van még néhány fontos politikai kérdés, ami népünket ma különösen foglalkoztatja. Elsősorban a megbántott nemzeti érzéssel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A Magyar Forradalmi M unk ás-P araszt- kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossuth-címer, honvé- deink egyenruhája feleljen meg a magyar "hagyományoknak és március 15 ismét a magyar szabadságharc pirosbetűs ünnepe tegyen. A kormány két nappal ezelőtt .rendeletét adott ki, hogy a kötelező idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon, maga választhassa meg; Szintén hagyományainkhoz híven, vissza kell majd állítani iskoláinkban az osztályzásnak nálunk régebben megszokott módját, hogy a legjobb jegy az egyes és ne az ötös ’egyen. Meg kell mondani azt is, nop azokra a szolgai és talpnyalő intézkedésekre, amelyekkel Ráko* siék népünk nemzeti érzését súlyosan megbántották, és amelyeket most nekünk késlekedés nélkül helyre kell hozmunk, nem * Szovjetuniónak, vagy a szovjet népnek volt szüksége, hanem azoknak a hízelgőknek, akik salját népüktől elszakadva, szolgai másolással akarták magukat igazolni, és hazánkban a szovjet barátságot a masaik számár» monopolizálni (Folytatás a 2. o&teiofiy1, . . A lakosságban általános az óhaj a rend, a békesség, a rendes mindennapi élet, a munka, megindítása után Á kormány hízik népünk alkotó erejében és hiszi, hogy sikeresen lekiizdjíik mai nehézségeinket Kádár JfÚM&sel beszéde m magyar néphez
