Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-21 / 249. szám
r ESZAKMAGYAIlOltSZAG Tn~' 'rnip, 1*í% fniiHimiiiMiMiiiiiiiiiin Gazda-gondok... tniiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiin uiniitiuiiiiitiiiiiiiiiiitiii O iiiiiiimiiiiiiiiiiiitiiiiinii «iiiiuiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimitiiiiiifiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiNNiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Sárospatak környékén több mint száz tanya fekszik szétszórtan 10—20 kilométerre, sőt még ennél is távolabb a községtől. Az itt lakó parasztok csaknem mind egyéni gazdák. A fiatalabbak apja, nagyapja is ezeket a tanya körül elterülő földeket művelte már, s hogy mi lyen eredménnyel, azt a lakóházak, a gazdasági épületek kívülről is elárulják. Vannak ezek között szalma- tetős, szegényes porták, de olyanok is, amelyek előtt oszlopos, színes kőkockával kirakott folyosó húzódik, s az udvaron szaladgáló jószágok, az egész környezet azt mutat ja, hogy tulajdonosa jómódú, igyekvő ember. Egy ilyen tanyasi parasztembert, Braun Mártont látogattuk meg a Dorkón. Hosszan elbeszélgettünk vele, hogyan élnek, dolgoznak itt a magányban, hogyan boldogulnak a földdel, milyen terveik vannak a jövőre, s milyen gondjaik ezekben a naplókban. Braun Márton egyike a legjobban gazdálkodó parasztoknak a környéken. 14 hold földje van, feleségével műveli, csak sürgős munkához hív segítséget. Nagyon sokat dolgoznak, kora reggeltől, késő estig, megállás nélkül. — Másképpen nincs látszatja a munkának — mondja Braun Márton. — A föld csak akkor fizet, ha azt annak rendje-módja szerint gondozzák. Márpedig aki jól akar élni, hogy jusson is és maradjon is, annak ugyancsak meg kell fogni a dolog végét. De maga a szántás, vetés, aratás nem is futja arra, hogy elégedett legyen az ember. Ezt még sok ésszerű tervezgetéssel, a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználásával kell kiegészíteni. Például nem azért vetek, kapálok cukorrépát, mert éppen úgy tartja kedvem, hanem szerződést kötök rá, jobb árat, prémiumot, beadási kedvezményt kapok érte. A fiatal állatokat sem úgy nevelem, hogy azt 6em tudom mikor, vagy milyen áron tudom értékesíteni, amikor a szerződéskötés itt is előnyöket biztosit. Egyébként is, mint minden jó gazda, azt tartom: a paraszt neveljen sok állatot, mert enélkül szegényes az udvara, háztartása és soványak maradnak a földek. így állt ez réis, de még inkább így áll nap>- jainkban. Aki nem ezt teszi, azt hiszem nem boldogul egykönnyen. — Megmondom, mire gondolok. Itt a beadás, az adó, a biztosítás, a községi ej lesztési hozzájárulás. Ennyiféle kötelezettségem van az állammal szemben, természetesen ugyanígy minden egyéni gazdának. Márpedig mindez forintban igen tetemes összeget jelent. Nekem körülbelül évi 15 000 forint értéket kell előteremtenem, azaz holdanként csaknem ezer forint értéket adok az államnak. Aki nem hiszi, fehéren feketén kiszámíthatja. 4800 forint az adó, 369 forint a biztosítás, 400 forint a községfejlesztési hozzájárulás. Állami szabadárakon számítva több mint 9000 forint az az áru, amit beadásra termelek és erre csak 2247 forintot kap>ok visz- sza. Ez az igazság. Tudom azt, hogy az ország kenyerét, a húst, zsírt, tejet és a többi élelmet nekünk, parasztoknak kell megtermelni. Hisz nemcsak azért vetünk, hogy magunknak legyen mit enni, hanem azért is, hogy lehetőleg minél többet értékesítsünk, hogy a munkásoknak, a városiaknak is megtermeljük az élelmiszert. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a beadási kötelezettségnek népgazdasági szempontból milyen jelentősége van, mert az állam erre is mintegy biztos forrásra számít az ország ellátásában. Én tudom mi a törvény, nincs egy gramm hátralékom sem, az első gondom az, hogy teljesítsem állampolgári kötelezettségemet. Kevesek kivételével ezt teszi mindenki, egyik könnyebben, a másik nehezebben. Az a véleményem, hogy nem lenne terhes a kötelező beszolgáltatás senki számára sem akkor, ha valamivel többet kapnának a beadott terményekért, élelemért. Igen nagy a különbözet az állami szabadárak és a felvásárlási ár között. Három, négy, sőt egyes cikkekért ötszörös árat kapna a paraszt szabadpiacon, mint amennyiért beszolgáltatja. Meggyőződésem, hogy vannak gazdák, akik ugyanekkora földterületen jóval kevesebb haszonnal gazdálkodnak. S nekem is fájó az, hogy egy 150 kilós sertésért, amely enyhén számítva is 3000 forintomba van, 800 forintot kapok a beadás során, vagy közel 800 forint értékű kukoricáért 126 forintot viszek haza. Nem jobb a helyzet a beadott gabonánál sem, amelyért az állami szabadárnál is több mint négyszeresen kevesebbet kapnak. — Ezért mondtam azt, hogy meg kell fogni a dolog végét annak, aki becsülettel akarja teljesíteni beadását és jól is akar élni. Biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb odaadással dolgozna a parasztember, ha némileg könnyítenének helyzetén ezen a téren, jobb anyagi térítés mellett, nagyobb munkakedvvel, sokkal többet termelne, mint eddig. — Tény az, hogy államunk számos lehetőséget nyújt arra, hogy minél eredményesebben gazdálkodhassunk, de sokan közülünk még nem tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel. De megnehezíti a gazdálkodást a kenyérgabona kötelező termelése is. Magam 6 hold és 700 négyszögölön termelek kenyérgabonát, tehát csak a föld másik fele áll rendelkezésemre kap>ások, takarmány, szerződéses ipari növények és egyebek termelésére. Nagyon gondosan kell megművelni, trágyázni a földet ahhoz, hogy hosszabb ideig minden második évben jó gabonatermést lehessen betakarítani. Braun Márton véleménye bizonyára sok dolgozó paraszt gondolatával találkozik. A beszélgetés egy nappal azelőtt zajlott le, hogy lapunkban megjelent a Begyűjtési Minisztérium sajtótájékoztatója. A tájékoztató sok fontos kérdésre ad választ, magyarázatot, s többek között a fenti problémát is megemlíti. Szó van arról, hogy államunk anyagi lehetőségeihez kép>est arra törekszik, hogy a beadási árakat egyre közelebb hozza a szabadpiaci áraikhoz. Reméljük, hogy ezt tettek , követik, amelyeknek hamarosan érezni fogjuk jó hatását. Szarvas Anna A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége visszaállította Nagy Imre rendes tagságát A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége szombaton ülést tartott és tudomásul vette Nagy Imre elvtárs szeptember 28-án kelt levelének tartalmát, amelyben ismertette akadémiai tagságáról történt lemondása okait és körülményeit és kérte tagságának visszaállítását. Az akadémia elnöksége egyhangú határozattal visszaállította Nagy Imre elvtárs akadémiai rendes tagságát. Az akadémia elnöksége megállapította, hogy a lemondás elfogadásánál nem járt el helyesen, amennyiben pxáittkai tényezők jogosulatlan állásfoglalása alapján ellenvetés nélkül hozzájárult olyan lépéshez, amely tudományos szerrvpxjntból nem volt indokolt. Az akadémia elnöksége visszatérése alkalmából meleg szeretettel üdvözölte Nagy Imre akadémikus elvtársat. (MTI) Meddig lesznek még túlzsúfoltak a miskolci szakorvosi rendelőintézete Miskolcon az ország második legnagyobb ipari városában igen sok jogos panasz hangzik el, hogy a szakorvosi rendelőintézetekben a betegeknek hosszú órákat, sőt napokat kell tétlenül eltölteniük, míg kezelésben részesülnek. Ezzel kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda munkatársa megkérdezte dr. Illés Béla tisztifőorvost, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjét: milyen intézkedések várhatók, hogv a szakrendelők túlzsúfoltsága mielőbb megszűnjön. — A ma már 180 ezer lelket számláló városban két szakorvosi rendelőintézet áll a betegek szolgálatában — mondta dr. Illés Béla. A diósgyőr- vasgyári kórház osztályai mellett működő szakrendelőben az elmúlt évben 360 ezer vizsgálatot végeztek. A megyei SZTK szakorvosi intézetet p>edig havonta 36—38 ezer beteg keresi fel — ezeknek jelentős része miskolci lakos. Természetes, hogy az ilyen nagy -forgalom« mellett az intézetek í úlzsúfoltak és sok esetben, a betegek vizsgálata is vontatottan halad. A városi egészségügyi osztály — a pártbizottság és a nagyüzemek vezetőinek segítségével — már komoly lép>é«eket tett, hogy a diósgyőr- vasgyári kórház szakorvosi rendelőjében a túlzsúfoltság csökkenjen és javuljon a gyógyító munka. Ennek érdekében kisebb szakorvosi rendelő- egységeket létesítettünk, illetve létesítünk. Diósgyőrben a tanácsháztéri volt körzeti orvosi rendelőben a hónap közepétől hat órás sebészeti szakrendelés, szombat reggeltől pedig két órás orr-, fül- gége-rendelés folyik. így a lillafüredi, ómassai és hámori betegek már itt kapnak gyógykezelésit. A Táncsics-térl egészségházban belgyógyászati, laboratóriumi és röntgen szakrendelést szeretnénk bevezetni. Ehhez a városi tanács segítségét kérjük. Ugyanis az egészségház egy részét még lakásnak használják. Amennyiben az ott lakó családnak máshol biztosítanának otthont, úgy ezeket a helyiségeiket rendelőintézetté alakítanánk át. — Rövidesen megoldódik I a pere- cesiek régen vajúdó problémája is, hogy szakrendelésre ne kelljen a lá- voleső városba járniuk. A perecest bányászok kétmillió forint értékben négy helyiségből álló várószobás körzeti rendelőt építettek. Ebben az épületben most szakrendelő-intézetet létesítünk. November hónapban gyermekgyógyászat, orr-, fül-, gége-, valamint fogászati és röntgen szakorvosi rendelés kezdi meg működését. Az elmúlt hetekben komoly ajándékot kaptunk a Lenin Kohászati Müvek vezetőségétől. Átengedték részünkre az egyik gyáron kívüli épületüket. Ebbe most tüdőszűrő állomást rendeztünk be, s így megoldódik, hogy a diósgy ői-vasgyári kórház rendelőjében ne egy helyen vizsgálják a beteg- és egészséges embereket. A szűrőállomás — ahol csak egészséges dolgozókat vizsgálnak majd — még ez évben megkezdi működését. — A túlzsúfoltság megszüntetésére még egy fontos intézkedést tettünk. A DIMÁVAC Gépgyárban belgyógyászati és fogászati szakrendelést létesítünk. Azt hiszem, hogy ezekkel az intézkedésekkel a külső nagy ipari települések egyik legfontosabb problémáját megoldjuk Ä pár hónap múlva 50 százalékkal csökken a vasgyári kórház osztályai mellett működő rendelőintézet forgalma. Természetesen nem feledkezünk meg a város belső területéről sem. A megyei SZTK rendelőintézet tehermentesítésére a Bacsó Béla úti volt gyermekmenhely épületében polikli- nikai egységet alakítunk ki. Itt gyermek belgyógyászat és idegszakren- delcst, valamint orr-, torok-, gége, laboratóriumi és sebészeti szakrendeléseket tartunk. Kérjük az Egészségügyi Minisztérium IV. főosztályát, hogy a szükséges szakorvosi és asszisztenciái órakeretet mielőbb biztosítsa számunkra, hogy január 1-én megkezdhessük munkánkat. Ameny- nyiben ezt megkapják, úgy 30“száza- lékkal csökken a megyei rendelőintézet zsúfoltsága — fejezte be nyilatkozatát dr. Illés Béla. Szabó Lőrinc és Illyés Gyula Miskolcon Az MDP megyei pártbizottsága, a Hazafias Népfront, az írószövetség helyi csoportja, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár, az SZMT, a TTIT és a városi tanács népművelési osztálya október 23-án, kedden este 7 órakor az SZMT székhazában (Miskolc, Kossuth u. 11.) Szabó Lőrinc szerzői estet rendez, A szerzői esten résztvesz és verseiből felolvas Szabd Lőrinc, bevezetőt mond Illyés Gyula. Közreműködnek: Gáborján] Klára, Horváth Gyula, Nagy Attila, Pckker Zsuzsa és Szűcs Ilonka. Az irodalmi estet Csorba Zoltán nyitja meg. Belépőjegyek 8 és 5 forintos áron előreválthatok a Hazafias Népfrontnál és a TTIT-nél, valamint a helyszínen. A kommunista erkölcs egyes elméleti kérdései (IV. rész.) A lelkiismeret a mi értelmezé** síink szerint a cselekedetek értékelésének és megítélésének nem az emberrel veleszületett és nem istentől kapott képiessége. A lelki- ismeret az emberre más emberekkel, s a társadalommal (osztályával) szemben tanúsított magatartásáért háruló erkölcsi felelősség tudata, más emebrek, népiek (osztálya) és az emberiség sorsáért viselt felelősségének tudata. Ezt a felelősségtudatot csak a közösség, a mindennapi munka, a társadalmi tevékenység fejlesztheti helyesen. Azonfelül — Ma- karenkó mondását átsző vege zve — megállapíthatjuk, hogy miinél kiterjedtebb az a közösség, amelynek sorsáért az ember személyes erkölcsi felelősséget érez, annál fejlettebb az ember leikiismerete. A szovjet társadalomban a leikiismenet szavát nem fojtja el a tőke zsarnoksága,, a lelkiismeret nem kerül összeütközésbe a törvénnyel, nem válik külön az emberi lelkiismeret és az állampolgári lellkiismeret. A szovjet emberek és világszerte a kommunista harcosok olyan ügyet szolgálnak, melynek történelmi igazságát felismerve lelkiismeretük a népi lelkiismeret egy részecskéje lesz. A mai társadalomban az igazán lelkiismeretes emberek megintcsak azok, akik a békéért, a demokráciáért és a népek függetlenségéért küzdenek. A má felfogásunk szerint a boldogság szintén nem választható el a társadalmi érdékek szolgálatától. A kommunista harcosok szániára idegen a csak magára gondoló, kupior- gaitó, önelégült individuum »nyárs- polgári boldogság«-eszménye. S ugyanúgy idegen nekünk a bensőnkben vagy felettünk — a mennyországban — honoló boldogság csalóka eszménye. A kommunista harcos egyéni boldogsága szervesen összefügg a milliók boldogságával és csakis ez az összefüggés adja meg erkölcsi érteűiméti A kommunista Irta: A. F. Siskin harcos számára a boldogság, mint A. Tolsztoj fogalmazta meg: »az az érzés, hogy a társadalom javára felhasznált szellemi és fizikai erejének teljében van". Erejének újratermeléséhez természetesen megfelelő anyagi feltételekre van szüksége. Ezeket a feltételeket szüntelenül növekvő mértékben teremti elő a szocialista rend. A boldogság e szükséges előfeltételeiért küzdenek a tőkés országok munkásai. Ez az előfeltétel azonban egyáltalában nem meríti ki a boldogság tartalmát. Legyen tele a gyomor, de mint Gorkij egyik hőse helyesen kifejti, ennél többre vágyik az ember. Emberi mivoltának maradéktalan társadalmi kiteljesedése felé törekszik. Enélkül nincs igazi emberi boldogság. A legfontosabb kommunista erkölcsi fogalmak mind más-más oldalról tükrözik az egyén és a társadalom kapiesolatát, a társadalmi érdekek szolgálatát az egyén által, s az ember felemelkedését fejezik ki. A lentebb x megvizsgált fontos kommunista erkölcsi elvek és fogalmak a kommunista erkölcs sajátos tartalmát alkotják, a kommunista erkölcsöt, mint a társadalom morális haladásának minőségileg új lépicső- fokát mutatják meg. A kommunista erkölcs az emberiség eljövendő erkölcse. Szükségszerűen tovább kell fejlesztenie a múlt haladó etikai rendszereinek és erkölcsi szabályainak előremutató tartalmi alkotóelemeit. A kommunista erkölcs ezért óva őrzi az emberi együttélés hosszú századok óta ismeretes elemi szabályait is. Lenin »Állam és forradalom« című művében azt írta. hogy az osztályok nélküli kommunista társadalomban az »emberek fokozatosan hozzászoknak majd ahhoz, hogy megtartsák a társadalmi együttélés legelemibb, ősidők óta ismert és évezredek óta minden intelemben ismételt szabályait, erőszak nélkül, kényszer nélkül, alárendeltség nélkül, anélkül a külön kényszerítő apparátus nélkül, amelyet államnak neveznek«. (Lenin művei, 25. Szóikra, 1952. 496 old.) Az együttélési szabályokról van itt szó, amelyek osztálytársadalom- ban nemcsak erkölcsi követelmények, hanem jogszabályok is. A jövő társadalmában nem lesz majd szükség betartásuk felett őrködő külön kényszerítő apparátusra Az emberek megszokásból alkalmazkodnak majd hozzájuk, vagyis általánosan elfogadott erkölcsi szabályokká válnak. Ellenséges osztályokra tagolt társadalomban az évszázados elemi együttélési szabályokat állandóan megszegik, s ezért kényszerítő erő nélkül nincs biztosítva betartásuk. Pedig ezek a szabályok a társadalom egészére nézve szükségesek, mert az emberek együttélésének olyan elemi követelményeit tükrözik, amelyek nélkül együttélésről szó sem lehet. L1 gyes elvtársak szerint az együtt- élés elemi szabályainak csak meghatározott osztályra nézve van jelentőségük, s e szabályokat mindegyik osztály más-más tartalommal tölti meg. Ha ez így volna, értelmüket veszítenék az együtélési szabályok. Lenin nem egy adott osztályra jellemző magatartási szabályokról beszélt, hanem minden társadalmi együttéléséhez szükséges egyszerű, alapivető szabályokról. Ezek a szabályok megvédik a közösen élő embereket az együttélést fenyegető ilyen vagy amolyan »kilengésektől«, a huligánoktól. verekedőktől, erőszaktevőktől. arra tanítanak bennünket, hogy intsük rendre azokat az embereket. akik kénesek megrontani, el- voszejteni a közjót. Az elemi együttélési szabályokkal függnek össze az emberek kulturált, mindennapi érintkezésének egyes általánosan elfogadott szabályai is. Olyan követelményekről var. itt szó. hogy legyünk udvariasak egymáshoz, társaságban tudjunk viselkedni, legyen rendes külsőnk, tartsunk lenedt és tisztaságot, legyünk tapintatosak, ne tartsunk fel másokat, stb. A régi társadalomban e szabályok közül sok tisztára külsődleges illem (etikett) szabállyá vált. A szovjet társadalomban ezek a szabályok nemcsak a felszínes illem szükségességét fejezik ki, hanem az emberi megbecsülését is, s ez társadalmunkban általánosan elfogadott erkölcsi szabállyá vált. Az elemi együttélési szabályok ** az em berek közös életének történelmi eredményei, s e szabályok száma a társadalom fejlődésével egyre növekszik, miközben történelmileg konkrét tartalmuk is ilyen vagy amolyan mértékben módosult. Egyes elvtársak az együttélés elemi szabályainak létezéséből kiindulva azt állítják, hogy a morált nem lehet feltétlenül a felépítményhez sorolni. Ez az állítás nem állja meg a helyét, mert a morál lényegét korántsem ezek a szabályok fejezik ki. A morál lényeges tartalma. — az uralkodó osztály érdekeinek védelme. A kizsákmányoló társadalom uralkodó osztálya a legelemibb erkölcsi követelményeket Í6 félrelöki, ha ez a javát szolgálja az elnyomott osztály elleni harcában. Az elemi együttélési szabályok igazi őrei a néptömegek. De a kizsákmányolás és nyomor viszonyai közöt a néptömegek sem tudják szigorúan betartani ezeket a szabályokat. Az emberi együttélés elemi szabályainak betartásához csak akkor teremtődlek meg a feltételek, amikor az ember ember általi kizsákmányolásán, a kapzsiságon és a nvo- moron felépülő rétó társadalmat fel váltja az új. szocialista társadalom. A szovjet társadalomban emberek milliót szokták meg az együttélési szabálvok betartását. De a mi társadalmunkban is előfordul, hogv az emberi együttélés elemi szabálya^ durván megszegik. Sajtóink időről 'dőre késelésekről, huligánok rendbontásáról. nők megerőszakolásáról stb. í hírt. Hu a szovjet törvénvek- re é a ■->V'•> közvélemény ereiére. t,ám c ’k"dva erélyes harcot folvta-I tünk e kaim báli erkölcsök és hor-1 dozóú. *#Uen, végezetül maradéklala-1 < nul ki fogjuk gyomlálni a múlt e szégyenletes csökevényeit. Az erkölcsi nevelés nem korlátozódhat erkölcsi nézetek és szabályok meghatározott rendszerének elsajátítására, mert különben csak azok lennének erkölcsös emberek, akik az erkölcstelen elméletét tudják. Az erkölcsös magatartás szabályaihoz hozzátartozik a morális érzés és az emberi magatartás. A hazafiasság, uz internacionalizmus, a humanizmus és a kollektívizmus nem csupán a szocialista ideológia és morál elvei, hanem a szovjet emberek, a kommunista harcosok fenkölt erkölcsi érzelmei is egyúttal. A társadalmi, hazafias kötelesség tudata egyben kötelességérzet, a becsület fogalma becsületérzés is kell, hogy legyen, 6 kifejezésre kell jutnia az ember magatartásában. Az ember jelleme szempxmtjából óriási jelentőségű a méltóságérzet, az evtársiasság, stb. A serdülő nemzedék családi és n iskolai nevelése 6orán az erkölcsi nézetek (a szó széles értelmében véve) később formálódnak ki, mint bizonyos erkölcsi szabályok és érzések. Ez azonban egyáltalában nem csökkenti a szilárd nézetet, a szilárd meggyőződés kialakításának jelentőségét az erkölcsi magatartásira nézve. Olyan ember, akit csak érzések vezérelnek, amelyeket nem támaszt alá meggyőződés, ismeret (az ismeret teszi lehetővé ugyanis, hogy az erkölcsi elveket helyesen alkalmazzuk a konkrét helyzetre) »jó szándéka« ellenére is sok rosszat tehet. A nagylelkűség, az igazságosság például visszájára fordulhat annál, akt megfeledkezik az osztályharc törvényeiről, az ellenség ravasz ármányairól, az éberségről. De ugyanígy például az éberség is bizonyos határokon túl gyanakvássá, az emberekkel szemben tanúsított általános bizalmatlansággá válhat. Az erkölcsi érzésnek a társadalmi és cg vén i életben mindig és mindenkor helyes eszméken, elveken kell ala- nulnia. Csak íev lehet szó ésszerű és erkölcsileg szilárd emberi magatartásról. (rcdyiaíj uk.J
