Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-16 / 244. szám

t

CSZAKMAGYARORSZÄG

Kedd, 1936. október 16.

Beszámoló a Függetlenségi Népfront volt pártjainak vasárnapi miskolci találkozójáról

(Folytatás az 1. oldalról.)

ben minden igaz szóra, okos fejre, dolgos kézre. Pezsgő politikai életet bontakoztatunk ki a népi, nemzeti egység megteremtése érdekében. Úgy dolgozunk, hogy ebben az országban teljes biztonság érzetében alkosson népe boldogulására minden hazáját szerető, magyar hazafi. Akit pedig a múltban sérelem ért, teljes erkölcsi, politikai és anyagi rehabilitálást kell kapnia. (Taps!) Egy a feladatunk: bevonni

minden demokratikusan gondolkodó embert mind a vezetésbe, mind a megye társadalmi életébe. Kéz a kézben építsük boldogabb jövőnket. Erre emeljük poharunkat, hogy egymás kezét soha el nem engedve, küzdjünk a szektánsság ellen, a szocialista demokratizmus kiszélesítéséért, a szocialista törvényesség megerősítéséért, a teljes biztonságért, a virágzó életért, a boldog parasztságért. (Hosszantartó, viharos taps.)

„Legyen a magyar a jövőben gerinces66

Ahogy forrósodott a hangulat, úgy emelkedtek egymásután a magasba a kezek, hogy hétévi hallgatás után 6zót kérjenek. S egyszer- csak a zsongó morajból kicsendült egy hang: Halljuk Németh Imrét, beszéljen Németh Imre! S Németh Imre elvtárs. a Kisgazda Párt volt megyei titkára szólásra emelkedett: — Tisztelt honfitársak! Kedves volt kisgazdapárti barátaim, volt politikai munkatársaim! — kezdte beszédét.

Az előttem szólók már elmondották a mai találkozó célját, elmondották a hét év lefolyását, s most én szeretnék veletek pár szót váltani a hét esztendős múltról és a jövőről.

Azzal kezdem, hogy mivel nagyon jól ismerlek benneteket, bátran kijelenthetem: akik itt vagyunk, volt kisgazdapártiak, valamennyien a szocialista demokrácia építését szolgáltuk munkánkkal, harcos kiállásunkkal, becsületes, igaz magyar ember módjára. Hozzájárultunk mindannyian demokratikus rendszerünk építéséhez politikai munkásságunkkal is, a munkásosztály- lyal szövetséges parasztság és a haladó értelmiség nagy táborában.

Amíg a demokrácia útján haladt az élet, ha szenvedélyes viták is voltaik egyik-másiik nemzeti bizottsági ülésen, pártközi értekezleten, a végén

mindig megértettük egymást.

S az, amiről szó volt a vita során, kikristályosodva került megvalósításra. Együtt terveztünk, dolgoztunk, együtt építettük demokratikus hazánkat a kommunistákkal, a szociáldemokratákkal és a paraszt- pártiakkal.

1949 tavaszán megalakult a Függetlenségi Népfront. Mi, akik a szervezésben résztvettünk, bizonyíthatjuk, hogy milyen nagy bizalommal fogadta népünk megalakulását. A kialakuló népi egységet tükrözte az 1949 március 15-i országos kongresszus is, amelynek lelkes küldötte volt többek között a hamis vádak alapján elítélt Holló Imre, és a még most is kuláklistán szereplő Léhi Zoltán nagyválasztmányi tag.

A Függetlenségi Népfront nagy nemzeti összefogásának erejét 1949 őszétől kezdve a népfront vezető pártja, a Magyar Dolgozók Pártja már nem igényelte. Nem volt több közös megbeszélés, bizalmatlanság kezdett elhatalmasodni, és elkezdődtek a törvénytelenségek, igazságtalanságok, melléfogások sötét esztendei.

Kuláklistára kerültek a Hortlhy- rendszerben a demokráciáért harcoló Léhi Zoltánok, Pásztor Józsefek, Szakács Józsefek és sok száz és száz demokratikus érzésű, a népért önzetlenül dolgozó harcostárs. Két évi börtönt sóztak hamis rágalmakkal Holló Imre középparaszt nyakába, aki 1949-ben a DÉFOSZ szervezésében olyan kimagasló munkát végzett, hogy őt javasolta a megyei pártbizottság a DÉFOSZ megyei titkárának.

Reakciósnak, ellenségnek, osztály- idegennek nyilvánítottak ezer és ezer becsületes, demokratikus érzésű embert. A megkezdett törvénytelenség, egyoldalúság és igazságtalanság először a demokratikus partnerek között, majd a kommunisták soraiban pusztított, ami aztán az október 6-i temetéshez vezetett.

Volt kisgazdapárti barátaink közül senki sem vonta és vonja kétségbe a munkásosztály vezető erejét. Legfeljebb a módszerben nem voltunk egy véleményen. Nem voltunk egy véleményen a szolgai módon való másolásban, az üres jelszavakban, és a tartalmatlan ígérgetésekben, ami idevezetett, ahol gazdaságilag jelenleg állunk.

A XX. kongresszus, a Központi Vezetőség júliusi határozata, a Kínai Kommunista Párt VIII; kongresszusának bölcsessége megmutatja a szocializmus építésének lassúbb, de biztosabb útját, ami ha mélységes demokráciával telítődik, mindenki által szívesen követett út lesz. (Helyeslés.)

Kedves barátaim! Nem panaszkodni, keseregni jöttünk ma össze, hanem

azért, hogy összefogjunk, hogy mégegyszer meg ne történhessen a*, ami megtörtént. (Úgy van! Úgy van!) Azért jöttünk maösz- szie, hogy a demokratikus múlt emlékeiből erőt merítsünk, s megfogadjuk, hogy egységes elhatározással, kiállással harcolunk a szocialista demokráciáért, az új Magyarország felépítéséért, a szebb, a boldogabb magyar jövendőért. (Viharos taps.)

össze kell fognunk ennek érdekében, meg kell valósítanunk a nemzeti egységet, meg kell szervezni minden községben és városban a Hazafias Népfront szervezeteit, hogy azok erős bástyái, törhetetlen fellegvárai legyenek szocialista demokráciánknak.; (Éljen! Éljen! Viharos taps.)

Erősítsük a munkás-paraszt szövetséget a Hazafias Népfrontban! A munkásosztály eddig is számtalan tonujelét adta, hogy igazi szövetségesének tekinti a dolgozó parasztságot. Elég. ha csak arra hivatkozom, hogy a nehéz paraszti munka megkönnyítésére a legkülönfélébb mezőgazdasági gépek és eszközök ezreivel sietett és siet a dolgozó parasztság segítségére. Vezeti és segíti a munkásosztály dolgozó parasztságunkat abban is, hogy a fejlett nagyüzemi gazdálkodás útjára lépve, élete könnyebb, megelégedettebb és boldogabb legyen.

Tudamásul kell venni, hogy mezőgazdász guruk nadrágszí jparcellákon

nem lehet versenyképes sem meny- nyisógi. sem minőségi termelésiben, sem Kelet, sem Nyugat termelési formáival szemben. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy egyénileg dolgozó parasztságunk jelentős része eddig még nem ismerte fel a társasgazdálkodásban rejlő ha- talmas lehetőségeket, ezért .feladatunk. hogy türelmes, felvilágosító munkával, a kiváló termelőszövetkezetek megismertetésével segítsük őket, hogy felismerjék a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit a kisáruterme- lő parasztgazdaságokkal szemben. Ha egyénileg dolgozó parasztságunk maga győződik meg a társasgazdál- kcdás fölényéről és arról, hogy számítását jóbbarí megtalálja a nagyüzemi gazdálkodásban, élete köny- nyebb és gondtalanabb lesz. akkor saját maga fogja elhatározni a fejlettebb formába való lépést. Addig is, amíg erre a lépésre rá nem szánja magát, éreznie kell a többtermelés előmozdítása érdekében kormányunk segítségét.

Második ötéves tervünk 27 százalékos terméshózamnövelést irányoz elő mezőgazdaságunk számára. Minthogy a mezőgazdaságii termőföldek nagyobbrésze ma még az egyénileg dolgozó parasztság kezében van, szükséges, hogy kormányunk fokozottabb támogatást biztosítson az egyénileg gazdálkodó parasztok részére.

Örömmel kell üdvözölni az értelmiség megbecsülését bizonyító intézkedéseket. annál is inkább, mert a mezőgazdasági szakemberek fokozottabb mérvű bevonása nagymértékben elősegíti második ötéves tervünk mezőgazdasági célkitűzésednek eredményes megvalósítását.

Kedves honfitársak! Kedves barátaim! Hiszem, hogy a mai össze-; jövetelünk egyikünkben sem keltett oiyan gondolatot, hogy ez a találkozó a volt koalíciós pártok felélesz rését célozná.. Erre nincs szükség! Amint már az eddigiek során hal- lotttuk. a Hazafias Népfront szerepe és kibővített feladata jobban biztosítja a nemzeti összefogást, az egységet, mint a különböző politikai pártok működése. Ezért tehát a Hazafias Népfrontban kell megteremteni a nemzeti egységet. Meg kell teremteni az erős, szilárd alapon álló nemzeti egységakaratot, hogy szocialista hazánk építésében a nép akarata és ereje, dolgozó népünk lendületes munkája érvényesüljön és elháruljon minden akadály, ami népünk felemelkedését gátolja.

Meg kell teremtenünk a nemzeti egységet a Hazafias Népfrontban, hogy alkotó népűink nagy nemzeti fóruma legyen a Hazafias Népfront, biztosítéka annak, hogy nem fog botorkálni senki ocnszágépílésünk útján sem a jobboldali, sem a baloldali útvesztőben, hanem kéz a kézben, együtt menetelünk a szocialista demokrácia széles és egyenes útján, jókedvvel, boldogan előre. (Éljen! Éljen! Taps.) A tennivaló tehát az. hogy valamennyien dolgozzunk apostoli munkával a nemzeti egység megteremtésén a Hazafias Népfrontban. Ebben nekünk kell előljárni és meggyőzni mindenkit, barátot és ismerőst arról, hogy össze kell fognunk a nemzeti egység megszilárdításáért a Hazafias Népfrontban, amely nemcsak a nemzeti egység kifejezője, hanem kritikai és ellenőrző szerve is legyen az alkotókedvű magyar népinek. (Úgy van! Úgy van!)

A Magyar Dolgozók Pártja vezetésével

a Népfront legyen az összes hazafias és békeszercto erők legszélesebb összefogása országunkban, mint valamennyi hazája boldogulásáért és felemelkedéséért küzdeni kész jóaka- ratú magyar ember egységes tömegmozgalma. (Taps.)

Sok a tennivaló még a törvényesség, a szocialista demokrácia helyreállítása, az igazságtalanságok felszámolása terén, főként faluhelyen. Ehhez is segítséget kell nyújtania a Hazafias Népfrontnak, hogy mielőbb megindulhasson a nyugodt, alkotó munka szeretett hazánk, az új, Magyarország' felépítéséért. '

Végül szeretném bejelentem, hogy a Kossuth szálló fehértermében elhelyezett Bajcsy Zsilinszky emléktáblát, — amelyet utoljára Bognár József, a kisgazdapárt volt országos ügyvezető alelnöke. külkereskedelmi miniszter vezetése alatt 1948. szeptemberében koszoruztumk meg —\ bűnös, saektáns kezek eltávolították helyéről. (Földvári Rudolf közbekiáltása: Vissza kell állítani.) (Nagy taps.)

Felkérem a Hazafias Népfront megyei bizottságát, hogy nagy mártírunk emléktábláját, amely a nemzeti összefogás nagyszerű példáját. — az 1943 szeptember 12-én tartott háború elleni tiltakozó nagygyűlés emlékét örökíti meg, — helyezze vissza a helyére. (Viharos taps.)

Amikor mégegyszer szívből köszöntőm a mai találkozó résztvevőit, Bajcsy Zsilinszky Endre intelmével fejezem be szavaimat: „Legyen a magyar a jövőben gerinces!“ (Viharos éljenzés.)

Az őszinteség

és az egymásiránti bizalom jegyében

Alig ült el a taps, a tetszésnyilvánítás. amikor újból felhangzott a fehér asztalok mellől a követelés: — Beszéljen most Hegyi Imre! Halljuk Hegyi Imrét! Nagy . taps közepette emelkedett szólásra Hegyi Imre. a Nemzeti Parasztpárt volt megyei vezetője.

— Kedves barátaim!

Az 1949-i választás óta eltelt nehéz időszak után örömteli esemény a mai nap. amikor baráti beszélgetésre jöttünk össze — kezdte beszédét Hegyi Imre elvtárs. — Nemcsak azért jöttünk össze, hogy mint rég látottak örvendezzünk egymásnak, hanem azért is, hogy találkozásunknak az elkövetkező időben eredménye is legyen. Nem arról van szó, hogy a régi jó együttműködési tapasztalatokat pártjaink felélesztésével elevenítsük fel, hanem arról szeretnénk beszélni régi harcos kedvvel, a nemzeti egység jegyében, hogyan munkálkodjunk a Hazafias Népfrontban.

A mai megbeszélésen az őszinteség és az egymás iránti bizalom jegyében kell tanácskoznunk, hogy a továbbiakban

semmifajta gyanusítgatás, bizalmatlanság ne üssön közénk éket.

Az őszinteséget senki se használhassa fel becsületes emberek ellen. Az őszinteségről és bizalomról nemcsak beszélni kell. Cselekvésre van szükség. A tett növeli a bizalmak

Sokat halljuk napjainkban: Soha többé! Ezt mondják, akik hátrányos helyzetibe kerültek. Ezt mondják, akik most ébredtek a szörnyű dolgokra, ezt mondják, aikik hibát követtek el.

Mi. volt nemzeti parasztpárüi tagok messziről indultaik el; A haladó párasztmozgaknalk, az úgynevezett agroszocialista mozgalmak utódjaként. a népi írók pártjaként láttunk hozzá a munkához. Nagyobb politikai tapasztalat nélkül, de szíwel-lélekkel fáradoztunk a demokratikus erők győzelméért. Cselédekből, kis- és középpa- rasztokból. meg a néphez hű, a nép között élő, a magyar népből származó parasztfiatalok soraiból. — akik a Szabad Szót olvasták — kerültek ki pártunk tagjai és vezetői. így természetes volt. hogy a parasztpár- tiak szorosan együttműködtek a kommunistákkal. Szövetkezeti párt is voltunk, mert a népszövetkezetek. majd a földművesszövetkezetek szervezésében nagyon sok párthívünk vett részt.

Az értelmiségiek közül kerülték ki a népi kollégiumok lelkes hívei, vezetői, népi és nemzeti értékeink, hagyományaink gyűjtői, ismertetői. Forró, lelkes hangulat volt sorainkban 1948. tavaszán, amikor VI. s egyben utolsó kongresszusunkat tartottuk. Ott voltak a népi demokratikus országok parasztpárfcjainak

küldöttjei is. Milyen felemelő volt, amikor a szocializmusról kezdtünk beszélni, az úgynevezett zöld inter- nacianálé parasztpártjaival szemben, akik a légit akarták visszaállítani! Sorainkban

egyre Inkább tért hódított a népfront-politika. Ezidőben, akik a marxiznjus-leniiúzmust magukévá tették, vagy úgy érezték, hogy osztály helyzetükből előre kell lépni — beléptek a Magyar Dolgozók Pártjába. Mozgalmunk tagjai egyre inkább a DÉFOSZ-ban„ földművesszövetkeze- teikben és az alakuló tsz-ékben tevékenykedtek.

A Népfront 1949-es tavaszi kongresszusa után örömünk sokszor ürömmé vált, mert nem egyszer legjobbjaink mellőzéséről hallottunk. Súlyos hibák történtek a Nemzeti Paraszt Párt tagjaival is.

Bazsó Károly kistokaji kertész, a Magkereskedelmi Vállalat kitüntetett volt vezérigazgatója szintén sérelmet szenvedett. Pedig gyermekei Moszkvában tanultak, s mégis, a szövetkezeti gondolat lelkes hirdetője kulák lett. Három holddal kuláK- ká minősítették! Most rehabilitálták, de a helyi vezetők nem akarják visszavenni a maga szervezte és támogatta termelőszövetkezetbe. Ku- rek Józsefet Kázsmárkról szintén félreállították. pedig példamutatóan dolgozott. Megmutatta, hogy az is lehet lelkes híve a népi demokráciának, a szocializmusnak, aki a múltban községi bíró volt. Megmutatta. hogy nem a funkció, hanem az emberi magatartás számít! Félre- állították ezt a gondolkodó, újságolvasó embert, akinek most önálló javaslata van a tsz nyugdíj kérdésében. Vigh György, szegényparaszn politikus Mezőcsáton köztiszteletnek örvend. Az ő és még sok más példája is mutatja, hogy

élt bennük a haladás gondolata. Ha ezek az erők szabadon érvényesülhetnek, tsz-eink sokkal jobbak a mainál. S ma elmondhatnánk, amit a csehszlovákok mondanak, hogy náluk nincsenek rossz tsz-ek, csak jók, jobbak és legjobbak! Beszélnem kell a sárospataki P. Tóth Józsefről, a mezőgazdasági munka szerelmeséről, a paraszttudósról. Példás családi élete, embersége közismert. Ezért választották meg a hivatalos jelölttel szemben tanácstagnak. A nép ilyen ellenzékisége hasznos. P. Tóth József a kukoricanemesítő. akinek most is holdan- kiint 30 mázsá körül fog teremni, 1955-ben segíteni akart az állami gazdaságnak, de nem kellett.

A XX. kongresszus, a júliusi párthatározat megfelelő légkört teremtett arra, hogy a félreállított, megbántott, vagy az önkény következtében félreállt emberek a közéletben ismét tevékenykedjenek.

F elélősségérze t tel, cselekvő haza- szeretettel. a népi segítőkészség kibontakoztatásának előmozdításával keli munkálkodni mindannyiuhknak a szocializmus győzelméért. Ez az ország a mi hazánk, itt nekünk kell megteremteni a szocialista társadalmat, Lenin tanításai alapján a magunk képére és hasonlatosságára. Úgy kell ezt cselekednünk, mintha örökké élnénk és magunknak tennénk.

A Hazafias Népfront teendői megszaporodtak. A Hazafias Népfrontot nem végrehajtószervnek, a tanács küldöncének, vagy a begyűjtési hivatal munkatársának kell tekinteni. Egyetértek és üdvözlöm Gyárfás elvtárs bejelentését, amelyet erre vonatkozóan mondott. Egyetértek azzal, amit erről Németh elvtárs kifejtett. Töltsünk be vezető szerepet a Hazafias Népfront munkájában, a megye társadalmi, politikai életében és hagyományainkhoz híven foglalkozzunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Harcolnunk kell a butaság és az embertelenség ellen.

Ma a mezőgazdaságban nagyfokú a gépesítés, betört a technika, megvannak a feltételek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. Bocikkal, lovacskákkal csak muzeális tárgyként maradunk meg a világ mezőgazdaságában.

Csak emberi szóval, türelemmel, az önkéntesség, a fokozatosság elvének betartásával kell szerveznünk a nagyüzemi gazdálkodást. Sok a feladatunk a megyében a falusi parasztfiatalok megnyerésében. Támogatnunk kell a népi-kollégiumi mozgalmat.

Bár ősz van, lelkűnkben tavaszo- dik. És befejezésül engedjék meg, hogy felolvassam Ady: >»Uj tavaszi

seregszemle« című versét:

Szétcsörtetett a láznak csapata, Betűt, vonalt, színt és hitet kiváltott, Hályogot tépett a magyar szemen S mink nézetjük most vele a világot.

S hiába: a vakság már nem magyar, Nincs magyar glóbus és a magyar

észnek

Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos

enyészett

Átváltódik, kit lázunk megkerül, Mélyül s tornyosul gondolat és álom, Megrázkódik újat lesve a szív S minden szokottság fojtogat, mint

járom.

így lettünk mi az új-látó szemek,

Üj rezdülés és ünnep az idegben,

Hit, vágy, cél, csók mind-mind azóta

más,

Mióta mi lüktetünk a szivekben.

Ki minket üldöz, szivét vágja ki,

Ki minket nem ért, önmagát

gyalázztti

Mert ott vagyunk mi immár

mindenütt:

Üj a világ nálunk is már, hozsánna,

A Hazafias Népfrontban, a nép javáért, a hasa üdvéért, az emberiség békéjéért, a szocializmus győzelméért kell munkálkodnunk és erre ürítette poharát Hegyi Imre.

Az asztalok mellől felkerekedtek az emberek. Sűrűn koccantak Ö6sze a poharak, s fonódtak össze a baráti kezek. Szinte mindenki egyszerre akarta kiönteni szívét, elmon- deni tervét, hogy mit akar tenni a hazáért, a nép boldogulásáért. Jöt- tek-mentek egyik asztaltól a másikhoz volt kisgazdapártiak, szociáldemokraták, volt parasztpártiak, hogy kicseréljék gondolataikat. Aztán megint kezek emelkedtek a levegőbe és szót kértek a honfitársak; Mráz Feri bácsi egyszerű szavakkal fejezte ki magát: — Nagyon örülök, hogy meghívtak, hogy megjelenhettem. Legalább még negyven évet szeretnék.élni ebben az együttesben; (Nagy taps.) A nép érdekében akarunk valamennyien becsülettel dolgozni — folytatta. — Nagyon örülök a mai napnak. Biztos vagyok abban, hogy

a kételyek eltűnnek és összefogunk. Biztos vagyok abban,

hogy a hibákat közös erővel a párt segítségével eltüntetjük.

Amíg bírok, minden erőmmel dolgozni fogok a nép érdekében, hazámért. Erre fogjunk össze valameny- nyien — emelte fel poharát Mráz Feri bácsi. (Viharos taps.)

Nagyon nehéz dolga volt ezután Gyárfás elvtársnak, nehéz volt eldönteni, hogy kinek adjon szót a sok-sok jelentkező közül Fehér elvtársnő (Csáki Manyi) azt kérte, hogy szűnjön meg a párton belül a párttagok megkülönböztetése. Töröljük le a káderlapokról is a megkülönböztetéseket, itt most újra megtaláltuk egymást. Ne legyen soha többé megkülönböztetés! Lássunk hozza szíwel-lélekkel a szocializmus építéséhez valamennyien. (Nagy taps.)

Lassankint kevés volt jelezni magasba emelt kézzel, ha valaki szólni akart, mert az ügyesebbek mihelyest az előző felszólaló leült, azonnal felálltak és beszélni kezdtek.

Hét év alatt sok minden összegyűlt s most nehéz volt kivárná, míg a másik befejezi. így tett Petrái Lajos elvtárs is Ózdról, akinek felszólalását úgy summázhatnánk, hogy a vasárnapi találkozón megjelent elvtársakat a szocializmus építésére lelkesítette, a béke megvédésére, az egység megteremtésére szólította félj — Célunk — mondotta — a béke, a boldogság és a felemelkedés.

Markovics János volt partizán szintén örömét fejezte ki a találkozó alkalmával. Ne siránkozzunk a múlton — mondotta —, fogjunk össze, okosan gondolkozzunk és határozzuk el, hogy mindent úgy fogunk csinálni, ahogy a legjobb. Fogjunk ösz- sze, hogy ebben a megyében, amely a mi bölcsőnk, újra szép legyen az élet és boldog minden becsületes ember. (Nagy taps.)

Mélységesen fájlaljuk, sajnáljuk és elítéljük, ami történt

Földvári Rudolf elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára kért szót ezután. Beszédét sokszor szakította félbe tetszésnyilvánítás, taps. Az emberek szívéből beszélt. Arról a tavaszról, amely most virul a magyar nép lelkében. Majd annak az okát elemezte, hogy hét év után miért csak most sikerült találkozni a Függetlenségi Népfront egykori pártvezetőinek. Ezt az okot mondotta — el kell ítélni, és magunkat is el kell határolni tőle. Majd a baloldali szektáns nézetekről, a személyi kultusz káros következményeiről beszélt. Mélységesen fájlaljuk, sajnáljuk és elítéljük, ami történt — mondotta. — Mi is részesei voltunk annak, ami megtörtént, de mégsem mi voltunk elsősorban a felelősek. A Rajk-esetről akikor értesültünk, amikor a gyalázatos tett már megtörtént. Soha többé nem engedjük, hogy ilyesmi újból bekövetkezzék. Sem mi, sem a magyar nép nem engedi! (Közbekiáltás: Kér- (Folytatás a 3, oldalon.)