Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-12 / 241. szám

2 ESZAKMAGYARORSXAO Péntek, 1958. októl) 2r 12. Meddig kell még várniuk ? JHunkásf elv étel Kosovács János volt az egész kez­deményezője. Ö töltött el hosszú es­téket Tóth Lászlóval, míg végre kialakult a terv: megalakítják Tállyán a szőlőtermelő szövetkezetét. Tizenkét családban talált a gondo­lat megfelelő talajra, mondannyian merészen vállalták a kezdeti ne­hézségeiket. Ezeknek a családoknak legtöbbje földmélküli. Akad köztük aki bá­nyában dolgozik és akad olyan is, aki napszámmal keresi kenyerét. Alaposan meghányták-vetették a dolgot, mielőtt elhatározták volna magukat, Hiszen ezekben az embe­rekben maguktól érlelődött meg a gondolat! Maguktól jöttek rá, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás jólétihez, becsü­letes munkához juttatja őket. ami­ből mindnyájan boldogulni tudnak. így kezdődött tehát az új terme­lőszövetkezet elindulása Tállyán. Mert van már a községben egy má­sik is, a „Vorosilov“, amelynek tag­jai 300 hold szántón gazdálkodnak — be kell vallani, nehéz körülmé­nyeik között. Mindinkább rájönnek, #hogy megfelelő anyagi alap nélkül nem lehet bebizonyítani a termelő- szövetkezetek fölényét a kívülállók­kal szemben. — Mi másképpen kezdenénk — mondták Kosovicsék. —1 Kéirünk földet, felszerelést, épületeket, pin­céket, egy-egy holdat a közösben és egy fél holdat háztáji gazdálko­dásra. Ha ezt mind megkapnánk, nagyobb kiadásaink nem lennének és nyugodtan tudnánk dolgozni. De hát min múlik, hogy még nem járnak messzebb a megalakí­tásban, mint az emberek kedve és a sokat érő gondolatok? Az állami tartalékföldéket évek­kel ezelőtt a tanács kiadta kisha- szonbérletbe. Egy holdról is nagy­szerű haszonra tehet szert minden­ki, hogyha szakszerűen gazdálko­dik rajta. Mindezért az állam csak. azt kéri cserébe, hogy a kishaszon- bérlők ne hanyagolják el a szőlőt, 100 százalékosan tegyenek eleget a gondozása előírásoknak. A felül­vizsgálások során — most szeptem­ber elején — 34 embertől vették el a tartalékszőlőt, mert 60 százalékra sem tett eleget ennek a kérésnek. A megfelelően nem gondozott szőlő pedig vesztét okozza a földeknek. Amennyiben ezek az emberek fel­lebbeznek, egyéves határidővel visz- saakaphatják földjüket. Tehát az ügyben még nincs döntés. Miért mondom el most mindezt? Azért, mert Tállyán kialakult egy olyan vélemény, hogy azért vették el a szőlőket, mert termelőszövet­kezetet akarnak létesíteni rajta. En­nek a véleménynek, a kialakításá­ban persze azok járnak élen, akik éveken keresztül nem gondozták a szőlőt és úgy érezték, hogy jogta­lanul vették vissza tőlük. Pedig akkor még hivatalos hegyeken nem is tudtak arról, hogy Kosovics és tizenegy társa mire gondol Csak később menílt fel. hogy amennyi­ben nincsen biztosíték arra. hogy azok az emberek, akik éveken ke­resztül nem művelték megfelelően a szőlőskertieket. — megváltoznak akkor ezeken a földeken talán meg lehetne alakítaná a termelőszövetke­zetet. De ebben az ügyben még folyik a vizsgálat és most úgy lát­szik, hogy a kisha&zonfbérlők még:p csak visszakapják a szőlőket. Talán ha egy év alatt nem mutatnak jobb eredményeket, esetleg jövőre lehet beszélni a szövetkezetről. . A borsodmegyei tanács mezőgaz­dasági állandó bizottsága a napokban több ülésen foglalkozott a megye szőlő- és gyümölcstermelésének fel­lendítésével. A bizottság egyhangúan állást foglalt a hegyközségek felállí­tása mellet és elhatározták, hogy az érré vonatkozó és a Minisztertanács­hoz juttatandó elvi, gyakorlati és jogi vonatkozású javaslataikat a napok­ban kidolgozzák. Ugyancsak javasoi­Az 1956—57. évi fűtési idény 1956 október hó" 15-én kezdődik. Állami szerveknél, vállalatoknál, intézményeknél és központi fűtésű házaiknál október hó 15-től akkor le­het a fűtést megkezdeni, amikor a szerv, vállalat intézmény vezetője vagy a lakóépület lakóbizottsága azt szükségesnek tartja. A fűtési idény 1957 április 15-ig tant. A kórházak, a rendelő intéze­tek, vágy az ezekkel egyenlő elbírálás aló tartozó • -intézményeik (egészség- ügyi intézmények) az ovodák, az is­kolák, az egyetemek, a napközi ott- nok, valamint az Állami Balett In­tézet és az összes rendszeresen elő­adást tartó színház helyiségeiben 1957 április 15-e után is lehet fűteni május 1-ig, ha a helyiségék hőmér­séklete 18 celziius fok alá süllyed. A bölcsődékben, csecsemőotfchonok­Van egy másik lehetőség is arra, hogy a szövetkezet elsődleges alap­ja, a szőlőterület végre a 12 ember kezén legyen. A célgazdaságnak énpen 12 hold szőlője van, ami a „Vorosilovot“ il- 7eti. Minthogy emberhiány miatt a Vorosilov szövetkezet b meglevő te­rületet is nehezen tudia megművel­ni, ezt a földet oda lehetne adni az új tsz-nek. Itfem ám. de a .Vörös5- lovban“ az ősszel létszámnövekedés mutatkozik, a^ho.r innen sem vár­hatnak semmiféle segítséget. Nap nar> után telik. Az emberek vámak. Várnak hoevan fog alakul­ni sorsuk. Déhát lehetetlen megta­lálni azt a megoldást, ami siettetné ennek a teliesen önkéntes alaoor ’lyugvó szövetkezet kibontakozását’1’ Vajon meddig kell még várniuk? URBÁN NAGY ROZÁLIA jak, hogy a minisztertanács rendele­tének hatályát, mely szerint a Tokaj- hegyalján 400 négyszögöles juttatás­ban részesíthetők a szőlőt telepíteni akaró dolgozók —, terjesszék ki a .megye délbükki és bükkaljai részé­ben lévő községekre is. így ezekben a községekben többszáz holddal le­hetne növelni a jelenleg parlagon lévő, de szőlő- és gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas területeket. ban és az egészségügyi intézmények egyes részlegeiben (szülőszoba, mű­tő, csecsemők kórtermei) a fűtést a szerv vezetője a fűtési idénytől füg­getlenül engedélyezheti, ha azokban a belső hőmérséklet 18 celzius fok alá süllyed. A központilag fűtött helyiségekben a belső hőmérséklet a külső hőmér­séklettől függően 8—14 órán át 18. fok hőmérsékleten tartható. Az egészségügyi intézmények és a nap­közi otthonok helyiségeit 18 Celsius foknál magasabb hőmérsékletre lehet felfuteni. A határozat alapján az egyes mi­nisztériumok és az országos hatás­körű szervek — az előző évi utasítá­soknak megfelelően- a fűtéssel kap­csolatos egyes, rendelkezéseket részle­tesen szabályozzák, (MTI) 7Vem fiatalasszony, aki ott áll 11 a Berentei Központi Szén­osztályozó előtt. Be szeretne ide futni dolgozni, merthát otthon kell a kenyér. A hatvanéves fér), aki még ma is a szénosztályozónál dolgozik. nem bírja már a mun­kát. A Tfő, aki huszonegy éves, ka­tonának vonul be az ősszel. Az asszony erre gondol, miköz­ben iratait bontogatja ki egy elő­ző napi újságpapír roncsaiból. Hogyne, kenyér kell otthon a két iskolás gyereknek, a sajátjának, s az asszony lányának, meg annak gyerekének. Az urába már csak hálni jár szegénybe a lélek, keve­set keres. Ott áll, s várja az üzemvezetőt. Nem először, nem is másodszor. Sokszor várta már így. Mindig azzal küldték el, hogy „nem lehet, nincs felvételPedig megmutat­ta piros párttagsági könyvecskéiét is, amely tanúsítja, hogy Bene Ba- lázsné 1945 óta a Magyar Kommu­nista Párt, illetve később a Ma­gyar Dolgozók Pártjának tagja. Nem kér ő ezért elsőbbséget, de tizenegy esztendő után legalább annyit elvár, hogy adjanak neki — no nem egy kétezer forintos ál­lást, hanem csupán nyolcszáz fo­rintosat. S az is csupán annyiban „állás“, hogy egész nap a válogató- asztal mellett áll és a szénből ki­szedi a palát. Zsigmondi elvtárs, az üzemveze­tőhelyettes, amikor találkozik vele, csak csóválja a fejét harmadszor is. — Nincs felvétel. A szegény asszony ekkor is* rnét a pártkönyvéhez folya­modik: Tizenegy éve vagyok párt­tag. Nem kérek semmi többet, csak annyit, hogy én is palaválo­gató lehessek. Tudom, hogy máso­kat felvettek. Az üzemvezetőhelyettes —* aki pártvezetőségi tag — ránéz a pi­ros Jcönyvre, s megjegyzi: — Ez ma már nem számít sem­mit! És ezt a Zsigmondi elvtársat a párttagság akarata ellenére, a vá­rosi pártbizottság nyomására a júliust határozat után választották meg pártvezetőségi tagnak! Erre a szegény asszony nem tud mit tenni. Sírna, de csak a köny­vét nézi. Mert hiszen ő tíz év óta hitt a pártban! , Férje elmegy a párttitkárhoz, Greff elvtárshoz. Sok bizodalma nincs, mert Greff elvtársat is úgy hozták a tagság felszólalása, a jú­liusi határozat ellenére az üzem­be azért, hogy itt is „csend“ le­gyen. De reménykedik, mert a ré­gi Kazincbarcika párttitkára, Berzi elvtárs beszélt a palaválogató „funkció“ elnyerése érdekében. És Greff elvtárs támogatást ígért. Már csak azért is, mert Berzi elv- társ elmondotta, hogy Bene elv­társ és felesége, meg még egy pó­ron alakították meg Kazincbarci­kán 1945-ben a pártszervezetet. Reménykedik hát, még azt is elszívleli, amikor más kérdésről szólva Greff elvtá/rs így beszél a hatvan éves emberrel: — Maga engem ne tanítson, én, megtanultam a szakmámat! A z öreg kommunista elhall­gat. Dehát az asszony ügye csak szürkéi ja. Az még csak negyvenhét éves, tud dolgozni, át meg majd minden félórában le­húzza a fájdalmas szorongás a gyomra tájékán, — Hát az asszony ügyével mit lehetne tenni? Berzi elvtárs már telefonált. — Majd szólok róla pár nap múlva. Így telik el néhány nap, s az öregember, az idős elvtárs csak vár, vár. Aztán egyszer úfra el­megy hozzá. A válasz nem is ké­sik soká. — Nekünk nem létszámra van szülzségünk, hanem munkásra. Csak ennyi, csak ilyen rövid és velős a válasz! A párttitkár, akit úgy ültettek a párttagság ellenére az üzem élére, csak ennyit tud mondani. Egy hatvan éves kom­munistának, ezt a választ küldi egy kommunista asszonynak. 's ez ellen senki sem emelt fel a szavát Kazincbarci­kán! Senki sem. Mi sem emeljük fel szavunkat — mert az nem sok van —, csak megkérdezzük a kö­zelmúlt hibáit védőktől, hogy csak ennyit érdemelnek meg az öreg kommunistáik? GtCZt Vállalatok! Közületiek! Figyelem! Hibás mérlegeik szakszerű javí­tását vállaljuk: Miskolci Vas­es Fémipari Ktsz., Arany János utca 34. KERTÉSZETI ÜVEGEKNEK és épí­tészeti üvegnek alkalmas nyomott* mintás felületű üvegek 28x32 cm-es méretben ms-ként 16.80 forintos ár­ban kaphatók. Megrendelhető leg­kisebb mennyiség 10 ma. Továbbá szabványos méretű tetőfedő üvegcse­rép 13.15 forintos egységáron be­szerezhető bármilyen mennyiségben az ország bármelyik Tüzép telepén, vagy Földművesszövetkezetnél. 40 darabnál nagyobb . mennyiség a gyárnál is közvetlenül megrendel­hető. MISKOLCI ÜVEGGYÁR Miskolc, Tatár tu K. A borsudmegyei mezőgazdasági áM bizottság a szőlő- ás piliücstermeíés fe'Méséért Minisztertanácsi határozat az 1956-57. évi iltési idénnyel kapcsolatos teendők szabályozásáról ti témáról ezt a cikket egyszer már megírtuk, sajnos azonban nem láthatott nyomdafestéket — papír-* kosárba került, mert : s ? Node, hiá­ba nem jelenti meg, futótűzként terjedt el az érdekeltek körében* hogy „milyen“ cikk született a pro­tekcióról! S mi a legegyszerűbb ilyenkor? — Megkeresni, megfenye­getni azokat, akiknek volt bátorsá­guk a protekcióról lerántani a lep­let, akik értesüléseiket az újság­íróval közölték. Felháborító ez a módszer! Hová jutunk, ha befogjuk annak a szá­ját, aki hadat üzen a protekciónak, hogyan tudjuk kiirtani, még a mag- vát is annak? Akkor papírkosárba került a cikk, de a jegyzetfüzet ma is beszél s megírtuk ismét, amit tartalmaz. Ezekről a dolgokról tudmdok kell az embereiknek, ezt követeli az Őszinteség. Ha protekcióról beszé­lünk, elsősorban nem a Tüzépnél, nem a rizselosztásnál kell keresni a legnagyobb bajt. Az fáj a dolgozók­nak a legjobban, ha látják, hogy a jelenleg mindennél súlyosabb gon­dok elitnitézéséntsll, a lakáseloszíás- nál, az elhelyezkedésnél, vagy a kü­lönböző anyagi juttatásoknál éri hátrányos megkülönböztetés őket. De kezdem a lakással. Be ke József szabómester kereste fel a napokban szerkesztő­ségünket. Miskolcon az átépített Sötétkapu feletti lakások egyikében lakott. Az építés idejéig ideiglene­sen szükséglakásba telepítették —• mégpedig karhatalommal* mert a szükséglakás olyan rossz volt, hogy nem akarta elfogadni. Hogy milyen ez a lakás, nem akarom érzelmek- rehatóan leírni; elég,-ha tényként elmondom, hogy a házat Idvül-belül gerendák óvják az összeomlástól. A szabómester várta, mikor ké­szül el a lakás, de nagy meglepe­tés érte, mert a városi tanács lakás­elosztással foglalkozó szerveinek úgy látszik eszébe sincs egyszerű szabót tenni a „reprezentációs“ ház­ba; Hogy a szabóra maholnap rá­cÁmii el kell Jftpöriit — A. PROTEKCIÓ szakad a tető, míg a jogszerint őt megillető lakásba mások költöznek, a7 most senkit sem érdekel. Egy tanácsot azonban kaipott: Adjon be igénylést a kerületi tanácshoz, úgy mint a többi „romos“, s majd sor kerül rá. Beszéljek móg-e példáról? Azt hiszem felesleges. Csak megkér­dezem: van-e szükségünk arra, hogy a Sötét kapui házból mindenáron reprezentációs „elit házat“ . alakít­sunk ki? Tolmácsolom a megyei tanács* dol­gozóinak igen jogos felháborodását is, ugyanezzel a házzal kapcsolat­ban. A lakásokból a megyei tanács is kapott egyet Mindenki azt vár­ta, hogy egy rossz helyzetben ‘lévő nagyobb család gondját oldják majd meg a kiutalással. Ezzel szem­ben olyan fiatal házaspárnak adták a ikét szoba összkomfortos lakást, amelynek egy szoba összkomfortos lakása volt a Selyemréten, de ez „nem elégítette ki igényüket“. Erről a Lőcsei-féle lakásügyről különben nagyon sokat beszélnek Miskolcon. A dolgozók ilyen véleményére már előbb is lehetett volna gondolni! Vannak vélemények, hogy eredményesebben tudunk harcolni a protekció ellen elvi cikkekkel; Szó se róla, kell az elvi cikk. A cikk írója szempontjából ez sokkal ké­nyelmesebb, egyszerűbb, kellemet­lenségektől mentes megoldás is. Hi­szen az elvi cikkel mindenki egyet­érthet, — még a legjobb összekötte­téseket élvező ember is. Egyetért­het vele, mert egyszerűen nem ve­szi magára. Nemrégiben a miskolci Tanácsok Hiradójában jelent meg egy „harcos“ cikk a protekció ellen. Még ilyen bátor mondatot is talá­lunk benne: „Névszerint, személy- : szerint kell az egyes eseteket meg­vizsgálni.“ Furcsa, hogy e bátor ki­tétel ellenére, éppen a cikk írója nem merte követni saját elvi állás­pontját, mert a cikkben nemcsak példa, de még halvány utalás sincs egyetlen esetre sem! De mi harco­lunk a protekció ellen, az eleven, az életből vett példák felhasználá­sával Ne vegyék hát túlságosan rossz néven cikkünk szereplői, ha a pro­tekció miatt róluk bírálatot mon­dunk; Lássuk a lakáscseréket is. Volt idő, amikor a miskolci I. kerületi tanács vezetői erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy ha valaki újonnan épült saját házába költözik, elcse­rélhesse, vagy eladhassa előző laká­sát. Követelték,' hogy a régi lakást minden további nélkül adják út az illetékes kerületi tanácsoknak. Nem­régiben Frigyik elvtárs, az I. kerü­leti tanács elnökhelyettese került hasonló helyzetbe. Népi demokrá­ciánk segítő támogatásával új ház^t épített. Tőle aztán igazán elvárhatta volna az ember, hogy előző lakását minden különösebb „keverés“ nél­kül a tanács rendelkezésére bocsás­sa. Hiszen kévésén ismerik nála jobban a nyomasztó lakásgondokat, az egyes családok tragikus körül­ményeit. Hogyan 'intézte el a dolgot? Bérházi lakását elcserélte egy Rap- csák nevű emberrel és Rapcsák ny­modon. megüresedett rosszabb laká­sára vonatkozóan adta ki az utasí­tást, hogy adják át egy „romosnak“. — Az melegszik, aki közelebb van a tűzhöz! Folytathatnám hasábokon keresztül, de nincs rá hely. Hosszú lenne felsorolni azt is, hány irány­ból történt beavatkozás Zorgerék lakásügyébe is. Ez esetben egy idős pedagógus házaspárról van szó. Bár­mennyire tiszteljük, becsüljük őket meg kell mondani, hogy jelenlegi viszonyaink között indokoltnak tart­juk az I. kerületi tanács intézkedé­sét, amely szerint három szobá­jukból egyet adjanak át egy fiatal, ugyancsak értelmiségi házaspárnak, amely 'kisgyereket vár. Helyes volt ez az intézkedés, mégis a proiekto- rok tömege indult harcba ebben az ügyben s végül — sajnos győzött :s. Ha figyelembe vesszük a befo­lyásos „ikereszt.pák“ tömegét, akik sokszor kényszerítették már törvény­sértésre az egyszerű tanácsdolgozó­kat, beláthatjuk, hogy az ő munka­körülményük se valami rózsás. Ha a törvénysértésért felelősségrevonás következett, nem a „kérész ipák“ tartották a hátukat Nagyon érdemes lenne megnézni, kik kaphatnak 'például házhelyet a Müvésztelepen. A közeljövőben er­re a témára még vissza is fogunk térni; Ha már ilyen sok protekciós oél- dát. hoztunk fel, nézzünk egész rö­viden egy olyan esetet, ahol nincs .keresztapa“ Kérem, ne unják meg az olvasók, hogy immár harmadik cikkben írom le Bakosné nevét. Az első cikkre, amelyet az esetről ír­tam, azt mondták: kár volt ezzel foglalkozni, hiszen már intéződik az ügye. A második cikk miatt min­denki kiabált, mindenki kikelt ma­gából, hogy lehet ilyen „demagóg módon“ foglalkozni olyan problémá­val, amely éppen a cikk megje­lenése előtt való nap intéződött el? A városi tanács vb. elnöke ugyanis kiharcolt Bakosné részére egy új bérházi lakást. Újból elmúlt egy hónap — s úgy látszik igaz' volt az a pletyka, hogy Bakosné most már azért sem fogja megkapni az ú.i bérházi lakást! S tényleg még min­dig nem kapta meg. Pásztomé elv­társ, a városi tanács lakásügyi elő­adója futólag csak annyi felvilágo­sítást adott a dologról: majd a leg­közelebbi irodahelyiségből átalakí­tott lakást kapja meg Bakosné. De hogy mikor lesz ez a „legközelebb“, azt aligha lehet kiszámítani. Most már csak azt tudom mondaná: nine« szó, nincs toll, amely ezzel az ügy- gyei kapcsolatos felháborodásunkat ki tudná fejezni. (Lehet, hogy egye­sek szerint ez is demagógia.) Ha az ember a protekcióhoz nyúl, olyan fába vágja a fejszéjét* amelynek ezerfelé ágazik a gyökere, s ha gallyait egyenkint akarja le­nyesegetni, ugyancsak vigyáznia kell, nehogy megsebezze a hulló ágj Nem egyszerű ez a harc. Olyan lég­kört kell kialakítanunk, amelyben a megbíráltak igyekeznek higgadtan gondolkozni azon: hátha lehet • egy kis igazuk azoknak is, aikik fellép­nek a jó összeköttetések kihaszná­lása ellen! Ne az legyen a módszer, hogy elhaUga Itassuk azokat, akik szót mernek emelni a dolgozókat sértő eljárások éllen, akik szinte bá­tor úttörőként tájékoztatják a sajtó munkatársait. Lapunk védelmet akar nyújtani a protekció ellen küzdők­nek, s nyílt teret ad azok hangjá­nak is, akiket az őszinteség miatt kellemetlenség ért. Csak szóljunk* beszéljünk bátran, őszintén! Egyébként nem akarjuk fejét ven­ni azoknak, akik ilyen hibákat kö­vetnek el. Nem! A cél az, hogy szá­moljuk fel a káros jelenségeket, a protekciót! Az legyen a kötelessége az említett elvtársaikmak — akik egyébként más területen dicséretes munkát végezhetnék —, hogy töb­bet ne adjanak okot a protekcioniz­mus vádjára, álljanak maguk is a protekció ellen harcolók táborába; Leh<gj, hogy most azt mondják az olvasó* ó, ez semmi, ami ebben a cikkben van. Hanem X meg Y ese­te* Meg kell mondanom — nem volt elég protekcióm ahhoz, hagy X. és Y. esetét is megtudjam és nyilvánosságra hozzam. Ha az olva­sók segítenek ebben, a jövőben bi­zonyára még több és még csúnyább protekciós ügyről ránthatjuk le a leplet; ADAMOVICS ILONA!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom