Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-07 / 237. szám
G ÉSZAKMAGYARORSZAG Va-...V október T Az értelmiségi határozat és a pedagógusok Megkezdődik az őszi koncertszezon L1 gy-egy nagyobb jelentőségű párthatározatot párttagok és pártonkívüliek egyaránt nagy érdeklődéssel fogadnak. Azt hiszem, senki előtt, különösen a pedagógusok előtt nem kell bizonyítani, hogy a júliusi párthatározat milyen óriási jelentőségű az értelmiségre nézve. A szocializmus építése közben elkövetett hibák közül az egyik legnagyobb az volt, hogy sokszor megfeledkeztünk az emberről. Sokszor csak az anyagiakat tekintettük olyan »valutának«, amelyekkel életünket szebbé, boldogabbá lehet tenni. Nem akarok régi sebeket felszaggatni, még csak példákat sem akarok felsorolni a nevelőket ért ki- sebb-nagyobb sérelmek tárházából, csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy vétettünk a pedagógusok ellen hangban, cselekedetben, nem egyszer törvénytelenségek elkövetésében is. Mintha a mi korunknak nem szóltivolna József Attila figyelmeztetése: »Adj emberséget az embernek!« Sajnos nagyon sokan ép- p~n erről feledkeztek el. A párthatározat körültekintően elemzi az értelmiség eddigi helyzetét; felsorakoztatja azokat a hiányosságokat, amelyek gátolták az alkotó munka zava. tálán kibon 1 okozását. a tanév elején megtartott igaá*** gatói és nevelőtestületi értekezleteken a jelenlévők már a határozat szellemiében mondták el észrevételeiket, javaslataikat. Jó volt hallgatni az évek óta elfojtott gondolatoknak — néha darabos — fel- színretörését. Az első fejlődési fok a nyíltabb, bátrabb megnyilatkozások mellett, hogy eltűntek a hézagot pótló ünnepélyes frázisok és helyt adtak a valóság feltárásának. Csaknem minden értekezleten, megbeszélésen szóba került a bizalom, a tekintély kérdése. Nagyon sok községben a helyi vezetők nem értékelték a nevelők munkáját, ezért nem is adtak nekik kellő megbecsülést, nem tanúsítottak őszinte bizalmat irántuk. A fejlődésért folytatott közös munka és a szellemi értékek megbecsülése helyett legtöbbször a ■parancsolgatás módszere rontotta a pedagógusok és a vezetők közötti jó viszonyt. Voltak olyan vezetők, akik úgy gondolkodtak, »mintha az értelmiséget nem illetnék meg a népköztársaságunk alkotmányában minden magyar állampolgár számára biztosított jogok.« A párthatározat helyes, minden** kire kötelező értelmezést adott az alkotmány szavainak és megszabta mindannyiunk feladatait: Mindent el kell követni, hogy a falvakban főleg a pedagógusok, de az értelmiség más rétegei is a párt szilárd támaszai, a párt politikájának állandó propagálói és szervezői legyenek, — mondja a határozat. Ez a feladat elsősorban a helyi vezetőkre, párttitkárokra, tanácsfunkcionáriusokra, de nem utolsó sorban az iskolák igazgatóira hárul. A feladatokat megoldani, a határozat szellemében cselekedni csak azok tudnak, akik ismerik azokat. Az igazgatók alkalomadtán győződjenek meg arról, hogy illetékesek helyesen alkalmazzák-e a határozatot, megindult-e mindenütt az egészséges fejlődés? Csak nyugalmas légkörben lehet a nevelés, az oktatás ideget őrlő, nehéz munkáját zavartalanul végezni, csak az a pedagógus adhat mindig újat és helyeset, aki rendszeresen képzi magát, s a szaktudományok mellett elsajátítja a marxizmus-leninizmus igazságait is. Erre minden lehetőséget megad a határozat, mert előírja, hogy a »kommunista értelmiségiek legfontosabb pártmegbizatása a szocialista építésben végzett magasszínvonalú munka, ezért kisebb felkészültséget igénylő megbízatásokkal lehetőleg ne terheljék őket« Ez azt jelenti, hogy begyűjtési, adóbeszedési megbízatást nem adhatnak egyetlen pedagógusnak sem. A nevelők társadalmi munkája csak az oktató-nevelőmunkával kapcsolatos lehet. ÍJrülünk, hogy az idejében ho- zott határozat alapján nagyon sok nevelőnek orvosolták .jogtalan sérelmét, s hogy az addig némaSágra ítéltek megszólaltak. Mindez kedvre, eredményesebb munkára sarkalja megyénk nevelőinek ezreit is. A határozat óta eltelt néhány hét kétségtelenül pozitív tényei mellett akadtak negatív jelenségek is. Voltak, akik ténylegesen elkövetett bűnök. vagy gyenge munkájuk miatt kerültek ki az iskolából; ezek is jogot formálnak a teljes rehabilitálásra. Vannak olyanok is. akik jelenlegi elégtelen munkájuk takar- gatására akarják felhasználni a párthatározatot. Pedig a határozat nem inenlevél a hanyag, a munkájukat csak tessék-lássék végző pedagógusoknak, s nem lehet a rossz munkát ért jogos bírálatot »ez a bizalom?« megjegyzéssel visszautasítani. Mind a p>árt, mind a hivatali vezetés a legnagyobb bizalommal viseltetik minden olyan pedagógus iránt, aki becsületesen helytáll az iskolában és a társadalomban, akiben megvan az akarat ahhoz, hogy a fejlődés irányában előre jusson, de a tudatosan hanyag munkát végzőket nemcsak bírálni, hanem büntetni is fogjuk. A pedagógusok nagy része eddig n is becsületes építője volt szocialista társadalmunknak és mindent elkövetett, hogy a haladást szolgálja. Pártunk bizalmat és jószándékot vár pedagógusainktól. Legyen minden pedagógus"' a maga munkaterületén az oktató-nevelő- munka mestere, »a párt szilárd támasza, a párt politikájának állandó propagálója és szervezője«. Ha igy végezzük embernevelő, alkotó munkánkat. akkor a költő fájó sóhaja teljesül: az embernek meglesz az embersége. MERÉNYI JÓZSEF — KVLTURHÁZ ÉPÜL Csermely községben. Az építkezésre a községnek csak 20 ezer forint áll rendelkezésére, holott mintegy 70 ezer forintra volna szükség. A hiányzó összeget társadalmi munkával pótolják a község dolgozói. Már megjelentek Miskolc utcáin a plakátok. amelyek városunk szimfonikus zenekarának első hangversenyét hirdetik, s ezzel megkezdődik az őszi koncertszezon. Az évad folyamán a miskolci szimfonikusak nyolc nagyzenekari estét adnak, többet, gazdagabb és színesebb műsorral, mint az elmúlt évek bármelyikében. Ez természet is, hiszen több hangverseny több mű előadását teszi lehetővé. A részletes műsorösszeállítás most folyik. A tervek szerint a miskolci karmestereken és szólistákon kívül bel- és külföldi művészeket is gyakran fog hallani a város közönsége. Már az első alkalommal. az október 8-i koncerten. — amelyet Róna Frigyes vezényel — a nemzetközi Liszt-verseny egyik győztese, a fiatal francia zc goraművésznő, Annie Petit fogja Liszt Esz-dur zongoraversenyét előadni. A későbbi hangversenyeken vendégszerepelnek majd Somogyi László, Kórodi András, Rubányi Vilmos, Melles Károly, valamint Kovács Dénes és Lukács Pál érdemes művész. A szép tervek most már a megvalósulás stádiumába kerülnek. Havonta megjelennek majd az új plakátok, hirdetve a miskolci szimfonikus zenekar újabb hangveise- nyeit. Az együttes nagy lelkesedéssel dolgozik, rendszeresen próbál és alig várja, hogy a karmester jelt adjon a kezdésre. Tagjai csak egyet kérnek: lelkesedést a zenebarátoktól, hogy ne maradjon üres hely sem október 8-án, sem az utána következő hangversenyeken. Fogjanak össze, mutassák meg, hogy városunkban milyen sokan szeretik és igénylik rendszeresen a komoly zenei hangversenyeket, I MURA PÉTER Tanár úr kére m ! Karinthy Frigyes sziporkázva n szellemes írásainak hősei elevenednek meg a most bemutatott áj magyar filmben, a „Tanár úr ké- rem“-ben. Képünk a film egyik mulatságosan kedves jelenetét ábrázolja. — A filmet a miskolci Béke-mozi vetíti. — I C U K A Már nagylány Icuka. 10_éves. Szőkésbarna hajából néha homlokára libben egy-egy / fürt, simogatja kreolbarna bőrét. Két szeme, : mint kicsiny tengerszemek üdén csillognak. Szép *♦. a fényük, sehol bennük egy hajszálnyi bánatos ***•••.. fénytörés, vagy apró gondfelhő. Az esze — mint mondani szokás — olyan, mint a beretva. A pajtások sokat adnak a szavára. Mindenütt ott van, mindenben az első, komolykodó, felnőttes fejcsóválással, szemöldökösszevonással fegyelmez. Kitűnő tanuló. Apja büszke rá. — Az én nevelésem — mondja ellágyuló pillantással. — Én művezető lettem, de belőle már mérnököt nevelek. Az anyja szinte lesi pillantásait, rajongásig szereti. — Orvos lesz belőle, — dicsekszik a szomszédok előtt. S már ei Is képzeli fehér köpp>enyben, kezében az injekciós tűvel. Anna, a hirtelenszöke, férfias rátartisággal mozgó osztályfőnöknő ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki: — Icuka remek tanárnő lesz. Tanárnő. Azért, mert Icuka okos s tud hatni a gyerekekre. Icuka egyelőre még nem döntött. Csak tanul, tanul szorgalmasan és ha leckéit elvégzi, kis fehér kötényt köt maga elé, s úgy mozog a konyhában, mint egy igazi háziasszony. * Édesapja egyszer valamiért megharagudott rá. Lehet, hogy nem is rá. Talán azért haragudott, mert délután tovább maradt a tanulókörben. Apu persze sehogyse akarja megérteni, hogy ilyen nagy és komoly lánynak — akivel a hatodikosok meg a hetedikesek is szívesen állnak 6zóba — más dolga van. mint azonnal hazarohanni. Dehát apát valami nagyon bántotta, hogy mi, nem tudta megérteni, s ami nem szokott vele előfordulni, rákiáltott: — Hol csavarogtál már megint? Te is kezded, mint az anyád? — De apa — nézett rá Icuka megdöbbentem — Talán megválogatnád a szavaidat. Apját elöntötte a harag, s maga sem tudta hogyan történt, keze lecsapott Icukára. Icuka nem sírt. Szeme tágra- nyiltan, csodálkozva meredt apjára, mint egy idegenre, s nem értett valamit. — Mondd, apu, gondolod, hogy ez helyes nevelési módszer? Azért, hogy titeket így neveltek a tizennyolcadik században, azt hiszed, ez ma is jó? Most az apán volt a megdöbbenés sora. Kicsit zavartan kérdezte: — Miért pont a tizennyolcadik században? — Azért, hogy lássad a távolságot. Igen — tette hozzá s nekiült tanulni, s csak időnként vetett apura kissé csodálkozó pillantást. Az aput nagyon bántotta az eset. Napokig bűnbánó pillantással nézett Icukára, aki végülis hajlandó volt napirendre térni az incidens fölött. Csak azt nem értette, miért haragos néha apja, s miért temeti fejét elgondolkozva tenyerébe? Dehát mindent nem tudhat az ember tízéves korában. * Úgy lavasz felé Icuka furcsán kezdett viselkedni. Ahogy virágbaborultak a kertek, a kislány kezdte elveszteni írisseségét, üdeségét, vidámságát. Arcáról eltűnt az örökké kedves, kissé anyáskodó mosoly, s felhő leúszott szeme csillogására. Napközben vissza- visszanyerte vidámságát, de amikor hazafelé vitték léptei, bánatos szomorúság, töprengés ült arcára. Annát, a hirtelenszőke osztályfőnöknőt a maga problémái annyira lekötötték, hogy egészen elfeledkezett Icukáról. — Nem tudom, mi van Icukával, — mondta egyik- másik tanárnő. — Kezd nagyon szórakozottan viselkednie A tanulásban sem olyan jó, mint eddig voltj Anna figyelni kezdte Icukát és maga is rájött: valami nincs rendjén a kislánynál. — Higyje el, Anna néni, igazán nincs semmi bajom, — válaszolta az osztályfőnöknő kérdéseire. De valami mégiscsak bántotta. Nem egyszer előfordult, hogy külön húzódott játék közben a többitől, s elmerengve nézegetett a távolba. Ha hozzászóltak, zavart lett, de ha magukkal vitték játszani, lassan-lassan felvidult. A tanárnő felkereste édesanyját, ö se tudta megmondani, hogy mi baja lehet a kislánynak. — Igen — mondta kissé zavartan —, már én is észrevettem, hogy valami baj van vele. — Vidd a gyereket az orvoshoz — mondta az apa. — De az orvos sem mondott semmi különöset. Nő a gyerek, levegőváltozásra lenne szüksége, >— csak ennyit* * Nyáron az osztály kétheti táborozásra indult a hegyekbe. A gyerekek nagyon jól érezték magukat. Kacagásuktól hangos volt az egész környék. Csak Icuka arcán borongott bánat. Anna tanárnő fejébe vette, hogy kikutatja, mi a kislány titka, mi fáj neki. mi bántja? Igyekezett kedves lenni hozzá, kedvét kereste. De Icuka nem tudott felolvadni. A nevetése se volt a régi. Mintha belülről valami titkos bánat rágná. Legszívesebben csendes helyre bujt, nagy fák odvas tövéhez támaszkodott és szórakozottan nézett a távolba, az otthon felé. — Hol van Icuka? — kérdezte egyszer Anna tanárnő meglepetten. A gyerekek egymásra néztek csodálkozva. Érdekes. Egészen megfeledkeztek Icukáról. — Csak játszatok tovább — mondta Anna — és elindult Icuka keresésére. Ica szinte megremegett, amikor a tanárnő óvatosan melléje ereszkedett a tűbe. Szemét lesütve, lábát maga alá húzva babrált egy fűszállal. Jólesett neki, hogy a tanárnő érdeklődik iránta, szereti őt. Kicsit félt, hátha érdeklődni fog titka iránt, és ő nem akar és nem tud felelni. Nem lehet. Anna nem kérdezett semmit. Beszélt, beszélt a kislányhoz, aztán hosszú ujjai beletúrtak Icuka hajába. — Csak tudnám, mi bánt téged — mondta sóhajtva. — Csak tudnám. A kislány ránézett. Hirtelen úgy érezte, hogy mégis el kellene mondani, ami benne él, amit nem tud megérteni, megmagyarázni. Valami vágy sarkalta: mondd,, mondd, mondd el, ő megért téged. Az érzés ott küzdött benne, s olyan hirtelen szakadt ki belőle a szó, hogy kicsi szíve riadtan megdobbant. Az fáj nekem. Anna néni, hogy apa meg anya olyan sokat veszekszenek ... Szemét könny borította el és hirtelen a tanárnő ölébe hajtotta fejét. Anna hallgatott. Megértette, megérezte, hogy valami tragédia játszódhat le otthon a gyermek szülei között. . Még akkor is ezen töprengett, amikor az autóbusz robogva haladt a hegyek közzé bujtatott gyárváros felé. Beszélni kell édesanyjával! * Kicsit zavartan kopogtatott be Icuka szüleihez. Icuka mamája, kissé molett, nagyon kicsinosított, illatosított asz- szony jött elébe. — Maga az? — kérdezte csalódottan. Tessék, jöjjön be. mondta olyan hangon, mint aki mást várt. — Icuka miatt jövök. Mi van Icával? Furcsa, idegen volt a hangjaj , Kérem, bocsásson meg, de kezdte \ akadozva —, de úgy érzem, jajj de nehéz ezt el- *• mondani. — S itt elakadt. / — Miről van szó? Csak nem csinált valami / rosszat az a lány? ’* — Nem. nem. csak nagyon szereti az anyukáját és az apukáját. És a kislányii? a kislány aggódik maguk miatt, ' — Aggódik? — Igen, hogy is mondjam csak. Az az érzésem, talán nincs minden rendben a családban. — Értem! — Az asszony szava élesen, ellenségesen csengett. — Mondja, volt már maga szerelmes? A tanárnő arcán bíborhullám futott végig. •— Igen, talán .;: — Ugye maga se örült volna, ha én abba beleszólok? Hogy én hogy élek, az az én dolgom. Élni akarok, érti, élni: És ehhez senkinek semmi köze. Magának sem. És nem engedem, hogy bárki beleszóljon, — mondja hirtelen kitörve. — Majd ha maga is egyszer rájön, hogy mást szeret, mint akivel együtt él, akkor megérti. Anna ránézett, valamit mondani akart, aztán hirtelen megfordult, s elrohant. Úgy kell neki, jót akart a gyerek érdekében, s kioktatták. Dehát minek is avatkozik bele? * A nyár lassan elmúlt, sárguló levelek kezdtek peregni a fákról. Icuka jóformán észre se vette. Gépiesen tanult, járt az iskolába, s indult hazafelé az utcán. Hogy mire gondolt, ki tudja. Talán a leckére, talán apura és anyura, taián Annára, a tanárnőre, akit nagyon, de nagyon szeret. Léptei lassan koppantak a járdán. Minél jobban közeledett lakásuk felé, annál lassabban. Nem húzta , nem vonzotta úgy az otthon, mint régen, amikor apu meg anyu nem kiabáltak annyit. Tudja, hogy este megint veszekszenek Pisla bácsi miatt. De miért, miért? Anélkül, hogy tudott volna róla. lelépett a járdáról, s nekiindult a túlsó oldalnak. De egyszerre valami szörnyű történik, valami élesen csikorog, tompa tárgy ütődik a testéhez, a levegőbe repíti, s zuhan, zuhan. Emberek rohannak, nagy csoportosulás támad a gépkocsi körül. A sofőr szájaszéle meg-megremeg. Hiába magyaráz, ő nem tehet semmiről, a kislány hirtelen a kocsi elé lépett. A körülállók tekintete azonban vádol. De hát ki a íe- felelős ezért? Magas, nyúlánk férfi szinte élettelen testet emel a magasba. A szőkésbarna haj csupa vér, s a kislány ernyedten fekszik a férfi karjaiban. Gyorsan, gyorsan a kórházba. A gépkocsi elszáguld a város széle felé. Hogy meddig feküdt a kórházban, nem tudja. Zsongás, zúgás, lüktetés, pereg, forog minden, repül, repül, aztán lezuhan valami puhára. Fehérség veszi körül, mindenütt fehérség. Hol van ő most tulajdonképpen? Olyan furcsa 6zag terjeng itt. Puha kéz simogatja, ismerős. — Anyu, anyu! — sikolt fel örömmel. Igen, anyu van itt. Anyu, aki olyan szépen, melegen tudott ránézni és akinek simogatásábó] annyi melegség árad. Igen és ott áll mögötte apu. De miért néznek rá ilyen furcsán? Szeretne felülni, de nem tud. Nincs ereje. Valami elkezd benne lüktetni, s fájdalom hasít a fejébe. — Nem szabad felkelned.- kislányom, feküdj nyugodtan! A kislány érezni sem tud, nincs ereje, valami hatalma» erő leszorítja. Szája megrándul, valamit mondani akar. Az anya közel hajlik hozzá. — Anyu, ugye, ugye, nem fogtok többé veszekedni; Ne veszekedjetek, — suttogja, s szemére lassan fátyol borul és zuhan, zuhan. Vajon milyen lesz ébredése? CSORBA-BARNA
