Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Vasárnap, 1956. október 1. ÜHMKMAUIABOR8ZAO "Temérdek vénz emérdek pénz Ölem hal meg, ki milliókra költi íÜjlí élte. kintiét... (EGY SZÁL VIRÁGKÉNT RAJK LÁSZLÓ ELVTÁRS SÍRJÁRA) darabka szén nem nagy é , — kinek kell? Még arra sem elég, hogy este egy csészére való teavizet felforraljunk vele. Egy va­gon szén persze sokkal többet ér, hiszen akár gázfejlesztő kazánok éhségét csillapíthatja. De az érték­telennek vélt kicsinyből lesz a min­denki által becsült sok. Kevesen vannak, de akadnak, akik még a sokat sem becsülik. Semminek néznek néhány vagon szenet, ezer és tízezer forintokat. Kik ezek? Egy kis türelem, mind­járt bemutatjuk őket. Tartson ve­lünk kedves olvasó, jöjjön és lássa: kik azok, akik a viUamosenergiát, eredeti formájában a szenet és mindkettő értékét a pénzt, a bá­nyászok küzdelmes munkáját nem becsülik. Októberrel nemrég még csú- fott űzött a jó öreg nap. Forró su­garaival végigsimogatla a hőmérők higanyszállait, úgy, hogy magasra felugrottak és csak a 25 foknál áll­tak meg. Szép idő volt a sétára. A Csanyik-völgy hüs lombjai alatt a Krypton-gyár kapuja zárva volt, csak hosszú csengetésre nyitották ki az ajtót. A portát fiatal, 28—30 év körüli férfi őrizte, — vastag zub­bony védte felső testét a »melegtől«. Igazoltatás: Energiaellenőrzésre jöt­tünk. A kapuör meglepetten tekint az ajtón át a fülkébe. Igen, ott a sa­rokban villanykályha szálai piro­sodnak. — Mi szükség erre? A vá­lasz — vállvonogatás. Ugyan kérem — mi ez a kályha? Alig fogyaszt egy kilowattóra áramot. A gyár ezer kilowattóráikat használ fel. Télen majd, amikor ez a fiatal­ember követeli az igényelt szenet, vajon fog-e arra gondolni, hogy a villanykályha felesleges fűtésével egy család téli szénszükségletét pa­zarolta el? Ez az eset azonban csak egy csepp a tengerben. Menjünk tovább. Láto­gatásunk következő állomása a KOKEV-telep. Öcskavashegyek lá­bánál baggerok dolgoznak. Mint va­lami hatalmas sas siklik a daru a vashegy tetején. A hozzá nem értő ember is megállapíthatja, hogy ren­geteg villamosenergiára van szük­ség a gépek működtetéséhez. A da­rusok, villanyszerelők mosolyognak, amikor az energiatakarékosságról beszélünk, ök mindent megtesznek a cél érdekében. De nem így az üzemvezetőség. Régen tudott dolog, hogy a telepen a világítási transz­formátor fölöslegesen működik. Először fel transzformálják az ára­mot, majd kábeleken továbbítva egy másik transzformátor csökkenti a feszültséget. A transzformátor, ha nincs is munkában, áramot fo­gyaszt. Egy év alatt mintegy 30 ton­na szén vesz kárba amiatt. 10 család téli szénszükségletét engedik itt könnyelműen a levegőbe. — Még az építők hagyták itt a trafót, — mondják mentségül. Igaz, de azóta már ki lehetett volna ik­tatni. Nem beszélve arról, hogy a vállalat mintegy 20.000 forintot ka­pott volna érte. Nem mehetünk el szó nélkül a túlbiztosítás mellett sem. A kapcso­lók és a transzformátorok biztosító berendezései vastag vasdróttal van­nak áthidalva. Ha egy esetleges üzemzavar esetén nem old le a biz­tosító, pár perc alatt lángbaborul- hat az egész villamosberendezés, amely emberéletet olthat ki, A Hazafias Népfront borsodmegyei bizottságának nőtainácsai eredményes munkával segítik a Központi Veze­tőség júliusi határozatainak mielőbbi megvalósulását. A városokban és fal­vakban ma már csaknem 400 nőta­nács dolgozik s tevékenységüket szor­galmas munka, gazdag szín jellemzi. A mezőkövesdi járásban például a Minisztertanács határozata után a nőtanácsok, népfrontbizottságdk és a f öld m ű vessző vetkezet ék seg í t ségé vei több alacsonyabb fokú mezőgazdasági társulás alakult. így a „geszti-szere­lem“' boráról hires Borsodgeszten sző­lő, Vattán dohány, Sály községben pedig gyümölcs-szakcsoport kezdte meg munkáját. Mezőkeresz'esen a nő- tanács tagjai a szerződéses viziszár- nyas hizlalásra hívták fel a gazdák figyelmét. Juhász Tstvárnné. a nőta­nács elnöke eddig 70 liba és 2 kacsa S mennyire becsülik saját munkájukat a bányászok? Nem sok­ra. A bányaüzemeknél a szalag és a szivattyúmotorok teljesítőképessé­gét gyakran csak egyharmadára használják ki. A gépészeti szakve­zetők minden számítás nélkül állít­ják üzembe a villamosmotorokat, nem gondolnak arra, hogy drága villamosáramot, közvetve szenet pocsékolnak el. Jellemző példa erre: a Borsodi Szénbányászati Tröszt ez év augusztus havában mintegy 400 ezer forint értékű többlet viUamos­energiát használt fel. Négy bányász­nak építhettek volna ezen a pénzen családi otthont. S ha a lakáshely­zet valahol nehéz, a széntrösztnél a legnehezebb. Ugy-e kedves olvasó, már tudjuk, hogy értékes a darabka szén is. Nem mindegy, hogy néhány percre égve- hagyjuk-e a villanyt vagy sem! Ma még csak a körzeti villamosenergia- felügyelet derék ellenőrei vigyáznak a semmibevett áramra, a szénre, a pénzre. De ők maguk, — bármilyen jól dolgoznak is, kevesen vannak e nagy munkához, önöknek, nekem — mindannyiunk kötelessége, hogy — ha csak nem akarunk fázni té­len, vigyázzunk a szénre. (Pásztory) hizlalására köttetett szerződési. Edé­ién y községben a nőtanács asszonyai az utóbbi hetekben 60 beadásban hát­ralékos gazdát kerestek fel. A beszél­getések eredménye: csaknem ötvenen tették eleget kötelezettségüknek. A nő tanácsok segítségével a megye 6zámo6 iskolájában már megalakul­tak és munkához láttak a szülői mun­kaiközösségek. Uj szocialista váro­sunkban, Kazincbarcikán például az első félévben legjobb eredményt, el­érő iskoláikat és óvodákat verseny- zászlóval tüntetik ki. Az asszonyok szabadidejükben már hímezik a se­lyem zászlókat Az űj város nőtaná­csa vasárnap ankétot rendez a szülőik és pedagógusok részvételével. Albert- telepen a szülői munkaközösség tag­jai az iskolákban tanulószobákat lé­tesítettek és elhatározták, hogy a hiányzó felszereléseket társadalmi munkával készítik el. Csak úgy indultam el, mint több ezer társaim szerte az országban, egy vászonnadrággal, s egy apámtól örö­költ fekete kabátban. A zsebemben csak az érettségi bizonyítvány volt, az tanúsította, hogy kész vagyok az életre. Pedig dehogy voltam még kész. Odamentem, ahol abban az idő­ben a népi tudás fellegvárát sejtet­tem: a Győrffy kollégiumba. De vajon lesz-e hely számomra? Aztán kifog értem fizetni? Mert apámék- nak erre még véletlenül sem teliéit volna. Otthon rajtam kívül még öt száj várt kenyérre. Elhatároztam, hogy mégis belefo­gok. Voltunk ott a felvételi vizsgán vagy kétszázan. Mindannyian mun­kások, szegény parasztok, kistisztvi­selők gyermekei. Szerettünk volna mindannyian bekerülni, de ki jut be? Kit vesznek fel ennyi ember közül? Ez a szorongás kötött le mindannyiunkat mind a három na­pon. (Nemcsak magunkért — a töb­biékért is.) De a harmadik nap es­téjén mintha kiszakították volna szívünkből a szorongást. Magas, barna fiatalos külsejű ember je­lent meg az egykori Gömbös villa fáinak árnyékában. legtöbben már ismertük, hiszen 1945 óta minde­nütt ott láthattuk szerte az ország­ban, ahol valami történt. Rajk László elvtárs volt, az akiko­ri belügyminiszter. Odaállít közvetlenül, szerényen* minden póz nélkül elénk s beszélni NEM' TUDOM, mások megfigyel- ték-e már, hogy reggelenként kü­lönféle árukkal megrakott teher­autók indulnak útba a szélrózsa minden irányába a Béke-tér 3. szám alatt lévő ház kapuján? Itt székel a Földművesszövetke­zeti Áruszállítási Vállalat, s — hadd tegyem hozzá: — nem a legjobb kö­rülmények között. Aránylag egy szűk udvaron és még szűkebb rak­tárhelyiségekben dolgoznak az em­berek, állnak a javításra váró te­herautók, itl-ott a tető is hiányzik fejük felől és mégis — immár több, kezdett. Ujjongva hallgatta a teét- száznyi fiatal. Igen. nemcsak egy kollégiumba, a Györffybe vesznek fel az idén. hanem az ország terü­letén száznál több közép és főisko­lás kollégium létesül, több, mint tízezer fiatal kerülhet az iskoláikba! Az u jeligés a lelkekben született meg. Mindenki érezte, hogy az a férfi, aki előttünk áll, a tízezer új fiatal népi értelmiség sorsáért har­col. De nem magáról beszél, mindig csak annyit mond. hogy ezt a pár­tunk akarja, pártunk csinálja.:. Előadása után újra megkezdődött a felvételi vizsga. Verselemzés kö­vetkezett: „Nem, hal meg. ki milliókra köl­ti dús élte kincsét, ámbár napja múl, hanem lerázván mindazt, ami földi, egy éltető eszmévé finomul*’ — olvastuk a sorokat. Néztem a férfit, aki közöttünk ült, s nagyjaink mellett őrá is gondol­tam. Igen. nem halhat meg az, aki milliókra költ i dús élte kincsét.; • Igen. Rajk László a népért har­colt. s harcban halt meg. De a vers, miként napsugárban fürdő virág, tegnap megfakadt ország-világ előtt a sirján, s egyre no és egyre inkább szárba szökken: „Nem hal meg, ki millipkra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván mindazt. ami földi, Egy éltető eszmévé finomul“. (C. Cy.) mint tíz éve ez a vállalat Kovács Béla igazgatóval az élen hónapról hónapra és negyedévröl-negyedévre rendszeresen túlteljesíti tervét. SZEPTEMBER havi szállítási terv tel jesí tésü k 204.4 százalék volt. Áru to n na k ilomé terű k teljesí tésébe n 141.2, raksúlytonnakilométerük tel­jesítésében pedig 132.8 tized száza­lékot értek el. Gépkocsijaikkal a múlt hónapban 93.591 kilométert fu­tottak le a megye országútjain. Mi is tulajdonképpen ennek a vál­lalatnak a feladata? Ök bonyolítják le az áruszállítást, nagyrészt erről a telepről a megye összes földmüvesszövetkezeteit —• asztaltűzhelytől, s fonottszatyortól kezdve a fekete kindrusz festékig —> mindennel ök látják el a különféle boltokat. A napokban ellátogattunk a vál­lalathoz, hogy megérdeklödjük, ho­gyan készülnek a közelgő terület- rendezésre, növekedik-e majd szál­lítási hálózatuk és milyen intézke­désekkel készülnek, hogy az első perctől kezdve zavartalan legyen a földművesszövetkezetek áruellátá­sa? A kérdésekre Kovács igazgató elv. társ adott választ. Elmondotta, hogy végleges területi áttekintést még nem tud adni, de bizonyos abban, hogv ezentúl többfelé kell majd szállüaniok az árut. Erre valameny- nyien készülnek, s úgy hiszi, semmi fennakadás nem lesz. Elég jól isme­rik Eger környékét, az ottani boltok rendszerét, a nagykereskedelmi köz­pontokat, mert egyidőben már szál­lítottak arra a területre. A szállí­tási vállalat dolgozóin nem múlik majd a jó eredmény, csupán azt ké­rik. hogy több üzemanyagot kapja­nak. Tisztában vannak a jelenlegi szűkös fűtőolaj viszonyokkal, s min­dent elkövetnek, hogy takarékos­kodjanak az üzemanyaggal, sót: leg­utóbbi rendelésüket már így is állí­tották össze és mégis benzinből 2276, gázolajból pedig 9640 kilo­grammal kaptak kevesebbet, mint kértek. Mindent, elkövetnek, hogy így is teljes forgalmat bonyolíthas­sanak le és éppen ezért új módszert vezettek be. Jobb munkaszervezés­sel elérik, hogy a darabárut szállító kocsik visszafelé se jöjjenek üresen, hanem a területről egyúttal Össze­szedik a zöldségfélét, s hozzák a központba. Ezzel naponta körülbelül 10 fuvart tudnak más célra beállí­tani, ami csaknem 1 millió forint megtakarítást jelent. Sokat törik fe­lüket újítóik is. A múlt hónapban 31 újítást adtak be. ebből máris al­kalmaznak 25-öt. s ez 100—110 ezer forint értéket jelent. Azt viszont szinte már említeni sem merik, hogy több autógumit kaoinnak, pedig ha az elosztó központokban jobban fi­gyelembe vennék a rossz borsodi utakat, ezen a problémán is segít­hetnének. E NEHÉZSÉGEK ellenére is szor­galmasan készülnek nagy felada­tukra. s bizonyosak vagyunk abban, hogy a megnövekedett területen is helytállnak ( Előrebocsátom : .< a tényekne k csak a tized- ; részét, a legjelentősebbe­ket Írom le, mert a pro i és contra érvek felső- ■ rolása oldalakat venne igénybe, s talán a tisztázó kérdések, az egyes kivizsgálási mozzanatok, amelyek ebben az ügy­ben korábban lezajlottak — mór nem is tartoz­nak szorosan ide. Két dolgot azonban el kell mondani röviden, hogy az olvasó megértse, miért „nagy ügy“ Sza­bó Lajos ügye, s miért nem megyünk el mellette szó nélkül és hogy miért követelünk határozott és'érélyes felelőssé gr evonást? Az egyik: Szabó Lajos a 36. számú Autó- közlekedési Vállalat Taxifőnökségének forgalom- vezetője volt május 15-ig. Vállalati fegyelmivel, be nem bizonyított vádak ala-pján eltávolították, illetve kihelyezték Kazincbai-eikára, Bár anyagi­lag ez nem érintette különösen, de erkölcsileg teljesen tönkretette és összeomlott benne az em­beri megértésről, az őszinteségről és az egyes emberek jogainak megvédéséről alkotott elkép­zelése. Szabó Lajos azok közé taijtozik, akik — ha egy bizonyos posztra állítják őket — érzik fele­lősségüket és kötelességüket, ö is érezte és, mert tudta, hogy a nép vagyonárai kell gazdálkodnia, nyitott szemmel járt, hogy észrevegye a legki­sebb szabálysértést, a legkisebb csalást is. S. ha ezt észrevette, nem is hagyta megtorlás nélkül. Szigorúan és határozottan járt el a különféle esetekben. Jól tette! De emiatt aztán sok embernek nem tetszett Szabó la jós, s néhány an hamarosan gondolkod­ni kezdtek: hogyan lehetne rá valami rosszat ki­találni? Mindegy, akármit: akár igaz, akár nem, csak elhigyjék az igazgatóságon, s eltávolítsák a főnökségről... A másik, amit el kell mondani: Szabó La­jos március 9-én elhatározta, hogy éjjeli gépko­csi ellenőrzést tart, s erre meghív egy újságírót is, hadd írja meg mások okulására, ha az ellen­őrzés folyamán valami szabálytalanságot talál­nak. Telefonált a szerkesztőségbe, s bejelentette, hogy: örömmel veszi, ha valaki elmegyen velük. Rövid tanácskozás utSn a szerkesztőségben, rám esett a választás és így aznap éjjel már — mint az ellenőrző bizottság részvevője — én is ott p<sorogtam a hideg éjszakában a szentpéteri ór­át ágú,ton, a lillafüredi alagút előtt és Tapolcán. •* Anna szálló fagyos, havas teraszán. Az ellen­érzés során különösebb rendellenességet nem tapasztaltunk, s mindezt meg is írtam a március 11-én megjelent „Kérem az igazolványokat..." című cikkemben. A cikk vasárnapi napon jelent meg, s bár abban senkit nem ért különösebb kritikai célzás. — aminthogy erre az ellenőrzés tapasztalata nem is adott alapot —, hétfőn reg­gel négy főből álló taxisofőr küldöttség várt rám SZABÓ LAJOS ÜQYE I * / •• •HIIIIIIMHinMmHIUtmHMIMIII IHHMHMHIIIMIiMMMMMHOIMMnillMMINIMIIIIIMimHHINIi a szerkesztőségben, akik sértődötten elmondot­ták, hogy nem várták ezt a cikket és ez bizo­nyára Szabó Lajos ötlete veit, ö „uszított“ rájuk engem és hogy áruljam el: miket mondott róluk Szabó Lajos, amiket én nem is írtam meg ta­lán...? Végül olyasfajta fejtegetésbe bocsátkoz­tak, hogy Szabó Lajos forgalomvezetőnek egyál­talán „joga van-e“ újságírót hívni a taxifőnök­ségre és annak adatokat szolgáltatni? Majd a küldöttség egyik tagja, MoUtorisz István, a fő­nökség sofőrje arra próbált „kioktatni“, hogy mik az újságírók kötelességei és hogy mit is je­lent az újságírás a szocializmusban... Mindezt összegezve pedig közölték velem. (nem mint újságíróval), hogy hamarosan nagyot nézek még én. mert ez a Szabó Lajos egy ilyen, meg ilyen ember, szóval olyan ember, akire sen­ki sem néz jó szemmel és ő hamrosan „letűnik“ a színről. S Szabó Lajost., a „felbujtót“, aki újságírót „mert" hívni, tényleg, pár hónappal a cikk meg­jelenése után letüntették“ a színről, vállalati fegyelmivel elhelyezték Barcikára. sőt: hogy ott se merjen ugrálni, utólag még egy pótfegyelmit is megindítottak ellene. S ezzel lényegében be is vezettem az ol­vasót az ügybe. Most már, ami ezekután követ­kezik, a józan itélőkészségre. a tárgyilagosságra bízom, döntsön mindenki, érzése szerint, s ha úgy gondolja, hogy itt nincs valami rendjén — nyugodtan írja meg a szerkesztőségnek, mert Szabó Lajost magára hagyták, egyedül van és úgy érzi, hogy bizonytalan a jövője, bizonytalan a gyermekei jövője és példája sajnos, nem egye­dülálló. De mi, kommunisták sokan vagyunk, ”nayon sokan és nem engedhetjük meg, hogy akár egy ember is a hamis rágalmak, a karrier- izmus áldozata legyen. Aki úgy érzi, hogy itt igazságtalanság történt, emelje fel szarát, mert a nyilvános parlament többet jelent a leghatalma-. ibb vállalati döntésnél is! •.. Szabó Lajos ellen vállalti hadjárat in­dult. S ezt jól tudta 6 is. de nem torpant meg mégsem, nem alkudott meg senkivel. Leleplezte Szilágyi László gépkocsivezetőt, mert ..szabad“ zászlóval közlekedett, tetten érte Kiss Józsefet és fegyelmi feljelentést indított ellene, njert jog­talanul tulajdonított el bizonyos összeget. Gro- hovszkinét feljelentette szolgálati szabálytalan­ság miatt. De ezalatt persze maisok sem tétlen­kedtek. Kitalálták rá, hogy a fronton kardlap- pal verte a katonákat. A városi pártbizottsághoz fordult és kivizsgálást kért maga ellen. Kiderült, hogy alaptalanok a vádak. Nem bántott senkit, hiszen még a csirke útiakat is sajnálja, elvágni. Ráfogták, hogy bűnös, mert nem Ügyelt fel arra hogy Galuska Lajos fel­keltette-e Ferenci Géza gépkocsivezetőt, amikor az ellenőrzést tartó Sza­lag Nándor a telepen járt. Később azonban tisz­tázódott, hogy ebben sem hibás, mert Szabó La­jos ekkor nem is volt szolgálatban. Es elvégre is — már bocsásson meg a világ! Hál ez a for- galomvezetö kötelessége? Vádolták azzal is. hogy nem adta át a főnökség vezetőjének tapasztala­tait. Ezzel szemben az igazság az, hogy Szabó Lajos jóval későibb került a főnökségre és — hát álljunk máé meg egy szóra! Vajon ki teszi azt meg, ha odamegy egy vállalathoz valamilyen beosztásba, hogy: — no. igazgató elvtárs, jöjjön. beszélgessünk egy kicsit, mert én úgy látom, hogy maga még fejletlen, nem ért ehhez sem, meg ehhez sem és én most át fogom adni ma­gának a tapasztalataimat. Az nagyon helyes, sőt kötelessége minden egyes embernek, hogy to­vábbadja jó módszereit, s ezt Szabó Lajos is megtette, csak éppen nem ilyen formában. S hogy nem így tette. — azt is jól tette! Mindezek ellenére Szabó Lajost elbocsá­tották — bocsánat! — áthelyezték Kazincbarci kára, ö pedig a bírósághoz fordult igazságtéte­lért. A törvényt persze már nem lehet becsapni, pláne akkor nem, ha valótlan adatokat tartal­maznak az alperes jegyzőkönyvei és azokat olyan „érdektelen“ személyek tanúsítják, mint Szilágyi László, Kiss József. Grohovszskiné és mások, aki­ket Szabó Lajos annakidején a különféle vissza- éléseidért felelősségre vont. A bíróság a tárgyalás után ártatlannak mondta ki Szabó Lajost és ítéletében kifejezésre juttatta, hogy ót az Autóközlekedési Igazgatóság köteles visszahelyezni előző jogaiba és ugyanez viseli az psszes perköltséget is. Ezt persze nem valami kecsegtető dolog tudomásul venni, s ezért a tárgyalást például olyan jelenségek tarkítot­ták, hogy Rózsa elvtárs, az AK1G ügyvivője mint az alperes képviselője kijelentette Szabó lajos ügyvédjének: „Van racionalizálás is c vi­lágon“. A bírói ítélet, amely Szabó Lajost a Népköz- társaság nevében felmentette és előző jogaiba visszaállította, szeptember 13-án hangzott cl. De Szabó Lajos még ma is Kazincbarcikán van a legnagyobb bizonytalanságban és a. hajsza, — ha nem is olyan nyíltan, mint eddig — de tovább folyik ellene. S mindez miért? Mert Szabó Lajos érezte felelősségét, nem hányta be a szemét, nem korruptéit a szabály­talankodókkal, megtorolt minden jogtalanságot és egyszer ki „mert“ hivni egy újságírót az Eszakmagyarország szerkesztőségéből. S mindezt nagyon jól tette! Dehn® akkor miért e hajsza elvtársak! Hát nem lábbaltiprása ez a szocialista tör­vényességnek? ÖNODVARl MIKLÓS Munkában a borsodmegyei nőtanácsok I élóra a t1 öMmúvess2Övetkezeti Szállítási Vállalatnál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom