Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-21 / 223. szám

Péntek* 1956. szeptember áh

ÉSZAKMAGYARORSZAG

3

LEZÁRT ÜGY

*'

íf:

Megkőnny#bbülten írom le most: dr. Kövesí Pál ügye lezáráshoz közeledik. Megdöbbentően szomorú ügyével (amelyhez hasonló az elmúlt esztendőkben sajnos nem egy, s nem kettő akadt) a miskolci városi pártbizottság értelmiségi ankétjén ismerkedtem meg, ahol tömör tőmondatokban beszélte el történetéi. Annak az embernek a szemérmes szűkszavúságával ismertette húsbavágó problémáját, aki nem is szereti, nem is tartja szükségesnek f elhány tor gatni a történteket, nem kíván vájkálni saját fájdalrnában, s nem kívánja más szívébe se átplántálni saját sebeit. De elmondta, mert segítséget várt, 8 bízott benne, hogy a párt jelenlegi politikája biztosítja is ezt a segítséget Ez járt neki.

— 1907-ben születtem, 1929-ben szereztem mérnöki diplomát. 1931-től 1944-ig a jelenlegi Lenin Kohászati Müvekben dolgoztam, közben műszaki doktori vizsgát tettem, — kezdte elbeszélését Kövesi Pál — 1944- ben édesapám származása miatt nyugdíjaztak. Engem a Szálasi-kor- mány internált, de sikerült megszöknöm. A Vörös Hadsereg bevonulása után jelentkeztem munkára. A gyár akkori igazgatója az acélmű vezetésével bízott meg, s ott 1948 végéig dolgoztam. Azután visszakerültem a laboratórium élére.

Elmondta, hogy 1950 július 8-án hat társával együtt letartóztatták. (Amint utólag megtudtam, jobboldali szociáldemokrata magatartással vádolták — ártatlanul.) A recski bányában dolgozott internáltként 1953-ig, s ezalatt ki sem hallgatták; könyvet, újságot nem olvashatott. Nem tudott róla, hogy felesége meghalt, lakását elvették. Miután kiszabadult, a Lenin Kohászati Művek igazgatósága vonakodott helyreállítani folyamatos munkaviszonyát. Bútorozott szobában él, néhány ruháján kívül semmije sem maradt egész élete munkájából Felszólalása végén teljes rehabilitálását kérte.

Ennyi az idős mérnök szomorú története. Éppen ezek a rideg, kíméletlen tények, amelyeket nem díszített semmiféle fölösleges szócafrang, nem szaporított és nem terhelt ál- pátosz, döbbentették meg leginkább a hallgatóságot. Ezzel a még mindig nyilaló döbbenettel érdeklődtem három héttel később Kövesi Pál ügyé- ről

— Kedvezően alakul — nyugtatott meg Kövesi Pál. — Azt hiszem minden szerencsésen elintéződik — remélem. Folyamatos munkaviszonyomat helyreállították, a napokban kaptam értesítést az ügyészségtől arról, hogy foglalkoznak kérelmemmel, amelyben anyagi kártérítésért folyamodtam. Több kívánságom nincs, = mondotta dr. Kövesi Pál.

Figye'em az idős mérnököt, arcán redőket vontak az elmúlt évek méltatlan szenvedései, amelyekről nem beszél. S nézem a megtörtfényű szemeket, amelyek beszélnek helyette. Kérdezem miben segíthetnénk még, mi az amire szüksége van?

— Most már úgy látom minden rendbejön. Én nem akarom hánytor- gatni a múltat. Olvastam vasárnap a Szabad Népben Friss István cikkét. Valóban kár felelősségrevonást sürgetni. Nem használ semmit. Azt kell biztosítanunk, hogy az, ami történt, ne ismétlődhessék soha többé.

Dr. Kövesi Pál megnyugvást és megbékülést keres. Jó volt hallgatni meggondolt, egyenes szavait, s megnyugtató, hogy az állam és a gyár vezetői ezt a megbékülést igyekszenek elősegíteni. Csupán egy megjegyzést szeretnék még fűzni az ügy lezárásához. Amidőn érdeklődtem a Kövesi-ügyről, hallottam olyan véleményt is: »Mit követelőzött abban a felszólalásban? Vezető állása van, jó fizetése, mit akar még?!«

Dr. Kövesí Pál és a hozzá hasonlók nem követelőznek indokolatlanul. Csak azt kérik, s a párt és állam csak azt adja meg nekik jogosan, amit jogtalanul elvettek tőlük. Azokat az esztendőket, amelyeket internálótáborok és börtönök emésztettek el, immár nem tudjuk visszaadni, de hallgassuk meg kívánságaikat, próbáljuk megérteni érzékenységüket, hogy állandóan érezzék a jövőben maguk mögött a párt segítő kezét.

Zárjuk le így végleg, s megnyugtatóan dr. Köveéi Pál és társai ügyét.

S. L.

Ivan Gosnjah hadseregtábornok látogatása a xágrábi vásár magyar pavilonjában

reste a magyar pavilont is. A hadse^ regtábornok elismeréssel nyilatkozott a magyar ipar műszaki íejlettBelgrád (MTI)

Iván Gosnjak hadseregtábomok. a jugoszláv nemzetvédelmi ügyek államtitkára látogatást tett a zágrábi nemzetközi vásár új részén. Felke-1 egéről. (MTI)

Befejezte harmadik negyedévi tervét a borsodnádasdi hengermű

A szerda reggel végétért 24 órás műszakban a borsodnádasdi hengerészek teljesítették harmadik negyedévi tervüket, sőt azt reggel 6 óráig mintegy 10 tonnával túl is szárnyalták. A hengerészek az éves felajánlásukban vállalt 10 nappal szemben 12 napos előnyre tettek szert és megerősítették vezetőhelyüket az üzemrészek versenyében.

A borsodnádasdiak csaknem 2000 tonna félkészárut, 1000 tonna készárui és 178 tonna elektróöntecset adtak esedékes tervükön felül. Az év elejétől 1660 tonnával több finomlemezt szállítottak a feldolgozó gyáraknak, mint amit tervük előírt.

öt év alatt több mint kétszeresére emelkedett Miskolcon a rádióétólizetők száma

1951-ben Miskolcon a rádióelőfizetők száma alig érte el a 13 ezret. Az utóbbi öt év alatt ezév szeptemberéig rohamosan megnövekedett a rádiókedvelők tábora és ma már — a mintegy 3000 vezetékes rádióval rendelkezőkkel együtt — kereken 26 300 rádióelőfizető van Miskolcon.

Brazília új fő Táróét kap

Rio de Janeiro (MTI)

A brazíliai köztársasági elnök szerdán rendeletet írt alá, mely kilátásba helyezi, hogy Brazília fővárosát a jövőben az ország egy központi fennsíkján jelölik iki —• jelenti az AFP. Brazília új fővárosát szintén Brazíliáinak fogják nevezni.

i

Íz Egyesült ál'amok szerdán újabb négy laoán háborús bűnösnek kegyelmezett meg

Tokió (MTI) Az Associated Press beszámol arról, hogy az Egyesült Államok szerdán további négy japán háborús bűnösnek kegyelmezett meg. A még fogvatartott háborús bűnösök száma így százhetvenegyre apadta

V

** *«•, otyty vzál ft&ndeíy-d-eit...

•— Megtettem én az uramnak, apósomoknak mindent, amit tudta,. Nem mondhatja senki a faluba’, hogy nem dógoztam eleget hajnaltól napestig. A két disznót én etettem; bikára is szerződtünk, annak az etetése is rámmaradt. A bika nekem is rontott néhányszor. A vállam meg a mellem összetörte, amikor enni adtain neki. Egyszer lel is ágaskodott és nekidöntött az ágasgerendának. Estére, mire haza szokott jönni az uram, én kihánytam a trágyát, megalmoltam. Négy gyereket fésülni, mosdatni, ekkora családra rendettartani, főzni nem gyerekjáték. Ezzel a munkával vezekeltem le, hogy a házhoz egy szál pendelybe’ jöttem.

— Mégsem vót jó sehogyan se. Itt az ujjam végit még ma se tudom mozgatni. Az apósom vagdalta Ö6sze kaszával Ez úgy történt, hogy a? öreg kinthagyta élivél fölfelé a kaszát az udvaron. Ez a legkisebbik fiam meg a ház előtt játszott akkor éppen és beleesett. Csak arra futottam oda léletoszakadva, hogy ott fekszik a gyerek a vériben. Néztem, hol vérzik? A kis hasán, karján, tenyerén karcolás se volt, aztán észrevettem, hogy a talpából ömlik a vér. Megmondom őszintén, én sem vágyok hiba nélkül és erősen kifakadtam, mert öreg ember létére is lehetne annyi esze, hogy ne hagyja kinn a kaszát élivei fölfele. (Persze ennél erősebb szavakat mondtam.) Arra eszméltem csak föl, hogy a kaszával a fejem fölött hadonászik. Már épp odasújtani készült. Ha a kezem a fejem fölé nem emelem, tudj’ isten mi történik. így csak az ujjaimat meg a tenyeremet vagdalta össze. Ott huzakodtuhk a kaszával, én is fogtam, ő sem engedte. Akkor már egybeesőd ültek a faluból, úgy választottak nagynehe- zen széjjel. Tanuk is voltak, meg látleletek a doiktortól. Bizonyíthattam volna napnál világosabban, mit műveit velem az a vénember. De az akkori tanácselnök lebeszélt, hogy ne firtassam tovább, maradjak veszteg, hová lennék a négy gyerekkel, hiszen nem hoztam a házhoz semmit, az uram csali egy szál pendelybe’ vett eL

— A férjem, az igaz, nem ütött meg engem soha. Iszákosnak se mondhatom, dógozott az is épp eleget, a mezei munka néki is elég vót. A baj csak az, hogy az apósék telibeszélték a fejét az eset után, hiába is tettem én akármit, csak cseléd voltam a háznál. Az após felbujtotta, a kamrakulcsot csak dugta előlem meg elzárta a holmit, mintha én legalább is nem a hites felesége lettem volna és tudj’ isten hová kótyavetyélném a holminkat. A saját hites uram házába se vótam a magam asszonya, nekem csak hallgass volt a nevem, mert a házhoz én csak egy szál pendelybe’ jöttem.

— Eltelt egyszer három hónap is úgy, hogy egy árva szót se szólt hozzám, valósággal falnak nézett. Csak annyit ejtett ki legföljebb, hogy -adj ennem-«, »ágyazz-«, »etessél-«. Akkor volt ez, mikor belépett egy szektába, odahagyta a hitét. Nem is a hit izgatott, hanem az, hogy emiatt még gyakran a munkát is hanyagolta. A ház körül minden az én nyakamba szakadt. Amikoc meg szóltam emiatt, hát lehordott mindenfélének. Hallotta a négy gyermekem is mindég, amint az anyjukat becsmérli. Pedig én erre nem szolgáltam okot, csak azzal, hogy árva lány voltam, az anyám megesett fiatalkorába, én meg a házhoz egy szál pendelybe’ jöttem.

— Fájt nekem nagyon, hogy így gyalázkodik a férjem, mert szegény anyámmal ez történt. .Attól dógos és becsületes asszony volt, hogy ez történt vele. Én meg erre a beszédre soha sem szolgáltattam okot. Azért bántak így velem a háznál, mert az uram gazdalegény volt, házzal, földdel. Könyörületből vett csak el, — így mondták. Pedig éppenséggel ő sem nagyon fért az öregekkel, végül aztán azt duruzsoltam én a fülibe, hogy menjünk be mink a téeszcsébe, így külön leszünk az apóséktól, nem lesz hiba a közös dolgokkal, az osztozással, végzi ki-ki a maga dolgát. De az uram nem állt rá semmikép se bárhogy erősködtem. Végül már addig mentünk, hogy azt mondtam: bánom is én az egész cudarságot, majd beállók a téeszcsébe magam egyedül, dolgozok ahogy tudok, megkeresem én a magamét meg a négy gyerekét, ott nem róják föl, hogy egy szál pendelybe? léptem a közösbe.: 5

•

Eképpen beszélte él szomorú történetét Kovács Julis asszony (akit a valóságban nem is így hívnak) a kis északborsodi faluban. Szerettem volna, ha már e nyomasztó történetet egy a téeszsben átdolgozott esztendő után már csak távoli rossz emlékként mondta volna el. De még az élet mást mutat, a boldog befejezés még a jövőé, a belépésről még végleg nem döntött. Most még, ha a jövőről beszél, csak legyint, megtörtén, bizonytalanul. Nem tud dönteni, merre menjen. Ott beszélte el nekünk embertelen históriáját, a Szőnyi képre emlékeztető nyomorúságos falusi ház udvarán, miközben kislánya haját fésülte... S a gyerekeit hallották, hallgatták mindazt, amit mondott.

Bízom benne, hogy az élet igazságot szolgáltat neki és a termelő- szövetkezetben majd elfelejtetik véle az egy szál pendelyt és megbecsülik a négy gyermeket nevelő anyát, s két dolgos kezét.

SÁNDOR LÁSZLÓ

Védjék meg üzemük becsületét a berentei és a szuhakállói bányászok

A berentei bányaüzem súlyosan lemaradt terve mögött. Amíg a hóele ji dekádban az elsők között 104,6 százalékot jelentett, most a havi tervteljesítésben — alig két héttel később — csak 97,7 százalékot tud felmutatni.

A bányaüzem vezetősége, a pártós a szakszervezet mindent elkövet a termelés fokozásáért, de kevés eredménnyel. A teljesítményszázalék igen lassan emelkedik, legtöbbször azonban egyhelyben topog.

Mi az oka ennek? Hogyan történhetett meg, hogy a tervteljesítés így visszaesett, s a hóeleji előretöréssel szemben ma már lemaradás mutatkozik?

— Nemrégen nyomás jött a frontfejtésre, s mintegy 40 centiméteres földréteg ereszkedett a 60 centi vastagságú szénfalra. Később hosszabb ideig tartó áramkiesés akadályozta a termelést — magyarázzák a bánya műszaki vezetői.

Jóllehet, ezek az okok valóban sok tonna szén kiesését jelentik, a legfőbb oka a lemaradásnak a fegyelmezetlenség. Az utóbbi időben különösen snk volt a hiányzás a berentei bányában. A napi átlagos hiányzó létszám gyakran kétszeresére, háromszorosára nőtt.

Talán olyan sok a beteg? Nem! Most mutatkozik meg a berentei bányában a kétlakiság káros volta. Több bányász még mindig nem választott, hogy a bányába megy-e véglegesen dolgozni, vagy gazdálkodjék? A környéken lakók legtöbbje ugyanis 2—3 hold földdel rendelkezik, s most, hogy megkezdődött a

kukoricatörés, a krumpliásás, egyszerre „betegek“ lettek. Tömegesen vették ki a szabadságot, s a korábbi napi 30—35 beteggel szemben 58 —60-an jelentettek beteget. Ilyen nagy létszámkieséssel persze nem lehet produktív munkát végezni, s a vége az lett, hogy a terv teljesítés egyik napról a másikra csökkent.

Szuhakálló az edelényl bányaüzemmel áll párosversenyben. A bányaüzem épületének falán ott függ a versenyhíradó, rajta az eredmény: Edelény 100,2, Szuhakálló 97,9 százalék. A tábla előtt három bányász áll, taggyűlésre készülnek, s most olvasgatják a számokat. Megkérdezem, mi a véleményük, miért maradt le Szuhakálló? Kitérően felelnek:

— Mi dolgozunk, kérem, de kevesen vagyunk. Túl kevesen.

A hóeleji dekádban Szuhakálló is az elsők között volt 100,6 százalékkal. Mi az oka a lemaradásnak?

Eddig a szuhakállói bányában a termelés zömét a IV-es telepről szedték, de ez már régi művelésű, ösz- szeszaggatott rész, lényegében lefejtett telep, az új frontfejtés pedig még nem indult meg. Most készülnek a légvágatok, szerelik a kaparószalagokat. A két akna előirányzata 54 vagon, de a Il-es aknán jelenleg csalt feltárás van, s emiatt nem bírja az I-es teljesíteni a tervet.

A szuhakállói bányaüzemben haladéktalanul rendezni kell a műszaki feltételeket. A bányaüzem becsülete forog kockán!

O. Mj

Gazdag akcióprogramot dolgozott ki a Hazafias Népfront miskolci bizottsága

A Hazafias Népfront Miskolc városi bizottsága a napokban megtárgyalta az év végéig terjedő munkatervét.

Kammel Lajosné, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára ismertette az elnökség javaslatait. A munkaterv többek között az alábbiakat tartalmazza:

Az elkövetkezendő időkben legfőbb feladatunk a munkásság-, a parasztság és az értelmiség összefogása, népgazdaságunk fejlesztése, a szocialista törvényesség megszilárdítása, a dolgozók életszínvonalának emelése, egész állami életünk további demokratizálása. El kell érnünk, hogy városunk népfrontmozgalma

bátor hirdetője, cselekvő harcosa legyen a nemzeti egységnek.

Amint az országgyűlés elfogadja a második ötéves tervről szóló törvényjavaslatot, fontos feladatunkká válik annak ismertetése. A városi iroda ennek érdekében nagyszabású ankétot és több kisgyűlést rendez.

A városi tanács el fogja készíteni a városfejlesztés perspektivikus tervét. Ennek előkészítésére amkétot szervezünk „Hogyan kívánja látni Miskolcot 30 év múlva“ címmel. Az ankétra a dolgozók minden rétegét meghívjuk, a javaslatokat pedig eljuttatjuk a városi tanács elnökségéhez.

Nevelő, segítő tevékenységet folytatunk a törvényesség megszilárdítása érdekében. Előadásokat szervezünk a törvények és rendeletek ismertetése céljából, ehhez segítséget kérünk az ügyvédi kamarától.

A legközelebbi elnökségi ülésen megvitatjuk a város kulturális helyzetét és állástfoglalunk a Művelt Nép és más lapok vitájában. Segíteni fogjuk a városi tanács által tervezett nagy kultúraktíva értekezlet előkészítését. Továbbfejlesztjük a „szobormozgalmat“. December 27-én megemlékezünk Herman Ottó halálának évfordulójáról, s leleplezzük a nagy tudós szobrát;

Teljes erőnkkel támogatjuk kép* viselői teendőik ellátásában ország« gyűlési képviselőinket. Segítjük beszámoló gyűléseik előkészítését, fogadónapjaik megszervezését.

A tanácstagok munkájának segítésére, tapasztalataik kicserélésére ankétot rendezünk. A város 2—3 kerületében megszervezzük a választók é6 a tanácstagok ankétjét is* amelyen

baráti légkörben elmondhatják egymásnak véleményüket.

Őrködni fogunk a választási törvények betartásán. Részt veszünk á tanácstagok esetleges visszahívásában és az új választások lebonyolításában.

Egész tevékenységünkkel elősegít-, jük az értelmiségiek nagyobb megbecsülését. Lehetőséget adunk arra# hogy előrehaladásunk érdekében# társadalmi életünk minden területén elmondhassák véleményüket, hasznosítsák tudásukat, képességeiket. Október és november hónapban értelmiségi ankétot szervezünk műszakiak, orvosok, pedagógusok, jogászok, írók és művészek számára.

A programjavaslatot élénk vita követte. Bőd Andor, a Hazafias Népfront munkatársa részletesen szólt Miskolc „szobormozgalmáról“.

— A mozgalom létrehozásakor az volt a célunk — mondotta —, hogy szobrot állítsunk négy nemzeti nagyságunknak: Herman Ottónak, Egres- si Gábornak, Munkácsy Mihálynak és Déryné Széppataki Rózának. December elejére ígérték, hogy a Herman Ottó szobor készen lesz. A művet kitüntetett szobrászművészünk, Medgyessy Ferenc készíti el.

Bőd Andor a továbbiakban elmondta, hogy több olyan nemzeti nagyságunk van — például ' Bajcsy Zsilinszky Endre, Móricz Zsi gmond, József Attila, — akit sok szál fűzött Miskolchoz és még egy emléktáblája sincs.

A vita végén a bizottság az akció- programot egyhangúlag elfogadta;

A kereskedelem dolgozóinak köszöneté

A miskolci kereskedelmi dolgozók örömmel üdvözlik a miskolci posta- igazgatóság azon elhatározását, hogy a Széchenyi-u. 111. szám alatt fiókpostahivatalt létesít. Az új postahivatal létesítésével a kereskedelmi dolgozók régi sérelmét orvosolják. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a boltok dolgozói zárás után. tehát szabadidejükben voltak kénytelenek sokszor egy órán át sorbanállni a fő- postán, hogy a napi bevételt befizethessék, mert az esti órákban túl nagy volt a zsúfoltság. A feladatot legtöbb esetben nők, jórészt családanyák végezték, akiknek a munkaidő ily módon való meghosszabbítása nagy hátrányt jelentett. Bízunk abban, hogy az új postahivatal működésével ez a nehézség erősen csökkenni fog;

Ügy látjuk, hogy a postaígazgatk* ság a júliusi párthatározat megvalósításának útján jár, amikor az emberről, a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás jegyében intézkedik. Ez a gondoskodás a kereskedelem dolgozóit még nagyszerűbb eredmények elérésére fogja serkenteni.

Amikor e sorokkal sokszáz kereskedelmi dolgozó örömének és köszönetének adunk kifejezést, bízunk abban is, hogy a posta a boltok zárási idejének és az új postahivatal hivatali rendjének egybehangolásával még fokozottabban fogja segíteni a kereskedelem dolgozóit.

DARVAS ÁRPÁD a miskolci Ruházati Bolt Vállalat párttitkána