Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-22 / 224. szám

ftwmhat, 1956. szeptember r *­Cszakmagtarorszag 3 Javítsák meg a traktorosok munkakörülményeit, adjanak melléjük segédvezetőket • Egy brigádvszefő levele nyomán Amint gépállomásaink dol­gozói bevontatták a cséplőgépeket, azonnal hozzákezdtek az őszi mim­ikákhoz, a talajelőkészítéshez és a vetéshez. Ismeretes, hogy az időben és jó minőségben végzett őszi mun­ka egyik legfontosabb alapja a kö­vetkezőévi gazdagi termésnek. Jórészt traktorosainkon múlik, hogyan tel­nek meg jövőre búzával, rozzsal, ta­karmánygabonával termelőszövetke­zeteink és sok egyéni gazda kamrái. Gépállomásaink dolgozói jól tudják ezt, s igyekeznek eleget tenni köte­lességüknek. Sajnos azonban, nem mindenütt teremtik meg a feltételeket ahhoz, hogy a traktorosok megfelelő körül­mények között dolgozhassanak, gé­ljeiket kihasználhassák, s takarékos­kodni tudjanak a drága üzemanyag­gal. A traktorosok nem egy helyen panaszkodnak, hogy gépükhöz nincs segédvezető. Ha a felelős vezető egy­maga úgy akarja kihasználni a gé­pet, hogy annak kapacitása 100 szá­zalékig a termelés érdekeit szolgálja, akkor akár éjjel-nappal le sem száll­hat a traktorról. Igaz, hogy ez a helyzet bőséges kereseti lehetőséget biztosít, de traktoros legyen a tal­pán, aki megállás nélkül dolgozni tud. Ha pedig nem ezt teszi, ala­csony a gépére eső teljesítmény, s a munka sem halad a határban. Mit .ír .erről Póta Imre, a taktaharkányi gépállomás dolgozója: Brigádommal a tiszaluci Béke Tsz-ben dolgozom, ahol befejeztük az őszi árpa és a rozs vetését — hang­zik levele. — Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a búza is mielőbb a földbe kerüljön. Azt akarjuk, hogy a tsz. tagsága jövőre minél szebb termést takaríthasson be. Igyekszünk helytállni, hogy azt a jó munkát, amelyet megkövetelnek tőlünk, el is végezzük, de ugyanakkor elvárjuk, hogy gondoskodjanak is a dolgozók­ról. Traktorosaink egyedül dolgoz-, nak egy gépen, kora reggeltől késő estig ülnek a motoron. Nem tudnak rendesen étkezni, az egész nap ösz- szerázott gyomorral nem nagy ked­vük van a száraz kosztra. Ha enni akar, meg kell állni a géppel. Vagy teljesen leállítja, vagy üresen járat­ja, ami emészti az üzemanyagot. Súlyos hiba, hogy a gépek kapaci­tását nem tudjuk kellően kihasz­nálni, de segédvezető híján sok más hátrányt is szenved a traktoros. Sem a nyári nagy hőségben, sem az őszi hidegben nem tud egyfolytában egész nap gépen ülni, szüksége van néhány perc pihenésre, meggémbe- redett lábai felmelegítésére, vagy arra, hogy esetleg átázott ruháját megszárogassa. Igaz, lakókocsink is kevés van, de a legrosszabb esetben tüzet rak az ember, persze csak úgy, ha van, aki addig folytatja a munkát. De ha azt akarják trakto­rosaink. hogy a munka is haladjon, akkor még erre sincs módjuk. Nincs ez így rendjén — írja leve­le végén Póta Imre elvtárs. Mielőbb orvosolni kell a dolgozók jogos ké­rését, s biztosítani számukra a ked­vezőbb munkakörülményeket, hogy elláthassák a rájuk váró fontos fel­adatot. A jövő évi termés rovására megy, ha a föld ősszel nem lesz leszántva. Igaza van Póta elvtársnak. Jó lenne, ha a megyei igazgatóság s a helyi vezetők mielőbb orvosolnák ezt a sérelmet, nemcsak Taktahar- kányban, de más gépállomásokon is. A dolgozók és a termelés érdeke egyaránt megkívánja, hogy sürgő­sen intézkedjenek, s ahol csak lehet­séges, segédvezetőket adjanak a traktorokra. Higyjék el, hogy az ilyen ,.kis ügynek“ látszó dolgok megoldása igen értékesen kamato­zik a dolgozók munkaszeretetében, s a termelésben egyaránt. (— Sz —) Egy hír margóiéra... Két héttel ezelőtt kezdtek hozzá egy új, 100 tonnás műanyagprés prototípusának elkészítéséhez a Borsod vidéki Gépgyárban. A gép tervezője: Szegedi Károly főkon­struktőr, aki már több új gép ter­vezésében és elkészítésében szer­zett érdemeket a gyárnak, s nem utolsósorban magának. Az év ele­jén is az ő tervei alapján készítet­ték el a műanyagprést. A tervező szerint ez a típus lé­nyegesen jobb és tökéletesebb, mert szélesebb körben is alkalmazható. A gyár — mint már említettem — hozzákezdett az újfajta prés elké­szítéséhez, de sajnos, anyagbeszer­zési nehézségek miatt nagyon von­tatottan halad a munka. Különösen a görgőscsapágy, bronz és a hegesz­tő elektróda hiánya akadályozza őket. A gyár érdekében emeljük fel ez­úton szavunkat, arra kérjük a Kohó- és Gépipari Minisztérium üzemgépészeti igazgatóságát: sür­gősen intézkedjen már csak azért is, mert az új gép iránt nagy az ér­deklődés. Segítsenek, hogy ebből a típusból 4 darab még ebben az évben el­készülhessen. Ez valamennyiünk — az egész ország érdeke! (dolezsár) hírek megyénk kulturéletéböl A MEGYEI KÖNYVTÁR a városi tanács népművelési osztályával, a TTIT-el és a Hazafias Népfronttal közösen rendezendő irodalomtörté­neti előadássorozatának első előadá­sa szeptember 25-én lesz a Megyei Könyvtár emeleti nagytermében „A mai magyar irodalom“ címmel. Az előadást pontosan 6 órakor kezdik. Előadó Pándi Pál. A HAZAFIAS NÉPFRONT MIS­KOLCI BIZOTTSÁGA kezdeménye­zésére megindult szoboráttítási moz­gatom jelentős határkőhöz közele­dik. Herman Ottó szobra Medgyes- sy Ferenc Kossuth-dijas művész mű­termében befejezéshez közeledik. A szobrot december 27-én. a nagy tu­dós születésének évfordulóján lep­lezik le. Az 1954-ben megjelent törvény je­lentősen kiszélesítette a tanácstagok jogainak és kötelességeinek körét A törvény erre vonatkozó fejezetei poli­tikai mozgósító erővé váltak. Nem­csak a tanácstagok ismerték meg belőle alapvető jogaikat és köteles­ségeiket, — a választók is iránymu­tatást kaptak arra, hogy mit várhat­nak a tanácstagoktól, miben kell se­gíteniük nekik. Nézzük csak, melyek a tanácstagok jogai és kötelességei? A tanácstagok joga, hogy a tanács és a végrehajtóbizottság elé terjesz- szen megvizsgálás végett minden olyan kérdést és javaslatot, amely a szervek hatáskörébe tartozik. A mis­kolci városi tanács tagjai mind gyak­rabban élnek ezzel a jogukkal. Másik fontos, de ezideig még ke­veset gyakorolt joga tanácstagjaink­nak az interpellációs jog. Országgyű­lésünk példájára tanácstagjaink is élnek már ezzel a jogukkal. 'Az augusztusban tartott kerületi ta­nácsüléseken az I. kerületi tanácsnál hat, a III. kerületinél hét interpellá­ció hangzott el. A II. és IV. kerületi tanácstagok még neon gyakorolták ezt a jogukat, de reméljük a jövőben már ők is előterjesztenek interpellá­ciókat Miskolc város tanácsa szep­tember 21-én tart ülést. Felhívjuk tanácstagjaink figyelmét, hogy kö­vessék az I. és III. kerületi tanács­tagok példáját Az elmúlt évben tanácstagjaink szakmai oktatáson vettek részt. Már érződik a gyakorlatban ennek hasz­na, többek között abban, hogy job­ban tisztában vannak jogaikkal és kötelességükkel. A miskolci I. kerü­leti tanács augusztusi ülésén például dir. Rópási Károly tanácstag nem fo­gadta el a romos lakásokban lakók elhelyezési problémájával kapcsola­tos interpellációjára adott választ, — b nem fogadta el a tanácsülés sem. A tanácsülés határozatilag utasította a kerületi tanács vkg csoportvezető­jét, hogy az ügyet sürgősen, közmeg- nyugvásra intézze eL A tanácstagoknak joguk van fel­szólalni a tanácsüléseken, résztvenni a határozatok és rendeletek meg­hozatalában. A városi tanács július 6-i ülésén előterjesztettük a piacok­ról és azok területének használati fiijáról szóló rendelettervezetet, 11 hozzászólás hangzott el, s a javasla­tok eredményeképpen a szabályren­deleten több módosítást hajtottak végre. Most pedig vizsgáljuk meg, hogyan áll a helyzet a kötelességek teljesíté­sével. A tanácstörvény előírja, hogy a tanácstagnak olyan magatartást kell tanúsítania, amely méltóvá teszi őt a dolgozó nép bizalmára. Sajnos, nem minden tanácstagunk tartja ezt kötelességének. Jóasa István városi tanácstagot például börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mert tíz sertést vá­gott le feketén. Az ilyen ember nem méltó a dolgozó nép bizalmára. A tanácstagnak mind a közéletiben, mind a magánéletben feddhetetlennek kell lennie. Az is feladata a tanácstagoknak, hogy példamutatással segítsék az ál­lami fegyelem megszilárdítását, az állampolgári kötelességek teljesítését, a törvényesség megtartását. Begyűj­tési és adófizetési kötelezettségeik teljesítésével mutathatják a legjobb példát. Büszkén mondhatjuk, hogy Miskolcon nincs egyetlen olyan vá­rosi vagy kerületi tanácstag sem, aki hátrálékban lenne a beadással. Nem ilyen jó a helyzet az adófizetés tekin­tetében. Vannak ugyan ebben is pél­damutató tanácstagok, mint B. Szabó Béla I. kerületi, Bertók Sándor IV. kerületi, Köteles Sándor IV. kerü­leti, Dósa István és Sárközi Sán­dor III. kerületi tanácstagok, akik rendszeresen fizetik adójukat. De vannak olyanok is mint Kallóz Sán­dor IV. kerületi, Pogány Gyula és Melczer János I. kerületi tanácstagok, akik súlyosan elmaradtak a köteles­ségtelj esítésben. A tanácstagok fő kötelessége, hogy teljesítsék választóik közérdekű meg­bízásait, megvizsgálják és orvosolják a dolgozók jogos panaszait. Tanács­tagjaink ezt a kötelességüket kevés kivétellel teljesítik. Még mindig ke­vés azonban azoknak a tanácstagok­nak a száma, akik öntevékenyen jár­nak el választóik ügyében. Meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban azt is, hogy tanácsaink szakigazgatási szervei, egyes vállalatai nem intézik el határidőre a tanácstagok által be­jelentett panaszokat. Előfordulnak évek óta ismétlődő panaszok, amelyeket anyagi fedezet hiányában nem tudtunk orvosolni. Hogy a jövőben az azonos bejelenté­sek ne ismétlődjenek, ugyanakkor a panaszok fokozatosan elintéződjenek, rendeletet adtunk ki a városi tanács összes szakosztályainak és a kerületi tanácsok elnökeinek, hogy minden szakigazgatási szervnél vezessék be egy füzetbe az anyagiak hiányában meg nem valósítható kéréseket. A füzeteket az éves tervek összeállí­tásánál beszedjük, s a kérések telje­sítését előirányozzuk a tervbe. így akarjuk fokozatosan felszámolni a hosszú évek óta húzódó megoldatlan panaszokat. Ugyanakkor szükséges, hogy ta­nácstagjaink fogadóóráikon nyílt, őszinte választ adjanak a dolgozók­nak. Ha olyan a kérés, hogy úgy lát­ják egyelőre nem tudjuk teljesíteni, mondják meg bátran, mert ezzel töb­bet használnak, nagyobb tekintélyt szereznek választóik előtt, mintha ígérgetnek, mellébeszélnek. Fontos kötelessége minden tanács­tagnak a fogadóórák és beszámolók rendszeres megtartása. Nézzük meg a számok tükrében a beszámolók megtartásának képét: 1955 első fe­lében Miskolcon a városi és kerületi tanácstagoknak összesen 467 beszá­molót kellett volna tartaniuk, ehe­lyett csak 218 tanácstag tartott be­számolót. 1956 első felében 446 ta­nácstagnak kellett volna beszámolót tartani, s ebből 334 tanácstag teljesí­tette kötelességét. Ez év első negyed­évében 466 tanácstaginak 1116 fogadó­órát kellett volna tartani, s megtar­tottak 776-ot. A második negyedév­ben 468 tanácstagnak 1215 fogadóórát kellett volna megtartani, — ebből 839-et tartottak meg. E számok azt igazolják, hogy bár van javulás a beszámolók és fogadó­órák megtartásában, az eredménnyel még nem lehetünk elégedettek. Nagy segítséget fog majd jelenteni Miskol­con a lakóbizottságok működése, amelyeknek megválasztása e hónap­ban megtörténik. A lakóbizottságok segítőtársai lesznek tanácsainknak, rajtuk keresztül nagyobb tömegeket tudunk majd bekapcsolni a mun­kába. További feladatunk, hogy a szo­cialista demok&tizmust fokozott mértékben megvalósítsuk tanácstag- iaink gyakorlati munkájában, még nagyobb tömegeket kapcsoljunk be az államhatalmi szervekre háruló fel­adatok megvalósításába. Az a célunk, hogy államhatalmi és államigazgatási szerveink munkáját az egész lakos­ság ellenőrizze. így válik majd valóra tanácsainknál a Köziponti Vezetőség júliusi határozata. ROHÄCS gyula vb. titkár „VERJETEK RÁ!" Nem véletlen, hogy ezekben a na­pokban a szénbányászok felé fordul az ország szeme. Nemrégen ünnepel­tük a hatodik magyar bányásznapot. Azok, akik résztvettek egy-egy ün­nepségen, hallhatták —, de az újsá­gokban is közöltük a bányászok ígé­retét: még nagyobb lendülettel fog­nak munkához. Ebben az időszakban kell felszínre juttatniok a 107.000 tonna szén zömét, amelyet pártunk és kormányunk kér tőlük. Ezért jelentett meglepetést a hír, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt munkásai nem teljesítik ter­vüket. ígéretüket! A csorbát ki kell köszörülni! Buz­dítani, lelkesíteni kell a bányászo­kat, de legfőképpen meg kell győzni őket, hogy miért szükséges a terv maradéktalan teljesítése, hogy szinte mindennapi kenyerünk a szén! E buzdításnak, agitációnak számtalan jó módszere van már. Egyik ezek kö­zött a »Szellőztető-« címmel szerkesz­tett röplap, amelyet naponta tízezres példányban jelentet meg a tröszt. Senkisem akarja vitatni e röplapok fontosságát, hiszen ha a rajta kipel­lengérezett hibáknak csak a fele szű­nik meg, már akkor is megérte az előállítási költséget. Ám e röplap csak akkor válik hasznossá, ha a bányászok szívéhez, értelméhez szól egyszerűen, közérthetően s nem utolsósorban: magyarul! A »Szellőztető« legutóbbi példá­nyai azonban nélkülözik e követel­ményeket. Alkotói az emberi méltó­ságot és érzelmet sértő, olcsó vásári humorral tűzdelt magyartalan szöve­geket adtak közre. Ilyeneket: »Maradjon tátva mindenkinek a szája! Szerdán és szombaton tartsunk nagytermelési (?!) napot, hogy a je­lenlegi lemaradásunkat pótoljukte Ugyanemlék a (szeptember 18-i) »Szellőztető-«-nek ez áll a másik ol­dalán« »lit az alkalom, hogy a lema­radók törlés szenek adósságukból, szerdán és szombaton nagytermelési nap!« Majd alant ezzel kapcsolatban a lelkesítés, a bíztatás: »Verjetek rá! Teljesítsétek a tervet!« Ezzel kapcsolatban több meg nem értett kérdésünk van, a »Szellőztető* alkotóihoz: a) Miért maradjon tátva mindenkinek a szája? b) Mi az a nagytermelési nap, s miért kell ezt egybe írni? c) Mire verjenek rá a bányászok? d) Milyen nyelven be­szélnek a »Szellőztető« alkotói? Mert a szeptember 17-i számban így teszik fel a kérdést: »Ormosbánya II. aknán mikor lesz gondoskodva a naprakész állapotban lévő versenynyilvánosság- ról?« Egy másik számiban a tervteljesí­tésben lemaradt üzemeket (Sajó- szentpóter,* Kondó, Sajókazinc, Ru- dolftelep, stb.) személyesítik meg megszeppent kisgyermekekként. Előt­tük pálcával a kezében robosztus alak, s így kiált: »Mi lesz? Hát soha­sem lesz már tervteljesités? Az év elején becsülettel helytálltatok, hát most miért nem megy a termelés? Nem szeretnénk csalódni bennetek!« Ilyen módszerekkel, ilyen agitáció- val neon lehet eredményt elérni. A bányászok joggal kifogásolják a »Szellőztető« durva módszereit, s azt kérik: beszéljenek velük emberi han­gon még a »Szellőztető« kritikai ro­vatában is. A Borsodi Szénbányászati Tröszt bizonyára azért adja ki ezt a röplap- jellegű tájékoztatót, hogy segítse a bányaüzemeket. Ellőállítására való­színűleg nagy összegeket fordít, hiszen a fejcímes üres lapokat a budapesti Pátria nyomdában készítették. A »Szellőztető« azonban nem tölti be hivatását. Helyes volna felülvizsgálni módszereit, de még helyesebb lenne, ha a ráfordított összeget és papírt hasznosabb célokra — teszem azt — a Borsodi Bányász című hetilapra fordítanák, amely ugyancsak a tröszt lapja, s amelyet szeretnek, kedvel­nek a bányászok. A »Szellőztető« költségeiből talán még azt is el le­hetne érni, hogy hat oldalon jelenjen meg az újság, s még többet foglal­kozzon az emberekkel, a tervteljesí­téssel. Próbálják meg, hátha sikerüli ÓNODVÁRI MIKLÓS Kisvendéglők és gyorsbüfék nyílnak a megyében A Borsodmegyei Vendéglátóipari Vállalat igen fontos feladatot lát el a dolgozók igényeinek kielégítése, a kulturáltabb vendéglátás- megterem­tése érdekében. Feladata a második ötéves tervben a vendéglátóipart fejleszteni, új értékesítési formákat és módszereket alkalmazni, megszüntetni a talponálló ital­boltokat, s azok 60 , százalékát átalakítani kis vendéglőklcé, 40 százalékát pedig gyorsbüfékké. E feladatnak már eddig is igyeke­zett eleget tenni a vállalat. Sajnos, azonban még sok jogos panasz hang­zik el a vendéglők elhanyagoltsága, az udvariatlan kiszolgálás, a figyel­metlenség, az áruválaszték hiánya miatt. Fontos feladatnak tartjuk* e jogos séi’elmeket orvosolni. « Számos eredmény igazolja a vál­lalat életében, hogy ezirányú törek­vései sikerrel járták. A hatodik bá­nyásznapon például igen sok üzem­egység példamutatóan látta el fel­adatát, méltán érdemelte ki a dolgo­zók elismerését. Ez történt Sólyom­bányán, ahol a 36. számú italbolt —, melynek vezetője Terselics Aranka, Szuhakállón, — ahol a vezető Dányi Vilmos, Ormosbányán Veres István és ^ Németh Pál végzett elismerésre- méltó munkát. De a dicséret hang­ján kell szólnunk a sajószentpéteri 1. számú italbolt dolgozóiról és ve­zetőjéről, Bojtos Bertalanról, vala­mint a 7. számú cukrászda dolgozói­ról és vezetőjéről, Kovács József elvtársról, akik éjt nappá téve lát­ják el becsülettel feladatukat. Elis­merés illeti a sátoraljaújhelyi ven­déglátóipari üzemegységek dolgozó­it, Kenda Idát, Lénárt Józsefnét, Du- rányi Béla ellenőrt és Faragó Ist­vánt is, akik szintén jó munkát vé­geznek. Beszélnünk kell azonban a fennál­ló hibákról is, amelyek megszünte­téséhez nem kell sem beruházás, sem pénzügyi keret, csupán munka- szeretet. Az ellenőrzések során lát­tunk olyan egységeket, ahol rendet­lenséget találtunk, ilyen a kurityáni 34. számú bolt, melynek vezetője Kovács László. Máshol a vezetők teljesen figyel­men kívül hagyják a dolgozók igényeinek kielégítését. Nincsen cukrászsütemény, hidegétel, csak az ital fogyasztását szorgalmaz­zák. Ezek közé tartozik az izsófalvi 32. számú italbolt vezetője, Nagy Gá­bor és a rudabányai 39. számú ital­bolt vezetője, Brigyinszki József. Szólnunk kell azonban a társadal­mi tulajdon védelméről is. Csupán 1955. és 1956 első felében 227 ezer forint károsodás érte népgazdasá­gunkat. Ez pedig nem másból, mint a gondatlan, felelőtlen, hanyag mun« kából származik. Ha helyesen gaz« dálkodtak volna vendéglátóipari egységeink; s nem fordult volna elő hiány, úgy a 227 ezer forintból a ru* dabányai dolgozók részére új ven­déglőt ejthettünk volna. Sajnos, meg kell azonban azt is mondanunk, hogy a községi tanácsok is sokszor tanúsítanak helytelen ma­gatartást. Ilyen eset történt például Sajólászlófalván, ahol ez év áprili­sában Bencs Sándor ital boltvezető­nél 4224 forint leltárhiány keletke­zett. Ennek igazolására a tanácsel­nök hivatalos papírt állíttatott ki* mely szerint korábban ezen üzem­egységben 6 hordó sör szétfagyott és a 19,30 forintos bort — mivel stihje volt — 10 forintos leértékelt áron kellett eladni. Az ilyen esetek nem egyedülállók, amelyek nem másból, mint felelőtlenségből adódnak. Végül néhány szóban arról is be­szélnünk kell, hogy a fogyasztók ré­széről több megértést és megbecsü­lést várnak a vendéglátóipar dolgo­zói is, akik kis fizetésűek. de mégis igen sokat, éjt nappá téve fáradoz­nak azon, hogy a dolgozók igényeit megfelelően ki tudják elégíteni. Feladatainkról szólva, csak annyit! vállalatunk ezévben is megszervezi a magyaros vacsoraversenyt, résztvesz az egyhetes hegyaljai héten Patakon* s valamennyi üzemegységében eddig forgalomba nem hozott, különleges termelői borokkal fog kedveskedni fogyasztóinak. HORVÁTH ISTVÁN, a Borsod megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. Építkezéshez, feltöltéshez kivá­lóan alkalma« generators alakot a Miskolci Üveggyár nagymeny- nyiségben ingyen ad. Jelentkezés az üveggyárban, Miskolc, Tatár utca 56, szám. A Miskolc és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezet Igazgatósága ér­tesíti a szövetkezet tagságát, hogy 1956. szeptember 22-én este 30 óra­kor Miskolc, Beloiannisz u. 18. sz. alatti Dózsa pártszervezet helyisé­gében, továbbá Miskolc, Major u. 2. sz. alatti helyiségben, Diósgyőr, pártszervezet helyiségben, vala­mint Görömböly iskola helyiség­ben tartja 1956. II. negyedévi tag- beszftmolóját. melyre kéri a tag­ságot, hogy a taggyűlésen minden tag pontosan jelenjen meg. jj A tanácstagok jogai és kötelességei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom