Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

Vasárnap, 1936. szeptember 2é

fiSZAKMAGTASOSSZAG

Kierőszakolt elsősegély

Amit el akarok mondani, példa arra, hogyan fészkelődik he a bürokrácia a ,1kórházi rend* leple alatt az egészségügy területére.

A megyei kórházban nagyon szigorúan őrködnek annak a rendelkezésnek betartása fölött, hogy látogatási időn kívül nem szabad zavarni a betegeket, nem szabad akadályozni a betegellátást. Ez helyes, szükséges intézkedés volt. Nem helyes azonban az, hogy a nagy rend lélektelen túlzásba csap át. Igen „jó“ példa erre, ami a napokban történt.

Egy kilenc év köriéül kislányt elütött az autó. A gépkocsi utasa a gyereket azonnal betette a kocsiba, mellé beült a kétségbeesett édesanya — két tanúval, aki látta az /esetet — s hajtottak a legközelebbi segélyhelyre, — történetesen a Semmelweis kórházba. Az éppen nyitvalévő nagykaput azonban a portás bezárta a gépkocsi előtt, hiába mondták, hogy sérültet hoznak. Az utas kiszállt, s mégegyszer részletesebben közölte a portással, hogy mi történt.

— Kérek beutalót — hangzott a rideg válasz.

Az utas értetlenül állt, nem akart hinni a fülének. Beutalót balesethez, elsősegélynyújtáshoz ? De a portás ragaszkodott hozzá. Közben az anya ott ült kétségbeesetten kislányával a kocsiban, s remegve várta, mikor nyílik meg a kapu, mikor kerülnek végre orvos elé.

A vita azzal végződött, hogy az utas a portáról felhívta telefonon a kórház igazgatóját. Egy női hang jelentkezett:

— Ki kéri az igazgató elvtársat? Milyen ügyben?

Az amúgyis ideges, feszült hangulatban lévő férfi erre — teljesen érthetően — kikelt magából:

— A holdtöltéről akarok vele beszélni kérem, a holdtöltéről! Mi másról lehetne beszélni egy kórházigazgatóval ?

Hosszas, halk beszélgetés után végül Fehérvári igazgató helyettes elvtárs jelentkezett. Meghallgatta a történteket, majd kérte, adják át a telefont a portásnak.

.. Megmondta neki, vegye tudomásul, hogy az orvos szent kötelessége elsősegélyt nyújtani, hogtf a kórház a betegekért van, s lehetetlen dolog egy sérült gyerek felett vitatkozni, ahelyett, hogy gyorsan segítenének rajta... Azonnal be kell engedni és elsősegélyben részesítem.

Olvasóink ugye elvárták volna, hogy ez történjék? De szó sincs róla! A portás, mikor letette a kagylót, így szólt:

— Tessék átmenni a baleseti osztályra, a Honvéd kórházba.

Hogy az édesanya és a kocsiban ülő két tanú mit mondott, arról legjobb nem beszélni. Mi itt csak annyit jegyzünk meg: fogadjuk el, a baleseti osztály azért van, hogy oda vigyék a sérülteket. Ámbár úgy tudjuk, vám az orvosoknak bizonyos esküjük, amely szerint... De hagyjuk ezt. Úgy látszik ez az eskü nem mindenütt érvényes.

tiJ ment a kis társaság a megjelölt helyre. Eléggé kétes tisztaságú kötözőbe jutottak, ahol jósokára megjelent egy ápolónő, s megkérdezte, mit óhajtanak. Neki is elmondták a baleset körülményeit. Az ápolónő erre nyugodtan leült cigarettázni s csak annyit mondott, hogy várjanak. Vagy 5 perc múlva ismét jött egy ápolónő, az is érdeklődött, s az is leült cigarettázni. így telt, múlt az idő, míg végre megjelent egy fiatal orvos. Annak is elmondták — ki tudná számontartani hányadszor— a történteket.

— ... De most aztán tényleg megvizsgálják a gyereket — gondolja az olvasó. Tessék türelemmel lenni, a java ezután jön! Az orvos felháborodottan kikelt magából, hogy miért küldték ide a sérültei? Itt nincs járóbeteg rendelés. Ezzel alaposan felingerelte magát, s- ki is jelentette, hogy felhasználva mérgét, azonnal megmondja illetékeseknek a véleményét. Ezzel elvonult valahová, talán a telefonhoz. Az elsősegély- nyújtásra csak azután került sor, miután kiöntötte haragját.

Hát így volt. Szerencsére a kislánynak nem történt komolyabb baja. De akkor honnan tudhatták ezt előre? Ugyan ki törődött a sérülttel, amikor az elv, — az elv volt a fontos!

Megjegyzem még, hogy a tavaszszál egy rendőr elvtárs vitt be oldalkocsis motorkerékpáron a kórházba egy 4 éves kisgyereket, akinek súlyos fejsérülése volt. öt beengedték a portán, de a sebészetről maga az orvos küldte át a másik kórházba, holott látta a gyerek életveszélyes állapotát.

ügy érzem, ezután joggal megkérdezhetjük: ha ez így megy tovább, mi lesz az orvosi hivatás érzettel? Mit szóinak az ilyen esethez becsületben, Önfeláldozó munkában megőszült idős orvosaink akik, ha kellett, éjjel-nappal tál pon voltak, hogy gyógyítsanak? Mondják el véleményüket az ilyen magatartásról, amelynek legenyhébb jelzője, hogy embertelen Hi szén a gyógyítás nem olyan fog lalkozás, mint más. A gyógyítás a tudáson kívül emberséget, segítő készséget is követel. A kórház nem hivatal, az orvosok nem hivatalnokok. Mindenki által tisztelt hi vatásuk többre, nemesebbre kötelezi Őket. — szomorú, hogy vonnák, akiket emlékeztetni kell erre.

ADAMOVICS ILONA

Gazdag program várja mezőgazdasági kiállítás látogatóit

Egy újítás nyomán

Egy újítás útját követve kerültem Fényeskőbányára. A Miskolci Lakás- karbantartó Vállalat a városi tanács városgazdálkodási osztályával

együttműködve itt építtette meg Kaszab Dezső és Faur Ferenc — Lenin kohászati dolgozók — újításának nyomán az első gázbefúvásos mészégető telepet.

Az újítás lényege, hogy a fűtéshez eddig felhasznált hatalmas mennyiségű fa helyett fáradt olajat használnak, s ezzel kettős eredményt érnek el. Először megtakarítják a nemzetgazdaságilag jelentős értéket: a fát, másodsorban pedig az olaj ön- költségmegtakarítás is jelentkezik.

A fával történő égetés esetén eddig a vállalat 1 mázsa meszet körülbelül 80 forintért állított elő, az új eljárással pedig csak 28 forintért. A mázsánként jelentkező 52 forintos megtakarítás évi 78.000 forintot tesz ki.A két kemence hetenként 440 mázsa mész égetésére alkalmas. Ha kihasználják a teljes kapacitást, ak kor a megtakarítás összege 366.000 forintra emelkedik.

Csengő elv társ — aki egyébként a kemencék tervező mérnöke is — nagy örömmel beszél a mészégetés új módszeréről. Amint mondja, ez nemcsak azért hasznos, mert fában és forintban jelent megtakarítást, hanem elsősorban azért, mert segítségével teljes mértékben fel lehet számolni a sajnos egyre sűrűbben jelentkező mészhiányt, amely nem egy alkalommal gátolta az építő vállalatok munkáját.

Csengő elvtárs és az újítók együttes véleménye, hogy az új eljárással égetett mész minősége semmivel sem marad el az eddig gyártott mész minősége mögött;

Vékony Sándor

Ma nyílik meg Budapesten a mező- gazdaság élenjáró dolgozóinak seregszemléje, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás, amely méreteivel, gazdag anyagával lényegesen felülmúlja nemcsak az eddigi magyar, de a nyugati államok hasonló bemutatóit is A kiállítás rendezői sok újszerű ötlettel lepik meg a látogatókat.

A bíráló bizottság már befejezte munkáját, s megállapítása szerint kiállításra került állatok sokkal szebbek az eddig bemutatottaknál. Különösen szembetűnő a fejlődés szarvasmarha állománynál, a növendék üszőknél és a bikáknál. Tehén- állományunknál is már megmutatkoznak a szocialista nagyüzemi állattenyésztés eredményei. Míg 1954- ben egy, 1955-ben két 10 ezer kilogrammnál több tejet adó tehenet állítottak ki, addig az idén már tíz darabot, s az összes bemutatott tehenek több tejet termelnek 6 ezer kilogrammnál. Ha figyelembe vesszük, hogy például a nagymultú nyugatnémet állatkiállításon a tehenek nagydíját 5 ezer kilogrammos tejtermelésű tehén nyerte, akkor látjuk, hogy mezőgazdaságunk eredményei

ma már nemzetközileg is elismerésre méltóak.

Szebbek, jobbak a bemutatott sertések, lovak, valamint a növénytermelés eredményei is. Az idei kiállítás anyaga azonban netncsak minőségben, de mennyiségben is felülmúlja az előző évekét.

Az állat- és növénytermelési pavilonok mellett felsorakoznak azok a pavilonok, amelyek bemutatják a mezőgazdasági kis- és nagygépeket, felszereléseket. A szocialista magyar kereskedelem több mintabolttal, étteremmel, hatalmas tömegű árucikkel képviselteti magát. A kiállításon árusítják először az új Dongó kismotorokat, amelyek nemcsak kerékpárra szerelhetők, de a mezőgazdaságban — például kukoricadarálásra — is felhasználhatók.

Külön érdekessége lesz a kiállításnak, hogy a magyar rádió televíziós főosztálya naponta négy ízben háromszor félórás és egyszer egy órás televíziós műsort sugároz 30 helyen, s a látogatók megcsodálhatják a rádiótechnika legújabb vívmányát.

Megrendezik a hagyományos lovasversenyt, amelyen olimpiai válogatott csapatunk tagjai vesznek részt. Sok színvonalas kultúr- és sportműsor szórakoztatja a. látogatókat. A kultúrműsorokban legnevesebb művészeink lépnek fel.

Az érdeklődőknek neves kutatóink mindenféle mezőgazdasági kérdésben szaktanáccsal szolgálnak. Legújabb, valamint régebb) kiadású szakkönyvek is nagy választékban kaphatók.

Az idei ínezőgazdasági kiállítás, amely második ötéves tervünk első rendezvénye, bemutatja a mezőgazdaság felvirágoztatásának útját, azokat a gépeket, eszközöket, amelyek már dolgozó parasztságunk rendelkezésére állnak és segítik őket abban. hogy 1960-ra megvalósítsák a mezőgazdasági terméshozamok 27 százalékos növelését.

Borsod dolgozó parasztjai látogassanak el minél nagyobb számban a kiállításra, gyarapítsák gazdag élményekkel, tapasztalatokkal tudásukat, s

hasznosítsák az ott látottakat a gyakorlatban.

A belépőjegyek az utazási igazolvánnyal együtt vonaton 50, autóbuszon 25 százalékos kedvezményre jogosítanak; a jegyek a tanácsoknál, földművesszövetkezetek'ben, postán, állami áruházakban, OTP fiókokban, dohányboltokban, az IBUSZ-nál és az üzemi közönségszervezőknél elővételben megvásárolhatók. Azoknak, akik több napig kívánnak Budapesten tartózkodni, 10 forintos áron szállást biztosítanak.

Hatemeletes ház épül Miskolcon

Egyáltalán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Miskolc a második ötéves terv városa. Ismeretes, hogy a tervek nyomán ötezer lakás, több iskola, óvoda és üzlet épül az új negyedekben.

De a nagy építkezések között néhány különlegesen érdekes is lesz. A városban eddig nem volt négyemeletesnél magasabb ház. Most a második ötéves terv során megépül egy hatemeletes épület is.

Á tervek szerint a Malinovszkij, úti új épülettömbben emelkedik majd Miskolc első hatemeletes háza. Mint egy városkapu úgy néz majd a Budapest felől jövőkre az országút mellett. Az épületben lift közlekedik, földszintjén modern vendéglőipari kombinál kap majd helyet. A Malinovszkij út utolsó épületeként 1958-ban készül el.

A hol az embereik három*

szór ás szétnéznek maguk körül mielőtt véleményűiket kifejtenék, ott rendszerint __________

f

ellelhető a talpnyalás, a hízelgés, a gyanakvás, a félelem.

Amelyik gyűlésen csak fejbólintás és hümmögés követi a beszámolót, ott nincs kritikai légkör, ott már biztosan fej beütöttek egy-két olyan hozzászólót, aki jóhiszeműségében elfelejtette selyempapirosba csomagolni észrevételeit. így volt ez Sajószentpéter község életében is. A törvényesség megsértése, a kritika elfojtása bizony gyakori jelenség volt — de ma már ez a múlté! Habár még mindig találkozni a személyi kultuszból eredő kisebb-nagyobb hibákkal a község életében, mégis most friss, új levegő költözött Sajószentpéterre. amely hatékonyabbá, lelkesebbé teszi a dolgozó parasztok munkáját.

A községi pártbizottság tagjai közül többen — Garam- völgyi Károly párttitkár, Makranczi Lajos és Perényi Sándor elvtársak — úgy látják, hogy a párt következetes harcának szépen érik a gyümölcse. Hiszen nemcsak a párttaggyülése- ken változott eleven, alkotó vitává a korábbi kínos és nyomasztó csend, hanem a tanácsülésen és úgyszólván valamennyi értekezleten és megbeszélésen is igen sok hasznos javaslat hangzik el a község fejlesztését, a munka megjavítását illetően.

Nemcsak a tanácstagok fogadóórái élénkülnek napról napra, hanem a községi pártbizottsághoz is egyre gyakrabban fordulnak bizalommal a dolgozó parasztok sérelmeik orvoslása végett. A község lakóinak az utóbbi időben egyre inkább az a véleményük: „Friss, új szél hajtja a párt vitorláját, biztos révbe érünk!*’ Ez az új légkör, a bizalom megszületése tette lehetővé, hogy a párt lezárja a sorompót a pöffeszkedő volt tanácselnök előtt, ez a bizalom hozta magával, hogy a szocializmusért aggódó emberek Sajószentpéte- ren is egyre bátrabban kritizálhatják a fejlődést gátló hibákat.

^ zomban azt is meg kell mondani, hogy ezek csak kezdeti eredmények, s még sok feladat áll a község párt-, állami és tanácsvezetői előtt. Nem kisebb a feladatuk, minthogy tovább erősítsék kapcsolataikat a tömegekkel, hogy tel jes szélességben kibontakozhassék a dolgozók szabad véleménynyilvánítása, aktivitása. Nem szabad, nem lehet- meg- állniok, mert még mindig előfordul olyan jelenség, amely a vezetésben a demokratizmus hiányaira mutat.

Miről van szó?

A községi tanács begyűjtési csoportvezetője, Ursuly Jó- zsefné sokszor pápább akar lenni a pápánál, saját véleményét igyekszik ráerőszakolná a begyűjtési állandó bizottságra, s ha ez nem megy, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyja javaslataikat. így fordulhatott azután elő az a visszás helyzet *— amelyről bennünket Bánóczki Imre elvtárs, a begyűjtési állandó bizottság elnöke tájékoztatott —, hogy szociális kedvezményt a községben többek között olyanoknak is adtak, akiket a bizottság nem javasolt, sőt nem is tartott reá érdemesnek! Ez oda vezetett, hogy ma a bizottság tagjai között Ijesztő közöny, nemtörődömség kezd meggyökeresedni —*

Friss, új levegő Sajószentpéteren

mondván: „Csinálja, ahogyan akarja!“ így az állandó bizottság csupán papíron létezik, nem teljesíti a község állampolgárai által reá ja bízott feladatát! (Ezért nemcsak Ursuly elvtársnő, hanem a begyűjtési állandó bizottság elnöke is felelős.)

Komoly kritika a tanács egyes vezetőinek munkájáról, ha így nyilatkoznak maguk a tanácstagok, ha nem vesznek részt a község életében ilyen nagyjelentőséggel bíró állandó bizottság munkájában, ha nem teljesítik választóik megbízatását, — nem is beszélve arról, ha azt a véleményt is magukba rekeszták, ami feltétlen kikívánkozik belőlük. Mindez igen nagy hiba, hiszen éppen Ursuly Józsefné, s a többi elvtársak vannak hivatva Sajószentpéteren is arra, hogy biztosítsák a dolgozó parasztok demokratikus jogait, hogy a szabad kritikai légkör széles körben kibontakozzék, s hogy minden állampolgár aktívan résztvegyen a tanács munkájában.

A községben még ma is beszélnek Szendrei Károly, P. Kovács János, Makranczi Lajos és Lubifcsák János dolgozó parasztok esetéről, akiket azért zártak ki a termelőszövetkezetekből, mert megmondták az igazat, bátran bírálták a község akkori vezetőit. A dolgozó parasztok bizalma akkoriban megrendült, s ezért még ma is akadnak olyanok a községben, akik visszahúzódnak a nyilvános vitáktól, s csak egymás között sugdossák: „Mondj igazat, betörik a fejed!“ A község párt-, állami és tanácsvezetői pedig ahelyett, hogy mindezekből levonnák a megfelelő tanulságot, a régi szöveget szajkózzák: „Mi mindent megteszünk a magunk részéről, de fellelhető még a dolgozó parasztok részéről a passzivitás, no meg az ellenség is dolgozik!’* (A passzivitásban sok igazság is van.)

U1 z a legkényelmesebb álláspont a község vezetői részé■Lj ről, amellyel el lehet ódázmi a politikai tömegmunkát és az emberek nevelését. Az élet azonban rácáfol mindenre. Igen sok olyan középparaszt van a községben, mint például Pa-pp Lajos és mások, akiket csupán büszkeségből és hiúságból nem keresnek fel. nem igyekeznek ügyes-bajos dolgaikat elintézni, mondván: „Van nekünk éppen elég bajunk’*. Gya- kbri még a község életében a jogos panaszok és sérelmek elintézése körül fellelhető huzavona, a hivatali bürokrácia, amely szinte gúzsba köti a dolgozók lelkesedését, aktivitását. Szinte minden tanácsülésen szóváteszik a tanácstagok választóik jogos kérését, hogy hozzák rendbe, tartsák tisztán a község utcáit. Sajnos azonban erre sem a tanácstagok, sem pedig választóik nem kapnak őszinte, egyenes választ. Ez pedig igen helytelen! Természetesen azzal sem értünk egvet, hogy a párt és tanács vezetői megnyugszanak a felsőbb szervek részéről megnyilvánuló hivatali bürokrácia okozta nehézségekkel, kimagyarázkodnak, ahelyett, hogy következetesen harcolnának a dolgozó parasztok javaslatainak, kritikai me-giegvzéseinek végrehajtásáért.

Nézzünk egy példát?

A községfejiesztésá terv* ben szerepel, hogy még ez évben mintegy 300 ezer forimt- ból szemétgyűjtőket helyeznek el az utcákon, új nyilvános W.

C.-ket építenek, tisztává, széppé varázsolják a községet. A tervük igen egyszerű, pénzük is van rá, csak éppen a kivitelezésre nem kerülhet sor a hivatali bürokrácia miatt!

1. A község vezetői felkeresték a helyi Vegyesipari Javító Ktsz-t és közölték, hogy milyen munkák elvégzésére lenne szükség.

2. A Vegyesipari Javító Ktsz vezetősége néhány nappal később közölte, hogy a munkát nem vállalhatja, mert az nem számít tervmunkának. Csak a KISZÖV vállalhatja...?

3. A község vezetői írtak a KISZÖV-nek, amelyben kérték, hogy tegye lehetővé a községfejlesztési tervben szereplő munkák elvégzését a helyi vegyesipari javító ktsz-el.

4. A KISZÖV levelében azt válaszolta, hogy a helyi ktsz vállalhatja a munkák elvégzését akkor, ha a megyei tanács vb. ipari osztálya e munkák elvégzését kijelöli, egyben anyagot is biztosít hozzá.

5. A megyei tanács vb. ipari osztályára is írtak az elvtársak levelet, amelyben kérték a helyi ktsz anyaggal való ellátását és kijelölését a lenti munkák elvégzésére.

6. A megyei tanács ipari osztálya válaszában közölte, hogy kapacitás hiányában nem áll módjában a ktsz-t kijelölni a községfejlesztési tervben szereplő munkák elvégzésére.

7. A községi tanács birtokában szerepel a megyei tanácsnak egy olyan utasítása, amelyben az áll, hogy a községfejlesztési tervben szereplő feladatok végre nem hajtása esetén fegyelmi eljárást eszközölnek a helyi tanács vezetőivel szemben!

Úgy hisszük, éhhez nem kell külön kommentár!

^ bizalom légkörének megteremtése, a dolgozó parasztokkal való szorosabb együttműködés az egyik legégetőbb, legsürgősebben megoldandó feladat Sajószentpéteren. Igaza van Jakkel Béla tanácstitkárnak, amikor azt mondja: „Lehet jelentéseket írni, községfejlesztési terveket készíteni, fél éjszakákat a párt és tanács tömegkapcsolatáról beszélni, de mindez csak kirakatpolitika lesz, ha a szavak nem válnak élő valósággá, ha nem követik az életben gyors tettek".

A község párt- állami és tanácsvezetői csak akkor tudnak eleget tenni feladatuknak; ha munkájukban a demokratizmus szelleme érvényesül, ha őszintén és nyíltan beszélnek a dolgozó parasztok problémáiról, s minden erővel elősegítik a szabad véleménynyilvánítás további fejlődését. Ne feledkezzenek meg az elvtársak arról, hogy alaposan mérlegeljék az elhangzott bírálatokat még akkor is, ha olykor saját, helytelennek bizonyult álláspontjukat kell feladni. Ne feledjék: ha megtanulják becsülni a tömegeket, ha nem félnek beismerni tévedéseiket, csak akkor nő meg igazán tekintélyük. s erősödik a bizalom, amely alapja további eredményes, jó munkájuknak.

DRAGOS GYULA