Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 9. BSZAKWAGTARCmSZAG a Küldjünk elegendő szakmunkást Tissapalkonyára ! (Az Északmagyarország cikke nyo­mán.) Egy hónappal ezelőtt egyik ripor­tunkban hírt adtunk arról, hogy egyre gyorsabb ütemben halad a ti- szapalkonyai erőmű gépszerkezetei­nek beépítése. Az Április 4 Gépgyár szerelői a csehszlovák szerelőkkel karöltve már több gépelemet határ­idő előtt beszereltek, s kipróbáltak. A kedvező időjárás serkenti a sze­relőket, s munkájukkal már jóval túlhaladtak a tervezettnél. Erről beszélgettünk akkor Neme­csek elvtárssal, az erőmű beruházási csoportjának egyik vezetőjével, s megírtuk, hogy Nemecsek elvtárs aggódva tekint a jövőbe, hiszen — mint mondta —: a szerelők lassan kiszorítják az építőket, már-már nem tudnak hová szerelni, mert nincs meg az alap. A szerelési munkálatok­kal nem halad ugyanolyan ütem­ben az építkezés, a különböző építőipari vállalatok nem tudják határidőre átadni a tervezett épületrészeket. Egyszóval, kevés az építőmunkás T iszapalkonyán. Márpedig ahhoz, hogy vállalt kötelezettségüknek ele­get tudjanak tenni, az ígért decem­ber 20-i gépegységindítást végre tudják hajtani, építőmunkásokra és újra csak építőmunkásokra van szükség. Arra, hogy az építőmunká­sok még a rossz időjárás beállta előtt több előregyártott betonelemet készítsenek. — Az idő most már nagyon szorít bennünket, a szerelők két-három hét múlva kénytelenek lesznek leállni, ha nem kapunk segítséget — mon­dotta akkor Nemecsek elvtárs. Pár nappal ezelőtt ismét ellátogat­tunk a tiszapalkonyai építkezésre, hogy megtudjuk: történt-e cikkünk nyomán valami változás? Bár az építkezésben némi előre­haladás van, Nemecsek elvtársat most is lehangolt állapotban talál­tuk. — A helyzet lényegében változat­lan — jelentette ki —, még mindig nagy az építőmun­kás-hiány. Főleg a különféle építési szakmunkások: ácsok, kőművesek, vasbetonszerelők, mélyépítők hiányoznak. De elmaradás mutatkozik a villa­mos szerelésben is. Most már a ká­belezéseket kellene csinálni, de ké­sünk vele, mert nincsen elegendő szakmunkás. Hasonló panaszok van­nak a 31/2 Építőipari Vállalatnál és Maikránszky elvtárséknál, a magas­építkezésen. A munka beütemezésénél tehát nem vették figyelembe a munkás­létszámot és most emiatt a határ­idős munkáknál elmaradás mutat­kozik. Bár ennek oka az is, hogy a mimkaerőközveíítő hivatalok sokhelyütt bürokratikusán keze­lik a tiszapaikonyaiak kérését és nem küldenek elegendő szak­munkást az építkezésre. Nem is­mertetik a kereseti lehetősége­ket, nem győzik meg a munkát kérő embereket arról, hogy ér­demes Tiszapalkonyára menni dolgozni. Azon a napon is, amikor ottjártunk, két ács jelentkezett a 31/2-es Építő­ipari Vállalatnál. Eudapesti munka- erőközvetítőtől jöttek, de mint ké­sőbb az orvosi vizsgálatnál kiderült, mindkettőjüknek erős visszérgyulla- dásuk van, ennélfogva az építés- vezetőség kénytelen volt más mun­kára beállítani őket. Rokkant lábbal nem engedhetik őket harminc, negy­ven méter magasban dolgozni. Szeptember elején vagyunk. Még van idő, hogy az építők pótolják el­maradásukat és elkészítsék az ala­pokat a szerelőknek. De ehhez az szükséges elsősorban, hogy a munka­erőközvetítő hivatalok több megér­téssel kezeljék a tiszapaikonyaiak kérését, s elegendő szakmunkást küldjenek az építkezésre! Párisaito teneszlési versenyre hívja ki a megyét a pulnoKí járási pártbizottság Népünk történelmének járatlan útjain haladl. Nehéz úton, amely a legnagyobb cél, a szocializmus felé vezet. A kommunista sajtó olyan lámpás, amely ezt az utat világítja meg, amelynek a fényét a párt gyújtotta meg. A kommunista sajtó nem hagyja árnyékban az út ne­hézségeit, ugyanakkor megvilágítja azokat az eredményeket, amelyek új győzelmekre lelkesítenek min­ket. A kommunista sajtó az új vi­lágot építő felszabadult, munkás- osztályunk forradalmi világnézeté­nek igazságát hirdeti. Mindezeknek tudatában fogal­mazta meg a putnoki járási párt­bizottság a járási sajtószervezővel egyetértésben az alábbi verseny- felhívást a pártsajtó terjesztésére a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom emlékére. Indítsunk pártsajtó terjesztési versenyt a megyében november 7 tiszteletére. Versenyre hívjuk a megye valamennyi járását. Felté­teleink a következők: 1. Alapul a szeptember 10-iki ki­értékelést vesszük s vállaljuk, hogy a pártlapok fejlesztési tervét túl­teljesítjük. A Szabad Népét 1.5 százalékkal, az Északmagyarország- ét, 1.5, a Szabad Földét 1, az Uj Időt 5 százalékkal. 2. Valamennyi községben kiépít­jük a sajtófelelősi hálózatot, s ré­szükre a versenyidőszak alatt egy alkalommal tájértekezletet tartunk. 3. Biztosítjuk a postahivataloknál a nagy fluktuáció felszámolására az új megrendelők számának nö­velését és a régi előfizetők meg­tartását. 4. Valamennyi postahivatal tel­jesítse példányszám tervét. A verseny kiértékelését október 16, november 16, december 16-án tartjuk meg. A verseny értékelé­sére felkérjük a lapkiadó vállala­tot. A verseny állását rendszeresen ismertetni fogja az Északmagyar­ország. Kérjük az elvtársakat, csatlakoz­zanak fenti versenykihívásunkhoz. DÉMUTH JÓZSEF járási titkár. LUKÁCS JÁNOS JB. ágit. oszt. vez. Több mint 2 millió forint megtakarítás Diósgyőrött A diósgyőri kohászat anyagmozga­tási dolgozói, valamint a gyárban szolgálatot teljesítő vasutasok jól szervezett kollektív munkával igye­keznek az üzemek anyagellátását biztosítani. A rakodásokat a nyáron egy bagger munkába állításával is meggyorsították. A közös fáradozás eredményeként így az év elejétől eddig több mint két millió forinttal csökkentették a kocsiálláspénzt. Az év hátralévő részében egy sínen járó rakodógép, továbbá a rakodó- bagger és egy kanalas önrakő magán­ja I'd rakodógép, továbbá a rakodó- területeket előkészítő három Sztali- nyec munkábaállításával kívánják a be- és kirakodást gyorsítani. M_iért rossz a mis Talán azzal kellene kezdeni, hogy megkérdezzük: csakugyan rossz a város közlekedése? Furcsának tart­ják olvasóink a kérdést? Pedig egye­sek szerint ez vitatható. TaValy a VKG Minisztériumból például itt­járt valaki, bekukkantott a forgalmi irodába, benézett a garázsba, ahol éppen öt rossz, kiselejtezett kocsi vesztegelt. Ezeket látva megállapítot­ta, hogy Miskolcon túl sok a gépko­csi, el kell vinni néhányat. Csak ne­hezen sikerült kiharcolná, hogy ez meg ne történjék, egyideig azonban szó sem lehetett arról, hogy új ko­csikat adjanak a városnak. Egyet­len ember felületes Ítélkezése alapo­san megzavarta a miskolci közleke­dés helyzetét. Jelenleg 55 kocsija van a vállalat­nak, ebből azonban csupán negyven egynéhány van forgalomban, a többi rendszerint javítás alatt áll. Hogy miért, annak több oka van. Részben azért, mert a város sok­szor Budapesten kiselejtezett kocsikat kap. így került ide a ,}Marinéni‘’-nek csúfolt és a többi öreg tákolmány. Gyakran hangoztatjuk, hogy Miskolc az ország második városa. A forga­lom szempontjából is igaz ez a meg­állapítás, ezért már régen megelé­geltük, hogy ócska buszokkal és ütött-kopott villamoskocsikkal aján­dékozzanak meg bennünket; Mási k oka a sok kocsi kiesésnek, hogy rossz a gumi. Szinte megszo­kott látvány már, hogy a buszok „leülnek” az utcán. A többezer forin­tos gumik csak napokig tartanak. Ez óriási kár a vállalatnak, de a nép­gazdaságnak is. Amint halijuk a magyar gumikérdés aktái már szinte kötetekre rúgnak. Szakemberek vizs­gálják a kérdést, de eredmény nél­kül. Pedig jó lenne már dűlőre jut­ni, különösen jobb lenne tartósabb gumikat gyártani. Ez a „gumiproblé­ma“ Miskolcon különösen súlyos, mert több kilométeres földutunk van, emellett a kocsik többnyire túl­zsúfoltak. Csúcsforgalom idején a 60 férőhelyes kocsikra 80 utast is fel­vesznek. Felvesznek? Próbáljanak fel nem venni, amikor a gyári dol­gozók reggel munkába, vagy délután haza igyekeznek. Hiszen senkisem akar lemaradni, s joggal mondják, hogy a busz van a dolgozókért, s nem fordítva. Igazuk van, de igaza van a buszvezetőnek is, aki aggo­dalommal látja, hogy túlterhelődik a ELŐRE kell bocsá­tani, hogy amit itt le­írok, az egyáltalán nem jellemző Borsod életére. Nagyhomokos csak egy van a megyében és ^nagyhomokost gondi( sem igen több. Hogy e probléma mégis napvilágot lát, az három okból történik. Elsősorban azért, hogy több mint há­romszáz ember többeszlendős óhaja mielőbb tel­jesedjék. Másodsorban, hogy azok az elvtársak a szerencsi járási tanács- és pártszervek ille NAGYHOMOKOSI GONDOK immHíjmiimimÍHniHiiiiiiniiiiiiiiiiiiiHiimiHmiumiHmiiiiMMiim^^^ Tóth néni, hatgyermekes családanya nedvesfalu konyhája, szobája, azután özvegy Lippai József- néék lakószobája következik. Padlás a szoba — valamikor a gazdatiszt lakott benne — de a fa­lak már hosszában kettéváltak. „Nem lehet rendet tartani. Papírral fedem be a repedésf* —, panaszkodik özvegy Lippainé. „Egészségtelen, rossz itt minden lakás. De nem hagyják, hogy lebontsuk őket és újat építsünk a helyükre, vagy másüvé...“ És Lippaiék lakásán tisztázó­dik, hogy miért. Tizen, tizenöten gyűlnek össze percek alatt Lippaiéknál. Asszonyok, gyerekek, férfiak, köz­tük a tanya három tanácstagja is: Csopak Fe­renc tanító, Bata Bertalan dolgozó paraszt és Csik elvtárs boltos és tejátvevő. Mindannyian hosszú évek óta szívják a tanya és a tanya la­kásainak levegőjét. Csopák elvtárs, aki tizenkét esztendeje tanítja betűvetésre, világismeretre, a számok, a természettudományok ismeretére az egykori cselédek eszes, eleven gyerekeit —, mindjárt azzal kezdi, hogy bizony ő is és a töb­biek is már belefáradtak ebbe a lakásdologba. Belefásultak, de nem lehet annyiba hagyni, mert valamelyik nap is Török Bertalanék lakásfala éjjel kidőlt, még szerencse, hogy nem szakadt le a padlás a fejükre. Mert ki lett volna érte felelős? Ki vállalta volna akkoi-, hogy: „Ez az én nemtörődömségem miatt történt, engem okolja­nak*.* Mert ahogy Csopák elvtárs. Lippainé és a többiek elmondják, a nemtörődömség az oka mindennek. A majorban minden család kapott házhelyet, de a: járási tanács illetékesei kijelen­tették. hogy oda nem lehet építeni. Nem adnak a lakásokra bontási engedélyt... „Kérjenek Tiszaladányon házhelyet**. Ez volt az első útba­igazítás a járástól. És a nagyhomokosiak kértek, hogyne kértek volna. De nem kaptak. Hiába volt a három nagyhomokosi tanácstag minden erőfeszítése. A ladányi tanácson már csak legyin­tenek, ha Nagyhomokosról hallanak. A község nem akarjai befogadni, Lippainét. és a többieket, mert azt a néhány holdnyi földterületet, amely házhelyként kellene, nem tudja nélkülözni Tis?a- ladány dolgozó parasztságod?)... Legalábbis a ta­nács vezetői ezt mondják. Hihetetlen ez. nacvov hihetetlen. Ha a tiszaladányi dolgozó parasztok — akik sorra építik a hatalmas villaszerű új la­kásokat — megnéznék Tóthné, Molnár Pál és a többiek lakását, bizonyára megszólalna szívük­ben az emberség. Azt mondanák: azonnal mér­jék ki nekik a házhelyet és építsenek, hiszen- ezek a, lakások, falastól, tetőstől, lenenőst"1 vesze­delmesek felnőttre, gyerekre egyaránt... így len­ne =- ha lenne, aki törődne a dologgal.,-. Vagy tékesei, a tiszaladányi tanács vezetői —, akik nagyrészben felelősek a nagyhomokosi gondokért lássák felelősségüket. Harmadsorban pedig, mert mégis csak van valami . jellemző a dologban. Nem ami a nagyhomokosiak gondját, hanem ami a dolgozók ügyeinek, panaszainak sokszor lélek­telen, csigalassú intézkedését illeti. És úgy gon­doljuk, hogy az említett okok miatt ez írás nem hasztalan szópuffogtatás. Röviden arról van szó. hogy Nagyhomokoson közel hatvan családot az a veszély fenyeget, hogy egyik napról a másikra fejükre szakad a ház. Azaz már szakadozik is. A falak düledeznek, sőt részben már kidültek. A cseréptető valóságos hullámokat vet, a szarufák, gerendák szeles időben recsegnek-ropognak, porladoznak. Emel­lett valamennyi lakás egészségtelen, nedves pe- nészszagú, mint minden urasági major lakásnak nevezett tákolmányai hajdanában. Mert Nagy­homokos gróf Szirmay tanyája volt, modern szeszfőzdével, hatalmas istállókkal, raktárakkal — és alap nélkül, talán száz évvel ezelőtt épí­tett egészségtelen cselédházakkal. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. A tanya lakói — volt cselédek, ma valamennyien a maguk gazdái — szidják is a múltat, a grófot,, mint a bokrot. Van miért — különösen az idősebbek sok-sok történetet me­sélnek erről,'ha szóbakerül... Ezek a történetek azonban már a múlté. Hanem a múlttól már tizenegy esztendő választ el bennünket. S miköz­ben Tiszaladányon nem házakat, de modern villákat építenek a dolgozó parasztok — s épí­tenek szerte az egész megyében — Ladánytól alig két kilométerre Nagy homokoson maradt minden a régiben. Illetve évről-évre jobban dü- l^öpznek, porladoznak a százesztendős cseléd­házak. És érthetetlen, miért van ez így. TÁLÁN az a hatvan család csodára vár. nem tud magának lakást építeni? Nem, egészen más a helyzet. Ahogy az épületeket járjuk, csatlako­zik hozzánk szinte az egész major. Keserűen mutogatják az oszlopokkal támogatott falakat, a megsüllyedt tetőt. S kérdezetlenül is megtudja az ember az áldatlan állapotok okát a közbeve­tett hozzászólásokból: „Építkeznénk, ha, hagyná­nak .. .** Vagy a másik: „Csakhogy ezt is elértük. Valaki bejön már a tanyába, a lakásunkba.** Mindkettő igen-igen elgondolkoztató megjegyzés. A? örea Molnár Pali bácsi düledező lakása utó engednék, hadd építsenek ott a tanyán új ké­nyelmes fészket a régi omladékok helyébe. Hi­szen ott van köröskörül háromszáz holdnyi föld­jük, ott vannak a gazdasági épületek, a szesz­gyár, amely — mint a nagyhomokosiak beszé­lik — egykoron tatán nagyüzemi központi tanya lehet majd...(!) — És megmondják nyíltan: a termelőszövetkezeti gazdálkodásra gondolnak... MINDEZEK azonban már évek óta dűlőre nem jutó dolgok, mert nincs, aki kezébe fogja az ügyet... Kérték már a járási tanácstól a segít­séget, kérték a megyei tanácstól, a minisztérium­tól. Semmi sem történt. A minisztérium vissza­küldte a kérést azzal, hogy ezt a tanácsnak hely­ben kell elintéznie — s ez igaz is. De az is igaz, hogy — és ki ne sütné le háromszáz ember előtt a szemét, ha tetszik mérgében, ha tetszik dühé­ben — még soha senki nem nézte meg közel­ről, belülről a nagyhomokosiak lakását... Hív­ták Ringer elvtársat, a járás város- és község­gazdálkodási ügyeinek intézőjét. Ez év húsvétja előtt ígérte, hogy kijön, de akkor megbetegedett a gépkocsivezetőt!!)... Lippainé, aki postás, sze­mélyesen beszélt a járási pártbizottságon Iski elvtárssal, ö is megígérte, hogy kimennek és in­tézkednek. Azután újra telefonon beszélt a járási pártbizottságon valakivel. Semmi, semmi nem történt, csak a falak omladoznak tovább. Hát nem arról beszélünk-e. hogy közelebb, közelebb az emberek problémáihoz, hogy minél több se­gítséget, emberiességet? Ugyan mit felelnek ezek az elvtársak arra. hogy miért nem mentek ki Nagy homokosra? Miért nem intézkedtek?... Ami a nagyhomokosiakat illeti...? Jobban, nyugodtabban élnek. mint egykoron. Régen túl vannak már a kezdeti nehézségeken, amikor front után Király bácsi lovak nélkül boronáit... Termelnek már annyi dohányt, gabonát, mint a. tiszaladányi középparasztok. És éppolyan becsü­lettel teljesítik kötelességüket, az adót. a beadást, mint akármelyik középparaszt. Most sokat beszél­getnek a tsz-ek eredményeiről, a közös gazdái­badúsról. Egyenes, becsületes, szorgalmas embe­rek. LEHET-E hát engedni. tűrni, hogy ne történ­jék intézkedés a lakásépítések ügyében? Hogy az egészségtelen lakásokban még tovább fertőzzön a 'üdővész — mert vannak köztük tüdőbetegek. Lehét-e engedni, hogy egy napon valamilyen kis szél összedöntse fejük fölött a házat, néhány fe­lelőtlen ember késedelmeskedése, kényelmessége miatt. Mert nem a tanács, nem az állam munká­jának. hiányossága ez! Nem! Egy-két „illetékesé**, akiknek a nagyhomokosiak ügyében intézkedni 1'cll. Nem holnapután, sőt nem is holnap, hanem már ma, azonnal... BARCSA SÁNDOR kolci közlekedés? kocsi. Az ilyen kocsival veszélyes a közlekedés s így ő igen sokat koc­kára tesz. S az amúgy is gyenge mi­nőségű guminkat a túlterhelés még hamarabb tönkreteszi. A város fekvése is megnehezíti a közlekedés problémájának megoldá­sát. Hosszan elnyúlik s a főforga­lom szinte egyedül a Széchenyi ut­cára korlátozódik. Az innen szerte­ágazó utak szűkek és rosszak. Emiatt nem fogadhatták el a farmotoros lka- ruszokat sem, amelyeket megcsodál­nak a miskolciak, de nem használ­hatják őket rendes járatokhoz; A Közlekedési Vállaltat megkísérel­te, hogy bekapcsolja a forgalomba a külső településeket is, de nem sok eredménnyel. Járatot indított pél­dául a Vargahegyre, de az úgylát­szik fenntartásának költségét sem fizeti ki. Alig van néhány utasa. Mi lenne a megoldás? Hogy reggel 5—8 óráig, délután 1—3 és 5—8 óráig kényelmesen utaz­hassunk, legalább 3 perces járatokat kellene rendszeresíteni. Igen ám, csakhogy ehhez kocsik kellenének! Egyes vélemények szerint azonban a vállalatnak a jelenlegi kocsilét­szám sem kifizetődő, ráfizetést okoz# ami a községfejlesztési tervek rová­sára megy, stb., stb. Az ilyen véle­ményekkel azonban jobb nem foglal­kozni, szemelőtt tartva azt az elvet, hogy ■ a Közlekedési Vállalatnak egyetlen célja lehet csupán: az uta­zóközönség gyors és kényelmes szál­lítása. Ezen felül nem lehet más gazdasági érdek. A második ötéves terv végére 25-el nő a kocsik száma. Akkorra megépül az új forgalmi telep, s 32 millió fo­rintért az új garázs. Hogy mit je­lent ez a közlekedés szempontjából# azt akkor tudjuk majd igazán érté­kelni, mikor elkészül. Aggasztó azon­ban, hogy az ezzel kapcsolatos ter­vekkel csali nehezen tudnak közös nevezőre jutni. A minduntalan való újratervezés már eddig is többszáz­ezer forintba került. Nagyon helyte­lenül a VKG Minisztérium 3 millió forintért „ideiglenes” garázst akart építeni, míg az új elkészül. Mintha a milliók nekünk csak úgy potyogná­nak az ölünkbe. Szerencsére ezt az elképzelést, — ha az utolsó percek­ben is —, de visszautasították. Amint említettük, a második öt­éves terv végére folyamatosan 25 buszt kapunk, s így 80 kocsink lesz# Ez a szám azonban nem lehet végle­ges, hiszen ha a tapolcai forgalmat teljesen busszal oldjuk meg — már* ■j pedig minden valószínűség emellett szól — az ötéves terv végére a 80 kocsi kevés lesz Miskolcon. Várható, hogy Tapolca felé még nagyobb for­galmat. kell majd lebonyolítani, kü­lönösen ha a strandon újabb meden­ce épül, s megnyílik a barlang-für­dő. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egyre nő a tapolcai lakos­ság száma is. Számolni kell azzal# hogy onnan délután 2 óra alatt legalább 18 ezer embert kell behozni a városba. A 80 kocsit — ha zavartalan köz­lekedést akarunk — mind erre a vo­nalra kellene adni. Persze ez lehe­tetlen, mert közben az 1-es, a 3-as# a 7-es. s a többi járatnak is közle­kedni kell. Ez tehát még megoldásra váró probléma. Javulást hoz a közlekedés szem­pontjából az utak kijavítása és az északi tehermentesítő út megépítése# A jövő évben a tanács kétmillió fo­rintot fordít útépítésre, az ötéves terv alatt pedig összesen 22 milliót; Közlekedésünknek ezek jelenleg a nehézségei. A városi tanács és a Közlekedési Vállalat mindent meg­tesz, hogy az eléggé mostoha körül­mények között is viszonylag zavar­talanul utazhassanak az emberek; Jelenleg még az is előfordul, hogy néha túlzottan sok kocsi kerül javí­tásba. Ilyenkor az utazók próbálják reálisan mérlegelni a helyzetet, s gondolják meg, hogy a vállalatnak, s dolgozóinak nagy nehézségekkel kell megküzdeniök, hogy helytállja­nak. ADAMOVICS ILONA; Közlemény Grosics Gyula ügyében Az Országos Testnevelési és Sport* bizottság, valamint az Országos Tár­sadalmi Labdarúgó Szövetség elnök­sége megvizsgálta Grosics Gyula labdarúgó ügyét. A hozott határozat szerint Grosics Gyula a megváltozott magatartása miatt ismét jogot kap a válogatott csapatban való szereplésre, ha for­mája ezt indokolja és ha a szövet­ségi kapitány választása rá esik; Megvizsgálták Fazekas Árpád ügvét is és visszaadták játékjogát; (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom