Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-01 / 206. szám

Szombat, 1956. szeptember T. «ZrtKWAr.YARDRSZAl 77 Értelmiségünk segítse még jobban építőmunkánkat, bírálja annak fogyatékosságait Beszámoló a miskolci értelmiségi dolgozók ankétjárói Értelmiségünk a Központi Vezetőség augusztusi határozatában végre elégtételt kapott múltbeli sérelmeiért. Orvosaink, mérnökeink, pedagógusaink ■— szellemi dolgozóink nagy örömmel fogadták a hatá­rozatot, amely méltó megbecsülésben részesíti őket, akiknek tevékeny­sége összeforrott 11 év nagyszerű eredményeivel. Teljesen érthető, hogy minden értelmiségi nagy érdeklődéssel tanulmányozza a Társadalmi Szemlében {közzétett nagyjelentőségű elvi állásfoglalást. Régi és új ér­telmiségeink megnyugvással fogadták a Központi Vezetőség fontos út­mutatását: „Az értelmiségiek elbírálásánál elsősorban a 11 év óta végzett munkát, s jelenlegi szakmai és politikai tevékenységüket kell figyelembe venni(í. Ez a rövid mondat önmagában is beszédes bizonyí­téka ormok, hogy a párt gyökerében fel akarja számolni az értelmisé­giekkel szemben folytatott helytelen politikát és teljesen más alapokra helyezi az értelmiség és a munkásosztály viszonyát. Nálunk is eluralkodott a proletárgőg amelyet a Központi Vezetőség értelmiségi határozatának megváló­Egy hónappal az őszi forgalmi értekezlet után lolat is, amely bérelt rakterületeiröl A városi pártbizottság — a me­gyei pártbizottság javaslatára — a napokiban újabb örvendetes lépést tett a határozat megvalósítására. A személyzeti osztályvezetőkkel tar­tott eredményes megbeszélés után ankébra hívta össze városunk értel­miségi dolgozóit. Résztvett a ta­nácskozáson Földvári Rudolf elv- társ, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Az értelmiség jelenlegi helyzetét Déri Ernő elvtárs, a városi pártbi­zottság első titkára ismertette. — A Központi Vezetőség határo­zata — mondotta — igen nagy gon­dot fordít a tömegekkel való kap­csolatra. Amikor mi, miskolciak, a határozatnak ezt a részét elemezzük, szem előtt kell tartanunk, hogy ezen a téren nekünk is akad pótolni va­lónk. Előre kell bocsátani: tovább­ra is valljuk azt a nézetet, hogy pártunk legszilárdabb bázisa, a ha­talom birtokosa a dolgozó paraszt­sággal szövetséges munkásosztály. Ezt nagyon fontos leszögezni, nehogy elvi tévedések, zavarok keletkez­zenek a párt osztálypolitikájának megítélésében. De meg kell állapí­tanunk, hogy nálunk, a miskolci pártbizottsá­gon is, annak egyes vezetőinél eluralkodott az úgynevezett „proletárgőg"1, a munkás-paraszt szövetség torz értelmezése, ami súlyos károkat okozott a párt­nak és gátolta a város fejlő­dését. Az egyoldalú politika követői elha­nyagolták á lakosságnak egyik te­kintélyes részét, amely népi demok­ráciánk sz'ntén segítője, odaadó tá­mogatója volt. Miskolc az ország második városa. Csaknem 200 ezer főnyi lakosságában rendkívül jelen­tős tényező a munkásosztály, de szép számmal dolgozik városunkban értelmiségi, szabadfoglalkozású és közalkalmazott is. A munkásosz­tállyal való foglalkozás sem volt tel­jesen kielégítő, mert főként csak Diósgyőrre korlátozódott. De elha­nyagoltuk ugyanakkor azt a sok-sok orvost, mérnököt, tanárt, tanítót, művészt, állami hivatalnokot; aki városunk fejlődésében tevékenyen közreműködött. Súlyos hiba volt, hogy nem foglalkoztunk az orvos­sal, aflri betegeinket gyógyítja, a ne­velővel, aki gyermekeinket tanítja és a művésszel, aki alkotásaival erőt ad a jövő építéséhez. Jóvá kell tennünk a sérelmeket Most a Központi Vezetőség hatá­rozatának fényében látjuk a hibák legapróbb részleteit is, felmértük milyen sok a tennivalónk. A me­gyei pártbizottság és a városi párt- bizottság múlt év augusztusában tartott ülései már szóvátették poli­tikai munkánk fogyatékosságait. Meg is indult bizonyos fejlődés, de egészen addig, amíg a pártbi­zottság szervezeti rendszabá­lyokat nem foganatosított és nem váltotta le azokat a veze­tőket, akiknek álláspontjában a hiba gyökerezett, az igyekezet nem sok sikerre vezetett. Véleményem szerint ezeket az ered­ményeket mégis érdemes rögzíteni. Ismeretes, hogy a pedagógusok között támadt viták kérdését, az er­kölcsi és politikai nevelés néhány problémáját aktivaértekezletem be­széltük meg. Az írócsoiporttal eleven viták közepette cseréltük ki néze­teinket. Az utóbbi időben egyre gyakrabban keressük fel az egyete­met, bár kapcsolatunk eléggé for­mális vele, nem nyújtunk elég se­gítséget az ott dolgozó elvtársak munkájához. Mindez a változás azonban nagyon kevés. Ezt máskülönben értelmiségi elvtársaink jegyezték meg, akiknek panaszai arra figyelmeztetnek bennünket; hogy a fogyatékosságokért mi is hibásak vagyunk és a jogós sé­relmeket nekünk kell megoldat ni, jóvátenni. Mélyek ezek a sérelmek? Az egyik, hogy csak munkásokat és igen kis számú értelmiséget ve­szünk fel párttagjelöltnek, párttag­nak. Nagyon sok kérelmezőt — s hozzáteszem olyan kérelmezőt, aki derék, harcos párttaggá válna — néha megfelelő indok nélkül vissza­utasít a párt-végreh a j tóbi zot tság. Nagyon sok értelmiségi dolgozót bántott az az érthetetlen megkülön­böztetés, amellyel foglalkozásuk és származásuk miatt kategorizáltuk őket. Teljesen figyelmen kívül hagytuk, hogy azok az értelmisé­giek is, akik a Horthy rezsim egye­temein szerezték diplomáikat, az el­múlt 11 év alatt nagy szorgalommal, odaadással segítették az országépítő nehéz munkát. Hogy káderanya­gainkat teljessé tegyük, sok felesle­ges információt gyűjtöttünk, ame­lyek nyugtalanították értelmiségein­ket. Hiba az is, hogy a diplomával rendelkező fiatalok nehezen tudnak elhelyezkedni, nem kerülnek olyan állásokba, ahol tudományosan tovább tudnák magukat képezni, a lehető leghasznosabb munkát tudnák vé­gezni. Az egyetem professzorai, ve­zetői joggal bírálták a pártbizotisái- got, hogy ezen a téren a városi pártbizottságtól nagyon kevés segítséget kaptak. A városi pártértekezleten már megállapítottuk, hogy az egyetem­mel országos jelentőségének megfe­lelően kell foglalkozni. Sajnos még elég kevés történt a gondolat valóra váltásáért. Az értelmiségiek is segítsék a párthatározat végrehajtását Nem mondhatjuk el, hogy ezzel valamennyi 'kérdést érintettünk, amely az értelmiségieket foglalkoz­tatja. Ez ilyen aktívának nem is le­het feladata. De a sérelmek nyu­godt, higgadt, reális megjelölése is közelebb visz bennünket a megol­dáshoz. A következőkben szeretném felsorolni azokat a feladatokat, sítása érdekében a városi pártbi­zottság a közeljövőben megoldani szándékozik. Minden erővel. megteremtjük az értelmiség politikai biztonságát, igyekszünk növelni erkölcsi megbecsülését és közreműköd­ni abban, hogy megjavuljanak anyagi körülményei Szeptember és október hónapokiban a szabad pártnapokat valamennyi pártszervezetben vitafórummá ala­kítjuk, amelyeken elsősorban az ér­telmiségiek hallathatják szavukat. Októberben Miskolcon, központi előadóval értelmiségi nagygyűlést szervezünk. A tagfelvételt nagyobb körültekintéssel fogjuk intézni és minden eszközzel elősegítjük, hogy az arra érdemes értelmiségiek pár­tunk tagjai lehessenek. Az értelmi­ségiek politikai képzésének előmoz­dítására pótbeiratásokat engedélye­zünk. A közeljövőben a pártbizott­ság apparátusa mellett értelmiségi aktivacsoportot szeretnénk szervez­ni, amely segíteni fogja ia pártbi­zottság munkáját, különösen az ér­telmiségi határozat maradéktalan megvalósítását. Felkérjük a Hazafias Népfront városi elnökségét is, hogy fordítson nagyobb gondot az értelmiségiek közötti munkára, rendszeresen szervezzen olyan gyűléseket, amelyeken az egyes értelmiségi csoportok megvitat­hatják sajátos problémáikat. Ugyanakkor arra kérjük felsőbb oárt- és kormányszerveinket, hogy oldják fél mindazokat a megkötött­ségeket, amelyek az értelmiségi munka és az alkotó gondolat kibon­takozását gátolják. A városi pártbizottság sikraszáll azért, hogy a felsorolt gondolatok megvalósuljanak. Kéri azonban az értelmiségieket, hogy tegyenek ipeg ők is mindent a határozat megvaló­sításáért, bízzanak a pártban, a Központi Vezetőségben, amely a jú­liusi határozatokkal tiszta lapot nyi­tott az országépítő munkában.. Bíz­zanak, mert a párt következetes a harcban, a szocializmus építésében és ugyanolyan - -következetes hibái felismerésében, azok kijavításában. A közeljövőben viták támadhat­nak a párt képviselői és az értelmi­ségiek között. A vitás kérdéseket meg lehet és meg is kell oldani. Arra kérjük azonban az értelmisé­get, hogy ismerje fel: ha az or­szág gondjairól van szó, akkor váll váll mellett kell küzdeni. Értelmi­ségünk segítse még jobban építő munkánkat, bírálja annak fogyaté­kosságait. Lehetőség nyílik neki er­re a Hazafias Népfrontban, a taná­csokban, a TTIT-ben és nem utol­sósorban a pártban. (A felszólalásokra külön cikkek­ben visszatérünk. Vasárnap közöl­jük Galánffy elvtárs felszólalását.) EGY HÓNAPPAL ezelőtt — amint hírt adtunk róla — összeülitek me­gyénk vasúti szolgálatának vezetői, a vasutas dolgozók legjobbjai, hogy megtárgyalják az idei őszi forgalom lebonyolításával kapcsolatos felada­tokat. Az értekezlet óta eltelt idő alatt a vasút forgalma jelentősen emelkedett és ma már — a vasutas­naptól számítva a hivatalos kezdetet — az őszi forgalom kezdeti idősza­kának jelentős sikeréről is számot adhatunk. Az őszi forgalmi értekezlet fel­adatul tűzte ki a szállításra váró áruk gyorsabb fuvarozása végett a csúcsforgalmi időben napi 3600 kocsi megrakását. Bár az őszi forgalom­nak még az elején vagyunk, a mis­kolci vasutasok az elmúlt napokban három esetben is kimagaslóan nagy­számú kocsit raktak meg Egy alka­lommal 3587 kocsinak egy napon való megrakásával csaknem elérték a legerősebb csúcsforgalmi időre ki­tűzött tervszámot. Ez az eredmény annál méltány- landóbb, mert ez a szám több mint 25 százalékkal haladja meg az őszi forgalmi értekezlet időpontjában el­ért kocsiszámot. Ez a tény arról ta­núskodik, hogy a miskolci vasutasok megszívlelték az őszi forgalmi érte­kezlet tanulságait, hősiesen küzde­nek a kitűzött feladatok valóravál- tásáért. A kimagasló eredmény a szállíttató felekkel való kooperáció­nak is köszönhető. A szállíttatók a rakodási idő betartásával, a rakodá­sok egyenletessé, folyamatossá téte­lével tanúsítják, hogy magukévá tet­ték az őszi forgalmi értekezlet jel­szavát, amely szerint az őszi forga­lom nem csak a vasút, hanehi az egész népgazdaság ügye. EZEKRŐL az eredményekről, s az őszi forgalom feladatairól beszélget­tünk a napokban a miskolci MÁV igazgatóság vezetőivel és dolgozói­val. A kezdeti eredmények nem tették elbizakodottá a vasutasokat Tuda­tában vannak, hogy a feladatok ne­hezebbje még előttük áll és nem minden szállíttató vállalat részéről várhatnak megfelelő segítséget. Egyes vállalatok feltűnően gyakran szerepelnek a késedelmes kirakták között; például a Terményraktáro­zási Vállalat, az Üvegértékesítő Vállalat Miskolcon, a Tatarozó Vál­lalat Abaujszántón, a Fűszért és a Sütőipari Vállalat Ózdon, az Ásvány­bánya Vállalat Mádon és Szögiben, a Betonútépítő Vállalat Izsóf alván és a Sörforgalmi Vállalat. Ez utóbbi rendszeresen késve rakja ki a sör- küldeményeit Miskolcon, Abaujszán- tón, Edelényben és Szuhakállón. Erősen hátráltatja a szállítások zavartalanságát az Útfenntartó Vál­A fővárori rendőrség egy hét óta megfeszített erővel dolgozik a XIV. kerületben, az Erzsébet királyné úti 142-es postahivatalban történt fegy­veres rablás és gyilkosság ügyében. A lakosság bejelentései alapján is számos fontos adat birtokába jutott a rendőrség. Az eddigi nyomozás alapján megállapítást nyert, hogy az ismeretlen tettes 1956 augusztus 23-án háromnegyed 2 és 2 óra kö­zött követhette el a bűncselekményt. A gyilkos 14.000 forintot rabolt el és cselekményét nyolc lövéssel haj­totta végre. Az egyik áldozat Nagy József né 67 éves takarítónő a kór­házban történt kihallgatás alkalmá­val elmondotta, hogy ő látta a tet­test és személyleírást is tudott róla adni. Eszerint a gyilkos személy­leírása a következő; körülbelül 25— 30 évesnek látszó, 175—178 centi­méter magas, keskenyarcú, sötét­nem fuvarozza el az oda érkezett nagytömegű építőanyagot. A Hejő- csabai Cement- és Mészmű szállítá­sainál az állandóan késedelmes ki­rakás miatt a vasút kénytelen volt 300 százalékos kocsiálláspénz felszá­mítását bevezetni, de ez az intézke­dés sem hozta meg a kívánt ered­ményt Pedig hogy a kocsik időben való kirakása nem boszorkányság, arra kitűnő példa a szerencsi cukorgyár esete. E gyárnak már hosszú idő óta nem kell kocsiálláspénzt fizetni,- mert a munkaszüneti időben érkező kocsik kirakását is biztosítani tudta* Már megszervezte a cukorrépaszál­lítási kampány munkálatait. A gyár gondos szállítási irányítása biztosí­ték arra, hogy a későbbi, növekvő forgalomban szintén hű segítőtársa lesz a vasútnak. UGYANCSAK a szállítások helyes szervezését példázzák az Ózdi Kohá­szati Üzemek, ahol — habár naponta többszáz kocsi áru érkezik részükre — a kirakás időben való elvégzésé­vel nincsen semmi baj. Szívügyük­nek tartják, hogy a kocsikat a leg­rövidebb idő után visszaadják a for­galomnak. Ebben példát vehetnének róluk a diósgyőriek! Már huzamosabb ideje, de most az őszi forgalomban különösen gátolja a szállításokat az építőipari vállala­tok kéthetenkinti szabadszombat ja* A szabadszombatot tartó munka­helyeken gyakorlatilag már pénte­ken a déli órákban megáll az élet, a hétfőig érkező küldemények kúra- le. tlanul várnak. Ha tekintetbe vesz- sziik az egy-egy építési munkahelyre (pl. T iszapalkonyára) érkező áru- mennyiséget, elképzelhetjük, hogv a hétvégi napokon kirakatlanul álldo­gáló kocsik mennyivel csökkentik az amúgy is szűk kocsiparkot. Ebben a kérdésben halaszthatatlanul meg­egyezésnek kell létrejönni az Építés- ügyi és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium között. Nem lennénk igazságosak, ha el­hallgatnánk, hogy a vasút egyea szervei sem mutatnak példát a kí­vülálló vállalatoknak. A miskolci MÁV építési főnökség csaknem 24 órán át nem rakott ki 8 kocsi talp­fát, a hídépítési főnökség pedig 8 ko'ri kavicsot hagyott kirakatlanui egy napig. A vasúti szerveknek, építésvezetőségeknek, szertáraknak élen kell járniuk a pontos munká­ban. MOST még az őszi forgalom kez­detén vagyunk. Még v? a rá mód, hogy a hibákat kiküszöböljék és a 3587 kocsi megrakását ne mint csú­csot, hanem mint indulási alapot emlegessék! BENEDEK MIKLÓS barna hátrafésült hajú férfi, aki a szóbanforgó időben szürke-fehér- fekete aprókockás pepitaszerű zakót viselt. A rendőrség a továbbiakban is számít a dolgozók jószándékú be­jelentéseire abban a vonatkozásban, hogy ki látott valakit a jelzett idő­ben a helyszínen, vagy annak kör­nyékén, vagy tud-e valaki bármit az ismeretlen tettesre vonatkozólag; Telefon: 123—456 15—00 mellékállo­más. (MTI) — 9000 embert tartóztattak le Dél­Viefcnambam ez év első felében.- A vietnami hírügynökség közlése sze* rint olyan emberekről van szó, akik hazájuk békés egyesítéséért szaEltoaU síkra; Sikeres csehszlovákiai vendégszereplés után hazatért a diósgyőri művészegyüttes (Tudósítónktól.) Tegnapelőtt, az esti órákban hazaérkezett Miskolcra a Lenin Ko­hászati Művek művészegyüttese, amely öt napig vendégszerepeit Cseh­szlovákiában. Mint ismeretes, a csehszlovák népművelési szervek és a Lenin Ko­hászati Művek kulturális szervei a közelmúltban művészegyütteseik kölcsönös vendégszereplésedben állapodtak meg Csehszlovákia, illetve Magyarország területén. A diósgyőri művészegyüttest — amelynek ez volt az első külföldi útja — a kassai kerület népművelési szervei lát­ták vendégül. Viszonzásképpen néhány hét múlva Borsod megye látja majd vendégül a kassai kerület kul túrmunkásait. Oldalakat lehetne teleírni arról a sok-sok kedves élményről, amelyben a 180 tagú művészegyüttesnek része volt Csehszlovákiában. Lesz még mód és alkalom arra, hogy a nagyszerű öt,nap sok szép ese­ményéről beszámoljunk szűkebb hazánk, Borsod népének. Ez a tudósí­tás szorítkozzék inkább csak annak jelentésére, hogy mind a száznyolc­vanán, öt dús • programmá nap csodálatos élményeivel telve érkeztünk haza. Még fülünkben cseng a tapsvihar, amely Kassa, Igló, Szepsl és Rozsnyó szabadtéri színpadain csattant fel, még szemünk előtt látjuk a felállva éljenző többezres tömegeket. Szép sikerek babérait hoztuk magunkkal és őszinte, igaz barátságot kötöttünk szlovákiai magyarokkal, szlovákokkal és csehekkel egyaránt. A diósgyőri művészegyüttest forrón a keblére ölelte Csehszlová­kia. A Magas Tátrában, Poprádon és Tátralomndcon éppen úgy, mint Igló környékén, a bányászok, bútorgyári munkások, Kassán a várost építő kőművesek. Felejthetetlen élményekkel jöttünk haza és ezek az élmények népeink barátságát fűzték még szorosabbra. Most, hogy e tudósítással ismét itthon köszöntjük Borsod megye dolgos népét, a hazahozott sok kedves emlék közül említsünk meg egyet, amely üdvözlet, forró baráti üdvözlet is egyben Csehszlovákiá­ból: A Magas Tátrából jövet Stósz felé egy épülő új úton jöttek végig autóbuszaink. Az úton, velünk szemben hatalmas gőzgép, egy úthenger haladt. Ahogy autóbuszunk a gőzgép mellé ért, kezelőszemélyzete egy­szerre kiáltotta el magát: »-Éljen Vasas Diósgyőr!-« És egyikük meg­húzta a gép dudájának zsinórját. A duda hosszan füttyentgetett utá­nunk, hangját visszaverték a szlovákiai hegyek. Sok-sok virágot szór­tunk el az épülő új úton, válaszként a kedves üdvözlésre. Virágokat, amelyeket éppen ők, Szlovákia munkásai adtak nekünk fellépéseink során. P. .7. 'I&ll&epgvet „ B o m b a “ - z e n e Az elmúlt vasárnap betértünk szórakozni a sajószenfcpéteri Sajó- gyöngye sörkertbe. Bár ne mentünk volna, mert a jó sör mellé sajnos fület sértő zenét is szolgáltattak. Nem vagyok ellensége a könnyű ze­nének, de amit a sörkert zenekara és szólóénekesnek előléptetett egyik zenésze művelt, az ízléstelen és szinte felháborító volt. Egyik „bomba“1 számukból ízelítőül lejegyeztem néhány sort: „Hello Jonny, vigyázz, jön a hekus, menjünk át a sarokra. Hello Jonny jön a ... detektív, fogd a cuccot marokra. Tűzkő, szaharin, aki nem vesz ne babrálja, menjen az... Nem kívánom folytatná, s azt hiszem nem is kell bővebb magya­rázat ahhoz, hogy a jobb érzésű Vendégek miért fordultak ki fejcsó­válva a különben szép vendéglőből. A sajó6zentpéteri községi tanács népművelési állandó bizottságának szíves figyelmébe ajánlom a Sajó- gyöngye zenekarát, amely ilyen „bomba’4 számokkal „szórakoztatja" a közönséget; Rónai László Lak község A budapesti rendőrkapitányság közleménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom