Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

Dr. Horváth Zoltán egyetemi tanárról Mikor megláttam dr. Hor­váth Zoltán egyetemi tanárt, a nehézipari műszaki egyelem fém­kohászati tanszékének vezetőjét, a műszaki tudományok kandidátusát, meglepődtem. Tudtam, hogy a tant évnyitón másodszor kapta meg a »felsőoktatás kiváló dolgozója« ki­tüntetést. A szemüveges, alig 36 éves férfi, aki szerényen hellyel kínál, nem hasonlít a tudós, képze­letünkben élő típusára. A megin­duló beszélgetés során megismer­kedünk életével, munkásságával. Viharos időkben, 1944 nya­rán végzett Sopronban a diósgyőri vasgyár ösztöndíjával. Diósgyőrben dolgozott a szünidőkben is, s ágy volt, hogy ide jön vissza dolgozni. De mire erre sor kerülhetett volna, a háború már tombolt a Bükk he­gyeiben. Ott maradt hát Sopronban a fém- kohászati tanszéken, ahol 1949-ig tanársegédi, majd adjunktusi minő­ségben dolgozott. 1948-ban kitűnő minősítéssel műszaki doktorrá avatták. Ezidőben Budapesten meg­hívott előadó és egyidőben Sopron­ban is tart előadásokat. 1953-ban docensi kinevezést kap. — Nagy élmény volt számomra — mondja dr. Horváth Zoltán —, amikor a Magyar Tudományos Akadémia kétheti tanulmányútra küldött Németországba, Freibergbe. Az ott kiépített tudományos kap­csolatom még ma is megvan. Igen nagy előnyt jelentett számomra, hogy németül tudtam beszélgetni a kollegákkal. Ezt volt tanszékveze­tőmnek, Széki János professzornak köszönhettem, akihez mint kezdő tanársegéd 1944 decemberében be­mentem és azzal fogadott: — Be­szél-e nyelveket? — s feleletet sem várva, kezembe nyomott egy hat­oldalas németnyelvű szakszöveget, hogy másnapra fordítsam le. Egész éjszaka keservesen dolgoztam, de másnap bevittem a kívánt anyagot. De ezzel nem fejeződött be a mun­ka. Üj szöveget kaptam, s így ment ez egészen addig, amíg szabatosan* könnyen tudtam fordítani. Azóta megtanultam angolul és oroszul'‘is rendszeresen tanulok, hiszen tudo­mányágamban rendkívül hasznos ismerni a világ szakembereinek véleményét, az új találmányokat. Amikor Széki János professzor ha­lála után átvettem a tanszék veze­tését, mindenben igyekeztem hozzá hasonló módszerekkel dolgozni. Most, mint a fémkohászati tanszék tanára, harmad-, negyed- és ötöd­éven adok elő kohászhallgatóknak. Véleményem szerint az oktató tevé­kenység nagyon hasznos minden tudományos kutató számára. Az órákon mérheti le az ember tudo­mányos munkájának tényleges ér­tékét. Különösen a tudomány ilyen ugrásszerű fejlődésének szakaszán fontos az oktatás, hiszen a 10—12 évvel ezelőtt tanultak sok szem­pontból gyakran már elavultak. Diákjai tisztelik, becsülik dr. Hor­váth Zoltánt, nemcsak azért, mert nagy tudományos felkészültséggel rendelkezik, hanem azért is, mert mindenki számára érthetően, vilá­gosan ad elő. Kedvenc tudomány­ága a fizikai-kémia, azon belül a termodinamika és annak alkalma­zási lehetősége a kohászatban. Amint végignézzük a nagy­szerűen felszerelt tanszéket — való­ságos kis üzemet találunk itt mi­niatűr kemencékkel, automatikusan dolgozó készülékekkel — megisme­rem eddig publikált és jelenlegi tudományos munkásságát. Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá sok­irányú ténykedésének ismertetésé-. hez. Talán 1947-tel kezdem, amikor 26 éves korában megjelent első cikke a Bányászati és Kohászati Lapok januári számában: „Az el?.k- trolitmangán és mangánötvözetek« címmel. Azóta mintegy öt könyv megírásában vett részt és körül­belül harminc tudományos dolgo­zata jelent meg nyomtatásban. Első könyve az 1950-ben megjelent »Alu­míniumkohászat« volt. Jelenleg »A cink kohászata« című művön dolgo­zik. A Tudományos Akadémia ke­retében mintegy hét bizottság tagja. — Es mindez 36 éves korában — nem túlterhelő egy kicsit? — kér­dezem. — Lehetne még többet is dolgoz­nom — válaszolja szerényen. — Rendkívül sok izgató fejezete van a mi tudományágunknak, amelye­ket alaposabban, jobban kellene is­mernem. A tanszéknek az üzemekkel állan­dó kapcsolata van. A legkülönbö­zőbb fémelőállítási problémák fog­lalkoztatják nap mint nap dr. Hor­váth Zoltánt. Tanszékének egy-egy oktatója két üzemmel tart kapcso­latot. ök az üzemi műszaki tanács tagjai is. Dr. Horváth Zoltán tudományos és oktatói munkássága mellett sok­oldalúan ténykedik a közéletben is. Már második éve dékánja az egye­tem kohómérnöki karának, s a dé­káni teendők, tanszékek és diákok prolémái bizony sok gondot jelen­tenek számára. Tagja a tapolcai tanácsnak is, ahol szerény, szorgal­mas, inkább cselekvő, mint beszélő embernek ismerik. Képzeletem előzőleg hamis képet festett. Nem a kor és a kor adta külső teszi tudóssá az embert, hanem a tudományos munka. Dr. Horváth Zoltánban a tudóst ismer­tem meg. Biztosan tudom, hogy tu­dományos életünket további nagy­szerű kincsekkel gazdagítja majd. Búcsúzóul hosszú évtizedekre jó egészséget és alkotó kedvet kívá­nunk dr. Horváth Zoltán egyetemi tanárnak, egyetemünk kiváló fiatal tudósának. URBAN NAGY ROZÁLIA Terven felül 1500 tonna finomlemezt szállítottak el Borsodnádasdról Szombaton reggelre már az 1500- ik tonna finomlemezt szállították el •— a Harmadik negyedéves terven felül — a Borsodmádasdi Lemezgyár szállítási üzemének dolgozói. Év ele­jén megfogadták, hogy minden hó­napban egy nappal a határidő előtt teljesítik havi tervüket. E hónapban is másfélnapos előnyt szereztek, így már kilenc és fél nappal előzték meg a naptári napokat. A hengerészeik még ennél is job­ban dolgoznak. Az üzemrészek kö­zött elsőnek... fejezték be harmadik negyedéves tervüket, azóta 1771 ton­na félkészárut hengereltek terven felül. így az évi tervvel szemben elérték a 10 napos előnyt. Miről lesz szó a megyei tanács októberi ülésén Igen élénk érdeklődés előzi a me­gyei tanács október 5-i ülését, amelynek két fő napirendi pontja lesz. Az első: »-Hogyan segítik elő megyénk gépállomásai a Központi Vezetőségnek a mezőgazdasági több- termelés és a tsz fejlesztés érdeké­ben hozott határozatát«. S a máso­dik: »A tanácsi és államigazgatási munka egyszerűsítésére hozott MT határozat végrehajtására tett intéz­kedések és további feladatok«. A tanácstagok közül már többen beje­lentették interpellációs igényüket. A tanácsülésen több meghívott dolgozó, tsz tag és egyéni gazda is részt vesz. Az első napirendi pont beszámo­lójában szó lesz arról, milyen fej­lődésen mentek át eddig gépállo­másaink, milyen nehézségek gátol­ták esetenkint a munkát, hogyan alakult a gépállomások önköltsége, milyen változások vannak a trakto­risták bérezésében? Gépállomá­saink megyei szinten nem tudták eddig tervüket teljesíteni. A tanács­ülésen elhangzó beszámoló beszél arról is, hogy milyen körülmények, okok gátolták gépállomásaink terv- teljesítését. A megyei tanácsülés határozati javaslatokat vitat majd meg és fogad el, amelyek a gépállo­mások munkájának megjavítását célozzák. • A tanácsülés sikere érdekében helyes lenne, ha a tanácstagok ösz- szegyűjtenék a napirendi pontokkal kapcsolatos kérdéseket. A második napirendi pont ke­retében a tanácsülés résztvevői megtárgyalják, hogyan szervezte meg a megyei tanács az államappa­rátus egyszerűsítését, s milyen ered­ményeket ért el eddig ebben a mun­kában. A bürokrácia elleni harc ér­dekében szükséges, hogy a tanács­tagok jól felkészüljenek ennek a napirendi pontnak a megvitatására, ismertessék területük problémáit és azt, hogy milyen ésszerűsítést le­hetne még végrehajtani. A bejelentett interpellációs igé­nyek azt bizonyítják, hogy a me­gyei tanácstagok lelkesen készülnek a tanácsülésre, amely akkor lesz tel­jes sikerű, ha minél többen élnek majd interpellációs jogukkal* A Minisztertanács határozata A Minisztertanács a személyi kultusz egyes maradványainak fel­számolása érdekében több elneve­zést megváltoztatott. A Minisztertanács a Rákosi Má­tyás Vas- és Fémművek elnevezést Csepel Vas- és Fémművek-re vál­toztatta. A Rákosi Mátyás Nehézipari Mű­szaki Egyetem elnevezése: Nehéz­ipari Műszaki Egyetem. A Rákosi Mátyás tanulmányi érdemérmet a jövőben Egyetemi- és főiskolai ta­nulmányi érdemérem elnevezéssel adományozzák, s a már kiadott ér­demérmeket kicserélik. A Rákosi Mátyás egyetemi és főiskolai Ösz­töndíj új elnevezése: Népköztársa­sági egyetemi- és főiskolai ösztön­díj, a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny pedig Országos köa lai tanulmányi verseny. (MTI) A Déryné Színház bábelőadásai Társadalmunk legifjabb tagjainak, az iskolásoknak és óvodásoknak munkája a tanulás, de szükséges, hogy a rendszeres iskolai, óvodai és otthoni tanuláson, valamint a min­dennapi játékon kívül rendszeresen részesüljenek magasabbrendű szóra­koztató szellemi felfrissülésben. Eb­ből az elvből indult ki a miskolci Déryné Színház, amikor gyermeke­ink szórakoztatására és nevelésére a most induló színházi évadiban rendszeres bábelőadásokat tervez a Kamaraszínházban. A báb-együt­test az országosan ismert báb-mű­vész, Inczédy Kálmán vezeti, aki művészi bábjaival, díszleteivel már elnyerte a miskolci gyermekek tet­szését. A minden vasárnap délelőtt 11 és délután 3 órai kezdettel tartandó bábelőadásokon életrekelnek gyer­mekkorunk kedves meséi: Hófehérke és a hét törpe, Ludas Matyi, Tün­dér Ibrinkó, Szépek szépe és még sok más mesejáték. A gyermekeken kívül a bábelő­adásokat kedvelő felnőttek szórakoz­tatására is gondolt a színház. Felnőtt bábelőadásokat is terveznek, ame­lyeknek során előreláthatólag bemu­tatásra kerül a Szigorúan bizalmas, Szerelmes istenek és a Szempillád rezzenésére című darab. A bábelőadások iránti nagy ér­deklődés miatt a színház jegyelővé­telt biztosít a Kamaraszínház pénz­táránál. Felvilágosításokat a közön­ségszervező iroda ad, *******4HHW*Mf+*4*4^****4í*&4f&**4(4í«4******4 ***+*++***++* Négy és fél évszázad ködös távla­tából is különös fénnyel csillog elénk ennek a »pajzán históriának« a tük­rében Niccolo Machiavelli ragyogó szelleme. Európa nagy sorsforduló­ján, a röneszansz és a felfedezések korában, az emberi látókör óriási méretű kitágulásának, a szellemi élet és a kultúra hatalmas felvirágzásá­nak időszakában Machiavelli meg­járta a nagy gondolkodók tragikus és fényes útjait. Ismerte e korszak politikai boszorkánykonyháinak min­den titkát. Megtanította a hódítókat hódítani, az uralkodókat uralkodni, megalkotta évszázadokra az abszolút hatalom iskoláját. De ő maga — ahogy egyik kiváló életírója írja — a hatalom szűz szerelmese maradt. Politikai ta­nait machiavellizmusnak nevezzük, de maga Machiavelli nem volt ma­chiavellista, mindössze is arra akarta figyelmeztetni szűkebb hazája, Firen­ze »mindenáron békés« polgárait, ve­zetőit, hogy a röneszansz farkasai közt a bárányoknak igen reményte­len a helyzetük. Machiavelli sokat gyötrődött, szen­vedett a meg nem értés miatt, sok­szor került tragikomikus helyzetek­be. A Mandragora azonban élete utolsó szakaszában néhány boldog, gondtalan esztendőt biztosított a mellőzött írónak. Életében több si­kert aratott vele, mint világhírű po­litikai műveivel. A Mandragora nem­csak azoknak a kisebb-nagyobb itá­liai fejedelmeknek, hercegeknek, gaz­dag uraknak a körében aratott si­kert, akiknek a kertjeiben előadták, hanem a pápa figyelmét is Machia­velli felé irányította, s a pápa is lát­ni akarta a darabot. Pajzán história a szerelemről — talán ez az alcím fogja meg először a színházi plakát olvasóit és sokan bizonyára ehhez mérik érdeklődésü­ket. Nem egyszerű feladat a darab he­lyes megrendezése, ami megkívánja, hogy a sikamlós történet mögött rej­lő eszmei mondanivaló megfelelő hangsúljd kapjon, anélkül azonban, hogy a játék az álszemérem kötel­meinek hamis vágányára tévedjen és elsikkasszon valamit abból a ki­fogyhatatlan humorból, ami át és át­szövi az egész komédiát. Kényes is a rendező dolga, ha arra gondolunk, hogy szinjátszásunkban sokáig gátló MANDRAGORA A KAMARASZÍNHÁZ ÉVADfrYtTO ELŐADÁSA elem volt a kötelező álszemérem. A világirodalom klasszikus vígjátékírói­nak azonban nem voltak efféle gát­lásaik. Ha az álszemérem szabott volna határt az alkotásnak, sok örök­értékű régi és modern mű sohasem kerülhetett volna napvilágra. A Mandragora minden pajzán va­lóságábrázolása mellett is eszmeileg magasra szárnyaló mű. Bár a darab összes szereplői, köztük maga a férj is, összefog a bájos Lukrécia házas­társi tisztességének ' megejtésére, a komikus helyzetek rengetegéből vé­gül is a tiszta szerelem kerül k,i győztesen Callimaco és Lukrécia természetes vonzódása a legneme­sebb szerelmi érzéssé magasodva tesz pontot a pajzánságokra. Évszázadok, sőt évezredek hálás témája a komé­dia mondanivalója: a szerelem hatal­ma legyőzi a pénz hatalmát. A Mandragora rokonságban van a vi­lágirodalom sok más kimagasló ér­tékű víg játékával. Szereplői fel-f el­bukkannak más és más alakban ké­sőbbi klasszikus és modern komé­diákban. (Moliére, Goethe, Beaumar­chais, stb.) Az öreg pénzeszsák fiatal feleségének elcsábításához mindig örömmel tapsol a közönség igazság­érzete. A Mandragora »alulróljött kezde- ményezés« alaoján — szinte véletle­nül került évadnyitó darabként a miskolci Kamaraszínház műsorára. A nyári időszakban egy kis színészcso­port magánvállalkozásában játszot­ta több borsodi helységben. Most Kazimir Károly főrendező rendezé­sében, új szereposztásban mutatták be a Kamaraszínházban. Kazimir rendezése szerencsésen egyezteti össze a komédia előadásá­nak említett követelményeit, és a mai színjátszás igényeinek megfelelő keretekben, a teljes illúziót keltő'kis színpadi díszletek közt — Ütő Endre tervezése — azt a felszabadult rene­szánszkori szellemet tolmácsolja, amely ellenállhatatlanul hatása alá keríti a nézőt. Szüts Ivánnak jutott az előkelő szerelmes ifjú, Callimaco szerepe. Az első képekben Szüts játékában kissé erőtlen, színészies a szerelmi szenve­dély fellobbanása. Később belelen­dül szerepébe a tudós orvos álarcá­ban. amikor igen jó mozzanatai van­nak. de meggyőzővé a hálószobajele­wm# "'""y • A Mandragora egyik jelenete, netben kezd alakulni játéka. Szüts Ivánt olykor mintha feszélyezné az, hogy Callimacot hódító, mindig von­zó külsejű és magatartásai szerelmi alanyként kell megjelenítenie. Ezt a, bizonyos passzivitásba sodró feszé- lyezettséget kellene leküzdenie, hogy a fellobbanó szenvedélynek tiszta ér­zéssé alakulása még hatásosabbá váljék. Máthé Éva olyan bájos, szende báránykát elevenít meg, amilyennek a szerző képzelhette a mindenfelől megostromolt női tisztesség és naivi­tás hősét, Lukréciát, A komédiában a képmutatás csú­csát képviseli a pénzért mindent igazoló Timoteo atya, akit Némethy Ferenc formál kacagtató figurává. Talán túlzott ez a barát-karikatúra, — mondhatnák a kritikusabb nézők. De hiszen egy megrögzött alkoholista páterről van szó, amilyen bizony bő­ven akadt akkor és máskor is. Az örökös alkoholmámor leszed az em­berről minden konvenció-álarcot, ahogy Némethy karikatúrája mutat­ja. Egyik-másik részeg ember gátlás­talan jópof asága, sajátságos észjá­rása sokszor a hétköznapi életben is ugyanolyan mulatságosan hat, mint amilyen Némethy alkoholista Timo- teoja. Mulatságos ez a Timoteo, aki cingulusában, mint valami kézigrá­nátot, viseli a szentelőt s ott hordja állandóan a szenteltvizet is, mint papi hitele jelvényeit. Amikor isznak, gyorsan megszenteli partnerei borát, de a magáét — hirtelen meggondol­ja — még egy szentelt vízcseppel sem vizezi meg. Tipikus mozdulatai, Hamis szenteskedése, a pénz utáni mohó sóvárgása Tartuffe valamiféle ponyvakiadású groteszk elődjévé avatják ezt a figurát. Primitívebb igényű álszenteskedő, de egész talmi- sága, groteszksége szerves tartozéka a komédia mondanivalójának. A legaljasabb, leghiúbb és legosto­bább alak a zsugori Nicia, a gazdag öreg férj. Simon Géza annak tudatá­ban keltette életre ezt az alakot, hogy a szerzőnek keserű tapasztalatai le­hettek a firenzei fiskálisokkal. Si­mon önfeláldozóan fokozza a néző ellenszenvét a végső kifejlődésig, amikor mindenki örül a póruljárt férj kiebrudalásának. Sostrata, a kerítő mostohaanya szerepében Ná- dassy Anna a hasonló erkölcsű nők prototípusát formálja meg. Igazi romlott bestia, — és mégis van va­lami rokonszenves benne. Még vélet­lenül sem akar tisztességesebbnek látszani, mint amilyen. Ligurio, Callimaco szegényördög barátja itt olyanféle szerepet tölt be, mint sok későbbi vígjátékban az okos szolgák, vagy Figaró, akik min­dent eligazítanak gazdájuk érdeké­ben. Lombi Jenő a korabeli jelentő­ség igényével formálta meg ezt az alakot, akibe érzésem szerint a szer­ző kissé beleszőtte lírai önmaga tra­gikumát is. Azt, hogy mindig mások javára áldozta tehetségét, de ő maga mindig hoppon maradt. Nyilván­valóan gondolt ilyesmire a rendező és így Lombi is, aki Ligurio és egy­ben a prológus mondója, s ő mondja az épilógust is. Ez az elgondolás han­golja a végső jelenetet mélyen líraivá, sokatmondóvá. A »pajzán történet«, a görbe tükör és a fiatalok boldog­sága eltávolodik a cselekmény szín­teréről, és ott marad helyettük a hangtalan ür, amely oly sokszor tá­tongott Machiavelli, a nagy gondol­kodó körül magányos éjszakáin. Siro, az együgvü szolga olyanféle okos-bolond, amilyennek Tatár End­re formálja. Okos-bolondsága úgy fest, hogy »vak tyúk is talál szemet«, — ő is mond okosat. Visszatetsző azonban az, hogy Ligurio, azaz Lom­bi Jenő olyan oktalanul durván bá­nik ezzel a szerencsétlen alakkal. Általában a testi fenyítések draszti­kus formájának túlgyakori igaz- sái lan alkalmazása árt az előadás színvonalának. Gyengíti a végső ki­fej lés hatását, amikor Nicia meg­érdemelten »kapja meg a magáét«. A rendezés és az együttes össz- játéka magas szintre emeli az elő­adást. Egyetlen csattanó sem puffog el hatástalanul. Derű, kacaj és oly- ko még megilletődöttség is uralko­dik a nézőtéren a mélyből mindig magasabbra s végül romantikus han­gulatba ringató komédia hatására. HAJDÚ BÉLA ^Szellemi életünk kiválóságai--------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom