Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1956. szeptember 30.

Összehívták az országgyűlést

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának 12.) bekezdése alapján az országgyűlést október 22-én, héttőn délelőtt tizenegy órára összehívta.

Megemlékezés október 6-ról

A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, az MDP KV Párttörténeti intézete és a Magyar Történelmi Társulat október 6-án, szombaton délután 5 órakor ünnepséget rendez 1849 október 6 emlékére és az 1941

október 6-i tüntetés 15. évfordulója alkalmából Budapesten a Batthyány örökmécsesnél.

Az ünnepségre az érdeklődőket és az 1941 október 6-i tüntetés résztvevőit a rendezők ezúton hívják meg. (MTI)

Megérkeztek

az első külföldi szénszállítmányok

A napokban illetékes helyeken azt a tájékoztatást adták, hogy gyors intézkedések történtek a fűtőanyaghiány megszüntetésére. Külföldről is nagymennyiségű szenet és fűtőolajat szerzünk be. A héten meg is érkezett Rijekába az első hajó, amelyből a szén kirakását azonnal megkezdték. A Rijekából elindult szerelvények szombatra virradó éjjel Murakeresztúrnál átgördültek a határon. Szombaton délig ismét újabb szerelvényeket indítottak útnak, amelyeket a további vonatok egész sora követ majd. Ezzel a szénszállítmánnyal elsősorban a gázellátás zavartalanságát biztosítják. A most« érkezett szénből ugyanis 10 ezer tonnát kap az óbudai gázgyár.

ebből a külföldi szénből küldenek a Sztálin Vasműnek is és így innen komlód szenet szabadítanak fel a MÁV számára.

Szombatra virradó éjjel másik jugoszláv határállomáson. Kelebián is nagy örömmel vették át a magyai vasutasok a továbbításra rájuk bízott, szénnel megrakott szerelvényeket. Ezekben a vagonokban az a szén érkezett, amelyet a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságtól kaptunk. Déli szomszédunk segítsége folytán a napokban folyamatosan kapunk további szállítmányokat. Ezl a tüzelőt közvetlenül a MÁV-nak juttatják: a vasút használja fel. <MTI)

Xöbt> borsodi községet kizártak a kukorica szabad íorgalmából

Elkészüli a DIMAVAG Gépgyárban a csepeli csőgyár hengersora

A DIMÁVAG Gépgyár egyedi gépgyártó üzeméneik a harmadik negyedévben egyik legjelentősebb rendelése a csepeli csőgyár részére a 30 állványos redukáló hengersor elkészítése volt. All méter hosszúságú, mintegy 15 tonna súlyú berendezés végszerelését Káveczki János szerelő- brigádjára bizták. A gyakran kétszeres normát teljesítő brigád szeptember *28-án örömmel jelentette, hogy a rábízott feladatnak becsülettel eleget tett. így a rendkívül gondos munkát igénylő berendezést szeptember 29-én már útnak is indították;

Megkezdték

a télapó-figurák gyártását

A gyermekek egyik kedves napjára, a télapó ünnepélyre a csemege édesipari gyár dolgozói már megkezdték az előkészületeket. Az idén öt-hatféle figurát gyártanak csdko- ládéval bevont fondantból. Ezek az édességek sztamiolba csomagolva kerülnék forgalomba. A gyár összesen húszezer kilóból készít télapó figurákat, (MTI)

A begyűjtési miniszter, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei begyűjtési hivatal javaslatai alapján a Pest megyei Gomba községet, a Borsod megyei Ináncs, Se- lyeb, Hernádnémeti, Arnót, Szerencs, Bodrogkere&ztur, Mezőzom- bor, Olaszliszka, Forró, Ernőd és Ti- szaszederkény községet a kukorica szabad forgalmából kizárta.

Ezekben a községekben a kukorica betakarítása igen előrehaladott, a kukoricabegyüjtési tervek teljesítése azonban nem kielégítő. A termelők egyrésze a kötelezettség teljesítése előtt értékesíti kukoricatermését, jóllehet a begyűjtésről szóló törvényerejű rendelet kimondja, hogy a termelő elsősorban az állam iránti kötelezettséget tartozik, teljesíteni;

A szabadforgalmi korlátozás idején a felsorolt községekben a termelők kukoricát csak a termény- forgalmi vállalatnak adhatnak el, szabadpiaci forgalomban nem értékesíthetnek. A korlátozás idején a

MÁV és az egyéb közületi fuvarozó szervek és magánfuvarosok a termelőktől kukoricát szállításra nem vehetnek át. (MTI)

Bírósági ítélet

Halász Ferencné a szirmai posta- kirendeltség vezetője volt. Hivatali beosztásával visszaélve, a postára befizetett nagyobb összegeket aznap nem továbbította, hanem azt magának tartotta meg és a hiányt a másnapi befizetésekből pótolta. így 56 rendbeli okirathamisítást követett el s ezeken keresztül csaknem 40 ezer forintot sikkasztott, a sikkasztott összegből 20 917' forintot saját céljára, lakásépítésre fordította. A miskolci városi bíróság egyévi és 3 .hónapi börtönre ítélte,

Törő és osztályozóberendezéssel látják el a diósgyőri dolomit bányát

Tito elnök a Krim-félszigeten

Jalta (TASZSZ) Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke feleségével, valamint Alekszandar Ran- koviccsal, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökévél, Gyúró Pucarral, Bosznia-Hercegovina nemzetgyűlésének elnökével együtt szeptember 27-én a Krim-félszigetre érkezett, ahol Veljko Micsunoviccsal, a

moszkvai jugoszláv nagykövettel és annak feleségével együtt a félsziget déli partvidékén rendelkezésére bo- csátott villákban üdül.

Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Legfelső Tanács elnökségének tagja szeptember 28-án ebédet adott Tito elnök tiszteletére. (MTI)

Berlin (MTI)

Az NDK határán újabb provokáció történt. A határ mentén több, mint 2400 bajor készenléti rendőr részvételével széleskörű »polgár- háborús hadgyakorlatot« tartanak. A gyakorlat azon a provokatív feltételezésen alapul, hogy »íelfegyverzett ugynoKOK. törne*, oe ivwcu övezetből Nyugat-Németországba« és ezen a vidéken »falvakat rabolnak ki, gyújtogatnak és gyilkolnak«. A provokatív rendőri gyakorlat közben felhasználják a Szovjetunió és az NDK állami emblémáit is. (MTI)

A Biztonsági Tanács október 5*én tárgyalja érdemben a szuezi kérdést

A Biztonsági Tanács legközelebbi ülését október 5-én, pénteken, new- yorki időszámítás szerint délután

három órára tűzték k!.

Az ülésen tudvalevőleg a szuezi kérdést tárgyalják majd. (MTI)

ß Szuezi kérdést békés úton kell megoldani

A Szovjet Békebizottság nyilatkozata

A Lenin Kohászati Művek bükki dolomitbányájában termelik ki azt a dolomitmennyiséget, amit részben nyers, részben zsugorított dolomitként, javító- és. bélés-, valamint salakképző anyagként használnak a martinkemencéknél, illetve anyers- vasgyártásnál. Eddig a kibányászott dolomitot kézierővel törték össze a szükséges méretűre. Ez fáradságos és hosszadalmas művelet volt. A gyár vezetősége ezért elhatározta, hogy a bányát törő és osztályozó 'berendezéssel látja el. A többszázezer

forintos költséggel épülő berendezés tervei már elkészültek és azt még ebben #z évben üzembehelyezik. A berendezés üzemelésével kiküszöbölik e nelhéz kézimunkát. és mintegy kétszeresére növekedik a bánya termelése. •. -.V,'.--v-n

Gyalult faforgács zsákonként 1.50 forintért kapható a 31/3. Építőipari Vállalat asztalosüzemében, Diósgyőr, Ládi-telep

Moszkva (TASZSZ)

A szovjet közvéleményt, mint a világ békeszerető közvéleményét is, mélységesen aggasztja az a tény, hogy a Közel-Keleten veszélyben forog a béke. Az angol és francia kormány az amerikai kormány támogatásával a népek elítélte erőpo- lltikát igyekszik alkalmazni a szuezi kérdésben.

Minden katonai konfliktus veszélyezteti a világbékét. Az angol és fraheia kormány cselekedetei ezért a népek békéjét és biztonságát fenyegetik. Minden népnek tevőlegesen kell síkraszállniá a tárgyalásokért, a fenyegetések és ultimátumok ellen.

A szovjet békeharcosok a béke valamennyi hívével együtt lelkesen támogatják a Béke-Világtanács felhívását, amely arra szólítja fel a kormányokat, vessék latba befolyásukat a szuezi konfliktus békés tárgyalások útján, az ENSZ alapelveinek szellemében történő megoldásáért. ■ * ''" ** ° „ ,e,'"r

A Szovjet Békebizottság valamennyi szovjet békeharcos nevében arra hívja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy szálljon síkra olyan határozatok hozataláért, amelyek egyaránt biztosítják Egyiptom szuverén jogainak tiszteletbentartását és valamennyi allam hajói szamára a csatornán történő szabad áthaladást.

A szuezi kérdést békés úton kell megoldani! Ezt követeli a békeszerető szovjet nép.

Ezt követelik a világ népei!

Nyugatnémet állampolgárok repatriálása

Szeptember 28-án illetékes szerveink átadtak kilenc nyugatnémet illetőségű volt hadifoglyot és egy tiltott határátlépés miatt őrizetbe került nyugatnémet állampolgárt a Nemet Szövetségi Köztársaság hatóságainak. (MTI)

— A Közlekedés- és Fo&teügy! Minisztérium Autóközlekedési Főigazgatósága közli, hogy az üzem- anyaghiány miatt bevezetett forgalomkorlátozás egyelőre az új őszi menetrend életbe lépése után is fennáll. Ezért felhívja az utazóközönséget, hogy elutazása előtt továbbra is érdeklődjön a közlekedő autóbuszjáratok felől. Felvilágosítást valamennyi autóbuszjáratra vonatkozólag Budapesten az Engels- téri autóbuszpályaudvar (telefon: 182—828), vidéken az autóközlekedési vállalatok és szolgálati helyeik adnak. (MTI)

A népbüffében történt, egy au- ** gusztusi vasárnap. A felhőtlen égről fáradhatatlanul ontotta melegét a nap. A forróság szinte elviselhetetlen volt. A ílaszteron feketén gyöngyözött a megolvadt szurok.

A közeli templomban elhúzták a delet. A házak sarkig kitárt ablakain kihallatszott az ebédhez-készülődés vidám zaja. A forró levegő megtelt a konyhák orrcsiklandó szagával. Vendéglők hűs termeiben, napernyőktől tankálló kerthelyiségekben fehérkabátos pincérek serénykedtek, hordták a jobbnál jobb falatokat. A vendégek arcáról vasárnapi jóérzés, megbékéltség sugárzott.

Alkiinék nem volt ebéddel-váró otthona s vendéglőre se futotta pénze, a népbüffé felé vette útját. Délidőben sok és sokfajta ember megfordul itt.

Az egyik asztalnál öreg bácsi álldogált. Arca ráncos, repedezett volt, mint a kiszáradt tófenék, s soványságában a halál utáni állapot ijesztő körvonalai bontakoztak ki. Szikár alakját bokáig érő felöltő fedte; nyakában virágos sál pókhálóvá finomította a gyakori használat s virág- mintái oly sápadtak, fakultak voltak, mintha elfelejtett imakönyvből peregtek volna ki. Vajon ő mit mesélne magáról? . s j Bizonyára első szava az időre tenne panaszt, mely tovasodorta ifjúságát s elrablóit erejéért egy hitvány botot nyomott kezébe támaszul. Talán gyermekeit is megemlítené — ha ugyan voltak • hogy magárahagyták tehetetlen öregségére.

Szeme kifejezéstelen komorsággal tekintett a világba, mely számára már nem sokat tartogat. Valamikor, húsz-harminc évvel ezelőtt, kékek lehették ezek a szemek, vagy talán barnák, ki tudná már megállapítani, elvesztették értelmes csillogásukat, s oly mélyen ülnek sötét üregükben, hogy nem 4$ férhet hozzájuk a fény sugár.

Ujján karikagyűrű sárgállott. Hol lehet a gyűrű párja s aki viselte? Ne firtassuk. A besüppedt ajkak hallgatnak, miként a sír.

Miből élhet ez az ember? Nem nagy művészet megállapítani. Asztal tói asztalhoz jár, nagyotlátó szemé hez emeli az üres tányérokat, s ha maradt benne, elfogyasztja. S mind

ÚTSZÉLRE DOBOTT ÉLET

ezt oly csöndes és oly elszomorító körültekintéssel teszi, hogy az emberek tisztelettel térnek ki útjából. Nem könyörög, nem is tolakszik. Meg-megáll az ebédezők mellett, nyugodtan vár, van rá ideje s ha valaki otthagyta a tányért, begyakorlott öreges mozdulatokkal eltünteti a maradékot;

•

A z egyik kerek asztalnál két jól^ öltözött fiatalember szürcsölgette a jéghideg sört. A kiürített söröskorsók mellett féldecis poharak vallomásoztak a két fiatal jókedvének előzményeiről. Beszélgettek és olykor meg-megeresztettek egy-két vidám nevetést.

— Te, Pista, ismered a naccságá- mat? — szólott a magasabb,

— Melyiket?

— Az újat;

— Azt nem.

— Dehogy nem! amelyikkel tegnap csörögtem.

— Azt? Persze, ismerem — helyes kis fruska.

— Pistukám, benne vagyok a csőben, pórul jártam, fülig szerelmes vagyok. Mit szólsz hozzá?

— Az nem rossz.

— De bajok vannak, az anyós hallani se akar rólam;

— Megértem.

— Kit, az anyóst?

— Igen, — válaszolt Pista és eltűnődve nézte a söröskorsóban fölgyöngyöző buborékokat.

— Miért? —* kérdezte a Hosszú rosszat sejtve.

— Nem vagy te férjnekvaló, elszórod a pénzed, no, meg a hűséget se neked találták ki. Ma itt, holnap ott holnapután meg a gyárból is kirúgnak, hogy a lábad se éri a földet.

Ma se mentél dolgozni;

— Úgy beszélsz, mint egy diszgóré, húzta el a száját a Hosszú.

—’Ügy beszélek, ahogy érzek, márpedig te a saját érdekeidet sem tar tód szem előtt. Vagánykodsz és úgy csinálsz, mintha jól esne ez neked

— Jó, jó, tudom, hogy nem akarsz rosszat nekem; Ne félj, most mái

\ (ELBESZÉLÉS)

megjavulok, meg én, Pistukám. ígérem, ez volt az utolsó eset. Tudod — hajolt közelebb barátjához — ez a nő megbabonázott. Ha ránézek, elfog a vágy, hogy kezembe kapjam vagy leboruljak előtte. Mondom, megbabonázott. Ha nem lesz a feleségem, nem bírom ki, megölöm magam.

— Ne bolondozz — melegedett meg a Pista hangja —, nem kell mindent tüdőre szívni. Ha megjavulsz, biztosan a feleséged lesz, csak becsüld meg magad, fog az menni, egy kis erő kell hozzá. Nem vagy te rossz gyerek, csak néha megnyúlnak a füleid és nem látod tőlük a rendes utat.

A Hosszú nem sértődött meg a visszára fordított dicséretért. — Elfogadta a kritikát.

Komoly dolgokról beszélgettek. A Hosszú esküdözött s Pista elégedetten bólogatott. De egyszer csak íeg- szakadt a beszélgetés fonala. A Hosz- szú észrevette a falhoz támaszkodó öreget, pár másodpercig tanulmányozta, majd a spicces emberek vidámságával bökött feléje:

— Nézd csak, ott áll a perspektíva! Akár egy madárijesztő, mindjárt elröppenek, — s a szárnycsapásokra emlékeztető mozdulatokat tett. Pista megfordult, végigmérte a fehérhajú aggastyánt, arca elborult. Amikor megszólalt, hangja komoly és ünnepélyes volt:

— Nem szégyenled magad?! Tiszteletlen vagy, akár egy csibész. Leg alább a kort becsülnéd benne.

— »A kor nem érdem« —, de nem találhatta megnyugtatónak a könyvből tanult választ, mert elröstelte magát s a kancsó után nyúlt, hogy egy korty sörrel öblítse le /avarát

— Majd ha megöregszel, megtudod, hogy érdem-e — folytatta Pista. — Az öregség szerencsétlen ség, ha ilyen tiszteletlen fiatalok vannak a világon. Éppen most áradoztál egy nőről, odavagy érte, feleségül szeretnéd venni, valószínűleg gyereket is akarsz. Mi lesz veled, ha srácaid olyanok lesznek, mint te? Vendégedre íaképnél hagynak, a

kutya se fog törődni veled. Mondd csak, mit szólnál, ha egyszer itt látnád megvénült assz.;;

— Ki ne mondd! — kiáltotta a Hosszú és ijedten tapasztotta kezét Pista szájára, hogy ki ne röppenjen rajta a végzetes szó.

A z emberek odakapták tekintetű' két, egyesek közelebb húzódtak, az ügy tettleges folytatását remélve.'

Pista egy pillanat alatt átlátta a helyzet szerencsétlen voltát, elmosolyodott és a sör után nyúlt: Koccintsunk, mondotta. S koccintottak és szent volt a béke.

Az emberek csalódottan fordultak el, s igyekeztek megfeledkezni az esetről, hogy felébredt kíváncsiságukat elaltassák.

— Huh, a mindenit! — morogta a Hosszú —, majdnem megütöttelek — legjobb barátomat! Letörtem volna a kezemet. S mindez azért a koldusért ... Miért nem gondoskodik róla az állam?

.— Elég baj az, hogy vannak Ilyen szerencsétlenek — mondotta Pista halkan. Bizony, az állam is gondoskodhatna róla. De nekem az a véleményem, hogy nem az állam kötelessége az, hogy az öregeket eltartsa. Ügy érzem, hogy a gyerekek feladata elsősorban, és egyetlen állam sem mentheti fel a gyerekeket ez alól a kötelesség alól. Beleszédülök, ha meggondolom a dolgot, hogy az én apám mások tányérját nyalogassa... Én, ha tíz körömmel kaparnám elő a mindennapi kenyeret, akkor sem engedném .;: nem ..; nem!

— De hagyjuk már ezt a témát

— javasolta a Hosszú és Pista nem ellenkezett. Asztaluk fölé hajoltak, de félszemmel továbbra is az öreget figyelték; ^

C az öreg mitsem tudott mind- ^ erről. Járta az asztalokat, s talán bosszankodott egy kicsit magában, hogy ma mindenki olyan éhes, csak morzsákat, juttatnak neki, pedig már fáradt a sok ácsorgástól, no meg fázik is idebent. Jó lenne már túl lenni az ebédelés fáradalmain, leülni valahol, pihenni és megmelegedni a nap melegében. Állt és várt, mert éppen egyetlen üres tányér sem fehérlett a láthatáron. RátámaszkcK dott görbebotjára és egy pontra függesztette tekintetét, kékzubbonyos fiatal munkás hátára, aki nemrégen két rakott tányérral állt oda az asztalhoz. Igen, jól látta ő, vagy inkább megérezte a szagáról, hogy az egyik tányérban hideg almaleves, a másikban meg — s az öreg szájában ösz- szefutott a nyál — marhapörkölt volt. Oh, ha ő még egyszer jóllakhatna marhapörkölttel, mit nem adna érte! Elengedné hátralévő napjait, pedig az utolsó napok a legédesebbek, a legjobban ragaszkodik hozzájuk az ember.

De mi történt!? A fiatalember a pörköltös tányér szélére helyezte villáját, körülnézett és ott hagyta az asztalt. A kasszához ment és egy újabb darab kenyeret vett, mert az előbbit a levessel elfogyasztotta s csak egy harapásnyi maradt a pörkölthöz. Az öreg ezalatt birtokába vette az alig megkezdett pörköltadagot.

A fiatalember pár perc alatt végzett a kenyérvásárlással, s amikor megfordult, a koldus egész testében megremegett, a félelem vagy szégyenérzés rázta-e meg, nem tudni; Szája megnyílt, mondani akart valamit, de hang nem jött torkára. Kétségbeesett mozdulattal nyújtotta vissza a kanalat, az ételt a fiatalember felé. Némán méregették egymást pár pillanatig. A munkás szólt előbb.

— Jóétvágyat — mondotta dallamos, nyugodt hangon, s az öreg kezébe nyomta a kenyeret, azzal sar- konfordult és kékruhás alakja beleveszett az utca üfmepi sokadalmába;

•

Dista barátjára nézett. A Hosszú

A arca szokatlanul fehér volt, keze szórakozottan játszadozott a kiürült «öröskorsóval.

— Iszunk még? — kérdezte, de a Hosszú életében talán először nemet intett.

Karonfogták egymást és csendesen, észrevétlenül elhagyták a népbüffét. . . _ GULYÁS MIHÁLY

Újabb provokáció az I\DK halárán

» /»»mT, ______ti J-Ko 9