Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-09 / 187. szám

CSfltörtöfc, 1956. augusztus 9. ESZAKMAGYARORSZAG 3 '/ NAGY ESEMÉNYEKRŐL ^afl Vest ni környezetben, a Putnok feletti hegyvidék egyik vadregényes völgyében húzódik meg ez alig több, mint 300 lelket számlá­ló kis falu, Kánó. Egyike annak a Bök kis borsodi hegyi falunak, ahová már utolsó posta sem jutott, önálló közigazgatást is csak néhány éve ka­pott. Ha idegen kerül ide, szinte úgy érzi, kicsöppent a világból, távol ke­rült az élet forgatagától, eseményei­től, VaioTl tudnak-e Kánón az el- ' múlt hetek nagy, orszá­gos eseményeiről, eljutottak-e ide, ebbe a távoli, lakott völgybe is a friss szelek, szőnek-e itt is az eddi­gieknél szebb terveket az emberek? Vajon mi a véleményük a kánóiak- nak a magyar történelem legújabb, papjainkban íródó fejezetéről? Néhány rövid beszélgetés választ adott ezekre a kérdésekre. Kiderült, hogy a kanyargós, rossz országutak, a nagy távolság, a falut körülölelő hegyek nem zárják el Kánót az or­szágtól, az eseményektől. Egyetlen olyan ház sincs a faluban, ahol kö­zömbösen fogadnák a változásokat. Nemcsak azért van ez, mert a kis faluba közel 50 újság jár, mert har­minc házban szól már a rádió, ha­nem elsősorban azért, mert hiszik és tudják is az emberek, hogy az őket közvetlenül is érintő dolgokról van (SZÓ. A l’/ínni tanács ügyeit két fia- nuriut, talem,ber __ mindket­ten 24 évesek —, Rimavölgyi János tanácselnök és Kiss Béla tanácstitkár intézi. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük a KV. júliusi határoza­táról, s az országgyűlés üléséről, vá­laszolhatnának a megszokott sablon­nal is, hogy »»-helyeseljük, elfogadjuk, örülünk neki«. A kánóiak két fiatal vezetője azonban nem szereti a sab­lont. Ök tényeket mondanak el. Fel­KÁNOI MOZAIKOK sorakoztatják terveiket, — a falu ter­veit —, elmondják, hogy már eddig milyen téren történtek változások a tanács munkájában, minek örülnek a gazdák, min vitatkoznak a kánóiak, miben kérnek az eddiginél több se­gítséget. & Ahn At °lyan ember Kánón is, sirutui aki mostanában folyton csak arról beszélt, hogy mi minden volt rossz, mi mindent tettünk hely­telenül az elmúlt esztendőkben, csak­is azon sopánkodott, hogy milyen rengeteg a pótolni való. Mert Kánón például még sosem volt mozielőadás, s bizony van olyan lakosa a község­nek, aki nem is tudja, hogy milyen is az a mozi. Legtöbbjük nem volt még színházban, akad, aki még vo­naton sem ült. Bizony, nem éppen dicsekedni való statisztika ez 1936- ban. De, aki siránkozva vetette fel ezeket, annak bizony maguk a ká­nóiak juttatták eszébe, hogy 1945-ben a lakosságnak még több, mint há­romnegyede ismerte csak hírből a mozit, sőt egyetlen rádió sem volt a faluban, s ma 30 szól a házakban, két vagy három kerékpár volt, s ma minden házban van, sőt hárman már motorkerékpárt is vásároltak. A kultúrterem nemrégiben készült el, a villany már Felsőtelekesnél van, s most már könnyebb lesz bevezetni, s rövidesen körzeti vándormozit is kapnak. esik Kánon a mezőgaz- i daság fejlesztéséről. Bár a határ kicsi, 411 hoíd a szántó- terület, s 495 hold az erdő, mégis sok a tennivaló. És itt segítséget kér Kánó. Jogosan kérnek segítséget, ta­nácsot, mert bizony a búza ezen a vidéken szegényesen fizet. Nagyon jó már az az esztendő, amikor egy hold­■■ "-nm* ról 5—6 mázsa búzát takarítanak be. így fordulhatott azután elő az el­múlt évben, hogy csak hat gazdának maradt fejadagja, csak hatan őrlet­hették a malomban saját termésű gabonájukat. B. Kovács János Bácsi, idős tanácstag és még jónéhány gaz­da, arra gondolnak, hogy több bur­gonyát kellene vetni, több gyümöl­csöst kellene telepíteni. Akis falu mező gazdasági prob- ' lemai is biztosan megoldódnak. Ezt maguk a legjobb kánói gazdák állítják, akik közül 31-en már az idén alakult »Március 15« termelőszövetkezet tagjai. Tizen­két középparaszt család is belépett a termelőszövetkezetbe, az elnökük. Paripás István is köztiszteletben álló középparaszt volt. A tsz. tagjai úgy vélekednek, hogy néhány év alatt megváltoztatják a kánói határ ké­pét. Több lesz a gyümölcsös, sok pil­langóst vetnek s jelentősen felfej­lesztik az állattenyésztést, mert az a legkifizetődőbb ezen a vidéken. B. Kovács Jfnos' * IfSteWnté­lyesebb kanoi ta­nácstag, a fiatal tanácselnök és ta­nácstitkár leghűségesebb segítője szerint a kis faluban nagyon biza­kodó a hangulat. Azok az emberek is leállnak mostanában esténként po- litizálgatni, vitatkozni, akiket évekig kötéllel sem lehetett volna elhúzni egy-egy kisgyülésre. Volt, aki kere­ken megmondta, hogy eddig nem na­gyon érdekelte, mi történik az udva­rán kívül, de most például szeretne már személyesen megismerkedni a kánóiak országgyűlési képviselőjé­vel. Nem kéréssel akarja zaklatni, de szívesen elbeszélgetne vele a helyi és az országos eseményekről. Meri ebben a kis faluban is mindenki örömmel, teli tüdővel szívja magába azt az egészséges levegőt, amit Ide is elhoztak a friss szelek. Hogy ne legyen hiány élelmiszerben _ A LEGÖREGEBB VASUTAS ÚJÍTÓ llimillHlÍH!llllHlllliHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIHIÍU<llllllllll!IÍIIIIIIIHtll!IIIIIIÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimilllllllllillillillllllllllllllUIIII(lllllllllllllimilllllllllllllllllltlllllimilllllllllllllll|llllinilllllllllllÍllllllÍIIIIIII!ll!lll!lllllll!IIIIIIIÍ — Nem azért van az ember feje, hogy csak a kalapot viselje rajta — nevetett ránk Koszta Imre bácsi, a 7 I éves vasutas újító, amikor meg­kérdeztük tőle: mi végre töri fejét mind újabb ésszerűsítésekenl Bizony az idő már eljárt Imre bácsi felett. De még mindig egyenes derékkal jár, testtartása egészen fiatalos. Különben is szép magas ember az öreg. Csak a jellegzetes, kipödrött vasutasbajusz, no meg a ritkuló, szürkülő haj árulkodik az évek múlásáról. A munkakedve azonban olyan töretlen, mint vala­mi fiatal legényé. Tiz újítást mond­hat magáénak, amelyeket négy év alatt eszelt ki. Tiz nagyon jelentős újítást, amelynek forintértékét nem is lehet 1 hamarjában kiszámítani. De talán mutassa be ő maga újí­— Ez itt egy csővágó gép. A leg­jelentősebb újításom. Anyagát hulla­dékból, kidobott alkatrészekből szed­tem össze. A vas, ami benne van, egy évvel ezelőtt még a lomtárban hevert. — Milyen akadályokba ütközött gz összeszerelés? — Nehézség akadt bőven. Amikor elkészültem a csővágóval, a meg­ígért motort nem kaptam meg. Kénytelen voltam ezért egy légfu- vató motorral a szerkezetet meghaj­tani. Természetesen szíjáttétel út­ján. — Azelőtt milyen szerszámokkal vágták a csöveket? — Egyszerűen hidegen. Természe­tesen'kézzel. Ez bizony nagyon fá­rasztó, nehéz munka. Nem beszélve arról, hogy igen lassú. Ez a beszélgetés a Tiszai pálya­udvar köztelében zajlott le, a táv­közlő és a biztosító berendezések javítóüzemében. A műhely Koszta Imre bácsi birodalma. Minden alko­tásban benne van elképzelése, ahogy mondani szokás, vúnden feladatban »benne van a keze«. Az udvaron látható prést két évvel ezelőtt kon­struálta. Úgynevezett pruger-sapká­kat készítenek vele, amelyeket azok­ra a csövekre forrasztanak, amelyek a jelzők és sorompók huzaljainak tartóoszlopai lesznek. / *— Jó szolgálatot tesz ez a prés, mert régen kézzel vagdosták a le­mezeket, s nagyon lassan ment a * munka — jegyzi meg Imre bácsi. —» Most naponkint akár fél szekér pruger-sapkát el lehet vele készí­teni. A betonelemek műhelyében több tablón sorakozik egymás mellett, illtre bácsi minden sablonon éssze­rűsített valamit. Csavarok helyett kallantyukat szerelt fel s így nagyon gyorsan, könnyen megy a sablonok rögzítése. Láttam az udvaron fúrógépet, lemezvágót s különböző szerkezete­ket, amelyek mindegyikén javított valamit az öreg vasutas újító. Na­gyon sok ember munkáját könnyí­tette meg a sok elmés változtatás. Sok idő, sok energia, gond, fáradó zás fekszik minden egyes megújí­tott gépben. S mindezeket 74 éves fejjel, őszülő halántékkal okoskodta ki Imre bácsi. Méhészkednie, vagy rózsafákat kellene ültetnie az udva­rán, hiszen már éltek óta nyugdí­jas. De ő napról-napra fejébe csap­ja a hetyke vasutassapkát és elbal­lag a műhelybe. Ilyen előzmények után az em­ber szájára tolakszik a kérdés: — "S Irm 'fiiettek az' újításokén? — Nem sokat. Majdnem semmit. De hát nem is az a lényeg. — De ugy-e jól esne, ha megfi­zetnék a sok gondolkodást, igyeke­zetét? — Talán majd a nyugdíjamban viszontlátom a szorgalmamat. Ugyanis úgy hallottam 1957-ben felemelik a nyugdíjakat. ö maga is, elősegíti ezt jó munká­jával — nem kétséges, hogy telje­sülni fog reménye. PÁRKÁNY A legfőbb ügyészség titkárságának tájékoztatója az ügyészi szervekhez benyújtott panaszokról és bejelentésekről A szocialista törvényesség meg­szilárdítása megköveteli az ügyészi szervekhez beérkező panaszok és bejelentések alapos és gyors elin­tézését. A legfőbb ügyész ország- gyűlési beszámolójának elhangzása óta növekvő számban érkeznek pana­szok az ügyészi szervekhez, elsősor­ban a legfőbb ügyészihez. Sokan azonban a legfőbb ügyészt olyan kérelemmel keresik fel, amelynek megvizsgálása és elintézése a járási, vagy a megyei ügyészség feladata, ezért az ilyen panaszokat a területi­leg illetékes szerveknek továbbítják. Ez az eljárás hosszadalmasabb, mintha a panaszos kérelmét közvet­lenül a kifogásolt határozatot hozó szerv székhelye, illetve saját lakó­helye szerint illetékes ügyészségnél adta volna be. J l..h ügyészi szervezet jogkörét törvény gitározza meg s eszerint al­sóbb szervei, a járási és a megyei ügyészségek a járási, illetve megyei szintű államigazgatási és egyéb szervek törvénysértő határozataival szemben ugyanabban a jogkörben járnak el, mint a legfőbb ügyész­ség, amely egyébként az országos irányítás és az országos szervek (minisztériumok stb.) törvényességi felügyeletét látja el. Tehát a községi és a járási szerveknél — ha erre megfelelő alap van — az ügyészi óvást vagy javaslatot a járási, a megyei hatáskörű szerveknél pedig a megyei ügyész adja be. így meg­gyorsul a benyújtott panaszok or­voslása; A legfőbb ügyészséghez tehát akkor kell panasszal fordulni, ha a sérel­mezett határozatot vagy rendelke­zést a minisztérium, vagy egyéb or­szágos szerv hozta, valamint ha az ügyben a megyei ügyészség foglalt állást, de döntésével a panaszos nem ért egyet. Mivel a megyei ügyészség felügyel a járási ügyészségek mun­kájára, a járási ügyészség kifogásolt döntésével szemben a megyei ügyészséghez kell fordulni, mert közvetlen revíziót elsősorban a me­gyei ügyész gyakorol. A legfőbb ügyészség titkársága felhívja a figyelmet arra is, hogy a törvénysértő határozatok ellen tör­vényeink rendszerint fellebbezési jogot is biztosítanak. Ez esetben a hozott határozat még nem jogerős és a felettes igazgatási szerv vagy a törvényben meghatározott egyéb szerv (például munkaügyi kérdések­ben a területi egyezte^ bizottság) dönt végérvényesen. Ezenkívül az 1954. évi I. törvény minden állam­polgárnak általánosságban is bizto­sítja a felettes szervhez a panasz­jogot. (MTI)-f. - o—'—» Földfoglalás Szicíliában Róma (MTI) Palermo megyében Gela helység­ben háromezer paraszt hétfőn haj­nalban földfoglalást hajtott végre két nagybirtokon. A gelai parasztok mozgalma szé­leskörű visszhangot váltott ki egész Szicíliában és számos helyen fordul­nak hasonló követelésekkel a szicí­liai tartományi gyűléshez. (MTI) A KÖZPONTI VEZETŐSÉG július 18—21. határozata újabb nagy tette­ket kór és vár a falutól. Elsősorban azt várja, hogy az aratás, a gabona­betakarítás, cséplés a legkisebb szemveszteséggel befejeződjön, s minden gabonabeadásra kötelezett termelő a cséplőgép alól teljesítse kötelezettségét. Egyesek a Központi Vezetőség ha­tározata után azt a teljesen alapta­lan, valótlarí állítást híresztelték. hogy a beadási kötelezettséget elen­gedik, vagy legalább is csökkentik. Nyíltan meg kell mondani, hogy a begyűjtés nem átmeneti, nem ideig­lenes jellegű módszer; a népgazdaság szükségleteinek kielégítését a mező- gazdasági terméshozam növelésével, s a begyűjtési tervek teljesítésével kell biztosítani. Hegedűs elvtárs a Központi Vezetőség ülésén hangoz­tatta: » ... az ország kenyérgabona szükségletének biztosítása nem függ­het a tőkés piacoktól... az ország kenyérellátásán kívül kenyérgaboná­ból megfelelő tartalékot is biztosítani kell...« Dolgozó parasztságunk többsége meg is érti, hogy az ország kenyeré­nek biztosítását nem bízhatjuk a vé­letlenre, nem tehetjük függővé a tő­kés piacoktól. Ezenkívül a dolgozó parasztság maga is érdekelt a beadá­si kötelezettsége pontos, határidőre való teljesítésében. A mezőgazdasági beruházások, a termelőszövetkezetek fokozottabb állami támogatása, az egyéni parasztság segítése a termés­hozamok növelése érdekében, a pa­rasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegv 25 százalékos növekedése a második ötéves terv időszakában csak akkor valósítható meg, ha a falu pontosan teljesíti ál­lam iránti kötelezettségét. Paraszt­ságunk megérti és helyesli ezt. Bizo­nyítéka ennek, hogy többsége határ­idő előtt teljesítette beadási kötele­zettségét. Ahol a cséolés már befe­jeződött, — mint. Zalkod községben —, a gabonabeadásra kötelezett ter­melők kivétel nélkül becsülettel tel­jesítették előírásukat. A MINISZTERTANÁCS pártunk javaslatára határozatot hozott a ke­nyérgabona állami szabadfelvásárlá­sára, olyan szabadárak megállapítá­sával. amelyek megfelelnek a dolgo­zó parasztság érdekeinek. Ugyan­akkor az állami szabadfelvásárlás után a dolgozó parasztság olyan ked­vezményeket kap, amelyek a mező- gazdasági termelést segítik elő. így például a termelő a szabadon átadott gabona minden mázsája után 20 kilo­gramm korpát kaphat 150 forintos mázsáokénti áron, vagy 100 kilo­gramm búza és rozs ellenében 66 kilogramm szuperfoszfátot vásárolhat 100 kilogrammonkénti 18 forintos, a termelőszövetkezetek pedig 10.50 fo­rintos áron; vagy minden eladott 100 kilogramm búza és rozs után az egyéni termelő az általa végeztetett mélyszántás díjából 30 forint, a ter­melőszövetkezet 35 forint enged­ményt kap. A felsorolt kedvezmények közül a termelő a korpa mellett szabadon vá­laszthatja a műtrágyajuttatási vagy a mélyszántási kedvezményt. Hogy mennyire megfelel az állami szabad ár a parasztság érdekeinek, bizonyítja, hogy a zalkodi dolgozó parasztok árugabona feleslegük 81.5 százalékát az államnak adták el. Vol­tak olyan dolgozó parasztok, mint Kostyán Ferenc, aki a szabad gabona átadása után 6.000 forintot, Buss Jó­zsef, aki 3.770 forintot, Géczi János, aki 3.826 forintot kapott. De idézzük Kántor István szirmabesenyői dol­gozó parasztot, aki kijelentette: »9.5 holdon gazdálkodom, 4 és fél holdon vetettem búzát. Az állam a szabad kenyérgabonáért 280 forintos, jó árat fizet. Akkor sem kaphatnék jobb árat, ha felesleges kenyérgabonámat nem az államnak adnám el. így az a szándékom, hogy mintegy 10 mázsa kenyérgabonát az államnak szabad áron eladok, mert pénzre van szük­ségem.-« VANNAK, akik úgy gondolják# hpgy a kenyérgabona állami szabad felvásárlása kizárólag az állam ér­deke. Igaz, — az állam érdeke is, mert a kötelező beadás nem fedezi a gabonaszükségletet. De érdeke a parasztságnak is, mert másként nem tudná pénzbeni jövedelmét fokozni; Érdeke, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek az árugabona többségét, az egyéni termelők és ter­melőszövetkezeti csoportok tagjai gabonafeleslegük 80 százalékát az államnak eladják. Falusi pártszer­vezeteinknek, népnevelőinknek, köz­ségi tanácsainknak, begyűjtési szer­veinknek a cséplés megkezdése előtt úgy kell elősegítem ezt a célt, hogy meggyőzzék az árugabonafelesleggei rendelkezőket, kössenek előzetes ér­tékesítési szerződést, melyre kamat­mentes előleget kapnak. »Az élelmiszerellátás megjavítását nemcsak több, hanem értékesebb, el­sősorban az állati fehérjéket tartal­mazó élelmiszerek, hús, tej, tojás fo­gyasztásának növelését kell biztosí­tani« — mondotta Hegedűs elvtárs a Központi Vezetőség ülésén. A megye dolgozó parasztsága je­lentősen hozzájárult ahhoz, hogy már ebben az évben megjavuljon a hús-, tej- és tojásellátás. Sok község fél­éves tervét már túlteljesítette. De meg kell mondani azt is, hogy a hát­ralékosok száma az első félévben nem csökkent, sőt azokban a járá­sokban és községekben, ahol hiány­zott a felvilágosító munka, növeke­dett. Egyes helyeken lazult az állam- polgári fegyelem. Gesztely községben az egységes pártvezetőség titkára, a községi tanács VB. elnöke és a köz­ségi begyűjtési megbízott egyöntetű­en elismerte, hogy nem merték meg­követelni a kötelezettségek teljesíté­sét. Az állami, állampolgári fegye­lemről Gerő elvtárs a Politikai Bi­zottság beszámolójában a következő­ket mondotta: »Népi demokratikus# szocialista fegyelem nélkül nincs népi demokratikus, szocialista de­mokrácia.« S ez természetes. A köte­lezettségek teljesítése nélkül nem tudnánk kielégíteni a falu igényeit# fedezni a beruházásokat, nem tud­nánk a lakosság élelmiszerrel való el­látását biztosítani. Több községben arra hivatkoznak, hogy egy-egy ter­melőnél a hátrálék mennyisége nem jelentős, 2—3 húskllogramm, s ezt majd úgyis rendezni fogják. De sok kicsi sokra megy! Könnyebb havon- kint folyamatosan 20—30 liter tejet, negyedéveníkint 3 kilogramm barom­fit beadni, mint a felgyülemlett hát­rálék, s a határidő elmulasztása mi­att 10 százalékos felemeléssel 2—300 liter helyett 220—330 liter tejet, 12 kilogramm helyett 13 kilogramm baromfit, 60 kilogramm helyett 66 kilogramm sertéshúst letörleszteni. A beadás elmulasztása a termelő­nek anyagi és erkölcsi hátrányt je­lent, még ha kis tételről van is szó; Ugyanakkor a népgazdaság számára sem közömbös, hogy az a sertés-, baromfi-, tej- és gabonamennyiség, melyre most számítunk, mikor áll az állam rendelkezésére, hiszen a nép­gazdaság szükségleteit folyamatosan kell kielégíteni. A BEGYŰJTÉSI tervek teljesítése a Központi Vezetőség júliusi határo­zata után szívós politikai munkát, követel. A politikai munka állandó javításával kell elősegíteni, hogy megyénk dolgozó parasztsága tettek­kel válaszoljon a Központi Vezetőség határozatára; ' VASZIL ISTVÁN Másfél millió forintos önköltségcsökkentés A Miskolci Mélyfúró Vállalat az ország legnagyobb kutató vállalata. Munkája úgyszólván nélkülözhetet­len a . föld rejtett kincseinek feltá­rásához. A vállalat állandóan fejlő­dik, 1956-ban két új üzemet létesí­tett. A miskolci és zagyvapálfalvai üzemegységek mellett már működik a rudabányai és a putnoiki üzemve­zetőség’ is. A fejlődésre jellemző, hogy egyetlen üzemvezetőségnek, a miskolcinak, már nagyobb a létszá­ma és a kapacitása, mint 1953-ban az egész vállalaté volt. Míg a kö­zelmúltban csak 300—400 méteres fúrásokat végeztek, ma ezer méter­nél tartanak. A kutatások között el­sőrendű fontosságú a rudabányai mélyfúrás, amely a Sajó völgyében épülő ipari létesítménynek, az érc­dúsítónak és érepörkölőnek nyers­anyagát kívánja biztosítani; A vállalat a második negyedévben kutatási tervét 114 százalékra telje­sítette és másfél millió forintos ön­költségcsökkentést ért el. Az eredmé­nyek elérését a jó kollektív szellem# a párt-, a szakszervezet és a válla­latvezetőség összehangolt munkája tette lehetővé. A helyesen alkalma*' zott jutalmazás is serkentőleg ha<- tott. A jutalmazások között szere­pel ház- és házhelyjuttatás is. Ma már egész utcája van a vállalatnak# 15 új házban laknak a »kincskere­sők«. A második negyedév jó munká­jáért Juhász László és Pál Lajos üzemvezető kormánykitüntetést ka­pott, többen mások a szakma kivá­ló dolgozója kitüntetésben részesül­tek. A putnoki üzemvezetőségnél Lebedi Antal brigádja 189, a mis­kolcinál Kovács Aladár brigádja 172, a rudabányainál Gregor Andi;ás brigádja 144, Zagyvapálfalván K; Nagy József brigádja 216, B. Nagy Lajos brigádja pedig 190 százalékos átlageredménnyel segítették a válla­lat eredményes munkáját#

Next

/
Oldalképek
Tartalom