Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-05 / 184. szám

« CSZ ARM AGT ARORSZAG Vasárnap, 1956. augusztus 5. Érvágás Anglia ütőerén — A Szuezi-csatorna és az egyiptomiak — A világlapok nagy szenzá­cióként adták hírül, hogy az egyip­tomi demokratikus forradalom ne­gyedik évfordulójának ünnepén Nasszer elnök bejelentette a Szuezi- csatoma államosítását. Pillantsunk vissza ennek a kérdésnek kapcsán egy kissé a Szuezi-csatoma történe­tére, míg a világ jelentőségű létesít­mény eljutott a tervektől a felépí­tésig, a felépüléstől az államosításig. A csatorna megépítésének terve nem újkeletű. Először a fáraók pró­bálkoztak a két tenger összekötésé­vel s a rendelkezésükre álló hatal­mas és kimeríthetetlen emberanyag­gal, valamint a rabszolgatartó tár­sadalom ismert munkamódszereivel meg is építették a csatornát, melyet csak a következő évszázadok gazda­sági hanyatlásának idején temetett be a sivatag terjeszkedő homokja. . Jóval később a gazdasági-szervező tehetségű V. Sixtus pápa, majd a francia világhatalmi politika fő kép­viselője, Richeliu bíboros* sőt Na­póleon agyában is felvetődött a csa­torna ' megépítésének gondolata. Sajnos, Napóleon mérnökeinek vas­kos számítási tévedései megakadá­lyozták a tervek valóraváltását. S csak a következő évtizedekben, pon­tosabban 1846-ban alakult meg egy tanulmányozó bizottság angol, fran­cia és osztrák szakemberek közre­működésével. E bizottság sok nehéz­ség ellenére fő elveiben tisztázta a csatorna építésének lehetőségeit, körvonalait, majd Negrelli, híres osztrák vízépítő mérnök kidolgozta a részletes terveket. Lesseps Ferdi- nánd, .a csatorna későbbi megépí- tője nem vett részt a terv kidolgo­zásában. Lesseps — különböző egyéni ügyeskedésekkel, egyiptomi baráti kapcsolataival — minthogy ott kon­zulként működött — 1854-ben meg­szerezte a maga részére az építési engedélyt. Sikerült, elsősorban a francia kispolgárság megmozgatásá­val eladni a részvényeket is. Mel­lette Szaid alkirály 60.000 rész­vényt jegyzett. Végre 1859 április 29-én Lesseps kapavágásával meg­kezdődött a monumentális építke­zés. Az emberanyag elsősorban az egyiptomi fellahok soraiból került ki, akik úgyszólván minden techni­kai segédlet nélkül .kézzel-lapáttal vájták a földet. Az embertelen mun­kakörülmények miatt mintegy száz- húszezer egyiptomi pusztult el a csatorna építése során. Később kény­telenek voltak a világ minden részé­ből toborozni munkaerőt, s mint­hogy ezek teljesítménye nem( érte el az éghajlathoz szokott igénytelen fellahok munkáját, kénytelenek vol­tak az építkezést gépesíteni. Ez je­lentősen megnövelte a munka költ­ségeit,^ úgyannyira. hogy a bevégző munkálatokat csak állandó anyagi zavarokkal küzdve fejezhették be és kerülhetett sor 1869 november 17-én a Szuezi-csatorna ünnepélyes felava­tására. A tulajdonképpeni csatorna 161 kilométer hosszú. Ehhez járul a Földközi-tengerbe vezető kilenc ki­lométeres és a Vörös-tengerbe vivő háromkilométeres szakasz — úgy­hogy a csatorna teljes hossza 173 ki­lométer. A csatorna ma a nemzetközi ka- oitalizmus egyik legbusásabb üzlete. Egy esztendőben átlagosan 12.000 hajó halad át rajta mintegy 64 mil­lió tonna súllyal. Egy 20.000 tonnás gőzös körülbelül 70.000 arany frank átkelési díjat fizet. Az utasok száma egy évben átlag negyedmillió. Ez mintegy 5 millió arany frank jöve­delmet jelent a csatornatársaság­nak. De tériünk csak Vissza még a múlthoz. A felavatás után nem sokkal később Izmail alkirály pa­zarló gazdálkodása, az Egyiptomot fenyegető gazdasági válság idején„ 1875-ben lépett a színre Anglia. Kü­lönböző gazdasági kényszerintézke­désekkel és tőzsdei manipulációkkal megszerezte a részvénytöbbséget, 1877- ben Egyiptomot nemzetközi pénzügyi ellenőrzés alá helyezték. 1878- ban Anglia megszállta Ciprust, majd 1882 november 19-én angol csapatok szálltak partra Port-Szaid- ban, s ezzel a csatorna semlegessé­ge is megszűnt: angol hajózási út lett belőle. S csak hosszas harcok és tárgyalások után jött létre jóval később, 1954-ben a csatornával kap­csolatos angol—egyiptomi szerző­dés. Az angol csapatok kivonultak, de az irányítás joga továbbra is a Szuezi-csatorna Társaság kezében maradt s használta is egészen nap­jainkig. Ugyanis a koncessziót e társasággal 99 évre kötötték, tehát 1968-ban járt volna le. S most, 12 évvel a határidő lejárta előtt Nasz- szer egyiptomi miniszterelnök be­jelentene -a csatorna államosítását, hogy az egyiptomi nép végre való­ban jogos tulajdonosa legyen a ha­záján végighúzódó százhúszezer fel­lah vérével megöntözött Szuezi-csa- tomának. Az egyiptomi kormány Egyip­tom érdekeinek és a nemzetközi jog szabályainak megfelelően járt el, amikor államosította a Szuezi-csa- tornát. A nemzetközi jog ugyanis el­ismeri minden állam rendelkezési jogát a területén fekvő javakkal. Ezt bizonyítja többek közt az ENSZ közgyűlésének a VII. ülésszakon, 1952 december 21-én hozott határo­zata is, amely kimondja, hogy »a népeknek természeti kincseik és erőforrásaik szabad felhasználására és kiaknázására való joga szuvereni­tásuk alkotó részét képezi«, s ajánl­ja összes tagjainak, hogy »tartóz­kodjanak minden olyan eljárástól, amelynek célja közvetlenül, vagy közvetve valamely állam megakadá­lyozása abban, hogy természeti erő­forrásai felett szuverénitását gyako­rolhassa«. A KISBOJTÁR ..... R ojtos ingben, szétrepedt nadrágban Őrizte a legelésző nyájat. Hallgatott, ha búra dűlt a perce. Fütyült, dalolt, ha jó kedve támadt. Ö és a nyáj tavasz hajnalától Az első hóig együtt maradtak. Ahogy a vágy omlik szét az éjben, Ügy lett dala őszre egyre halkabb. Nem látott még holmi paszta-félét, Csak avas zsírt rossz csizmája bőre. Beterelni, újra elővette, Kivirágzott, mind a só belőle. A máiéért, faggyús puliszkáért, A birkákkal rendre adott számot. Tavasszal, a nótát újra kezdte, Csak egy csillag tudta, mert megleste, Hogy ő másra, hogy ő többre vágyott. HUDY FERENC cA Biikkbe.tt ixasAi-iuLfL (A Mezőkövesdi Földművesszövetkezet. Népi Együttesének.) Réten táboroztunk, ahol a virágok versenyt kacérkodva nyiladoztak körben, Fönt visszhang kavargóit, ide lent a völgyben régi gyermekdallal játszadoztak a lányok. Száz. harmatos csepptől csillogott a lelkűk s én nevetve néztem köztük Varga bácsit, * aki poharakat töltögetve járt itt, éhünk, szomjunk kulcsát őnála megleltük. Mert benne a lányok kacagása régen nem veri félre a virtzisok harangját, hogy csak egy fokkal is följebb mondja rangját. vagy csókot orozva szilaj táncba lépjen. No, de mi, amikor kedvünk vad csikója csillagokat rúgott minden égi tájra, A tavalyi port is fölvertük a fákra, mintha hegynek, völgynek lakodalma volna? BORSODI GYULA „A képeslevelezőlap törfénete"-kiálhTás a Pedagógus Kulturotthonban ORSZÁGJÁRÓ útján Miskolcra 1910-es évekből származó levelező­üss*™, Utazás a marsba (G. Martinov: 220 nap az űrhajón című könyvének ismertetése) A z emberiség évszázados álma — ^ a világmindenség titkainak megismerése — régóta foglalkoztatja a regényírók fantáziáját. Az égitestek közötti utazás napja­inkban már nem pusztán a képzelet játéka. A tudomány utat tör a távoli, megismerhetetlennek hitt világokba. Nincs már messzi az az idő, amikor az ötéves tervek célul tűzik ki az űr­hajózást is. A tudományos-fantasztikus művek szerzőjének ma egyrészt könnyebb, másrészt viszont nehezebb a dolga, mint régen. Könnyebb azért, mert az űrhajó — K. J. Ciolkovszkij és köve­tői kutatásainak eredményeképpen — eléggé reális körvonalakat nyert. Az atom- és gázsugárhajtásos motor szinte korlátlan lehetőségeket nyit az űrhajózás előtt. Nehezebb a dolga, mert a fantázia szabad szárnyalását összhangba kell hoznia a tudomány reális lehetőségeivel és távlataival, amelyek gyakran bizony megelőzik az írói fantáziát. Nem véletlen, hogy sok szovjet fantasztikus regényíró egyúttal komolyan műveli a műszaki tudományokat is. G. Martinov: »220 nap az űrhajón« című tudományos-fantasztikus regé­nyében a fantázia pontos tudományos adatokkal kapcsolódik össze. A »SZSZSZR—LSZ2« űrhajó sike­res utat tesz a Föld, a Vénusz és a Mars között, majd ismét visszatér a Földre, — így foglalhatjuk össze rö­viden a mű tart ilmát. G. Martinov könyvét elsősorban a megalapozott, tudományos érvelés és az ügyes meseszövés teszi érdekessé. A mű szerkezete átgondolt és ki­egyensúlyozott, az író meggyőzően in­dokolja az eseményeket, elkerüli a hamis romantikát, s nem halmozza a kalandokat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a cselekmény kibontako­zásához. A reális adatok, amelyek tu­dományos hitelességet kölcsönöznek a fantasztikus írásnak* szervesen be­illeszkednek a cselekménybe, s el­választhatatlanok a mű általános esz­méjétől és kompozíciójától. 'természeteden útközben történik x a legkevesebb esemény az űr­hajón, éppen ezért a szerző ezeket a fejezeteket használja fel arra, hogy az űrhajózás elméletét népszerűsítse. Szinte azt mondhatnánk, hogy Jules Verne is ugyanilyen módszerekkel élt az űrhajózásról szóló regényeiben. G. Martinov igazi költői ihlettel ír a Vénuszról, a »Föld testvéréről«, ér­től a hófehér égitestről, amely telve van ifjúi erővel, s amelyen nemrégen született az élet. A szerző itt is — akár csak az egész műben — az evo­lúció lassú útjáról, a világmindenség­ben előforduló, s fejlődésükben közös és egységes . törvényeknek alárendelt életformák sokféleségéről szóló tudo- mányos-máterialista eszmét hirdeti. A Marson már egészen más kép fo­gadja a látogatót. A Nap gyéren hulló sugarai alig melegítik fel ezt az égi­testet. Víz itt alig található. G. A. Tyihov szovjet csillagász elméletének megfelelően itt-ott csenevész, kék növények szigetei tarkítják a homok­óceánt. Bár a levegő a Marson ritka, kevés oxigént tartalmaz, az élőlények mégis alkalmazkodtak ezekhez a nehéz vi­szonyokhoz. G. Martinov plasztiku­san, szemléltetően írja le a Mars ég­hajlatát, növény- és állatvilágát. A regény legfőbb értéke termé­** szetesen nem ezekben a többé vagy kevésbé fantasztikus leírások­ban rejlik. Az olvasó megtudja, hogy az égitestek közötti utazás nemcsak magasszínvonalú technikát igényel, hanem különböző szakképzettségű tu­dósok nagy csoportjának kitartó és alapos előkészítő munkáját is, — s ez a legfontosabb. Martinov könyvében az űrhajózás nem könnyű séta, mint sok külföldi fantasztikus regényben. A szerző hangsúlyozza, hogy amíg az űrhajó sebessége kisebb lesz az égi­testek sebességénél, addig a kutatók időben erősen korlátozva lesznek. Martinov regényébe?« az idő-tényező viszi előre a cselekmény kibontako­zását is. ... Csaknem egyidőben két űrhajó ereszkedik le a Marsra: egy szovjet és egy amerikai. Hephood amerikai tudós, akit Beison újságíró kísér, azt a tisztán sportfeladatot tűzte maga elé, hogy bármi áron megelőzi a szovjet expedíciót. Hephood ezért nem áll meg, mielőtt olyan határig növeli az űrhajó kezdeti sebességét, amely már veszélyes a hajó személyzetének egészségére nézve. Az amerikaiak éj­szaka kiszállnak az űrhajóból, hogy fényképen is megörökítsék rekordju­kat, azonban Hephood-ot marsbeli ragadozók támadják meg. Beison egyedül marad s fogságba akarja ej­teni Kamovot, a szovjet expedíció ve­zetőjét, hogy az ő segítségével térjen vissza a Földre. A támadót azonban idejében lefegyverzik és a szovjet űr­hajóra viszik. A »SZSZSZR—LSZ2« visszatérésre készül, Kamov terepjárón még egy­szer bejárja a környéket. Elhatározza, hogy megvizsgál egy sziklás hegy- vonulatot, de a marsbeli ragadozók birodalmába kerül, amelyek türel­metlenül várják, hogy áldozatuk mi­kor zuhan le a magas szikláról, -s t El­jön az utazásra kijelölt óra. Tovább nem lehet a Marson tartózkodni. A szovjet űrhajó a levegőbe emelkedik, köröket ír le s fényszóróval keresi az eltűnt Kamovot. De Kamov szorosan a sziklához lapul, hogy ne vegyék észre, különben az expedíció minden tagja elpusztulhat. A motor erős zú­gása megijeszti a ragadozókat.. j Az »SZSZSZR—LSZ2« szerencsésen visszatér a Földre. Az expedíció sze­rencsés kimenetelére csak Kamov, a jó elvtárs, barát, parancsnok, a nagy szovjet tudós tragikus pusztulása vet árnyékot... Az űrhajó földet ér. Az űrhajó utasait ünnepélyesen fogadják. Az expedíció tagjai kilépnek a gépből és ... Kamov ölelő karjaiba esnek. Nem nehéz kitalálni, hogy Kamov az amerikai űrhajón tért vissza a Földre. A Marson lejátszódott drámai ese­mények nemcsak a cselekményt te­szik még érdekesebbé, hanem bemu­tatják Kamovnak és a szovjet expe­díció többi tagjainak ragyogó erkölcsi tulajdonságait, bátorságát és haza­szeretetét. A fiatal olvasók nagy érdeklődés- sei fogadták G. Martinov köny­vét. Elismerő leveleket írnak a műről a Szovjetunió minden részéből, Cseh­szlovákiából. sőt Japánból is. ADD EL A \ MÁKGUBÓT EGY MÁZSÁÉRT 90 FORINTOT FIZET A FÖLDMÜVESSZÖVETREZET érkezett és ma, vasárnap délelőtt 11 órakor a Nevelők Háza (Déryné- u. 3) kultúrtermében nyílik meg a »Képeslevelezőlap története« című kiállítás. A kiálllítás szemléltetően mutatja be a képeslevelezőlap tör­ténetét. A kis képes kartonlap 86 évvel ezelőtt az osztrák—magyar monarchiából indult el világhódító útjára. A kiállítás igen érdekes darabo­kat mutat be, többek között az első magyarkiadású levelezőlapot, a vi­lág első légipostáját, a párizsi kom- mün idején a körülzárt Párizsból léggömbbel szállított lapot. A tör­téneti rész anyaga világosan bizo­nyítja, hogy az elmúlt rendszer uralkodó osztályai megtalálták a módját annak, hogy a maguk érde­kében használják fel azt a lehető­séget, amit a képeslap jelentett. A háborús uszítás kiáltó példái között megtaláljuk a letiport, haldokló el­lenségen átgázoló huszárt, a tank­ból karácsonyi ajándékait ágyúból kilövő angyalkát. Ezen kívül el­árasztották még az ízléstelenség és a pornográfia határait súroló lapok­kal az országot, sőt ilyeneket még külföldről is importáltak milliós példány számban. BEMUTATJA az anyag a mun­kásosztály harcának korai, már az lap dokumentumait is. Biró Mihály a háborús tömeggyilkosság ellen harcba szólító, ‘meggyőző erejű lap-» jai mellett láthatók a Vörös Segély * az illegális kommunista sajtó lapjai és a Horthy-rendszer véreskezű hó* hérait leleplező képeslapsorozatok is. A felszabadulás után kiadott ké­peslapok az azóta eltelt idő törté* netéhez híven mutatják be a tétova útkeresés mellett is a színvonal jelentős emelkedését. Az elmúlt két évben úgy látjuk, a képeslapkiadás már a helyes utat járja és betölteni igyekszik kulturális nevelő és ízlés- fejlesztő feladatait. Nem kis dolog ez akkor, ha tudjuk, hogy egy év* ben kb. 50 millió darab képesleve* lezőlap kerül el százmillió ember kezébe, hiszen az egyik a küldő és a másik a címzett. Az érdekes ki* állítást eddig Budapesten és indé* ken egyaránt nagy érdeklődés ki* sérte. A KIÁLLÍTÁS utolsó tablója fel* szólítja a nézőket, hogy a teremben kapható lapon véleményüket, javas­lataikat, ötleteiket közöljék és így a tömegek hozzászólását is biztosít­ják a kiállítás rendezői a képeslap* kiadás további fejlődése érdekében* KORDOS LÁSZLÓNÉ kult. ig. Borsodi jegyzet j Új filmeket ózdnak ! _____ A Népművelési Minisztérium figyelmébe! Ügy gondolom, nem kell külön méltatnom Ózd nemzetgazdasági je* lentöségét, munkásainak becsületét, az ottani üzemek jóhírét. Az ózdiak kulturális lehetőségei azonban csekélyek. Fő szórakozásuk a mozi. Szeret* nének jó, új filmeket látni és ezt a jogukat — ha tekintetbe vesszük a város és az üzem jelentőségét — nem vonhatja senki kétségbe. Mégis, talán már évek óta húzódik a mozi premier joga. A szegény ózdiak végigtalpalták a moziüzemi vállalattól a megyei népművelési osz­tályon keresztül egész a Népművelési Minisztériumig az összes számítás- ba vehető illetékes szerveket. Első alkalommal ígéretet kaptak, hogy amennyiben felemelik helyáraikat, megkapják a jogot, s főleg az új fii* J meket. Felemelték. Ez azonban kevésnek bizonyult. Á helyár magasabb 'ett, a filmek maradtak a régiek. Kaptak egy újabb feltételt: emeljék fel nég jobban az árakat, létesítsenek 5.30~as helyárakat is — és jönnek az , új filmek. Ez a kívánság alapjában véve helyes, hiszen a premiermozik be­vételére megszabott terv van. Az ózdiaknak is igazuk van azonban, ami- ; kor nem akarják tovább emelni az árakat. Azt azonban szives örömest megtennék — a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon —, hogy meg szaporítsák a 4 forintos hely árakat. Ebben .% z esetben az állam semmiképpen sem károsodna, az ózdiak pedig szintén jól járnának. Még* is a javaslat süket fülekre talált. Javasoljuk, hogy a Népművelési Minisztérium vizsgálja felül aa ózdiak kívánságát, mert akárhogy is nézzük, ez az ellenállás az ozdiaft kérésével szemben mégis csak bürokrácia. Ajándékozzák hát meg a Nép* művelési Minisztériumban a 110 éves ózdi gyár dolgozóit '<i és jó filmek* kel. Szép és méltó ajándék lenne ez a Népművelési Minisztériumtól. isándor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom